Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-27 / 200. szám

A kötelességteljesítés és a munka tartja őket össze Kecskén ne hagyjanak kincset a szemétben Bevallom, kissé szorongó ér­zéssel érkeztem a recski ércbá­nyához. Miért? Mert legutóbb, ajnikor itt jártam, a lélekha­rangot kongatták. Elterjedt^ a hír, hogy megszűnik a régi bánya, bezárják kapuit, legfel­jebb valamilyen javítóüzem marad a helyén. De mit keres­senek ott a régi vájárok, flo- tálók és szinporosok? Akkor harag, sértődöttség és elkesere­dett bizonytalanság lett úrrá az embereken. Az erdő ölén most ragyogó napsütésben tö­rődtek az épületek, az irodában műszaki konferenciát tartott a vezetőség és egyenletes, nyu­godt zúgással zümmögtek a flotáló gépei. Holló András csoportvezetőt, a szocialista brigád vezetőjét kerestem. — Mindjárt jövök, csak be­fejezzük itt ezt a Ms javítást — Máltott a szivattyúk felől a zömök termetű, barna férfi. A kavaró lapátok egyenletesen forogtak, szedték-kanalazták a sötétszürke habot. — A meddő alul úszik, fent, a habos, levegős részen van a „lényeg”, az érc- hunyorított kissé titokzatosan Kaleta Ist­ván flotálókezelő. Mennyi az a lényeg, feaporodott-e tavaly óta? — Mázsánként 60—70 deka, a tört, zúzott anyagban. Azt dúsítjuk fel 4,80-ra, de mosta­nában az ötöt is elérjük, mert sok jó anyagot kapunk a bá­nyából. Persze, nekünk is ipar­kodni kell. Meg a malmosok­nak, a szinporosofcnak, a törő- és a szdvattyúkezelőknek is. De most már , lehet, mert egy bri­gádban dolgozunk.' Nem egy­más ellen, hanem egymást se­gíti mind a négy műszak. De ezt jobban el tudja mondani Holló András brigádvezető — adta át a szót Kaleta István. — Ha a malmos rosszul őröl, akadozik a szalag Ha a nemlb- ránszivattyún kilyukad a bőr, a flotáló sem boldogul, mert a berendezés nem bírja átemel­ni az anyagot. De a gépekre is egyformán kell vigyázni, mind a négy műszakban. Pár éve sokkal kevesebbet törőd­tünk a gépek karbantartásával, csak a termelést hajszoltuk. A minőség sem volt fontos, csak a mennyiség. A csoportoknak küLön-külön szabták meg a prémiumfeltételeket. Ezért in­kább egymás ellen, de nem egymásért dolgoztunk. Most, amióta egybeforrt a 48 tagú brigád, nem a haverság, ha­nem a kötelességteljesítés és a munka tart össze bennünket — magyarázta természetes egysze­rűséggel Holló András. — Mikor kapták? — mutat­tam a bekeretezett oklevélre. Az idén, áprilisban. A múlt évi munkánkkal nyertük el a szocialista brigád címet. És az idén már a szocialista üzem­rész címért harcolunk. Miért éppen Ady Endre- brigád ? — Története, oka van annak is. Kaleta Istvánnal együtt jártam a VII—VIII. osztályt. A dolgozók iskolájában nagyon megkedveltük Ady költészetét, sok szép versét megtanultuk. De Szűcs Péter, Holló g. Sán­dor, Szabó Mátyásné és Barta- los Sándor is most járt iskolá­ba, így aztán megszavaztuk, hogy Ady Endre nevét viselje brigádunk. Ezután sokkal prózaibb dol­gokról beszélgettünk. A bánya állapota olyan, hogy egyszer 0,80-as, máskor csak 0,40-es ér­ced ad az előkészítőnek és ezt az ingadozást nehezen tudják ott követni. Az Ady-brigád er­re az évre 0,67-es ércvállalást tett és a feladott anyagból 4,8 százalékos rézszínport kell termelni. Pócs Jánossal, az érc­előkészítő üzemvezetőjével együtt ellenőriztük, hogy az Ady-brigád becsülettel teljesí­ti a vállalást, az idén lényege­sen javult az érckihozatal. A meddőre jobban kell ügyelni. Ne úsztassák ott el a rezet, se a ként. A műszaki vezetők se­gítségével az Ady-brigád most azon iparkodik, hogy 0,138-ról 0,10 százalékra szorítsa a med­dő érctartalmát. Csak tized­százalékokról van szó, de a be­csület és a népgazdasági érdek azt diktálja, hogy ne hagyja­nak kincset a szemétben. A munkafegyelemről és az igazolatlan mulasztásokról ér­deklődtem. — Lényegesebb rendbontás, olyan, ami súlyosabb fegyelmi vétségnek számit, vagy igazo­latlan hiányzás nálunk évele óta nem fordult elő. Ha ki­sebb mulasztás, vagy hiba akad, először magunk tesszük szóvá a brigádtanácskozáson, vagy azon nyomban, a gépek mellett. Holló András csoportvezető szavát megerősítették az üzem vezetői. Amióta összekovácso- lódott a brigád, sokkal jobban mennek a dolgok. Az emberek­kel és a gépekkel is kevesebb a baj. Panasz azért akad Kecskén is — A bányában 55 év a nyug­díjazási korhatár. Az ércelő­készítő is nehéz és egészség­re veszélyes munkahely. Hiva­talosan is elismerték ezt, mert hat órára csökkentették a munkaidőt. A szilikózis miatt kevesen érték meg itt a 60 évet, rendezni kellene a nyug­díjunkat — érveltek többen is. — Kedvezmény az, és az em­bert védi, hogy hat órára csök­kentették a munkaidőt. Sok a nyugdíjas, és egyelőre többet nem bír az államháztartás — érveltem, de az emberek iga­zukat bizonygatták. — Azt sem értjük, hogy a pofástörő mágnesét miért vit­ték el Gyön gyösorosziba. Ki fe­lel majd azért, ha vasdarab, vagy pláne paxit kerül a tö­rőbe? Akadozik a központi anyagellátás, egyszer páncél, máskor ékszíj hiányzik — so­rolták a recskiek. A panaszo­kat továbbítjuk, orvoslásuk­ban bizakodunk. Milyen eredményeket hoz­nak a mátrai érckutatások? Hiszen ez dönti el a recski üzem távlati tervét. Erről majd legközelebb számolunk be. Dr. Fazekas László 250000 forint értékű anyagot mentenek meg a Máiravidéki Fémművek fiataljai A Mátravidéki Fémművek fiataljai a KISZ-kongresszus tiszteletére vállalták, hogy a tubusok gyártásánál, a sapká- zásnál összekevert anyagokat kiválogatják és azt szeptember 15-ig használhatóvá teszik. A négymillió darabot szám­láló, összekevert, selejtezett anyag válogatását délutánon­ként már megkezdték a fiata­lok. A munkák elvégzését aka­dályozza, hogy a tubussapkák a felelőtlen anyagkezelés miatt festékesek, olajosak lettek, amelytől a további felhaszná­lás előtt meg kell tisztítani azokat. A laborban dolgozó fiatalok kísérletezni kezdtek e művelet megkönnyítésére, s így minden valószínűség szerint teljesíteni is tudják vállalásu­kat a Mátravidéki Fémművek fiataljai. . Régi panasz — távoli megoldás Nem kellemes dolog, ha az éjszaka csendjét nagy teher­autók és autóbuszok motor­jának dübörgése töri szét ál­landóan, napról napra, éve­ken át. Hogy lehet ilyen kö­rülmények közöt pihenni, hogy lehet ilyen éjszakák után felfrissültén dolgozni? Sehogy! Érthető, ha a gyöngyösiek már régóta panaszkodnak a 4-es számú AKÖV két telep­helyére, amely közül az eg'fik a Fő téren, éppen a Mátra Szálló mellett teszi próbára és őrit fel lassan az emberek idegeit, a másik pedig az új, déli városrészben, a modem tömbházak tövében gondos­kodik a zajról éjjel-nappal, szinte szünet nélkül. Ez utóbbi még egy teher­tételt is akaszt a város veze­tőinek a nyakába: éppen be­leépült a Hatvani utca ten­gelyébe, emiatt az utca bur­kolattal való ellátását aka­dályozza. legalábbis erre hi­vatkoznak az illetékesek most már évek óta. Ezért van még ma is bokáig érő sár az utcában, ezért járnak úttalan úton, tengelyig