Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-30 / 203. szám
Negyven lakás és Gyöngyös jövője gyöngyöshalászi részen már elkészített három kútból legalább egyet, de ha lehet, kettőt ideiglenesem be kell kötni és üzemeltetni. Meg kell gyorsítani a sárhegyi víztároló-medencék építését, méghozzá úgy, hogy mind a két medence elkészüljön. Így lehet csak a folyamatos vízellátást biztosítani. Ehhez azonban a CSÉV-nek és az ÉM Építőipari Vállalatának a maximális segítségére is szükség van. Kiemelten, kell kezaí- niök ezt az építkezést, hiszen egy egész város jelene és jövője függ munkájuk gyorsaságától. Fertőzési veszély Régi igazság, egy település város-jellegét mindenekelőtt a föld alá épített közművekkel lehet mérni, amik közül a szennyvíz elvezetése nem másodlagos tényező. Ilyen szempontból Gyöngyös nem dicsekedhet. Végre befej ezéséh ez közeledik a belváros főgyűjtő csatornájának megépítése. Igen ám, de a szennyvíztisztító telep túltelítettsége miatt ennek használata egyáltalán nem biztos. Érdemes volt milliókat áldozni a csatornázásra? A szennyvíztelep 1960-ban kezdte meg működését. Két évvel később már elérte teljes kihasználtságát. Az eredeti terv szerint a második egység megépítését már ebben az évben el kellett volna kezdeni, de ezt az Országos Tervhivatal levette napirendről. Hogy mi lett a következménye ennek a terv. módosításnak, már elmondottuk. A további veszélyekre még rágondolni is rossz. Nincs időnk a halogatásra. Meg kell találni a módját annak, hogy a második lépcső legalább jövőre működhessél?. A súlyos körülmények kényszerítő hatása írja ezt elő pa- rancsolólag. Addig is a vágóhídon és a tejüzemben a mechanikai szűrőberendezések hatásfokát kell bővíteni, ha másként nem, felújítással, vagy újabb szűrőegységek beállításával. Mert hiába hivatkozunk arra, hogy a szennyvíz eléggé a város végén jut ki a patákba, Bosszantó furcsaságok a TUZÉP-nél Üres szeneskamrák — tömött telepek — Dupla „maszek”-fuvar A telepeken szén van. Vagy még sincs? Egerben, Gyöngyösön és Petőfibányán sokan bosszankodtak és panaszkodnak, hogy már régen kifizették a tüzelőt, falvakban sokan leadták az utalványt, de a szenet nem hozzák. És senki sem tudja megmondani, hogy melyik nap szállítják. Igaz, fűteni még nem kell. De két nap múlva szeptembert mutat a naptár, feltartóztathatatlanul jön az ősz. Menynyien számítottak arra, hogy nyár végi szabadságuk alatt gondosan fáskamrába rakják a tüzelőt. Sokan nem mernek elmenni otthonról, sem kirándulni, sem meccsre, mert hátha hozzák a szenet és a fát. Sokan az AKÖV-öt sürgetik, — a legtöbbször hiába. Mások a TÜZÉP-hez mennek. Meglepődnék, mert Egerben, Gyöngyösön, Petőfibányán, de másutt is, egész szénhegyeket látnak. Süti a nap, porlad a szén és az emberek nem kapják meg a régen kifizetett tüzelőt. Egerben 110 vagon, Gyöngyösön 268, Petőfibányán most 219, de pár nappal korábban 700 vagon szén várt kiszállításra! Megnyugtatja-e az a lakosságot, hogy „nincs fuvarElhamarkodott intézkedési Bezárják a vasutasklub büféjét Egerben Búza rejtély Mátraballán órákig van nyitva. A kanadai részen üzemel ugyan, a Rózsa vendéglő, de ha valamire, arra aztán valóban nem lehet elmondani, hogy kulturált körülményék között. Ugyancsak ide tartozik a Vasúti Kisvendéglő, ami este halkor bezár. Szó volt arról, hogy két műszakra kellene átállítani ezt az egységet, ezt viszont gazdasági tényezők pillanatnyilag nem teszik lehetővé. Marad a klub, amelyik délután 3 órakor nyit és este 10-ig üzemel. Ka a környékben valakinek egy pohár málnára, szódára, vagy éppen egy korsó sörre lenne szüksége, kénytelen hosszú sétát tenni a belvárosba. Igaz, a vasút tiltakozik az ellen is, hogy „idegenek” járjanak a klubba, ám arra a javaslatunkat, hogy lássák el klubigazolvánnyal tagjaikat és csak azok számára üzemeljenek — ezt nem fogadják el. Meg kell mondani azt is, hogy a büfé ízléses, a kiszolgálásra négy év alatt nem volt panasz és ha a TÜZÉP. vagy a gépállomás, vagy egyéb, a vasúttól mesz- szebb eső vállalat dolgozói egy pohár sörre betérnek, nem zavarnak senkit. A klubnak élőbb saját portálán kellene körülnéznie, mert az olajjal félként, málladozó falu nagyterem, s a papírtapétás könyvtár egyáltalában nem nagyon vonzza a klubtagokat, Nem a büfét kell bevárni Végső megállapításként hadd szögezzük le, hol történt a hiba. A vasutas szakszervezet megbízottjának, ha már magukra értették a határozati javaslatokat — le kellett volna ülnie a vendéglátó vállalattal és megtárgyalni, hogy mit kívánnak, hogyan szeretnék a továbbiakban az áruválasztékot, s biztosak vagyunk abban, hogy ez elől nem is zárkózott volna el a vendéglátó. A másik hiba egyszerűen ott csúszott be, hogy a határozati javaslatok alapján a büfék felülvizsgálásának és üzemelésének minőségét, esetleges bezárását, vagv bútorzatának kicserélését még meg sem kezdhették, hiszen most vizsgálja a megyei tanács kereskedelmi osztálya és az illetékes szervek. Mindenképpen elhamarkodott intézkedés volt, s szeptember elsejétől csak az égetett szeszes italnak és a bornak az árusítását kellett • volna beszüntetni — ismétlem, ha idevonatkozna a határozati javaslat! — nem pedig egyszerűen bezárni a büfét és többek között állásproblómát okozni egy olyan munkaerőnek, mint « Ferencz Tibomé, aki közmegelégedésre végezte munkáját. Cs. Adám Éva Akkor érte el csúcsát, váltotta ki a közfigyelmet, amikor a déli városrész új, negyven lakásos épületét az átadás után nem vehették birtokukba az új lakók, mert részükre nem volt biztosítva a víz, de a szennyvíz elvezetése sem. Hetekig álltak az új lakások üresen. A gyöngyösiek úgy gondolták, csupán a Vízmű Vállalat jóindulatán múlik minden. Pedig a probléma sokkal összetettebb, nemcsak az említett negyven lakás, hanem az egész város jövője is múlik a vízgondon. A negyven üres lakás lázas levelezést és a tárgyalások sorát indította eiL A különböző szervek egymás után nyilatkoztatták ki: rajtuk nem múlna, ha az érvényes rendeletek értelmében, a másik szerv elrendelné a lakások használatba vételét. Ügy tűnt, mindenki a felelősség elől akart elmenekülni. Mindenki a másikra várt, nehogy neki kelljen a döntést kimondania. Aztán a városi tanács összehívta az érdekelteket, hogy végre tisztázni lehessen a különböző kérdéseket. Ennek a tanácskozásnak a legelső eredményeként meg- ezületett a megoldás: a negyven lakásba be lehet költöztetni az új lakókat. Az ideiglenes engedély nyomán a közvetlen probléma megszűnt, de a fő kérdés, a város ivóvízzel való ellátása, és ami ehhez hasonlóan fontos, a szennyvíz derítése még nem oldódott meg. Mi lesz tehát a jövőben? , Katasztrofális helyzet A megállapításban semmi túlzás nincs. Már a pillanatnyi helyzet is katasztrofális. A vízmű napi 3800—4000 köbméter vizet tud biztosítani, de a szükséglet legalább másfél ezer köbméterrel nagyobb. És ebben az évben újabb nyolcvan lakást, jövőre pedig további 160 lakást vesznek birtokba a lakók a tervek szerint. Ha lesz víz. Mert egyelőre nincs. Már most 25—30 százalékos hiány- nyál- küzdünk. Pedig- az ipari üzemek vízellátásáról még nem is szóltunk. Hyen vonatkozásban is hasonló a helyzet, még az igények növekedése sem különbözik az említettől. A kérdést tehát így lehet megfogalmazni: állítsuk le Gyöngyösön a lakásépítkezést, vagy az üzemek működését szüntessük be? Melyik megoldás a helyes? Nyilvánvaló, egyik sem. Ha a szennyvíz tisztítását vesszük alapul, akkor sem' tudunk mást mondani. A szennyvízderítő 9 ezer egységre épült, ma már ennek legalább kétszerese kellene. A szennyvíztelep túltelítettsége olyan nagy, hogy egyfelől túlfolyik, azaz tisztítás nélkül kerül ,a szennyvíz a patakba, másfelől a túlterhelt derítőtelep képtelen a szükséges hatásfokkal megszűrni a rajta keresztül- menő szennyvizet. Nem beszélve arról, hogy a telep hétmilliós értéket képvisel, ami a mostani körülmények között könnyen tönkremehet. A gyöngyösi helyzet tehát Sürgős megoldást követel. Mi a teendő? Az intézkedéseket kétfelé kell választani. Először az átmeneti megoldást kell megtalálni. de ezzel párhuzamosan már a végleges teendőket is el kell kezdeni. Persze, az örök probléma most is a pénz. De erről később. Kezdjük a vízellátással. A Városi tanács illetékes szervei a Vízmű Vállalattal karöltve már megkísérelték a vízkorlátozás bevezetését. A közületek- nek „normát” állapítottak meg, aminek túllépése súlyos büntetéssel járt volna. Azért feltételes módban, mert ki tenné meg, hogy akár a kórház, akár a vágóhíd, akár a tejüzem és egy sor más közület vízellátását megszüntesse? Ha pedig ezek az intézmények kapnak vizet, nem jut a lakosságnak. Ha a lakosság kap, nem jut az intézményeiknek. Egyik sem jó. Nincs hát megoldás? De van. Bár korlátozott hatékonyságú. Az egyik: a nem ivóvíz minőségű iparivíz-igény esetében akár fúrott, akár ásott kútból kell az üzemeknek a vizet biztosítaniok. A másak: a | Képzeljük el magunkat azoknak az embereknek a helyzetébe, akiket rágalmazás alapján, vagy csak a látszatra alapozva juttatnak a vádlottak padjára, vagy vonnak el munkájukból a kivizsgálások idejére, amíg ki nem derül ártatlanságuk. Igaz, hogy miután tisztázódnak a félreértések, igyekeznek kárpótolni őket az elszenvedett sérelemért, de hol van az az anyagi, vagy erkölcsi kárpótlás, amely feledtetni tudná az álmatlan éjszakákat, a vívódások napjait, a bizalom elvesztését, a gyanúsítások okozta lelki sérüléseket. S mennyien menekülhetnének meg az efféle nehéz időktől, ha mindazok, akik tehetnek valamit az ilyen ügyekben, a baj megelőzését éppoly fontos feladatnak tekintenék, mint a vétkesek felelősségre vonását, vagy az alaptalanul gyanúsítottak rehabilitálását. Mert igen sok lehetőség adódik erre. Nemég a mátraballi párttit- I kámő mutatta szép példáját annak, miként lehet az emberek becsületességében bízva, hatékony, gyors intézkedéssel elejét vennni ártatlan emberek gyanúsításának, esetleges meg- hurcolásának. Az eset így történt: Jó órája kerestük már szerte a faluban a párttikámöt, míg végre útbaigazítottak: „A tsz tanyájára ment.” Nosza, utána. A tanyánál azzal fogadtak: „Bement a fogattal a vasútállomásra." S ez megismétlődött még néhányszor. Nem tudtuk elképzelni, mire jő ez az ide-oda száguldozás, miért fontos egy falusi párttikámak minden mázsálásnál ott lenni, akár a cséplőgépnél, akár a vasútállomásnál kerülnek a zsákok a mérleg lapjára. Ezt kérdeztük tőle is, amikor végre ráakadtunk és a következő meghökkentő választ adta: „Mert nem akarunk embereket tönkretenni^ 7 Rövidesen kiderült, mire értette e szavaikat. A termény mérlegelésekor ugyanis a vasútnál minden zsáknál hét kiló hiány mutatkozott. Néhány nap alatt tonnákra gyűlt a hiányzó mennyiség, az emberek kétségbeestek: hoyá tűnt el ennyi gabona? Ellopták talán útközben? Már látták maguk előtt az eset következményeit; a kivizsgálások, bírósági tárgyalások sorát, amíg fény nem derül a rejtélyre. S addig ki tudja hány ember vesztette volna el bizalmát társaik becsületében, s mennyi álmatlan éjszakába, végtelennek tűnő napokba telt volna az ügy tisztázása. Mert a szokásos út ezt «*z eljárást követelte volna: feljelentés, nyomozás, bírósági tárgyalás. A párttikárnő azonban bízott az emberekben, s nem tudta szívére venni, hogy ártatlanul zaklassák falubelijei. Saját maga nézett utána a rejtélynek, s kísérte végig a búzaszállítmányokat egyik mázsától a másikig. És a zsákokból megint hiányoztak a hét kilogrammok. De mert meggyőződött arról, hogy útközben senki nem nyúlt a szövetkezet terményéhez, s a vasútállomási mázsa is rendben volt, nyilvánvaló lett; a gépállomás mérlege csal, többet mutat a való súlynál. Nem lett ez ügyben feljelentés, nyomozás, bírósági tárgyalás, mindössze a gépállomást kellett sürgetni a mázsa kijavítására. A hangzatos bűncselekmények produkálása helyett egyetlen rugalmas, emberséges, meggyőződésen alapuló, gyors intézkedéssel vágta el a búzarejtély gordiuszi csomóját a talpraesett párt- titkárnő. S a faluban mégis többre tartják ezt a tettét, mindenféle éberkedö „leleplezésnél." Méltán. Kovács Endre szeg italt kivonják a szakszervezeti kultúrotthonckban működő büfékből, ahol végeredményben kulturális munka, szakköri tevékenység és 'néhány előadás zajlik, s ezek részvevődnek nem szükséges éppen égetett szeszt inni a rendezvények szünetében. Ez a határozati javaslat leszögezi azt is, hogy az esetlegesen kocsma jelleggel működő büfék megszüntetésére javaslatot kell tenni, amit a szakszervezet, a megyei tanács kereskedelmi osztálya és az üzemeltető együttes állásfoglalása után — az SZMT mellett működő gazdasági bizottság hagy jóvá. Ezek tehát az előzmények, amelyeket a vasutas szakszervezet nem értelmezett helyesen, s bár a határozati javaslat nem is vonatkozik az egri — és hasonlóan kis klubban működő — vasutasklubi büfére, niégis a fent említett pár soros levélben felbontja a szerződést. Igaz, a vasútálluniás főnöke járt az Egri Vendéglátóipari Vállalat igazgatójánál, meg is nézték közösen ezt a határozatot, de semmiképpen sem volt várható ez az intézkedés, hiszen itt csak az égetett szesz és a folyóbor megszüntetéséről beszél a Belker rendelet alapján