Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

Világjárók a Ilm máké l Londonban az angolok éjjel nem is olyan hidegvérnek? A Piccadylli Cirkusz éjszakai reklámtengere A windsori kastély. A királynő mindig Itt tölti a húsvéti finnepeket (Foto: Dr. Jenei Zoltán) aég leple alatt ídcsft HrúgnaS a hámból. Persze, ez nem egé­szen így van, a reklám — üz­leti. S nem is akármilyen. Az úttesten négyes, hatos so­rokban száguldanak az autók, de itt is jellemző, ami más nyugati államban — a gyalo­gosnak igen nagy tisztelete van. Az úttestbe süllyesztve, elekt­romos számlálók vannak be­építve, s ezek jelzésed szerint, automaták irányítják a forgal­mat. A benzinkútnál a legtel­jesebb, legkényelmesebb a ki­szolgálás. Nekem is van kocsim, ezt jól megfigyeltem. Nemcsak a gépkocsit látják el minden szükséges „renoválással”, a vá­rakozó tulajdonos számára is biztosítják a kényelmes, ter­mészetesen méregdrága kiszol­gálást. — A kalauzok mindenütt né­gerek. Érdekes volt megfigyel­ni, hogy a négerekkel hogyan bánnak. Talán az a legjobb, legkifejezőbb, ha azt mondom: emberszámba veszik őket. Az viszont igaz, hogy a munkának is csak egy bizonyos sokáig jut­hatnak el. Pincér, sofőr, boy, kalauz és ehhez hasonló lehet belőlük. Néger fiút egyszer sem láttunk két hét alatt fehér lánnyal, viszont nagyon sok _ a hindu. Hogy visszatérjek az éj­szakai életre, megvallom, mi is szerettük volna - kipróbálni. Meddő kísérlet maradt — na­gyon drága minden. Forintba számolva néhány adat: 1 doboz cigaretta 12 forint, egy liter bor 100 forint. A sör is méreg­drága. A közlekedésről ne is beszéljünk! Egy vonaljegy a földalattin 6 forint, Csupa bár­részletre kapnak kölcsönt. A reggeli munkaidő fél tíz­kor kezdődik. Ezt mint orvos, jól megfigyeltem, talán innen ered egy kicsit a hidegvérük — hiszen nem üres gyomorral ro­hannak, hanem okosan, bősé­gesen reggeliznek. Délután is hosszabb az ebédidő, mint ná­lunk, s ez is jól szolgálja az egészséges életmódot. A televí­zió éjjel-nappal működik, na­gyon jó a műsora A moziban megnéztük a Cleopátrát, és egy közepes jegyért olyan 60 forint körül fizettünk. — Talán egy kicsit beszél­jünk a nőkről — nőknek is — szakítja meg a beszámolót Je­nemé. — Érdekes, hogy min­den nőnek kékkel van aláfest­ve a szeme. Különös csillogásé lesz ettől a festéktől. Nagyon olcsó — 10 forint körül — egy nylon harisnya Álomszép ci­pők vannak, egyszerű, de ele­gáns a ruhadivat, kár hogy mindent elcsúfít egy rettenetes kinézetű kalap, de magam is tapasztaltam, hogy az sajnos kell: lépten-nyomon esik az eső, és szitál a sűrű köd. Ha­mar fel lehet ismerni az áru­házak „minőségét”, Ahol az áruházban szőnyeg van, oda ne menjen kispénzű ember. Roppant udvariasak, mindenki maga válogat, s nemhogy ott állnak felette, de még el is for­dul az eladó, ha nem kívánják szolgálatát, nehogy azt a lát­szatot keltese — figyeli a vevőt. Gondolom, ott meg lehet ezt csinálni. Minden ruha akasz­tón, vagy nylontasakban van. A vevő maga veszi elő, próbál­ja, s ha nem kell, akkor össae­fiatalok ezek, általában a tehe­tősebb családok gyerekei, akik valahonnan, valamilyen lég­Eveik óta a vállalatnak azt az osztályát vezetem, amely tó számítani hivatottt a dolgo­zók lábméreteit. Erről pontos és naprakész nyilvántartást ve­zetünk és dekádonként jelent­jük a felettes hatóságoknak, hogy a dolgozók egyenként és korcsoportiohkénti átlagban há­nyás cipőt viselnek. Nem aka­rok panaszkodni, csupán leszö­gezem, hogy a kívülállók nem is sejthetik, hogy munkánk mi­lyen nehéz és felelősségteljes!. Nagy nálunk a fluktuáció és a személyzeti osztály, munkán­kat semmibe véve nem törődik azzal, hogyha kilép egy negy­venes lábú dolgozó, akkor he­lyébe egy szintén negyvenes cipőt viselő munkást vegye­nek fel. Ezt a komoly munkái négy beosztottal végzem. Mindnyá­jan, becsületes, derék embe­rek. Munkájuk rengeteg. Egész nap hosszú számoszlopokat ad­nak össze és rendezik a befu­tott adatokat Sajnos, a válla­latvezetés nem eléggé méltá­nyolja munkánkat, sőt a leg­utóbbi időkben olyan igények merültek fél, hogy próbáljuk egyszerűsíteni a munkát. Az általuk elképzelt egyszerűsítés nem más mint vulganizálás, amelybe én természetesen nem mehettem bele, már az ügy fontossága miatt sem. Erre ők behoztak Peruból egy elektro­nikus lábméret-feldolgozó gé­pet. Na, végre valami gesztus a vezetés részéről. Nagy átadá­si ünnepséget rendeztünk, amelynek végén az igazgató azt a szégyenletes határozatot közölte, hogy a gép fejében le kell adnom három munkaerőt Na tessék! Így becsülik az ember munkáját! Hát mifé­le osztályvezető leszek én, egy beosztottal? Nem, erről szó sem lehet. Előbb veszekedtem, vitatkoztam, de hasztalan. El­mentem a felettes szerveikhez is, de meg kell mondanom, hogy az ügyemet teljes értet­lenséggel kezelték, sőt nem egy kartárs részéről kifejezet­ten rosszi ndulatöt észleltem. Na, de nem oda Buda! Töb­bet ésszel, mint elektronikus aggyal! A kért három dolgozót visszaadtam a munkaerőgazdál­kodásnak és elkezdtük a gépesí­tett lábméret regisztrálást A meghagyott egyetlen dolgozó ült a gép mellett, figyelte a villogó műszereket, én ültem a dolgo­zó mellett és figyeltem, hogy ő hogyan figyel. Aztán beállítottam a sze­mélyzeti osztályra. Bejelentet­tem, hogy ilyen körülményék között nem bírjuk a munkát és nem vállalhatok felelősséget a tervteljesítésért. Hivatkoztam arra, hogy a gép mennyi valu­tába került és követeltem, hogy adjanak mellé egy tmk-st, aki tervszerűen megelőz és kar­bantart Felhívtam a figyel­müket arra az óriási népgazda­sági kárra, amely akkor kelet­kezik, ha a gép egy napra ki­esik a lábméret-regisztrálás­ból és ennek következtében a felettes hatóságok pontatlan adatokat kapnak. Rövid vita után visszakaptam az egyik dolgozómat, név szerint Manci­kát, aki ugyan nem ért a terv­szerű megelőzéshez, de a kar­bantartáshoz annál inkább. Ekkor már jobban ment a munka. A dolgozó nézte a gé­pet, Mancika karbantartott én pedig újra elmentem a sze­mélyzetishez. Ezúttal írásban jelentettem be, hogy nem vál­lalok felelősséget a munkáért, ha nem adják vissza a másik dolgozótársamat. Az ő munká­jára feltétlen szükség van, mert egy dolgozó nem képes nyolc órán át egyforma inten­zitással figyelni a gépet, a kü­lönböző helyeken felvillanó kis körtéket, mert a szeme nem biciklikerék, hogy egyfolytá­ban forogjon. Ezért két dolgo­zó kell a gép mellé, akik fel­váltva figyelnek. Hosszas ve­szekedésem nem maradt ered­ménytelen. Visszajött a máso­dik dolgozó is. Kezdtem ma­gam jobban érezni, és a har­madikért úgy mentem roham­ra, hogy a személyzetisnek éL. vittem egy indigós példányát annak a levélnek, amelyben a felettes szerveknek bejelentem, hogy nálunk nem támogatják az automatizálást és az ész- szerűsítést Közöltem vele, hogy a levél eredetijét holnap küldöm el a minisztériumnak abban az esetben, ha a harma­dik dolgozó reggelre nem je­lenik meg nálam. Rá azért van szükség, hogy beugorjon, ha valamelyik dolgozó ki akar menni, vagy netán megbeteg­szik. Megkaptam őt is. Újra együtt volt az osztályom. Mindenki megnyugodott. Meg­adtuk az automatizálásnál:, ami az automatizálásé, éssze­rűsítettünk, de nekem is meg­maradt az osztályom, a dolgo­zóknak is a kényelmes és meg­szokott munkahelyük. Ezek után természetesen nem vagyok ellensége az au­tomatizálásnak. És ha még egy gépírónőt is adnak mellém, akkor tele torokkal kiáltom: Éljen a racionalizálás, éljen a takarékosság, éljen az auto­matizálás. Ősz Ferenc MiPÜnlG 7 1964, július 5., vasárnai) Éljen az automatizálás A fein felelőtlen: Miért tett tolvaj eg Terjedelmes aktahalmaz kő- i zül válogat Pápay Gyula, a i Gyöngyösi Városi Tanács mel- i lett működő gyermek- és ifjú­ságvédelmi állandó bizottság tagja Emberi sorsokat, ketté- ; tört családi életeket, könnyel­mű apák és anyák bűneit, sze- : retetre és segítségre váró gyer­mekek panaszait rejtik a la­pok. Intő jelek ezek a felüle­tes életszemléletűek felé, akik válaszút elé, állítják saját gyer­mekeiket, és rossz példaadás­sal örök nyomot hagynak egy fejlődő tudatban. — Eléggé sokrétű a tevé­kenységünk — kezdi > Pápay Gyula, aki egyébként az V. számú általános iskola neve­lője. — Állandóan foglalkoz­nak a nehezen nevelhető gyer­mekekkel és ezeknek a szülei­vel. Környezettanulmányt vég­zünk válófélben levő szülők­nél, javaslatot adunk, hogy a gyermek hová kerüljön. Elfo­gulatlanságot, emberi szemlé­letet és mégis szigort kíván ez a munka. A beszélgetés további folya­mán kikerekedik néhány olyan eset, amelynek tisztázása, illet­ve lezárása jelenleg foglalkoz­tatja a bizottságot. Könnyelmű életmód N. S. és felesége már hóna­pok óta külön élnek. Ez az ál­lapot — ahogy a környezetta­nulmányozás adatai bizonyít­ják — az asszony hibájából következett be. Könnyelmű életmód ...! A gyermekek — a kétéves kislány és a három­éves fiú — az anyánál tartóz­kodnak. Ám a bizottság — bi­zonyos erkölcsi alapokból ki­indulva, — inkább az apánál látná biztosítva a gyermekek életét Bár az is igaz, hogy az apa már egy másik helyre is fizet gyermektartást A bizott­ságnak tehát a két kellemetlen közül a kevésbé rosszat kellett választani. De akárhogyan is lesz, mindenképpen a gyerme­kek sinylik meg erkölcsileg és anyagilag szüleik könnyelmű­ségét T. J. Gyöngyösről vitt fele­séget Salgótarjánba. Két éven át kínozta és verte az asszonyt. Még akkor is kegyetlenkedett feleségével, amikor az terhes volt Az asszony megelégelve a mostoha viszonyokat, visz- szaköltözött szüleihez, és ter­mészetesen magával hozta két gyermekét is. A férfi a válás kimondása óta mindent elkö­vet, hogy visszaszerezze gyer­mekeit. De nem a szeretet ve­zérli, csupán a gyermektartás díjának megspórolása. Mert közben megnősült és az új asszony két gyermeket vitt a házaséletbe. Körültekintő elbírálás — Hol lenne inkább bizto­sítva a gyermekek nevelése? — Természetesen az anya­Lőttek sége... 1 *y 11 éves gyerek ? nál... Becsületes, tiszta életű, dolgos asszony, aki minden ál­dozatra kész a gyermekeiért Törvényesen elváltak, de a férfi még most is zavarja az asszony életét. Különböző fó­rumokhoz irkái állandóan. A megyei gyámhatóságtól már többször kaptunk leiratot az ügy újravizsgálására. Nincs szükség az ilyesmire, és ideje lenne pontot tenni a végére. Egyébként jellemző az apa ra­gaszkodására, hogy utoljára februárban látta gyermekeit, akkor is futólag. A szülői felelőtlenségre és nemtörődömségre jellemző E. Gy. 11 éves általános iskolai tanuló ügye. Éjszaka egy óra­kor piaci betöréseket hajtott végre. A tanárok előzőleg már több esetben figyelmeztették a szülőket gyermekük ferde haj­lamaira. A gyermek- és ifjú­ságvédelmi bizottság zárt in­tézetbe javasolta a serdülőko­rú bűnözőt. Ám akárhogy is vizsgáljuk, talán a szülők vét­ke súlyosabb, mint a 11 éves gyermeké. Mert milyen fel­ügyeletet gyakorol ott a szülő, ahol a gyermek éjjel egy óra­kor szabadon járhat-kelhet? — Vagy nézzük P. család ügyét, — terít maga elé egy másik aktát Pápay Gyula. — Az asszony iszákos. De ami sú­lyossá teszi az esetet, hogy négy gyermekük van, akiket több esetben lopáson értek. Az asszonyt elvonókúrára javasol­ták. Eleinte hevesen tiltako­zott, de azután feljött a gyám­hatósághoz, elvonókúrára is jelentkezett, munkalehetőséget is kért. Ha nem változik a kör­nyezet, a gyermekeket állami gondozásra javasoljuk; Nem magánügy ! Talán felvetődik némelyik­ben a kérdés, hogy emberek egyéni ügyeiben vájkiálnak il­letéktelenül. De valójában egyéni ügyek-e ezek? Ne*n! Társadalmivá váltak abban a pillanatban, amikor a gyerme­kek jövőjéről van szó?* Nem legyinthetünk felületesen, hi­szen nem mindegy, hogy mi­lyen állampolgárokká serdül­nek a jelenleg mostoha körül­mények között élő gyermekek. Esetleges hanyagságuknak ké­sőbb éppen a társadalom látná kárát. Helytelen vágányra siklott családi életek helyes útra igar zításához azonban kevés a törvény és néhány társadalmi aktivista igyekezte. Hogy a gyermekek valóban örömet okozzanak a szülőknek és hasznára váljanak a társada­lomnak, ahhoz főleg a szülők erőfeszítése és példaadó élet­módja szükséges, T.arailc .lálHK körből ezzel a furcsa magatar­tással akarnak kitömi. Rajzol- gatnak a tereken, képtár előtt, és üldögélnek, lustálkodnak vég nélkül. Sapkájuk a földön van, a járókelők ebbe dobnak pénzt, amit aztán elköltenek. Ismétlem, nem azért mert nincs nekik, hanem mert így modem..;?! — Csupa rózsa és gyep min­den, de ellentétben a mi szoká­sainkkal, ott nemcsak szabad a gyepre lépni, de még a nyug­ágyakat is kiviszik és ott pi­hennek. Csak a nőknek nem kényelmes a gyep, mert a tű- sarok belesüpped. Nekem leg­kedvesebb élményeim egyike marad a Hayde-parkban gya­korlatozó testőrök látványa. Olyan érdekesek, szépek, egy­formák. Hoztam is belőlük egyet — természetesen csak babát és dobozban! — Még nagyon sokat lehetne mesélni, sokat járkáltunk, hi­szen ha az ember külföldre megy néhány napra, akkor igyekszik minden kis időt ki­használni és mindent megnéz­ni. Elolvastuk a londoni út előtt Ungvári Tamás könyvét, és amellett, hogy gyűjtöget­tük saját élményeinket, egy ki­csit „ellenőriztük” a messziről jött ember írását;.. — fejezte be dr. Jenei Zoltán a kedves beszélgetést, amihez sok-sok kép adta a valóság élményét Cs. Adám Éva hajtja, felakasztja, egyszóval, pontosan úgy teszi helyére, mint ahogyan volt; — No, aztán a Trafalgar té­ren láttuk a „moderneket”. Züllött kinézetű, zsákruhás, gondozatlan, ápolatlan külsejű Ismét itt a nyár, a kirándu­lások, turistautak ideje. A téli böngészés után már rég dön­tés született: tó hová megy nyaralni, ki hol tölt líéhány napot nagy Európában, sőt olyanok is akadnak, akik más világrészben lakó rokonaik lá­togatására, vagy egyéb ólából, kaptak útlevelet erre a nyárra. Néhányan közülük már haza is jöttek. Most egy házaspárt szó­laltatunk meg, akik Angliában jártak, mondják el, mit láttak a ködös szigetország fővárosá­ban, és környékén. ★ — Már csak azért is felejti hetietlen volt ez az út, mert a feleségemmel együtt az volt régi vágyunk, hogy megnézzük Shakespeare szülőföldjét, lás­suk Londont, a Towert és még sok mindent, amiről eddig csak a könyvek adtak némi képet számunkra. Repülőgéppel vol­tunk, két heteti töltöttünk a számunkra igen furcsa, idegen környezetben — mondja dr. Jenei Zoltán hevesi körzeti or­vos. — London, Oxford, Windsor, Stratford városokat látogattuk meg, de természetesen a leg­több időt Londonban töltöt­tük — emlékezik a félesége is. — Nem is tudom, hol kezd­jem. Az éjszakák csodálatosak a fővárosban. Minden csupa fény, mindenütt réklámerdők harsoknak, szinte azt hinné az ember, az angolok éjszakára le­vetik hidegvérüket; s a sötét­sonyfotel a földalatti — de élég üres. A lakbérek méregdrágáit. Viszont a fiatalokat nagyon pártfogolják., Egészen kedvez­ményes módon kapnak köl­csönt családi ház építésére. Mi­nél fiatalabbak, annál hosszabb

Next

/
Thumbnails
Contents