süly- lyedve a péppé gyúrt sárban itt az autók. Nagyon sok bosszúság forrása az AKÖV két telephelye, nem csoda, ha rendszeresen napirendre ke­rül áthelyezésük kérdése, de az illetékesek csak tehetet­lenül tárják szét a kezüket ilyenkor, mondván: rajtuk nem múlik, ehhez beruházás kell, az pedig nem könnyű dolog. A lakosság azonban az évek múlásával egyre türel­metlenebb lesz, egyre hango­sabban sürgeti a tarthatat­lan állapot megszüntetését. Legfrissebb / értesülésünk szerint a megoldás megszüle­tett. Igaz, egy kis türelemre még szükség van az utolsó határidő elkövetkezéséig. Az AKÖV új telephelyét a kenyérgyár mögött alakítják ki, Az építést két lépcsőben végzik. Az első lépcső épít­kezése a jövő év első negyed­évében kezdődik meg, a befe­jezése egy év múlva követke­zik el. Ekkor szüntetik meg a Fő téri TEFU javítórészle­get, valamint a Hatvani ut­cai telephelyet, és helyezik át a kenyérgyár mögé. Az új telephely azonban csak 191 ti­re épül ki teljes egészében. A régi bosszúság tehát másfél év múlva megszűnik, ha a felsőbb hatóságok és az építők is úgy akarják. Addig pedig nincs más hátra: türe­lem, csak türelem! Reméljük, néhány hőnap múlva nem halljujc a szoká­sos kérdést: Lehet néhány évvel több? (g. molnár) Elkopik a lelkesedés ? Ott tartunk már az utolsó csengetés előtt, a pártokta­tási év kezdeténél, s ennek megfelelően • a Bélapátfalvi Cement- és Mészmübcn már hetekkel ezelőtt megindult a szokásos munka: pártvezető- ségi ülésen tárgyalták meg, hogy milyen módjait alkal­mazzák az idén a marxizmus— leninizmus terjesztésének, is­mertetésének, s hogy kik ve­gyenek részt a társadalmi is­meretek gyarapítását előmoz­dító vitákon, előadásokon. Mint ilyenkor szokás, hozzá­kezdtek a bizottságok meg­alakításához, amelynek tag­jai a pártszervezetekben moz­dítják elő az oktatási év szer- \ ezését, sikeres végrehajtását. Egymást érték ilyentájt a megbeszélések is, hogy tisz­tázzák; ki milyen színvonalon tanulhat, s hogy más elfog­laltságai miatt részt vegyen-e, vagy ne vegyen részt a párt­oktatásban, aztán, hogy kik legyenek az előadók, mikor, hol tartsák a vitákat, s még tucatnyi más kérdés eldönté­se várt a propagandistákra, a pártszervezet vezetőire. A szokásos készülődésben tehát az idén sincs hiány, a cementgyári pártszervezetek­nél, csak —• ahogy elmondták — valahogy a lelkesedés ko­pott meg. Már a mült évben is nagyon sokan hagyták félbe tanulmányaikat s meg sem jelentek a pártoktatás záró­vizsgáján, az idén pedig még több akadály került a pártok­tatási év sikeres megszervezé­sének és lebonyolításának útjába. Melyek" ezek az akadályok, nehezítő körülmények? Bársony Alajos oktatási fe­lelős azzal kezdi, hogy nem elsősorban az előkészületek­ben kell a hibák okát keres­ni, hiszen évről évre gondo­san szervezik az oktatást, de valahogy év közben alább­hagy a lelkesedés és a 35—40 fővel kezdett tanfolyamokon a végén alig lézengenek hall­gatók. S ezen eddig semmiféle bi­zottság, semmiféle értekezlet, tanácskozás nem segített, s félő, hogy az idén is megis­métlődhet az elmúlt évek szomorú tapasztalata. Másik lényeges probléma­ként azt emliteíték a ce­mentgyári pártszervezetek vezetői, hogy maholnap alig találni olyan kommunistákat és a pártoktatásnál számba jöhető, a marxizmus iránt ér­deklődő embereket, akik részt ne vennének valamilyen ál­lami, vagy szakmai képzés­ben. Sokan végzik az általá­nos iskola VII., VIII. osztá­lyát, a technikumot, gépkeze­lői tanfolyamokat, mert azt tartják, hogy inkább ilyen hasznot hajtó, anyagiakban is megtérülő oktatásban vesz­nek részt, mint a pártszerve­zet által indított gazdaság- politikai tanfolyamon, vagy a marxizmus—leninizmus alap­jait adó egyéves középfokú iskolán. Meg kell küzdeniük olyan ügyeskedéssel is, hogy néhá- nyan úgy szeretnének kisik- lani a tanulási kötelezettség alól, hogyha az üzemben kér­dezik tőlük, mit szeretnének legszívesebben tanulni, arra hivatkoznak, hogy ők már jelentkeztek községükben pártoktatásra, vagy egyéb tanfolyamra, mikor pedig köz­ségükben érdeklődnek, azt felelik, ők az üzemben vesz­nek részt az oktatásban. S ehhez jönnek még az egyéb más, nehezítő körül­mények, kezdve az anyagiak" tói, folytatva a műszakváltá­si problémákig, amelyek alapján rádöbbentek a párt- szervezetek vezetői: az idén sokkal nehezebb lesz a kom­munisták és pártonkívüliek marxista—leninista oktatásá­nak megszervezése, mint az előző években volt. Ezért újabb össz-tanácsko- zásra ülnek össze az érdekel­tek azzal a reménnyel, talán korrigálni tudják az eddigi hibákat és pótolni a lemara­dást az emberek meggyőzésé­ben. K. & MEGMÉRETETT — ás Ufínnijíhuk tu!ált a tolt... \\\\\\\\\\\\\\\\YC\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VÄ Közelebb a fővároshoz ...Ha Pesten már oly régóta lehet miért ne lehetne vajon Eger­ben is ugyanolyan krémfagy­lalt gyártó automata? És mi­ért ne legyen mindjárt kettő is? Beszerelésük előtt, az újdon­ságnak kijáró őszinte csodá­lattal vettük körül a hófehér, tetszetős külsejű gépeket s tit­Egy liier vízhez egy deci esencet ... három kockacukrot, öt deka sót vegyítünk és ezt a szükséges mennyiségben fel­forraljuk, majd forrón az üvegbe öntjük. így hangzanak a recept so­rai Nem árultam el titkot, mert minden háziasszony el­tanulta már édesanyjától, vagy a szakácskönyvből; így kell elkészíteni az ecetes uborka levét. Ehhez természe­tesen még hozzá tartozik, hogy a megmosott és száraz ruhá­val megtörölgetett uborkákat előzőleg szorosan be kell rak­ni az üvegbe, s nem szabad kifelejteni közüle a kaprot és a tormát sem. Megszoktuk, régóta közked­velt a házilag készített gyü­mölcsbefőtt, az eltett zöldség­féle és savanyúság. Nem ok nélkül. A befőtt ugyanis gaz­dag védő- és tápanyagokban, erősíti a hosszú télen legyen­gült szervezetet, védi a vita­min hiányból származó beteg­ségektől. A házilag készült sa­vanyúság nem hiányozhat az igazi disznótorról, de mindig elismerést és megbecsülést kap az a háziasszony is aki télen tartósított friss hatású gyümölcsöt tesz az asztalra. Horton arra is van példa, hogy az ügyes háziasszony ikrás dinnyét szeletéi karácsonykor a vendégeknek. (Ezt a titkot egyedül a hortiak ismerik.) Lakodalomra készül a savanyúság A horti Kertalja utca kü­lönös érdekessége a község­nek. Minden házhoz külön utca tartozik. Ősszel és ta­vasszal nem örülnek ennek, mert a sár bokáig ér, de így a nyár végén valóságos áldás, a köves út és a ház közti kert­ben minden megterem, amire szüksége van a családnak; Csuka Antalék a húsz szám alatt laknak, osztoznak ebben a sorsban. Az aszony van otthon, a hatalmas portán ő tartja a rendet. A gémeskút mellett mossa az üvegeket, az el tevés­re szánt uborkát. — Legalább tizenöt ötliteres üveg savanyúságot készítek. A fele uborkát ecetesen, a másik felét pedig vizesen — mondja és készséggel magya­rázza az eltevés módját. Kat­tan a fényképezőgép, beszélge­tés közben megtelik egy újabb üveg és recept ide, recept oda, Csuka Antalné szemes borsot, kaprot is tesz az egy­forma nagyságú uborka közé. Egy sor savanyúság sorakozik már az asztalon, a karókra akasztott köcsögök mellett. — Antal fiam egy éve sze­relt le katonáéktól, az őszön, októberben tartjuk a lagziját, legalább ennyi savanyúság kell, hogy ellássam a vendé­geket. Bemegyünk a házba, a ste- lázsiban egy kisebb üzletre való befőtt a polcokon. Hat­van üveg . sorakozik egymás mellett és alatt. Egyik sorban körte, a másikban barack, meggy, baraclekvár, szilva. Elmondja még, hogy minden évben megtölti az üvegeket és ehhez csupán szalicilt vesz, mert a többit megtermi a kert és a háztáji, a férje tsz-kocsis, így a fejadagként kapott cu­kor bőségesen elég. A gyerekeket várja az édes befőtt » Szabó Józsefné igazgatási előadó a tanácsnál, férje nyug­díjas, két házzal odább lak­nak Csukáéktól. A mai dél­utánra szabadságot kért, s kettesben főzik, hámozzák a gyümölcsöt. — Szeretjük a befőttet, ahogy érik, mindenből teszek el. Férjem kedvence a málna- lekvár, a szörp. Van szifonunk és így szörpből huszonöt üveg­gel is lefőzök, elrakok télre. Fajtánként 10—15 üveg befőt­tet, savanyúságot készítek, mert ha hazajönnek a gyere­kek, legtöbbnyire két-három üveggel is elfogyasztanak be­lőle — így beszél Szabó Jó­zsefné, akit Boriskának ismer az egész község és közben ör­dögi gyox'sasággal jár a keze, szúr fehér forró szirupot üvegekbe. Búcsúzóul elmondja a mál­naszörp készítésének módját: Egy kiló málnához másfél li­ter víz és fél deka szalicil kell. Hsy nap múlva leszűröm, két kiló cukrot főzök hozzá és két nap utón már az üvegekbe szűrhetem a kész szörpöt. A két Budapesten tanuló lányt meggy, földieper, büsz­ke, málnalekvár várja és a szülői szeretet. Ha rájuk kerül a sor, a mama nem fél, lányai gyerekkorukban eltanulták a befőzés tudományát. P. E. kolhatatlan izgalommal les­tük, vártuk, mikor csavarodik tölcsérünkbe az óhajtott fagyi? És elérkezett egyszer a várva várt nap; két forint „leszur- kolása” után kezünkbe került..; a csalóka adag! Nézegettük, forgattuk, — ejnye, de pici! Annak találták a gyermekek, kevésnek véltem én is, s iga­zunkat bizonyította a Heves megyei Kereskedelmi Felügye­lőség munkatársa is. A Kossuth Lajos utcai gebines presszóban a kért 2 adag súlya mindössze 7,2 dekagramm volt, s a bisztró fagyija sem volt több 8 deka­grammnál! A szokásos négy gombócnyi mennyiség helyett tehát, lényegében csak három­nak megfelelőt kapunk pén­zünkért; a 2 forintért csupán 1,50 értékűt! — De úgy is volt ám már, hogy többet adtunk, mint amennyi két forintért járt vol­na! — védekeztek a kiszolgá­lók, az üzletvezetők. Hogyan lehet mindez? — ugyanúgy mint Pesten... Az egri automatákon sincs bizton­ságos, pontos adagoló. A fagy­laltot csak úgy, „saccra” csa­polják! És természetesen, in­kább a vásárlók zsebének ter­hére! Drágák voltak a gépek; úgy mondják, darabonként mint­egy kilencvenezer forintba ke­rültek ... Hisszük, hogy e tete­mes kiadást nem a vásárlókon akarja „behozni” a vállalat. Ezért reméljük, hogy a gépek­re mielőbb pontos adagolót készíttet! Ha a gyártó cég erre nem volt képes, akad bizonyá­ra egy másik, aki vállalja ezt a munkát. Lehet, nem is kell messzire menni a kéréssel..; S ha ez nem sikerülne, keres­nek akkor más megoldást; a fogyasztó, a vendég érdekében. Ezt várjuk .;.! (—ni) fSÍPl'JSAG .3 1964. augusztus 27., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents