Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-01 / 152. szám
A kéklő Máira Kisfalud! Strobl Zsigmond némi foltokkal Amikor a türelmetlenségről már vitázni sem lehet Szépek a prospektusok és o plakátok, de ezek hatása nélkül is ezren keresik fel a Mátrát. Tízezrek üdülnek a Mátra üdülőiben és tízezrek mennek el egy napra szétnézni az ország legmagasabb hegységében. És mi várja itt őket? Talán túlzásnak tűnik a megjegyzés, ami a Gyöngyösi Városi Tanács legutóbbi ülésén hangzott el, de Igaz. Ezért idézzük. „Rendőröket kellene kiállítani a Mátrába vezető utak elejére, akiknek az lenne a kötelességük, hogy minden utast figyelmeztessenek: csak a legbátrabbak vágjanak neki az útnak, és feltétlenül vigyenek magukkal enni- és innivalót, ha nem akarnak éhezni és szomjazni.” A víz drága kincs A mátrai üdülők krónikus Vízhiányban szenvednek. Galyatetőre lajtok szállítják a vizet, naponta hatezer forintért. Kicsit drága és nem is mondható korszerű megoldásnak. Mátraháza üdülői naponta Bt-hat órán át víznéikül kim lódnak. Egyszerűen nincs egy csepp vizük sem. Sokszor még az ebéd megfőzése is gond. Vannak olyan pesti beutaltak, akik időnként hazamennek Pestre, hogy megfürödhessenek. Ehhez a kissé furcsa megoldáshoz még kommentárt sem kell fűzni Ha valaki vizet akar inni a Mátrában, hiába keres vízcsapot. Nincs. Kopogtatnak az üdülőkben és könyörögnek kis vízért, ami itt arányai s akinek magának sincs, ehezen ad. A vízügyi állapotokhoz még adalék tartozik. Galyate- i télen disenteria terjedt beutaltak között. Mindenki ura figyelmeztettek, hogy ipból folyó vizet még fog- :*>;oí sra se használja, mert... -rt a patakok vize szeny- ett Ügynevezett ipari vi- igyan fertőtlenítik, de bevezetik a gyéren előforduló kisebb patakokba és már fordult elő megbetegedés, ha valaki ivott a kristályosán tiszta pa- tekvíztoől, mondjuk Mátrafüre- den. ba hasznosítható, az ottani cipész házában. Aid este érkezik a Mátra középső részébe, ezen a két szobán kívül 'másra nem számíthat. Van még a Vörösmarty Turistaház, de ennek fekvőhelyeivel Pesten rendelkeznek. Mátraházán, Parádfür- dőn, Kékesen, Galyatetőn a vendég ott tölti az éjszakáját, ahol tudja, azaz a szabad ég alatt. Bizonyára nagyon romantikus lehetőség ez, csak kissé anakronisztikus. Mintha kőbaltás őseink is ezzel a lehetőséggel éltek volna évezredekkel ezelőtt. Pedig azóta már történt egy és más a világban. És a Mátrában? A felszabadulás után helyreállítottuk a kékesi szállót, a mátraházi és a mátrafürech, a gályái szállókat, és ezzel megtört a lendület. Bár ___ Ig aztalanok ne legyünk. Elkészült a Vörösmarty Turistaház, Sástón a camping. De ezek közül egyik sem szálló. miszerárusító pavilonok, fedett autóbuszváróterem Kékesen, az élelmiszerrel és itallal való ellátás biztosítása. Ehhez különleges anyagi erőforrások sem kellenek, csupán a tények ismerete és segítő szándék. A másik a távlati feladatok sora: szállók, üdülők építése, a Gyöngyös—Kékes közötti út korszerűsítése. No, és a mátrai gyógyintézetek bővítése. Végre el kell határolni azt a területet, ami a gyógyintézetekhez tartozik, ahová az üdültetési programot ki sem terjeszthetjük. Mert a mátrai gyógykezelés legalább olyán fontos, mint az üdültetés. És a víz. A helyi lehetőségek azonnali felhasználása. Nem szabad és nem lehet várni a regionális vízmű megépítésére. A kékesi gyógyintézet példája ad útmutatót ehhez. Ami a varosé Mit egyenek a turisták? Aranyért sincs szoba Mátraházán az idegenforgalom számára összesen két szoÉvente tízezrek mennek fél egy napra vagy csak egy-két órára a Mátrába. Gépkocsival, autóbusszal, motorkerékpárral, de gyalogos, hátizsákos turistákat már csak akkor lehet látni, ba valamelyik természetjáró egyesület kerekedik fel Gyöngyösről. Az érkezők arra számítanak, hogy majd valahol terített asztalhoz ülhetnek. A szerencsésebb je nem is csalódik. Füreden, Mátraházán akad kétszáz személy étkeztetésére alkalmas étterem. És az igény? Legalább a tízszeressé. Egy-egy helyen néhány száz ember nem jut meleg étéihez. Vajon mit gondolhatnak ezek az emberek magukban? Ne kérdezzük meg tőlük. Hogy például a mátrafüredi Fenyő kisvendéglőben a vele egy telken működő strand vendégei még egy pohár sört sem ihatnak meg, mert visszatérő jegyet a pénztár nem ad, a vendéglőnek pedig nincs kijárása a srand területén megépült teraszhoz, az már semmivel sem menthető. Csak egyetlen utasításba kerülne a megoldás megtalálása. Talán az elmondottakból is kitűnik, hogy a Mátrával kapcsolatban kétfelé kell választaná a feladatokat. Az egyikbe tartoznak azok, amelyeket ma meg kell oldani: korszerű élelA feladatok egy része a városi tanács hatóerejéhez túl magas. Az Országos Idegenforgalmi Hivatalnak ezt látnia kell és eszerint kell cselekednie. A Mátra nem lehet mostohagyerek. A Mátra létezik, ezzel számolnunk kell. A városi tanács pedig a pillanatnyi ellátási zavarokon kell, hogy segítsen azonnal. Persze, csak a megyei szervek közbejöttével tud valamit is tenni. Mátrafüreden nem tudnak a gyöngyösi gyerekek nyaralni az idén, mert se főzési lehetőségük nincs, sem az egészség- ügyi lehetőségek nem olyanok, hogy a napközisek nyári táborozását meg lehetett volna oldani. A tanács saját erejéből is kép® ezt a nyári tábort megépíteni. Tegyük hozzá: a határozat már megszületett. Csak kicsit későn. De még mindig jobb így. A „kívánságok” állapotából végre ki kell lépnünk a Mátrával kapcsolatban. Azok a2 állapotok, amik rna még ebben a nagyon szép környezetben uralkodnak, nem válnak dicsőségünkre. Mielőbb el kell érnünk, hogy a bosszúságok helyett végre a Mátra azt adhassa, ami a lényege: örömet, pihenést, gyógyulást. És amit ma megtehetünk, most valóban ne halasszuk holnapra. G. Molnár Ferenc (úlius elsején ünnepli ■" nyolcvanadik születésnapját Kisfaluéi Strobl Zsigmond, kétszeres Kossuth-díjas szobrászművész, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze. Amikor ez alkalomból szívből köszöntjük a Mestert és kívánunk további eredményekben gazdag, egészséggel teljes életet a gellérthegyi Szabadság-szobor, a kecskeméti Hősi emlékmű, a soproni Huszár-emlékmű alkotóművészének, engedtessék meg nekünk, hogy nyolcvanadik születésnapja ünnepén két kis történetet felidézzünk. Az első a Mester ifjúkoráról szól. Kisfaluéi Stróbl Zsigmond Bécstoen a Staadts-Gewerbe — Schule-ban,, Anton Breneck professzornál tanult 1904-ben. Egy alkalommal, pénzszerzés céljából utcai lámpának dű- löngő részeget mintázott. Ezek után haditanácsot tartottak barátaival, mert pompásnak tartották a részeg-emlékművet. Fogták magukat és elvitték Goldscheider lámpa- és dísz- műgyároshoz eladás végett. A munka tetszett, a szaibrásznö- vendék Kisfalud: Strobl Zsigmond címét felírták, a megvételről azonban szó sem esett. Néhány nappal később Ney István orvosnövendék barátja azzal az ötlettel kereste fel Kisfaluéit, hogy ő majd elmegy a gyároshoz és van egy remek ötlete, amelynek alapján megkísérli az értékesítést. El is indult, elegáns világfi módján beállított és érdeklődött, hogy nem volna-e valami olyan lámpa, ami összefügg a részegséggel. Ugyanis van egy ifjú angol lord barátja, aki iüumi- nált állapotában már több éjjeli lámpát összetört. Szóval, ennek a barátjának szeretne egy ilyen lámpát születésnapi ajándékul adni. Az ára nem számít. Egy hónap múlva kell, hogy leszállítsák. A z osztrák lámpagyáros nem gondolt a jól kieszelt furfangra. Másnap elküldte egyik segédjét Kisfalud! Strobl Zsigmond szállására és 100 koronát ígért a tervért. A fiatal szobrásznövendék nem lepődött meg az ajánlaton, s kétszáz koronát kért, amit Goldscheider úr hosszabb tűnődés után kényszerűen megadott. Az ifjak később örömmel látták a kirakatban a kész ..művet”. i Igaz, a „lord” azóta sem jelentkezett ... Viszont hetekig gondtalanul éltek mindannyian. Második históriánk Kisfalud: Strobl Zsigmond londoni tartózkodásának éveiből való. Tudvalevő, hogy a Mester a harmincas években Londonban dolgozott. Shaw gyakran meglátogatta feleségével Kisfaluéi Stróbl Zsigmond londoni műtermét. Egyszer éppen a Pathé-filmgyár munkatársait találták ott, akik egy ismeret- terjesztő film forgatását készítették elő. Shaw, akit addig soha nem sikerült filiníelvevőgép elé állítani, most mindenki csodálkozására, mosolyogva jelentette ki: —' Ezt a filmet én fogom rendezni! A néhány perces hangosfilm, amelyet Magyarország kivételével szinte á világon mindenütt bemutattak, úgy kezdődik, hogy Shaw kopogtat Kisfalud: Strobl Zsigmond műtermének ajtaján, azután köszönti a szobrászművészt, majd a műterem közepén álló szobrára mutatva, megkérdi: — Kit ábrázol ez a szobor? — A világ egyik legnagyobb drámaíróját — válaszolja Kis- faiudi Strobl Zsigmond. Chaw csodálkozva kiált. ° fel: —Mi az, hogy az egyik legnagyobbat? A legnagyobb élő drámaírót! Révész Tibor Temek, as üregház . . . A tűző napon hűvösebb Tan — Eukaliptusz-fák a sarokban * • Ofszázféle krizantém KI HALLÓT MÁR OLYAT, hogy a rekkenő nyári melegben a vibráló levegőjű melegházba látogassunk? Télen még csak érthető, de ilyenkor... Éppen ezért tegyünk most kivételt. Hátha megéri. Különben is, olvasóinknak nem kell kimozdulniuk a hűvös szobából, ha ránk bízzák a kalauzolást. Vezetőnk lesz Juhász Jenő, a Gyöngyösi Városi Tanács kertészeti üzemének telepvezetője, aki már negyven éve foglalkozik virágokkal.' Alacsonyabb, idősebb, mozgékony férfi a virágok mestere. Még a negyven fokos napsütésben is térdnadrágot visel. Feje teteje már kopasz, bőrét barnára sütötte a nap. Szokatlan kijelentéssel mutatkozik be: — Szép, de idegesítő mesterség a kertészet. Ki hitte volna? A köztudatban másként él a virágokkal való foglalkozás. Mi lehet ebben az idegesítő? Kukkantsunk be a mesterség titkaiba. Itt van mindjárt a talaj. Gondolták volna, hogy például a ciklámennek 7-8 féle földet kell összekeverni? Azon kívül a félárnyékot szereti, nedves, trópusi klímát igényel. Nem edég csak gyakran locsolni, hanem szellőztetni kell, permetezni rá a vizet. Kiderül, hogy éppen’ úgy kell babusgatni, mint a pályás gyereket. Hát, nem is olyan egyszerű ez így. A KERTÉSZKEDÉS próbaköve három virág. Még pedig a ciklámen, a hortenzia, és az amerikai szegfű. Aki ezt a háromféle virágot fel tudja nevelni, elmehet a világ bármelyik kertészetébe, nem vall szégyent. A mesterség summázását Juhász Jenőtől kaptuk. Nehezen nevelhető, de a leg- hálásabb virág a ciklámen. Ha hűvös helyen tartják, háromnégy hónapig is virágzik. Felnevelése egy évig tart. Az aszparágusz három, az amarílisz és az agapantusz öt évet igényei. Ennyi idő múlva hoznak csak virágot. De az agapantusz virágja két. hónapig is díszük. Persze, a három virág nem minden. Összesen mintegy fél- százfajta növekszik itt évente, ezek közül kerül lei az a százezer palánta, amik a város parkjait díszítik, és az a harmincezer cserepes virág, amik a névnapi és a születésnapi jókívánságokat kísérik. Büszkesége az eukaliptusz- fa. Csak nyolc cseréppel van belőle. Vékony, ritkás levelű növónyecske ez a messzi Ausztráliából származott, híres eukaliptusz-fa. Juhász Jenő ' msKÉtm 15. A köpcös, aki ismerte a járást, zsebkendőt nyomott a szája elé, és berohant a konyhába. A tűzhelyhez ugrott, elzárta a csapokat, és egy konyhaszékkel betörte az a-blaküve- gelcet. Közben a bajtársa már vonszolta is kifelé az öregurat a lépcsőházba. Ott lefektették az őrnagy köpenyére, s aztán Ditró még visszaszaladt a tacskóért és kihozta azt is a friss levegőre. Egy percnél nem hosz- szabb idő alatt játszódott le mindez. A nagy zajra felbolydult a ház. A folyosón tolongott mindenki. Gyors telefonálás nyomán rövidesen a mentők is előkerültek. — Súlyos gázmérgezés, tompa, élettelen tárgytól eredő, erős ütés a fej hátsó, nyalk- szirt feletti részén — közölte HMÉPmMG 1964. július 1., szerda az orvos a rendőrtisztekkel. — Ha negyed órával később találnak rá — feltétlen exitus. Így még van némi remény. TIZENHETEDIK FEJEZET A történet lesárul. Egyelőre ! 11 — Hová? — cövekelte magát a portás a köpcös fiatalember elé. — Először is: ma nincs látogatási nap. Másodszor — mutatott a degesz sportszatyorra, ami a jövevény válláról zsinóron fityegett alá — élelmiszer behozatala szigorúan tilos. Ditró elővette, megmutatta igazolványát. — Hivatalos ügy — mondotta. — Államérdek! fis esküszöm, hogy ebben semmiféle ételnemű nincsen. Két ujját égnek emelte, másik kezével betaszította a lengőajtót. Átvágott a kórház udvarán, és felsietett a II. B. jelzésű épület első emeletére. Halkan osont végig a betegszobák előtt. — Kit keres, kérem? — állította meg egy fehér köpenyes, ősz hajú, de fiatalos arcú férfi. — Az alorvos urat. — Én vagyok, parancsoljon. — Ditró Géza rendőrfőhadnagy. Illetve már százados — tette hozzá mosolyogva. — A múlt héten léptettek elő. — Gratulálok. Mit óhajt? — Ma délelőtt, amikor telefonon beszélgettünk, alorvos úr volt szíves, és engedélye- lyezett egy rövid beszélgetést Hókai Feliciánnal. — Hm — vonta ráncba homlokát az orvos. — Valószínűleg Bolner kollégámmal tárgyalt. Hát rendben van, de ne fárassza ki, ne izgassa fel, és tíz percnél hosszabb ideig ne tartózkodjon nála. Csak két napja jutott túl a krízisem Egyébként éppen ebben az egyágyas szobában találja. — Nagyon szépen köszönöm — hajolt meg a látogató, és miközben hálát adott az egek urának, hogy ezen az osztályon két alorvos is van, benyitott. — Megismer? — nézett meg- illetődötten az ágyban fekvő oregurra. — Hogyne — fodította keservesen oldalra bepólyázott fejét a kérdezett. — Multival mi van? El? Válasz helyett a nyomozó megoldotta• a kötést a sportszatyor nyílásánál. A tacskó kidugta okos pofácskáját, és boldogan nézett gazdájára. — Ne ijedjen meg, amiért nem ugat. Nem némult meg. Egész vasárnap tanítottam, hogy amíg ebben a tarisznyában van, egy kukkot se szóljon. Másképpen mindketten lébukunk. — Ki viseli gondját? — Én. Nálam lakik. Illetve én lakom nála. Amíg haza tetszik jönni. Együtt őrizzük' a lakást. — Azt a gazembert elfogták? — kérdezte a beteg és gyengéden simogatta végig a daxli nyakát. — Még nem. De már szorul körülötte a hurok. — Slcandalum! — sóhajtott az öreg. — Az pernahajder fejbe vágja az embert, meg akarja gyilkolni, a rendőrség meg bottal üti a nyomát. Hallatlan! Nem találnak még egy ilyen jellegzetes alvilági