Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-16 / 165. szám

Pásztortáneed Aranyostól—Cannes-ig üj boltok, kisvendéglők Bővül a földművesszövetkezetek szolgáltató tevékenysége Emlékek a Gyöngyösbokrétáról AZ ELKÖVETKEZENDŐ he­tekben, hónapokban újabb lé­tesítményekkel gyarapodnak Heves megye földművesszövet­kezetei. Több új bolt, kisven­déglő nyitja meg kapuit rövi­desen a vásárlók, a vendégek előtt. Egy hónap múlva átadják Felsőtárkányban a modern, mintegy 800 ezer forintos költ­séggel felépített kisvendéglőt. Az új épület valószínűleg nagy sikert arat majd a turisták kö­rében, hiszen a vendéglő körül ízléses víkendházakat is építet­tek, amelyekben egyszerre 80 vendég helyezhető el; A tervek szerint a vendéglő körül cam- ping-tábort is létesítenek. Bekölcén már építik az új eszpresszó-falatozót, Kálban pedig a napokban kerül sor a 600 ezer forintos új, korszerű bisztró átadására. Füzesabonyban a földműves­szövetkezet cukrászdája új, modernül berendezett terme­lőüzemmel bővül. Abasáron az elavult cukrászdát teljesen át­alakítják, korszerűsítik, az igé­nyeknek megfelelő szórakozó­helyet létesítenek belőle. Nagyfügeden új falatozó, Szarvaskőn kisvendéglő, Ká­polnán bisztró, Domoszlón pe­dig falatozó épül. Mindegyiket még ebben az évben átadják rendeltetésének. De nemcsak új szórakozóhe­lyek létesülnek, hanem a föld­művesszövetkezetek bővítik üzlethálózatukat is. Bükkszent- erzsébeten, Kápolnán, Szarvas­kőn, Tiszanánán és Domoszlón új boltokat létesítenek a vásár­lók jobb és gyorsabb kiszolgálá­sára. Az építkezéseknél a föld­művesszövetkezeti tagok szép eredményeket étiek el, nagy­arányú társadalmi munkájuk­kal hozzájárultak és hozzájá­rulnak az építkezések gyor­sabb befejezéséhez. TOVÁBB BŐVÜL az év fo­lyamán a földmüvesszövetke- zetek szolgáltató tevékenysége is. A megyében jelenleg 9 köz­ségben van úgynevezett szol­gáltató bolt, amelynek tevé­kenysége főleg a háztartási gé­pek — mosógép, falihenger, padlókefélő és egyebeik — köl­csönzésére és más, különféle szolgáltatások elvégzésére irá­nyul. A megyében a lakosság a földművesszövetkezeti bol­tokból 23 szaküzletben 51 ve­gyesboltban, 6 vendéglátóipari egységben és 60 egyéb jellegű boltban kölcsönözhet különféle cikkeket. A javítások elvégzésé­re a különböző ktsz-eknek 59 földművesszövetkezeti egység­ben van felvevőhelyük, a ház­tartási kisgépeket 36 helyen le­het beadni javításra. Az év hátralévő részében a földművesszövetkezetek tovább bővítik javító-szolgáltató tevé­kenységüket. Az elmúlt évben 891 ezer forint volt azoknak a gépeknek az ára, amelyeket a földművesszövetkezetek a la­kosságnak kikölcsönöztek. Eb­ben az évben a gépek számát jelentősen növelik. A meglévők mellett kikölcsönzésre kerül még újabb 468 ezer forint ér­tékű gépállomány is. A kiköl­csönzött gépek számának emel­kedése mellett ebben az évben az elrontott gépek javításai gyorsabban és folyamatosab­ban történnek. A kölcsönzések mellett to­vább emelkedik azoknak a bol­toknak a száma, amelyek vál­lalják a különféle javításokat. Az év folyamán a meglévőkön kívül újabb 8 üzlet kapcsoló­dik be a javításokba, a háztar­tási kisgépek javítását pedig az eddigi 36 bolt helyett 35 fogja vállalni. PÉTERVÁSÁRÁN még ez évben elkészül egy új 500 ezer forintos költséggel épülő mo­soda, Ez már azért is nagyon jelentős, mert Egeren kívül eddig a megyében sehol sem volt ilyen jellegű létesítmény. Az új mosoda valószínűleg enyhít majd a jelenleg meg­levő gondokon; A földművesszövetkezetek a fentieken kívül az elkövetke­zendő időben több helyen vál­lalnak harisnyaszem-felszedést mint eddig, új mozgófűrésze­ket állítanak munkába — a tél beköszöntésével pedig az el­múlt évektől eltérően — na­gyon sok helyen vállalnak majd húsfüstölést (kaposi) A hevesaranyosi Űj Élet Tsz irodájában Boros Balázs, bér- számfejtő íróasztalán kimuta­tások, munkaívek, halomnyi irat, tömött számoszlopokkal. Őszülő, sovány, vékony arcú férfi. Kilenc esztendővel fia­talabb, mint a huszadik szá­zad. Élete — dokumentum. Amit a magyar népművelés története a Gyöngyösbokréta címszó alatt feljegyzett, annak tanúja, s részese volt. S nem­csak tanúja, egyszerű részese, de tevékeny mozgatója: 1933- ban, falujában ö alakította meg a Gyöngyösbokréta együt­test! Aki kaszál, szánt-vet, arat, az egész nagy világból csali azt látja, ami kaszája elé kerül, csak a földet látja, ame­lyen jár, amelyet gör­nyedve dolgoz; ha a dere­kát egyenesíti, csak akkor emeli pillantását feljebb, a lá­tóhatárig, az ég tiszta kékjére, távoli felhőkre. Boros Balázs­nak több maradt, mire emlé­kezni tud... Sziklához csapó­dó hullámok a La Manche-on, aranyló homok Cannes-ban, a parti sétányon; halszagú leve­gő; a kikötő tarka zsongása Hamburgban. És siker, siker, tapsok a valóban világot je­lentő deszkákon; Nyugat-Eurö- pa városainak színpadain _ A hevesaranyosi Gyöngyösbokréta együttes tagjai. A felvétel 1934-ben készült Budapesten. nyokat felkutatta, a töredékek- kólába. 40 pengő ment eä koszt­ból isimét egész, összefüggő ra, szállásra havonta, mert a szökési, vagy témaanyagot áilí- parasztgyerek helyet a „jegy- tott össze, amennyiben ezt hí- ző-intemá tusban” nem kapha- telesem tették” (H. Sas Judit) s tott. 110 pengő tandíjat kellett „Aranyoson van az én lakásom, A babámat hej, de ritkán látom, Pedig annak csinos a járása, Büszkén megyen, hogy mindenki lássa...” Tanya, tanya, szénégető tanya, Ezt a kislányt töri a nyavalya.., Naponta 170 hektoliter folyó és 20 ezer üveg sör Duda, duda, szőrös duda, Az is szőrös, aki fújja! A kánikula beköszöntésével nyári csúcsforgalom előtt 90— Egerben növekedett a sörfo- 100 hektoliter sörnél nem gyaszíás — a nagy melegben szállítottak többet naponta a jól esik egy-egy pohár jégbe palackozóüzemből, hűtött hideg sör. De nemcsak a fogyasztás növekedett meg a meleg na­pok beköszöntésével, hanem a Magyar Országos Söripari Vál­lalat egri kirendeltségének munkája is, ahol naponta mintegy 20 ezer üveg sört pa­lackoznak a kőbányai világos­ból. A palackozóüzem dolgozói másfél műszakban dolgoznak, hogy az igényeket ki tudják elégíteni. Az üzemből nemcsak palac­kozott, hanem hordós sör is kerül a megye italboltjaiba, üzleteibe — naponta mintegy 160—170 hektoliter. Nem kis mennyiség ez sem, hiszen a AiW. — Doktor úr, nekem az az elképzelésem, hogy valami tör­tént velem!... rosra mázolt padok szegélyez­tek. Az utolsó pádon egy nő ült és a térdére fektetett könyvből olvasott. Már csak két-három lépésre lehettem tőle, amikor felemel­te a fejét és rám nézett. Erzsi volt, az én egykori ózdi tánc­partnerem, akinek annyira tet­szettem. Megörültem. — Jó napot, Péter — köszönt előre és huncutul mosolygott. Olyan közvetlen-bizalmasan, mintha tegnap este váltunk volna el. — Jó napot, Erzsiké. — Akaratlanul kihúztam maga­mat. — Hát magát mi lélte? — Egy kicsit összetörött a lábam. — Istenem... hogyan csinál­ta? — Rám omlott a szénfal. — Hát miért nem vigyázott? Erre nem tudtam mit mon­dani. — De most már jobban van? — Igen. — Emlékszik, hogy elintézett engem akkor Ózdon? — tréfá­san megfenyegetett. — Hát.: . — Ügy összeharapta a számat — elkomorodott —, de már nem haragszom — nyugtatott meg és ismét mosolygott. Ahogy most néztem, nem érthettem, miért volt nekem olyan idegen ez a kedves, örökké változó kifejezesd, fer­devágású szeme körül néhány alig észrevehető szarkaláb in­cselkedett az arc minden moz­dulására. Valamelyest lefogyott, megsápadt. Vállig érő dús, kékesfekete haja talán még szebb volt, mint azelőtt. Persze az éles nappali fény nem jó az ilyen vizsgálódásra. Egyszerre nagy kedvem tá­madt, hogy elmondjam minden bajomat. Megittam még fél litert. Es­te hat óra lehetett. A napnak még ereje volt. Ügy éreztem, a hőségtől szétrobban a fejem. Felvettem a köpenyemet és két mankóra támaszkodva le­mentem a klinikakertbe. Út­közben eszembe jutott: a ta­nár úr bizonyára nem is gon­dolta komolyan, hogy én ismét megtanuljak járni. Neki tudnia kell, hogy milyen iszonyú fáj­dalmat okoz, ha kicsit is ráne­hezedek a jobb lábamra és mozdítani próbálom. Az lehe­tetlen. Nem mondta ő azt ko­molyan. Végigkopogtam a klínikavá- ros széles főutcáján lefelé a konyhák és a kazánházak irá­nyába. Majd letértem egy mellékösvényre, amelyet pi­A magyar bokrétás-küldöttség Hamburg kikötőjében, 1936-ban. A ritka, dokumen- tális értékű kép eddig még egyetlen újságban sem jelent meg, lapunkban lát először nap­világot. És szállodák; szállodák már­ványoszlopos, díszes-eirádás hallja, ahol libériás szolga vi­szi a poggyászokat a lifthez... parfüm, bőrfotelék és fekete­kávé szaga. Régi, megfakult, barna szí­nű fényképet emel a tenyeré­be: — Ez Pesten készült, 34- hen..; Viktor Emánuel, olasz király fogadtatása alkalmából nagy felvonulást rendeztek a fővárosban, s arra meghívták az aranyosi együttest is. Mi álltunk díszsorfalat... Három vagy négy napig tartózkodtunk Pesten. Esténként! a Városi Színházban léptünk fel. Az ellenfon-adalmi Horthy- rendszer legpropagáltabb, a parasztság között végzett nép­művelési tevékenységének ágát, a Gyöngyösbokrétá-t 1931-ben hozták létre. A 15 éven keresztül, 1948-ig műkö­dő néptánc-mozgalomról soká­ig csak annyit lehetett tud­nunk, hogy káros volt, érték­telen, kútfeje minden irreden­tizmusnak, nacionalizmusnak és sovinizmusnak; hogy a moz­galmat idegenforgalmi és va­lutaszerző érdek éltette, s az „ősi magyarkodás” csak arra volt jó, hogy a parasztság szo­ciális problémákkal törődő fi­gyelmét elaltassa s ugyanak­kor szórakoztatója legyen eg- zotikumhajhászó külföldiek­nek, hamis csillogást akaró uraknak, polgároknak. Sokáig csak ennyit tudhat­tunk a bokréta-mozgalomról; ma már egyetemen is tanítják, hegy mind eme negatív voná­sai ellenére pozitív vonásokkal is rendelkezett, „a hagyomá­1464. július 16., csütörtök az som mellékes tény, hogy az ország különböző részein kb. 120—140 községben váltak is­mertté a helyi néptáncok. Milyen hatása volt a Gyön- gyös bokréta-mozgalomnak He­vesaranyoson? — Táncainkat nemcsak a be­mutatókon jártuk. hanem mindenféle ünnepen • •. hét vé­gi táncmulatságokon is. Ilyen alkalom adta az ötletet is a bokrétáis csoport megalakítá­sára. Mikó-Hermann Miklós, a fel- németi jegyző fia, elvetődött Hevesaranyosra s látta, mit tudnak a fiatalok. Szóba ele­gyedett Boros Balázzsal, $ a 22 éves, táncot tudó és szerető fürge legény, nekilátott csopor­tot szervezni. A csoport vezeté­sét a jegyzőfiú látta el: de mikor az antiszemitizmus, a zsidóellenes hangulat mind vadabb méreteket öltött, az aranyosiak ulkázt kaptak a Bokréta Szövetségtől, válassza­nak keresztény vezetőt Akkor került az együttes élére Stub- nya Árpád, tanító. — Tizennyolc—húsz—hu­szonöt tagja volt az együttes­nek. Az összes fiatal ide tö­mörült. A bemutatókra csak nyolc pár utazhatott mindig, de nem volt veszekedés. Szé­pen beosztottuk, mikor ki sze­repel. A fővárosi Városi Színház színpadán „Szent István heté­ben.” — augusztus közepén — évről évre felcsendültek a ré­gi, kedves aranyosi dalok: „Vígan, vígan, víg angyalom, Víg órában termett rajom, Mindig ilyen víg voltam én, Víg órában születtem én... ” Csak a nóta dallama szár­nyalt vígan. Boza Nándor, az együttes hajdani tagja, most is keserűen említi, mennyire sze­retett volna tanulni. Négy évig járatták az egri Dobó reális­Büszkék a hevesaranyosiák, sok gyűjtő járt már a faluban, hogy a táncokat kísérő nótá­kat lejegyezze. S ezeket a da­lokat lekottázta még Rácz Zsiga is! Két tánc tette híressé az aranyosiakat: a Icampós-tánc (pásztortánc) meg a duda-tánc. E két táncot járta 1935-ben London. 1936-ban Hamburg városában Boros Balázs — a kitűnő képességű legény egye­dül képviselte a faluját; 1937- ben Cannes-ba, a francia Ri­viérára már Ferencz cinege Já­nos is eljutott Borossal. — Olaszországba készültünk mindnyájan, utazott volna az egész együttes, mikor kitört a világháború — mondja Boza Nándor. 1948-ban táncolták utoljára nagyapáik táncát a füzesabo­nyi ünnepi vásáron. Akkor szűnt meg végképp a bofcrétás csoport És tovább? Halottá merevedett volna örökre a ré­gi szokás? Nem! Az öreg sub­lótokból, kasznik mélyéről elő­kerültek a színes gyapjúszok- nyák, kötött harisnyák, fehér siingolt ingek és kötények, a sujtásos bársony bőrkék, főkö­tők, a gombos-pitykés mellé­nyek, — magukra öltötték a KISZ-fiatalók. S a régi tánccal, amelyet si­kerrel roptak apáik, sikert arattak 91c is a Hámén Kató kulturális szemlén. Pataby Dezső fizetni egy esztendőben — ez akkoriban egy ló ára volt! S hiába akart volna sorsának korlátái közül kitömd Hossó Imre, Ferencz cinege János, Hossó kapocsi János, Tóth Bá­lint, Boza Miklós is. S a lányok — Boros Vilma, Cseh babó Má­ria, Ferencz Piroska, Ferencz Anna, Pelle Mária, Sipos panyi Teréz — még álmukban sem mertek gondolni más életre, mint amely nem a föld száraz­szorító törvényéhez kötődik. A történelem azóta javított — Boza Nándor lánya gimnazista, amit apjától megtagadtak, ne­ki már megadták. (• •> •> •> <• *;< .; SAL4MŰW PÁL 10. Még a legnagyobb fájdalmak idején is sokkal többet tud­tam beszélni Verával, minták­kor délután. Ö beszélt, beszélt, én meg másra gondolva bólo­gattam. XXX Mikor Vera elment, jó gyor­san megittam egy üveg bada­csonyit. Egyáltalán nem köny- nyített rajtam, csak még szo­morúbb lettem. Megéreztem, hogy éjjeliszekrényemen a ki­nevezéssel befejeződött valami és egészen más kezdődik az életemben. Furcsán, idegenül maradtam magammal. Kívül­ről láttam magamat, amint egy szépen berendezett szobá­ban ülök, hallgatom valaki panaszát és bólogatok. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents