Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-02 / 180. szám
'Tjürthietek mmmmmmmtmsrnrnsessaam három esztendőről Vidám nóta-szóra menetelnek a katonák. A pattogó dallamokra kitárulnak az ablakok, lányok integetnek, a gyerekek pedig szapora léptekkel „masíroznak” a szakasz után. „Szép élet, gyöngy élet” — mondja a nóta, de ez csak a dal... Mert katonának lenni nem könnyű. Igaz, a bakasors már rég a múlté, de a katonaélét nem diáktábor: egész embert kíván. A néphadsereg hatalmas, embert formáló iskola, ahol a rendszeres munka, tanulás, gyakorlatok nagyon is igénybe veszik az embert. Szellemileg és fizikailag is. Nehéz megszokni a rendet, a fegyelmet, a fárasztó, embert próbáló. gyakorlatokat és azt is, hogy parancsolnak. Többen és erélyesebben is. mint a polgári életben. Hosszú s olykor göröngyös is az út, amíg a huszonegy éves legényből, — a óivilből — katona lesz... Most új honvédelmi törvény született; az őszi hónapokban már 18 éves legények is állnak a sorozó bizottságok elé. Nem huszonegy, hanem 18 éves korban kezdődik ezután a Icatonaélet. Az érdekeltek többsége helyesléssel fogadta az új törvényt, de akadnák olyanok is, akik nem tartják elég fejletteknek a 18 éveseket. Számtalan előnyét sorolhatnánk az új honvédelmi törvénynek. Részletes indokolás helyett hadd álljon itt néhány igaz történet, amelyet a legilletékesebbek, maguk a katonák beszélnek el. „Nincs itt semmi baja a nőtlen embernek. Jó koszt, meg minden. A magamfajtának már sokkal nehezebb. Feleség, gyerek:.. — Barna kis katona mondja kissé szomorkásán az őszinte szavakat S a történet igazolja a katona hangulauát ötvös György az elmúlt év áprilisában nősült — közvetlenül az összeírás után. Aztán november végén bevonult Átányban hagyta fiatal feleségét és 80 évhez közelítő nagyszüleit. Február elején rendkívüli szabadságot kapott az átányi fiatalember. Gyöngyösiről közel az út, s a katona nagyon sietett: kislányuk született, Anikó. — Most már négyen vannak odahaza. A törvény szerint nem vagyok családfenntartó, a feleségem munkaképes, de hát hová menjen dolgozni az asszony, amikor ott a gyerek és a két öreg is... Havi 490 forint a családi pótlék, ebből élni négy embernek nagyon nehéz:.. Még jó, hogy ott a háztáji és az is hoz valamit... De azért az én keresetem nagyon hiányzik... Ha én is 18 éves koromban vonultam volna be, már túl lennék a katonáskodásom... ★ A Megészítő parancsnokságon vastag dossziékban sorakoznak az akták: kérvények, beadványok, amelyekben férjeik, vagy gyerekeik leszerelését kérik a feleségek, édesanyák. Az indok gyakran ugyanaz: anyagi, megélhetési gondok. Kiemelünk egyet a sok közük Szőllősi Mihályné, Domosz- ló. Amikor megtudja, hogy katonafia ügyében keresem, örömmel tessékel a házba. — A kérvény miatt jött? Hát mégis leszerelik a Pista fiamat?! — Nagyon szerették a Pistát az ÉMÁSZ-nál, volt olyan hónap is, hogy 1700 forintot hozott haza. November végétől egyedül vagyok. Az uram odamaradt a háborúban, 100 forintot kapok utána, a tanácstól pedig 250 forint családi pótlékot Most ebből élek... Ha legalább dolgozni tudnék ... Igaz, csak 49 éves vagyok, de 67 százalékos rokkant. Vezetőségi tagja vagyok a tsz-nek, csakhát nagyon kevés a munkaegységem. Egyedül is vagyok, és gyakran előszed a betegség... Nagyon hiányzik a fiam. Olyan jó gyerek. A katonaságnál is szeretik. Egy vasárnap, amikor bent voltam nála, azt kérdezte; — Anyu, hoztál-e pénzt? — 30 forintom van, fiam, nesze, odadom. — Adja csak, édesanyám, maga meg fogja ezt a három pirosat — S ezzel kezembe nyomott háromszáz forintot. Azt mondta, Gyöngyösoroszi- ban, a tsz-ben kereste. Merthogy ott voltak segíteni. Amikor az én Pista fiam 18 éves volt, még egészséges voltam. Olyan erőben voltam én, hogy a fél világot is megfordítottam volna... — Ugye, hazaengedik?!... Az őszre ismét beadok egy kérvényt ★ A szőke, magas katona még nem heverte ki első nagy csalódását Sokáig hallgat, csak parancsnoka unszolására kezdi a történetet — A világ legboldogabb vőlegénye voltam. Bevonulásom előtt megegyeztünk, hogy egy év múlva megtartjuk az esküvőt Hetenként két levelet is kaptam - kezdetben, aztán egy idő után elmaradtak az írások. Nem tudtam mire vélni a hallgatást, de aztán beállított édesapám. — Nézd, fiam, jobb, ha időben megtudod: a Gizi mással jár. Már kitűzték az esküvőt is. Talán jobb is így, fiam, majd ha leszerelsz... A történet második részét már a parancsnok meséli. — A fiú egészen összetört Szabadságot kért, de nem mertük egyedül elengedni. Vele küldtük a század KlSZ-titká- rát. Beszéltek azzal a lánnyal, de hiába... Azóta már férjhez is ment. Zömök „öreg” katona gyűri, csavarja a sapkáját izgalmában. — Én húszéves voltam, a kislány 16, 1962. szeptemberében volt az esküvőnk, novemberben pedig bevonultam. A feleségem a szüleinél maradt — igaz, ők nem nagyon szívleltek, nem voltam számukra jó parti. De azért egy évig megvoltunk. Elég gyakran hazajártam. Kezdetben nem vettem észre semmit de hát ez már csak így szokott lenni, az ilyen dolgokat a férj tudja meg legutoljára... Először csak azt vettem észre, hogy összesúgnak mögöttem az emberek, és a cimborák és igen furcsán néztek rám. Később elkaptam félszavakat, és szüleim is tettek néhány megjegyzést...' Kérdőre vontam az asszonyt Nem bántottam, csak tudni akartam az igazságot. Az asz- szony tagadott, de néhány hónap múlva mindent megtudtam ... Egy szombat délután eltávozást kaptam. Hazamegyek, de az asszonyt nem találom, azt mondják, még nem jött haza. Pedig már esteledett. Egy ugrásnyira Egertől a gazdaság — ott dolgozott — gondoltam, megnézem. Most már tudom, nem kellett volna odamennem. Amit én ott láttam azon a leányszálláson, hát arra nem voltam felkészülve... — Azóta már elváltunk... ★ S yajon hogyan állják meg helyüket a 18 évesek? Gyöngyöspata, Petőfi n. 6. Hevér Józsefnét keresem. A szomszéd kislány kalauzol a patakhoz, ahol a libákkal foglalatoskodik az önkéntes katona édesanyja. Míg sétálva hazatereljük a hangoskodó jószágot, megtudok mindent. — 1945-ös a Jóska gyerek. Legutóbb Pesten dolgozott, 1300 forintot keresett. Nem szólt az nekünk semmit, kérem, írás se kellett tőlünk, hiszen már nagykorú volt. Egyik szombaton beállít és nevetve újságolja: — Anyám, itt a katonafia! — Mi meg csak néztünk az öregemmel ... Aztán ősszel csakugyan megjött a behívó. — Mit üzen a fiának, Hevér néni? — megkeressük Verpelé- ten. — Előbb hazajön az. mint ahogy maguk megtalálják, mert nagyon jó helye van a Jóskának. És szeretik... A mamának lett. igaza, azóta már járt odahaza a kis katona, vagy ahogy szabályosan mondják, Hevér József korengedélyes honvéd. Miért jelentkezett, s hogyan szánta rá magát? — erről beszélgetünk. — Hárman összebeszéltünk. Egy falumbeli fiú, Pohárdi Béla és egy gyöngyösi cimbora, a Paziczki Karcsi, ök esztergályosok, én pedig letettem a sofőrvizsgát. Gyakorlatom még nem volt, gondoltam, a honvédségnél azt is megszer- zem. Aztán meg az is igaz, hogy úgy gondolkodtunk: 18 évesek vagyunk, nősülni még korai, letöltjük a katonaidőt, legalább mi már leszerelünk, amikor a többiek bevonulnak.-r És hogyan bírja a katonaéletet? — Jól, ugyanúgy, mint a többiek. Meg lehet szokni. — És a gépkocsivezetés? — Eddig még nem sikerült. Jelenleg a kazánok mellett dolgozom. A parancsnok megerősíti az önkéntes kiskatona szavait. A 18 évesek jól bírják a nehéz szolgálatot, s velük kevesebb a gond, ők még nem hagynak otthon feleséget, gyereket, nem gyötrik kétségek, otthoni aggodalmak, s így minden figyelmük o tanulásé, a kiképzésé marad. A szarajevói merényletnek és az első világháború kitörésének volt 50. évfordulója. Sok lap emlékezett meg az eseményekről. Ezek közül egy képeslap és egy folyóirat fekszik előttünk. Ahogy elolvassuk, néhány adatot és nevet össze kell hasonlítsunk egymással. Ferenc Ferdinánd trónörökös felesége Chotek Zsófia, a másik lap szerint Hohenberg Zsófia hercegnő volt. Nem tudnánk mire vélni a kétnevű feleséget, ha nem tudnánk, hogy az utóbbinak van igaza, mert Chotek Zsófiát a császári papa (I. Ferenc József) előbb hercegnői rangra emelte és csak azután vette feleségül Ferenc Ferdinánd. A merénylet idején tehát a feleségnek Hohenber Zsófia volt a tisztességes neve. A merénylőt, aki pisztolylövéssel oltotta ki életét a trónörökös párnak, Gavrilo Princip-nek, vagy Princip Gavrilo- nak hívták? Ez nem dől el a két lap szövegéből. (Előbbi az igaz, mert tudomásunk szerint Gavrilo Princip fiatal szerb diák volt, aki a börtönben halt meg tüdővészben.) Egy ilyen fontos történelmi események adatait nem kellene-e egységesen —■ helyesen, ismertetni?! ★ Megtudjuk még a Népújságból, hogy a mongol nép most , ünnepelte a népi forradalom 343. évfordulóját! Ebből az alkalomból Ulan Bator dolgozói széles oszlopokban vonultak reggel a Szuhe Bator térre. Ez annál is inkább érthető volt, mert a mongol nép ezek szerint a világ legrégibb szocializmusát ünnepelhette. Több száz évvel megelőzte saját forradalmát! Mi ugyanis eddig úgy tudtuk, hogy 1921. július 11-én kiáltották ki Mongólia függetlenségét. Így mentek a feudalizmusból közvetlenül a szocializmusba a kapitalizmus államforma átugrásával. Ez magában véve így is szép teljesítmény, nem érdemes 300 évvel megelőzni a történelmet ★ Az Egészségügyi Közlöny 14. számában olvastuk: „Pályázati hirdetmény elveszett bélyegzőkről.” Megtudjuk ebből a pályázati hirdetményből, hogy a Pipacs Selyemszövőgyár Üzemorvosa elnevezésű vénybélyegző elveszett és, hogy a lenyomata érvénytelen. Ugyanígy járt a VII. kerületi VII/3. Bölcsödé és még más intézmények is. Csak az nem világos, hogy ezzel kapcsolatban a hivatalos lapban mire lehet pályázni. Több lehetőség merül fel. Pályázni lehetne: 1. Az elveszett bélyegzők megkeresésére, 2. helyettük újak tervezésére, 3. még több eltűnt bélyegző bejelentésére. Vagy esetleg helyesebb lenne pályázati hirdetmény helyett a régi gyakorlat szerint írni: „Közlemény elveszett bélyegzőkről.” így legalább nem pályáznak feleslegesen az olvasók... Mert már mi is pályázni akartunk: „Igaz lehet ez?” feliratú körbélyegzőnkkel. , fDr. Szemet} 2. ÖSSZKOMFORT. Márkusz László NYIKOKAJ TOMAN: KEMUE&EMZ FOR ÓIT OVA : sárközi evuw% 6. hadnagy némi várakozás után kö- :tte. A poggyászraktár ablaka előtt fcintetük összevillant. Amikor pe- g a raktáros elment Jersov holmiért, az őrnagy átadott Malinovkin- út egy cédulát. Rajta röviden k.ö- >lte vele a'dolgok állását és meg- rte, gondolkozzon annak a lehetősé- n, hogyan helyezhetné el az adó-veit a motorkerékpár huzatja alatt. Aris megkérte a hadnagyot, hogy lehe- ieg valahol a Przsevalszkij utca izeiében szerezzen magának szobát, tartsa szemét Temirbek kalauzon, következő találkozásukat másnap ;lre tűzte ki. a városi étteremben-. Vúraíhin lelet Másnap a megbeszélés szerint sr:ov elindult a városi vendéglőbe, neíyet még tegnap jegyzett meg agának. Amint belépett, nyomban zrevet.te Malinovkint: a sarokban t egy asztalnál. A hely nagyon előnyös volt. Jól lehetett látni csaknem az egész éttermet, de az asztalnál ülőt eltakarta az asztal lábánál egy ládában bóbiskoló hatalmas pálma. Azután meg az asztal úgy volt elhelyezve, hogy csak két személy ülhetett mellette, míg a többi előtt négy-négy ember foglalt helyet. Jóformán minden asztalnál ültek. Csak itt-ott maradt egy-egy üres szék. Jersov kétszer végigment a termen, mintha azt latolgatná melyik asztalnál volna a legjobb letelepedni. Ekkor odaért hozzá a pincér, aki akaratlanul is a segítségére sietett: — Amott van egy szabad hely — mutatott Malinovkin asztala felé. — Éppen az én asztalom, egy pillanat és máris kiszolgálom. — Köszönöm! — mondta Jersov. — Szabad? — kérdezte a hadnagytól és megfogta a szék támláját. — Tessék, foglaljon helyet — szólalt meg látható örömmel Malinovkin. — Kettesben jobban telik az idő. Tessék, kérem, az étlap. Nincs nagy választék, de legalább nem okoz fejtörést. De meg kell jegyeznem, hogy jól főznek és kiadósán — tegnap itt ebédeltem és vacsoráztam. Így csevegtek mindenféle jelentéktelen dologról, ahogy az már ilyenkor szokás. Aztán rátértek a lényegre. — Nos, sikerült elhelyezkednie? — kérdezte Jersov és figyelmesen körülnézett. — Sikerült — felelte Malinovkin. — Csakhogy nem a szomszéd utcában, hanem a magáéban, méghozzá pontosan szemben a maga házával. Észrevette, hogy az őrnagy kissé összeráncolja homlokát és csillapító mozdulatot tett: — Csak semmi szidás! Minden rendben lesz. Háziasszonyom: egyedülálló, csendes asszony, kissé süket, nem sok dolgom van vele. Szobám ablakából láttam magát tegnap este. Szerintem ez nagyon szerencsés dolog. Miiídig jelezhetünk egymásnak, sőt megbeszélt teket is válthatunk zunkon az az egyetlen ablak, s az is magára néz. Az meg, hogy én itt telepedtem le, semmi gyanút nem kelt Most, hogy építik a vasutat meg a mindenféle segédüzemeket, annyi nésp csődült össze Perevalszfoban, hogy nincs ház, ahol ne tartamának albérlőt Jersov gondolkodott. Mérlegelte a dolgokat, amiket a hadnagy mondott. Végül úgy döntött, hogy valójában talán nem is olyan rossz, hogy Malinovkin az ő közelében ütötte fel tanyáját — No és hogy áll Temirbekkel? — kérdezte a hadnagytól, de közben azt a gyanús alakot figyelte, aki immár másodszor mént el az asztaluk mellett — Óvatosan kikérdeztem felőle a forgalmistát — felelte Malinovkin, de nem nézett az őrnagyra, hanem úgy tett, mintha a falon függő képet nézegetné. — Azt mondja, hogy Temirbek eleinte valahol az állomájelekkel üzene- egymással. Háson dolgozott, most pedig kalauz. Igaznak bizonyult az is, hogy Aszkár Sandarbekov unokaöccse. Temirbek most valóban úton van. Már Malinovkin figyelmét is felkeltette az alak, akit Jersov figyelt — Ez az alak nem gyanús magának? — kérdezte az őrnagytól s észrelilé (Balog Bertalan rajza) vétlenül intett a fickó felé, aki most az asztaluk közelében ücsörgött — Csak volt — felelte nyugodtan Jersov. — Most azonban már látom, hogy más értelemben gyanús. Minden valószínűség szerint egyszerű tolvaj, aki a maga bőröndjére vetett szemet. Különben is, miféle bőrönd az? Hogy jutott eszébe vásárolni egyet? — Értse meg, hogy vennem kellett — mosolyodott el Malinovkin és még jobban az asztal alá tolta a bőröndöt. — 'A háziasszonyom előtt furcsának tűnhet, hogy túlságosan kevés a holmim. Körülnézett. Majd amikor megállapította, hogy a gyanús fickó a vendéglő másik végébe húzódott, elnevette magát: — Visszavonult a barátunk. No, ami pedig Zsijenbajev adó-vevőjét illeti, szerintem nem lesz vele hiba. Rendszerét jól ismerem. „N—B”, vagyis „Night-bird” annyit jelent: éjjeli madár. Nem két részből áll, ahogy maga gondolta, hanem négyből. Átadok most egy vázlatot, s annak alapján pontosan el tudja helyezni a motorkerékpár belsejében. Ki sem kell majd venni a gépből, úgy lehet használni. A vázlatot beleteszem az étlap közé. Vegye el tőlem, mintha még egyszer át akarná. nézni az ételek és cukrászsütemények árait. „Remek segítőtársam van?” —gondolta Jersov a hadnagyról. — És hogy áll a maga adó-vevőjével? — kérdezte Malinovkintól, miközben zsebredugta a vázlatot. — Minden rendben van. Teljes harci készültségben áll. — Nem lesz ves^lyes használni? Senkinek sem kehi fel a figyelmét? Folytatjuk}
