Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-06 / 183. szám

Ahány ember — annyi szivárvány Senki sem számolta meg, de hozzávetőlegesen 40—45- ször gyönyörködhetünk minden évben az égboltot átszelő, sok színű szivár­ványban. Persze, nem min­denütt A zivatardús Mát­rában és a Bakonyban több­ször, míg a Duna-Tisza közién és Tiszántúlon éven­te alig 10—12-szer. A pes­tieknek tavaly szivárvány- dús évet sikerült kifog- niok, majdnem 40-szer je­lent meg Budapest fölött a szivárvány, mégpedig az esetek többségében a keleti égbolton, a déli órákban. Sok éves megfigyelések szerint, Budapest környé­kére legtöbbször, a délutá­ni órákban érkeznek a ziva­tart hozó áramlatok, és így a zivatart követő szivárvány is majdnem mindig a nap második felére esik. Mivel a nap ebben az időszakban már lenyugvóban van, a szivárványt a pesti ember viszonylag gyakrabban lát­ja magasan az égbolton, mint az ország nyugati ré­szének lakossága. S persze, az sem mindegy, hogy va­laki a budai hegyekből, vagy például ■ 3T Városligetből" szemléli-e a természeti je­lenséget. A szivárvány szín­árnyalatait, élhelyezkedé­sét, minden pontból más­képpen lehet látni, tehát: aihány ember, annyiféle a szivárvány. A színes természeti tüne­mény nemcsak a szemet gyönyörködteti, hanem meg is nyugtat, hogy most már elő lehet bújni a fedezék alól, ernyő nélkül is min­denki hamarosan útnak in­dulhat, mert a szivárvány megjelenésének pillanatá­ban a naipot már nem ta­karja felhő. Naponta ezer strandoló a bükkszéki fürdőben A Mátra és a Bükk találko­zásánál, Bükkszék községben, harminc évvel ezelőtt tört fel az azóta híressé vált Salvus- gyógyvíz. A magas hőfokú vizet kezdetben a falusi asszo­nyok mosásra használták, azóta forgalmas strandmedence épült ezen a helyen. Az idei nyáron különösen megnőtt Bükkszé­ken az idegenforgalom és na­ponta több mint ezi°r ü-Jr.z" lubickol a kiváló gyógyhatású 41 hőfokos vízben. A fürdőt az idén tovább korszerűsítik. Hetven személyes kabinsort és gyermeklubickolót is építenek. Űj éttermek és elárusító pavi­lonok létesítésével bővítik az ellátási lehetőséget. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt több­millió forintos költséggel üdülő építését kezdte meg Bükkszé­ken. Különös véletlenek Lincoln és Kennedy meggyilkolásában Az élet ffyakran produkál szinte hihetetlenül egybevágó véletleneket. A véletlenek összejátszását mutatják Abra- hám Lincoln és John F. Kennedy amerikai elnökök meg- gyikolásának körülményei is. íme a véletlenek parádés egybevágása: 1. Mindkét elnök polgárjogi kédésekkel foglalkozott. 2. Lincolnt 1860-ban, Kennedyt 1960-ban választották meg. 3. Mindkét elnököt pénteken, feleségük jelenlétében ölték meg. 4. Mindkettőnek Johnson nevű déli demokrata sze­nátor volt az alelnöke. 5. Anrew Johnson 1808-ban, Lundon B. Johnson 19C8- ban született, 6. John Wilkes Booth (Lincoln gyilkosa) 1839-ben szü­letett, Lee Harvey Oswald száz évvel később 1939-ben. 7. Úgy Booth, mint Oswald még a bírói tárgyalás előtt merénylet áldozata lett. 8. Booth is Oswald is déli állam lakosa volt, és nép­szerűtlen, haladás ellenes elveket vallott. 9. Egy gyermeke meghalt mindkét elnöknek, a Fehér Házi évek alatt. 10. Lincoln titkárának neve Kennedy volt. aki a gyil­kosság estéjén azt tanácsolta az elnöknek, hogy ne menjen színházba. 11. Kennedy elnöknek Lincoln (White) nevű titkára ellenezte, hogy az elnök Dallasba menjen. Pénzolvasók CSENDES, hó végi hétköz­nap Egerben, a Magyar Nem­zeti Bank Heves megyei köz­pontjában. Ilyenkor naponta „csak” három-négymillió fo­rintot fizetnek be a postától, és a nagyobb kereskedelmi egységektől, amelyeknek for­galmát a hazai és külföldi turisták erősen megnövelték. Az első állomás a pénzolva­sók munkájában a pénztár. Sebők Béláné, aki 14 éve ve­szi át a kisebb-nagyobb össze­Tábor a fák alatt valamit, hiszen a megyei KISZ-bizottság napi 25 forin­tot fizet minden táborozó ét­keztetésére. Ebéd után néhányan a mű­szaki sátorban gyülekeznek. Zakar János, a rádiók és tele­fonok szakértője, nem zavar­tatja magát. Bangó Ágnes Tamaörsröl, Prezenszki Lajos Gyöngyöstar- jánból'Zajü Mária Domoszlő- ról jöttek ide, a felsőtárkányi hegyek közé. Beszélgetünk a tábori életről. Kellemesen ér­zik magukat és különösen az alföldieknek nagy élmény itt a hegyek között, a hűs tölgyek alatt. A foglalkozások változa­tosak. Előadások, játékok, ki­rándulások váltják egymást. A fiatalok a csütörtöki zárótá­bortűzre készülődnek már. A napokban ellátogatott hozzá­juk a verpeléti honvéd tánc zenekar és az egyik kultúrcsow port is. Ismerkednek, barát­koznak a fiatalok és közben szóba került az otthoni élet. A KISZ-kongresszusra ké­nagyfügedi és a gyöngyöst ár­jám KISZ-titkár. Prezenszki Lajos, a gyöngyöstarjám Győ­zelem Tsz növénytermesztési brigádvezetője, ö mesél az ott­honi életről. Ifjúsági találko­zót terveznek a Mátra alján. Községükben 300 hold legelőt akarnak gyomtalanítani. Az öt K ISZ-mun kacsapat, meg a többi fiatal elhatározta, hogy ifjúsági székházat építenek a falunak... Almok, tervek, amelyek itt, a táborban szi­lárd elhatározássá érlelődnek. Kalina István táborvezető tanár június 17-től irányítja a fiatalok táborozását. Hajnal­tól késő estig száz és ezer hír érkezik a parancsnoki sátorba. Van segítség, de a vezetőnek, a parancsnoknak mindenről tud­nia kell. Vidám nótaszó hallatszik a sátrak alőL Tisza-parti lányok, fiúk hazai nótát dúdolnak. Gyorsan röppen az idő, de az itt töltött hét még hosszú ide­ig felejthetetlen marad. (szalay) minőségét vizsgálják. Az erő­sen használt bankjegyeket — többnyire tízforintosok — kü­lön választják. Ezeket kivon­ják a forgalomból, zúzdába ke­rülnek, és belőlük nyomják majd az új, ropogós tízeseket* A minőségi ellenőrzés után százasával összerakják a pénzt és papírszalaggal átkötik. A pénzkötegeket az asztal veze­tője újra szétosztja, hogy egy­más munkáját ellenőrizzék, és az esetleges tévedéseket kikü­szöböljék. Egy kis asztalkán ezalatt automata gép végzi a pénzér­mék számlálását. Az apró fém­korongok vidám csilingelőse betölti a kis szobát. Király Istvánná egyforintosakkal telt zsákocskát önt a gép serpe­nyőjébe, ahonnan forgó ko­rong továbbítja apró papír­zacskóba. Száz darab után ön­működően leáll a számláló; Aztán egy pillanat, újabb zacskót rak alá a fürge kéz és a forintok ütemesen hullanak tovább. — Ezen könnyű a munka, nem mint azelőtt a rázódesz­Királyné, ahol száz érme befo­gadására alkalmas, vályúkkal ellátott deszkák fekszenek. — A rázódeszkákkal fizikailag is nehéz volt a munka. Sajnos, ha elromlik a számláló, néha még rászorulunk. AZ ASZTALON heverő mil­liókra tekintve önkéntelenül csúszik ki a kérdés a számon. — Nem ébreszt vágyakat ez a sok pénz azokban, akik szá­molják? —- A pénztárcámban egy százforintos jobban izgat, mint itt ezek a milliók. Ez nem is pénz számunkra, úgy megszoktuk a látványt, csak munkadarab. Mint a kőmű­vesnek a tégla — válaszol mo­solyogva Keresztessyné. — Az első nap azért felsó­hajtottam, hogy de jó lenne legalább a negyed része — szól közbe Juhász Kati, aki az idén érettségizett és nyári szünidejében, mielőtt tanul­mányait folytatná, két hó­napig itt dolgozik. — Hogy mit vennék? Sok­sok ruhát, berendeznék egy szép lakást és egy kocsit — neveti el magát Kati is. A ma­radékot betenném a takarék­ba. Visszaküldeném ide, itt jó helyen van. A százas kötegeket ezalatt tízesével „bundokba” összekö­tötték. A zacskók megteltek érmékkel. Háromtagú bizott­ság — a régiek közül, akiknek kulcsjoguk van — kis kocsival áttolja a pénzt a bank páncél­falú, háromzáras értékmegőr­zőjébe, ahol megszámlálva, ka­tonás rendben várja további útját. CSENDES, hó végi hétköz­napok a pénzolvasóknál. A forgalom mindössze napi há­rom-négymillió ... Mátéffy Zoltán ~MEPiiMG 3 1964. augusztus 6., csütörtök Kaptak már tanácsi dicsérő elismerést is eredményeik el­ismeréseként, de olykor szid­ják őket az emberek. Mondhat­nánk, ez a kettős megítélés szinte természetes velejárója az életnek. Mégsem egészen így van. A Gyöngyösi Városi Tanács Kertészeti és Köztiszta­sági Üzeme munkáshiánnyal küzd. Legnagyobb gondjuk for­rása ez. Pedig feladataik jelentősek. Elég talán csak annyit meg­említenünk, hogy makadám­úiból 15 000, itatásos útból 10 000 és járdából 3 000 négy­zetméter .elkészítése tartozik az idei tervükhöz. Rájuk vár még a parkosítás és az utalt karbantartása, tisztítása. Te­vékenységük tehát állandóan érintkezik a lakosság ellenőrző figyelmével. Ezért vállaltuk a feladatot, hogy a leggyakrab­ban elhangzó kérdésekre vá­laszt kérjünk az üzem főköny­velőjétől, Vörös Józseftől. li evés az ember A város belső területét még csak győzik valahogy szépíte­ni és tisztán tartani, bár itt a csatornázás • hosszan elnyúló munkálatai okoznak nehézsé­get. De már a déli városrészbe alig jutnak el. Itt sem az uta­kat nem tudják tisztítani, sem az elkészített parkot gondozni úgy, ahogy kellene. Az idény-jellegű munkára nem szívesen vállalkoznak a? emberek. Tavaly felvettek har­minc munkást, közülük öt maradt meg. Hiányzik hat ut­caseprő, és nincs jelentkező. Csak nyugdíjasokat kapnak félnapos állásra. Mátrafüreden egy hétig nem tudták az uta­kat tisztítani, mert az ottani dolgozój ült beteg lett. Igaz, van egy önfelszedő út- seprő gépjük, használják is, de nem nagy sikerrel. Ehhez a géphez tükörsima utak kelle­nének, azonkívül üzemeltetése is nehézkes. Száz kilométerre száz liter üzemanyagot fo­gyaszt, és kétórás használat után legalább kétórás karban­tartást igényel a gép. A másik nehézség: most mái évek óta húzódik a Kuka sze­métgyűjtő kocsi ügye. A nyi­tott lovas szekerekkel valc szemétszállítás nemcsak gusz­tustalan, hanem közegészség­ügyileg is káros. A Kuka pe­dig még ebben az évben sen lesz meg. A közömbösség következménye i Nem lehet azonban minden az objektív nehézségek szám Iájára írni. Nézzünk néhán; i példát. '. Az utak mentén sűrűn búr • jánzik a gyom. Valóságos er Több munkás kellene Egy szerény üzem eredményei és nehézségei dőt alkot. Senki sem törődik vele. Nincs rendelet, amely szabályozná: a háztulajdonos­nak vagy az üzemnek lenne a feladata a vízvezető árkok, a folyókák tisztítása. Mindenki a másikra vár. A gyom pedig nő. Lám, milyen- nyugodtak, kötélidegzetűek tudunk mi- lenni néha. Lassan két éve lesz, hogy a Verseny utcában megépítették a járdát. Az ÉM Heves megyed- Építőipari Vállalata az építke­zések során a járda jó részét összetörte. Még máig sem javí­tották meg. Igaz, nem sürgetik a javítás elvégzésére. Miért? ' A Szövetkezet utca üzletsora mögötti területet parkosította • az építőipari vállalat járulékos » beruházásként. Amikor már a fű is kisarjadt, jó száz méte­ren felvágták a parkot, az ■ utat, hogy húszcentis beton- 1 csöveket rakjanak le. Ki érti ezt? De azt sem érti senki, hogy a Szövetkezet utca déli oldalán miért kell egy árok­nak most már hónapok óta nyitva lennie. t Az előbb említett parkosí­- tott területen tavasszal hozzá- f kezdtek egy homokozó építé­séhez is. Körötte pihenő padok ■ csupasz betonlábai merednek ■ az égre. Kinek jó ez így? És ha már a parkosításnál 1 tartunk: miért kellett a házak ] faláig minden talpalatnyi te- 1 rületet fűmaggal beültetni? ] Hol játsszanak a gyerekek? Hogyan rakják le a tüzelőt- a ; lakók? A parkosítást nem le­het az emberek kényelme el­len megcsinálni, a park nem 1 lehet a bosszúság forrása^ Ami a szervezésen múlik Szembetűnően szebb, rende­zettebb Mátrafüred, ami szín- tón a városhoz tartozik. Az ot­tani parkokat Varsics Ferenc tervezi és tartja rendben. Be kellene őt vonni Gyöngyös i parkjainak a megtervezésébe . is. Igaz, a kertészeti üzemág a ; város különböző részein tevé­kenykedik, a munkák ellenőr­zése elég körülményes. Való- , színüleg ebből fakad, hogy a . kertészeti dolgozók sem na- • gyón igyekeznek a munkaide- i jük kihasználására. Ha a mun­kafegyelmet sikerülne fokoz­ni, a meglevő létszámmal is - több eredményt érhetnének el ■ Különösen a segédmunkásokra : áll ez. : De nem tartjuk szerencsés dolognak azt sem, hogy az ál­dozatos munkával megépített létesítményekkel később nem sokat törődünk. A három-négy évvel ezelőtt elkészített játszó­terek jó része ma már inkább elhagyott grund. Kerítésük se­hol, a hinták és padok nagy­részt romokban. Tessék meg­nézni a Posta téri vagy a Do- novár utcai játszótereket, de a többi sem dicsekedhet jobb állapotával. Mintha az abla­kon dobtuk volna ki a pénzt. Ugyanakkor a város déli ré­szében, ahol nagyon sok a gyerek, ahol most már a vá­ros lakóinak közel hatoda él aránylag kis területen, se ját­szótér, se pihenő pad nincs. Ez az aránytalanság sehogy se kelti a lakókban az átgondolt szervezés igényét. És értetlen­séget szül. Tegyük hozzá: nem is ok nélkül, mert évek óta in­tik az ittenieket türelemre. Meddig még? A Kertészeti és Köztiszta­sági Üzem szép eredmények­kel dicsekedhet. Tevékenysé­gének mintegy hatvan százalé­kát az út- és járdaépítés, a csapadékvíz, csatorna-hálózat építése és karbantartása köti le. Minden bizonnyal ezért mutatkoznak hiányosságok a kertészeti és a köztisztasági üzemág munkájában. Ebből a tényből adódik a teendőjük is. Véleményünk summázását a segítő szándék és eredményeik elismerése vezette. G, Molnár Ferenc Negyvenkét sátor bújik meg a felsőtárkányi tölgyek alatt. A sátrak lakói kiszes lányok, fiúik, akik a megye termelő- szövetkezeteiből jöttek össze ide, a hegyek közé. A KISZ-vezetőképzö tábor hatodik turnusa ez az idén, és a nyár elejétől megszakítás nélkül leng az árbocon a zász­ló. A fiatalok egy része a sátrak körül tesz-vesz, mások naplót, verset írnak félrehúzódva. A hangosbemondó soralkozóhoz szólít Harci bemutató lesz a tábor alatti tisztásán. Katonák érkeznek, puskák ropognak, rakéták süvítenek.. Délben ebédhez készülődik a tábor három és félszáznál is több lakója. Egy pillantás a konyhába, a fazekak fedője alá; Paradicsomleves, káposz­tás kocka a mai ebéd. És mit mond a gazdasági főnök, az élelmezési vezető? — Több friss zöldség, gyü­mölcs kellene! Hetek óta nem kapunk fokhagymát, gyenge , minőségű a hús. Tenni kell Csak éppen ritkábban merül fel. Pedig igaz. Valóban vala­mennyiünkét költik. Akkor is, amikor az új lakónegyedek sihederei és a még fülön nem csípett huligánjai ezreket érő villanyégőket és búrákat zúz­nák össze. Akkor is, amikor — ezek kis tételek, de sok ki­csi sokra megy —, egy-egy város lakói hanyag eleganciá­val gázolnak bele drága költ­ségen parkosított szép tereli virágaiba, pázsitjába. S gyak­ran mindennek az oka „csu­pán” a tudatlanság és ítélet- képesség hiánya, az önfegye­lem hiánya és sok-sok más hiány, a tudásban és a tudat­ban ... És a nagyvonalú pazarlók? Náluk mi a diagnózis? El kar­nak költeni egy összeget s nem gondolják meg: a széle­sebb közösség hasznát vehet- né-e — hát ez mi? Ha nagyon őszintén akarnánk felelni, csak azt mondhatjuk: ezekben u esetekben a vállalati, üzemi, városa érdek (vagy a feltűnés és a siker egyéni érdeke) íeszá közömbössé a közérdeket. Egy kisebb közösségé a nagyobbét. De költeni mindenképp va­lamennyiünkét költik. _ Más elől veszik el, mert a társada­lomnak csak egy kaszája van, végül is minden számla itt ke­rül beváltásra... És máshon­nan hiányzik. Egy új iskola­terem felépítésénél. Egv orvos- lakásnál. Egy munkásöltöző­nél. Nehéz mindig erre gondolni? Hát ez igaz. Az ember végül is mindig egy szűkebb kört lát először. De távolabbra látni: talán mégis különb dolog. (B. FJ) ország, a népgazdaság, mind­• annyiunk anyagi erejét az ese­tek szinte 99 százalékos több­ségében rendes, jó szándékú emberek pazarolják. Egyszerű kérdés? A legbo­■ nyolultabbak közé tartozik. Kérdezzék meg azt a tervezőt, aki egy külvárosi mozit mé­regdrága importanyagokkal és csakis azokkal tervez meg — ■ mit akar. Méltó, szép, ragyogó építményt oda, ahol korábban vacak bódék állták. Igaza van? Igaza. Szándéka, a „város pe­remének” fellendítése, művé­szileg és társadalmilag egy­aránt igaz és szép. A baj: a túlméretezettség; még inkább, hogy nincs fékje ennek a so­kat markolni vágyásnak. Igaz, hogy sok városunk szorul szé­pítésre? Kétségtelenül; mint ahogyan az is, hogy vendég­látóiparunknak, száilodaháló­. zatunknak hatalmas beruhá­zásokra, boltjainknak moder­nebb ‘ berendezésekre van szükségük. Mégis, az embert bosszantja, amikor harmadszor látja átalakítani — ugyanazt az üzlethelyiséget, mindig a modernizálásra, mindig a köz­érdekre, mindig a kor igényei­re hivatkozással. Ennek a pazarlási jelenség­nek indítóokai közt van az a beteges torzulás, amelyet a ke­retek elköltésének sürgőssége vált ki a gazdasági vezetők­ben. („Jövőre nem lehet átvin­ni, költsük el, építsünk belőle most — elvégre a ml kere­tünk.”) És itt kerül ellentmon­dásba a birtokosjelző — ön­magával. „A miénk” — a „ma­gunkét költjük” — jó gondo­lat. De mennyivel jobb ez: a magunkéval takarékoskodunk! A pazarlás ellen mostaná ban sűrűn emelik fel szavuka közéletünk minden fórumái jó szándékú bírálók. Sokan, d' nem elegen. A jelek legalábbi ezt mutatják. Vagy pedig azl hogy nem elég hatásos a szí — és gyakran a tett sem amely arra lenne hivatva hogy elhárítsa a pazarlás! Méghozzá a legtöbbször jóhi szemű, gyakran legális és jo gilag megtámadhatatlan pa zarlást. Mert ilyen is van. Nagyo: téved ugyanis, aki valamifél' zsabotázs-üldözés kiinduló pontjáról „az ellenség keze' emlegetésének régi formulája val keres megoldást a tékozlá minden esetére. (Nem zárhat jük ki persze a lehetsége okok közül néhol a szándéké kártevést sem — de ez, min den eddigi tapasztalat szerinl elenyésző töredék. (Nálunk a Kinek a számlájára? geket, gyorsan végzi munká­ját és így nem jelent számá­ra fennakadást a néhány per­ces beszélgetés. — Az emberek túlnyomó többsége száraz, unalmas fog­lalkozásnak tartja a mi mun­kánkat. A gépiesen, pontosan végzett állandó számolásnak pedig akadnak itt is nap-nap után kedves, vidám epizódjai, hiszen emberekkel dolgozunk. Az elmúlt napokban egy amerikai járt itt dollárt bevál­tani. Miután megkapta a kí­vánt forintösszeget, négy fo­rint borravalót adott Nagyon csodálkozott, amikor elnevet­tem magam, és viszaadtam a pénzt Egy falusi asszony zomán- cos, kék fazékban hamut ho­zott be. Négyezer forintot el­dugott anyósa elől a kemencé­be, és az anyós véletlenül be­gyújtott. A laboratóriumi vizsgálat megállapította, hogy valóban bankjegyekből szár- ; mazik a hamu. Az eredeti , összeg 50 százalékát visszafi- . zettük. A vidéki férjek rendszerint i hiányos, egérrágta bankje­gyekkel jelentkeznek. Az ő há­zi bankjuk a csizmaszár. Ide dugják a pénzt az asz- , szony elől. El sem tudnám mondani a sok furcsa esetet ’ amelyet a 14 év alatt láttam. A PÉZTÁRBÓL a „pénzol­vasók” szobájába vezet Ke- resztessy Ferencné, aki hato­dik esztendeje vezeti a cso­portot. A hosszú asztal körül hét : nő ül. Előttük különböző cím- ■ letű bankjegyek hevernek, . osztályozásra várva. Éppen a : poroszlói postahivatal zsákját • bontották fel. Az asztalvezető mindenkinek kiosztott egy nagy köteget. Először a pénz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents