Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-04 / 181. szám

» Rövid egy héten belül az ötödik esetről hallok, amikor a felelősségre, vonás, a hibák, a jellembeli gyengeségek őszinte feltárása helyett' futni hagyták a munkájukat hanya­gul végző, gyenge képességű, sőt törvénybe ütköző cseleke­dettel is gyanúsítható embere­ket. A fiatal tanácstitkár nagy ügybuzgalmában, vagy más jellembeli hibáktól indíttatva egész sor törvénybe ütköző cselekedetet produkált vi­szonylag rövid idő alatt. Ügye bíróság elé keiül, de pártszer­vezete, ahol nemrég tagjelöltté vették fel, még nem indított fegyelmi eljárást ellene. Sőt, átjelentette egy másik, távoli város pártszervezetéhez, annak a7 eléggé el nem ítélhető, de sajnos meghonosodott nézet­nek alapján: „Hadd kezdjen máshol új életet?’. S még hoz­zátehetnénk ehhez, hogy köze­lebb járjunk az Igazsághoz: hadd kezdjen máshol új éle­tet... mint makulátlan életű párttag, mint feddhetetlen jel­lemű kommunista. Mert elv­telenül erre adnak neki lehe­tőséget a felelősségre vonás halogatásával. A másik esetben egy terme­lőszövetkezeti elnöknek sike­rült „átmentenie” becsületes­ségének látszatát a megye má­sik részébe, hogy rövid időn belül ott is magáénak tekint­hesse a közös vagyont, meg- kárositva anyagilag — és a bi­zalom megingatásával — er­kölcsileg is a szövetkezet tag­ságát. Persze, az üzemek sem men­tesek hasonló hibáktól a meg- tévedettek, a tudatos kártevők büntetlen futni hagyásával, hogy aztán más gyárban, ha lehet még magasabb beosztás­ban tehessenek még nagyobb kárt az embereknek, a népgaz­daságnak. Ismeretes Eger kör­nyékén annak a műszaki dol­gozónak az esete, aki felelős funkcióját arra használta, hogy saját háza felépítéséhez olcsó, vagy ingyenes gyári anyaghoz jusson — törvényte­len úton — s akinek ekképp zajlott le felelősségre vonása: „tűnjön el jóember, amíg a bíróságra nem adjuk az ügyét". S e jóember eltűnt. Pár nap múlva mint a Messiást, úgy fogadták egy másik üzemben, ahol aztán nemsokára — a2 előbbinél még magasabb be­osztásban — követhetett el újabb hibákat. De nem sokkal keményebb elbírálásban részesült az a tsz- elnok sem, akit bizonyos ter­ményeladási manipulációkkal gyanúsítottak, s tiki azért ke­rülhette él hosszú ideig a fe­lelősségre vonást, mert akik tudtak az ügyről, így véleked­tek: mi is ittunk áldomást a termény árából, nem lenne szép hagyni, hogy az elnököt leültessék érte. Azóta persze akadtak, akik nem osztottál? ezt a nézetet, s felelni kell a közösséget megkárosító csele­kedetért, még az őt elvtelenül menteni próbálóknak is. De hány esetben még így késve is elmarad a felelősségre vonás. Az itt felsorolt nehezebb faj­súlyú példák mellett finomabb árnyalatai is megtalálhatók en­nek a „hadd fusson” elméleti­nek. íme: nagy örömmel fo­gadták annak idején az új, de már ki tudja hányadik kultúr- házigazgatót a pangó-tengő kulturális intézménynél. Am, az új ember sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. S így még nagyobb volt az öröm, amikor megtudták: el­passzolhatják valahová. Szép, ömlengő dicséretözönt küldtek vele jellemzésiként, nehogy a másik tizem meggondolja a kulturos átkérését. Amikor kérdeztük, miért folyamodtak ilyen gerinctelen módszerhez, azt válaszolták: Mi is ilyen égig magasztaló levéllel kaptuk öt, így adjuk tovább is, boldoguljon vele, aki tud. És ezek az emberek „fut­nak”, gyengeségükkel, gyatra jellemükkel, szakmai hozzá nem értésükkel, hibáikkal, vétkeikkel, mert sehol sem ül­tetik le őket őszinte beszélge­tésre, hogy feltárják jellem­beli gyengeségeiket, botlásai­kat. De törvénytelen cseleke­deteiket sem állítják szembe a törvény igazságos szigorával. • Futnak a vétkes, alkalmat­lan emberek, s ilyenféle kö­vetkeztetéseket vonhatnak: le: igaz, hogy kicsit belemász­tam a közös pénzbe, de még több finesszel meg is úszhat­tam volna. Hiszen még a párt- szervezet sem vont felelősség­re érte. Máshol is vannak „jó­emberek”. Ha még egyszer ilyen hiba becsúszik... legfel­jebb átjelentenek egy másik pártszervezethez. Nyilván ezt gondolja az előbb idézett tanácsi vezető, mert erre adnak lehetőséget az elvtelen, minden hibát leki­csinylő és mentegető nézetek­kel. S így ahelyett, hogy vét­kükön bánkódnának a többiek is újabb lehetőség után néz­nek, hibát hibára halmoznak azzal a reménnyel, hogy „más­hol is vannak jóemberek”. S mondhatja cinikusan az építő­anyaggal manipuláló műszaki: még néhány ilyen stikli és fő­mérnök leszek egy... harma­dik üzemben. Ismét egy po^íangyi Ml less a postával Halmajugrán ? Ezüst a lefolyócsatornában Évente több mint egy tonna ezüstöt nyernek a Pénzver­dében. Ez esetben nem ércből, hanem folyadékból állítják elő a nemesfémet. Közismert, hogy a fényképek előhívásánál hasz­nálatos, úgynevezett fixír -víz ezüstöt tartalmaz. Az értékes anyagot most már nem hagy­ják veszendőbe menni. Nem tanácsos azonban, hogy bárki, aki fotózik és fixír-vízzel ren­delkezik, megpróbálja az ezüst- csinálást, mert nem sokra men­ne. Egy liter fixír-víz mindösz- sze 3 ezrelék ezüstöt tartal­maz és sok hektoliter kell ah­hoz, hogy érdemes legyen be­lőle kivonni. A több mint egy tonna ezüstöt mintegy 350 000— 400 000 liter fixír-vízből nye­rik. A folyadékot előbb Össze­gyűjtik, majd egy külön üzemben ülepítik és ezután kerül sor csak a kohósításra. Sokan nem sejtik, hogy ha­zánkban milyen népszerű a fo­tózás és ilyen sok fixír-vizet használnak fel a fényképezés­hez, pedig korántsem gyűjtik össze mindazt, ami rendelke­zésükre állhatna. A szakértők véleménye szerint még mindig sok ezüst kerül a leíolyócsa- tornákíba. Eddig csak a nagy­üzemi foto-laboratóriumokban és elsősorban a fővárosban szervezték meg a fáradt fixír- víz összegyűjtését, pedig vidé­ken is érdemes lenne, mert évente mintegy 50 000 dollár takarítható meg a folyadékból nyert ezüsttel. Július 23-án bezárták a pos­tahivatalt Halmajugrán. Az­óta minden telefonüzenet a községi tanácshoz fut be, s mivel a tanácsnak nincs kap­csolókészüléke, lassanként kénytelen lesz valakit kül­döncként alkalmazni, aki vi­szi-hozza az üzeneteket a ter­melőszövetkezeteknek, rend­őrségnek, vagy éppen magán­személyeknek. Továbbá, mivel a legköze­lebb levő posta Visontán van. mindenki odakényszerül vin­ni a csomagokat és egyéb ajánlott küldeményeket. Hal- majugra 4 kilométer hosz- szúságban elnyúló község. A falu felső részéhez ugyan Vi- sonta csak három kilométer­re van, de már az alsóhoz nem kevesebb, mint hétre. Így aztán, ha valaki éppen az al­só részről akar hozzátartozó­jának csomagot, vagy pénzt feladni, akkor pontosan 14 kilométert kell legyalogolnia, ami még nyáron sem kelle­mes dolog, nemhogy télen. Pedig, jelenleg úgy áll a dolog, hogy még a télre sem oldódik meg a halmajugrai posta ügye. A hivatal ugyanis, — omit bezártak, romos, életveszé­lyes épületben volt elhelyez­ve. Ebben a házban tehát nem maradhat tovább a pos­ta. Ki kell költöznie belőle. De hová? Ez a kérdés az, amelyre egyelőre még senki sem tud válaszolni. A községi tanács azt javasolta a Miskolci Pos­tai gazgat óságnak, hogy ve­gyen a községben épületet • hivatal számára. Három há­zat ajánlottak is. Egyik sem bizonyult megfelelőnek. A másik megoldás az lene ne, hogy új postahivatalt épít­senek. Erre egyelőre nincs lehetőség, különben is, ez a megoldás hónapokat venne igénybe. Lett volna még egy lehe­tőség. A községi tanács vég­rehajtó bizottsága azt is ja­vasolta, hogy ideiglenesen a tűzoltöszertár egy részében helyezzék el a hivatalt. Ezt a részt ugyanis az önkéntes tűzoltók oktatására jelölték ki, az oktatás viszont csak télen kezdődik. S talán, mint eddig is szokás volt, esetleg a községi tanácson is, vagy az iskolában is meg lehetne oldani az önkéntes tűzoltók oktatását. Egy belügyminisz­teri rendelet szerint azonban, a szertárat nem lehet más célra igénybe venni. Így tehát az összes lehető­ség megbukott, s hogy a to­vábbiakban mi lesz, azt egye­lőre még senki sem tudja. Annyi azonban biztos, hogy a jelenlegi helyzet tarthatat­lan. Hiszen posta nélkül egy község szinte teljesen le van zárva a külvilágtól. S most van folyamatban as ostorost posta bezárása is... (k. I) „Ehhez van kedvem, ezt a munkát szeretem" ­A legjobb vidéki varrólány 32 millióval nagyobb forgalom Javult a vendéglátás kulturáltsága mat értek él, mint a múlt év első félévében. A kitűzött terv­feladatot 102,9 százalékra tel­jesítették. Igen örvendetes, hogy az összes vendéglátóipari forgal­mon belül gyors ütemű az ételforgalom növekedése. Az első félévben vendéglátóipari forgalomból 14,5 millió forint volt az ételforgalom. A földművesszövetkezeti ke­reskedelem fejlődése ebben az évben kielégítő. A falusi la­kosság ellátását megfelelően biztosította. Az év elején ki­tűzött feladatok sikeres meg­oldása érdekében a második félévben a bolti kiskereske­delmi üzemágnak 425 millió, míg a vendéglátóipari üzem­ágnak pedig 117 millió forint forgalmat kell lebonyolíta­niuk. Ez felelősségteljes mun­kát követel valamennyi keres­kedelmi dolgozótól . Vagy: Nincs nálam jobb kulturos, velem nem lehet akárhogyan beszélni, mert to- vábbállok. Ilyen kitűnő jel­lemzéssel, mint nekem van, ez gyerekjáték. — így véleked­het a már negyedik helyről is csendben futni hagyott gyenge munkájú kulturos, mert vele sem ültek még le igazi, embe­ri, vezetői értékét tisztázni. Természetesen az lenne az ilyen káros nézetre a legjobb orvosság, ha az ilyen felelős beosztásba kerülő emberek jel­lemzése mellett valódi értéke­ikről időben és előre meggyő­ződnek, akik munkát adnak számukra. S ha még ennek el­lenére is rosszul ismerték meg, ha hibát vétett, vagy munka­körének betöltésére alkalmat­lan, úgy gondoskodjanak arról, hogy törvényeinknek, szabá­lyainknak és politikai elveink­nek megfelelően ne kerülhes sék el vétkeikkel igazságos mértékű felelősségre vonásu­kat, büntetésüket. Még akkor sem, ha időn­ként jobb módszernek, alka­lomnak látszik az elpasszolás lehetősége. Kovács Endre FÜRGE KEZEK, gyors járá­sú gépek kergetik a sokszínű cérnát, alakítják a fazont; szoknyákon, ruha-költeménye­ken, hótiszta blúzokon... A Zalár utcai méretes rész­leg műhelyében csupa fiatal arc, nem is sejtem, hogy kit keresek. Füzetemben csupán egy név van feljegyezve; Bárczi Mária, s utána még annyi, hogy az iparitanulók idei országos szakmai versenyén harmadik helyezést szerzett Az iskolaigazgatótól hallottam, jó néhány hete már... A részlegvezető, Zöld Lázár­áé igazít útba. Kerek arcú rö­vid hajú, világos szemű kis­lány hajol fel munkájából; — Én vagyok. A szokatlan látogatástól meglepődik, zavarában el is pirul, s hamarjában azt sem tudja, mire válaszoljon előbb, hol is kezdje. Azután lassan mégiscsak megnyugszik, visz- szazökken hétköznapjai kerék­vágásába. Magáról beszél: — Két évig gimnazista vol­tam az egri Szilágyiban. Ott ismerkedtem meg jobban a varrással, a politechnikai órá­A külföldön ■ élő gye­rekek — János és Kar­csi — az őshazában ma­radt szülőkkel és ro­konokkal becsülettel tartották a kapcsolatot. János New Yorkból, Karcsi San Franciscó- ból küldözgette leveleit az édes szülőknek, rit­kábban a rokonoknak. A kézzelfoghatóbb sze­rétéiről sem feledkez­tek meg: a csomagot és pénzt a két testvér felváltva küldte. Hűtő­gép, zsebrádió, magnó került így az öregek­hez, máskor csak pénzt adtak postára, ahogy éppen ajándékozási kedvük és szerétéiülc diktálta. Időnként az egymás­tól meglehetősen távol élő gyerekek is váltot­tak levelet. Ha a levél hosszabb ideig kima­radt. telefonon hívták fel egymást. Ilyenkor szokták megbeszélni azt is, ki mit küld leg­közelebb az öreg szü­lőknek. Telefonbeszélgetés közben szóba került Benő bácsi és Luncst néni ügye is. — Na látod! — mondta a kagylóba Karcsi. a fiatalabb testvér. Összeállíthat­dl macfiié nánk végre egy cso­magot az ő részükre is... — Elment az eszed7 — horkant fel János a drót túlsó végén. — Hát elfelejtetted .nár, hogy a háború t-latt Benő bácsiék mást sem csinállak, mint éjjel-nappal üzérked­tek? — Igazad van; bé- tyus — hebegett Ker­esi. — Benő bácsiéi; tényleg nem érdemel­nek csomagot. Való igazság, hogy amikor csak tehették, kisem- miztek bennünket. A telefonbeszélgetést végül is azzal zárták, hogy a következő cso­magot Karcsi készíti, de nem Benő bácsinak, hanem édes szüleiknek küldik. A csomag rövidesen postára került. Az ajándékok közé azt a magnetofonszalagot is. amelyben János és Karcsi, továbbá a fele­ségek és az unokák hangja hallható. A cso­maggal egy időben el­indult a szokásos kísé­rőlevél. de —, hogy a csomag érkezését biz­tosan megelőzze — lé­gipostára adtákl „Drága Édesanyám és Édesapám! — kez­dődtek Karcsi sorai. — Remélem, a csomag tartalmával meg lesz­tek elégedve: Egy új­szerű. divatos levelet küldünk benne Nek­tek, szóbeli üzeneteket, legalább figyelmeztet benneteket arra, hogy a magnetofont többször használjátok. Egyéb­ként Benő bácsiékról is szó lesz benne, hallgas­sátok meg. Talán soha nem vár­ták még ekkora izga­lommal nagyapáék a csomagot, mint ekkor. S amikor végre meg­érkezett, elsőként a magnószalagot keres­ték elő belőle. Nagy­apa a szalagot mind­járt frissiben befűzte a gépbe. A masina elin­dult. Elsőnek — hát nem édes? Jánosék gyere­ke, az ötéves Pistike köszöntötte a „drága nagymamát és nagy­papát”. méghozzá ma­gyarul! Aztán sorban következtek a többiek, Mindjárt másodiknak Karcsiéknak négyéves Jutkája hallatta a hangját... Az öregek az öröm­től és meghatottságtól sírva fakadtak. De köz­ben valami baj történt. A gép betegesen kat­togni kezdett, végül megállt. Hiába kísérel­tek vele bármit, csö­könyös maradt, nem volt hajlandó elindul­ni még egyszer. — Mit tegyünk? — kérdezte a feleségétől nagypapa. — Menjünk el az öcsédhez — tanácsolta a gyakorlatiasabb nagy­mama. — Benőék nemrég vettek magnót, legalább örömöt szer­zünk nekik ezzel az üzenettel. Különben is, Karcsi irta. hogy rólak is szó lesz benne. A javaslatot követte a tett. Benőék srávesen teljesítették a testvé­re kérését. Kellemesen csevegtek miközben Benő bácsi — a, nagypapa közremű­ködésével — elindította a gépet. Minden kezdő­kon De még odahaza, kisgyer­mek karomban megszerettem, édesanyámtól... Kaptam az első lehetőségien, amikor meghallottam, hogy tangót szerződtet a Női és Férfiszabó Ktsz. Hering József né keze alatt kezdtem el dolgozni, ő vezetett be a francia női sza­bóság tudományába... A ktsz- en belül azután több helyen is megfordultam. Hasznomra vált Az idei tavaszon a máso­dik lettem az ipari tanulók megyei szakmai versenyén, s egyben „jogot” szereztem az országos döntőn való indulás­ra. HELYBEN VAGYUNK. Ez utóbbiról kérdezem tovább. — Jó félszázan, vagy talán még többen jöttünk össze a budapesti Wesselényi utcai műhelyben, s őszintén beval­lom, hogy nagyon druk­koltam ---- Olyan „ felnőt­te snek” látszottak azok a lányok, hogy közöttük afféle kis törpének éreztem ma­gam ... s meg voltam győződ­ve; nemcsak nagyobbak, ha­nem rutinosabbak, ügyeseb­bek is nálam! Az írásbelim dött elölről. Nagyanya és nagyapa könnyei a boldogságtól, az öröm­től, a meghatottságtól ismét hullani kezdtek. Ám egészen váratlanul megint bajt történt a magnóval. Helyeseb­ben: ezúttal épp az voV a baj, hogy nem állt meg idejében a gép. s így bizony Benő bá­csiék hallhatták, amint a köszönök után — — egészen váratlanul — ismét Karcsi veszi át a szót és szóról szóra a következőket mondja: — Benő bácsinak, annak a piszkos csirke­fogónak pedig akkor sem küldünk csomagot, ha a feleségével együtt sárgaságot kap az irigy­ségtől ... — Hát ez meg mi volt?! — hüledezett Luncsi néni. — Hallot­tad. Benő — és ti is hallottátok? — fordult paprikavörösen nag y- papáékhoz. Hogyne hallották volna. Telibe találtak ezzel az óhajukkal: Luncsi néni az őszinte és szív­ből jövő rokoni üzenet-^ töl ott helyben meg- 5 kapta a sárgaságot ... £ Lányai Sándor ‘ Hadd fussanak • •.? A földművesszövetkezetek £ bolti kiskereskedelmi for­galom növelésével, választéko­sabb árukkal, a szaküzletháló­zat kiszélesítésével töreksze­nek a falusi lakosság igényed­nek kielégítésére. Ugyanez mondható el a vendéglátás te­rén is. Kulturált vendéglőket, cukrászdákat, eszpresszókat létesítenek, növelik a saját termelésű ételválasztékot. A szolgáltatások bővítésével, a háztáji gazdaságokban termelt áruféleségek felvásárlásával, a helyi és központi árualap biz- biztosításával évről évre egyre nagyobb szerepet töltenek be a falusi lakosság életszínvona­lának növelésben, életkörül­ményeinek javításában. A "bolti kiskereskedelmi^ for­galmat megyénk földműves­szövetkezeti területén 604 boltegység bonyolította le. Eb­ből 114 egység a lakosság ál­tal kedvelt önkiszolgáló és önkiválasztó formában műkő-; dött. < A bolti kiskereskedelem az, első félévben 376 milliós for-' galommal a tervet 104 száza-' lékra. teljesítette. Hat hónapi alatt mintegy 32 millió forint-’ tál több értékű árut juttattak ( a falusi lakosság részére, mint' a múlt év hasonló időszakú-, ban. Az élelmiszerforgalom 12 \ millió, az iparcikkforgalom\ pedig 20 millió forinttal emel-t kedett. Ez azt bizonyítja, hogyj a falusi lakosság igénye mind-' inkább a jobb életkörülménye-« két és kulturáltabb életmódot, biztosító iparcikkek irányában' 1 növekszik. Ezeket az igényeket* a földművesszövetkezetek ki is« tudják elégíteni, J Az összforgalmon belül kü-' Ionosén szembetűnő a vegyes-^ iparcikk-forgalom- emelkedése,« amely főleg a tartós fogy asz- ’ tási cikkek esetében számotte-. vő. Így többek között a fél> évben eladtak 2161 mosógépet,1, ISO elektromos hűtőszekrényt1 és 676 televíziót. A múlt évi hasonló időszakához viszo­nyítva a növekedés mosógép-1 bői 876, elektroms hűtőszek­rényből 85, televízióból 189 darab. A vendéglátóipari forgalmat megyénkben 278 egység vég­zett. 1964 első félévében, mintegy 108 millió forint forgalmat bo­nyolítottak le a födlművesszö- vetkezeti egységek. Ezzel 8,6 c-ívalékkal magasabb forgal­meglepően jól sikerült: meg­szereztem az elérhető, maxi­mális 70 pontot ... A gyakorlati feladat egy gyapjú anyagú, zsebes, tűzött női ruha volt. Meghatározott idő alatt kellett elkészíteni. Héttől fél négyig. Én három órára befejeztem. Abban biztos voltam, „meg lett az varrva”, de, hogy helyezést érjek el vele...?!, arra igazán nem is gondoltam. Emlékszem, est« nyolc órakor hirdették M az eredményt: a férfiak verse­nyében az első három helye­zett a fővárosiak közül került ki, a nőkében is az első, a második... a harmadik azon­ban vidéki lett! Nem akartam hinni a fülemnek, amikor a nevemet mondták... Mások is meglepődtek. Megvártam még a másnapi záróünnepélyt az Építők „Rózsa Ferenc” Kultúr- otthonában, azután rohantam, repültem haza a mamához, Egerbe. A vörös szakmunkás- bizonyítvánnyal. Egy hónappal korábban szabadultam, mint egri tanulótársaim... Nagyon boldog voltam! A verseny óta segédnek mondják Bárczi Máriát. Francia női szabó. 900—980 forintot keres. Mi lett az első fizetés sorsa? — Félretettem. S hozzáte­szem a többit is. Gyűjtöm. Menyasszony vagyok. őszre tervezzük az esküvőt... KOMOLY, SZORGALMAS, ügyes kezű ember.Mérték után ruháikat varr. Saját magának készített-e már, s melyik a kedvence? — Ruháimat már tanulóko- romban is magam varrtam. A legkedvesebbet éppen a buda­pesti versenyre: egyenes vona­lú kiskosztümöt, koráll-színű bükié anyagból, szolid, angolos fazonnal, háromnegyedes újjal, három gombbal, ■ szűk szok­nyával ... A versenyen alig akarták elhinni, hogy franciás vagyok, az angol szabok kö­zött akartak inditani. Mai lány, pályakezdő szak- • munkás. Merre tovább? — Az ősszel bekapcsolódom A szakma ifjú mestere moz­galomba, szeretnék mesterle­velet szerezni. Jövőre pedig hozzáfogok újra a gimnázium­hoz és befejezem. S érettségi után is ■— természetesen — a tű, cérna mellett maradok. Mert ehhez van kedvem, ezt a munkát szeretem ... (gyónl) MÍPBJSAG, 3 1964. augusztus 4., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents