Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-22 / 196. szám
A reménykedő, a bizalmatlan és a többiek Négy kémény alatt... A VONAT alig hagyja el a hatvani pályaudvart, az utasok a távolban még csak barnás- fehér füstcsíkot látnak az ég felé tömi. Sokan nem tudják, hogy mi lehet ott, mi az, amely éjjelnappal, hétköznap-vasárnap, avagy minden munkaszüneti napon is üzemel. De néhány kilométer után, nagy méreteivel, az ország ütőerébe csatlakozó távvezetékeivel magára vonja a figyelmet megyénk jelenleg még egyetlen és országos viszonylatban még ma is a nagyüzemek között számon tartott Mátravidéki Hőerőmű. A felszabadulás után az egykori uradalmi földön létesítették a szocializmus építésében nem kis szerepet játszó Mátravidéki Hőerőművet. Tehát 15 éve lesz annak, hogy ez az üzem népünk jólétét és fel- emelkedését szolgálja, lő" éve ad fényt, erőt, áramot az országos energiahálózaton át dolgozó népünknek, a népgazdaságnak. * Érdemes megjegyezni, hogy ebben az üzemben egy töredéktől eltekintve, olyan munkások vezérlik a 32 Mw-os gépeket és a 90 to,'órás, emeletmagasságú kazánokat, olyan művezetői gárda irányítja a Furcsa határozat Olvasom az egyik tanácsi jelentés határozati javaslatát. íme, így hangzik: „A végrehajtó bizottság jóváhagyólag tudomásul veszi a vb-titkár tájékoztató jelen* tését. Határidő: 1964. aug. 21., felelős: vb-titkár”. Sajnálom szegény vb-titkárt: hogy nyomhat ekkora felelősséget a végrehajtó bizottság határoza- tilag egyetlen ember nyakába? Ezért nem jó magas pozícióba lenni. Lám, mégiscsak boldogok az egyszerű emberek. Hol kell nekik ekkora felelősséget vállalni- ok? (—ár) PÉLDABESZÉD .... az egyéni és közösségi érdekről. (Balogh Bertalan rajza) munkát és jó néhány olyan szellemi dolgozó vezeti az üzemet, akik vagy maguk is a környék zsellérei, napszámosai, vagy nincstelen parasztjai voltak, avagy azok mezítlábas gyermekei egykoron. Nyolc óriás kazán termeli a gőzt a turbogenerátorként jó 20 méter hosszú és majd két ember magasságú gépeknek, hogy fény jusson a lakásokba, a régi és sok-sok új létesítménybe, elektromos hajtóerő a gyáraknak, a bányáknak, a közlekedésnek. AZ ERŐMŰBEN több mint ezer ember, több mint ezer család sorsa vált emberivé, értelmessé, biztossá és bizakodóvá. Növekszik az életszínvonal, az erőmű üzembiztonsága is javul. Mintegy 380 dolgozó és családja az erőmű mellett épült és parkosított területen álló lakótelepen, melegvíz-szolgáltatá- sos, központi fűtéses, fürdőszobás lakásokban él. A magyar nép állama közel negyvennyolcmillió forintot áldozott az erőmű dolgozóinak szociális, kulturális, az életet szebbé és tartalmasabbá tevő létesítmények létrehozására. A szinte teljes üzlethálózat, a helyi postahivatal, a helyi filmszínház, a sok ezer személyt befogadó, országos viszonylatban is korszerű strand és sok-sok egyéb, a dolgozók életének megkönnyítését, kulturális igényeinek kielégítését szolgálja. A volt uradalmi kukoricáson épült modem házak tetején televíziós antennaerdők bizonyítják az emelkedett életszínvonalat. Nincs lakás, amelyben legalább egy- egy rádió ne működne. Kevés már azok száma, akiknél ne a mosógép duruzsoló hangja árulja el, hogy nagymosás van. A prakkert is igen sok helyein szorította ki a porszívógép. Mindezek majdnem teljes értékben vonatkoztathatók a környékben lakó dolgozóink életére és életszínvonalára is. KÜLÖNBSÉGKÉNT talán csak az említhető meg, hogy amíg az úgynevezett lakótelepi dolgozók jó néhánya, mintegy 35 fő gépkocsi beszerzésére takarékoskodott, addig a vi< ékl dolgozóink közül ma már t Ibb százra tehető azoknak a izá- ma, akik új, modem ház építésére, vagy régi épület modernizálására spórolgatta péi izét — eredményesen. Ezeket tudnák elduruzs >lni minden arra utazónak az üzem folyton jéró gépei, az üzem homlokzatán világító vörös csillag, s dolgozóinkkal együtt a múltra pipáló négy óriás kémény. De mi már az újabb feladatokra figyelünk és újabb sikereknek Örülünk. A kollektíva elhatározta, hogy a szocialista üzem címért küzd. Egész évre 30 millió kilowattóra többlettermelést vállaltunk és eddig mintegy 29 millió kilowattóra energiatöbbletet adtunk ki a vonalra. Lényegesein javult a fajlagos felhasználás és így 25456 tonna lignitet takarítottunk meg. Ilyen eredményt csak a technológiai fegyelem pontos betartásával, az üzemrészek és az osztályok óraműszerű együttműködésével, a szocialista brigádok segítségével, és az egész kollektíva együttes akaratával lehet elérni. Most az a feladat, hogy az eddig elért eredményeket megszilárdítsuk és tovább fokozzuk. Főleg nagyobb gondot kell fordítani az üzembiztonságra, és a balesetek elkerülésére. De éppen itt adhatnak nagy segítséget a szocialista brigádok, a fegyelem megteremtésében mutathatja meg erejét a szocialista üzem címért küzdő kollektíva. Minden munkás és műszaki tartsa be a technológiai előírásokat, és a biztonsági előírásokat, szocialista emberhez méltóan ügyeljen arra, hogy munkatársát ne érje baj, pontosan, az előírás szerint teljesítse mindenki feladatát. AZ EDDIGI eredmények és az új célkitűzések azt mutatják, hogy érdemes volt becsülettel dolgozni, a közös munka meghozza gyümölcsét. Záray Géza igazgató NYIKOKAJ TOMAN: 29. „Közöltem mindent az illetővel — irta a hadnagy. — Megvitattuk Zsi- jenbajev akciójának minden változatát. Azzal a szerelvénnyel tervezhet valamit, amely robbanóanyagokat szállít az építkezés színhelyére. ’ „Hát persze, igyekszik kihasználni ezt a körülményt — villant át Jersov agyán, s érezte, hogy homlokát kiveri az izzadság. — Én meg elhoztam neki a pokolgépes bőröndöt...” JJjság kivág ások Ugyanezen a napon Oszápov ezredes lépett be Szabiin tábornok szobájába, hogy jelentést tegyen. Kezében vastag dossziét tartott, amelyben külföldi lapkivágások voltak. Letette a tábornok elé az asztalra, némán helyet foglalt, s várta, hogy Szabiin befejezze az aláírandó iratok olvasását. A tábornok aláírta az utolsó papírt, aztán felnyitotta a dossziét. Végigolvasott néhány újságkivágást, a többit pedig gyorsan átlapozta: csak a cikkek címeit, s az Oszipov által aláhúzott sorokat olvasta el rajtuk. Mind gyakrabban vetett kérdő tekinteteket az ezredesre. Oszipov pedig mozdulatlanul ült, és szórakozottan forgatott egy képeslapot. A tábornoknak feltűnt, hogy a bur- zsoá újságírók, akik az utóbbi időben az atom- és termonukleáris fegyver hatalmáról lármáztak, hirtelen az atomenergia békés felhasználásáról kezdtek cikkezni. írásaik hangja borúlátó volt. Az újságírók csak altkor élénkültek fel, amikor a hajók és repülőgépek atomhajtóműveinek gyártásával kapcsolatos munkálatokat emlegették, és beszámoltak azokról a szerződésekről, amelyeket a katonai hatóságok kötöttek az e téren elvégzendő kísérleti munkákra. Az atomenergia-felhasználás összes többi módját, aminek semmi köze nem volt a haditechnikához, úgy állították be, hogy azok nem elég hatásosak. Egyes külföldi közéleti személyiségek, sőt tudósok is, óva intettek az atomenergia békés felhasználásától. Leírtak egyes eseteket, amikor ilyen atomberendezések felrobbantak és szörnyű pusztítást végeztek. — Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy a burzsoá lapok most cikkezni kezdtek a magenergia békés felhasználásáról — szólalt meg elgondolkozva a tábornok, és félretolta a dossziét. — A hidrogén- és atombomba-kísérletek folytatása ellen; tiltakozások kényszerítették rá őket, hogy megszólaljanak. De fogalmam sincs, miért hoztad ide nekem ezeket a dolgokat. — Nem vetted észre, hogy egyes lapok a mi állítólagos siralmas tapasztalatunkra hivatkoznak, amelyet az atomenergia békés felhasználása terén szereztünk? — kérdezte Oszipov és magához húzta a dossziét. — Effajta hírlapL kacsák nem először jelennek meg a lapokban — vont vállat Szabim. Oszipov kivett a dossziéból egy kis újságkivágást és a tábornoknak nyújtotta: — Ebben arról írnak, hogy „borzalmas robbanás történt, amely rengeteg áldozatot követelt,” mégpedig a mi közép-ázsiai vasútépítkezéseinken. Mit szólsz ehhez? Nem gondolod, hogy e kis cikknek van némi köze Zsijenbajev küldetéséhez? — De hisz ebben nincs szó az effajta „katasztrófa” pontos címéről — jegyezte meg Szabiin, miután végigfutotta a kis újsághírt, amely az előbb elkerülte figyelmét. — Pontos címről szó sincs — felelte Oszipov, s újjaival idegesen dobolni kezdett az asztal szélén — de nem is lehet. Attól tartok azonban, nehogy való tényekkel igyekezzenek majd alátámasztani a hírlapi kacsát. — Miféle tényekkel? — Robbanással, amely rengeteg áldozatot követelt — válaszolta az ezredes és farkasszemet nézett Szabimnál. — Nem erről a „meglepetésről” volt szó abban a rejtjeles rádió- gramban? Sablin is gondolt erre a „meglepetésre” és Jersov őrnagy is eszébe jutott. Kifürkészte-e már Zsijenbajev szándékát, vagy még mindig csak találgatásokba bocsátkozik? Figyelmeztetni kell majd, hogy készen álljon az effajta „meglepetésekre.” — Ma mikor beszél Malinovkin- nal? — kérdezte Szabiin tábornok. — Éjjel egy órakor. — Figyelmeztesse Jersovot —rendelkezett röviden a tábornok. Éjjel egykor Oszipov a rádiókészülék mellett ült és nyugodtan figyelte a szolgálatos rádiós kezének magabiztos mozdulatait. Ám amikor az óra nagymutatója egy óra hat percet mutatott, az ezredes arcán feltűntek a türelmetlenség első jelei. Mert az adó-vevő készülék hangszórójából még mindig csak a légköri elektromosság recsegése hallatszott. A rádiós várt egy keveset, maid ismét nyomkodni kezdte a billentyűt s küldözgette hívójelét az éterbe. De ez alkalommal sem kapott feleletet. Egy félóra múlva pedig Oszipov ezredes ezt jelentette Szabiin tábornoknak. — Malinovkin ma először nem válaszolt hívásunkra. Vajon mit jelenthet ez? Szabiin egész éjjel ezen törte a fejét. Nem szenvedett álmatlanságban, mint Oszipov ezredes, s tekintet nélkül nehéz munkanapjának minden izgalmára, éjszakánként jól aludt, ha csak valami sürgős dolog nem akadályozta meg ebben. Ma azonban nem tudott elaludni. Szabiin tábornok kemény életiskolát járt ki. Útjában akadtak győzelmek, de vereségek is. A polgárháború alatt betört a féhérgárdisták illegális találkozóhelyeire, kinyomozta a külföldi titkos ügynököket az első ötéves tervek idején, szolgált a katonai elhárítóknál a Nagy Honvédő Háborúban. Lőttok rá nyílt ellenségek, intrikáltak ellene titkos ellenségek, akik befurakodtak az állambiztonsági szervekbe. De ő szerette a harc minden formáját és fajtáját s nem félt a veszélyektől. Telt az idő és minél felelősebb posztra került, annál bonyolultabbá vált ez a harc. annál nagyobb tudást követelt meg Szablintól. Fiatalabb korában főleg testi ereiére, éleslátására és biztos fegvverkezelésére támaszkodott. de aztán ragvon «vornan «zert kellett tennie politikai érzőkre és a nemzetközi helyzet ismeretére. Most nedig mindehhez hozzájött mén az olvan ismeretek megszerzésének szükségessége is amelyekről akkoriban a legelemibb elképzelése sem volt. Például el kellett sajátítania a fototechnikát, a mikrofényképezést, a rádiótechnikát, sőt a televíziótechnikát is. Okvetlenül ismernie kellett a felderítés és elhárítás céljaira való felhasználásuk elveit és lehetőségeit. Mi több, ma már alaposan ismernie kellett nemcsak hazája gazdasági helyzetét, hanem más országok gazdasági életét is, nem is beszélve a haditechnikáról és hadiiparról; Amint pedig az emberiség elérkezett az atomkorszakhoz, Szabiinnak bele kellett lapoznia az e kérdésről szóló irodalomba is, előadásokat hallgatni, az atom és termonukleáris energia szakembereivel tanácskozni és konzultálni, hogy szigorúbban és eredményesebben tudja őrizni ezen energiák gyártásának hadi- és állami titkát. Szabiin tábornok csukott szemmel feküdt és megpróbálta elképzelni az események továbbfejlődésénének módjait, az ellenség lehetséges lépéseit és beosztottjainak akcióit. Jersov őrnagy helyzete különösen bonyolultnak látszott, s bárkinél inkább segítségre szorult. De a tábornok maga sem tudta, hogyan segítsen rajta. Nem látta egészen tisztán Jersov ellenfelének lépését. Viszont egyre világosabbá vált előtte a készülő diverzió célja. Nyugaton valakinek szüksége volt még arra, hogy a népek elhiggyék az atomenergia békés felhasználásának veszélyességét. Jól tudva, hogy a Szovjetunió ezt az energiát a békés építőmunka szolgálatába állította, nyilván elhatározták, hogy diverziókkal egy csapásra két legyet ütnek. Először jelentős kárt okoznak nekünk, másodszor a mesterségesen előidézett katasztrófával igazolják azt az állítólagos elkerülhetetlen kockázatot, amit a nép- gazdasági célokra felhasznált atomenergia okoz. Már most írnak olyan robbanásokról, amelyek szerintük vasúti építkezéseinken történtek, hogy felüvöltönek hát. ha ilyen robbanás valóban lezajlik? I „|| (Folytatjuk4 ha mindent biztosítaná tudnék neki. ... Bízom benne, hogy egyszer csak nyerek én is. A szégyenlős Idősebb, molett hölgy, kissé őszülő hajjal. — Mióta játszom, azt kérdezi? Pontosan azóta, amióta van lottószelvény. Van egy különös szokásom, a heti négy szelvényt különböző helyekről vásárolom. Azért, hogy a szelvények sorszáma messze essék egymástól. Hátha nyerek egyszer a tárgynyeremény-sor- selásom. — Milyen a szerencsém? — Kettesek akadnak... Feljebb már nem megy. De hát én türelmes vagyok ... És ami a fő, most már bátran lottózom. Régebben ugyanis szégyelltem mások előtt, hogy játszok, de most már egyáltalán nem. — Szabad a nevét? —... a nevem? Azt azért ne írja meg. Kaposi Levente járt és néhány percre beugrott a lottó-irodába. — Állandó számokkal játszik? — Nem — feleli — mindig változtatom őket. Leülök és csak találomra húzom át a rubrikákat. — Eredményes ez a módszer? — Á, már több éve játszom, de kettesnél sose volt több találatom. Egyszer volt úgy, hogy két szelvényen, két kettesem lett, a harmadikon pedig ott volt az ötödik szám. — De nem is bízom én már. Valami huncutság van a dologban, biztosan van valami huncutság — mondja el néhányszor az asszony. Aztán lehajol a szelvényekre és egymás után húzza át a számokat. A reménykedő — Nagyon régen csinálom már — mondja mosolyogva Szabó László sdroki lakos —, de idáig nem sok eredménnyel. Régen kollektíván játszottunk, de egy fél éve már csak maszek alapon. Reménykedem, hogy egyszer nekem is kijön a lépés. Jó is lenne egy ötös, de legalább egy négytalálatos. — Mit kezdene a nyereménnyel? — Gyorsan él tudnám költeni. Vennék egy autót, építtetnék magamnak egy kis házat — természetesen a saját terveim alapján — meg hát berendezném. ' Különösen most jönne jóL Pár nappal ezelőtt kislányom született, szeretném, Lottózók között Van-e izgalmasabb dolog, mint péntek délelőtt ülni a rádió előtt és várni, hogy a bemondó mikor mondja már a bűvös öt számot? ... Néhány millió ember szerint nincs. Legfeljebb talán az közelíti meg, amikor az ember megveszi a lottószelvényt és áthúzza rajta a rubrikákban elhelyezett számokat. De talán beszéljenek erről a legilletékesebbek, az egri Széc- helyi utcai Totó-, Lottó-irodában. A takarékos Az egyik asztalnál idős, ősz hajú ember ül. Komótos, lassú mozdulatokkal felteszei vastag- keretes szemüvegét, belemártja a tollat a tintába a tollhegyről lepiszkál valami szőrszálat, aztán húzogatja át a számokat. Rigó Gyula nyugdíjas most négy szelvénnyel játszik. — A megtakarított pénzemből veszem a szelvényket, kicsi a nyugdíj, így spórolni kell a lottóra. Régen megittam egy- egy féldecit, most már nem, inkább a szelvényre költőm. — Mióta játszik? — Hát, kérem, azóta amióta ven. Egy szelvényen állandóan azonos Sizámokkal, a többit variálom. — Mik a kedvelt számai? — Hm... ezt nem árulom «S... A bizalmatlan Fejkendős parasztasszony ül le. Három szelvényt helyez maga élé és gondosan tölti ki őket. Sikedi József né Egerben
