Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-12 / 162. szám
/ Széles vásznú, nes. Széles, mint a világ, hangos, mint egy gyík futása a fűben, és színes, mint az emlékezet. Amely oda tud fordulni minden tlátó kamerájával az ősmagra ós a Pleiádokra, felbontja színeire az asszír gyolcsot és Pompadour viganóját; az agykéreg barázdái kiszűrik az éterből Ábel sikolyát és a költő hangját, amikor visszahullott feje a párnára és azt mondta: Mehr Licht. ♦ Látja és hallja az emlékezet egy kis cingár ember táncoló sasszéit is, ahogy a bá- doglavórba vizet önt és ugyanakkor ujjongva felkiált: — Magnifique! És felnéz a falra, mint mim dig ilyenkor, ha ilyesmit észlel. * A falon cifrázott gót betűkkel okmány, berámázva: „Nos Rector — így kezdődik, aztán középen egy név: Doctor Mark Edelstein. És lent a dátum: Anno Dó- mini 1884. Egy asszony szétvetett lábbal ül a bőrdíványon, odanéz ö is a falra, a képből nem ért semmit és abból sem, amit a kis cingár ember folyton ismétel: magnifique! magnifique! Három elemit kijárt a tanyai iskolában, a tanítótól ezt a szót soha nem hallotta, de a tanácsosáktól se Becsben, ahol két évig szolgált. Aztán jött a csizmás katonaember, az „undok, idős finánc”, akinek a felesége lett. Megkésett észleléssel, úgynevezett spátreakcióval vissza- kapja fejét a rámás képre. Mint a vérhab, úgy bugyborékol fel száján az évszám: 1884. Épp akkor lett a felesége annak az embernek. ő most huszonnyolc éves. Huszonnégy volt akkor. Hány évvé lehet az a vékony kis ember? Fekete császárkabátjában, ahogy illeg csipogva — megmfique! magnifique! — nem is ember ez, hanem valami madár, egy feketerigó, amely most rebbent le az úir széli eperfáról, be a szobába, aböl csak ketten vannak: az asszony, aki lassú, vonszolt kézzel ötM magára ruháit és a kis madár, a Cingár doktor. Miért ugrál ez a kis ember, iés mitől olyan boldog? Még néma tudja, de majd meg fogja tudni Persze, csak azt, amd rá vonatkozik, csakis őrá. Mert a doktor nemcsak ő miatta boldog. Az egyik levelet volt professzora irta, Hoírath Frei wirth. Csak eny- nyi volt a levélben: Brávó, - Hobt Edelstein, a hypo tézis helyes, csak így tovább. A másik levelet apja írta. Ez négyoldalas volt, de már hangos, szí- BOROS ELEMÉR: (Dokumentum film) az első mondatai magasba emeltek, szintié fel a felhőkig. Így kezdődött! Édes fiunk, Márk! Nagyon, nagyon köszönjük a pénzt, de ne küldjél többet, a bolt most jól megy, itt vannak a vásárosok és rövidesen öntjük a gyertyát is, hiszen tudod. s. Hiszen tudja, valóban tudja Márk. És azt is tudja, hogy apja már megbékélt a történtekkel, hogy otthagyta a pozsonyi iskolát, nem lett belőle pap, mégis a mindenható Istent szolgálja, gyógyítja, operálja a képére teremtett embereket. Hát ezért volt most boldog a doktor és még azért, mert a páciensen, aki most jött hozzá rendelésre először, azt a diagnózist állapította meg, amelytől számára minden esetben megrengett a világ. Visszarakja kaucsukmand- esettáit a karjára, belerázza kabátujjába, így ül le a könyvekkel, fiolás dobozokkal tornyozott íróasztalához; és két kezét összekulcsolva, pillantásaival átlót húz az asztal két végébe állított két dugoer- rotyp között Az egyiken szülei és köröttük állva, ülve, guggolva hét gyermek, 5 a legnagyobb — a másik a saját fényképe, 6, Hanka ée négy gyerek. Huszonhat éves. Tizennyolc éves volt, amikor a prágai Rector kezet fogott vele: — Doktorrá fogadamJ Két évet a párizsi Charité- klinikán töltött Ezért is szakadt fel belőle az öröm szép szava így: magnifique, magnifique! Az asszony tehát idősebb, mint ő. Mégis, ha szól hozzá, azt mondja néki: fiam. A' tudomány magasából, a korszakán komolyságából jön fel így a hang, no meg a szív melegéből is. Hiszen olyan Istennek tetsző dolgot közöl most majd vele. A vizsgálata eredményét, a diagnózist: — Fiam — mondja a doktor — magának gyereke lesz! Az asszony nem lepődik meg. Művirágot tűz nagy tűvel a kalapjára. — Azt én tudom. Hiszen már második hónapja, hogy elmaradt., A doktor kezébe veszi a családi képet és a lombíűrészelt rámát simogatja. Majd lassan ráemeli szemét az asszonyra: és maga azért jött hozzám, hogy én legyek az orvosa, igaz? Aki levezeti majd a szülést A nő elvigyorodik. Arcán ezer ráncba törik a cserzett, paraszti bőr, szájából elővillog két kiálló metszőfoga: — Ha én szülni akarok, akkor van otthon bába. — Hanem nőt akar? Az asszony kihúzza a derekát Mergreccsen a szék alatta, ahogy előrehajoL Szembe a doktorral. Arca premier plánban, Ingerült bizakodást fejez ki: — Hát azt... hogy csinálja el! Edelstein doktor felpattan. Az ajtóhoz ugrik, hogy kiszóljon Fräulein Hűdének, vezesse ki a pácienset. A kamera most a hátát fogja be a doktornak, amint épp lefékezi magát. Visszafordul és megáll a nő előtt: — Mondja, kérem, hogy kerül maga hozzám? Ki ajánlott magának engem? — Itt szolgál egy földim. A Trudl. — Ebben az utcában?-1- Nem. Csak itt, a városban. Ö is azt mondta, ne menjek bábához. Neki volt itt egy bosnyák orvosa, de azt behívták most gyakorlatra Szlavóniába. Hét ő mondta, hogy jöjjek magához. — Hozzám? A nevemet mondta? tgy: Mark Edelstein? Az asszony kabátja bolyhos szövetébe kapaszkodva, feljebb emelte melleit. Mintha kihívás is lett volna ebben a mozdulatában: tudja ő, hogy ez a két emlő sok tejet is adna, de neki nem kell a tej, nem kell a gyerek. —Trudl nem mondott nevet Csak azt mondta, hogy olyan orvoshoz menjek, akinek olyan izé,:hát szóval „olyan” neve van. Hát én csak mentem, mentem és néztem a táblákat. Volt egy doktor a másik utcában. Valami Dávid, a másik nevére nem emlék- szek. Aztán láttam itt a Herr Doktor tábláját És itt bent a szobában azt a nagy képet is. Fölmutatott a falra. A kép: Mózes a Színá j-he- gyen. Az orvos is felnézett a képre. És látta maga előtt a hegyet és azt a nagy szakállas embert, aki lehozta a hegyről a kőtáblákat. És mennyi kin, mennyi szenvedés azóta. Elsüllyedtek hegyek, kiapadtak folyók, elpusztultak népek, de itt vannak mégiscsak az emberek, millió és millió, és a nagy- szakállú papa, a sok gyerek, mind jók, egészségesek, és ott van Hanka ,az ő felesége, és az ő négy gyereke. A legkisebb most visít a harmadik szobában. Három vastag falon is áttör az édes hang. Megfordul a kis cingár doktor: — Mondja, fiam, de miért gondolta, hogy éppen én .;.? Az asszony szélesen befordul a képbe. Nekitámasztja nagy mellét az asztal szélének és kemény, szinte goromba hangsúllyal mondja: — Merthogy maguk szeretik a pénzt Premier plan: a kis doktor végtelenül fáradt, szomorú az arca. Arcán a belső vihar nyomai. Reszket a bőr az orrcim- pa árnyékában. De ez csak pár pillanat. A Szináj-hegyi kép ősmodellje TASNÁDI VARGA ÉVA: ANYÁM Törékeny volt, oly szép ée hamvas még, fiatal ágak hajoltak fejére. Űzte a gond —- hívta a messzeség, de sohasem volt ifjúságra pénze. Sokszor még éjjel is csak dolgozott. Fakó volt, mindig egyetlen ruhája, nem fogott rajta kínlódás, robot, s táncolva járt, ha szerelmese várt*. , Szelíden halt meg egy kék hajnalon, s róla beszélnek mind a legszebb versek, ott kint a szél, amikor hallgatom, • s a dalok is, mit mások elfeledtek. Róla beszélnek mind a verssorok, s szobrát faragják ragyogva a rímek. . Piros láng volt, mely könnyen ellobog, s tündöklő fehér emléké a szívnek. rheinka Ferenc: Szillciumcsapolók (linómetszet) t kolnl. Maga egészséges asz- szony. Annak a magzatnak, ott a maga szíve alatt joga van az élethez. Megszerezte a jogot abban a pillanatban, amikor megfogamzott Tudta, érezte, hogy kissé tudományosan fejezte ki magát az előtt az asszony előtt De azt is látta, hogy az asszony megértette őt Ám nagyon furcsán reagált az ünnepélyes szavakra. Hangja fölerősödött és szinte recsegett: — Én azt kérdem, mibe került — Nyúlt a nagy, csatos táskája után. — Van nekem spórolt pénzem. A doktor szelíden szólt: — Nem kell a pénz. Ne fizessen semmit érti, fiam? A vizsgálatért se fizessen. Menjen haza... és hordja ki a gyereket egészségben. Kezét gyengéden ráborította az asszony ráncos, bütykös ke- zeféjére: — Hát mit tudhatja maga, hogy a magzat akit maga ott hord a szíve alatt mivé fejlődhet? Mit tudhatja maga, mi lesz abból a gyerekbőt ha felnő? Lehet hogy egy nagy író, híres festő. Tudós. Orvos. Igen, egy nagy orvos... aki egy új szérumot talál fel... aki megváltja szenvedéseiből az egész világot Az asszony felugrott, összecsapta csatos táskáját. Valamit mondani akart Vicsorított fogai már össze is koccantak, de |med. univ. dr. Marie Edelstein hangja megelőzte őt: ! — Nagy bűn az, amit maga I tenni akar. Rettenetes bűn! Az asszony becsapta maga [mögött az ajtót I Kép: a doktor elbámuló i szemmel mered az ajtóra, a • kredencen zümmögnek az üve- Igek, a falon mozog a Szináj- ihegyi festmény. óta a megszokott szenvedés szaturáló elemei szűrik át ezeket a pillanatokat. Megszólal, hangja már semmit sem árul el abból, ami az iménti mondat után lejátszódott benne. Napmeleg süt a hangjából: — Édes" fiam — búg ki a hang a szakállerdő mögül, mint az a másik hang valamikor az égő csipkebokorból — a magzatot megölni annyi, mint egy felnőtt embert meggyilSnitt. Narrátor: Az asszonyra hatott a W» cingár doktor beszéde. Nem ment utána cigányasszonyhoz se, boszorka-bábához se, angyalcsináló orvoshoz se. Megszülte gyermekét. Felirat: 1889. április 27. Keresztelő. Ott állnak, az asszony, karján a csecsemővel, oldalán a férjével. A férj vám- tiszti egyenruhában, és mert jóval idősebb, mint a felesége, esöte tett-peckesen. A gyermek pólyában, mint egy torz kis állat, zöld csé- nevész, bár ez nem csoda, hiszen még csak egyhetes. Beírják az asszony leánynevét: Klára Pölzű. Aztán a férjét: Alois Schickelgruber. És az újszülött keresztnevét: Adolfus. Az újszülött Adolfus később már csak így használja nevét: Adolf, és a hosszú JSchickelgruber név helyett fölveszi ezt a nevet: Hitler. Zene, dance macabre. Majd a zárókép. Végtelen sorokban menet« menet, menet. Háttérben füstölgő kémények. Hang: Links , , Rechts,.. Links; i. Rechts .. i Kép: a tömegben múmiára aszott aggastyán. Valahonnan felsikott egy hang: — Uramisten, hiszen ez professzor Edelstein. Az öreg a hang irányába fordul, de egy lovaglóostor csattan a hátán. Állati, rikácsoló hang: — Balra! Csizmák ropognak, hangok üvöltenek: — Heil Hitter! És vonulnak, vonulnak az emberek, öregek, fiatalok betegek, gyerekek, közöttük a múmia, professzor Edelstein, mind-mind egy Irányba. Aztán kémények füstölögnek, és mindentbeborít a füst, és a köd. Vége. Fin. Ende A film, a rémkép lepergett. Higgyük örökre. És te, olvasó, emlékező és értő ember, tudom, úgy véled, nem is a kis orvos, doktor Edelstein követte el a hibát, hanem a szerző, amikor eltéveszti a premisszát. Mert a tétel világos: „A fasizmus szennye Hitler nélkül is szerteáradt volna ...” Igen, a tétel ez. De a költő néha megcsalja tétéleit, lehunyja szemét és fantáziái. Rémképeket lát Bárha annak idején is jobban figyeltek volna a költők rémképeikre, mint bölcselőik hamis tételeire.
