Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-16 / 192. szám
Előkészületben az új pártoktatási év kiadványai Még itt a nyár, de a Kossuth Könyvkiadóban már elkészülnek az új pártoktatási év kiadványai. Nonn György igazgatóhelyettessel arról beszélgetünk, milyen törekvések vezetik a könyvkiadót az új anyagok összeállításánál ? — A tavalyihoz hasonlóan az idén is csaknem 700 ezer ember vesz részt a pártokta- tásban. Négyszázhúszezren szemináriumokon, a többiek előadásokon bővítik ismereteiket. Nagy tömeg ez. Az egyes oktatási formákban figyelembe kell vennünk a színvonalbeli különbségeket, ezért népszerű formában, érdekesen, színesen, ugyanakkor tudományos igénnyel készíttetjük el brosúráinkat. Törekszünk arra, hogy minél több ábra, grafikon, kép segítse az anyag elsajátítását. Az idén képes anyagokat adunk ki a tudományos szocializmus hallgatók számára, s hat és fél ív terjedelmű külön füzetben szemléltetjük a politikai gazdaságtan egész anyagát. — A propagandisták, a hallgatók általában elégedettek az oktatási kiadványokkal. Előfordul azonban, hogy késnek az anyagok, s az egyes füzetek színvonala egyenetlen. A középiskolai tankönyv szövegét sokan zsúfoltnak érezték. Milyen okok játszanak ebben közre? — A késés legfőbb oka az a törekvésünk, hogy a legújabb politikai eseményeket, dokumentumokat elemezve tartalmazzák a füzetek. De az események gyorsan követik egymást, az átdolgozás, majd a lektorálás is időt vesz igénybe. Kiadványaink nagy példány- ezámúak, a nyomdák teljesítőképessége pedig véges. Mindez együtt okozza a késést, amelyet persze, igyekszünk elkerülni. Szerzőink egy-egy terület legjobb szakemberei, de egyesek nem tudják még teljesen a közírói nyelvet megtalálni. A terjengősség és a túlzottan tömör tudományosság — ez a két véglet, amelyet igyekszünk elkerülni — több kevesebb sikerrel. Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy a propagandisták rendkívül sokat segíthetnek a hallgatóknak, ha a szemináriumi foglalkozásokon nem ragaszkodnak a tudományos szöveg szó szerinti visszaadásához, hanem példákkal és más eszközökkel igyekeznek a foglalkozást feloldani. — Milyen oktatási formák lesznek az idén, és milyen kérdésekkel foglalkoznak a hallgatók? — Az oktatási formák, és a részt vevő hallgatók arányszáma nagyjából a tavalyi lesz. Üj formaként az ipari és mezőgazdasági gazdaságpolitikai tanfolyamhoz csatlakozik a világgazdasági, tíz-tizenötezer részvevővel. Növekszik a falusi téli tanfolyamok, és a fejlődésnek megfelelően a marx- izmus-leninizmus középfokú tanfolyamok, valamint az esti egyetemek hallgatóinak száma. Az. időszerű kérdések tanfolyamán a 200 ezer részvevő nyolc előírt és négy ajánlott témát tanulmányoz. Szó lesz a nemzetköri munkásmozgalom időszerű problémáiról, a VIII. kongresszus népgazdasági határozatainak végrehajtásáról, az osztályharcról és a párt vezető szerepének érvényesüléséről a szocializmus teljes felépíKORUNK HŐSEI.,. tésének időszakában, a szocializmus és a fegyelem összefüggéséről, kultúrpolitikánk kérdéseiről, stb. A gazdaságpolitikai tanfolyamok ipari tagozatán hat témával foglalkoznak: a munkaerőgazdálkodás, s az ipari export helyzetével és feladataival, az életszínvonal alakulásával, a koncentráció, kooperáció és specializáció kérdéseivel, az állandó állóalapokkal és beruházásokkal, valamint az ipar szerepével a mezőgazdaság fejlesztésében. A mezőgazdasági tagozaton a mezőgazdaság szerepéről, az állattenyésztés helyzetéről és tartalékairól, a tsz-en belüli anyagi ösztönzőkről, a mező- gazdaság műszaki fejlesztéséről, a szaktudás és a korszerű termelés összefüggéseiről, valamint az árutermelés és felvásárlás kérdéseiről lesz szó. A világgazdasági tagozat hallgatói korunk termelőerőinek fejlődését, a két rendszer gazdasági versenyét, a kapitalista világgazdaság integrációját, a KGST szervezetét és munkáját, a gyengén fejlett volt gyarmati országok gazdasági és politikai helyzetét tanulmányozzák. A kiadó átdolgoztatja a marxizmus-leninizmus középfokú tanfolyam első évfolyama, a középiskola és az esti egyetemek filozófiai és politikai tananyagait, s új anyagot készíttet a marxizmus-leninizmus középfokú tanfolyam második évfolyamának. Bízhatunk-e a Kovács-brigádban? KOVÁCSEKAT összeszokott, szorgalmas brigádnak ismerték évek óta a téglagyárban, olyannak, amely becsülettel végigdolgozta mindig a műszakot, amelyre munkaidő után is számítani lehetett; ha szükség volt rájuk, maradtak még, vagy jöttek, ha szólította őket a kötelesség. Egy idő óta azonban megváltozott a telepiek véleménye; más miatt beszéltek róluk, másért emlegették őket. Mással váltak „híressé.” Szinte egyik napról a másikra kevesebb tégla került ki kezük alól a kemencékbe, lazulni kezdett közöttük a fegyelem, akadozott a munka. Ügyany- nyira, hogy szocialista brigáddá alakulásuknak még a gondolata is szertefoszlott! Egyszeriben kíváncsi lettem rájuk. Ügyüket ismertem már, sok mindent hallottam felőlük, de érdekelt, hogy ők maguk mit mondanak? — Ha beszélni akar velük — sietett a segítségemre a gyárvezető — úgy igyekezzék ám, hogy tizenegyre odaérjen hozzájuk. Addig tart ugyanis az ő műszakjuk, utána hazamennek a többiekkel... Régen jártam már a Hatvani Téglagyárban, pár perccel tizenegy óra előtt értem csak el a behordókig. Nagy munkában találtam valamennyit, szorgos igyekezetük arra engedett következtetni, hogy arrébb van még jócskán a műszak vége! Ötmillió szovjet diplomás A szovjet sajtó közölte a hírt: a Szovjetunió diplomásainak — főiskolát és egyetemet végzett szakembereinek — száma elérte az ötmilliót. Arányaiban is impozáns fejlődés van e szám mögött. A Szovjetunióban 750 főiskolán és egyetemen folyik felsőfokú képzés; a hatalmas ország főiskolai hallgatóinak száma az elmúlt tíz évben megkétszereződött. Csak a múlt tanévben, mintegy 340 ezer szovjet fiatal szerzett diplomát... Többször idézett adat tájékoztat arról, hogy a szovjet egyetemi hallgatók száma négyszeresen meghaladja a nyugat-európai országok egyetemistáinak számát. S az összehasonlítás kedvéért érdemes megjegyezni, hogy az Egyesült Államokban tízezer lakosra 119, a Szovjetunióban 144 főiskolai hallgató jut. A szovjet diplomások egy harmada nő; ugyanakkor az USA-ban csak 0,6 százalékuk. Angliában 4, Japánban 0,7 százalékuk. Számítsuk mindehhez hozzá, hogy a Szovjetunióban a felsőoktatás is teljesen ingyenes, s a szakminisztériumoknak összesen 15 milliárd rubeles közoktatásügyi költség- vetésük van. Az említett számok, némi adalékot szolgáltatnak annak illusztrálására, miért a világ legdemokratikusabb iskolarendszere a Szovjetunióé. Politikusok, tudósok, filozófusok és pedagógusok — beleértve a nyugatiakat is — úgy vélekednek, hogy a két rendszer világméretű versengését végül is az dönti el: hol, melyik oldalon lesz a több „kiművelt emberfő”, a szakképzett, magas felsőfokú képesítéssel rendelkező szakember. Minden jel arra mutat: a szocialista országokban, a Szovjetunióban! Kis csilléken égetni való téglákat toltak a kemencékbe, porban, melegben kazlazták, készítették elő a falnakvalót ... Az egyik bejáró előtt, éppen a névadó vezetővel kerültem össze: — Mi újság a Kovács-brigádban? — Ugyan, mi lenne más?! — lepődött meg, válaszolta értetlenséget színlelve a megszólított. — Dolgozunk most is, s azelőtt sem voltunk rosszabbak — bizonygatta egyre. — Valamiféle „kisiklásról” beszélnek mégis. — Igaz, volt egy kis „lazításunk” tényleg, no de nem olyan nagy ügy az...! — Italoztak. — Néha... úgy munkaidő után. — Meg olykor alatta is. — Akkor csak, amikor rajtakaptak. — Máskor is... ELHALLGATOTT. Érezte, nem lenne értelme a további tagadásnak, többet tudok a brigádról mint hitte... Belepirult, zavarában a körmét piszkálgatta, a cipője orrát nézegette, s lesütött szemmel kerültek meg, igyekeztek mellettem tovább a többiek is. Látszott rajtuk, hogy szégyellik a dolgot:.. Van mit! A gyárvezető eleinte még elnézte az apróbb vétségeket, de a későbbiek fölött már igazán nem lehetett szemet hunynia! A hat ember számára — különös módon — máról holnapra vált elviselhetetlenné a nyári kánikula, s mert hosszúnak találták a napot; korábban mentek el munkahelyükről. Nagy volt a meleg, strandot emlegettek, de nem a medencébe kívánkoztak, más „hűsítő” után néztek délutánonként. S ettől kezdve italra ment el a sok pénz... Még a brigádvezetővel — az egyébként párttag és üzemi tanácstag — Kovács Istvánnal is megesett, hogy egysaer-más- szor ,,elfelejtette” hazaadni a fizetését! Átkozott dolog az italozás... Előfordult, hogy miatta egyáltalán nem raktak téglát a kemencébe. „Majd viszünk holnap!” — mondogatták, de másnap meg egyszerűen távol maradtak a vasárnapi műszakból. „Mert esett az eső!” — védeNYIKOKAJ TOMAN: 25 25. Bejsizambajev valóban szerethette a természetet, mert még sóhajtott is hozzá egyet. A vonat közben elhagyott két kisebb állomást, amelyeken mindössze néhány percet vesztegelt. Ahhoz képest, hogy túlsúlyos szerelvény volt, elég gyorsan haladt, ám a síkságot most emelkedők és lejtők váltották fel. Az út két oldalán rozsdás-sárga fű borította lanikás dombok húzódtak. Ez a fű kifakult öreg szőnyeg bolyháira emlékeztetett. A vidéknek megfelelően észrevehetően változott a mozdony lélegzése is'. Az emelkedőkön nehezebbé vált, holmi hörghurutos sípolást hallatva. Sötétedett a kéményből egyre nagyobb zúgással kitörő füst. Ko- morult a főkalauz arca is. — Elegük lehet most a fiúknak — mondta együttérzően, a mozdony felé intve. — Nagyon veszélyes szállítmányt visznek ma, beletörhet a bicskájuk... Az egyik emelkedőn a szerelvény futása valóban annyira lelassult, hogy Malinovkin is nyugtalankodni kezdett új ismerősei miatt. Amikor pedig végre megérkeztek az épülő vasútvonal utolsó állomására, a mozdonyról leugrott a verítékben fürdő Rjabov, aki olyan fekete volt, mint egy néger. — No, Malinovkin — kiáltott oda vidáman a hadnagynak, — azért nem dolgozunk rosszul? Kosztya Satrov pedig, aki ugyanolyan fáradt volt, de boldogabb, mint segédje, senkire sem pillantva, az állomásépület felé indult, ahonnan mosolyogva integetett neki egy magas, derék, fehér ruhás lány. — Üdvözlöm, Kosztya! — és napbarnított kezét nyújtotta Satrovnak. — Micsoda szerelvényt hoztak fel! A vonat felé intett és folytatta: — Tudja-e, hogy én csak azért Jöttem ide az állomásra, hogy láthassam. Hogy tehetett ilyet: visszatért a szabadságáról, itt járt és be sem nézett hozzám? . i — Hogy is gondolhatott ilyesmit rólam?! — kiáltott fel csodálkozva Satrov. — Mindenütt kerestem magát, Olga! De most nem úgy van, mint azelőtt: hát meg lehet magát gyorsan találni? Azt beszélik, hogy Vronszkiij mérnök jobbkeze lett. Munkája tehát bőven van... — Igen, munka az akad élég — sóhajtotta Olga. — De hisz én szeretem ezt a munkát. Rövidesen egymillió köbméternyi kőzetet röpítünk a levegőbe. Egész hegyet! No, de maga miért nem meséli el, hogyan töltötte szabadságát? A Volga-vidéken volt megint? Irievlem magát! újra, amikor Satrov mozdonya már készen állt a visszafelé való útra. Ügy látszott, hogy Olga most is ugyanúgy örül Satrovnak, de most szórakozottan válaszolt Satrov kérdéseire. Pedig Kosztya szeretett volna kérdezni tőle valamit, de sehogyan sem tudta kimondani a szavakat Párszor végigsétáltak a földásó gépekkel megrakott szerelvény mentén, s amikor felhangzott mozdonyának jól ismert sípja — Rjabov jelezte, hogy Kosztya siessen — félszegen nyitotta kezét a lánynak: nem vette le tekintetét a legény sav morú szeméről. — Ne, ne válaszoljon — támadt hirtelen mehetnékje Satrovnak, és elsőnek sütötte le szemét. — Bizonyára igaz... Hadd udvaroljon.., Hadd udvaroljon itt mindenki magának. Hisz maga... — hangja hirtelen elcsuklott és csaknem siutto- góra fogta: — Csak aztán férjhez ne menjen hozzá. Ne siessen. Én viszont mindig szeretni fogom, bármit is gondol erről... Bárhol is fognak új vasútvonalat lefektetni, mozdonyomat én viszem majd végig rajta elsőnek. — No és ha hirtelen gondolok egyet és férjhez megyek? — nevetett Olga és hamiskásan megvillant a tekintete. Konsztantyin lehajtotta fejét és halkan így szólt: — Mindegy, akkor is ott leszek, ahol maga, ha csak a férje megengedi majd, hogy új vasutat építsen. Ismét felhangzott a mozdonysíp, most már élesebben, kitartóbban. Olga erősen kezet szorított Konsz- tantyinnal s elérzékenyülve így szólt: — Nincs magánál jobb barát, Kosztya... Jersov találgat Amikor Malinovkin hadnagy visz- szatért Perevalszkibci, egészen sötét volt. öreg háziasszonya már aludt, den közölte vele, mit látott az épít- bájában még égett a villany és az ablak nyitva volt. Dmitrij elment a ház előtt, benézett a függöny fölött s megpillantotta az őrnagyot, alá könyvet olvasott. Észrevétlenül bedobta az asztalra az előre elkészített cédulát. Ezt azért tette, mert tudta: ha az ablak nyitva van. a szobában az őrnagyon kívül senki sincs. Ebben már korábban megegyeztek. keztek a felelősségre vonáskor. De hiszen esett már az máskor is, azelőtt is, mégis mindig ott tudtak lenni? A gyárvezető türelme is elfogyott egyszer. „Szétrobbantotta” a brigádot; vezetőjét leváltotta, egyik tagját új mun. kahelyre irányította az üzemen belül... És természetesen fegyelmit osztogatott. — De az már igazán „jellem- telenség” volt, hogy szóbeli figyelmeztetést postán küldte meg! — panaszkodott a legfiatalabb. — így odahaza is megtudta mindenki. Volt mit hallgatnom miatta nekem is. Az apámtól — emlékezett vissza Horváth István ... A GYÁRVEZETŐ éppen így akarta! Ahogy ezt elmondtam, hüm- mögve ugyan, de belátták maguk is: jó volt ez így ... ígérgette is mind: nem lesz több fegyelmi a Kovács-brigádban! A büntetést rossz néven vették a gyárvezetőtől. Napokig húzták az orrukat, haragudtak. Egy ideig szó sem lehetett a korábbi külön munkáról. „Csinálják csak azt a gyárvezető kedvesebb emberei!” — sziszegték egyre. Azután mégiscsak elpárolgott a harag. Ügy néz ki, Kovácsék már lassan megint a régiek lesznek. Nincs hiba viselkedésükkel, nincs baj terv. teljesítésükkel. Vállalják megint a külön munkát: ha kell, kari aznak, munkaidőn túl is. Amikor beszélgettem velük, tizenegy óra jócskán elmúlt már: a negyedik kemencét rakták aznap. Plusz 8000 darab téglát! A váltó brigádnak segítettek. Senki sem kiérte rá őket.. Amikor „faggattam” fleet, pironkodtak, szégyelltek nagyon a történteket Munkájukkal bizonyították és viselkedésükkel ; hogy megbánták régen a néhány hónapja történt „lazításokat”. Nagy László is menne már vissza közéjük... S HOGY EGYÉBRŐL is serf esett, félvetődött újra a szocialista brigád megalakításának gondolata. Félszegen kissé, de elárulták, hogy nem mondtak le róla. Ugyan — lesz-e belőle «alarm? Vajon meddig tart az „éj élet”? Hihetünk-e a Kovács- brigádnak? Gy. Gy. — Hát a viszontlátásra, Olga! Nem tudom, mikor látom újra. . No de mit akarok még kérdezni: azt mondják, hogy ez a Vronszkdj mérnök teszi a szépet magának. Igaz ez? A lány zavartan elmosolyodott, de — Olga! — kiáltotta ekkor valaki és a lány sietve kezet fogott Satrov- val: — Jól van, Kosztya, később majd találkozunk. Csak másfél óra múlva találkoztak
