Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-08 / 185. szám
PIHENTEM... SÁNDOR Francia—olasz- - spanyol film Számítottunk a csalódásra. Jules Verne — Verne Gyula — romantikus világot, ágas-bogas meseszövésének történetileg, emberileg és helyzetileg letakart, szándékosan homályban tartott részeit olvasni, a minden ármánykodással és nemes- lelkűséggei pénzért, hírért, igazságért verekedő embereket szívünkbe fogadni, vagy megvetni mást jelent, nagyobb és igazabb élményt, mint ez a film. Tudjuk, hogy a megszokott időtartamú film keretei között lehetetlen mindazt képben és összefüggésben, lélektanilag is hiteles ábrázolással megeleveníteni. amit az író képzelete a történelmi események ürügyén az emberekről, a jövő technikájáról és a forrongó életről összeálmodott. A francia—olasz—spanyol filmvállalkozás kísérletet sem tesz, hogy a regény romantikusan titokzatos, bonyolult vonulatát kövesse. Nem ragaszkodik ahhoz, hogy a titokzatos gróf útját úgy és azért kövesse nyomom, ahogyan es amiért azt a nagy francia mesélő tette. A film nem említ egyetlen színhelyet sem, nem hagy helyén egyetlen jellemet seam és a sorsok szövevényéből egy leegyszerűsített, jól lefényképezett küzdelmet láthatunk csak. Ruhában, arcokban, tájban, emberekben, eseményekben szerettünk volna ráismerni a magyar történelem egy szomorú emberöltőjére, amely a hitványakat még hitványabbakká, a nemeslelkűe- bet még nemesebbekké tette. Torontói, Báthory — az öreg professzor —, Sárkány magyar nevek ebben a filmben, de merőben más emberek, mint aminőnek olvasmányaink alapján látnunk kell őket És Sándor Mátyás gróf? Itt rokonszenves, elegáns arisztokrata, szabadság-párti, akit akor- mányzó elfogat, de nem a regény főhőse, aki az igazságos bosszúra várva évtizedeket, rejtélyeket kerget, él át és old meg, amíg leszámol hitvány barátaival, az aljas árulókkal. És Pescade és Matifou és Zi- rone és a többiek? Tartalmat és színt változtatnak, formájukban, jellemükben és szerepükben elütnek Verne regényétől és a mi élményünktől. Ismerjük a regények megfilmesítésének nehézségeit. Néha az odavetett mondatokban rejlő szálakat bonyolult képi nyelvre kell lefordítani; olykor az író időben és térben csapongó képzeletét nehéz a képek rabszíjára fűzni, hogy a filmből mégiscsak a művészi élmény kerekedjék. Csak egy példa! Tolsztoj Leo Háború és békéjének filmre vitele a regény szerinti esemény- és. szenvedélyáradatban, az emberi viszonylatoknak tolsz- toji gazdagsággal és mélységgel megírt hevületében nem volt lehetséges, de a rendező — nagyon helyesen — helyükön hagyta és önmagákként kezelte a hősöket emberi hibáikkal és erényeikkel együtt. Sándor Mátyás esetében a hősök lesznek másokká, mint ahogyan Verne megírta őket A rendező talán úgy gondolta, hogy ha a hősöket átértékeli, kiemeli őket az Osztrák-Magyar Monarchia fertőzött és túlfűtött légköréből és egy általánosabb, földrajzilag és történelmileg fel nem ismerhető légkörben forgatja őket, modern élményt nyújt. Georges Lampin személyes küzdelmek apró látványosságaira és a regényhez képest elszíntelenített hősök küzdelmei' re váltja fel a nekünk fájdalmasan ismerős egykori világot. Teátrális beállításaival, a jellemek elrajzolásával, a regény meséjének leszűkítésével megfoszt bennünket a regény- adta élmény megszületésének lehetőségétől. Mintha a regény csak ürügyül szolgálna a rendezőnek, hogy saját képzelete szerint alkosson. Az indító képsor atmoszférát teremt. Mire azonban eljutunk az első börtönjelenetig, ahol Báthory professzor a siralomház papjával filozofál, már vitatkozni kezdünk a filmmel és ellenállást érzünk a másítással szemben. Georges Lampin nagy tö- megjeleneteket iktat a sámán gördülő párharcok közé. Technikailag és külső felvételekben gondos munka ez. De mindenütt francia ruhák és stílus és nem Erdély és nem az Adria és nem a csizmás-dragonyos monarchia, ami ellen — ha személyi bosszúvágytól fűtötten is, vargabetűs visszatérés után is — küzd Sándor Mátyás. A harc fő rúgó jaként csak a rendező vonhatta meg a kormányzó és a gróf közötti adott szó hatalmát, vagy a szerelmi szálak ilyen egyszerűsítését. Louis Jour dan kitűnő színész, Sándor Mátyása azonban elüt képzeletünk és a regény még rokonszenvesebb és igazabb alakjától. Francisco Rábái a szélhámos Sárkány gátlástalanságát és könyörtelenségét élesen és hitelesen ábrázolja. Most is, — mint mindig — alakítását látva — meglep minket Bemard Blier eszköz- telen, a jellemet pontosan hordó játéka. Torontál gyáva és hazárd, s ahogyan meghal, arckifejezése sűríti egész sorsát. Szeme kimered, a bőr fénylik és feszül arcán, sem menekülni, sem tenni nem tud már semmit, mert gyávasága és jellemtelensége önmaga felett ítélkezik. A filmnek sikere lesz nálunk is, külföldön is, mert technikailag jó munka, a szemet gyönyörködteti. De nekünk a történelmi epocha és Verne regénye miatt a vártnál is nagyobb csalódás. (farkas) — Szervusz! — Szervusz! — Utazol? — Utazom. — Hová? — Pihenni. — Egyedül? — Nem. Családdal. _ ? • ★ És aztán elmenteni. Negyed- magammal. A gyerekek miatt, no meg a kényelem miatt is, feladtam a nagybőföndöt személypoggyásznak. Bagatell. 17 forint. Ezért nem érdemes cipelni ! Tatára mentem, átszálltunk a Keletiben. Véletlenül végignézek a hegyeshalmi szerelvényen, poggyászkocsi — sehol. — Tessék mondani, hol kapom meg a személypoggyászomat, majd Tatán? — nagyon szerényen érdeklődtem egy vasutastól. — Majd a következő vonatfnberi segítség A rohamok egyre gyakrabban jelentkeztek. Hol a lépcsőházban, hol a munkahelyén esett össze és sebesítette meg magát. Rehó István, tanácsi vállalati dolgozó gyógyíthatatlannak hitt epilepsziába n szenvedett. Az utóbbi hónapokban szinte naponként voltak rohamai. Az orvosok véleménye az volt, hogy csak agyműtét segítene, viszont annak sikere bizonytalan, esetleg béna marad. Rehó István meg akart gyógyulni. Mint mondotta, ő gondoskodik egész családjáról. Édesapja beteg, édesanyja úgyszintén, kiskorú húga van, aki még iskolába jár, tehát nagy szüksége van rá a családnak. Valahol azt hallotta, hogy Svédországban sikeres agyműtéteket hajtottak végre elilep- sziás betegeken. Levelet írt a műtéteket végző professzornak. Részletesen megírta betegsége, körülményeit, helyzetét. „A műtétet ingyenesen vállalom — hangzott a hamarosan megérkezett válasz —, viszont az útiköltséget és a kórházi ápolási költséget meg kell fizetnie.” A kérdés most már az volt, hogyan lehet az utazáshoz és a kórházi kezeléshez szükséges tetemes összeget — több mint 20 ezer forintot — előteremteni? Rehó Istvánnak segített a társadalom. Az utazás költségét a SZOT vállalta, az ápolási költségekhez pedig hozzájárult a Vöröskereszt. a helyiipari szak- szervezet és a vállalata. Munkatársai több mint kétezer forintot adtak össze számára. Két hét alatt együtt volt a pénz. Az útlevélre sem kellett sokáig várnia. Remények és kétségek között került sor a nagy útra: vajon sikerül-e az operáció? S Rehó István újra itthon van. A többit már tőle tudjuk. Svédországban várták. A kórházban is és azok if, akik tudtak érkezéséről. Szeretettel fogadták a követségen. Idegenbe szakadt honfitársaink felajánlották segítségüket, hogy a kezelési költségből ne kelljen feleslegesen költenie. A műtét előtt meghívták egy-két napra s gondoskodtak teljes ellátásáról, a műtét után pedig mindennap meglátogatták* gyakran többen is. Szekrényén mindig friss virág álU < a vázában, látogatói ajándékokkal kedveskedtek neki. S gyógyulása mellett legszebb és legmaradóbb emléke: az emberi segítségnek és összefogásnak ez a nagyszerű megnyilvánulása. Nótári Sándor tál jön utánunk, mert ezen nincs pakk-kocsi! — De kérem, én ... — Nem tehetünk mindenkinek fel egy poggyászkocsit! — Olyan merev volt az elutasítás, hogy majd sírva fakadtam. — Ha kell valami, akkor érdeklődjön az érkezési raktárban. — Kérem... — ilyen rossz szokásom van, hogy esetenként udvarias vagyok — tessék mondani, hogy kaphatnám meg a csomagomat? Tatáig utazom, és ezen a vonaton nincs poggyászkocsi. .. — Na, majd megy utána! — így a raktárban. — De hol várjam és hogyan? Nekem adják ki most, mert a* gyermekeimnek minden holmija benne van. — Azt nem lehet! Az a csomag Tatáig a MÁV tulajdona! — Tulajdona ám a ... — Ne tessék megjegyzéseket tenni! — Nem teszek, adják ki a csomagomat. Mi lenne, ha az éppen gyerekkocsi lenne? Miért nem mondják meg, hogy melyik kocsisorhoz csatolnak poggyászkocsit? ... öt perc múlva: — Adják ki azt a csomagot, és legyen vége a vitának! ... boldogan cipeltem a külső „D” vágányig visszakapott csomagomat. ★ f Hát most mi legyen? Megérkeztünk a „pihenés” színhelyére. Három asszony, négy gyerek. Ki strandoljon, ki főzzön, ki pihenjen? Nem ment sehogy a megosztozás. Ősi módszerhez folyamodtunk — feldobtuk a fej — írást). Rám került a sor, nekem kellett főzni. Nem esett nehezemre — úgyse tudtam semmit e nemes mesterség titkaiból, nyugodtan vállaltam. A mérgeket ismerem ... Főztem, mosogattam, főztem, mosogattam. Azt se tudtam, milyen az a város, amiről annyit hallottam. Aztán egy szép napon fellázadtam. Amikor a család elment a strandra, lopva kisurrantam az állomásra, és az Ismerd meg hazádat mozgalom keretében, maszek programmal megnéztem a környező városokat. Mindennap egy másikat. Délfelé aztán a városi piacon megvásároltam az ebédhez szükséges nyersanyagot), hazamentem — és nem főztem. Este aztán, kollektív főzés kezdődvén, egyetlenegyszer sem tudtam megnézni g televíziót. De pihentem... elvégre, ne*» emésztettek itthoni gondok. ★ Négy' gyerekből kettő „szenvedélyes horgász”. Szenvedélyes...!? Elég az hozzá, hogy minden reggel a két legnagyobb — 10 és 9 évesek — öt órakor csörgették az órát, mert pecázni mentek. Ébresztő!!! Az anyukálc — magamat is beleértve — elkészítették a csemetéket, aztán vissjafaküdtünk aludni. Ugyan! Mit lehet már hat órától aludni olyan új házban', ahol azt is hallja az ember, ha a szomszéd egy vérszegényei tüsszent? Felkeltünk, és kezdtük a napi leckét: reggelibevásárlás, reggelikészítési, mosdatás, készülés a strandra, stb... stb... Áldott jó nyaralás ...! ★ Nem fértünk. Bármilyen jói megy is egy testnevelő tanárnak ma, arra azért csak nincs felkészülve, hogy négytagú családot SZOT-üdülésiben részesítsen. Hol aludjak? Mert ugye, az ember önfeláldozó és átadja a legjobb helyeket az anyjának, meg a gyerekeinek. Ez eddig kedves és szép, dicséretre méltó. De hol alszom ...? Egy hétre 50 forint egy felfújható gumimatrac... Azon aludtam és egy éjjel legalább hússzor felfújtam és leengedtem, aszerint, hogy mit kívánt a szervezetem. A családi üdülésnek áldozatai is vannak...! ★ Az utolsó nap szaporodott az amúgy is népes család. Befutott plusz egy fő. Hol aludjon? Költözés. Cserebere. Végül kialakult az életkép. Mindenki fekszik valahol. A legkisebb fiú a gumimatracon. Alvásról szó sincs, hiszen annyian vagyunk, hogy csak — beszélgetni lehet. Végre csend. Megszólal a matracos gyerek: — Hurrá!!! Az MTK-felén alszom! ... kék-piros matrac volt, a a kék felével felfelé... ★ — Szervusz! — Szervusz! — Meg jöttéi? — Meg... — Nem kérdezek semmit, öregem. — Jobb is! ... hogy is mondták? Mindenütt jó, de legjobb sehol. Ezek még nem voltak családosán üdülni a rokonoknál... (ódám) NYIROK AJ TOMAN: JK£MR£G£N/ FOR D1TOTTA i SÁRK»Ö2I 6YOI.A 18. Szerette tömi a fejét a mondatfoszlányokon, amelyeket az éterből ./sípéit él”, amikor komótosan ráhangolta magát a szükséges hullámhosszra. Érdekes dolog • elképzelni, miről is beszél, énekel, olykor még kiabál is az . emberiség az éterben. Sok mindent hallhatott az ember a fülhallgatókban, amikor gyötrő órákat töltött szolgálatban, a készülék mellett várva az adást. És nemcsak az emberek hangja, a zenefoszlányok is meséltek a rádiósnak, hogyan élnek az emberek, mi foglalkoztatja őket A Morse-jelek tücsök- ciripelése is sok mindenről mesélhet: szerencsétlenségről a tengeren, végrehajtott feladatokról, időjárásjelentésekről. Hallatszottak a rádiótávíró hangjai, amelyek a titkok fő hírvivői voltak. Kereskedelmi jellegű, rejtjelezett jelentéseket közöltek, szolgálati utasításokat, titkos ügynökök jelentéseit, s megbízóik utasításait adták. Malinovkin már rég megszokta ezeket a dolgokat, és elég könnyen tájékozódott a nyugtalan éterben. Üjjával óvatosan csavargatta a hangológombot, és hol jobbra, hol balra tolta a világító skálán a kereső vékony szálat. Ma azonban csak azok a Morse-jelek. érdekelték, amelyek az egyik rövidhullámú sáv határai között hallatszottak. Immár néhány perce feszülten hallgatja a fülkagylóból hallatszó hangokat, a legcsekélyebb neszt elfogja az éterben, de úgy látszik, hogy senki sem akart ezeken a hullámsávokon jelezni. Éjfél után két óra volt már, amikor Malinovkin úgy gondolta, hogy Jersovnak valószínűleg nincs szüksége vagy lehetősége, hogy rádiókapcsolatot teremtsen vele. Mindenesetre kis ideig még ügyeletet tartott, közben minduntalan figyelte az Aszkár Sandarbekov-féle házat. Egy gépkocsi zörgött el az ablak előtt és néhány pillanatra bevilágította Malinovkin szobájának falait Aztán ismét sötétbe borult minden. Sőt még a Sandarbekov-ház is felolvadt benne. Csak a csillagok sziporkáztak a fekete égbolton ugyanolyan élénk fénnyel és komótosan változtatták helyüket a háztetők fölött. Ideje volna már visszatérni Ter- sovnak... De lehetséges, hogy Zsi- jenbajev újabb feladatot adott nein, s valahová elküldte. Avagy valami történt vele?.,, Malinovkin nem tudott már többé nyugodtan ülni a rádió mellett. Közelebb vitte az ablakhoz és csaknem ráhasalt az ablakpárkányra. Majd mikor nyugtalansága és türelmetlensége kulminált, kikapcsolta a készüléket és óvatosan kilépett az utcára. Kis ideig ácsorgott. Aszkár házával szemben, aztán elsétált az utca végére és újra megállt tanácstalanul. Mit tegyen? Mihez fogjon? Hirtelen egy másik, megnyugtató gondolat cikázott át agyán: hisz az őrnagy ugyanolyan észrevétlenül haza is jöhetett, mint ahogy eltávozott innen. De akkor már valahogy hírt adott volna magáról. Tudnia kell, hogy Malinovkin aggódik érte ... Sürgősen döntenie kellett volna, de Malinovkin hadnagy először volt ilyen helyzetben, és nem tudta, mihez kezdjen^. Legszívesebben fogta volna háziasszonya kerékpárját, és elkarikázott volna azon az úton, amelyen néhány árával ezelőtt Jersov őrnagy elindult. De vajon helyes lesz-e ez a döntés? És mi történik, ha éppen' itt fog tartózkodni, ahol Jersov hagyta? Bizony, szigorúan be kell tartania az őrnagy utasítását, és nem szabad eltávoznia Aszkár Sanda rbekov házától. Keserűen sóhajtott és visszatért szobájába. Ismét elfoglalta helyét az ablaknál. Az utca most világosabbnak tűnt Órájára pillantott: három óra, tehát már virrad. Z&ijenbajev még mindig nem bízik Jersov, miután behajította Malinovkin ablakán a cédulát, amelyen közölte Zsijenbajev újabb megbízatását hazament. Házigazdája; Aszkár Sandarbekov szolgálatban volt: olykor éjjel is i szolgálatba szokott menni. Temirbek még nem tért visz:- sza az útról. Azt hihetnők, hogy az őrnagy ilyen helyzetben teljesen szabadon cselekedhet, de ő csak annyit csinált,- amennyit akkor tenne, ha tudná, hogy nincs egyedül a házban. Könnyen lehetséges, hogy senki sem figyelte, de tapasztalatból tudta, hogy az óvatosság soha -em árt. Az adó-vevő készülék már a motorkerékpárban volt Malinovkin tanácsára sikerült olyan ügyesen beszerelnie az oldalkocsiba, hogy dolgozni lehetett vele anélkül, hogy kivette volna rejtekhelyéről Hogyan volna jobb elhagyni Aszkár udvarát? Kitolni a motorkerékpárt az utcára, vagy észrevétlenül kivezetni a kerten át? Legjobb lesz, ha a kerten át megy. Kitolta a motort az udvarra. Köny- nyen gurult. Nem kellett erőt kifejteni hozzá. Csak a veteményeskertben kellett egy kicsit bajlódni vele, hogy le ne gázolja az ágyasokat. De végre kint van a mezőn. Begyújtotta a motort, s nyeregbe pattant. Első sebességre váltott és lassan elindult. A lámpa sárgás fénysugara halványan világította meg a mezei utat. Néha előtűntek a sötétből az útmenti árvalányhajbóbiták és a jelentéktelen levelű és szárú kokpekbokrok ágai. Bekerült a fénynyalábba egy sztyeppéi görény is, amely nyilván ürgére jött elő vadászni. Jersov megnövelte a sebességet és továbbra is éberen figyelte a környéket, de semmi feltűnőt nem tapasztalt. Kíváncsi volt, vajon Zsijen- bajev hol fogja leadni a megbeszélt jelet, egészen a Fekete folyónál, vagy előbb? Ekkor a motorkerékpár lámpájának fénysugarában megvillantak a tereszken-bokrok ágai. Apró. szürke levélkéi csillogtak a fénysugárban. mint sápadt lángnvelvecs- kék. Jersov ezt a jelentéktelen növényt éjjel szebbnek találta, mint nappal. Az őrnagy közelebb ért a bokorhoz, s ekkor észrevette, hogy kissé balra attól az iránytól, amely felé tartott, vörös fénv villant fel: két rövid. egv. hosszú villanás. Jersov megállította a gépet, és visszajelzett a lámpájával. Nyomban utána a vörös lámpa is újra válaszolt rendes Morse-i elekkel: „Oltsa el a lámnát. Tóh'a be a motort a bokorba -Maga n“')’» t.őr-:on vissza az útra. Vár1’« a tvj-o utasítást1.” (Folytatjuk.)
