Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-26 / 199. szám
Elfelejtett kezdeményezések talanításában, a gyümölcs- és zöldségfélék betakarításában. A MÁV Kitérőgyártó ÜV ^ kiszeseinek vállalásából érdemes kiemelni azt a pontot amely szerint a DIMÁVAG rekonstrukciójának határidőre való elkészítéséhez akarnak hozzájárulni a náluk megrendelt kitérő- és darupályasínek pontos legyártásával, összesen tizenkét gépelt oldalt tesz ki az Egyesült Izzó gyöngyösi üzemi KlSZ-szervezeté- nek vállalása, amit aláírt a gyár igazgatója és párttitkára is, ezzel is emelve a fiatalok adott szavának komolyságát. Nem akarunk a papír bűvöletébe esni. Megtanultuk, sokkal könnyebb ünnepélyes fogadalmat tenni, mint hétköznapi apró tettekkel helytállni. Nincs szándékunkban a példaként felsorolt fiatalos lelkesedést felnagyítani. De nem hunyhatjuk be szemünket a tények előtt, észrevesszük és figyelemmel kísérjük a példát adó kezdeményezést. Nem valami elvont, öncélú é§ önállta- tó lelkesedés mesterséges izgalmának megteremtéséért, hanem azért, mert tudjuk, hogy az ilyen és hasonló vállalások teljesítése nyomán szűnnek meg a bosszantó felelőtlenségek; mert az ilyen és hasonló vállalások mögött feszülő szándékok és energiák felszabadítása hozhat csak jó és jobb eredményeket, amiknek elérése végső soron mindannyiunk érdeke. PJ icsfényt sincs szándé- kunkban vonni az említett fiatalok feje köré, hiszen nem ők az egyetlenek, akik így készülnek a kongresszusra, és mivel sokan mások is sorakoznak mögöttük, ezért vagyunk nyugodtak, ezért vagyunk bizakodók; ezért tudjuk, hogy az átmeneti szemérmesség a munkaversennyel és a vállalásokkal kapcsolatban csak ‘múló jelenség, hiszen a vállalások mögött, a munkaverseny mutatói mögött ott találjuk az embert. Azt az embert, aki munkája nyomán egyre határozottabban tör a célja felé. És: bízunk a jó példa vonzó erejében is. G. Molnár Ferenc Kellemetlen és veszélyes, a megoldás mégsem egyszerű Tehát egyelőre semmi jót nem tudunk mondani a kellemetlen és veszélyes üzemrész további sorsáról, és a lakosság megnyugtatására. Reméljük, sem az ÖT, sem a GB, sem a KPM nem húzza sokáig a döntést, ha már rájuk tartozik. Ki gondolta volna, hogy ilyen nagy ügy a gyöngyösi gumivulkanizáló telep egészséges és veszélytelen üzemeltetésének biztosítása. Nincs más hátra: vámunk kell. Any- nyit azonban nagyon szerényen hadd kérdezzünk meg: meddig? (g.) Aszályt űz a nagyrédei mhalastó”... (Gyenes István tudósító): A környékbeliek közül sokan még ma is halastónak hiszik a nagyrédei „Szőlőskeri” Mezőga fiasági Termelőszövetkezet 1962-ben létesített hatalmas víztárolóját, holott azv annak idején merőben más elgondolás hívta életre, más célra használják azóta is. A rédei határ szárazsága, az esetleges aszály elleni védekezés tette szükségessé a tó megépítését. A termelőszövetkezetben kiszámították, hogy ha mégoly költséges „mulatság” is ez, még mindig kisebb összegű, mint egy aszályos esztendő gazdasági vesztesége. A tó leginkább a oltvány öntözést van hivatva szolgálni. Korábban, a tsz megalakulása előtt, 270 tagnak maradt földben az oltványa, s azt csak egy év múlva szedhették ki! A közösben már megengedhetetlen az ilyenféle kiesés, hiszen a nagyfokú oltványtermesztés miatt nem kevesebb veszteségről lehetne szó, mint a betervezett 9 millió forintról! A nagyrédei „Szőlőskert” 400 holdas alácsövezett oltvá- nyos forgóján kívül egyéb növények öntözését is megoldja a víztárolóból. Ebben az esztendőben 100 hold herét, 70 hold lucernát, 100 hold herével felülvetett tavaszárpát, cukorrépát és egyéb növényféleséget öntöznek. Természetesen hal is van azért a nagyrédei tóban; a víztároló átadásakor 6 mázsa ivadékot telepítettek! Ezt persze minden komolyabb elképzelés nélkül csupán a isz-tagok horgászati szórakozásának kielégítésére .. 5 Politikus — vagy nem politikus ? Nemrégen egy járási szintű értekezleten, hozzászólásomban enyhén bíráltam az egyik járási szerv szakmunkás-képzéssel kapcsolatos munkájának fogyatékosságait, hibáit. Az értekezlet után odajött hozzám az említett szerv jelenlevő képviselője és a következőket mondta: „Értékes volt a hozzászólása, csak nem volt politikus. A bírálattal mindent elrontott. Azt azért nem kellett volna. Lejáratja az ott dolgozó elvtársak tekintélyét. Ezt szűk körben kellett volna megbeszélni.” Az elmúlt napokban egy elhanyagolt iskola ügyében emeltem szót és erre az é^yik vezető a fülembe súgta: „Egyetértek a bírálattal, de sajtóban kihozni nem volt politikus. Ezt négyszemközt is el lehetett volna intézni.. Ugyanezzel a bírálattal kapcsolatban mások bírósági feljelentéssel fenyegetőztek, megint mások sértődötten hátat fordítottak. Nem akadt az érintettek között egy, aki őszintén elismerte volna a hibákat és azok kijavítására ígéretet tett volna. Hogyan értelmezzük ezeket az állásfoglalásokat? Mikor bírálunk politikusán, vagy nem politikusán? Vajon sérti a párt politikáját, ha bírálatunkat egy értekezleten vagy akár a sajtóban mondjuk el, ahol többen is hallják, olvassák? Nem hinném. Sok olyan esetnek vagyunk a tanúi, amikor a bírálat szűk körben, vagy éppen négyszemközt hangzik el és nincs semmi foganatja. S talán mindenki tudna olyan példával szolgálni, amikor a figyelmeztetésnek, bírálatnak azért lett eredménye, mert a nyilvánosság előtt történt. Nem új keletű dolog, hogy a kommunistáknak nemcsak joga, hanem kötelessége a jó szándékú, építő kritika, még a legjobb baráttal szemben is. ezzel nemcsak az ‘ügynek, de még személy szerint a megbíráítnak is használunk, miután ezzel elejét vehetjük nagyobb hibák elkövetésének. A kritika—önkritika fegyverének használatáról egy pillanatra sem mondhatunk le, mert a hibák kijavításához ezen keresztül vezet az út. Senki sem tagadhatja: a vezetés, a termelés területén lépten-nyomon találkozunk olyan hibákkal, amelyeket bírálnunk kell négyszemközt és nyilvánosság előtt egyaránt. Az jár el politikusán, aki a társadalom érdekeit szem előtt tartva — nem rosszmájúságból és felelőtlenül — bírál, fellép a hibák ellen. Az elvtársi, szemtől szembe való bírálat alkalmazásától élesen, el kell különíteni az emberek háta mögött sugdo- lózó, acsarkodó, intrikus megjegyzéseket, alaptalan szóbeszédeket. Akik így akarnak a hibák ellen harcolni, azok nem járnak el politikusán. Az ember természetéből fakad, hogy a dicséretet mind elfogadja, ha csak a fele illetné is. A bírálatnak meg csak a felét fogadja el, noha rossz munkájával rászolgált a kritikára. De ez nem téveszthet meg és nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy űton-utfélen, négyszemközt és nyilvánosan szóvá tegyük a hibákat és küzd- jünk azok megszüntetéséért, mert ez előrehaladásunk egyik előfeltétele. VARGA ZOLTÁN Pillanatképein a vásárvárosról: Nyitás előtti órák a mezőgazdasági kiállításon A pamut-, a selyem-, a gyapjú-, a bőr- és cipőipar legszebb termékeinek összeállítása fogad bennünket a könnyűipari pavilon földszintjén. A felső részen a papír-, len- és kenderipar, valamint bútorgyártásunk eredményei kerülnek bemutatásra. A marhaistálló középső termében újrendszerű tejfeldolgozó fogadja a belépőt. Itt tárolják és dolgozzák majd fel a kiállított fejős tehenek tejét is. A szomszédos pavilonban a nagyüzemi baromfitartás nemzetközi parádéja tárul a szemünk elé. Üzemben van már a Thornber angol cég tojóháza, a nyugatnémet Loh- mann-cég haromfidstállója. A magyar csibék és jércék állandó kiállítási üzeme követendő példával és sok hasznos tanulsággal szolgál. A sertésfiaz tatóban is nemzetközi vendéggel találkoztunk utunk során: a Livestock angol cég sertésfiaztatója valóságos malacbölcsőde, olyan kényelmet és biztonságot nyújt kocának és malacnak egyaránt. Műgyapotbélésű a fal, véd melegtől és hidegtől egyaránt, műanyag szigeteli a padlózat hidegét is. Ventillátor, hősugárzó, vízcsapok teszik teljessé a kényelmet, s válik általuk [ehetővé a belső tisztaság és rend. Épül, szépül a vásárváros, ipítői mindent elkövetnek, íogy a majdani látogatók miniéi többet láthassanak, tanulmányozhassanak, hogy minél kellemesebben érezhessék májukat. Sebestyén László. MPSJSÍGZ 1964. augusztus 26., szerda ez történt az élni igével. Tengődést is jelentett ez alkalommal, s egyben fásult> beletörődést a sivár, cél és értelem nélkül való vegetálásba. Gyászos reménytelenség csendült ki tompán a kurta „élek” szócskából. Az ember szinte hallani vélte a folytatását is: „ ... csak tudnám, hogy miért?” Meghökkentő volt továbbá a két kis szócskában határozottan kifejezésre jutó azon törekvés, hogy ezt a témát zárjuk le, ne firtassuk, akasztott ember házában kötélről... stb, stb. Mire felocsúdtam, Gyula már messze járt. Nem maradt más hátra. minthogy közös ismerőseink útján szerezzek némi magyarázatot e jobb sorsra érdemes férfiú mint hogy nincs is társbérlőjük. Igaz, hivatalos ügyben gyakran kell külföldre utaznia, de ez az időtöltésnek elviselhető módja, és kifejezett anyagi hátránnyal sem jár. Itt tehát valami titok lappang! Tl/f intha szégyenlősebbek iTX lettünk volna az utóbbi években, egyre kevesebbet beszéltünk a munkaversenyről, a nyomukban megszülető felajánlásokról, azok teljesítéséről. Nem tartottuk témának az üzemi eseményeket, legalábbis ilyesfajta közhangulat alakult ki akaratlanul is nálunk. Valami olyan feltételezhető indokolás alapján, hogy az embereket nem érdekli a termelés, a tervmutatók számadata, a százalékok sora. Való igaz, a sok szám fárasztó, és ha mindig csak a munkákról beszélünk, olyan látszatot teremtünk, mintha nálunk a munka nem eszköz lenne, hanem cél. Pedig a cél az ember, a munka „csak” arra való, hogy az ember életét szebbé, gazdagabbá tartalmasabbá tegye. Nem érdemes hosszan elmélkedni arról sem, hogy a nagy füsttel „beindított” különböző munkaversenyek, ünnepi felajánlások mennyire voltak őszinték és tartalmasak, menynyi volt mögöttük az eredmény és mennyi a teátrálitás. Ahogy szokás mondani: olykor nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A füstje pedig ráült a tüdőnkre, megköhögősödtünk tőle, még a szemünket is csípte, dörzsöltük miatta eleget. Így történhetett, hogy a rossz vonásokkal együtt a jó tulajdonságokat is kitöröltük még az emlékezetünkből is, igyekeztünk megfeledkezni a gép és az ember összefogásáról, a száz százalék fölötti teljesítmények munkást kívánó és szorgalmat, hozzáértést bizonyító fényéről. Pedig nálunk minden jónak, minden jobbnak, minden eredménynek egyetlen szülőanyja van: a munka. Nincs szükségünk az erőfeszítést kívánó munka romantikus felnagyítására, misztifiká- ’ására, olimpuszi magasságokba emelésére, csupán a tényt kell elfogadnunk, megértenünk: mindannyian a munkából élünk, életünket a munká- 'a építjük, boldogságunk és boldogulásunk egyetlen bázisa a becsülettel végzett és eredményes munka. Még akkor is gaz ez a megállapítás, ami annyira magától érthető, hogy .sokszor hajlandók vagyunk megfeledkezni erről az evidens tényről, ha olykor bosszankodunk a lélektelen ül és felelőtlenül végzett munka pocsékolást előidéző következményein, és nem értjük, hogyan élhetnek közöttünk olyan emberek, akik közprédának tekintik a közvagyont, akik úgy kezelik a közösség tulajdonát, mintha az útszélre Vetett szemét, limlom lenne csupán; ha nem értjük, hogy a felelőtlenekkel szemben, miért vagyunk olyankor is elnézőek, amikor igazságérzetünk a szigorú felelősségre vonást sürgeti. M em akarunk most pél1 dákat felsorakoztatni a lélektelenség bizonyítására, az ablakon kidobott súlyos ösz- szegek idegborzoló nagyvonalúságára. •' Lényegében szerény dologról van szó. Fiatalokról, kiszesek- ről, akik tettekkel is kívánják bizonyítani, hogy készülnek a kongresszusra, és ennek a készülődésnek a szellemében képesek kötélességükön túl is munkálkodni. önszántukból felajánlották, hogy a nagyobb eredményekért nemcsak többet dolgoznak, hanem a minőség fokozásáról, emeléséről sem feledkeznek meg. Az AKÖV gyöngyösi üzemegységének kiszesei segítenek a siportpálya megépítésében, fokozzák szakmai ismereteiket, brigádonként munkaversenyt szerveznek. A téglagyári fiatalok százezer téglát gyártanak le társadalmi munkában, terven felül, és összegyűjtenek száz mázsa ócskavasat. A gyöngyösi földszöv kiszistái parkosítási munkára tettek ígéretet, és a könyvelésben dolgozók a negyedéves mérlegek elkészítését négy nappal rövidebb idő alatt akarják megvalósítani. Ügy tűnik, szín. te szóra sem érdemes a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat fiataljainak felajánlása: rendbe teszik a vállalat padlásterét, a kiselejtezhető ügyiratokat pedig átadják a MÉH-nek. Pedig éz a munka is nagyon sok megtakarítást jelent majd a vállalatnak, nemcsak energiában, hanem munkabérben is. A gyöngyösi területi KISZ-alapszervezet tagjai pedig a halmajugrai .termelőszövetkezetnek: nyújtanak segítséget a legelők gyomJ# Mikor szíves „Hogy ' vagy ?” kérdésemre '.első ízben válaszolt e ■két röpke szóval: '„Kösz, élek’’ — elállt ■ szavam a csodálko- [ zástól. • Félreértés ne essék, nem az a közlés le’.pett meg Gyula részéiről, miszerint ő életben van. Amint pi- ■rosbarnára lesülve, [ragyogó elegánsan és iruganyos léptekkel 'szembe jött velem, ' létezésével kapcsolatiban különösebb ké- ’.tely voltaképpen nem •is támadt bennem. | Először is a hang■ súly volt meglepő, [amellyel fennállásáról , tudósított. • A mi ékes magyar nyelvünk olyan haj• lékony, hogy a hangsúlytól függően, bármely szó eredeti ér- \ telmének visszájára ás fordulhat. Gyula szájában is majdnem Különösen a közvetlen környezetben lakók panaszkodnak sokat Gyöngyösön a Kossuth Lajos utcában, a belvárosban működő gumijavító üzemre, amit a 4-es számú AKÖV tart fenn. Eltekintve attól, hogy milyen kellemetlen bűzt áraszt ez az üzem, tűzvédelmi szempontból sem tökéletes és veszélytelen a működtetése, mivel kis helyen nagy mennyiségű gyúlékony anyagot tárolnak. Mindenképpen szükséges lenne tehát a gumijavító rész- . leg áttelepítése a mostani helyéről. ■ Sokan és sokszor foglalkoztak ezzel a kérdéssel, legutóbbi a városi tanács végrehajtó bi-' zottsága is. Hogy milyen ered-] ménnyel? Talán nem lesz ér-' dektelen, ha elmondjuk. ] Szalai Nándor, az AKÖV. műszáki fejlesztési osztályának; vezetője tájékoztatta az illeté-. keseket. Elmondotta, hogy a; vállalat már régóta foglalkozik a gumivulkanizáló telepj áthelyezésével, de még végle-j ges megoldást nem sikerült: találniok. Céljuk az, hogy a: élepet Egerbe helyezzék át. < Miután a kérdésben csak az: Országos Tervhivatal, a KPM j a a Gazdasági Bizottság jogo- ,i sült dönteni, saját erejükből.; semmit sem tehetnek. Az em-| (tett szervekhez a felterjesz-.* ősüket már eljuttatták, de ér-;! lembeli elbírálásról még nem.; udnak. 3 Ha a döntés megérkezéséig.! deiglenesen át akarnák tele-j níteni a gumivulkanizáló üze-|j met Gyöngyösön máshová, a< város valamelyik külső részé-;; be, ennek végrehajtása mint-.; c-gy másfél millió forintba ke-;; rülne. Ez olyan nagy összeg,.; mit nem lehet csak úgy meg- ;i ockáztatni. Még abban az.; esetben is legalább egy évre! van szükség az Egerbe való át-1 telepítéshez, ha ebben a már; említett felső szervek bele-J; egyeznefc < letargiájának okairól. Nyomozásom meglepő eredményhez vezetett. Gyulával — főként az utóbbi két- három évben sorozatosan — nem történt semmi. Pontosabban semmi rossz. Makk- egészséges, változatlanul fő-fő valahol, családi élete zavartalan, gyerekei szépek és okosak. Rózsadombi villalakásában a társbérlő nem otthon gyakorló dzsesszdo- bos. Annál kevésbé, Ezért aztán a legközelebbi alkalommal, amikor vadonatúj sportkocsija volánja mögül ismét búskomor hangsúllyal felelte érdeklődő szavaimra: „Kösz, élek" — nem hagytam any- nyiban a dolgot. — Fejtsd ki ezt bővebben — kérleltem. — Miért mondod mindig, hogy „koszéisz?” — Mi egyebei mondhatnék? — mért végig ingerülten. — Járunk-kelünk a mezőgazda sági kiállítás hatalmas térsé gein, a frissen festett sokszíni pavilonok között. Az utal mentén bontatlan óriási ládák Némelyikre ügy kell felnézni A RGST-országok" kiállítása szánt műszerei érkeztek ben nük, a laboratóriumok, kutató intézetek nélkülözhetetlen esz közei. Számuk eléri az ezeröt százat. A különféle traktorok, beta karltó és feldolgozó gépek má: szabadon állnak a főpavillor előtti és mögötti téren. Hasz nosságukról a szakembereknél van joga elsősorban beszélni bennünket első látásra a gépeli szép kék, sárga, zöld színei ragadnak meg, s formáik köny- nyed, finom kivitele. Bizonyos, hogy ezek a gépek a legnagyobb érdekességek közé számítanák majd, számuk csaknem ötszázra rúg. Sokat közülük üzem közben is megtekinthetnek a kiállítás látogatói. A leglázasabb munka most mér a pavilonokban folyik. Grafikusok dolgoznak elmé- lyülten, s belső építészek rendezgetik a sokféle kiállítási anyagot, ök tudják minden kis részlet rendeltetését és helyét. A ^Nehézipar a mezőgazda- ságiért” pavillonban felvonul a gyors fejlődésnek indult magyar vegyipar. Műtrágyák, növényvédő, gyom- és rovarirtó szerek teljes gyűjteménye tárul majd a látogató elé. Itt láthatók műanyagaink, sokféle állatgyógyászati termékünk, kőolaj- és gázipari újdonságaink. A Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat pavilonjainak homlokzata merő üveg A világszerte híres magyar vetőmag sorsa, jelene és jövője elsősorban ennek a vállalatnak az irányító munkáján múlik. A termelés, a tisztítás és az értékesítés Képsoraiban láttatják majd a vetőmag útját a termőföldtől a feldolgozó üzemig. Évek óta megszoktuk és negszerettük a vízgazdálkodási pavilont. Az éltető víz, a ter- nelés lelke áradt itt mindig itletes elrendezésben. Most nég a feltörő és szemünk előtt gyöngyöző víznek nyoma sincs, »művesek szorgoskodnak az mfiteátrumszerű építmény észletein, de mikorra megnyil- íak a kiállítás kapui, ismét áthatjuk a nagytérségi és az zemi vízgazdálkodás legújabb módozatait, lehetőségeit. Ebben minden benne, van, Elek és kész. Talán ennyi nem is elég; tőlem manapság? . Dehogyis nem! —; csitítottám. — De' hogyis nem elég! Szinte több, mint amit az ember tőled elvárna... Kürti András '
