Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-27 / 227. szám

flrnscsov és Mikojan üdvözlete a jemeni vezetőkhöz MOSZKVA (TASZSZ): Nyikita Hruscsov és Anasz- lasz Mikojan táviratban üd­vözölte a jemeni népet nem­zeti ünnepe, a Jemeni Arab Köztársaság kikiáltásának 2. évfordulója alkalmából. Abdullah Asz Szalal elnök­höz intézett táviratukban a szovjet vezetők megelégedés­sel állapítják meg, hogy a két ország barátsága _ és együttműködése évről évre fej­lődik és erősödik. Elutazott a lengyel katonai küldöttség A lengyel néphadsereg kül­döttsége, amely Marian Spyc- halski marsall, nemzetvédel­mi miniszternek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának vezetésé­vel baráti látogatáson volt ha­zánkban, szombaton délelőtt elutazott Budapestről. A dele­gációt a Ferihegyi repülőtéren ünnepélyesen búcsúztatták. A búcsúztatásnál jelen volt Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának pót­tagja, néphadseregünk más vezetői, Pap János, a Minisz-1 tertanács elnökhelyettese, .dr. ' Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetője, Böjti János kül­ügyminiszter-helyettes. Ott volt a magyar néphadsereg tá­bornoki és parancsnoki kará­nak számos tagja, valamint a társ fegyveres testületek több vezetője. Részt vett a búcsúztatáson Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság magyarországi nagykövete és a nagykövetség több beosztottja. Ott voltak többen a Budapesten akkredi­tált katonai és légügyi atta­sék közül, továbbá K. I. Pro- valov vezérezredessel az élü­kön az ideiglenesen hazánk­ban állomásozó szovjet csapa­tok parancsnokságának magas rangú képviselői. Algéria felszámolja a francia olajtársaságok monopóliumát ja PÁRIZS (MTI): Ben Bella vasárnap felavat- az arzewi földgáz-cseppfo- lyósító üzemet, utána pedig a harmadik szaharai olajvezeték építését nyitja meg. Párizsban az algériai kormány önálló energetikai politikájának ki­bontakozását, a francia olaj- társaság monopolhelyzetének újabb korlátozását látják a kettős eseményben. Az új olajvezeték az al­gériai állam kizárólagos tu­lajdona lesz. Ez az első eset, hogy külföldi társaságok nem maguk szállítják el az általuk ságíró leesett a magas falról és kettős lábtörésről számol­hatott be lapjának ... Miközben a repülőtéren e vi­haros jelenetek lezajlottak, a két államfő és kísérete megér­kezett a limai elnöki palotába, ahol megkezdték tárgyalásai­kat. De Gaulle biztonságára közben a megerősített rendőri alakulatokon kívül kétezer de­tektív vigyáz a limai utcákon. kitermelt olajat. Algéria így ellenőrizheti természeti kin­cseinek kiaknázását. Az algériai kormány erede­tileg felajánlotta a francia T. R. A. P. A. L. társaságnak (az első' két olajvezeték tulajdo­nosának), hogy vegyen részt a harmadik vezeték építésében. De kikötötte, hogy a részvé­nyek többsége az algériai ál­lam kezében lesz. A francia társaság elutasította az aján­latot és panaszt emelt a hágai döntőbíróságnáL Az algériai kormány nem várta meg a döntést, kölcsönt vett fel Ku- vaittól és az arab banktól, az építkezéssel pedig angol céget bízott meg. Magyar ’ nldöttség utazott !*ekingbe Szombaton délelőtt Komó- >in Zoltánnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának vezetésé­vel, magyar küldöttség uta­zott Pekingbe, a Kínai Nép- köztársaság megalakulása 15. évfordulójának ünnepségeire. A delegáció tagjai: dr. Molnár Erik, a Magyar—Kínai Baráti Társaság elnöke, és Halász József, hazánk pekingi nagy­követe, aki a Kínai Népköz- társaság fővárosában csatlako­zik a küldöttséghez. A delegáció búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Brutyó János, az MSZMP PB póttagja, a SZOT főtitkára, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Böjti János külügymi­niszter-helyettes és Gyenes András, az MSZMP KB kül­ügyi osztályának helyettes ve­zetője. Ott volt Han Ke-hau, a Kínai Népköztársaság budapes­ti nagykövete és- a nagykövet­ség több munkatársa is. (MTI) Hailé Szelasszié Bukarestben SZÓFIA—BUKAREST (MTI) I. Hailé Szelasszié, Etiópia császára szombaton elutazott Bulgáriából. A szófiai repülő­téren búcsúztatására megjelent Georgi Trajkov, a nemzetgyű­lés elnökségének elnöke, Tó­dor Zsivkov miniszterelnök, Ivan Basev külügyminiszter, valamint több más államférfi és diplomata. A császár, aki Gheorghiu- Dej-nek, a Román Népköztár­saság Államtanácsa elnökének meghívására hivatalos látoga­tást tesz Romániában, szomba­ton délben megérkezett Bu­karestbe. A baneasai repülőtéren Hailé Szelassziét uralkodónak kijáró pompával fogadták. Kekkonen a finn—szovjet egy íiít működésről HELSINKI (TASZSZ): A Paasikivi Társaság ülésén Urho Kékkőnen köztársasági elnök beszédet mondott a finn—szovjet fegyverszüneti megállapodás megkötésének 20. évfordulója alkalmából. Kekkonen hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió mindig megér­téssel és tisztelettel viseltetett Finnország érdekei iránt, utalt arra, hogy a jelenlegi vezető szovjet államférfiak között személyes barátai vannak, s az együttműködés megbízható alapokon nyugszik. A Szovjetunióval való együttműködést nem lehet többé valamiféle átmeneti je­lenségnek tekintetű — hang­súlyozta Kekkonen. — ösz- szeegyeztethető Finnország nemzeti érdekeivel, s ezért a finn politika szerves részét képezi. Ésszerűbb, korszerűbb műemlékvédelmei! 2 1961. szeptember 37., vasárnap A ligha akad kultúrember, ^ aki ne szeretne alkal­manként elálldogálni a mű­emlékek előtt, csodálni elmúlt századok reánk hagyott örök­ségét, a különböző stílusok méltóságos vagy éppen me­rész vonalait, a szebbnél szebb épületeket, amelyek még ma is híven őrzik a régi idők mestereinek keze nyomát. Büszkék vagyunk arra is, hogy a mi országunk az elsők kö­zött van, ahol törvénybe ik­tatták a műemlékek védel­mét. Mélyen szántott a háború is a műemlékek között, de pusztított a szükség és a fele­lőtlenség, sőt a hozzá nem ér­tés is a felszabadulás utáni években. Nagyon kellett a vé­delmi törvény, amely 1949- ben született. És még ma is ez van érvényben. Pedig már fél évtized telt el azóta és sol< minden megváltozott e hazá­ban ... Tulajdonképpen itt, ennél a pontnál kezdődik e vitázó írás. Bár nem lép fel azzal az igénnyel, hogy értékelje, ho­gyan és miként ápoltul!: Eger­ben a műemlékeket, ez áldo­zatos és értékes munka nagy­rabecsülése mellett mégsem zárkózhat el attól, hogy né­hány megjegyzést tegyen és sürgesse az ésszerűbb, korsze­rűbb műemlékvédelmet. Eger a műemlékek városa. Budapest—Sopron—Eger, ez volt a sorrend 1962-ig. Ekkor revízió alá vették a műem­léknek, vagy műemlék jelle­gűnek nyilvánított épületeket, s néhányat visszaminősítettek, így Eger város 58 műemléké­vel és 99 műemlék jellegű épületével a negyedik helyre került. Ma tehát 157 épületet véd a törvény Egerben. E számok önmagukban is feladják az első két kérdést: Megérdemli-e valamennyi épület a, törvény védelmét? Van-e elegendő anyagi és munkaerőnk a méltó véde­lemre? Az elmúlt 15 év iga­zolja: se pénzünk, se — mint ahogy szaknyelven mondják — kapacitásunk nincs elegen­dő. Jó lenne ismét, de most már alaposabban felülvizsgál­ni a műemlékeket, és műem­lék jellegű épületeket. A múltat — s főleg az n értékeit — ápolni kell, s mi ápoljuk is, de kár lenne megfeledkezni: a mában élünk, a jövőt építjük. Mind­ez talán szólamként hangzik, ezért hadd toldjam meg né­hány bizonyítékkal. Hatvan műemlék és műem­lék jellegű épület van az In­gatlankezelő Vállalat birtoká­ban. Az épületekben családok laknak. De hogyan? A külföldiek, a turisták megcsodálják a. barokk hom­lokzatokat, még a szépen ívelt lépcsőházat is, de a lakásokra nem kíváncsiak. Még szeren­cse! így legalább nem látják a vizes falakat, az aprócska ablakokat, a korszerűtlen, rossz lakáskörülményeket. Gyakori: a műemlék kívül szép, de belül? ... Bár az ide­genforgalmat Egerben min­denki örömmel nyugtázza, azért mégiscsak elsősorban a lakosság számára épül, csino- sodik ez a város. Mindezt job­ban figyelembe kellene venni­ük az illetékeseknek! Nem kell bizonygatni, hogy egy műemlék stílszerű felújí­tása elég nagy többletköltség­gel jár. Az Ingatlankezelő Vállalat— ahogyan pénzügyi keretei engedik — rendbe ho­zatja a műemléknek nyilvání­tott épületeket is. De sok a műemlék és kevés a keret, sőt még az is előfordul, hogy nem éppen az ésszerűség dik­tálja a sorrendet. Ttt van a Dobó utca 29­1 es számú ház. A félig lebontott épületen már csak a Száz éve alakult meg az I. Internacionálé 1864. szeptember 28-án an­gol és francia munkásvezetők, valamint lengyel, német és olasz, londoni politikai emig­ránsok, szocialisták — felis­mervén, hogy eredményt csak akkor érhetnek el, ha a különböző országokban küz­dő munkások segítséget nyúj­tanak egymásnak — elhatá­rozták egy állandóan tevé­kenykedő összehangoló szerv felállítását. így alakult meg a Nemzetközi Munkásszüvét­ség, vagy ahogy a későbbiek­ben neve inkább elterjedt: az I. Internacionálé. Ily merész lépésre a felvi- lágosodott munkások nem egyik pillanatról a másikra határozták el magukat. Ha­sonló kísérletek már az 1840- 50-es években is megszület­tek. Akkor azonban ezek a nem­zetközi szövetségek részint gyengébbek voltak, rövidebb ideig álltak fenn, s eszmei­leg sem gyakoroltak olyan nagy befolyást, mint az I. Internacionálé. Az I. Inter- nacionáló ugyanis magával ragadta a gondolkodó angol, francia, belga, svájci munkás­ságot, majd az 1860-as évek vége felé befolyása kiterjedt az olasz, német, spanyol, s lassanként az osztrák-magyar- cseh területekre Is. Sőt a Bal­kánon és a cári Oroszország­ban is feltűntek azok az út­törők, akik a szocializmus gondolatait ezeken az idáig elérhetetlen területeken is terjesztették. Az I. Internacionálé elmé­leti—politikai programját Marx Károly alkotta meg hí­res Alapító Üzenetében, melyben egyfelől a termelési eszközök tulajdonba véte­lét, másfelől a politikai de­mokrácia és szabadság meg­valósítása érdekében a politi­kai hatalom meghódítását hirdette meg. Marx az elvi tételek megfogalmazása mel­lett arra törekedett, hogy min­den igazi munkásszervezetet csatlakozásra bírjon. Ennek érdekében nem túlozta el a követeléseket, a tényleges, mindennapi programban el­sősorban a munkásság gazda­sági követeléseit összegezte, kedvezőbb munkaidőt, bérvi­szonyokat sürgetett, szakszer­vezetek és szövetkezetek fel­állítását követelte. Noha a kapitalista viszonyok fennma­radása esetén átütő eredmé­nyeket nem Is tartott elérhe­tőnek, a részleges vívmányok biztosítását is igen fontosak­nak ítélte. Később, az 1866-os évek derekán — részben a kirob­banó gazdasági válság hatá­sára — nagyméretű sztrájk­küzdelem bontakozott ki. A harcok közepette a munkások maguk is öntudatosodtak, na­gyobb érdeklődést mutattak a politikai és elvi kérdések iránt. A mozgalom fellendü­lését és radikalizálódását bi­zonyítja, h#>gy a következő 2-3 év kongresszusain a kül­döttek nagy többsége jóvá­hagyta az immár erőtelje­sebb szocialista igényű köve­teléseket, így a gyárak, vasú* tak és földek államosításánál! követelését is. Az elvi és gyakorlati ered­ményekkel szemben az Inter- nacionálénak nem ritkán sú­lyos akadályokat is le kelleti küzdeni. A munkások között például elterjedt volt mind a politikai eszköz felhasznál­hatatlanságának tétele, mind a parlamentarizmus túlbecsü­lése. Marx maga szívósan küzdött az Internacionálé legfőbb állandó szervében, a Londonban székelő Főtanács­ban, a kettős hibák elköveté­se ellen. Az apolizizmus egy­fajta iskoláját rövidesen si­került az Internacionáléból kiszorítani. 1868—69-től azon­ban új ellenfél jelentkezeti Bakunin és követői személyé­ben. A bakuninista „balol­dali”, voluntarista érvelés mitsem akart hallani meg­fontolt, előre átgondolt poli­tikáról, állami segítségről. Az Internacionáléban eze­ket a vitákat ugyan a kong­resszusokon gyakran igen heves összecsapások után — végül is megoldották. A tőkés kormányok foko­zott terrorja, az üldözések, a vérveszteségek és a belső vi­ták az 1870-es évek elején mindinkább bebizonyították, hogy az Internacionálé nem tarthatja fenn magát tovább, 1876-ban, 4 évi utóvegetáció után, az Internacionálé aa Egyesült Államokban fel­oszlott. Rövid 12 évi tevé­kenysége mégis korszakos jelentőségű. A munkások tíz- és százezreibe sikerült beleplántálnia a szocializ­mus gondolatát, az osztály- harc és a proletárlnternaclo- nalizmus eszméjét. Ezt az eszmei magvetést a reakció évei sem számolhatták fel: a szocializmus eszméje immár a proletáriátus nagy tömegei­nek ügyévé lett, amely fél évszázaddal az alakulás után egy országban vezetett dia­dalhoz, egy évszázad múltán pedig a világ egyharmad ré­szében válik és vált valóság­gá a szocializmus. S ha a beérés nem is oly problé- mátlan, mint ahogy azt a nagy úttörők gondolták, a történelemben az új eszme szinte példátlan gyorsaság­gal tört magának utat, s ala­kította át az emberiség éle­tét. Jemnitz János: tábla hirdeti, hogy műemlék és tudtul adja: homlokzatát 1840 körül klasszicista részle­tekkel egészítették ki. Ezek a részletek most 386 ezer forint­ba kerülnek. Ha ez az egy műemlék lenne Egerben, vagy ez a tizedik, sőt az ötvenedik lenne, nagy tisztelettel java­solnánk rendbehozatalát, de több mint másfél száz ilyen van... És nem is különös épület, se szépsége, se körül­ményei nem indokolják a tör­vényi védelmet. Két család la­kott benne, közel 400 ezer fo­rintot költünk rá. Kétszer két­szobás, modem, összkomfortos új lakás 240 ezer forintért fel­építhető! Miért kell ezt az épületet felújítani? Nem a műemlék ellen szál ez a cikk, sőt az igazi értékeik védelmét sürgeti. De ehhez jobb gazdálkodás, több meg­értés, és gyümölcsözőbb együtt­működés kell a városi tanács és a Műemléki Felügyelőség között. Itt van például a tö­rők fürdő! Barokk épület sok van a városban, de török für­dő csak egy — messze környé­ken. Műemlék, a törvény is védi, mégis félig feltárva tönkremegy, a város és a Mű­emléki Felügyelőség szeme láttái’a. Egyetlen lakáson akad ol a munka és húzódik évek óta. A tanács már meg­vette és ki is fizette a lakás árát, s még mindig benne laknak ... Pedig ezt a török fürdőt megcsodálnák a külföl­diek, a hazai vendégek, még az egriek is. A műemlék körüli vitákat bogozva gyakran visszatérő gondolat: A Műemléki Fel­ügyelőség akikor lép közbe, ha nemet kell mondani. A mű­emlékekhez nyúlni tilos, hoz­záépíteni, ráépíteni nem sza­bad, egyet azonban lehet, ez ellen nem tesznek az illetékes fórumok: tönkremehet az épü­let, még ha műemlék is. 17 z a sors vár a Batthyány- féle kerti pavilonra is, amelyet Fellner Jakab tervezett, az 1770-es években A város műemlékeivel együtt él, fejlő­dik. Így lett szűk az iskola, bővíteni kellett, Sok fáradság­gal és még több anyagi áldo­zattal 1961-ben elkészült a Szilágyi Erzsébet Leánygimná­zium bővítésén eűc terve: né­hány tanterem és egy modern tornaterem. A két épületrésze folyosóval akarták összekötni. És ekkor közbelépett a Műem­léki Felügyelőség s nem en­gedte a folyosót a kerti pavi­lon mellé. A törvény is a ke­cses pavilont védte... De helyreállításáról, megóvásáról senki nem gondoskodik mésí ma sem! Az idő vasfogával! szemben nem védik e ritka műemléket! Két évig tartott a vita, a terveket átdolgozták és ma már befejezéséhez közeledik a gimnázium bővítése. Most kü­lön áll a tornaterem és a diák­lányok télidőben is az udvarom keresztül „mehetnek” a torna­órákra. A pavilon pedig nagy kérdőjelként itt áll a két mo­dern épület között, csaknem romosán. Még jó, hogy egy négytagú család lakik benne, így legalább van, aki kátrány papírt rak a tetejére. A lakók viselőjét nevezte ki ciprusi személyes képviselőjeként. U Thant közölte, azzal a ké­réssel fordult a ciprusi ENSZ- erőkben részt vevő államokhoz, hogy egységeiket továbbra is tartsák a szigeten. Az ENSZ-erők továbbra is Cipruson maradnak NEW YORK (MTI): A Biz­tonsági Tanács összeült, hogy döntsön a ciprusi ENSZ-csapa- tofc megbízatásának meghosz- szabbításáróL Brazília képvise­lője a tanács elé terjesztette annak a határozati javaslatnak a szövegét, amelyet a tanács öt nem állandó tagja — Bolívia, Brazília, Elefántcsontpart, Ma­rokkó és Norvégia — dolgozott ki, s melynek értelmében to­vábbi három hónappal, ez év december 26-ig meghosszabbí­tanák a világszervezeti erők mandátumát A Biztonsági Tanács az öt ország javaslatát egyhangúlag elfogadta. A szavazás után U Thant főtitkár emelkedett szólásra. Bejelentette, hogy a török és a ciprusi kormány között meg­állapodás jött létre a szigeten állomásozó török egységek egy- harmadának más török egysé­gek által történő felváltásáról. A főtitkár azt is bejelentette, hogy a ciprusi közvetítővé ki­nevezett Galo Plaza Lasso he­lyébe Carlos Alfredo Bemar- dest, Brazília volt ENSZ-kép­Rendkívüli óvintézkedések, botrányok Peruban De Saulié látogatása alkalmából LIMA (MTI): De Gaulle francia elnök Ecuadorból latin­amerikai kőrútjának negyedik állomására, Peruba érkezett. A hírügynökségi jelentések eddig is bőven foglalkoztak azokkal a biztonsági intézke­désekkel, amelyeket a latin­amerikai országok a francia államfő látogatásának idejére foganatosítottak. Ügylátszik, ebben a perui kormány rekor­dot állított fel. A Reuter je­lentése szerint, Láma nemzet­közi repülőterét, ahol De Gaulle gépének le kellett száll­nia, acélsisakos, géppisztolyok­kal felszerelt katonák vették körül. A repülőtér szélén há­rom méterenként egy-egy ka­tona ügyelt arra, hogy a foga­dásra meghívott személyeken kívül, senki más ne juthasson a repülőtérre. Az üdvözlőbeszédek elhang­zása után De Gaulle a perui elnökkel együtt zárt, golyóálló gépkocsiba szállt, hogy a re­pülőtértől minegy 10 kilométer­re fekvő fővárosba hajtassa­nak. A fogadáson részt vevő perui és külföldi újságírók azonban „lemaradtak”. A re­pülőtéren elhelyezkedő alaku­latok ugyanis a fogadóünnep­ség után a riportereknek egy­szerűen megtiltották a távozást. Az újságírók és fotóriporterek, akik a repülőtér kijárata felé rohantak, hogy figyelemmel kísérjék De Gaulle limai be­vonulását, hirtelen rohamsisa­kos rendőrökkel találták szem­ben magukat, akik közölték, hogy további intézkedésig sen­ki sem hagyhatja el a repülő­teret. Az elkeseredett riporte­rek erre a repülőteret körül­vevő falakon keresztül próbál­tak átmászni ott azonban a kí­vül őrtálló géppisztolyom kato­nák vártak ráiuk. Több helyen valóságos közelharc tört ki a riporterek és . a karhatalom között. A tumultus során és a falmászás alatt több újságíró kisébb-nagyobb sérüléseket szenvedett. Egy argentin új-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents