Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-30 / 203. szám

Az egri múzeum első évkönyve SZÉP KiÄLLlTÄSÜ, vaskos kis kötet fekszik előttünk: az egri múzeum 1963-as évköny­ve. Annál is nagyobb érdeklő­déssel veszi az olvasó kézbe a művet, mivel valóban hézag­pótló jelentőségű a múzeumi évkönyv-sorozat megindítása. A munka élénk képet fest ar­ról a változatos és gazdag tu­dományos munkáról, melyet a megyei múzeumi szervezet, il­letve megyénk múzeumi vonat­kozású témáinak kapcsán, or­szágos szakemberek kifejtenek. Az első tanulmányban Ba­kó Ferenc megyei múzeumi igazgató ismerteti az egri mű­gyűjtemények történetét. A 19—20. századi gyűjtemények leírását a felszabadulás utáni állami múzeum kialakulásá­nak, fejlődésének részletei kö­vetik. Andreánszky Gáibortól érde­kes képet kapunk az Eger kör­nyéki növényföldrajzi táj vál­tozásairól a harmadidőszak során. Az adja meg a tanul­mány különleges érdekességét, hogy az egri Legányi Ferenc gyűjtőmunkája révén, a nö­vényföldrajzi múlt hazánkban a legteljesebben éppen Eger környékén van felkutatva. Le- gányinak nemcsak hazai, ha­nem európai viszonylatban is jelentős ősállattani gyűjtemé­nyének tudományos értékét Csepreghyné Meznerics Ilona fejtegeti. Legányi Ferenc egy posthu- mus cikke a bükki kövület­gyűjtést tárgyalja. Rozsnyói Márton, a múzeum munkatár­sa pedig több általa talált ős- teleo szórványanyagát ismer­teti. KÜLÖNLEGES érdeklődésre tarthat számot dr. Saád Andor munkája, melyben megnyug­tatóan gondos helyszíni és szakirodalmi kutatás nyomán tisztázza az eddig ismeretlen rendeltetésű, ún. „kaptárkö­vek” kérdését. Az egri, szaló- ki, demjéni, gzomolyai, bogá­csi, cserépváraljai kőbe vájt kis fülkék a XI—XV. században kétségtelenül méhcsaládok el­helyezésére szolgáltak. Szabó János Győző, a mú­zeum régésze tisztázta az ed­dig ismeretlen rendeltetésű 7—■ 8 cm átmérőjű, honfoglalás kori díszes lemezes korongok szerepét. Gazdag ásatási anyag és a baskír nők viseletének analógiája alapján Szabó meg­állapítja, hogy a honfoglaló magyarok asszonyai, leányai ezen ékszerszámba menő ko­rongjai, részben a bőrruha fe­letti skapulárészerű kötény felső részét a mell fölött dí­szítette, részben pedig a főkö­tőről csüngött 1—1 darab alá. Az évkönyvnek kétségtele­nül egyik legérdekesebb tanul- mányát Kozák Károly, az Or­szágos Műemléki Felügyelő­ség régésze írta. A gazdag fénykép- és rajzanyaggal il­lusztrált cikk az egri vár 1957. s 1962 közötti feltárását is­merteti. Érdeklődésre tarthat számot a középkori püspöki palota feltárásának leírása, hi­szen az épületben nyílik meg hamarosan a vármúzeum kiál­lítása. De a fiatal tudós ré­gész gondosan leírta és érté­kelte az ásatások során előke­rült változatos leletanyagot is. Détshy Mihály, az OMF mér­nöke, levéltári kutatásai nyo­mán tár érdekes képet az ol­vasó elé, az 1493—1596 kö­zött az egri vár építkezésén dolgozó kőműves, kőfaragó, ács és asztalos mesterekről. A sok olasz és a német meste­rek mellett szép számmal vet­tek részt' a munkában ma­gyar, sőt, éppen egri, vagy Eger környéki mesteremberek. A LENGYEL származású és hazánkban letelepedett Tróján Marián József, az egri vár szé­kesegyházának kövein előfor­duló mesterjelek kutatása so­rán megállapította egy eddig ismeretlen sziléziai mester te­vékenységét. Ifjú Fehér Géza, a kiváló turkológus két rövid cikket írt az évkönyvben. Az egyik a várásatás során felszínre ke­rült, páratlan műbecsű török ezüstkupáról, illetve egy tö­rök pecsétgyűrűről ad részle­tes, elemző, gazdag irodalmi anyagot felölelő ismertetést. Igen érdekes Kovács Bélá­nak, a múzeum régészének írása a várásatások során elő­került cseréppipákród. A rend­kívül alapos, valamennyi le­hetséges forrásanyagot feltáró tanulmány méltán kelt majd tudományos körökben érdek­lődést, mivél a téma eddig merőben ismeretlen, érintet­len volt A szerző „hollandi”, töröfk, kevert és magyar típusú pipákat különböztet meg. A múzeum évkönyvében he­lyet kapott dr. Szántó Imre történeti tanulmánya is: Eger a Rákóczi-szabadságharc korában címmel. Dr. Szántó Imre kutatásai alapján abla­kot nyit az eddig ismeretlen egri évekre, bizonyítván Tele- kessy püspök császárhűségét. A Bükk-hegység mészégetői­nek munkaszervezeti formáiról Bakó Ferenc múzeumigazgató értekezik. A néprajzi kutató három év gyűjtőmunkája alap­ján, felsőtárkányi, bélapátfal­vi, s egri tapasztalatokra tá­maszkodva, a lassan-lassan ki­haló mészégetők munkájáról nyújt színesen érdekes képet. Tóth László úttörő tanulmá­nyában, Gárdonyi Géza könyv­tárában talált dokumentumok alapján vizsgálja az író és a szabadkőműves eszmék kap­csolatát. A merőben újszerű és merész összefüggés feltéte­lezése éppen Egerben számít­hat figyelemre. AZ EGRI MÚZEUM elsőan- nalesét az elmúlt tíz év (1953— 1962.) megyei régészeti feltárá­sainak időrendbeli felsorolása zárja le. Az Egri Dobó István Vár­múzeum első évkönyvének megjelenése kétségtelenül nagy jelentőségű állomása és gyümölcse megyénk egyre gazdagodó tudományos életé­nek. Az egyes tanulmányok után közölt idegen nyelvű ki­vonatok révén a múzeum 20 ország közel 100 múzeumának és könyvtárának juttatja el a kiadványt csere keretében. A kötetet haszonnal forgathatja a kutatókon túlmenően, me­gyénket, városunkat szerető minden ember, a pedagógu­sokkal az élükön. Sugár István KÖUiPCN Ízlik?... (Kinka László felvétele) Az olasz filmipar vezetői szo­morúan vették tudomásul a legfrissebb statisztikai adatok eredményét. Kiderül belőlük, hogy az olasz közönség ízlése erősen megváltozott: az utóbbi évben alig volt rá eset, hogy a belföldi piacon valóban mű­vészi értékű olasz film kassza- sikert ért volna el. Az olasz közönség az olyan kétes értékű filmeket kedveli, mint a „Cleopatra”, „A vad­nyugat meghódítása”. „Négyen Texasban”, stb. Egyenesen riasztó tűmet, hogy belföldön az olasz filme­ket egyre inkább kiszorítják az amerikai filmek. Míg az el­múlt évadban az olasz filmek belföldi mozikban 7 252 milli­árd lírát forgalmaztak, addig az amerikaik 10 358 milliárdot. Még két esztendővel ezelőtt az olasz filmek általában egymil- liárd lírával nagyobb forgal­mat értek él a hollywoodi fil­meknél. |BjVHVyV^tftftfWVVVWW*WWWWflWWWWtfWVWVtfWWWVVWVWWWVWVWVWWVWWVWWVWWIVVV^^ NYIKOKAJ TOMAN: FORDÍTOTTA! SÁRK»Ő2I 6YUI.A 36. Az őrnagy többé nem nyúlt hozzá az aknához, hanem gyorsan megnézte minden oldalról a robbanófejet. A legfelső részében, a széles gyűrű kö­zepén felfedezett egy kis fejecskét, amelyen piros vonások és számok voltak: egytől huszonnégyig. Akár a nézőkében, itt is volt piros három­szög. Egyik sarka a négyes számra mutatott. Úgy látszik, erre az időre lehetett időzítve a robbanófej szer­kezete. Tehát negyedóra van a rob­banásig. Jersov megkönnyebbülten felsóhaj­tott. Elővette zsebkendőjét, meg­törülte vereltékes arcát és körül­nézett, — először, amióta itt van. Az utolsó kocsi fékező fül kéjéből dom­bos vidéket látott, amely csaknem a pályatestig húzódott. 15. A naptól megperzselt és a futó­homok porával behintett bokrok szinte mozdulatlanoknak hatottak. A szorosan egymásba ölelkező dombok viszont a hajnali köd áttetsző fáty­lán át. összecsavarodott hatalmas állatoknak látszottak. A dombok és a vagon irtok fölött pedig a kora hainnli ég vörösöd ott. Sietnie kellett. Minden pillanattal érzékenyebbé vált a robbanófej szer­kezete a rázkódtatással szemben. El­sütő rugója bármely pillanatban ütést mérhet a robbanópatron érzé­keny magjára. De vajon hol lehet a robbanófej biztosítója? Jersov tudta, hogy az időzített akna hatástalanításához elsősorban meg kell állítani az óra­szerkezetet. A „Feder—504—”-nél az egyszerű volt: az alsó, kiszélesített részben lévő mozgó gyűrűt csupán kissé jobbra kellett tolni. Vajon eb­ben van-e ilyen gyűrű? Jersov még egyszer megvizsgálta a robbanószerkezet testét. Lám, a felső felhúzó gyűrű alatt egy másik, kis- sebb gyűrű szegélye látszik. Lehet, hogy éppen ennek a gyűrűnek az el- csavarása állítja meg az óraszerkeze­tet. Az őrnagy egyszer csak vissza­kapta a kezét. Hátha nem is ez a gyűrű, és elcsavarása csak sietteti a robbanást? Töprengésében észre sem vette, hogy a vonat csökkenti sebességét. Csak akkor eszmélt rá erre, amikor a szerelvény megállt. Most már nincs mit kockáztatnia. Az őrnagy hirtelen kiegyenesedett. A guggolástól lábai elzsibbadtak. Temirbek ládikóiát a kezében tar­totta. Minél előbb le kell szállnia a fékezőfülkéből, de lábai nem akartak engedelmeskedni. Ügy ment, mintha műlábakon járna, s nehezen tett meg előre egy-egy lépést De. végre rálé­pett a pályatest futóhomokjára... Néhány másodperc múlva pedig Te­mirbek ládikója már túl volt az ár­kon és az aknarobbanás még a pályát sem fenyegette többé. Ekkor vette észre Fjodor Rjabovot; éppen lekapcsolta a mozdonyt a sze­relvényről és a mozdonyfülke felé kezdett rohanni. Az őrnagy, mint va­lamikor gyermekkorában, könnye­dén futott feléje a pálya szélén, örömteli kiáltásokat hallatva: — Rjabov! Satrov! Köszönet, elvtársak 1 Amikor Olgát elhagyta az ereje és majdnem a földre zuhant, a fiatal vasutas óvatosan elkapta. Jerohin forgalmistát ismerte fel benne. De Olgának ez a gyengesége csupán egy pillanatig tartott. Nyomban magához tért és határozottan így szólt: — Nagyon köszönöm, Jerohin elv­társ! Most már magam is el tudok menni. De maga énmiattam ne vesz­tegesse idejét. — Ugyan már Olga Vasziljevna! — Hogyan is fagyhatnám itt ma­gára? — Nem, most már nincs ok az izgalomra — és Olga tapintatosan fél­retolta a vasutas kezét. Hangjából kis ingerültség érződött ki. — Hisz most már semmi veszély nem fenye­get engem. A veszélyes szállítmánnyal megra­kott szerelvény valóban már elég messze volt, és Jerohin megnyugo­dott. — Ahoev gondolja, Belova elvtárs­nő — szólalt meg zavartan, s elen­gedte Olgát. — Akkor én meevek. Amikor a vasutas elment, Olga új­ra egész testében érezte a kellemet­len. bágvasztó gyengeséget. Néhány lépést tett előre, majd leereszkedett a vasúti töltésre* A messzeségbe fúrta tekintetét, s látta a dombok között kanyargó, majd elvesző síneket, amelyek vakí­tóan csillogtak az egyre élénkebben világító nap sugaraiban. Valahol ott, a teve púpjaira emlé­keztető dombok mögött, az a férfi, aki most számára a legkedvesebb emberré vált a világon, egyre mesz- szebbre viszi az építkezéstől és tőle, Olgától a halálos robbanóterhet. Az minden pillanatban a levegőbe re­pülhet és megsemmisítheti a vonatot, a pályatestet, az embereket és min­dent. Olga néhány percig behunyt szem­mel feküdt, s amikor kinyitotta, könnyfátyolon át látott mindent ma­ga körül. Soha még nem érezte ma­gát ilyen borzalmasan .:. Csak egy pillanatra rémlett fel előtte Vronsz- kij alakja olyannak, amilyennek va­lamikor mutatta magát, de nyomban el is halványodott, eltűnt. Lehámlott róla a romantikus héj, s Olga előtt ott állt a szerencsétlen alak, akinek reszket a keze, remeg a hangja.. * A nap most már teljesen kibuk­kant a dombok mögül. Sugarai már nem oly ferdén hullottak a földre, mint az első percekben. A táj ettől megváltoztatta hangulatát. Színei nyugodtabbá váltak. Csend honolt körös-körül. A lárma és sürgés-forgás az állomáson meg a bokrokban elcsitult, amint Satrov el­távolította az aláaknázott szerel­vényt. Lassacskán minden visszazök­kent a kerékvágásba. Olga is felkelt a töltésről. Ám ekkor váratlanul a domb mögül, amelyre olyan mereven nézett, felhangzott először halkan, majd egyre erősebben, szinte diadal­ittasan a mozdonyfütty. Olga összerezzent a váratlan hang­tól: „Csak nem Kosztya vonata”... Olga szeméhez illesztette kezét, úgy próbálta kivenni Satrov mozdo­nyának távoli körvonalait. E pilla­natban nem is gondolt arra, miért tér vissza az aláak­názott vonat, s mi­ért nem robbant fel ez idáig. Csak egyet tudott világosan: ez Kosztantyin szerel­vénye, semmiféle t ftjg más vonat nem le­hetett most ezen a vonalszakaszon. Amikor a vonat ki­bukkant a dombok mögül, Olga futni kezdett eléje. „Vajon miért nem robbant fel? — vil­lant át agyán az ag­gasztó gondolat. — Miért hozzák ször­nyű terhüket ismét az állomásra? ...” A lány zavartan megállt, s nem tudta, miről is van szó most. „Lehet, hogy rosszul tájékoztattak bennünket? Talán egyáltalán nem is volt aláaknázva a vonat? Vagy a mozdony-brigád elvesztette az eszét a félelemtől és a kárhozatra ítélt vonat pánikszerűen száguld a pá­lyán? .íj (Folytatjuk) Nyugat-Németországban lu­xus kivitelű vasúti bérletet le-) hét ajándékozni: egy évig ér-) vényes. ; ★ ) Londonban olyan kozmetikai) szert hoztak forgalomba, amely) öt órára nyomtalanul eltünteti) az összes szeplőket. (Garantált) szépség egy estére)... ; * í Angol áruházakban kutyák! részére olyan tejcsokoládét és! kekszet árulnak, amelyet csont-! porral ízesítettek. * í Franciaországban hét amatőr; rakétaépítő klub működik fia- í talok számára: négy Párizsban,! három vidéken. ! * j AzUSA-ban egyduxpram-nak! nevezett új légzés-stimuláló) szert hoztak forgalomba. Üj-; szülötteknél, ha nem indul; meg a légzés, egy cseppet ön-! tenek belőle a kisbaba nyelvé-! re. ! ★ A grúz Berisvili új eljárás-! sál, ultrahanggal deríti a mus-i tot. Hét százalékkal több mus-í tot tud előállítani, azonos; mennyiségű szőlőből. ; 2 Az Esti Hírlap azt írja (Vili. 3.), hogy Kuba nemzeti f \ ünnepe alkalmából „a Heves megyei Pétervásáron” kubai- ^ : magyar barátsági napot rendeztek. Igaz lehet ez? Kerestük i a térképen, van-e tényleg Heves megyében Pétervásár ne- ^ ; vű község? Persze, nem volt. Akkor viszont Pétervásárán ^ ; rendezhették a barátsági napot, nem Pétervásáron. Egy % ; betű is betű. á Az Esti Hírlapnak máskor is szoka-tlanul hangzanak ^ : a Heves megyei nevek. Hírt ad (VIII. 14.) egy sajnálatos % : balesetről: ... a járdánházi lakos motorkerékpárjával : Szarvaskő és Mosonbél között összeütközött...” egy teher- ^ i autóval. A térkép tanúsága szerint még mindig Monosbél £ : a község neve. (t „Hogyan készül egy szuperfilm?” „Hogyan lesz ma va. % \ lakibői világsztár? — ezekre és sok más hasonló kérdésre % \ ígér feleletet az Ország-Világ (VII. 29.) Egész oldalas felhí- % : vasban hirdeti új sorozatát: „Viharfelhők Hollywoodban” ^ ; címmel. Ezekből majd megtudhatjuk az érdekes és „titkos ^ ; eseményeket. Minket is nagyon érdekeltekéit várható érdé- ^ j kés történetek, csak azt sajnáltuk, hogy a sorozat elejét ^ ; nem közli a> lap. Legalábbis a hirdetés erre utal, mert azt ? \ írta, hogy „a Viharfelhők Hollywoodban első Folytatása $ ! augusztus 5-i számunkban jelenik meg." ! Miért az első folytatással kezdik? Az első részben valódi $ ! titkok vannak? Vagy elveszett a kézirat eleje? Vagy talán % \ az Első folytatás helyet először az első részt kellett volna ^ í hirdetni? Ez a valószínűbb. ★ Hány éves az öreg Schacht? (A hitleri Harmadik Bi- 4 ; rodalom gazdagsági szakértőjéről, dr. Hjalmar Horace J ! Greely Schacht-ról van sző.) (A Magyarország írja, Vili. 2. % ! „A ma nyolcvanadik évében lévő dr. H. Schachtot a tőkés ^ ! világban egyesek még mindig » század egyik nagy pénz- ! ügyi koponyájának tartják.” Majd később, néhány bekez- ^ ! déssel alább: „1953-ban történt. Hjalmar Schacht hetven- ^ ! hat esztendős és Düsseldorfban megnyitja a Schacht and \ Co. Bankházat.” Majd később: „Az agg bankár... 1952-bav. ^ ; „Életem 76 éve” címmel adta ki... 692 oldalas önéletraj- f ; zát.” | Ügy látszik, „megáll az idő” a szép múltú bankár fe- % : lett, ha 11 év alatt csak négy évet öregedett. Vagy az is % \ lehet, hogy példamutató gyorsasággal dolgozott a nyomda, % : ha a már 80 éves úriember már 1953-ban kiadhatta „Éle- í í tem 76 éve” című könyvét. De a legvalószínűbb, hogy az 2 : öregúr ma 87 éves, mert 1877-ben születette •4c Az Élet és Tudomány (Vili. 14.) az emberfajtákról kö- $ zöl cikket dr. Kólán Mihály egyetemi tanár aláírásával. $ Már azt hittük, hogy Prof. Malán, talán Kálán Mihályra £ változtatta nevét. De olvastuk ugyanazon lapban saját $ szerkesztő bizottságuk névsorát, amiből megtudhattuk, 4 hogy a neves professzort továbbra is Malán Mihálynak 2 hívják, mint azelőtt. (Dr. Szemes) 2 í As olassok nem kedvelik a művéssi filmeket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents