Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

Aratás után betakarítás előtt

A megyei fanács foagronómusa válaszol

ilyen területen befejeztük a a cséplést is. Ha tovább boncolgatjuk a számadatokat, több érdekes dologgal találkozhatunk. Megyénkben 211 kombájn dolgozott. Egy kombájnra átlagban 430—440 hold betakarított terület jut, Úgy gondolom, ezek a számok önmagukért beszélnek.

— Hogyan értékeli az idei

aratást és betakarítást?

— Az elmúlt évekhez viszonyítva a legjobbnak mondhatom. Az idei aratás volt a leg. szervezettebb, a legmozgalmasabb és a legrövidebb idejű is. Annak ellenére, hogy a Me- dárd-napi esőzések sokáig gátolták az aratás folyamatos végzését, s a tsz-vezetők érthetően idegesek voltak a lábon álló gabona miatt, mégis vártak a gépekre, bíztak a gépekben. így az eső okozta lemaradást sikerült behozni, sőt nagyszerű rekordok is születtek. Ha csak az elmúlt esztendőhöz viszonyítom az idei aratást, akkor is nagy differenciákkal találkozunk. Lássunk egy példát! 1963. augusztus 2-án a megye összes kalászos területének csupán 85 százalékán volt learatva a kalászos annak ellenére, hogy a tavalyi vetéstervünk 106 ezer hold

A virágok elhervadnak

volt, az idei 114 ezer holddal szemben.

— Jó értelemben tudok csak beszélni a szalmalehúzásról, és a kazlazásról Is. Minden közös gazdaságunkban idejében megszervezték a szalmarakó brigádokat, amelyek eddig is becsületes munkát végeztek. Végig a megyében, amerre jár az ember, égbe nyúló kazlakat lát, s egyre fogyófélben van a tavaly még annyira gyakori látvány: a tábla szélére lehúzott, összegabalyodott szalma- tenger. Természetesen, hogy az. aratáson túl vagyunk, már csak a csérlés van hátra, fokozni kell a szalmabetakarítást, hogy augusztus 15-re legkésőbb, amikorra a csépléssel Is végzünk, ezt a munkát is befejezzük. Ügy szeretnénk, ha egy szál szalma sem maradna kint a földeken az idén, hogy ebben az évben a jószágállomány alomj a, valamint az ipar szalmaigénye biztosítva lenne Heves megyében.

— Milyen fontosabb munkák várnak tsz-einkre az aratást kővető időszakban?

— Most, hogy túl vagyunk az idei kenyérnek való betakarításán, máris, kezdhetjük a jövő év előkészítését. Ugyanakkor még egy sor más munka befejezése is előttünk áll. Fontosnak tartom a tarlómunkák elvégzését Amíg a tarló ki nem szárad, minden eszközzel annak megmunkálásán kell fáradozni. Disztillerrel, tárcsával, ekével szántsák fel a talajt és el ne feledkezzenek a felszántott terület lezárásáról. Egyszer és mindenkorra meg kell érteniük gazdaságainknak, hogy a lezáratlan szántott föld milliárdos károkat okozhat a népgazdaságnak és a termelő- szövetkezeteknek is. Sajnos, több helyen még ma is hiányoznak a gyűrűshengerek munkái, nem zárják le vele a talajt, hagyják kiszáradni.

— Itt szeretném felhívni tsz-vezetőink figyelmét arra is, hogy az őszi hónapokiban nem tudják egyszerre megoldani aa istállótrágya kiszállítását. Ezért már most szervezetten próbálják a gépeket e feladat elvégzésére is ráállítani. Már most kezdjék meg az istállótrágya kihordását szarvasokba és szántás alá.

Nem hagyhatjuk szó nélkül

az idei vetés előkészítési munkáit. Gazdaságainkban már most végezzék el a szükséges vetőmagtisztítást, csávázási, hogy a vetés megkezdésekor ezzel se kelljen időt tölteni. A kenyérgabona vetése továbbra is központi kérdés, a megye vetésterve ugyanannyi marad mint volt az elmúlt gazdasági évben, gazdaságaink ezért a szükséges műtrágya-mennyiség 2 biztosításáról is előre gondosN

' Végezetül el kell még mondanom azt is, hogy a második fél évben várható 62 400 hold kukorica, 9000 hold burgonya, 9200 hold cukorrépa, 2800 hold napraforgó, 11 000 hold vegyes zöldség és 25 100 hold termőszőlő betakarítása. A felsorolt növények jó termést ígérnek, különösen a szőlő, ezért nagy feladatot jelent ezeknek betakarítása. Ha hozzászámítjuk- 1800 holdnyi új telepítésre váró terület szántását, valamint 4000 hold Lencz-Móser terület felszántását , elmondhatom: késő őszig, szinte az első hó és fagy megérkezéséig lesz bőven mit tenniük gazdaságainknak. Ahhoz, hogy mindezt maradéktalanul elvégezhessék a szövetkezetek, szükséges, hogy az üzemek vezetői, az agronóimu- sok már most mérjék fel a rendelkezésre álló gépi és kézi erőt. dologozzák ki dekádokra a feladatok elvégzésének ütemét. Akik a reális tényeket nem veszik figyelembe, akik előre nem szerveik meg a munkát, azok nem tudnak majd helytállni. Ha sikerül szervezetten megoldani a felkészülés’., nem lehet különösebb baj az előttünk álló őszi munkákkal sem — fejezte be nyilatkozatát Kéri István.

1 — f. i. —

nxíPHiSMG- 3

1964. augusztus 2., vasárnap

CSAK A FELKEVERT harang kísérteties kongása hiányzik abból a hangulatból, amely a mátraderecskel Mátyás utcában fogadja az embert Halotti csendesség üli meg a tájat, lélek sem jár a dombnak futó Utcán. Csak az öregek és gyerekek feje bukkant ki gyanakodva, a függönyök, léckapuk rácsa mögül, amint Panyik Sándorral, a község vb-elnökével verjük a port a két házsor között. Mintha valami rejtélyes erő nehezedne a házaltra, a kertekre, olyan nyomott, fülledt a levegő. A házak udvaraiban levő gyümölcsfák, az ablak előtti virágok mintha valami gyilkos kórban szenvednének, száradnak, sárgulnak. A házak mögötti .lankán satnya, ritka — az arasznyi szárról le sem aratott —, nyomorék kalászok szorítják görcsösen toklászaik közé a néhány szem- nyi magot. Helyenként teljesen kopár a föld, mintha lángszóróval égették volna ki a füvet és a termést.

Azt mondják, valami belső betegsége van itt a földnek. Gyilkos leheletet árasztanak a repedések, gáz tör fel mindenfelé, fojtós, légszomjat előidéző gáz.

— A Mátyás utca környéke sokat szenved tőle — tájékoztat Panyik Sándor és javaslatára bekopogtatunk néhány portára, tudakolni a mélyből előtörő kéretlen gázvendég ártalmas szokásait.

Kiss Ferencné látható örömmel fogad, amikor megtudja, hogy a gáz ügyében jöttünk.

— Az isten áldja meg magukat — Tegyenek valamit Csapatostul odavesznek a csirkék. Beleszagolnak a gázba és már az égnek is áll a lábuk.

— Semmink sem marad. Semmink — sopánkodik özvegy Kovács Józsefné. A fák satnyidnak, elszáradnak... csak az aszott fű terem.

ÖSSZESEREGLENEK a

szomszédok és egymás szavába vágva sorolják az ismeretlen veszedelem kivédhetetlen csapásait

— Erős, csípős szaga van, s ahol feltör a pincében, kút- ban, vagy az udvaron, minden élőlényt megtámad.

— En is lementem a pincébe, lehajoltam, s majdnem ott fogott a gáz. Alig tudt*m ki- Szédélegni. össze kellett dönteni a pincét, nehogy kárt tegyen bennünk a gáz.

— Jóska kipróbálta karbid^

1^31. De nem ég. Még a t is kioltja.

— A verebek is <beleszédül- *ek tőle a kútba, ha a kávájára fiinak.

Kist rudai Mihály beinvitél a pincéjébe és közben panaszkodik:

— Kétezerre tudunk csak krumplit felhozni belőle, esőre változáskor olyan erős a gáz. A csirke egyből felfordul tőle. Lent a földnél nagyon erős,

Horváth tiri Józseféinél magunk is „megkóstolhattuk" a Mátyás utca rettegett, láthatatlan kísérteiét. A pincébe a tanácselnökkel merészkedtünk le. Előbb ő hajolt földközelbe szippantani. Kikerekült szemmel ugrott fel, szó nem jött ki torkán, csak intett, hogy kóstoljam... óvatosan. Térdre ereszkedve szívtam be a — majdhogy azt mondtam levegőt —, de épp azt nem sikerült szívni, annál inkább a fojtó®, csípős, dohos-savanyú gézt, amelytől még órák múlva te öklömnyi gombócot érez a torkában az ember.

— A fia is Ide akart építkezni. De elmenekült a gáz miatt Az öregeknek már a szobájukba is felszivárog néha — magyarázza a távol levő háziak helyett a vb-elnök, amikor nagy sokára szóhoz jut a gázgombóctól. Arra még gondolni is rossz, mi lenne, ha az aprójószágok helyet véletlenül valamelyik gyerek merészkedne be a pincébe, ahol a veszélyes gáz az úr.

DE EBBEN AZ UTCÁBAN

nemcsak a pincékbe, de a ku- takba te rettegve néznek az emberek. Bojki Cs. Sándorék messzi környéken hires, kristálytiszta lcútvize is használhatatlan a gáz feltörése óta.

— A borjú nem issza... a libák meg csak seregnek tőle. Most már nem te merem eléjük adni.

— A lagzi óta... a mi kutunk is lúgos, — kiáltja át a szomszédasszony. — Vastagon van a vízen a döglött bogár, lehúzza, megöli a gáz.

Lejjebb néhány házzal Gál t. Jánoséknál, amint leengedjük a vödröt a búiba, a víz felszínére rakódott fehér burkot csattanva töri szét, s máris bűz csap felfelé. A vödör fölé hajolva, átható gázszag érződik. A víz felszínén fehéres, opálos buborékok úszkálnák, és fémes csillogó®, apró testecskék.

— Már nagyítóval is vizsgáltuk, férgek-e, vagy mifélék? De nem tudunk rájönni — magyarázza borzcaigva a háziasszony, majd megböki az egyik borsónyi buborékot, amely erre szétterül s olajos, szivárványszínű folyadékot ereszt magából.

— Ha melegítjük... veres lesz a színe ... mintha véres lenne — jellemzi tovább az egykoron remek ivóvíz mai íurcsa tulajdonságait Gálné.

— A miénk meg sárga.., — veti közbe a szomszéd ott lá- batlankodó kisfia.

— Az égvilágon semmire sem lehet használni, még a virág is kivösz tőle, ha evvel locsolják — sorolja az asszony a szomszédok helyeslése közepette.

S AZ EMBEREK majdnem

minden esetben keresztet vetnek, ha erről az utcájukba betört élemről beszélnek, amely élőbb csak néhány házat keserít, de most már az egész Mátyás utca kútja pincéje áldozatul esett fojtogató erejének. Sőt, terjed a falu felé is, mert ma még senki sem tudja útját állni az ismeretlen betolakodónak.

Mátraderecske közepén ki® patak csordogál Csekélyke vizét mérgesen dobálja, fortyogva keveri a mélyből feltörő gáz. Sistereg, bugyborékol a ki® patak. A gyerekek ámulva nézik az elemek játékát. Megpiszkálják a homokot, s még dühösebben, fortyog,' Totyog az „ördög fazeka”, ahogy elnevezték e furcsa természeti tüneményt.

— Az első időben még jó

gáz jött itt fel, fűtöttem is vele, dicsekszik Fónad Feri bácsi, az ezermesterkedő cipész. De aztán elváltozott a gáz. Mérges lett. Még a lángot te elfújta. A kertet is semmivé tette. Olyan lett a föld, mint az olajos, büdös szappan. Kiégett belőle minden ... a kút is mételyes lett. És nincs, aki megszabadítana tálé bennünket.

— Jelentettük már sokfelé, de még annyira se jutottunk, hogy megtudjuk, miféle gáz tört a falura — válaszol Feri bácsi keserű kifakadására Panyik Sándor. — Nagyon szeretnénk pedig megtudni az igazságot és megnyugtatni az embereket, mert amilyen bajjal jelentkezett ez a gáz, lehet, hogy anyi jót hoz a falunak, hiszen bőséges természeti kincseket te jelezhet. Csak tudnánk ...

DE A GAZ, amilyen alattomosan tört a falura, nemigen mutatkozik be magától. De mégsem engedhető, hogy továbbra te rettegett uralma alatt tartsa Mátraderecske lakóit Együttesen sürgetjük tehát: pattanjon fel végre e gáz- titok zárja!

Kovács Endre

Gázveszedelem

Rettegő mátraderecskeiek — A falu közepe felé vonul a gáz „Véres’* a kutak vize — Fortyog a patak — Elsáreulnak a virágok

Az, első fél év befejeztével felkerestük hivatalában Kéri Istvánt, a megyei tanács mező- gazdasági osztályának főagro- nómusát és arra kértük, tájékoztassa olvasóinkat arról, hol tartanak termelőszövetkezeteink a mezőgazdasági munkákban, s milyen fontosabb feladatok előtt,állnak gazdaságaink az év második felében?

— Egy örvendetes hírrel kell kezdenem — mondotta Kéri István. — Heves megyében a zab kivételével befejeztük a gabonafélék aratását. A zabot azért nem tudtuk levágni mind, mert. főleg a pétervásá- ri és az egri járás északi területén még nem érett be mindenütt. Ez a vágrüvaló már nem sok, összességében sem volt több 2600 holdnál. Igaz, hogy pontos statisztikai adatok még nem állnak rendelkezésünkre, mégis megállapítható, hogy több mint 114 000 hold aratnivaló 85 százalékát gépek takarították be. Külön örvendetes, hogy a gépi betakarítás 80 százalékát kombájnokkal végezték el. Nagyon jó ez az arány, hiszen ez azt jelenti, hogy ebben az évben Heves megyében a kombájnok 92 ezer holdról vágtáik le a gabonát. Tehát 92 ezer holdról került raktárakba a termés, azaz

tanács kötött belénk. Nem ► akarták megengedni a „gye- 4 rekházasságot”. Az első fokonj , hozott határozatot megfelleb-( , beztük, aztán megesküdtünk a j; j megyei engedéllyel. Anyuka- 5‘ mék vállalták, segítenek, aztánk , olyan rendesnek nézett ki az f ' a fiú... 3'

A történelemkönyvből is ta-3 nultuk, hogy régen a királyoké idejében a királyasszonyt márl\ akkor férjhez adták, amikor 3 még págában volt. <

Marika jóízű gyermekneve- 5 téssel kacagja, ki a történelmi i> leckét, szeméből egy szempil-£ lantás alatt eltűnik a gond, aj szomorúság. Szinte hinni sem e akarom, hogy egy kettétört i életről, egy szerelmében csa-3 lódott, elvált asszonnyal be- k szélgetek. ►

— És mi esz ezután? 1

A stafírung visszakerül a 3

szekrénybe, a vékony, csontos t kezű asszony, Marika édes- k anyja ujjait tördeli. t

— Mi lenne? — válaszol ki-t

csit durcásan a fiatalasszony. í — Állás után nézek, megé-.kk a magam lábán is, aztán, ha ► kerül egyszer egy „megbíz-? ható’’... 2

Marika mosolyog, édesanyja \ könnyezik, amikor kikísérnek ► a virágoskerten át. A nyár $ móg v**n)ázik a kertben és t most olyan rossz arra gondol-1 ni, hogy ezek a virágok egyet- 2 Zen szálig mind elhervadnak... 3

Szalay István ?

hogy nagyon egymásba szerettünk. Az esküvő után az első két hónapunk igazán boldog volt, de később Laci inni kezdett. Gyakran jött haza részegen, goromba volt hozzám, egyszer spiccesen a fejemhez vágta a tányért.

— Nézz valami munka után

— követelte, pedig azelőtt még azért is haragudott, ha kiültem a kapu elé. Az egyik szombaton mulatság volt a bányatelepen, olyan bálféle, oda se vitt magával. Később hallottam csak, hogy egy pesti vendéglámynak csapta a szelet, hajnalban motorral vitte el valahová. Attól kezdve pokol volt mellette az élet. Folyton veszekedtünk, anyukámék beleavatkoztak a dolgunkba, apukám meg Laci

__ Szóval,

ro

sszra fordult minden, éreztem, hogy vége mindennek. Eddig tartott csak a boldogság. Ahogy szerettem, most annyira gyűlölöm a volt férjemet.

