Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-03 / 206. szám
Ab első nap az iskolában — Mi már sóik mindent tudunk. Köszönjünk csak a vendégek tiszteletére! — Jóóóónaaapoot kíívá- nunk! — Volt-e közietek olyan, aki ma sírva ébredt, mert iskolába kellett jönni? — Niiincs! Az egri IV-es iskola kicsi elsősei mindenre kórusban felelnek. Vásárhelyi József, akit már két éve nyugdíjaztak, még mindig nem tudott megválni az iskolától. Nem elsősorban azért, mert nem akart, hanem talán elsősorban azért, mert szükség van rá. Szükség van a negyven esztendőt elsősök között tanító pedagógus nagy tudására, szeretetére, hiszen első osztályba lépni, megkezdeni a felelősségteljes életet — ehhez olyan vezető tanító kell, aki elsimítja az első göröngyöket, s aki mindig ott áll a sírásra görbülő szájacska tulajdonosa mellett, hogy segítsen. Folyik az első óra. Az első iskolanap első órája. Mit is lehet ilyenkor csinálni? Meg kell szökni a rendet! Ez az első. — Katika. Te miért jöttél az iskolába? — Mert itt jó. — És te, Erika? — Hogy megtanuljak olvasni. — Ne félj, kislányom, mire leesik a hó, magad olvashatod A kedvenc mesekönyvedet. Reccs! A gyerekek egy pilla- I mat alatt megelevenednek. A csendet kacagás, nevetgélés, hangos rajcsúr váltja fel: az egyik pádról leesett a deszka, s ez olyan „nagyszerű”, most lehet egy kicsit hangoskodni. Ám a tanító bácsi ismét valami érdekeset mond. — Gyerekek! Hogy is volt az óvodában? Gyertek csak ki, kislányaim! Így. Ide áll kettő és kaput csinál. — Bújj, bújj, zöld ágot játsszunk! — hangzik innen is, onnan is a boldog felismerés, és már száll is a dal. A kicsi elsősök nem tudják, hogy a tanító bácsi most tulajdonképpen nem is játszani akar, hanem csak szoktatja őket az iskolához, megkönnyíti átlépésüket a „nagycsoportból” az iskolapadba, s közben azt figyeli, milyen lesz a hanganyag az énekórákra, s milyen előképzést kaptak énekből. Mert itt mindennek megvan a maga rendeltetése. A kisfiúk sóvárogva nézik a láBalogh Évinek ugyan hol járnak a gondolatai? (Foto: Kiss Béla) Majdnem gondolkozó gépek a KSH-ban Egy ország élete — sűrűn lyuggatott kártyákon 7őa... NYIKOKAJ TOMAN: 39. Mindent elölről kezdeni? Jersov őrnagy azzal a tartalék toozdonnyal érkezett meg Abajsz állomásra, amely Nagy-Kurgánból tért vilssza Perevaiszkba. Malinovkin hadnagy, aki eddigre már kissé rendbejött, az állomás peronján fogadta Jersovot. Feje be volt pólyázva, sapkáját kezében tartotta. A hadnagy Sápadt arca elvörösödött, amikor kezet fogott Jersowal. — Ügyesen kijátszott a gazember! •— szólalt meg Malinovkin zavartan és megszorította az őrnagy kezét. — Annyi baj legyen, Mitya — veregette meg a vállát Jersov. — Az ilyesmi előfordul. Inkább mondja él részletesen, hogyan történt az egész. — Előbb menjünk be az állomásfőnökhöz, ott kényelmesebb —javasolta Malinovkin. A hadnagy utat mutatva előrement, bal lábára kissé sántított. — No és milyen intézkedést tett Temirbek elfogatásira? — kérdezte Jersov M^linovi:intól, amint az befejezte kalandjának elbeszélését. — Hát jóformán semmit— felelte zavartan. — Hisz jó félórát kellett feküdnöm a vasúti töltés aljában, míg visszanyertem mozgás- képességemet. A vasutasok azalatt tűvé tették az egész környéket. A bozótosból motorkerékpár-berregést hallottak. Kiabáltak, hogy vezetője álljon meg, de az még nagyobb sebességre kapcsolt. A bozótos itt nem olyan sűrű, motorkerékpárral át lehet rajta gázolni. A fegyveres őrség egyik tagja puskából, az állomásfőnök pedig vadászfegyveréből utána lőtt egy párszor, de alighanem elhibázták. — Azt nem vették észre, hányán ültek a motorkerékpáron? — kérdezte Jersov. — Nem, nem vették észre. Az őrnagy hallgatott. Az új fejleményeket latolgatta. — Ügy látszik, mindent elölről kell kezdeni — szólalt meg elgondolkozva. — Miért? — csodálkozott Malinovkin. — H‘sz Zsijenbaiev új munkahelyet jelölt meg. Meg is fog ott jelenni. Máshova nem mehet, mert Aszkár Sandarbekovot már letartóztatták, apját. Habdullaht, szitntén. Egy út marad a számára: Arbuzov- hoz Akszakalszkba. — Érdekes képet festett le maga —i mosolygott Jersov. — Afféle sakkfeladványt: a fehér lép és az ötödik lépésnél mattot ad. Nem volna rossz... Csakhogy maga, barátocs- kám, elfelejtette, hogy ellenfelünk nem is olyan naív gyerek. Magától nem mászik be a csapdába. — Mit tehetne még? — vont vállat Malinovkin. — Hová tűnjön el? Hol vészelje át a nehéz időket? — Amíg van motorkerékpárja és adó-vevője, addig még manőverezhet — felelte Jersov. — Maga tehát azt gondolja, hogy ő várta motorkerékpárral Temirbe- ket Abajszkban? — Minden valószínűség szerint. Ügy látszik, előre megbeszélték, hogy Temirbek az utolsó előtti állomáson leugrik az aláaknázott vonatról. De Temirbeknek hamarabb kell meglépnie, mert valószínűleg megtudta, bogy Nagy-Kurgánig megállás nélkül megy a vonat. — De mi az ördögnek van szüksége most erre a Térni rbekre? — Kitől tudná meg, hogy az akna a vonatra került? Amellett másra is kell neki Temirbek. — Hát igen — szólalt meg elgondolkozva Malinovkin, s megigazította fején a pólyát. — De az a tudat, hogy a vonat alá van aknázva, még nem sokat mond neki. Azt is tudnia kell, felrobbant-e yagy sem. — Erről külön jelentés nélkül is tudomást szerezne. Egy egész szerelvény ammonit . felrobbanása, bará- tocskám. földrengéshez hasonló jelenség. Biztosan meghallaná ő is. — Ezek szerint Zsijenbaiev most annyit tud. hogy ilyen földrengés nem következett be! — élénkült fel Malinovkto. — Akkor hát nem nekünk, hanem a híres Kísértetnék kell mindent élőiről kezdenie. Márpedig akár akarja, akár nem, „segítőtárséval”, Muhtarovval fel kell vennie a kapcsolatot. „iYem megy sehova, kísértet úr!“ Jersov csak délután négy órakor érkezett meg Akszakalszkba. Megkereste a Dzsambul utcát, bekopogott a huszonegyes számú ház ajtaján és Arbuzov után érdeklődött. — Én volnék Arbuzov — felelte egy középkorú, vörös hajú férfi, aki katonai Ingkabátot viselt. — Nagyon örvendek! — mosolygott kedvesen Jersov. — Az én nevem pedig: Muhtarov Talasz Alek- szandrovics. Zsijenbajev üdvözölteti. Arbuzov sovány, kifejezéstelén ar- sa meg se rezdült. Álmos szemei most is közömbösen néztek rá. Jersov már arra gondolt, hogy talán nem is jó helyre került, de a házigazda ekkor változatlan arckifejezéssel megszólalt: — Tessék, Talasz Alekszandrovics, fáradjon beljebb. Kitárta Jersov előtt az ajtót és kisebb szobába vezette, amelyben egy udvarra néző ablaknál, a fal mellett heverő és két szék. — Helyezze magát kényelembe — szólalt meg Arbuzov előbbi közömbös hangján. — Nekem ma szabadnapom van, egész nap itthon leszek. Ha valamire szüksége lesz, csak szóljon. Jersov az asztalra tette a bőröndöt az adó-vevővel, és az órájára pillantott. Fél öt volt, ötkor pedig beszélnie kell Mali- novkinnal. A hadnagyot Perevalszkban hagyta, s megállapodott vele. hogy minden órában érintkezésbe lép vele rádión. öt óra előtt öt perccel bezárta szobájának ajtaját, és kibontotta a rádiót. Arbuzov felől semmi hang nem hallatszott, mintha elment volna otthonról. Pontosan ötkor Ma- linovkm leadta hívójelét. Jersov válaszolt rá és a következő rejtjeles jelentést vette tőle: „Saripov, a kolhoz sofőrje jelentette az állambiztonsági osztály abajszki főnökének, hogy reggel nyolc órakor megállította az úton egy gyanús férfi, akinek vémyomok voltak a ruháján és benzint kért tőle. (Folytatjuk.) nét, — így a Művezető. — Ha-ha-ha, még ilyet! Ha egy turbinát lopnának el, azt nevezem! De egy for- gattyústengely — és legyintett. A turbina is eltűnt. A tettest nem találják. — Na és? Talán amiatt az eóv turbina miatt nem teljesítjük a tervet? Dehogynem! — dörgött az lapácsot! Tolóm, azt hiszed, hogy kalapács nélkül nem tudunk dolgozni? — kérdezte a Mester. — Micsoda jelfogás! Ha egy for- gattyústengelyt lopnának el, az igen! Ellopták. Hogy ki — nem tudják. — Na és? Tálán egy nyamvadt for- gattyústengely miatt leáll a termelés? FeEltűnt egy szeg az üzemben. Hogy ki lopta el, nem tudják. — Na és? Azt monod, elloptak egy szeget. Talán azt hiszed, hogy nélküle nem élünk meg?! — kérdezte a Munkás. — Micsoda ötlet! Ha egy kalapácsot lopnának el, az már más. De egy szeg, ugyan! Eltűnt egy kalapács. Hogy ki lopta el, nem tudják. — Na és? Azt mondod, elloptak egy kaKevesen gondolták, amikor a népszámlálás idején a kérdő- v rovatait kitöltötték, hogy a :ok-sok feleletből ugyanannyi kis. lyukasztás lesz a Központi Statisztikai Hivatal számítás- technikai főosztályának lyukkártyáin. Ha valamit meg akarnak állapítani — mondjuk azt, hogy hány vasesztergályos van az országban — a kártyákat berakják a gépekbe, s azok „megmondják” a kért adatot. Adatgyűjtés, rendezés, számítás A rendszer alapja — természetesen a munkát elvégző gépeken kívül — a kis lyuk- kártya. Az egyik gépteremben fürge ujjakkal sajátos Írógép-szerű alkalmatosságokon kopognak a lyukasztók. Minden adatot „beütnek”, mindegyik egy pici kis lyukacska lesz a kártyán. Persze, ennek pontosan a helyén kell lennie. Ezért a kártyákat azonnal beteszik. az ellenőrzőkbe, ezekbe újra beütik az összes adatot. Ez már nem lyukaszt, hanem „tapogat”. Ha minden lyukasztást pontosan a helyén talál, a kártya jó. Ezután dobozokba rakják, s megkezdődhet az adatgyűjtés, a rendezés-, a számítás. A rendezők a beprogramozott igényeknek megfelelően csoportokba válogatják a kártyákat. Nézzük a példát: hány esztergályos van Magyarországon? A „foglalkozás” rovatot vizsgáló rendező sorra kidobja azokat a kártyákat, ahol a lyuIgazgató. — Még ha egy vízi erőművet lopnának el, azért érdemes lenne szólni. De ezéit? Ugyan ... Nos, ha attól a Munkástól a fésűjét; a Mestertől a töltőtollát, a Művezetőtől az óráját, az Igazgatótól a kalapját lopnák el, mindegy lenne nekik? Vajon mit szólnának akkor, he? A Junoszty-ból Fordította: Ferencz Győző kasztás esztergályost jelez. Ezt a további gépek számlálják meg, s állapítanak meg minden adatot, amire az érdeklődők kíváncsiak. A táblázó gépek — a lyuk- kártyák vezérletével — már írják is a kész statisztikai táblázatokat, program szerint. Hí kell, százalékot, átlagot számolnak, ezt is beütik a táblázatokba. Vagy igen - vagy nem A Központi Statisztikai Hivatal gépei még lyukkártyák vezérletével működnek, de berendezésük, számláló- és táblázó egységük már elektronikus felépítésű, égy átmenetei képeznek a