alakot. A teste drómedár, a feje meg akkora, mint az öklöm. Megáll az ész! — A Veréb! — ütött homlokára a nyomozó. — így is felismerte? — ta- máskodott Hókai. — Anélkül, hogy a Mukátorban bemutatnám? = Hol van az már? — szakadt ki az önkéntelen sóhaj a köpcös melléből. — Mi hol van? A Mukátor? Mi történt vele? — támaszkodott nehézkesen félkönyökre az öregúr. — Hát... hát az a csibész széttörte. Kérem ne vegye a szívére! — Hogy mit veszek szívemre és mit nem, az az én privát ügyem. Ezt például nem veszem. Tudja, kérem, kezdetleges, kísérleti példány volt, kis hatósugárral, életlen képpel. Amint kikerülök innen, nekilátok és megépítem a Mukátor Il-őt. A kapcsolási vázlata már régóta itt van a fejemben. — Együtt csináljuk — leiken- ! dezet Ditró. — Majd én is segítek. Csikordult a kilincs, de mire I az ápolónő belépet, Muki már behúzta fejét rejtekhelyére. — Tessék a betegszobát elhagyni! Az engedélyezett beszélgetési idő letelt. Ditró Géza felállt, vállára akasztota szatyrát. — Holnap is jöjjön be — nyújtotta kezét az öregúr. — A tarisznyát is hozza. Az új készülékhez hozzákezdünk, amint hazaengednek. Hiszen én már tökéletesen egészséges vagyok. Miért is tartanak itt j egyáltalán? Miért gátolnak szc-! bad mozgásomban? Felhábori- \ tó! Tűrhetetlen állapot! A felelőtlenség teteje! • (Vége) magról nevelte fel, most kétévesek és még 3-4 év kell ahhoz, hogy kibontsák sokszínű, ecsetszerű virágjukat. Ugyancsak erről a földrészről származott a gloxinia magja, a másik virág-érdekesség. Ha már az érdekességeknél tartunk, mondjuk ed, hogy a nálunk is jól ismert és közkedvelt krizantém hazája Japán. Onnan az angolok hozták a kontinensünkre. Ez a virág hazájában 500-600 féle változatban díszük. A japánok hálók között mesterségesen különböző formájúvá nevelik a krizantémot: négyszöghasáb, sőt emberfej alakú is ismeretes a változatok között. Mi csak maradjunk meg borzas tömöttsége mellett. A kertésznek nincs virága. Mert ilyen is van. Igaz, Szal'tt Mihályné még csak öt éve dolgozik a kertészetben, de otthon egyetlen cserép virágja sincs. Hogy miért? Eleget bajlódik a munkahelyén a virágokkal, neki az a kikapcsolódás, ha otthon nem lát virágot. Van dolga otthon más, éppen elég, teszi hozzá magyarázatként. AMIKOR OTT JÁRTUNK, Kosaras Gábornéval kezelték a virágokat. Kezelték: ez a szakmai kifejezés. Hogy miből áü ez? Nem is olyan könnyű munka. Egy műszak alatt kilocsolnak vagy háromszáz kanna vizei, felemelnek mintegy Í50 virágágy-ablakot. Könnyű munka a kertészet? Fizikai erőkifejtésnek sem utolsó. Mesterség ez is, és mint minden mesterségnél, a kívülállók csak a szépségeit.veszik észre. Igaz: a virágokban szívesen gyönyörködünk. A virág arra való. És milyen kevesen gondolunk arra, mennyi küszködés, törődés, fizikai erőfeszítés van egyetlen szál szegfű mögött. Utunk végeztével ismét a tűző napfényre jutottunk. Hm, nem is olyan sok ez a negyven fok a napon. Bezzeg az üvegházban! Már csak ezért sem ártott szétnézni a virágok között. Aztán: néhány érdekeséggel többet tudunk most már. (gmf) Amatőr csillagászok találkozója A magyarországi amatőr csillagászok második országos találkozóját augusztus 13-án és 14-én rendezik meg Miskolcon. A találkozón, amelyen vendégként neves külföldi csiüagá- szok is tartanak előadásokat, a részvevők tájékoztatást kapnak az amatőr csillagászmoz- galom és a csillagászat időszerű kérdéseiről, kicserélhetik tapasztalataikat, a tanácskozások és előadások szünetében pedig közös kirándulásokat tesznek a környéken. A találkozón minden érdeklődő részt vehet.