— Tessék, nézze meg a stafí- rangját — tóim elém a ruhahalmazt az asszony.

— Gyerekfejjel adtam férjhez, de azért mindene megvolt. A törülközőkön a monogramot olvasom: B. M.-- Annak idején senki se szólt a házassága ellen?

Marika vállát vonogatja.

— Mifelénk ez divat, csak a

nálam, úgy gondoltam, tőle erősebb, derekabb legény nincs is a világon. Én akkor csak a mára gondoltam, a holnappal anyukáméknak kellett volna jobban törődniük.

— És ha ők megtiltják a házasságot?

— Nem tudom... Most már másképpen gondolom, mini akkor.

Hallgatom az őszinte szavakat. Egy gyerek ad leckét az életből. Nézem az arcát. Vidám, friss tekintet, szép, finom ívelésű száj, sötét, fekete szem. Egy féléves házasság után elvált asszony...

— Én is tizenhat voltam, amikor férjhez adott az anyám — meséli az asszony, amikor visszajön.

— És lassan megöregszem már apád mellett...

— Látja, mindig ezt vágja a fejemhez anyukám, pedig ö egyáltalán nem ismeri az életet...

— És maga ismeri?

— Most már igen. Nem érdemes férjhez menni, minden férfi egyforma gazember. Eny- nyi az egész.

Marika „életbölcsessége” a fejembe sodorja a vért, a tizenhat éves elvált asszonylánytól leckét vett mama a stafírun- gokat rakja az asztalra.

— Ügy kezdődött az egész,

nyeli könnyeit.

— Alig múlt tizenhat és már elvált asszony ... Nézzen rá, olyan, mint egy gyerek, mint egy most letépett virág.

Marika borízű almát hoz be tányéron. Törlőruhát rak az asztalra, hogy kezet lehessen törölni. Az anyja szemében látja a bujkáló könnyet, az enyémben a kíváncsiságot:

— A mi falunkban divat a korai házasság. Lacit csak úgy véletlenül ismertem meg egy bálban, azon a nyáron, amikor kijártam a nyolcadik osztályt. A bányánál dolgozott 1800-ért. Tizennyolc éves volt, amikor találkoztunk, én tizenötbe léptem. Anyukámék nem haragudtak, amiért hozzánk járt, inkább örültek, hogy foglalkoznak velem a fiúk. Keresztanyám néha mondogatta, hogy utána kellene nézni ennek az idegenből jött fiúnak, de én feleslegesnek tartottam. Laci mindig jó volt, kedves, egyszer se jött berúgva, borosán hozzám.

Most hirtelen az asszonynak akad dolga a konyhában.

— Tetszik tudni, anyukámék, én is, mindnyájan hibásak vagyunk ... Én gyerek voltam még akkor, most se töltöttem még be a tizenhetet. Nem tagadom, szerettem Lacit. Egy fejjel volt magasabb

Petúniák, violák, szegfűk nyílnak a kertben. Az augusztusi liliom most bontja szirmait A kának és íriszek elhervadtak, számukra már semmit se jelent a nyár.

A lány a kertben öntözget, ha itt-ott gyomot talál, gondosan kihúzza a virágok közül. Amikor meglát, zavartan törli meg kezét.

— Tessék bejönni, itthon van édesanyám is.

Az ablak redőnyén átszivárog a délutáni napfény. A.z asztalon nagy üvegvázában mindenfajta virágok, a szegfűk illatától megtelik a hűvös szoba.

— A lányom szereti a, virágokat — mosolyog az assz- szony és fáradt, öregedő arcán mintha elsimulnának a ráncok.

Szétnézek a szobában. Felemás bútorok. Kekamié, két fotel, asztalka., aztán egy öreg almárium a fái mellett. Olyan, mintha a tegnap és ma adott volna egíjmásnák randevút ebben a falusi szobában. A rekamién, a foteleken csipke- teritők, horgolások, a dívány feletti festett vásári falvédőn galambok csókolóznak.

_ Az új bútor, tetszik tudni, a Marikáé. Úgy gondoltuk akkor ...

Ma

rikának dolga akad odakint. Amint becsukódik ez ajtó. a vézna asszonyka, szemét elfutja a xönny.

— Szörnyű ez egy anyának sL fordul felém és nehezen