Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-10 / 160. szám
Nem szeretem a lekezelő vállveregetést, légióként akkor nem, amikor hivatalos tanácskozáson tapasztalom. Igaz, a szándék az esetek többségében nem a lekicsinylés, hanem ennek éppen az ellenkezője. De mit ér a szándék, ha... ! Példával hadd illusztráljam mondandömat. Nemrég ismét olyan tanácskozáson volt alkalmam részt venni, amely a női egyenjogúság elvi, de főként gyakorlati tapasztalatait tette az éber figyelem ntgyítója alá. Szép és dicsérendő dolog ez a felelősségteljes őrködés a jogok fölött, különösen akkor, amikor arcnak a bizonyos nagyítónak a nyelét férfiak tartják a kezükben. És valóban érdekes mindaz, amit ilyenkor a férfiak elmondanak — a nők védelmében. Hogy otthon, a sízürkévé fakuló mindennapok gyakorlatában ezek a férfi-joggyakomo- kok miként biztosítják a lehetőséget hivatalosan fennen hangoztatott elveik megvalósításához, az most más kérdés. Maradjunk a tárgyalóasztal mellett elhangzó szavaknál. Érdemes ezekre is odafigyelni. Például! Az ám: biztatni az elvtársnőket ...! Mire? És ha nem hangzatos kifejezéseket akarunk, akkor minek használtunk állandóan hangzatos kifejezéseket? Valami nem stimmel. Azzal a bizonyos szöggel, ami a zsákban szokott egy darabig meglapulni, valami baj lett. ismét. Igaz, hallottam már olyat, hogy a tsz-ben a vezetőség által javasolt női brigádvezetőt éppen a nőle szavazták le. Nekik férfi vezető kell! Ez volt a nem titkolt álláspontjuk. De a bevezetőmben említett tanácskozáson az egyik gyár . szak- szervezeti vezetője azt is elmondta, hogy náluk két mérnöknő dolgozik, de nem végzettségüknek megfelelő munkakörben. Valami olyan megindokolással, hogy a nők képzettsége nem egyenlő a férfiak képzettségével. Ezek szerint a műszaki egyetemen, úgy látszik, másként bírálják el a nőket, másként oktatják és vizsgáztatják őket. De miért nem írják ezt rá mérnöki oklevelükre? Szóval: vigyázzunk! Ne essünk abba a hibába, aminek elkerülését szóban olyan erőteljesen deklaráljuk. Mert bizony, könnyebb frázisokat hangoztatni, vállveregető biztatással ösztönözni a „kedves elv- társnőket”, mint őszintén bevallani, hogy a női egyenjogúság aprónak tűnő tetteiben még vannak bennünk gátlások, még szívesen soroljuk magunkat a .szükségszerű kivételek” eseteihez. Jobban illene hozzánk, férfiakhoz, ha őszintén beváltanánk: egynémely dologban azért nehezünkre esik 'az egyenjogúság gyakorlata. Nem a házimunkáikra gondolok elsősorban, hiszen az már hovatovább mindenütt férfimunkának számít, hanem azokra az esetekre és vonatkozásokra, amikor úgy gondoljuk, ezt férfi megteheti,' de egy nő...! Illetve, tovább megyek: egy nő megteheti, de az én feleségem . .. ! Szememre vethetik most azt is: miért így írtam a címet, hogy — mi, férfiak és, a nők? Nincs ebben is rangsorolási tendencia? De: van. Ennek a tendenciának azonban eszmei- tető élét is hozzászámítottam. Azt hiszem, nem indokolatlanul. G. Molnár Ferenc öt megye pedagógusnőinek tanácskozásán az egyik szakszervezeti főfelelőis imigyen szólott: — Mi tudjuk, hogy a nők milyen felelősségteljes munkát végeznek, milyen nagy áldozatokat hoznak a családért A második műszák mellett sokszor a harmadik műszak is várja őket. Azt is tudjuk, hogy képességeik semmiben sem maradnák alul a férfiakéhoz képest. Mindig hálásan gondolunk a Bőkre, becsüljük és tiszteljük őket. Legyenek is határozottak, álljanak 3d ügyük mellett. A későbbiek során így folytatta: — Ne haragudjanak, hogy ilyen vállveregető tónusban mondom el gondolataimat, de csak így tudom kifejezni magam. Ez az önkritika kicsit megnyugtatott Néhány perccel később azonban megint felkaptam a fejem. — Az a fontos, hogy ezen a tanácskozáson nem speciálisan nőproblémákról nyafogtak. — Majd kedvesen meghajolt és az előbbi mondatához mosolyogva hozzátette: — Bocsánat a kifejezésért! Nem tudom, ezzel a bocsá- natkéréssél éUntézettnek vette-e önkéntelen, tehát éppen ezért őszinte kiszólását? Aztán: — Ml azért jöttünk le, mert biztatni akarjuk az elvtársnő- fcet. Mi nem hangzatos kifejezéseket akarunk! rpam d/eiőM i ziirei Szedik a paradicsomot a tarnabodi Tamagyöngye Tsz 20 holdas tábláján. A kertészeti brigád tagjai Szabadság- dűlőből már több mázsa termést szállították a piacra. (Kiss Béla felvétele) — TULAJDONKÉPPEN be Vagyunk ide zárva, ebbe a rohanó kocsiba. Egymásra vagyunk utalva. Ha magával valami történne, elsősorban nekem kellene segíteni. Az ablaknál álló sötét nap- szemüveges férfi nem válaszolt Mereven állt ott, csak ©rrcimpái rezdültók, amikor a száguldás szele belekapaszkodott az arcába. — Persze nem kívánom, hogy történjen baj... De igen érdékes az ilyen. Ugye? ... Én nagyon szeretek utazni. Butaság, de képzelje el: néha azon szórakozom, hogy a különböző Színű parcellákból rohanó zászlókat próbálok összeállítani .... mit... nézze csak, ott Van az a zöld kukoricás, meg áz a felszántott...; látja?.... A napszemüveges kissé feléje fordult. — Bocsásson meg, nem figyeltem oda. — Na igen ... ez az utazás. — Nem volt zavarban, fesztelenül csevegett tovább. — Annyira magával ragadja az émbert, hogy szinte észre sem Veszi, ami körülötte történik. Én jártam már így. A BflZA már aranysárga volt, és nem látszott semerre pipacs, meg kék búzavirág. 'Távolabb nyárfacsoportok tűntek fel, majd őket is elfelejtette a sebesség. Csak a távozó Oszlopok maradtak hűek a Vonathoz. Mereven álltak, Szabályosan, mint a katonák, drótkarjukat egymás vállán pihentetve. — Mennyi búza! őrület lenne, ha valaki elhatározná, hogy megszámolja, hány kalász van egy táblában — nagyot kacagott a tréfáján, s megtörölte izzadt homlokát. A kupéban egy kisgyerek állandóan őt figyelte, amióta felszállt. Kis öccse aludt az anyja ölében. A kupéban majdnem mindenki aludt, mert nagy meleg volt. — LATJA AZT a hegyvonulatot? Ott, a láthatáron. Na, ott középen az a két hegy.. . koporsó alakú az egyik. Az a Mátra. Valamikor katonakoromban arra masíroztam. Járt már arra? — Nem ... még nem voltam. tatta az utazókat a be szállásra. — Csinos kis fruska, nézze! ... Mai lányok. S milyen jól tudnak öltözködni. Még ki sem bújtak a tojásból, de már illegetik. magukat, hehehe... Tudja, nem azért mondom, de ha meglátok egy ilyet... pedig szeretem a feleségemet. Van két fiam is. Nagy csibészek. Talán itt a fényképük ... A vonat lassan megindult. A mozdony nagyokat rántott a KÁTAI GABOR: A koporsó formájú hegyek — Kár. Nagyon szép. Hatalmas erdők, zöld rétek. Emlékszem, mondta a [káplár: „Ide figyeljenek. Ml most a hegyek közt vagyunk. Jól nézzenek szét, mert ilyet egyhamar nem látnak. Aki nem veszi észre a tájat, arra csak azt tudom mondani, hogy vak.” Jó ember volt az öreg,' és szeretett festeni. Szép, havas erdőiket festett, amikor nem volt részeg. Rettentő büszke volt rá. De szép táj ide, szép táj oda, mi bizony nem nagyon néztük meg. A nyelvünk lógott a sok gyaloglástól. A napszemüveges néha bólintott, mintegy jelezve, tudomásul veszi, hogy hozzá beszélnek. Egyszer furcsán el is mosolyodott. Állomásra futott be a vonat. — Vámosgyörk! — hallatszott a kalauz rekedt hangja. Valahogy így mondta: „Vé- mosgyórk ...!” A hangszóró recsegett, egy női hang bizszerelvényen, egyre gyorsabb lett az iram. Váltókon csattogtak a kerekek, a rövid kanyarok ide-oda lódították a kocsit. Majd kiegyenesedett a pálya, s átadta a vonatnak a szabad rohanást. — Nem találom a fényképet ... nem baj. — Cigaretta után kutatott. — Parancsol? — KÖSZÖNÖM, nem dohányzóm ... — A napszem- üveges újra furcsán elmosolyodott. — Tudja, az én sziemem sem bírja nagyon a fényt. A napszemüveg azonban rontja a látást. Meg aztán olyan az ember vele, mintha nem volna arca. Elveszti a jellegzetességét. Egyszer vettem én is, de a feleségem azt mondta: „Tedd el, fiam, rossz, ha beszélek veled, s nem tudok a szemedbe n’-v- ni”. De hővakság ellen jó. Fiatal koromban nagyon sokat síztem. Talán azért romlott el a szemem is. Az a szikrázó, fehér hó... Mit szeret jobban, a nyarat, vagy a tetet? — Nekem mindegy... egyforma. — Nekem nem. Igaz, szép a tél is, de a nyár sokkal változatosabb. Fiatal koromban, hű, mennyit henteregtünk ilyenkor a lányokkal! Szinte forrt a vérünk. De hát... az idő elszállt. Mit gondol, hány éves vagyok? — Fogalmam sincs ... Most egy éles kanyar következőit. Mint a kés a köszörűkö- vön, úgy csikorogtak-csürüsz- költek a kerekek. — Negyvenhat, uram, Negyvenhat. Ugye sokkal kevesebbnek gondolt? Mit tagadjam? Valóban kevesebbnek látszom néhány évvel. Kiegyensúlyozottan- élek. Rendszeres étkezés, ez a titka... Na, már ilyen hamar leszáll? — Igen. Itt lakom. — Nem is tudtam, hogy hatvani. Jól elbeszélgettünk. A napszemüveges elfordult az ablaktól. Kinyújtotta a kezét, míg bele nem ütközött a csomagtartó csőoszlopába. Azt végigtapogatva nyúlt fel a táskáért, s egy fehér botért. Majd botorkálva elindult kifelé. RÉMÜLTEN nézett utána. „Hiszen ez Vak! S még én mutogattam neki a tájat... Marhaság ...” Űjra az ablakhoz fordult. Kint aranysárga búzatábla suhant el. Forróságot érzett. A láthatáron kék hegyek nyújtóztak. A hegyek formája olyan volt, mint a koporsóké. si áruhá; zott. Anya és a lánya, Idevalósiak ... Nehezen tudnak dönteni. —Talán ezt, a 302-est?! — Igaz, igaz, új-módibb az, .modernebb”, de jobb lesz mégis ez a másik .. No nem azért a pár forint különbségért, de valahogy jobban tetszik emez .,.— bizonygatja a magáét Szabó Imréné. — Persze, nekem mindegy, a mamáé lesz. — 63 éves — ő mondja majd ki a végső igent... Én csak használni fogom, a mama veszi .., Tudja, addig amíg a fürdőszobánk el nem készül teljesen, amíg a vizet be nem kötik, addig nem veszek gépet. Addig a mamánál mosok ... nekik otthon könnyű járású gém-eskutuk van, egykettőre megmerül a veder, a mi udvari kerekes kutunkból lassan jön a víz, csak kínlódnék vele úgyis... Majd ha csapból engedem a vizet, akkor veszek csak mosógépet... Különösképpen ezen a dél- előttön mindon második ember százassal fizet. A pénztárosnak régen elfogyott az aprópénze, a közeli boltokban váltott már néhányszor, de az sem elég ... Várni kell 'hát néhány percig a vevőnek, amíg a tanuló újra sikerít valahonnét forintosokat, tízeseket, húszasokat... — Nem tudok én várni, Gyurikám — türelmetlenkedik egy bajuszos bácsika —, sürget az idő, a munka: odahaza négy kőműves bontja a régi házat... tudhatod jól, hogy építkezünk, nem érék rá csellengeni én sem... És az emeleten ? A ruházati osztályon ma kevesebb a vásárló, de máskor bizony a fenti kiszolgálók is megizzadnak. Most ketten tartózkodnak csak a pult mögött: a főnök éppen Egerben van, a tanulókkal. Mi fogy innen az emeletről? — A kartonruhák, méteráruk közül a santung, kapósak a szép szőnyegek, függönyök, a kötött áruk, divatos cipők, szandálok, papucsok ... van miből választaniuk mindig — mondja Dér Lászlné. A Nyereséggel zárt a „Kékes” Általai 12 000 pár korcsot Műhimzés a lakosság A gyöngyösi „Kékes” Általános Ruházati Ktsz cipészrészlegének hírneve már túlszárnyalta nemcsak a város és a megye, hapern az ország határait is. Készítményeit ismerik Angliában és Svédországban, a dánok pedig évek óta itt szerzik be korcsolyacipő-szükségletüket. Ahogy a ktsz vezetői elmondják, az első félév folyamán több mint 12 000 pár kor- csolyacdpőt szállítottak ebbe a kis északi országba. Az exporttevékenységen kívül — amely a szövetkezet fő profilja — jelentős mennyiségű cipőt gyártottak a belföldi fogyasztók részére is. Az ízléses, változatos formákat kedvelik a gyöngyösiek és a környék lakéi. Ám a falon függő bekeretezett oklevelek arról tanúskodnak, hogy. a ktsz gyártmányai országos versenyeken is megálltak a helyüket. A ruházati részleggel ez év januárjában bővült, a ktsz. Hogy az átszervezés mennyire ésszerű volt, azt legjobban bizonyítja, hogy évekig ráfizetésNapoiiía már 80- száflítja az új gabo Ezekben a napokban a MÁV-nál megnövekedtek a feladatok, mert nagyobb arányokban. indult meg a zöldség, a gyümölcs és a gabona szállítása. A legújabb jelentések arról számolnak be, hogy naponta már 80—100 vasúti kocsi szállítja az új gabonát a MÁV vonalain a malmokba, illetve raktárakba. Az előzetes felmérések szerint egy-két óv múlva 300—400 kocsit kell gabonaszállításra beállítani. A l . . . kezdettől itt dolgozom, az áru- házban — e szót különoa hangsúllyal mondja —, tanuló- koromban még csak épült, de titokban már arra gondoltam, hogy mire felszabadulok, abban a szép épületben leszek én ’ is eladó ... Kartársnője — a nem is rokon —, Dér Ernőné mosolyogva hallgatja a beszélgetést... Ö még új ember itt, fél éve dolgozik az áruházban, nincsenek különösebb élményei. Hacsak az nem, amikor „az egyik néni a télen negatív inget akart vásárolni az unokájának.” — Nehéz volt visszafojtanom a nevetést, de mégis sikerült, s elővettem neki egy Neva-inget. „ Jó, jó, aranyoskám, adja csak azt a novát...” — mondta másodszor is rosz- szul a néni, adtam is, de akkor bizony már a polc felé kellett fordulnom a mosollyal... Néha vásározni is eljárunk, legutóbb Szűcsiben voltunk: 45 ezer forintot árultunk reggeltől estig... Milyenek a vevők? — Igényesek. Van pénzűk, s érte mindenből a legjobbat, a legszebbet akarják kapni! Visznek mindenfélét, nincsnek már „luxus-cikkek”! A perzsaszőnyeg csakúgy bevonult a falusi házakba ig mint például a televízió, a porszívó, meg a többi... Ha hiányzik valami, zúgolódnak. Mostanában, nyár idején vinnék az asztali ventillátort, az egyes, kettes főzőlapot, a „Lehel 120-as” hűtőszekrényt, vagy a negyven literes, meg a többi „praktikus” holmit ;.. Hol van. már a rég! világ, a régi falusi élet...? Idős parasztasszonyt szólítok meg a földszinten, özvegy Sándor Jánosnét- Mit mond az áruházról? — Jó dolog ez, kedves, mindent meg leheit itt találni ami kell.. Nem kell már Gyöngyösre gyalogolni, mint régen, az én időmben. Lámesak, helybe jött a városi bolt...! Gyóni Gyula a az első félévet tos Ruházati Ktsz yacipá Dániának - részére - Boyszolgálat sei működött, s most az első félévben nyereségessé vált. Távlati és közelebbi terveik a lakosság igényeinek minél tökéletesebb kielégítését szolgálják. A Köztársaság tér 1. szám alatt 800 000 forint beruházással központi szabóságot létesítenek. Az elaprózott részlegek összevonása folytán természetesen jelentékeny összéggel csökkentik a kiadásaikat is, amelyek az elmúlt években hozzájárultak a szabórészlegek veszteséges üzemeléséhez. A központi szabóüzemben majd műhímzést is vállalnak, a lakosságtól, amelyet eddig csupán Budapesten végeztek. A lakosság örömmel üdvözli a ktsz terveinek azt a pontját, amely szerint a javításra szoruló ruhadarabért . telefonhívásra, vagy egyéb értesítésre házhoz mennek, és azt vissza is szállítják anélkül, hogy ez a tevékenység a javítás árát emelné. *”a ktsz munkáját a lakosság jó véleménye mellett az is dicséri, hogy az első félévet 50 000 forintos nyereséggel zárták, amelyhez 25 000 forinttal az eddig veszteséges szabóság járult hozzá. Laczili János-180 vasúti Stocsi oát a MÁV vonalain MÁV-nak ebben az évben eddig még nem növekedett a fedettkocsiparkja. Ezzel szemben a múlt évinél nagyobb feladatokat kell megoldania, éppen ezért, jobb szervezéssel hidalják át a nehézségeket. napink* 3 19S4. július 10., péntek NI, FÉRFIAK ÉS A NŐK Falu Ott büszkélkedik rangos emeletével, gazdag választékával a község főutcáján ... Az abasáriaknak építették — jó három esztendeje, de messzi környékének is kedvelt vásárlóhelye: az árubőség, a figyelmes, kedves, gyors kiszolgálás vomzókörébeo tartja mind a szomszédos falvakat, s a gyöngyösi, sőt a fővárosi ember sem ritka vendég! A földművesszövetkezeti áruház két osztályán — vegyes iparcikk és ruházati — egész napos a forgalom: hol kevesebben, hol többen, de mindig vannak a pultok előtt . . . — A harmadik, negyedév kicsit csendesebb mindig, mint az előzőek, — meséli az egyik • helyettesítő alkalmazott, az éppen pénztárban ülő Előházi György. — Ebben az időszakban van a mezőgazdasági munkák dandárja, majd mindenki a földeken van, s az is igaz, hogy a „pénzes szezonra” várni kell még. Az errevalósiak jobbára szőlőből élnek, az szabályozza vásárlásaikat is. Majd ha bejön a sa.szla, amiből pénzelhetnek, újra megugrik a forgalom! Mostanában csak az esős napok mozgalmasabbak, meg a piaciak... A havi félmillió azért így is megvan. Mekorra készletből válogathat itt a vevő? — Közel ötezerféle árucikk közül, mintegy hárommilliós raktárról... diafilmtől a motorkerékpárig, gombostűtől a ralon olaszkákig. Ma különösen sok fogyott a rézgálicból, vittek a rafiából, válogattak a befőztes üvegek közül. — Egy idősebb ember motorkerékpárhoz való szelepsapka után érdeklődik, egy másik bicikliküllőt kér... A falusi áruházban mindenki ismerős: keresztnevükön szólítják egymást. — Gyurikám, van-e már drótotok? A „boltos” Előházi, így is megérti a kérdést, nem először hallja, de sajnálkozva, most sem mondhat újabbat mint tegnapelőtt: — Még mindig nem kaptunk betonvasat, Pista bátyám ... legalábbis olyant, aminőt maga szeretne! Ugye, a kerítéshez kellene? oda tizennégyes, tizenhatos lenne jó, tízesünk van csak... az meg gyenge lenne. De megígérem, mihelyt lesz, szólok azonnal... Isten áldja! Ma már a második mosógépet viszik. Két asszony nézeget, válogat a különféle típusok kö-