lyukkártyáról az elektronikához. t Az alapelv mindkét rendszernél ugyanaz: nagyon népszerűén, az automatika minden lépésben két dolog, az „igen” és a „nem” között tud választani. Eldönti, talált-e lyukat a keresett helyen vagy nem. Ha talált, „megjegyzi” az 1-es számot, az 1 vasesztergályost. Azután minden további ilyen kártyánál hozzáad egyet az eddig összeszámoltak- hoz. A bonyolult százalékszámítási és egyéb műveleteket is így, lépésenként végzi el, természetesen igen nagy gyorsasággal. A KSH-nái használatos lyukkártyás rendszer — bár 1949-ben néhány géppel még négy és fél esztendeig tartott az adatok feldolgozása, 1960- ban pedig, amikor sokkal több szempontból rendezték az anyagot, ilyen fél-elektronikus automatákon két és fél esztendő alatt elkészültek — még mindig nagyon lassú. Ha valamire kíváncsiak — értelemszerűen — a gépeknek végig kell válogatniuk az összes kartont. Ezért térnek át mindin- -kább az- ilyen bonyolult műveleteknél a teljes elektronikára, amelyben nem lyukkártyák rögzítik, hanem a gép emlékező része tárolja az adatokat. Százezer művelet másodpercenként Ezek az elektronikus gépek — rövidesen kap a KSH is egy Minszk—2 típusú korszerű szovjet elektronikát — már bámu• latos sebességgel dolgoznak. ! Nem ritka az olyan, amelyik■ nek műveleti sebessége másodpercenként eléri a százezret is. Ha egy ilyen (elektronikus emlékező berendezéssel, tárolóval felszerelt) automatikától • „kérdezzük meg”, hogy hány ■ vasesztergályos van Magyaror• szágon, száz másodperc — tehát alig másfél perc — alatt(!) „végignézi” a tízmillió magyar foglalkozás-adatát és már meg is adja az eredményt! Svédországban például húsz ■ nagy számológépet szabadí- : tottak fel a most tervezett nép• számlálásra, s a tervek szerint • egy esztendőn belül kinyom- - tátják az összes statisztikai ; kötetet. Mert ezek a gépek természetesen teljesen kész táblázatokat . készítenek, íróegységük a programozott terv szerint foglalja rendszerbe a kért statisztikát. Csaknem „gondolkozik”, per- [ sze csak addig a határig, amíg .megtanították” rá, amire ' programot kapott. Másolja az I emberi logikát, bámulatos gyorsasággal számol, ír, de mindig csak a program táblán előírt határokon belül. Ha hibát követ el, megáll, jelzi, hogy valami baj van s a kezelők „segítenek neki”, kiküszöbölik a hibát. Ma már azonban több gép — lyukkártyás is, lyuk- kártya-elektronika kombináció is, és teljesen elektronikus gép is — dolgozik Magyarországon. Mi csak egy munkafolyamatot, a statisztika készítését kísértük végig. De ma már a népgazdaság egyre több ágában használják az elektronikus gépeket, s a közeli tervek, még több berendezés beszerzését irányozzák elő. Alkalmazásuk rendkívül meggyorsítja az elemző, számító munkát, hatalmas segítséget ad a gazdasági vezetőknek; belátható időn belül elvégzik majd a vállalatok vezetéséhez szükséges számítási-adminisztrációs munka nagy részét is. Faludi András nyok játékát, de egy pillanat' Rájuk is sor kerül. A szekrény mélyéről fekete mozdonyt vesz elő a tanító bácsi. — Ki ismeri? — Mozdony! — hangzik azonnal. — Hol láttatok ilyet? — A nagymamánál — mondja Bata Gyuszi. — No, akkor gyertek, Gyuszi, te leszel a mozdony! — Megy a gőzös Kanizsára! — a fiúk is ráismernek a játékra, s míg forog a „vonat” csendben kilépünk az ajtón, Itt már megkezdődött a tanítás, nincs sírás gyerek, csupa mosolyra húzódó száj az első osztályban, az első iskolai napon, (Adóm)
