Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-12 / 162. szám
FARKAS A NDR AS: Bármit 1e*xek.., i Bármit teszek, Iclict nevetnem. Magamban is, vagy más előtt, Minden tett színesül a kedvben. Így távlatot kap, s levegőt. Szatíra lehet nevetésem, / Vagy elfelejtett gondolat Hüllő szikrája cseppnyi résen, Amin szellem, s szív jót mulat, Nem árt a tettek erejének, Nem árt másoknak és nekem, A nevetés is ritmus, ének, Amivel munkám kergetem, Előre küldöm a jövőnek Ahol az új nap népei Csodálatos-magasra nőnek Sok-sok reményt megejteni. FOLNER ZOLTÁN: Feddőének Arca szilaj ének, hószín madár melle rohanok utána tajtékzó estekbe rányitok az ékes csillag végtelenre jaj, ha észrevenné! Harminc vérengző nyár toga ég csontomban nincsen maradásom örömben sem gondban suhanc ifjúságom szakadásig hordtam emléke is hol van? Eaengő kezemre forró napfény szárad érte kiáltozom hétköznap, vasárnap szavam .vinném hozzá lágy simogatásnak vedllynek, láznak. KATONA JUDIT versei: REGGELI eketét töltött . csészébe siet . feketébe ukrot dobott . kávéba assan és hosszan , nvarta elebómult elhajtotta idssám egy hangot ;fh SZólVa igyújtott égy igáiét tára üstjét fújdosta Latikába [affltit szórt a [áfnutáftóba ám sem pillantva gy szót sem szólva elkelt alapját éjére tette sóköpenyét ingára vette léét Zuhogott is elment ,t esőbe iám sem nézve igy szót serrt ejtve is én ÍOkógtám íreöffl két kezembe ejtvé. ' Tamkó Sirató Károly fordítása SM na Hűm ás Arcod keskeny, borostás. Alszol Kiver a fáradság sója rajtad ilyenkor magadra sem haragszol, hogy hétvégére ellökött a munka s elszabadult az út, mely levet naponta tanyák közé s tovább rohan. így visz e mást Is? Kell e bánat ragaszkodó és sorshoz szegődött másnak is, s másoké? Ceruzának papír, emberi szónak elevenség? Tudat: amit te tudsz, hogy nem lehetsz vendég csak ember parasztok között?! Alszol, zöld tűzzel most' is égnek a szemed szenére dobált nyárfák asszonyok eltört dereka, rétek s naptól gyűrött, verejtékező homlokók. Ég és föld közt öflődö, finom futóhomok vagy, kit gyökérként köt a táj. • PABLO NERUDA esztendős Cflaat Vertarany köntösét rám dobja az erdő tűnődő arcomon szederjes felleg nő őszi mezőimre libben búcsú kendő karmos téli csend jő. Lombosodnék végre skarlát tüzű nyárban ■ivem mélyén immár nyár tél egyformán , • van megkeresem mégis életben, halálban bár csak árnyát láttam. HARGITAI ISTVÁN« • c/L líleknejztű Ez itt a lélekvesztő: Sem csónak sem tutaj, A tengeren egy vessző Vagy pont, amit a metsző Szél legmesszebbre hajt. Kifelé visz az útja: A parttól egyre el, Törött a kormány rúdja, S a sextáns félrerúgva Használatlan bever. Nincs semmi tartalékja — Minthogy nincs célja se, Nem várja a planéta Kikötőiben még a Harang zúgása se. Elsüllyedne, ha tudna, De tenger áramok Felveszik vállaikra, A cettek mellette futva Kívánnak jónapot. AZ óceánok éji, Nagy csillagképei — Meg úgy szokták kísérni, Mint excsászárt a régi Unt hűbéresei. JACQUES PRÉVERT: Héthónapos és nyolckllós teher de életemben súlyosabb a léte. Minden percem ablakán bever huncut arca i mérgesen: szeder és puha vatta békés pihegése. Egy mosolyával mindenért fizet magára önt főzeléket, vizet síkong s két keze levegőbe ük Formáz a szája ő meg fi betűt S kis ördög szít szemébe kék tüzek Kacag ha meglát répdes, ha nyúl felém ■ hajamba markol párnás ujja mind. Morzsa nép tolong a szája szélén, táplálhatom még ‘ szivem reményén míg felnő s csitrl lányokra kacsint. PAPP MIKLÓS: VÁLASZ Bírálatod, Feri, de jólesett! (Ferencet kellett volna íml, ha még béklyózna j ambus ritmusa) barátibb Így s jobb Is a szonett! fis lm: bezöttyént újra egy hiba s a két rövidre csóválod fejed, de szíved biztos engem menteget: a mérték másodrendű: nincs vita; Barátom, jól lenyested ágaim! hem tudtad? (tudtad!) több lett így a gohdí leszűkítetted hitt határaim, és újra kezdenem kell, egyre csak szétzúztad emelt oltáraimat: de magasabb lett így a horizont! Azt hiszem, gyűlölöm az embereket Tudom. Most már határozottan tudom, s azt is, i hogy az emberek gyűlölete nem frissen fakadt méreg a lelkemben. Nem ót gyűlölöm, hanem !őket, nem egyeseket, hanem mindenkit. Évek I óta érzem, csak rejtegettem még magam előtt | is ezt az érzést, úgy bánva vele, mint öregedő ■ nő a ráncaival. Csak púder és krém helyett I önáltatás. Megyek az utcán. A lépések váltakozása ! visz vagy hoz valahová, vagy valahonnan — j teljesen lényegtelen, honnan hová —s körtt- ;lőttem emberek. Öregek, akik makacsul ra- Igaszkodnak az élethez. Fiatalok, akiknek még | nem jutott eszébe, hogy rnakacsok legyenek az ‘életért. Nők himbálódzó csípővel: öregek, 'akik fiataloknak, s fiatalok, akik öregeknek ,akarnak látszani. Futnak, sietnek, sétálnak, itele vannak maguk csinálta problémákkal,- r elvekről beszélnek, s nem tudják, hogy az * elvek is elmúlnak, ha mi magunk elmúlunk, Gy Ólölöm ezt a játékot. Valamikor én is akartam valamit tenni, • vatalci lenni. És én legalább nem hazudtam. \Nem hazudtam, hogy amit tenni akarok, az ja közjót szolgálja majd, hogyha vataló leszek, akkor az emberekért leszek. Nem. Én 'nagyon is jól tudtam, hogy az ember hiába Iemelkedett ki az áttatvitágbót, hiába épített Iházakat köböl, utalmt betonból és törvényeket 'gránitból, mindig és újra magáért, a saját ] létéért küzd. Én ezt tudtam, ök ezt letagadják. Innen van minden. innen, hogy gyűlölöm az embereket, s !Innen, hogy ők csak kinevelnek engem. 3 ami Ikétségbpejtö, hogy aZ én gyűlöletem úgy pereg I ín róluk. mint. olajos testről a víz, * nevetésük [tantaluszi kínokat okoz nekem. Műtőit apám meghalt, emlékszem, ok- itóber vált, s korán jött a nyálkás Óse, ~ még '.Utolsó szemvillanásával megborzongani ké- ’ szüU. Mindig tavasszal akart meghalni, amikor Pablo Neruda, családi nevén Neftali Ricardo Reyes, a világhírű kommunista költő és békeharcos, hatvan éves. 1904. július 11-én született Temuco nevű chilei városkában. írói nevét Jan Nerudátóí, a múlt század Jeles cseh költőjétől, és prózalrőjától vette, akinek műveit nagyon kedvelte. Pablo Neruda diplomáciai szolgálattal kezdte pályafutását. Költészetének első szakaszában a szürrealizmus képviselője volt. Mint hazája madridi követe, a spanyol polgárháború és Garcia Lorca költészetének hatása alatt szerelmes dalnokból a társadalmi haladás harcosává érlelődött. Rádöbbent, hogy eddigi irodalmi munkássága zsákutcába jutott és az emberi szenvedés elleni küzdelemben találta meg a kivezető utat. Egy életre eljegyezte magát a proletariátus igaz ügyével, a munkásmozgalommal. A második világháború alatt, a harci zajtól távol, szóval és írásban küzdött a haladás ügyének győzelméért. 1942-ben, mint Chile mexikói követe, falragaszokon Jelentette meg Sztálingrádi ódáját, amelyben ünnepelte a szovjet katonák hősiességét, s ezzel is szorgalmazta a második front mielőbbi megnyitását. Éhező Dél A megalázott chilei fájdalma kong a lotal szénben, melyre a keserű ércet fejtő munkás ráncos árnyéka borul. Látom születését, nyomorult életét, s ahogyan elvész a salakos hamuban. Görnyed és elnyúlik, mintha velő kezdődne, vele végződne a világ, szénpor, lángok és ingoványok között. Télen rázza a köhögés, s nem esik meg egyéb, csak egy. ló poroszkál a fekete vízben, amelybe eukaliptusz levele hullott, mint valami élettelen kés. A tenger munkásai Valparaisóban történt, hogy meghívtak: a tenger munkásai: alacsony termetűek voltak és keménykötésűek. Napbarnított arcukon a Cserldea-óceán térképe, hatalmas áramlásaival, cáparajokkal és viharmadarak h ullámszám yaival. Félmeztelen és rosszul táplált, szegény kisietetnek, szerettem elnézni, ahogy küzdöttek és összemérték erejüket messzi tájakról jött férfiakkal, nyomorúságos idegen kikötőkből való legényekkel és hallgattam őket: spanyolok, kínaiak, baltímorébeliek és kronstadtiak mind egyazon nyelven beszélték. Könny szökött szemembe, amikor az Intemacionálét énekelték. „Testvérek”, szerettem volna szólani de csak a megindultság sóhaja szakadt fel keblemből, mely énekké válva, ajkamról a habok felé szállt. Maguk közül valónak tartottak. , Férfi tekintetük átölelt s néma pillantásukban elismerés volt GYURKÓ GÉZA: * • » Ok: ketten langyos a fold, a forró nyár előtt, a mikor hűvösen ölelnek a rögök. Ez sem Sikerült neki. — Minden akartam lenni, s ez lettem. Remélem, te többre viszed. Csak semmi érzelgősség, fiam. Semmi érzelgősség. Azt hagyjuk meg az ostobáknak. Érted? Értettem. És remegő ujjakkal fogtam le a szemét. Minden alcart lenni és ézt még anyám sem értette meg. Amikor a háború után börtönbe került, anyám otthagyta. Aztán öngyilkos lett. Apám nem sírt érte. — Asszony volt. Gyenge. Méltatlan hozzám és az élethez — mondta és megfeszültek az inak a kezén. Akkor néztem, figyeltem a kezét, mit árul el az 6 keménységéből, határozottságából. A két kéz vékony volt, a kissé horgas ujjakkal erőtlennek tűnt. De az ujjak Vége, ahogy befelé görbültek, riasztóak is, de egyben megkapóak is voltak. Ezek az ujjak mindent tudtak volna tenni, — Csak semmi érzelgősség — cseng most is fülemben apám rekelt hangja, > magam előtt tdtom, ahogy határozott léptekkel, katonásan megy be anyám szobájába. Tudtam miért. Nem csinált titkot belőle. — Fér/í leszel. Fenébe a hazugságokkal! Anyádat én sohasem csaltam még. A csalás érzelgősség és azt Id nem állhatom. Minden héten kétszer, Pontos időben. Te ts igy tedd — és én szégyelltem hütlgatózni. Érdekes. Nem akkor gyűlöltem az embereket, amikor valósággal üldözték. Az apómért. Nem. Akkor vált kivel harcolni, ki éllen dacosnak lenni. Keménynek. Könyörtelennek. Elszántnak. Mindig és mindenütt éreztem A háború befejezése után visszatért hazájába. A munkások képviselőjeként bejutott a szenátusba, és részt vett a legális kommunista párt szervezésében. Támogatta a demokrácia mellett hitet tevő Gonzales Vldela elnökké választását, majd amikor az elnök diáktátori eszközökhöz nyúlt, a szenátus nyílt ülésén ha- zaárulással vádolta. Bujdosnia kellett; Vldela kopól felgyújtották otthonát, de sikerült M- . játszani üldözői éberségét, külföldre szökött, és áthajózott Európába. Itt bekapcsolódott a békevilágmozgalomba. A konferenciák ismert szónoka lett. Munkásságáért megkapta a Nemzetközi Lenin Békedijat. Videla bukása után visszatért Chilébe, ahol 1984 júliusában, ötvenedik születésnapját már hazája Is megünnepelte, a haladó világgal együtt. \ Nagyszerű költészetét, melyet merész képek és asszociációk, a szabadon szárnyaló, kötetlen fórma bravúrjai jellemeznek, a dél- amerikai népek szabadságszeretete, békevágya, s a népek közötti barátság szelleme hatja át. Hatvanadik születésnapján ml is szeretettel köszöntjük Pablo Nerudát és sok, alkotásban gazdag évet kívánunk néki. B. B. Temesselek a pampák földjébe Temessetek a pampák földjébe, Cigányok járnak majd táncot fölöttem, és véremből sarjadó vad kalászok tarkítják a végtelen mezőket, míg én a rónán száguldó lovak dobogását fülelem, ahogy a patkók rohama elhantolt testemen dübörög ál Lezárt ajkam megcsókolja a szárba szökő magot, melyen felkúszik tekintetem, hogy gyönyörködjék a vágtában féktelen kedvem: ölj meg, kis élet, S szórd szét poraimat , akár a gitár fémhúrjainak rekedt hangját. PATAGONIA % Fókák párosodnak a jég birodalmának sötét barlangjaiban, hol végvárait őrzi az óceán. « KéródáŐ tehenek tarkítják a patagóndaá nappalt, mely kicsapódó gőz lázadásához hasonló, dermesztő magányba lövellve forró oszlopát Sivár vagy Amerika, mint a meg nem szólaló harang. HoM vigyázza a pásztort és hálását, akik nem nyúlnak köteled után és nem hallják szavad. Nő körülöttük a messzeség, éjszaka leskelődik rájuk, míg új nap születik, koravén akár a többi. (A verseket Boldog Balázs fordította). magam mellett, magam mögött erőket, akik velem vannak, vagy legalábbis velem éreznek. Ú, akkor boldog voltam. Akkor úgy éreztem, hogyha megküzdök velük, megküzdök az ellenem szervezkedökkel, akkor valaki leszek, akkor minden lehetek. Nem volt abban az időben kedvem hozzá, de értelmét se láttam, hogy tartalommal töltsem még a „mn- den”‘t. Akkor nem voltam egyedül. Mert gondoltak rám, gondolkodtak felőlem, törődtek velem. Figyeltek. Számon tartottak. Veszélyes voltam. És az ősi, nagyszerű ösztönök úgy tomboltak bennem, mint százezer évekkel ezelőtt az üldözők elöl a csati Hton menekülőben. A nevetőkkel szemben nem tudok harcolni. Akkor azokat nem gyűlöltein. Esküszöm nem. Pedig apám gyűlölte őket. Minden oka megvolt rá, s nekem is megtett volna. De most ezeket, akik itt mennek az utcán körülöttem, s őket is, akik ott, a hivatalban róják a sorokat, hogy minden sorral megkurtíisák az életüket és közben kuncognak rajtam, mint valami tehetetlen idiótán, — gyűlölöm Valamennyit. És nagyon egyedül Vagyok. Nekem nincs feleségem, akihez hetenkínt kétszer.,. És fiam sincs, akit megtaníthatnék a gyűlöletre ,., És emberek sincsenek körülöttem, mert nem tudiiak vetem már mit kezdem, miután és nem tudok velük mit kezdeni, Talán legjobb lenne véget vetni mindennek. Meg is tenném. Csak éj», tégálább egy ember sajnal-.c aztán. De satuul«! nélkül még a hátit is éi telmsilen. Megyek haza, TáUeyraré-ót olvasom. Tar Ián századszor is, Neki volt hatalma megvetni, gyűlölni, és fakénnél hagyni az embereket. Ketten maradtunk: ő a könyvben, én ag életbén. S Ö a boldogabb! IMt H,