hozott határozat. Négy ér alatt se hiány, sem panasz Ennék az ewségnek még egyéb okból is hátrányos a megszüntetése, mert a környékben ez az egyetlen vendéglátó üzem, amelyik a késő esti „Az SZMT gazdasági bizottsága által hozzánk intézett határozati javaslatára, melynek értelmében valamennyi kultúr otthonban működő büfében égetett szeszes italt, bort, csapolt sört, sbt. nem szolgálhatnak ki 1964. szeptember bő 1- ével. A Vasutasok Szak- szervezete Eger Állomás szakszervezeti bizottsága által I960, m. 9-én, a 15/960. szám alatt az Egri Vendéglátó Vállalat és a Vasutas Dolgozók Klubja között kötött szerződést 1964. IX. hó 1-vel felmondom. Aláírások: Plokman Gyula, a klub elnöke és Antal János, a szakszervezet részéröl.” Ezt a nem valami magyarosan csengő hangú levelet kapta az Egri Vendéglátóipari Vállalat a vasutasklubtól néhány nappal ezelőtt. Eredete pedig a következő: Előzmények, amelyek nem Ide vonatkoznak A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa mellett működő gazdasági bizottság a Belker rendelet* értelmében egy kezdeményezésre szánta el magát, amely szerint a szakszervezeti kultúrotthonokban — amelyek sa.át költségvetéssel rendelkeznek — megszüntetik a büfék kocsmajellegét, s ezzel együtt kötelezik az üzemeltető vendéglátót, -hogy kulturált be rendezéssel, palackozott sörrel lássák el az egységüket, s mérjenek kávét, adjanak szendvicset és minél több cukrászsüteményt. Érvényt kívánnak szerezni a rendelet azon pontjának is, hogy az égetett szeValóban csak a fiatalokat érinti, a felnőtteket, a szülőket pedig csak közvetve az a terv, ami a Mátravidéki Vendéglátóipari Vállalatnál született meg. Ha megvalósul, sokat könnyít majd a középiskolás diákok helyzetén Gyöngyösön, de ez a példa arra is alkalmas, hogy más városban is kövessék. A diákok étkeztetését akarja segíteni a vendéglátóipari vállalat Nincs szándékukban más vállalatoktól „elcsalogatni” senkit, csupán azokra gondoltak, akiknek az étkeztetése még nem biztosított, elsősorban a bejáró, illetve a városban albérletben lakó fiatalokra Részükre a Szabadság Étteremben nyitnának ifjúsági részleget. Az elnevezés most a tartalmat is hűen kifejezi. Az étteremben nemcsak külön asztalokat biztosítanának a diákoknak, hogy nyugodtan étkezhessenek, hanem részükre külön menüt állítanának ösz- sze: vitamindús köretekkel és a serdülők étvágyához mért adagokkal. A felszolgálókat is az étterem fiatal dolgozói közül válogatnák össze. Csak fiataloknak: ismételhetjük meg a lényeget. Mindezt a szokásos előfizetéses rendszerben, már szeptember elsejétől. Egyelőre úgy tervezik, hogy ötven közép- iskolás diák részére biztosítanak így nyugodt, változatos, tartalmas, az életkori sajátossághoz mért étkezést. (—ár) Csak fiataloknak r ez csak a veszély előtti strucc- módszernek felel meg, ettől- még a város belső részeinek i bekötése nem valósítható meg. A Mátra Szálló bűzlő kömyé- ke megmarad, de az új . SZTK-rendelőintézet müködte- i tése Is kétségessé válik. Van itt . gond elég, több is mint kel- s lene. z Pénz, pónz, pónz i Mindehhez pónz kell, nem is- kevés. A megvalósítandó fel- i adatok összesűrűsödtek, hogy . kinek, illetve milyen szervek- jóvoltából, az most másodlagos jelentőségű. De a gyöngyösi helyzet is igazolja, hogy a kommunális, járulékos beruházásokkal nem sokat törődtünk, ; amikor aztán olyan élessé vá- i lik a helyzet, mint a gyöngyösi, I akkor kapkodjuk a fejünket, és 1 igyekszünk minél gyorsabban ■ kibújni a felelősség alól. Végre azonban elhangzott az Ígéret a megyei tanács terv-, ; valamint építési osztálya veze. 1 tőitől, hogy mindent elkövet- 1 nék a tarthatatlan helyzet mi- 1 előbbi megoldására, amihez se- • gítőkészségüket nyilvánították az összes érdekelt szervek. Persze, szándékból még semmi nem lesz, mindenekelőtt pénz kell, aztán pedig munkaerő. Az : anyagi és az emberi fedezet ; együttese tudja csak a megoldást produkálni. Bízunk benne, : hogy az adott szó a felelősség- vállalást is kifejezte. összegezésül az elmondottak. 1 hoz csak annyit: a pillanatnyi ; gyöngyösi helyzeten túl a távolabbi jövő is sürget a cselekvésre. A visontai külszíni fejtés és az erőmű megépítése is a vízellátás és a szennyvíz kettős problémájának megnyugtató megoldását írja elő. ‘ És csak a két legfontosabb létesítményt említettük, mivel mindkettő erőteljesen kihat például Gyöngyös lakosságának szinte ugrásszerű növekedésére. Ügy cselekedjünk, hogy amit ma teszünk, az már a holnapot is befolyásolja. Nehogy rövid időn belül ismét meghökkentő helyzettel találjuk szemben magunkat. G. Molnár Ferenc kapacitási” és az AKÖV nem győzi a szállítást? Nem, mert állandóan ismétlődő probléma ez. És mi lesz ősszel? Akkor hogyan fogják megnyugtatni a lakosságot, hogy „várjon türelemmel”? Nincs elegendő tehergépkocsi, nehéz az alkatrészellátás, sok kocsi a megengedettnél tovább vár javításra? Igaz. De a logikusnak tűnő magyarázkodás nem segít a bajon. A gépkocsivezetők, a rakodómunkások és a TÜZÉP dolgozóinak többsége iparkodik, sokszor nyújtott műszakban és vasárnap is dolgoznak. De... ... De hányszor ismétlődik — főleg vasárnap —, hogy egykét forduló után „eltűnnek” a gépkocsik. Sokszor szervezetlenség, kapkodás és cívódás akadályozza a folyamatos munkát! Elkészült már végre a szállítási tanácskozásokon többször reklamált és ígért szállítási mérleg? Ha az AKÖV valóban nem győzi a fuvart, miért nem vonják be a termelőszövetkezetek és a magánosok szállítási eszközeit? De ne úgy mint Gyöngyösön! Ugyanis ott augusztus 1-től 15-ig eladtak 385 vagon szenet. Az AKÖV mindössze 120 vagonnal szállított ki házhoz, a „maszekok” 180 vagonnal. De a hivatalos AKÖV-fuvardíj 4 forint, a maszekok meg 7—8 forintot kémek mázsánként. És örüljön a dolgozó, hogy egyáltalán megkapja a tüzelőjét! A pc és Lőrinci nem kis község, az idén pár ezren már vásároltak tüzelőt. De miért kell mintegy ötezer embernek fuvarmegrendelés miatt Petőfi- bányára utaznia? A szén megvásárlásával egyidejűleg a TÜZÉP embere miért nem állíthatja ki a fuvartömböt? Ez egyszerű és logikus lenne. De hiszen korábban így volt! Nem jobb és biztonságosabb lenne a TÜZÉP-nek, az AKÖV-nek és főleg az Ötezer embernek, ha ésszerűbb megoldást választanának? Nem jobb az, ha egy ember számol el a fuvardíjakkal, mint 20 gépkocsivezető? Bosszantó furcsaságok. Mi egy-kettőt jegyeztünk fel, a vásárlók és a fuvaroztatók bizonyára jóval többet felsorolhatnának. De az alapvető és a legszembetűnőbb „furcsaságok** megoldását várjuk a szállítási bizottságtól, az AKÖV-től és a TÜZÉPdöl. Dr. Fazekas László
