Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

tefc rendeltetési helyükre, fo­gyasztásra, vagy tartaléknak. A búza nagyobb részének útja a malmokba vezet, ahol hatal­mas hengersorok őrlik fehér, bársonyosan puha lisztté, hogy utána pékek dagasztó kádai- ban gyömöszöljék, formázzák, kemencében süssék belőle a magas hátú kilós, kétkilós ci­pókat. Hosszú a búza útja, amíg kenyérré válik. Hosszú az út, amelyet a föld puha lettel és hozzá­értéssel fog munkához. A kombájn már megszokott tartozéka aratás idején a ha­tárnak. Széles karjaival öleli magához a magasba szökkent kalászokat és mázsaszámra önti magából az aranyszínű Életet. Csak irányítani kell és kiszolgálni a hatalmas masi­lanymotorral hajtott dagasztó karja kattog egyhangúan; A kemencét gázláng helyettesíti, futószalagon halad a formázott cipó és negyedóra alatt meg­sül, kívánatossá pirosodik a kilós, kétkilós kenyér. — Kérek egy kenyeret! — ez már az üzlet­ben hangzik el, ahová korán reggel megér­kezik a kenyér­szállító kocsi és a polcokon egy­máson sorakoz­nak a magas hátú cipók, ahonnan céljá­hoz jut, a kis család asztalá­ra kerül, meg­ízesítve, élve­zetessé téve a vacsorát, ebé­det: a Kenyér. A lehetőségeket, amelyeket az alkotmány paragrafusa biztosít számunkra, mindannyian is­merjük. De vajon milyen mér­tékben élnek az emberek a le­hetőségekkel? ' Az új népművelési évad előtt a megyei művelődési házban már készen állnak a tervek Pintér Dezső igazgatóhelyettes asztalán. — Megnőttek a kulturális igények és ezeknek megfelelő­en kellett kialakítani progra­munkat. Azelőtt egy-két klub is ki tudta elégíteni az érdeklő­dést, ma ott tartunk, hogy ál­landóan emelni kell a szakkö­rök, illetve klubok számát. Az elmúlt időszakban létesült a nők klubja. Külön önálló klu­bot nyitottunk az értelmiségi nők, az ifjúság, nyugdíjas pe­dagógusok és az irodalom ba­rátainak részére. A zenei érdeklődés is egyre fo_ kozódik. A jövő évadban kíván­juk megindítani a zenebarátok klubját, azok részére, akik szí­vesen hallgatnának lemezeinké bői igényeiknek megfelelő mu­zsikát és a zenekedvelők klubját, amelynek tagjai ma­guk is muzsikálnának és részt vennének a munkában, tovább­képezve hangszeres tudásukat. A KISZ-bizottsággal közösen szeretnénk létrehozni egy olyan ifjúsági klubot, amely­hez hasonló Lengyelországban már sok működik — és hozzá kell tennem: nagy sikerrel. Az elképzelések szerint egy helyi­séget bocsátanánk rendelkezé­sükre, ahol önállóan rendez­hetnének ankétokat, vitákat azokról a kérdésekről, amelyek adott esetben a legjobban ér­deklik a város fiatalságát. Itt kapna otthont a dzsessz-klub j is, amely régi vágya a modern zene kedvelődnek. Régen túljutottunk az ének­kar, a népitánc- és a képzőmű­vész szakcsoport háromszöge által határolt népművelési fel­adatokon. Az érdeklődés, a ter­mészettudományos kérdések és a modern művészetek felé for­dult; ★ Az elmúlt evekben' érriélké- dejt a dolgozók esti, illetve levelező középiskolai tanulói­nak száma is. Technikumot létesített a SZÖVOSZ, megalakult az épí­tőipari technikum is. Az Alpá­ri Gyula Közgazdasági Techni­kum két új szakkal bővült: a belkereskedelmi és a vendég­látóipari tagozattal. A Szilágyi Erzsébet Gimnázium épületé­ben gépipari technikumi okta­tás is folyik. A technikumokba évente mintegy 500-an jelent­keznek. Hasonló eredményről számol be Bálint Sándor, a dolgozók esti középiskolájának helyettes igazgatója is. — A létszám nem emelke- j dett, de a hallgatók száma I nagyjából állandósult. Minden évben 450-500-an kezdik meg tanulmányaikat. A hallgatók nagy többsége érthető módon a technikumokat látogatja, hi­szen koruknál fogva inkább szakmai továbbképzést, tudást kívánnak szerezni, mint a to­vábbtanuláshoz szükséges ál­talános műveltséget, amelyet a gimnáziumi oktatás nyújt. ★ A tanárképző főiskola tanul­mányi osztályára az idén kö­rülbelül 50 százalékkal keve­sebb felvételi kérelem érke­zett, mint az elmúlt években. — Ez persze nem jelenti azt, hogy csökkent a tanulni vágyók száma — fűzi hozzá a jelentkezé­sek számához Brozma-n János- né, a tanulmányi osztály mun­katársa, aki a levelező hallga­tók ügyeit intézi. — Nyíregy­házán a pedagógiai főiskolán ugyanis eddig csak az általá­nos szakok működtek. A jövő tanévben már minden szakot látogathatnak a hallgatók. Szá­muk ilyenformán megoszlik majd a két főiskola között. Eddig 5 megye: Borsod, Sza­bolcs, Hajdú, Nógrád és Heves megye pedagógusképzését, il­letve továbbképzését egyedül az egri főiskola látta el. A hallgatók mintegy 80 százaléka képesítés nélküli pedagógus, a további 20 százalék tanítói ok­levéllel rendelkezik, vagy a művelődésügy, az újságírás olyan területén dolgozik, amelyhez szükséges a tanári oklevél megszerzése. Miután létszámunk csökkent, örömmel várjuk a hallgatókat. Jöjjenek minél többen ... ★ A mozik és színház látoga­tottsága némileg alacsonyabb az elmúlt évekhez viszonyítva, ezzel a ténnyel szemben vi­szont sokszorosára emelkedett az eladott televíziók, rádiók, magnetofonok száma, amelye­ket a növekvő érdeklődésnek megfelelően már részletfizetési kedvezménnyel is árusítanak; ★ A megyei könyvtárban Í8 felkészültek a 64/65-ös műve­lődési évre. A tervek az első félév adatainak figyelembevé­telével készültek. Az elmúlt fél évben 47 321 látogatója volt a megye könyvtárainak, míg 1963 első felében mindössze 40 119-en látogatták a könyv­tárakat. Több, mint 7 ezerrel emelkedett tehát az olvasók tábora. Ebergényi Tibor, a me­gyei könyvtár vezetője, azt a tényt tartja különösen számot­tevőnek, hogy a 47 321 olvasó közül 37 776-an a községi könyvtárak látogatói. — Az olvasótábor növekedé­sével arányosan szaporítottuk természetesen a könyvek szá­mát. Eddig 79 216 kötettel gyarapodtunk és már most túlhaladtuk a második ötéves terv előirányzatát. Ezer lakos­ra megyénkben jelenleg 1251 kötet könyv jut. Ha százalékosan nézzük a megye összlakosságához viszo­nyítva az olvasók számát, már az első fél év is 13,6 százalé­kot mutat, amely előrelátható­an az év végére 16 százalék fö­lé emelkedik, míg az országos átlag 15 százalék alatt van. ★ Néhány rövid beszélgetés, néhány kiragadott szám Heves megye kulturális életéből, amelyek az elmúlt évek mun kaját jellemzik. És az igények állandóan fokozódnak ... Mátéffy Zoltán Telj esi tettük a félévi naptárt! ágyából a család asztaláig meg kell tennie. Sok-sok kéz gon­dozza, formálja a szemet, s a sok kicsi magból csak úgy lesz egész kenyér, amit a ház aíz- talára tesz, a mosolygó gye* - kék kezébe ad az édesanya. A földműves verejtékét mái felfogja a gép, a huszadik szá­zad tudománya a végtelen nap­jait órákba tömöríti, mégis bennük tiszteljük a kenyér megteremtőit, akiket hálával becsül meg az egész nép. Meg­változott körülmények között lát munkához. Amikor takaró- dóban van a földekről a hó, ő már álmodja az Életet, a Ke­nyeret. Elkészíti a porhanyós magágyat, vet, vigyázza a saa­A Felmérésügyi Hivatal be­fejezte az elmúlt félévi mun­kával kapcsolatos felmérése­ket. A jelentések szerint, az 1964. évi első fél évet határ­időre teljesítettük. Június 30-án este 24 órakor az ország min­den üzemében, állami gazda­ságában és szövetkezetében, úgyszintén a kereskedelmi vál­lalatoknál is, véget ért az első félév. A nemzetközi szempont­ból is figyelemre méltó telje­sítményt sok külföldi turista figyelte meg, akik a Balaton­hoz jöttek az első félév vé­gén, de miután mi sikeresen áttértünk a má­sodik félévi naptár teljesí­tésére, most már ők is má­sodik félévi fürdési tervü­ket teljesítik. A felmérések szerint az el­múlt fél évben legyártott hó­napok, hetek és napok általában jó minőségűek. Sajnos, amint az nálunk gya­korta előfordul a sorozatgyár­tásoknál, mire az egész fél­évet legyártot­tuk, a termék már elvault. Itt áll az egész el­ső félév becso­magolva, nincs iránta sem belföldi, sem kül­földi kereslet,1964. első fél­évi hónapokat, heteket és na­pokat már sehol sem hasz­nálnak; július elseje óta a gazdaságilag elmaradott or­szágokban is csak az új, má­sodik félévi típus iránt mutat­kozik érdeklődés. Ennek gyár­tása azonban nálunk még csak épp, hogy elkezdődött, kísérletezések folynak. Rá kel­lene térnünk minél gyorsab­ban ennek a sorozatgyártásá­ra. Szakértők szerint minden jel arra mutat, hogy decem­ber végére sikerül a második félévi naptárunkat is mara­déktalanul teljesíteni. Az első félévi sikerek okai­ról kérdezte meg az illetékes veietőt Dekulek Ede, a külön­féle szerkesztőségekből kikül­dött munkatárs. Illetékes ve­zető így nyilatkozott az elért eredményekről: — Elmondhatom, hogy az el­ső fél évben szinte hiba nélkül dolgoztunk. Ez annak köszön­hető, hogy az 1964. évi első fél év teljesítéséhez idő­ben elkészültek a ter­vek, s azokat zsebnaptárak, heti előjegyzési naptárak és más népszerű kiadványok for­májában eljuttattuk minden munkapadik. Így aztán min­denki előre tudta, hogy mikor lesz január, február és a többi, teljesen tisztában voltak a dolgozók azzal is, hogy mi­kor lesz március 15., április 4 és május 1, már csak akörül mutatkoznak némi zavarok. hogy kétnapos ünnep előtt, mi­kor lesz vasarnap. Világszerte nagy elismerést váltott ki dol­gozóink határtalan lelkesedése, kik dacolva az év eleji hideg­hullámokkal, januárt pontosan 31, februárt pedig — a munka jobb megszervezésével — már 29 nap alatt teljesítették. Rög­tön utalnom kell azonban ar­ra, hogy e téren még vannak lehetőségeink, s bizton remé­lem, hogy jövőre már 28 nap alatt fogjuk teljesíteni a feb­ruárt. — Nagymértékben segítette « sikerek elérését, hogy rendkí­vül arányos volt a munka. 4 hónapok átlag 4-4 és fél hétig tartottak, s sikerült megoldani, hogy minden hét hét napból álljon, a nap pedig 24 órából, Már csak azt kellene elérnünk, hogy a 8 órás munkanap is 8 órából álljon, ne ötből-hatból, mint ahogy nálunk ez gya­korta előfordul. Alföldi Imrt A kenyér útja »f1 Magyar Népköztársaság alkotmánya biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogot” nát, ami néhány éve levette az aratás kínosan nehéz terhét a magyar paraszt válláról. Zsákokban már a búza, s iz­mos vállakról autókra kerül­nek, motorok zúgnak vele a magtárakba, a malomba, hogy megvigyék a hírt: itt a ke­nyérnek való, itt a termés, a dolgos esztendő gyümölcse, itt az, ami az asztalra az első és a legfontosabb, itt van a ke­nyér. Zsák zsák hátán duzzadnak a lisztes zsákok a kenyérgyá­rakban, ahol már semmi sem emlékeztet a pékségek meg­szokott fullasztó hőjére, a sis­tergő parázsra és a széngázban dagasztó kötélizmú pékmeste­rekre. A munkás csak meg­dönti a zsákot, s a fehér, min­dent megfestő finom puhaságú liszt gép segítségével hullik a dagasztó kádba, ahol szintén diadalt arat a technika: vil­jadó kalászokat, gazda mód­jára járja a ringó búzatengert és amikor elérkezik a Péter- Pál napja, évszázadok hosszú során tapasztalt lelkiismere­tességgel, hagyományos tiszte­Magtárakban az idei termés Mára a megyében mindenütt végei tek a csépléssel, az acé­los s temek, a korábbi évekhez kép/ rt, jóval korábban kerül-

Next

/
Thumbnails
Contents