Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-16 / 165. szám

Félév után ben a primőrt. A tervezett 580 vagonnak 77,8 százalékát telje­sítette a megye, a bázishoz ké­pest az arány 66,4 százalék, a burgonya, zöldség és gyü­mölcsféléknél. Júliusban már jelentkezett az elkésett ter­mék, ami végső soron az évi tervek teljesítését segítik elő. A számok nyelvén tájé- kozitat a statisztika. Az első félév értékelése minden­esetre döntő fontossággal bír, figyelmeztető, hogy hol, s mi a baj, hova keÚ az erőket össz­pontosítani az év'második fe­lében. Sok múlik azon, hogy a mezőgazdaság milyen eredmé­nyekkel zárja az ötéves terv negyedik évét, ahol ezekben a napokban a betakarítás nagy munkája mellett már a jövő esztendő megalapozása folyik. Az első féléven túl vagyunk, az alaposabb elemző munka, a sikerek és veszteségek mérle­gelése után a következő fel­adat a lelkiismeretes, hozzá­értő munka mind a vezetők, mind a beosztott dolgozók ré­széről a népgazdaság minden területén, kitűzött céljaink megvalósítása érdekében. Min­denkinek tudnia kell, hogy a m agya rázkódás semmit sem változtat a tényéken ., 5 P. E. Példát mutatnak a tanulásban Mind több a képesített szakember az egri járásnál Az egri járásban nagy fi­gyelmet fordítanak a tanácsi dolgozók továbbképzésére, tanulására. Amint a kor­mány idevonatkozó rendelete megjelent, nyomban hozzá­láttak a tanulás megszerve­zéséhez. Első lépésként a művelődésügyi osztály segít­ségével az általános iskola VII—VIII. osztályát szervez­ték meg és így elérték, hogy ma már az egri járásban minden tanácsi vezető, ügy­Áfiol az anyag „sóhajtozik** • • • intéző, ügyviteli dolgozó ren­delkezik az általános iskola nyolc osztályával. Az általá­nos iskola két felső osztályá­nak elvégzése után a tanácsi dolgozók részére megszer­vezték a közgazdasági tech­nikumban — együtt a me­gyei és a városi tanáccsal — az első technikumi levelező osztályt. Ebben az osztály­ban jelenleg is 29 tanácsi dolgozó tanul, akik közül 15 az egri járáshoz tartozik. Ezenkívül a járásból 11 ta­nácsi dolgozó egyetemet, más középiskolát 16, marxis­ta egyetemet 14 dolgozó vé­gez. E tanulmányok mellett a 83 általános államigazga­tási ismeretek vizsgáira kö­telezett dolgozó közül már 60-an eleget tették vizsgakö­telezettségüknek. A szorgalmas munka és ta­nulás meghozza a gyümöl­csét, hiszen amíg a nagy ta­nulási időszak beindulása előtt mindössze két képesí­tett szakember volt a járás­nál, ma már ez a szám 19-re emelkedett. Ide már nem hallatszik a gyár zaja, csend van, nyuga­lom, tisztaság ... Mielőtt belép­ne az ember erre a munka­helyre, az ajtók előtt kétszer is megtörli a cipőjét és kopog­tat. Kijár a megkülönböztetés, hiszen afféle „rendelőintézet” ez: ahol gépekkel, ügyes mű­szerekkel, hozzávaló nagy- nagy türelemmel faggatják a rideg femet, „panaszait” jegyzik hosszú Vizsgálatok során. Baczur László fogadja az érkezőket, azt a 800—900 féle idegen árut, nyersanyagot, kooperációs terméket, amelyek közül szinte mindennap fut be valami a Finomszerelvénygyár telepére. Kollégáival ő nézi a sok-sok alkatrészt csínre, mé­retre, s ha gyakorlott érzékkel különösebb hibát vesz észre valamelyiken, azonnal intézke­dik, máris küldi teljes szigorú kivizsgálásra a laboratóriu­mokba. Csak a „makkegészsé­ges” anyag mehet tovább az üzemekbe! Fiatalember kalauzol végig ismeretlen birodalmukban, ér­dekes berendezések között. — A szilárdságot, a nyúlás, mélyhúzás, keménység lehet­séges végső értékhatárát állapít­juk meg ezekben a helyiségek­ben— magyarázza szíves kész­séggel Pántya Imre mérnök. Király László laboráns ép­pen egy szakítógép előtt fogla­latoskodik: a két pofa közé — leendő orvosi fecskendő du­gattyújának anyagából — az „Sr. A 58” megnevezésű fél­kemény sárgarézből készült próbapálcát igyekszik beszorí­tani ... Gombnyomásra indul a gép, mozdul az alsó pofa, nyú­lik és szakad hangos roppanás­sal kétfelé a méretre eszter­gált, szabványszerű rézpálca. A kis jelzőműszer remegve megáll, mozdulatlanul egy szá­mot jelez: annyit bír el az a réz... A fémek felületi repedéseit — amelyeket szemmel nem lát­ni még — egykettőre kimutat­ja a próbapad. A petróleumba áztatott nagy finomságú vas­por az erővonalak sűrűsödése szerint „megül” a hibásodáson, pontosan mutatja a „kórt”. A belső anyaghibát azonban csak röntgennel tud­juk felfedni — magyarázza a mechanikai laboratórium ve­zetője. — Nem olcsó mulatság, de feltétlenül megéri, mert ér­dekes dolgokat derít fel a csodálatos sugár! Nézze csak ezt a rudacskát, tengely lenne új gyártmányunkhoz, a kompresszorhoz, itt a kezem­ben. Kívülről semmit sem lát, pedig a külső kéreg alatt szita- szerűen hemzsegnek benne a zárványok. Nem hiszi? Tessék, itt egy másik, ezt már leeszter­gáltuk, világosan láthatja: se­lejtes ez, nem lesz belőle so­ha tengely! És sajnos, az érke­zett áru 90 százaléka ilyen,... A „Danuviától” kaptuk — A legjobb hatvani szerelő... Fűtőházi hé A füzesabonyi MÁV-fűtöház i kezelővágányain fekete szén- < kupacok között pöfögnek a gőz- í masinák. Egyhangú csaholásuk 1 csillék csikorgásával, lapátok i zörejével, vízcsobogással olvad össze... Az 52064-es számú , mozdony rááll a kezelővágány- J ra. Most érkezett egy tehervo- } nattal Debrecenből. Szenet és < vizet vételezne, mint a többi. ] Kovács III. Sándor és sógora Kovács József megszokott munkájukhoz látnak. Rámol­nak. Ezt csinálják nap nap* «tán, ha esik, ha fúj. 20—30 J fokos hidegben, 40 fokos me- i legben, a „gőzparipák” tete-7 jén, vagy a vágányok között...* Daru emeli a csillét a moz-5 dony szerkocsija fölé, kibillen- ^ ti a szenet. A két ember pedig ? előrehámyja, hogy közelébb le-J gyen a fűtőnek, amikor majd i a kazánba lapátolja. ^ A rámolás végeztével a moz- ► dony odébb áll a vízdaru alá,? — mert ugyancsak megcsap-! pant a vízállás a szerkocsiban! J Nem csoda, hosszú utat tett* meg a gép... A hatalmas tar- j tály mohón nyeli a vizet, mi- ^ közben a fűtő a mozdony ka-? Kánjában felgyülemlett salakot? a vágány közé engedi. Vízvételi után a mozdony előbbre húz.? A két Kovács a sínék közül ki- f lapátolja a forró salakot. i A 424174 számú mozdony & j fordítóra áll. Kovács III. Són-? dór bekapcsolja a motort, —* ami egyenletes sebességgel j hajtja a forgatót. Az 58 éves i ember egy kicsit eltűnődik: —t> ez a technika vívmánya! Bez-’ zeg a 40-es években még kéz-j zél hajtották a fordítót... most? csak egy kapcsolás az egész, és * viszi a villanymotor... 4 Nyugdíj felé közeledő rántó-$ ló családjában hagyományai van már a vasutassá gnak: aj napszámos Kovácsék gyerme- ,j kei mind a sínek, vonatok mel-t lé szegődtek, ö maga Puszta-? Szabolcson kezdte. Budafokon,! Kelenföldén, Egerben folytat-^ ta, most meg itt van Füzes­abonyban, jelenlegi munkahe­lyén. Két fiából is vasutast ne- j Mint a magyar sajtó bőségesen tájékoztatott, a művelt Nyugat újabb forradalmi újítással lepte meg az emberi­séget. Ez pedig az egy- részes fürdőruha. Per­sze, nem az az egy ré­szes fürdőruha, amely eddig a magyar höl­gyek takargatnivalóit is fedte, hanem az az egyrészes, ami kétré­szes, csak az egyik részt anyagtakarékos­sági szempontból feles­legesnek minősítették. A felesleges rész ala­pos és hosszas kísérle­tezés után a felső lett. így a fejlettebb kapi­talista strandokon a monokininek elneve­zett alkalmatosság tel­jesen fedetlenül hagy­ja azt a részt, amelyet nálunk a hagyományos bikini csak félig ha­gyott fedetlenül. Azért mondom, hogy a fejlettebb kapitalista strandokon, mert saj­nos még a szabad vi­lágban is akadnak olyan taplófejüek, akik nem átallották kivezet­ni egy monokinis höl­gyet, aki az új divat szellemében bátran, leplezetlenül megmu­tatta az igazságot. Természetesen meg­indult a termékeny vi­ta, amelyben mindenki /Költő-, oaipi bikini megszólal, aki csak szá­mít. Elsősorban a di­vatdiktátorok, aztán természetesen az egy­házatyák. Ez utóbbiak az egekbe kiáltanak, pedig ezúttal nincs igazuk, hisz ősszüleink az összes templomi ol­tárképen monokiniben járnak. Csakhogy Éva anyánk monokinije még modernebb, mint Monsieur Dior-é, mert azon hátul sincs sem­mi, elöl is csak egy fü­gefalevél. De nem mar- radhatnak ki a vitából a politikusok sem, hi­szen nem lehetetlen, hogy egy következő vá­lasztást éppen az dönt el, hogy ki milyen ál­láspontot foglalt el eb­ben a sorsdöntő és korszakot formáló kér­désben. A vita lapzártakor teljes erővel folyik és mi egyelőre nem tehe­tünk egyebet, minthogy izgatottan várjuk: va­jon jövőre a Lidőn és Miamiban monokini­ben, vagy bikiniben pompáznak a hölgyek? A várakozás feszültsé­gét némiképpen enyhí­tendő közreadok né­hány véleményt, amely eddig a vitákban el­hangzott. Joe Nimolé, radiká­lis politikus: — A mi pártunk el­lene van mindenféle kendőzésnek. Mi a meztelen igazságra va­gyunk kíváncsiak és mélységesen elítéljük azokat, akik a lényeg eltakarására töreksze­nek. Mi már elég fej­lettek vagyunk az igaz­ság megismerésére. Amennyiben parla­menti túlsúlyba jutunk, ígérhetjük, hogy nem állunk meg ezen a ponton és célul tűzzük ki a teljes igazság fel­fedését. Franz. Linch, szoc- dem-jelölt: A monokini az egyenlőség csődje. így egyes asszonyok jogta­lan előnyökkel rendel­keznek és ez más asz- szonytársakban jogos kisebbségi érzésre ad­na okot, E hölgyek lát­ható előnyeikkel jogta­lan előnyökhöz jutná- na-k, nem beszélve ar­ról, hogy a strandokon elterelnék a figyelmet a közelgő választások­ról. Félő, hogy egyes férfiak a látvány hatá­sára nem a mi pártun­kat választanák... Mrs. Csotrogány, az Űdvhadsereg kapitá­nya: — Szodoma! Gomor­ra! Világvége, pusztu­lás, dögvész! A fertő elleni tiltakozásul nem engedjük férjeinket a strandra. De ha ez sem használ, a legvég­sőktől sem riadunk vissza. Biztos győzel­met ígérő fegyverünk: tiltakozásul az Üdv­hadsereg hölgyeivel monokiniben jelenünk meg a fürdőhelyeken... Madmoiselle Fran- coise, sztriptiz-müvész- nö: — A monokini he­lyes dolog. Demokra­tikus intézmény, mert így azok a szegényebb néposztályok is hozzá­juthatnak a művészet élvezetéhez, akik nem tudják megfizetni a lo­kálok magas árait. Egutő! félek csak. Ily módon sok civil asz- szony kaphat kedvet a mi szakmánkra ... Mr. Lastex, fürdő­ruhagyáros: felvásárlásában 35 százalékos a lemaradás, de emögött hatá­rozott lépést takarnak a té­nyek. Aránytalanul nagy volt ugyanis az előző években a szarvasmarhák kivágása, meg­csappant sőt fennállt ilyen kö­rülmények között az állomány pusztulásának veszélye. A te- nyészalapot kellett növelni, hogy az elkövetkezendő évek szarvasmarha-kivágásához az alapanyagot biztosítani tud­juk, azért négyezer leszerző­dött üszőt állítottak tenyész­tésbe. A tojásfelvásárlásban jelentős javulás van, amelynek eredője az, hogy több község­ben kicserélték az állományt és a háztáji gazdaságok így a tavalyinál húsz százalékkal több tojás átadására kötöttek szerződést. Az időjárás függ­vénye volt a burgonya, a zöld­ség és gyümölcs termesztésé­nek eredménye. Bár a primőr áruból — mint a hajtatott paprika, paradicsom és ubor­ka — növekedett a kínálat, s így a felvásárlás is a bázishoz képest, a megyei igényeket en­nek ellenére sem tudtuk kielé­gíteni. A kedvezőtlen időjárás ugyanis későbbre tolta a be- érést, s a tömeget adó szabad­földi áruk nem követték idő­jVéhány nappal ezelőtt le- zárult' az első félév. Statisztikai kimutatások ké­szülnek, jelentések fogalma­zódnak a népgazdaság vala­mennyi területén • elért ered­ményekről. Nyilvánosságra ke­rülnek a helyi jellegű adatok­ra épülő országos összesítések az 1964-es gazdasági év első hat hónapjának fejlődéséről. Tagadhatatlan, a számok . be­szédesebbek minden ékes szó­nál, de a fejlődés fokát más­képp is lehet mérni. Elegendő, ha jártunkban-keltünkben ala­posan körültekintünk, s észre­vesszük az épülő lakóházakat, kulturális és ipari-mezőgazda­sági létesítményeket, az áru­cikkek minőségi és mennyiségi változásait, embertársainkat ... Az ötéves terv negyedik évében kettős feladat neheze­dik a gazdasági ágak mind­egyikére; fő feladat az ötéves tervben megszabott tervek tel­jesítése és a részfeladatokat tartalmazó 1964-es év kitűzött céljainak elérése. Szervesen összetartozik a kettő, hiszen életszínvonalunk emeléséről, a népjólét és a gazdasági bázisa­ink növekedéséről külön-külön nem beszélhetünk. A z első félév a tél okozta nehézkes indulás elle­nére eredményeiket hozott az iparban, de az első félév né­hány mutatója meghatározó tényezőként szerepel a mező- gazdaság elkövetkezendő mun­kájában. Megyénk mezőgazda­sági profilú, eredményeinket, fejlődésünket döntően befolyá­solják a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok tevékeny­ségei. Az első félév ilyen te­kintetben nem mondható meg­nyugtatónak, még akkor sem, ha tudjuk, a mezőgazdasági termékek betakarítása, a fel­vásárlás zöme csupán az év második felében történik. A mezőgazdaság legfonto­sabb területén, az állattenyész­tésben a takarmányhiány és esetenként más, döntő tényező közrejátszása miatt komoly ki­esés mutatkozik. Az állat és állati termék féléves felvásár­lási tervében csak a tojásfel- vásáriási előirányzatot teljesí­tette a megye A vágómarhák ít köznapok vélt, büszke arra, hogy az egyik mozdonyvezetőként, a másik villanyszerelőként öreg­bíti a Kovácsoknak kijáró el­ismerést ... Amiből kapott már néhány­szor Kovács III. Sándor is, leg­utóbb a múlt szombati vasutas- napom: amikor Kiváló dolgozó- oklevéllel jutalmazták jó mun­kájáért! Szigetváry József gondolták talán, hogy „elmegy” i — szerencsénkre röntgengé- ; púnk is van, nem sajnáltuk a i fáradságot, vesződséget, pénzt. í az utolsó darabig átvilágítot- J tűk őket. Mindről film készült i — nem én mondom — az bizo- 1 nyitja a selejtet... ! A metallográfiái laborban 1 egy perlit-ferrites anyag mik- - ro-keménységét méri, szövet- ; szerkezetét vizsgálja Kádár István, az előtte lévő fekvő : fémmdkroszkópom. 1 — „Ráérő” időnkben egy összehasonlító, úgynevezett etalon sorozathoz készítünk darabokat — 500—600 szüksé- ; ges belőlük — bizony időbe te- ; lik, amíg elkészül... Az eta­lonnal az anyag salakosságat , és esetleges hőkezelési hibáit ellenőrizzük majd. Salakosság? — Sok bajunk van vele! — kapcsolódik beszélgetésünkbe az anyagvizsgáló osztály veze- . tője, Bereczky László. Például a fecskendőkhöz használatos réz olyan salakosán érkezik Csepelről, hogy nem győzünk eleget bosszankodni miatta! Az orvosi segédeszközöknek — főleg ha külföldre küldjük — csillogniuk, ragyogniuk kelle­ne. A csepeli rézből készült feeskendőíejeket pedig akár­hogyan is csiszoljuk, a salak­szemcse sokszor benne marad. A hiba kiküszöbölésére az év első négy hónapjában nem ke­vesebb mint 235 412 forint plusz-munkadíjat fizettünk ki! ; De ha már elkezdtem a pa- : naszkodást, hadd folytassam j tovább: fő a fejünk az öntö­dei Vállalat budapesti telepé­ről érkezett dinamómágnesek miatt is! Mert milyenek azok .. . ? Kérem. 15 százaléka mérethibás, 8 százaléka repedt, 5 százaléka pedig „nem veszi fel” a feszültséget! — sorolja nekitüzesedve az osztályveze­tő ... — Mondjam-e tovább?“ Nem folytatta, lenyelte in­kább előtörni készülő indula­tait, a vendéget megkímélte az újabb bosszúságtól. Tovább tessékelt maga előtt egy má­sik laboratórium felé: a kitün­tetett vegyészmérnök, Horpáczy Miklós „házatájára” ... — Itt az anyag kémiai össze­tételét vizsgáljuk, acélok, szí­nesfémek, kenőanyagok, lak­kok minőségét ellenőrizzük. Általában 8—10 alkotót ve­szünk szemügyre, idegen anya­goknál és készáruknál... Ösz- szesen talán százféle különböző vizsgálat során ... Kapóra jön a véletlen talál­kozás az ajtóban éppen a meo-főosztály vezetőjével, Kócza Imrével altadunk össze. Sok a hiba, sok a panasz a kooperáló vállalatok felé. És a Finomszerelvénygyár vajon milyen munkát végez, milyen árut küld szét a nagyvilágba? — Ahol dolgoznak — úgy tartják —, hiba is akad min­dig — válaszolja a főosztály- vezető. Nálunk is van. De nyu­godt szívvel mondhatom, hogy nem annyi mint amazokéban! Mi tavaly például 416 esetben éltünk különböző panasszal a hibás nyersanyagok és koope­rációs termékek miatt, és csak három esetben kaptunk rekla­mációt saját gyártmányainkra! Nem én mondom ezt — meg­kérdezheti a Minőségellenőrző Rt-ot is.., Gyónl Gyula Szabó Istvánt, a hatvani épít­kezések körzeti karbantartó villanyszerelő j ét. A harmincéves fiatalember 11 éve dolgozik az építőipar­ban, végzi munkáját szorgal­mas igyekezettel, legjobb fu­tása szerint. Teljesítményével elégedettek, — megbecsülik érte: négyszeres őrzője már a .Kiváló dolgozó” kitüntetés­nek! Feladata érdekes, színes, változatos és felelősségteljes: az elektromos meghajtású gé­pek, villamos berendezésék javítása, ellenőrzése, állandó üzemképes állapotban való tartása, — állandó elfoglaltsá­got jelent számára. Munkáját az idei vállalati versenyfel­ajánlás karbantartókra vonat­kozó vállalása jellemzi: ,... jobb tmk-szervezéssel tö­rekedni a gépek eredménye­sebb kihasználására, csökken­teni a meghibásodásból eredő gépállást.” Napi elfoglaltsága mellett Szabó István részt vállal a tár­sadalmi munkákból is. Mint a vállalat szakszervezeti bizott­ságának tagja, törődik, sákat foglalkozik munkatársai ügyes- pajos dolgaival, kéréseivel, pa­naszaival: ott segít, ahol tud .. Egy munkás ő, a vállalat sok-sok dolgozója közül, aki méltán szolgált rá eddigi ki­tüntetéseire, s szolgál rá újra meg újra, nap nap után az elis­merésre. Munkatársai közül sokan lövethetnék .. . ! nxtpmM , s # 1964. július 16., csütörtök — A jó erkölcs ne- 5 vében tiltakozom. Mii lesz így a világból? És) főleg mi lesz belőlem. \ Tízmillió bikinim és ? ötmillió bikinibe való * műkeblem hever arak-i tárakban. Ezeket talány én viseljem el? i Miss Btiby, hajadon:! — Helyeslem! Végre < nyilvánosan is nyerjen\ bizonyítást, hogy nem a, bikini teszi az embert.! Felháborító, hogy a. technika mai állásai mellett egy negyven-$ éves nőnek olyan jó ...' külseje legyen, mint* nekem, öntsünk tisztái vizet a pohárbak Per-2 sze, három-négy év\ múlva vezessük be új-5 ra a bikinit... í Topolya Ignác, ma-) gyár állampolgár: 5 — Mereven elítélem5 az effajta, túlzásokat, i Tiltakozom ellene és t javaslom, hogy a válla-i latunk küldjön tiltako zó memorandum ot,) amelyet én személye-1 sen juttatok el az ille-i tékesekhez. Így sajáté szemúleg is megszem-\ lélem ezt a fertőt és. aztán teljes felháboro-'* dással tudok harcolni \ ellene... ? ősz Ferenc 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents