Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-03 / 206. szám

Es te a vásárban

— .. És tudod, aztán hozták a halászlét, de akkora tálban, hogy én csak néztem, mondtam is az apjukomnak, ha én ezt mind megeszem, hát odaleszék.

— És abból a sok külföldi borból is ittatok?

— Ittunk hát, tudod milyen a Jóska? „Egyszer van vásár, hát érezzük jól magunkat” — hajtogatta.

ök még beszélgettek tovább. Két fejkendős nénike a villamoson. Ezután kérek elis alig éri el, de hegedűjéből szebbnél szebb dallamok csendülnek fel.

Komoly kis arcát rászorítja a hegedűre, kezében varázsos gyorsasággal siklik a vonó. Csillog a szemé, izgul érte a hallgatóság. Közben, kihűl a híres „kömlődi halászlé”, de ki bánja? Megállnak a poharak, hogy aztán amikor leengedi a vonót, felcsattanjon a taps, a kis prímás legkedvesebb születésnapi ajándéka. Mikrobuszba ülök, így tobnézést tőlük, hogy hallgatóz- taim, de olyan jóízűen elevenítették fel vásári élményeiket, hogy muszáj volt odafigyelnem, sőt feltétlenül utánuk kellett csinálnom.

Prímást1 avat1 a közönség

Irány hát a bejárati kapu. Elindultam felfedezni, mi az ami szem-szájnak ingere a 65. Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár 33 hektárnyi területén. A pontos, idő délután öt óra. Mindenütt hömpölyög a látogatók §erege.

„Megyen már a hajnalcsillag lefelé...” — száll a dal! Ifjú Farkas Gyula népi zenekara húzza. A dunakömlődi halászcsárdában tenyérnyi üres hely sincs. Prímást avat a közönség. A kis Farkas Béla ma ünnepli tizenegyedik születésnapját és első nyilvános szereplését. A mikrofont

bet látok, hamarabb célhoz érek. Pecsenyeillatok vonzanak a Mátyás Pince étterméhez. Teljes erőbedobással dolgoznak a szakácsok, készül a rácponty. Míg a vendégek az árnyas kerthelyiségben fogyasztják az ízletes vacsorá', addig bizony a szakácsoknak melegük van.

Nagy a tolongás a borpavil- lonban. A negyedik nemzetközi borverseny arany-, ezüstös bronzérmes borai közül válogathatnak itt a szomjas „vándorok”. Egy-egy pohár különleges zamatú burgundi, vagy éppen tokaji aszú bizony hozzájárul a hangulat emeléséhez.

Országos

vendégség

. Felkészült a vendéglátóipari vállalat. A kiállítás hatalmas terített asztala mellett

egyszerre háromezer-ötszázán foglalhatnak helyet. Ügyes, udvarias pincérek szolgálják fel a változatos ételeket, mint ahogy az ilyen nagy vendégséghez illik. De a lacikonyhák, gyonsbüfék egyszerre tízezernél is több látogatónak adhatnak pillanatok alatt virs • lit, kolbászt, pecsenyét...

Kavarog a színes forgatag. Fejkendők, kalapok, színes szalagé lányok. Igazi vásáii hangulat. De vásár-e a vásár, vásárfia nélkül? Mézeskalács, fakanál, híres-neves • szegedi papucs gazdára vár! — Már amelyik még nem kelt el!

Gondoltak a rendezők azokra is, akik komolyabb vásárfiával szeretnének hazatérni. Kézi permetezőket, borászati eszközöket, kerti késeket, ollókat és sok más mindent kapni a pavilonokban.

Kigyúlnak a fények!

Szóval, van itt minden. A hasznosat egybe lehet kötni a kellemessel. A sok új és tökéletesített gép megtekintése, érdekes mezőgazdasági tanácsok meghallgatása után kinek ne esnék jól egy igazi karcagi birkagulyás, ízletes laci pecsenye, nagy pohár frissen csapolt sör?

Lassan beesteledik. Elcsendesednek a hangszórók, kigyulladnak a fények. Az utolsó vendégek még beülnek a Drink-bár hangulatos lámpái közé egy pohár pezsgőre. Ha- zaszállingóznak a látogatók és egy hangulatos, kellemes nap után az éjszaka betakarja a kiállítást...

Ahol közmegelégedésre megoldották a tüzelőszállítást

Vasárnap cikk jelent meg lapunkban, hogy Egeiben, Gyöngyösön és Petöfibányán sok ember bosszankodik és veszekszik, mert már régen kifizette a tüzelőt, de fuvarhiány miatt nem szállítják haza és a szén a telepen poriik, lassan tönkremegy. Ügy Hallottuk, hogy Hevesen és Boco- nádon mindenki megkapta tüzelőjét. Hogyan szervezték meg a szállítást? Ha a módszer bevált, máshol nem lehetne alkalmazni?

Kezdjük talán ott, hogy Heves tüzelőellátása az előző esztendőkben meglehetősen mostoha volt. A kál—kiskörei szárnyvonalon nehézkes a vasúti szállítás, a községtől távol esik az állomás és megyénk legnagyobb községében az AKÖV tehergépkocsijai nem győzték a házhoz szállítást. De az egyesített hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetet gépesítették, több teherautót, Zetort és vontatóit kaptak. Eladják „virslinek” a lovakat, elherdálják a szekereket és szerszámokat? Néni! Egyelőre semmi esetre sem.

A tsz vállalta

a tüzelőfuvart. A TÜZÉP-hez annyi fuvart ad a tsz, ameny- nyi kell és mázsámként 3,20- ért házhoz szállítják a szenet és fát. A hevesi TÜZÉP-tele- pen nem porosodik a szén, pár vagon a készlet. De rendben megkapták-e azok, akik kifizették a tüzelőt és a fuvart?

Szűcs György telepvezető nagy kimutatást tett elém. Együtt böngésztük, és a kimutatások, nyilvántartások azt igazolják, hogy eleinte pór napos késedelemmel, de aztán, és most is, egy-két napon belül mindenki megkapja tüzelőjét. Fuvarért nem kell a tsz- be menni, a TÜZÉP-telepen fuvarvállaló irodát nyitottak. Veres Benedek (idős tsz-tag) szabályszerű nyugtát ad a .fuvarról, irányítja a kocsikat" és nem meglepetés ma már Hevesen, hogy a vásárlás napján .lazaszállítják a tüzelőt.

Boconádon is elégedettek

mert az idén helyükbe ment a rüZÉP és a fuvarvállaló tsz názsánként hat forintért Hevesről a boconádiak udvarára izállították a tüzelőt.

— A mi termelőszövetkeze- ünknek pontos mázsája van. Ellenőriztük a súlyt és megegyezett. Az idén idejében és rendben megkaptuk a tüzelőt. Praktikus, okos megoldást választottak — mondja a maga és a község nevében Simon Sándor iskolaigazgató és Holló József, a tanács dolgozója. A hevesi TÜZÉP-telepről íúlius és augusztus hónaoban 44 ezer mázsa tüzelőt szállítottak el, tavaly csak 30 ezer mázsát. A két adat összehasonlítása jelzi, hogy Hevesen és Boconádon lényegesen javult a lakosság tüzelőellátása.

A maszek

fuvarvállalkozók

— Mennyit keresnek a tsz „fuvarosai”? — kérdeztem, a vezetőségtől. — A tüzelőfuvarért 1.5 munkaegységet írunk nanonta és megkapják a fuvardíj 15 százalékát — válaszolták. És a százalékot havonta pontosan kifizetik. Morvái István 735, Madar József 867, Oláh József 934 forintot vett fel az elmúlt hónapban. Ehhez jön majd a munkaegység.

— És a maszek fuvarvállalkozók? — kérdeztem.

—• Nem az a felháborító, hogy ők többet keresnek. Igaz, 3,20-ért fuvaroznak ők is, de Kis Kálmán több fogatot és több alkalmazottat is tart. Nyitrai János, Bállá Ferenc is a tsz ellen fuvaroz. Mi szükség van erre, amikor a tsz több fogatot is tudna adni? Igazság az, hogy Hevesen sokan bevitték lovukat, szekerüket a tsz-be, a nem tsz-tagok pedig több fogattal is fuvarozhatnak? — méltatlankodtak a hevesi Rákóczi-ban.

A maszek fuvarosok megkapták az iparengedélyt. De a termelőszövetkezet az elmúlt év decembere óta nem kaphatta meg a központosított szállítást. Pedig az AKÖV erről lemondott, a tsz pedig köt- béres szerződéssel vállalja, hogv a hevesi TÜZÉP-től minden tüzelőt és építőanyagot kiszállít. Tehát jogsai elvárja, hosv fuvareszközeit teljes mértékben kihasználják. Ehhez pedig az szükséges, hogy a maszek fuvarvállalkozókat a TÜZÉP-röl kizárják.

«• E>.

Az építőipar már készül a télre

Az utóbbi években sok gondot okozott a tél az építőknek. Ezért az idén nemcsak az őszi hónapokban, hanem már korábban elkezdték a felkészülést a télre és egyúttal a jövő évi feladatok megalapozására. Az 1965. évi lakásépítési feladatok jelentős részét már ismerik az Építésügyi Minisztérium vállalatai.

Az Építésügyi Minisztérium vállalatai országos viszonylatban mintegy 4000 jövő évi lakás építését kezdték meg. Az új épületek munkálatainak több mint 20 százalékát már elvégezték.

UE&BäSZI.« UESZMBDRB

Nemsokára a csikók Is feltűnnek, szám szerint 210 tüzes, szilaj félvad csikó, s valóban Petőfi sorai jutnák az eszünkbe, amikor a csikósok hangoa ostorpattogása közepette zúgó szélvészként dobogva vágnak neki a széles, végtelen pusztának.

Nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is sok érdemet és elismerést szereztek már az itt nevelt lovak a magyar lótenyésztésnek. Legutóbb pl. a nyugat-németországi Achenben vett részt az egyik négyes fogatuk nemzetközi lovasbemutatón és hajtási versenyén. Ez a négyes fogat nyerte meg a fogat-szépségverseny első díját, a hajtásban pedig ötödik helyezést ért el.

— Az itt folyó lótenyésztés célja — mondja az üzemvezető, — a hires magyar lótenyésztés hagyományainak továbbfejlesztése, másrészt pedig a sportlovak, tenyésztése, a sportlovaglás minél szélesebb körben való elterjesztése. — Sok tehetséges fiatal — zömében poroszlói — tanulja itt a sportlovaglás művészetét. Mindannyian ügyesek, rátermettek, igazi magyar lovastempóval jól ülik meg a lovat. Mindennap rendszeres gyakorlat, edzés van számukra, és csaknem minden vasárnap lo- vasbemutatökat, versenyeket rendeznek Poroszlón és a szomszédos községekben.

A telep másik érdekessége a lovasiskola, amely főleg a kül- födiek előtt igen népszerű, és hétről hétre mindig sok érdeklődőt vonz ide a nyugati országokból. Nyugat-Németor- szágból, Hollandiából, Svájcból, Svédországból, de mondhatnánk egész Európából járnak ide lovaglóleckét venni Szemere Csaba lovaglótanártól, s mindannyian igen jól érzik magukat, kellemesen telnek napjaik a kétútközi vadász- kastélyban, jól szórakoznak. Nemrég pl. itt tanult lovagolná egy svájci házaspár, s any- nyira megszerették a lovat, hogy menten meg is vásárolták 13 ezer dollárért. Egy nyugatnémet házaspárnak is hasonló esete volt, akik 11 ezer dollárt adtak kedvenc paripájukért. A külföldi látogatók és lovaglók sora most sem ért i/éget. Jelenleg egy svéd házaspár és két holland lány érkezését várják, akik már jó elő- •e bejelentették jövetelüket.

Sok-sok élményt és kellemes lapokat szerez mindannyiuk- íak és tovább gazdagítja, iregbíti a magyar lótenyésztés :s sportlovaglás világhírnevét i nagyállási ménes és lovagic- skola. Császár István

MÍPOlSá G 3

964. szeptember csütörtök

sokcsipkés idegen vegye észre, hogy — követik. A hallban már reggel leste, amint kilépett a hotelből, utána, szerencsére a kisasszony nem szórta a pénzt, taxira egyszer se ült, így Verbászi szinte állandóan

a nyakán volt. Néha előkapott egy kis noteszt, törpe ceruzával beírt valamit, néha megcsavarta a kabátgombját, mint egy tárcsát, Missz Mébl ilyenkor hosszabban ránézett, vagyis észrevette, hogy követik, figyelik. Az utolsó napon, amikor Garocsáékhoz ment a

I

Néma egyhangúságban nyújtózkodik végig Füzesabonytól Debrecenig a szürke betonút, átszelve az egész Hortobágyot. Poroszló felé közeledve mái elmaradoznak a szántóföldek, a megművelt táblák, s helyettük átveszi uralmát a szikes talaj, a rétek, legelők világa, A felületes szemlélő csupán a kopár egyhangúságot látja ebben a tájban s nem is sejti, hogy Nagyállás és környékének legelője több milliós értéket táplál és nevei kora tavasztól késő ősziig.

A hosszú tanyaépületekben, karámokban és istállókban itt tanyázik a Füzesabonyi Állami Gazdaság kétútközi üzemegységének messze földön híres csikótelepe, ménese.

— Hetven anyakanca van itt egy ménesben mondja Szabó László telepvezető — s ezek a híres törzskönyvezett magyar félvér és angol telivér keresztezésé anyakancák nevelik a hazai és a külföldi érdeklődők számára a legszebb, legközkedveltebb csikónemzedéket.

Svájci, holland, svéd, angol vendégek a nagyállási lovaglóiskolában

vénkisasszony magyaros ebéd-! re, Verbászi — hiszen ő is ab- 4 ban a házban lakott — az aj-| tóig a sarkában volt, aztán| mesteri kanyarral beugrott ai laikásába. i

A reptéren is ott állt a te-| raszon, egy másik búcsúzkodóe csoportba bebújva, de jól lát-? ta, hogy a Missz is látja őt,4 tehát azt, hogy vigyáznak rá,| kísérik. ?

Verbászi átöltözött, újra ci-;í vil lett és bol-X dog, nem kellett.;: már andaxin. 4 Pár héttel ké-X sőbb az egyik? újság apróhir-f detései között,! vastag betűkkel;? a következő hír£ jelent meg: Í

„Kérem azt | az elegáns,! diszkrét urat,! akinek úgy J megtetszettem, % hogy állandóan! követett, de} megszólítani X r.eni mert, ami | nagyon finomf tapintatra vall,? írjon Miss M.y Ciintock, 796 f Fareholm Ave,t Minnaepolis, 4] U. S. A. címre. ! 52 éves leány?] vagyok, eddig |, még nem talál- 1, tam hozzám illő férfit. Kis? pénz, nagy tisztesség. Szívesen ' költöznék abba a gyönyörű or- , szágba, ahol rokonaim is! élnek.” 4

Az újsághirdetés megjelenő-? se óta Verbászi nem mozdul ki? a szobájából. Ül a roló, aí .vasfüggönye” mögött. X

Boíoss Elemér.

■ terdetektív, elegáns, jóképű, t idős úr lett Verbászi nyugdí■ jas körömrágó, mintha most érkezett volna a Thököly úti

’ régi lóversenypályárói.

Sejtik már minek kellett i neki ez a titokzatos külső?

, Azért, hogy evvel a külsővel, az amerikai vendég árnyékába szegődjék... feltűnés nélkül, illetve, hogy az amerikai vendégnek feltűnjön.

Így is történt.

A Géllért Szálló halijában, a galérián, egy oszlop mellé tolt székről figyelte, mikor a Garocsa család dadogva,, mutogatva összeölelkezett a min- neapolisi sógornővel. Missz Mábel, vagyis Mábel kisasz- szony — ejtsd Mébl — me- szelő-sovány volt, csúnya és öreg és úgy volt felöltözve, mint egy lóidomár a cirkuszban, mielőtt még a száma elkezdődik és ledobja magáról a sok bigyót, csengőt, firle- francot. Garocsáék, papa, mama, két gyerek, Inkább szé- gyellték Missz Méblt, mint büszkék voltak rá, és a két illendő színházi portya — a Bánk bánhoz vitték szegényt és a Felnőnek a gyerekekhez . — utána hagyták a vendéget, ] nézgelődjön, szórakozzék :

egyedül, zavartalanul. ,

Igaz, ennek Mébl is örült, i de még jobban Verbászi, az j áldetektív. Most már minden , fogását, minden ragyogóan kidolgozott trükkjét bedobhat- 1 ta, hogy a bigyós, karpereces, <

nál. „Majd én megmutatom” — ' suttogja állandóan, már nem is Koncolnak, csak úgy önmagának, az orra alatt morogva.

Eljött az alkalom, hogy ígé- ; rétét be is válthassa.

Szomszédjuk, Garocsa szabó levelet kapott testvérbátyjától, Minneapolis-ból, hogy sógornője, Missz Mábel tíz napra Budapestre jön, megismerni a várost, ahol az ő „verinájsz” rokonai laknak. Ilyen kifejezésekkel volt telg a levél, a Garocsa fivér negyven éve vándorolt ki, amerikai nőt vett feleségül, ennek a húga: Mábel. Szegény pesti Garocsáék. Az örömükbe üröm vegyült, hogyan fognak beszélni az amerikai sógornővel.

Viszont annál nagyobb volt Verbászi öröme. Itt az alkalom, hogy igazi külföldi, akinek ö majd megmutatja, hogy a hírek a vasfüggönyön túl, vagyis innen, szóval... na, hagyjuk csak;. j

Ragyogó tervet dolgozott ki. Az Ecserin vett egy régi de- tektívregényt, megnézte benne, hogyan öltözik fel egy mesterdetektív. Fekete ruhája volt, sőt régi divatú — egyszer vőlegény volt, de visszament a parti —, gombos, magas szárú cipője is volt... csak épp egy kemény kalapot vásárolt az Ecserin.

Felöltözött, benézett a tükörbe. Akkurát Sherlock Holmes. Sőt. Kicsit megigazítjuk a galambszürke nyakkendőt, mosolygunk, és eltűnt a mesKetten laknak egy kétszobáí komfortos lakásban; Verbász János és Koncol Gyula. Társ bérlők. Békésen élnek egymá mellett, soha egy hangos szí nincs közöttük. De annál töbl halk, suttogó — egymás háti mögött. Engem tijaktálnak Verbászi avval, hogy Koncol azért hagyta ott a felesége mert Koncol csak a hasát sze rette, — Koncol ^viszont át passzolja nekem azokat a vész híreket, amiket Verbászi súg i fülébe, zárt ajtók, leereszted rollók mögött.

Verbászi tavasz óta nyugdíj ban van, azóta Koncolnak semmi nyugta nincs. Lesi a barát ját, hogy mikor jön meg i munkából —< Koncol egy ruházati boltban eladó — és mái ugrik rá a fülére, újabb é: újabb rémhírekkel. Kedvem témája az idegenforgalom. Ak Nyugatra megy látogatóba, az* a határtól kezdve két turtsts kíséri — „turista, hahha”, — mondta nekem is Verbászi — aki Nyugatról jön, a hotelszobában titkos mikrofon, a kuponok, amikkel f!zet a külföldi mikrofilmek, a Citadella-borozó meg nem más, mint egy atomstimuláló — kifejezés Verbászitól —, hogy a palik köpjenek.

Eljárni Verbászi ellen? Ugyan, kérem. Sületlenségeivel először is csak Koncod macerálja, az meg csak ránéz a nyugdíjas agglegényre és legfeljebb, ha ennyit mond neki:

— Mert hogy maga soha nem volt nős. Attól száradt ki így az agya.

Amióta azonban nap nap után közük a magyar és a külföldi lapok is*a nagy !degen- járást, Verbászival nem lehet bírni. Szedi a sok potya an- daxint, de az mind nem hasz-