Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-08 / 185. szám

\ Felvásárlás -• a füzesabonyi járásban Három miliíónái több tojás, — 8 tagon hiironifi, 21 ezer hektó tej Közeleg az ősz, a magtárak­ban, gyűlik a termény, s ez az időszak fokozott munkát és gondokat ró a felvásárlás dol­gozóira. Ezekről a gondokról és eredményekről beszélgetünk Márton Imrével, a Füzesabo­nyi Járási Tanács felvásárlási csoportjának vezetőjével, aki elmondja, hogy a járás terme­lőszövetkezetei évről évre ma­gasabb áruértékesítési tervet teljesítenek, egyre több húst, tojást, tejet, baromfit, sertést és kenyérgabonát adnak el közellátásra. A szövetkezetek druértékesí- tési terve az idén a járásban 131 millió forint, amelynek zö­mét —- 123 milliót — szerző­déskötések útján időben le is kötötték a felvásárló vállala­tokkal. A felvásárlás, Illetve a szövetkezeti áruértékesítés el­ső félévi mérlege több áru­féleségből kedvező képet mutat, így elsősorban a tojás- felvásárlás tekintetében, ahol Nehézségek mutatkoztak az első félévben a sertéshús fel vásár ásóba», mivel az elmúlt évi sertésel­hullás sok kiesést okozott. Az idén 14 ezer §00 hízott sertést kell átvenni, s a nehézségen azáltal segít a járás, hogy fel­mérték a termelőszövetkezetek állományát és más megyékből történő malacfélvásárlássai pó­tolták a hiányokat. A mező- tá'rkdnyi Aranykalász Tsz pél­dául 400 dtvfctb sértést Vásá­rolt, mindezeket hízóba is ál­lították. A szerződéskötés eredményeképpen jelenleg 13 eZer 400 hízó átvétele biztosí­tott szerződésileg, s a hiányzó 1200 darabot pedig a háztáji gazdaságok állományából kell felvásárolni. Természetesen a jövőben ez még sok tennivalót ró a felvásárló* szervek dolgo­zóira. Sokat segített e tekin­tetben például az aldebrői Üj Élet Tsz vezetősége, amely a tagság között végzett szerve­ző munkával 50 háztáji sertés leszerződését tette lehetővé, Az idei felvásárlási mun- •kal egy időben, máris hoz­záláttak a felvásárló csoport dolgozói a jövő évi tervek elkészítéséhez. Jövőre még az ideinél is nagyobb tervfel­adatok állnak a termelőszövet­kezetek előtt, több kenyérga­bona termelését és átadását kell biztosítani. Az állam mindehhez, megteremti a szük­séges előfeltételeket. Fokozni kell a vágóbaromfi árutermelését. A hústermelés szerkezetében változás áll be, mivel a szarvasmarha-tovább- tenyésztés miatt a hústermelés zömét sertésből kell előállítani. 'Mindezekhez szükség van a szövetkezetek helyi adottságai­nak jobb kihasználására, a megfelelő takarmányalap meg­teremtésére, és a háztáji gaz­daságok termelésének fokozá­sára. Császár István 3 millió 350 ezer tojás átvé­telével már eddig is 120 száza­lékra teljesítették az éves ter­vet. Hasonló túlteljesítés vár­ható baromfiból is. Az idén Agyúval — felhőkre Jövőre már ISO ezer hektárt óv elszállítandó 24 vagon vágó­baromfiból 8 vagonnal adtak a ,,jégvédelmi” egység át eddig, de az átadás zöme a harmadik és negyedik negyed­évre esik. A jelenlegi állo­mány biztosítja a terv túltelje­sítését. A föidiműve6szövetke- zetek több mint egy mill ió- kétezázezer naposcsibét adtak ki a háztáji gazdaságokba, s így a szövetkezeti állomány- nyál együtt biztosított a tojás és a baromfihús termelésének alapanyaga. A tervek szerint, az idén tejből 36 ezer 600 hektolitert kell felvásárolni, s ebből a mennyiségből eddig már 21 ezer hektolitert értékesítettek. Az eredmények között említ­hetjük a zöldség- és gyümölcs- felVáS'árláS helyzetét, amely az elmúlt évi gyakorlattal szem­ben jól, zökkenőimentesen ha­lad. Kevés a minőségi rekla­máció, az átvétel és a szállítás folyamatos. Különösen a járás Tama menti községei, Káltól Feldebrőig, segítenek jelentős mértékben a tervek teljesíté­sében. Tűz! — hangzott a pa­rancs. Az ütegeknél megszó­laltak a légvédelmi ágyúk. A telefonon érkezett tűzparancs nyomán tucatszám fúródtak az égbe a lövedékek. A cél azonban nem repülőgép volt, hanem az a komoran feke- téílő viharfelhő gomolyag, amely egyre gyorsabban kö­zeledett a négycsúcsú Ara- gac hegység felől, s Immár csaknem teljesen betakarta az égboltot az Ararát völgye fölött, A különös légvédelmi tűz nyomán jótékony eső hullott a környező kertekre, szőlőkre, gyapotmezőkre. Ha azonban nem hangzik el az a bizonyos paranc^ — jég ver­te volna el a termést. A különös ágyúzás a fel­hőkre Örményországban tör­tént, ahol hadat üzentek a jégesőnek. Az Aragac hegy­ség lejtőjén, nem messze Astarak városkától, amely a köztársaság jégveréstől leg­többet szenvedett területei­nek a központja, külön jég­elháritó egységet állítottakJ fel. Az alakulat fel van sze- I reive a legkorszerűbb eszkö­zökkel: lokátorok és rádiók segítségével derítik fel a kö­zeledő felhőket, azok mérete­it és további adatait, hogy aztán légvédelmi ágyúikkal megsemmisítsék az ellensé­get. A lövedékek ugyanis olyan speciális összetételű anyagot juttatnak a felhők tömegébe, amely megbontja a jégképződés természetes folyamatát. Ennék nyomán a leesni készülő jég jótékony esővé alakul át, kevésbé sze­rencsés esetben pedig dará­vá, amely azonban már nem veszélyes. Az idén az alakulat többször is megmentette As­tarak és Ecsmiadzin kertjeit és szőlőit a jégveréstől. A különleges „jégvédelmi” egység 60 ezer hektárnyi te­rületet védelmez a jégverés­től. Jövőre ezt a területet 150 ezer hektárra növelik... (-) A gazdasági harc azonban nemcsak nemzetközi méretek­ben tekinthető osztályharcnak. Ahhoz, hogy az emberek előtt saját országunkban véglege­sen bebizonyítsuk a szocialis­ta társadalmi rend fölényét a kapitalizmussal szemben, el­kerülhetetlenül szükség van a kapitalizmusénál magasabb életszínvonalra. Ezt pedig csak a termelés növelésével »lehet biztosítani. Így a gazdasági építés sikerei segítik a szocia­lizmust építő nép egységének kialakítását. Politikai téren az osztály­harc jelenlegi legfontosabb feladata a néphatalom szilár­dítása és védelmezése. Jelen­legi körülményeink között az osztályharchoe még hozzátar­tozik az osztályellenség elnyom mása, ezt azonban csak úgy valósíthatjuk meg, ha az admi- nisztratív fellépést összekap­csoljuk a politikai felvilágosí­tó munkával. Az osztályharc harmadik te­rülete az ideológiai harc, „Fej­lődésünk jelenlegi időszaká­nak egyik jellemzője, hogy a politikai harc is gyakran Ideo­lógiai formában jelentkezik. A kapitalista út eszmei öröksége — az ellenséges erők utolsó mentsvára fékezi a szocialista építést” — állapította meg az MSZMP VIII. kongresszusa. Jelenlegi körülményeink kö­zött a párt politikai céljai­nak megvalósítása ,— például a nemzeti egység kialakítása — elsősorban szívós ideológiai harcot követel. Igaz, hogy fejlődésünk jelenlegi szaka­szában már nincs a szocializ­musban ellentétes érdekű osz­tály, de a nemzetközi helyzet bonyodalmai, vagy a belső fej­lődés nehézségei kiválthatják az ellenséges társadalmi és ideológiai erők aktivitását. Ez megköveteli, hogy az ideoló­gia területén éberek legyünk,, hogy kizárólagossá tegyük a szocialista eszméket A szocializmus építésének ™ eddigi eredményei elő­revitték a polgári és kispolgá­ri gondolkodás elleni harcot is. Ennek ellenére még távol­ról sem mondhatjuk, hogy a régi világ eszmél, szokásai, er­kölcse már teljesen eltűnt. A szocialista tudat kialakítása, az emberek fejében a kapitalista nézetek megszüntetése az egyik legnehezebb feladat. Az osz­tályban: egyik fő frontja a je­lenlegi körülmények között éppen ezért a kapitalista esz­mék, a kapitalista csökevé- nyek elleni harc. Ennek a harcnak egyik sajátos vonása az, hogy nem egyes emberek ellen folyik, hanem éppen az emberekért. Ebből következik, hogy a harc speciális eszközö­ket igényel; az érvelés, a meg­győzés, a színvonalas viták eszközét. Amilyen türelmet tanúsítunk azokkal az embe­rekkel szemben, akik még nem gondolkodnak szocialista mó­don, vagy más világnézet hí­vei, olyan kérlelhetetlennek, és határozottnak kell lennünk a helytelen nézetekkel szem­ben. Eszmei téren nincs és nem is lehet békés egymás mellett élés. Az Imperializmus eszmei hatása és az Itt, még hazánkban is meglevő anti- marxista eszmék aláássák, gátolják a szocialista épít§ munkát. A hazánkban folyó osztály­harc szoros összefüggésben van az osztályszövetséggel. Az osztályszövetség és az osztály­harc a párt politikájának két, egységet alkotó oldala. Az osz­tályszövetség változik, az adott időszak sajátosságaitól függően. Hogy egy-egy időszakban mi­lyen az osztályszövetség azt a konkrét feladatok, a társada­lom osztályszerkezete és a lé­tező osztályok objektív érdekel határozzák meg. A szocialista építés jelenlegi szakaszában a munkásosztály a szocializmus teljes felépítésére szövetkezik valamennyi dolgozó osztállyal és réteggel. Az összes dolgozó osztályok és rétegek összefo­gásának konkrét tartalmát a szocialista nemzeti egység meg­teremtésében jelölhetjük meg. Ennek az összefogásnak szocia­lista jellege van, mert célja a szocializmus teljes felépítése és mert egyre inkább szocia­lista módon dolgozó osztályok és rétegek összefogásáról van szó. Ugyanakkor ez az össze­fogás nemzeti Is, mert hiszen a kizsákmányoló osztályok fel­számolását befejeztük és így az összefogás az egész nemzetre kiterjedhet, eredménye pedig az egész nemzet szocialista felemelkedése lesz. A szocialis­ta nemzeti egység kialakítása tehát a szocializmusért vívott osztályharc terméke. Ugyan­akkor a harc sajátos, fontos eszköze i®, hiszen a szocialista társadalom felépítésére tömö­ríti társadalmunk osztályait és rétegeit. Ha röviden össze akarnánk foglalni, hogy a szocializmus teljes felépítéséért vívott harc­ban, — amely egyben osztály­harc is — erőinket milyen kér­dések megoldására kell össz­pontosítanunk, a kővetkezőket mondhatnánk: A gazdasági építés terüle­tén elsőrendű fontossá­gú népgazdaságunk tervszerű és arányos fejlesztése. Iparunk szerkezetét úgy kell kialakíta­ni, hogy az megfeleljen orszá­gunk adottságainak és a nem­zetközi szocialista munkameg­osztásban rejlő lehetőségeink­nek. A szocialista mezőgazda­ság felemelése érdekében to­vább kell szilárdítanunk tér­Két árasztás közben Beszélgetés a kiskörei rizsőrökkei Pusztához szokott szem kell ahhoz, hogy a távolba járó em­bert bárki még ölszáz méter­ről is észrevegye. Mert a kiskö­rei határ az a vidék már, ahol éjszaka a Tisza mormagásával pihen a falu, ahol minden a Hortobágy birodalma. A rizs­földet — ami a repülő gólya magasságából feltűnő látvány lehet — a köves útról, ami Tar- naszentmiklós felől fut a köz­ségbe, csak hozzáértéssel le­het megismerni a zöldellő nö­vényzet közül. Itt már nemcsak szem, hanem nagy ügyesség is kell a járáshoz, hogy ember az emberrel találkozhasson. Mészáros Béla és Juhász Já­nos kilométernyire lehetnek egymástól, pedig összetartoz­nak, kettőjükre tartózik majd­nem hatvan hold rizs művelé­se. Ezúttal nem Is ásó csillog a kezükben —, ami egy gátőr nélkülözhetetlen munkaeszkö­ze —, hanem kasza. Három hé­tig vegyszerezték, ezalatt meg­szaporodott a haszontalan nö­vényzet a gátakon, azt vágják le. Délfelé, amikor csúcséra kú­szik a nap, mindig találkoznak a tápláló csatornánál, gyakran a többi risfüör is arra veszi útját. Mészáros Béla és Juhász János mellé így kerül Bó'di Zsigmond, aki Patkó Sándorral a szomszédos hatvan hold rizst műveli. Ülnek, amikor odrétek, Pusz­tai emberhez híven kevés be- szédűek, Tekintetüket sétáltat“ jálj a határon, Más tél kilomé­terre, a tábla végén apró feke­teség mozog. — Megérkezett a vontató... — mondja Mészáros Béla, nagy darab, fekete ember —.., takarmányt visZ*— teszi hozzá Juhász János, aki jóval idősebb társánál, de mint ké­sőbb megtudom, mindketten nyolc éve kezdték ezt a mun­kát, s azpta együtt dolgoznák, azért van az, hogy amit az egyikük gondol, a másik1 is Látogatóként — katonaruhában ••• HELYIJARATŰ autóbusz... Egy katona háromhatvanas menetjegyet kér a gyárig. A kalauz mosolyog: — Régen utazhatott már er­re; kettő forint csak a viteldíj addig! A katona bólint: hát igen, másfél éve volt erre utoljá­ra ... Kíváncsian tekinget ki­felé az autóbusz ablakán. Ügy tűnik mégis, mintha csak teg­nap járt volna a jól ismert tá­jon. Megálló: leszáltnak a piacozó „hátyis asszonyok”. Fűrésztelep: rönkfával ra­kott vagonok sorakoznak. Sorompó: az úttesten lassú tehervonat halad át. Lakótelep: a parkolóhelyen magángópkocsik sorakoznak. A bervaiaké... Az autóbusz tovább kanyarog az aszfalton; Rózsabokrokfól szegélyezve a hatalmas kutúrház. Mellette meg a munkásszálló. Csende­sek ... Pár méterrel arrébb javában tart a műszak. Egyen­ruhásán oda igyekszik a kato­na, * A gyárkapun nehéz bejutnia. Formaságok. — Kérem, én a bevonulásig itt dolgoztam ... ! A rendész tiszteleg. A kato­melőszövetkezeteinket, emelni kell a mezőgazdasági munka termelékenységét, alkalmazni kell a tudomány és technika legújabb vívmányait. Tovább kell folytatnunk or­szágunkban a szocialista kul­turális forradalmat. Tovább kell szilárdítanunk népünk szocia­lista nemzeti egységét, el kell érni, hogy az emberek egymás közötti viszonyában a szocialis­ta erkölcs, a szocialista huma­nizmus elvei váljanak uralko­dóvá. Ä szocializmus teljes felépí­téséért folyó békés alkotó mun­ka védelmében biztosítani kell, hogy erős, ütőképes, a korsze­rű technika követelményeinek megfelelő honvédelmünk le­gyen, amely — a többi szocia­lista ország fegyveres erejével együtt — képes megvédeni ha­zánkat az imperializmus kato­nai fenyegetéseivel, provoká­cióival szemben. A szocialista országok közöt­ti együttműködés és egység erősítésével, a különböző tár­sadalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élése el­veinek érvényesítéséért és a béke fenntartásáért folytatott küzdelemmel, a szocializmus teljes felépítésében elért ered­ményeinek példaadó erejével hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy a béke és a szocializmus erői világszerte gyarapodja­nak, p1 feladatok megoldása megköveteli az osztály­harc gazdasági, politikai és ideológiai területeinek össze­kapcsolását. Végső soron e fel­adatok végrehajtása népünk életszínvonalának, anyagi jólé­tének, műveltségének további emelését szolgálja. A szocializ­mus teljes felépítéséért folyta­tott harcunk az ember javára, az emberért folyik. Búza Márton na belép, s a virágágyások kö­zött elindul az üzemrészek fe­lé ... Anyagot szállító targon­cák húznak el mellette. Az úttesten szikrázik a napsütés. ÜJ KÉMÉNY épül. A kőmű­vesek már a tetején járnak ... Üzemiroda. A katona régi munkatársaival találkozik. A távol telt idő eseményeit nem könnyű percek alatt elmesél­nie! Jucika a gyorsan készített kávét dicsérd, kínálja szíves szóval, akárcsak régen ... Az üzemvezető barátságosan mondja: — A gyár visszavárja a lé- szerelőket. téged is, öcsém ... ! A látogatóba jött katona elő­keresi, felveszi hajdani mun­kaköpenyét; így kevésbé „fel­tűnő” az egyenruhás ember. Olajszag. Gépzúgás. Régi és új arcok hajolnak munkájuk fölé, tekintenek fel belőle a „vendégre”. Találkozások, is­merkedések. Boldog, kölcsö­nös üdvözlések. Szerelde. A hosszú munkapa­don gumiszalag kúszik előre, mellette lányok ülnek hófehér köpenyben A művezető a kato­nára kacsint: — Fiatalítunk, pajtás, fiatalí­tunk! A LÁNYOK KEZE alól ke­rékpár-dinamókat visz a sza­lag .. . Máshol egy új ciklus. Űj gyártmányhoz, új gépeket tele­pítenek. A munkások legyinte­nek: — Mikor lesz itt kompresszor­gyártás ... ?! A műszakiak bizonygatják: a közelgő határidőre megindul itt a munka... Szerkesztés: Hegyi Pista egy tusrajzba mélyed. — Valami új szerkezeti rajz? — A, nem. Ez egy „Tűszúrás” a selejtet gyártó fecskendősök­nek. Készül az üzemi újság... Azután, ahogy a szabadságé® katona előtt nyílnak, mögötte csapódnak az ajtók: egyre-más- ra villának elő a régi ismerő­sök. A jó öreg Monori, az üzem mindenese. Veronka, az élen járó tekercselőnő. T. Vidor, a rajzoló, aki minden szabad ide­jében tv-antennákat méretez. Azután az üzem „pancsoló kis. lánya”, aki mindig a galvánká- dak körül kísérletezik. Meg a többiek is sorban: Mari néni, a fűrészporral csatázó, jókedvű sepregetőnő, Báthoriné, aki annyira szívén viseli a kultúr- csoport ügyét, és Kós Edit, a táncos lábú szakszervezeti bi­zalmi. Ők, így együtt: a gyár... Műszakváltás. Örvénylő em­beráradat indul a kijárat felé. A MUNKÁS VON AT oda­kinn türelmesen várakozik. Sokszinű, tarka ruhás emberek töltik meg a kupékat, perono­kat. Idegen talán különjáratú, kirándulókat szállító szerel­vénynek nézné... A vasutas indulást jelez. A mozdony na­gyot ránt, nekilódul a hazafelé vivő útnak. A sínen kerekek kattognak: ha le-sze-relsz, visz-sza-vá-runk, visz-sza-vá- runk... S mintha a gyár is in­tegetne a távolodó kocsik után, mintha a sínek menti fák is azt suttognák; gye-re-visz- sza, gye-re-visz-sza ...! Simon Imre tudja, mielőtt végigmondaná. Aztán hallgatnak. Mészáro® Kossuthot vesz elő, a tárcájá­ból megkínál, s amikor már szippantott néhányat a torok- kaparóból, akkor néz rám kér­dőn. — Az idei rizstertnésről kér­dezném magukat — szólok. — Tizenkettőt tervezett a ve- -etőségj de 16—18 mázsát is ad több helyütt a rizs — válaszol a kérdésre Juhász János. — Aratásig sokszor kivel hál még! — emeli fel fejét Mészáros és elmondja, most már nekem, hogy a rizsnek sok ellensége van. Legveszélyesebb a három- élű sás és a muhar. A.legko- miszább a muhar, mert az min­denben olyan, mint a rizs. Ami a rizsnek jó, az annak is, ami pusztítja, az pusztítja a rizst is. A dudvaság beárnyékolja a vi­zet, a háromélű sás meg egye. nesen „visszanyomja” növését. Dikonírt permeteztek, hosszú napokon keresztül hordozták a permetezőt, egymás mellett ta­posták a negyven centiméterre is leázott kalitkák talaját, ne­hogy a másikat baj érje. Az eredményes védekezést befe­jezték, mert dobja kalászát a rizs, azóta kézzel gyomtalanl- tanak. — Nagy veszélyt jelentenek a pockok és az egerek — veszi át a szót kis hallgatás után Ju­hász János. — A pocok kitűnő«, en úszik és zölden learatja a rizst. A jóltápláll.ságtól olyan­ra megnőnek, mint egy macs­ka. Sok az egér, annyira elsza­porodtak, hogy nem messze ko­moly kárt okoztak a búzában, s ha nem viszi őkét a vérhas, a lecsapolt rizsünket is meg­dézsmálják. — Nem kedvez az Időjárás. Júniusig nem tudtuk levetni magunkról a kiskabátot, most pedig újra elkel a meleg holmi. Ha most, a virágzáskor köd ül a határra és nem kap elég nap­sütést a rizs, bajban leszünk — vélekedik Bódl Zsigmond. Hallgatnak. Mindannyian meg vannak győződve a beszé­lő Igazáról, megbecsülik a má­sik szavát. Lassan áramlik a víz a táplá­ló csatornába. Negy területen elvégezték a feltöltést, nem árasztják ugyanis egyszerre a területet, mert egyenetlen szín. tűek a kalitkák, s külön módja van a víz áramoltatásának. A tábla másik részén dolgozó két rizsőr, Mészáros István és Si­pos Gábor is tapasztalt ember, igy nem okoz nagy gondot a víz elosztása sem. Valamennyi­en ismerik a másik szándékát, tudják, hogy mikor és ki akar árasztani. Ügy irányítják a víz útját, hogy éjszakára őrizetle­nül maradhatnak a kalitkák. Mert abban terem a rizs. Har­minc-negyven méter egynek- egynek az oldala. A tavasszal fellazított talajból nőttek ki a félméteres kalászok tíznél több nőtt egy-egy mag­ból. Az anyakalászokon több­nél is számoltak már 130 sze­met. Most vízben állnak, aztán ha kivirágoztok, lesárgul a ka­lász, meghajlik, szeptemberben utoljára lecsapolják, október közepén kezdik az aratást. Juhász . János még arról be­szél, hogy az árasZtáshoz is ér­teni kell, ha kövér a növény, le kell ereszteni a vizet, ha vi­szont más baja van, többször is árasztanak. Harmadik csikkét szorítja a vízbe Bódi Zsigmond, megnézi az óráját, azután elköszön. — Elzárom az átereszt, csak délután töltök újra. Mészárosék is szedelőzköd- nek. Állva tapasztalom igazán, milyen ereje van a rizskalászo­kat meghajlító szélnek. Kiska­bátot kanyarint magára Mészá­ros Béla, kemény kézszorítás­sal elköszön. JTihász már távo­labb tisztítja a gátat, Bódi Zsigmond is jó messzire került pusztai szem kell ahhoz, hogy felismerje, megkülönböztesse az ember egymástól az ismerőst, s az idegent. P. E. JEPBJSMG 3 1964. augusztus 8.. szombat Q

Next

/
Thumbnails
Contents