Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-19 / 194. szám
Erőt gyűjtvé az újabb harcokhoz INTERJÚK A, beszélgetésre hívtak Francesco Donelli és Mario Onello Favorito olasz szakszervezeti funkcionariu- sokat, akik a SZOT parádfür- dői szanatóriumában töltötték az utóbbi heteket, hogy megrendült egészségüket rendbe hozva, erőt gyűjtsenek az elkövetkezendő idők nehéznek ígérkező harcaihoz. Mikor a strandon megszólítottuk őket és előadtuk kérésünket, ismerőseik, barátaik aggódva gyülekeztek köréjük. — Ugye, nem véglegesen viszik el őket? — Visszajöttök, Mario? — Itt leszünk majd a strandon. Várunk! — integettek a többiek is, amikor elindultunk a kijárat felé. Kissé irigykedve e nagy népszerűség láttán, kérdeztük Donelli elvtársat, miként tudott szert tenni ennyi jó ismerősre, barátra néhány nap alatt. Mutatja az ujján és tört magyarsággal is tudatja velünk; ezúttal harmadszor van itt, a Mátra aljában, hogy egészségét rendbe hozza. Előveszi nyúzott szótárát, amely- lyel az imént szerzett újabb jó barátokat, belőle gépelt papírlapot húz ki. Mutatja. Legalább hetven cím van rajta. Az ország különböző részéből sokan írtak és várnak választ Francesco barátijuktól. A gépkocsivezető is örömmel fedezi fel ismerőseként. Egymás vállát veregetve nézik, ki mennyit „javult” azóta, hogy együtt töltöttek néhány hetet itt, a szanatóriumban. Felidézik a régi ismerősöket Szolnokról, Budapestről, Milánóból, Rómából. Címeket. silabizálnak útközben is, amíg végre megérkezünk dr. Csillag Endre igazgató-főorvos és felesége tolmácsoló oltalmába és megkezdődhet a komoly beszélgetés, a kórház irodájában. Eleinte kissé feszélyezett a légkör, szinte sablonos kérdések, válaszok peregnek. Francesco Donelli beszél. — A magyar szakszervezetnék köszönhetjük, hogy itt gyógyulhatunk, üdülhetünk. Sajnos, az én betegségem nagyon makacs, már háromszor kellett idejönnöm miatta. — Én is a szakszervezet jóvoltából kerültem Parádfürdő- re — veszi át a szót a kimér- tebb Favorito, aki a térni szakszervezeti egyeztető bízott- Ság vezetőjeként dolgozik. — Itt nagyon elkényeztetnek bennünket — panaszkodik tovább Favorito —... magyaros vendégszeretet ... ápolás ... gyógyítás ... még Egerbe is elvittek felülvizsgálatra — dicsekszik megyeismeretével. — EDZSER... EDZSER! — merengi maga elé némi áhítattal társa. Micsoda emberek élhettek ott régebben, hogy akkora török túlerővel szembeszálltak. Harc, küzdelem, nehéz hősöket kívánó időszakok kerülnek a várvédelem-vita apropójával a beszélgetés sodrába. Az élénk, zajongó beszédű vendégek komollyá válnak. A szőke hajú Francesco, egymásra téve két kezét mutatja, miként bilincselték meg őt világnézete miatt. Tizenöt éves volt, amikor belépett az Olasz Kommunista Pártba. A második világháború idején családjával együtt ellenálló lett. Partizán emlékművek avatásáról mutat fényképet. Aztán a politika bonyolultságát magyarázza, a helyi nehézségeket, amelyekkel az olasz kommunisták is éppúgy küszködnek, mint Heves megyei társaik; Donelli is nehéz helyzetbe került. Elvett egy lányt, akinek egyik testvére pap, a másik apáca. — Elképzelhető — mondta — milyen harcot kellett vívnia a családdal, a rokonsággal, amikor megtudták, hogy nem akarja megkereszteltetni gyermekét. MARIO SOKKAL higgadtabban ismerteti indítóokait, amelyek a munkásmozgalomhoz vezették. — Az én apámat száműzték világnézete miatt. Minden testvéremet megverték a németek ... és mind kommunista lett. Én előbb sejt-titkár voltam, majd kommunista szekciót vezettem, 1936 óta vagyok tagja az Olasz Kommunista Pártnak és mint szakszervezeti funkcionárius, azóta számtalan összecsapásban, sztrájkban vettem részt a munkások jogaiért. — Emlékszel, milyen nehéz Volt a villámósi'pariaK'sztrájkját győzelemre vinni? — És a nyugdíjasokét? Akkor vonultak fel tüntetni, amikor ide, Magyarországra jöttünk gyógyulni — idézik fel a közös szakszervezeti akciókat és elkomorult arccal mondják: a minap olvasták az Unátá-ban, hogy két társukat — sztrájk szervezése miatt — letartóztatták. Ahogy a társakról-esik szó; megemlítem, hogy tavaly jó barátként, kedves ismerősként búcsúztam el honfitársától, Sasitól, az A. R. C. I. vezetőjétől. Donelli arca felderül. — Sasitól? Hisz Giuseppe nagyon jó barátom, együtt vagyunk a szakszervezetben is. Ha ő megtudja, hogy - itt közös ismerősre leltem, kiugrik a bőréből. A beszélgetés ettől a pillanattól kezdve barátivá, vitatkozó szelleművé válik. — Lám, az Olasz Kommunista Párt proklamál a vietnami provokáció miatt — idézi a párt lapját Donelli. Aztán a kormány bérbefagyasztási manipulációja miatt háborognak és egymás szavába vágva bizonyítják az igazságtalanságot, hogy a bérek egy szinten maradnak, a megélhetési költségek pedig a háromszorosára nőttek. Dr. Csillag Endre igazgató főorvos és felesége, ketten is alig győzik betölteni a tolmács szerepét, s átültetni magyarra a pergőtűzszerű olasz beszédet. Átbillen a vita itteni dolgainkra is. A két szakszervezeti vezető kertelés nélkül beszél a nálunk észlelt hibákról. — Amikor várakoztunk a vonatra, láttunk egy 15 tagú vasútépítő, vagy javító csoportot. És képzeljék: öt pihent, öt beszélgetett, három sétált és kettő- szidta a többit, de dolgozni senkit sem láttunk — tüzelt felháborodva Donelli, bizonygatva: sehogy sem értik, hogyan lehet így szocializmust építeni. Fejtegetik véleményüket a munkafegyelemről, a termelékenységről őszinte, baráti segíteni akarással, mígnem Francesco órájára nézve, enyhe szemrehányással mondja társának: — Most megint késve megyünk parádit inni! Pedig megmondta a doktor, ebéd előtt halaszthatatlan egy poll árkával. A DÉLUTÁNI program közben még láttuk őket, napozták',‘sétálták, ismerkedtek, látszott rajtuk: a legszívesebben itt maradnának még őszig De Francesco már a beszélgetés közben megmondta: nem maradhatnak már sokáig menni kell haza, ahogyan kifejezte magát: szocializmust csinálni. És másnap mindketten elutaztak, erőben gazdagodva, az újabb, nehéz harcokhoz. Kovács Endre lőszövetkezeteink a 100 vagon helyett. Juhállományunk is megközelítette a múlt év végére a 80 000 darabos szintet. Tejből 167 000 hektolitert termeltünk 140 000 hektoliterrel szemben. Tojásból ez évben július hó végéig elértük a 12 millió darab felvásárlását. • • ÍJ ntözött területünk az el^ múlt két évben a kitűzött 5—6 ezer katasztrális holdnak több mint kétszeresére emelkedett, ez évben elérjük a 14 000 katasztrális holdat. Azonban a gyors fejlődés ellenére is, e téren elmaradtunk az országos átlagfejlődés mögött. A következő ötéves terv- ben a jelenlegi 14 000 katasztrális hold öntözött területet kb. 5—6-szorosára kell növelnünk. Ez lehetővé válik a II. Tiszai Vízilépcső és a különböző víztárolók megépítésével. A szövetkezeti termelés fejlődése lehetővé tette, hogy már 1963- ban túlhaladjuk az 1965. év végére kitűzött célt, amely szerint egy szövetkezeti tagra jutó, közösből származó átlagjövedelem érje el a 10—12 ezer forintot. Az egy tagra jutó, közösből származó átlagjövedelem 1963-ban megyénkben már 12 222 forint volt. A célkitűzések másik részének megvalósításáért azonban még igen szívós, céltudatos munkára van szükség mind a termelőszövetkezetek, mind az irányító tanácsi szervek részéről. A megtervezett szarvasmarha-létszám elérése igen nehéz feladatnak látszik. A tervezés idején\ugyanis még nem számoltunk a háztáji állománynak az utolsó két évben bekövetkezett jelentős csökkenésével és azzal sem, hogy az ilyen létszámhoz szükséges közös férőhelyek megépítését szinte lehetetlenné teszi egyrészt az építőipari kapacitás, másrészt a szükséges beruházási keret hiánya. A szükséges 'férőhelyek biztosításával kapcsolatos nehézségeknél meg kell említeni, hogy ezek megépítése az elmúlt években nem mindig átgondolt, megalapozott tervek alapján történt. Ezért fordult elő, hogy amíg a termelőszövetkezetek többségénél a férőhelyhiány akadályozza az állatállomány gyorsabb fejlődését, ugyanakkor több szövetkezetben a rendelkezésre álló férőhelyek nincsenek kellően kihasználva. tT omoly erőfeszítést igé- nyel a kitűzött sertéslétszám biztosítása is. E téren a fentiek mellett még jelentős abráktakarmány-hiány is akadályozza a gyorsabb ütemű fejlesztést. A kormány által hozott intézkedések, a különböző kedvezmények és az ez irányban tett saját erőfeszítéseink hatására, ez évben állatállományunk jelentős fejlődésével számolunk.. Kilátás van arra, hogy a kocalétszámnál is megközelítjük az ez évre tervezett szintet. Nagy feladat áll szövetkezeteink előtt az állattenyésztés színvonalának emelése, gazdaságosabbá tétele tekintetében is. E rövid cikk keretében lehetetlen foglalkozni az állattenyésztés sokoldalú problémáival, csupán arra szeretnék rámutatni, hogy állattenyésztésünk fejlesztéséhez feltétlenül szükséges egyrészt az abrak- takarmánytermő, főként a kukoricaterület növelése, másrészt a kukorica és árpa termésátlagának emelése. Második ötéves tervünk célkitűzéseinek megvalósításánál leggyengébben állunk a kalászosok, a kenyérgabona tervezett termésátlagának elérése tekintetében. Ezért e cikk fő célja: ismételten felhívni a figyelmet a kenyérgabona-kérdés fontosságára, a kenyérgabona-átlagtermés fokozásának szükségességére. Kenyérgabonából a tervezett 11—12 mázsás átlagtermés helyett 1963-ban 7,8 mázsát termeltünk és ez évben is csak kb. 8,5 mázsa körüli átlagtermésre számíthatunk. Ebben az évben a tervezetthez képest mintegy 2000 vagon kenyérgabona és körülbelül 1800 vagon árpa kiesése több mint 80 milliós Kárt ,— bevételi kiesést — jelent szövetkezeteinknek. Ebből következik, hogy a termelőszövetkezetek tagjainak kenyérgabona- igényét — a tervezettnél alacsonyabb termésátlag miatt — a szövetkezetek jelentős részénél nem lehet teljesen kiélégí- teni. A kenyérgabona-probléma megoldása országosan is fő kérdés, de a mr-megyénkben a kedvezőtlen időjárás miatt ez még fokozottabban jelentkezik. Az alacsony kenyérgabona-termés átlagot azonban nem lehet teljesen a kedvezőtlen időjárás rovására írni. Erről tanúskodnak sok szövetkezetben az olyan búzatáblák, amelyek ez évben is 14—18, sőt 20 mázsán felüli átlagtermést adtak. Ez bizonyíték arra, hogy a vetések gondosabb előkészítésével — az ez évben hasonló kezdvezőtűen időjárás esetén is — elérhetők a jövő évre tervezett termésátlagok. A tervezett termésátlagok eléréséhez, a kedvezőtlen időjárás hatásának csökkentéséhez feltétlenül szükséges a fokozottabb talajerő| Külföldre is jut I bőven a Gyöngyös környéki ssőlőskertek és gyümölcsösök terméséből... (Gyenes István tudósító): Nagy a sürgés-forgás, nagy az igyekezet a különböző gyümölccsel, zöldségfélével megtöltött ládák ezrei között: vakációzó diákok, szezon idejére évről évre visszatérő munkások fogadják, pakolják éjjel-nappal a járás területéről szakadatlan sorban érkező árut. Közel félszáz tehergépkocsi járja a termelőszövetkezeteket, zúg, kanyarog a MÉK gyöngyösi telepének vagonjai körül. A volánok mögött itt is, ott is egyenruhás katonák; a csúcsforgalomba a honvédség is bekapcsolódott, s nap nap után segít a nagy szállításokban ..! — Idáig közel 700 vagonnyi termést vásárolt fel a telep, küldött tovább ládákba csomagolva a belföldi piacokra és a környező országokba: Csehszlovákiába, Lengyelországba, az NDK-ba és Nyugat- Németországba. Az idei felvásárlási terv nem kevesebb mint 2527 vagon, javarészt a gyöngyösi járás híres csemegeszőlőiből! A teljesítés nagy szorgalmat, nagy összefogást kíván minden dolgozótól, s több segítséget a termelők részéről; főként a szállítások lebonyolításában A jelenleg rendelkezésre álló szerződésben biztosított gépkocsipark nem elegendő, a saját gép-, járművei, teherautóval, vontatóval rendelkező gazdaságoknak fokozottabban kellene részt vállalniuk a fuvarozásból! Iskola az Államunk milliókat áldoz évente új iskolák építésére, a meglevők tatarozására. Milliókat áldoz azért, hogy gyermekeink tiszta, jól fűtött tantermekben tanulhassanak. Eger tőszomszédságában, Andornaktályán, kívül-belül elhanyagolt iskola képe fogadja a járókelőt. Ügy néz ki, mint egy útszélen felejtett rossz emlékű csárda. A tatarozására minden évben bőven van pénz, csak éppen nem használják fel az illetékesek. Tavaly is több ezer forint maradt felhasználatlanul. Igaz, a múlt évben a siralmas állapotban levő külső falakat bemázolták, valami börtönszínű sötét festékkel, de a makacs fal nem állja a kontármunkát, és nagy foltokban pereg le róla a vakolat. Az udvart térdig benőtte a dudva, Középen rozoga, korhadt kávájú kerekes kút. A kút mélyén, a méteres iszapban, egy egész óvodai játékfelszerelés alussza álmát. Hogy milyen veszélyt rejt magában egy ilyen kút az iskola udvarán, azt felesleges magyarázni. Titok azonban, hogy honnan származnak az udvaron levő kisebb-nagyobb „kráterek”? Egy éve, hogy szétszedték útszélen az iskola düledező szeneskamráját, így a gyermekek és az ott lakó pedagógusok tüzelője fedél nélkül maradt. Negyven mázsa szén ment „csak” tönkre emiatt. A szeneskamra még most is épülőfélben van. Az elkészülés! határidők állandóan változnak. Az illemhelyekről jobb nem beszélni. Nem hagyható említés nélkül, hogy ebben az iskolában egymást váltják a különböző rendezvények. Iskola, óvoda, templom és mozi céljait szolgálja a régi épület. A szülők és a pedagógusok azt mondják. hogy ez az épület a felső iskola „gyarmata”. Lehet, hogy mindez túlzás, de némi igazság van benne. A felső iskolában kényelmesen berendezett tanári, igazgatói szobák. Itt semmi. A rossz fűtés miatt a termekben télen nem lehet egy helyben maradni a hideg miatt. Két bét múlva kezdődik a tanítás. Vajon az illetékesek hogyan látják a jövőt? Milyen lelkiismerettel várják szeptember elsejét? Ezt kérdezik az andornaktályai szülők és a gyermekek. Reméljük, kíváncsi kérdésükre nem sokáig késik a válasz. VARGA ZOLTÁN UTAZÁSI SZEZON... A szállítások zökkenőin kí- : vül, rövidesen- munkaerő- hiány is szaporítja a gondokat: a nyári szünidő a vége felé közeledik, a MÉK alkalmazásából kilépnek a diákok A felvásárlás zavartalanságát megfelelő számú szállítóeszközzel, új munkaerő felvételével kell biztosítani Gyöngyösön is...! (Gerő Sándor rajza) Érthetetlen nagyvonalúság Bizonyos mértékig érthető: a ház tulajdonosai nem ebben az öreg épületben laknak, ezért különösképpen nem is érdekli őket, hogy Gyöngyösön, az Április 4-e utca hat családja bosszankodik-e, elégedetutánpótlás, a talajerő növelése. Mindenekelőtt növelni kell a szervestrágyázott területeket, el kell érni, hogy az eddigi évenkénti 10 százalékos — az országos átlagtól is jóval alacsonyabb — szervestrágyázott területet, ez évben legalább 15 százalékra, mintegy 40 000 kataszteri holdra növeljük. Meg kell valósítanunk azt is, hogy a szervestrágya ne késő ősszel, hanem most, közvetlenül az aratás után kerüljön kihordásra és leszántásra. A másik fontos feladat: biztosítani, hogy idejében1 rendelkezésre álljon és tényleg a kenyérgabonához kerülj ün felhasználásra a szükséges meny- nyiségű műtrágya. Heves megyében az elmúlt évben 174, ez évben közel 200 kiló műtrágya került felhasználásra kataszteri holdanként. Ez lehetővé teszi a kenyér7 gabona-vetésekhez előírt meny- nyiség biztosítását. Ha ezek után, a megfelelő mennyiségű és minőségű vetőmag idejében, a jól előkészített, kellően ülepedett magágyba kerül, akkor a szakemberek véleménye szerint még a viszonylag kedvezőtlen időjárás esetén is elérjük jövőre a kenyérgabonából kitűzött termésátlagot, s ezzel közel jutunk megyénkben is az egyik mező- gazdasági fő feladat, a kenyérgabona-probléma megoldásához. Ez nemcsak gazdasági, hanem fontos politikai kérdésként* jelentkezik termelő- szövetkezeteink előtt. Ezért helyeseljük és a több; járás termelőszövetkezetei számára is javasoljuk; valósítsák meg a hevesi járás több termelőszövetkezetének helyes kezdeményezését. A hevesi járásban a jó minőségű vetések érdekében külön vetési brigádot hoznak létre, amelyen belül kellően érvényesítik az egyéni felelősséget és az anyagi érdekeltséget. Az is igen helyes, sőt követendő, példának látszik, hogy a vetési munkában részt vevő dolgozók (brigádvezetők, traktorosok, vetőgépkezelők) részére jól képzett szakemberek bevonásával megbeszéléseket, rövid tanfolyamokat tartanak a vetési munkák megkezdése előtt, ahol megvitatják a kenyérgabona-vetés legfontosabb és legjobban bevált agrotechnikai módszereit, kiképezik a vetésben részt vevő dolgozókat. Kérjük termelőszövetkezeteink vezetőségét, hogy e fontos országos és megyei kérdés megoldására, az őszi vetési, betakarítási munkákra alaposan átgondolt, a szövetkezeti tagok által megvitatott és általuk jóváhagyott ütemtervet készítsenek, amely biztosítja a rendelkezésre álló munkaerő helyes megszervezését, a fogaterő és gépi kapacitás maximális kihasználását, az időben és jó minőségben történő vetési, betakarítási és őszi mélyszántási munkák elvégzését. A most következő ősz.i feladatok megoldásával, a vetések jó minőségű elvégzésével, a viszonylag jó termést Ígérő kapások, szőlő és takarmányféleségek időbeni, veszteség nélküli betakarításával, valamint az őszi mélyszántás elvégzésével újabb jelentős lépést teszünk előre a Központi Bizottság februári határozatának megvalósításáért, a termelőszövetkezetek további megszilárdításáért, a jövő évi jó termés megalapozásáért. lenkedik-e az elhanyagolt épület miatt. Igaz, a városi tanács építési és közlekedési osztálya mái elrendelte az életveszélyes épületrészek rendbehozatalát, ami. nek költségeit közadók módjára hajtják be, ha szükséges. De nem csak kidűlőfélben levő falak, leomlani kész kémények borzolják a lakók idegeit, hanem egyéb „csekélységek” is, bár ezek nem élet- veszélyesek. Kezdjük az egyszerűbbel. Ott a vízvezetéki kút az udvaron. De csak van. Régóta nem használható. Vízért az utcai közkútra kell járni. Csupán az udvari kút néhány méteres vezetékét kellene kijavítani ahhoz, hogy a hat család aránylag kényelmesen jusson ismét vízhez. Olyan nagy luxust jelentene ez nekik? Annyira felesleges1 igényt tételez fel, ha a hát család az udvarról szeretne vizet kapni, hogy ezzel törődni sem érdemes? Nem hisszük! Hát akkor? Ja, hogy a háztulajdonosnak pénzébe kerülne a vízvezetéki cső megjavíttiatása, és erre már igazán nem akar áldozni? A közös illemhelyek kijavíttatását sem rendelte el a szak- igazgatási osztály. Itt sincs életveszély, csak... Hát, még állnak a deszkafalak, még az ajtókat be " lehet csukni, de hogy milyen állapotban...! És egy méterre mellette ott van az élelmiszerüzlet! Éppen oda való. Vagy: mégsem? Legalább erre a szomszédságra való tekintettel kellene közegészség- ügyi szempontból is az elavult illemhelyét rendbe tétetni. Tudjuk, hogy a ház tulajdonosainak, a Péczeli-örökösöknek mindez kiadást jelent. De ha a lakbért be tudják szedni, a lakókról is illik gondoskodnak. A szocialista humanizmusra joggal apellálhatunk a hat család nevében, (g. mól—) rMPVMÉG-, 3 1964. augusztus 19., szerda
