Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-26 / 174. szám

POLNER ZOLTÁN

Naponta

Távol tőled: harminc kilométer, közel hozzád: késő éjszaka. Elmegyek a karod melegével s arcod csendjével térek haza.

Vesszőfutás hiányod a szélben Nyaram csillagívei alatt.

Életeddel elborítsz egészen s magam ölöm, hogy ne bántsalak.

ANTALÉT ISTVÁN:

Nyitott szemekkel

Az más csend volt. Nyitott szemekkel aludtak, akik megpihentek.

Nyitott szemekkel fekszem, ébren, s azokra gondolok.

Azokra és rátok, akik velem egy fedél alatt, most — a nyugalom csendjébe takarózva - békén alusztok, s nincs aggodalom a szivetekben.

OO, soha

Ne tudjátok meg, amit mi tudunk!

Ne ismerjétek azt a csendet, és a nyitott szemekkel alvók iszonyú ébertelenségét!

HARGITAI ISTVÁN:

HAJNALCSILLAG ÚT

Kísérted-e már a hajnali párát Folyók fölött, mihelyt a napsugár át Töri és foszlányos, fehér fonott Kiflikre vágja széf, s felfalja ott —

Mint ébredő gyermek a reggelit.; j Figyelted-e, hogy torkoló patak Mennyi erőt veszít, ha beszalad Egy folyóba, hol sorsa betelik —,

Vagy láttad-e a keskeny sínfolyó Hogy fekszik ott a néma dombvidéken — Gyümölcsösök s szőlők szegik, s forró

Feszes feszültség bomlik benne kéken,

— Míg édes nedvet gyűjt a sok bogyó —

Hever távok s talpfák zsákmányaképpen.

II.

— Erre mutat a hajnalcsillag út —

Széles kaszáló, folyógát, s a víz

A kis folyóban — langyos nyári zug —

A fűzbokrok aljába visszavisz;. (

Domboldalon öreg szőlők töve Bús otelló, kesernyés sárfehér Hever, s alant a szikes tófenyér —,

Akár koldus-barát daróc öve: t.

Formáiban megváltozott a Táj.

Erdő meg erdő végig itt a part,

— Harsány zöldje esőért kiabál —

S hol a nádasban szúnyogtól kimart Vörösszemű bivalycsorda féküdt — Fúrótornyok billentik vasfejük.

PAPP MIKLÓS:

VELED - VERS, NEM H0Z7.ÍI). NEKED

Nekünk fogy: így áld tékozlón a nap és árnyékokkal kettőz rá a térre: szívünk, hogy tegnap-jónkat visszaérje választ és fon, megbont és összead múltat, jövőt; tavaszi szárny-szavad frissítse léptem, hogy szaladjunk végre már összekattogó-szép szívverésre és egy virággá nyíljunk, mint a mag;

Nézd: fityfiritty-fenyők kuncognak és rájuk dobbantok: egymásért elég Teszünk, és két gyerekkel gazdagon szemed szépét bányászként felhozom a gondokból, velem hogy lássalak: te futós ünnep: télből font tavasz,

FORGÁCS KAROLT:

Fáradtan is

• Míg hantokra szántom az évet,

Kopik a vas. Fáradt acélként Heverek kint a zöld barázdán.

Az est mellén fekszem aléltan,

Alig ver hullámot alattam Pihegése: nyugtat és ringat.

Jó ágyat vetek vágyaimnak,

S míg szél kötöz bogot az ágra,

Hogy húrjain dalt pengessen ki:

Nem állja el utamat senki.

Visz a víz: egyik huilám eldob,

S karjára vesz a másik. Mintha Horgonyátvesztett hajó volnék:

Jó néha így, kígyózó pipafüstként, Szellő-utasként kóborolni,

S ha csattan a szél nyitott szárnya:

Jó újra befúródni a földbe,

Úrrá lenni álmon és vágyon,

Vasat fogni, vagy fát ragadni,

Valamit a helyére tenni,

Ütnak, hídnak irányt jelölni,

Táblán egy tárcsát elforgatni Néhány fokkal, hogy meginduljon Egy gépsor...

fáradt is vagyok, csak így jo:

Valahol lenni, ott, ahonnan “’^folyhatok az áramkörbe v ütemre lüktetni sokakkal

P

I

JL

fL

Pl

V

— Hé, Szte- fan! — kiáltott agy állomásfő- nak a raktár felé, ahol magas, széles vállú férfi segített-a rakodómunkásoknak.

— Mit akarsz?

— fordult meg amaz.

— Van itt egy anber, szeretné, ha elvinnéd a víztárolóhoz. írni akar valamit.

— Ez a legény? — mosolygott a sofőr.

— Jó, üljön be!

Az állomásfőnöik elbúcsúzott és a munkája után nézett. Míg a teherautót megrakták, elgondolkozva ültem, táskámat a térdeimre helyezve. A nap valósággal égetett. A szűk kabin fülledt, meleg levegője kiszívta belőlem azt a kevéske erőt is, ami a hosszú utazás gyötrelmei után még bennem maradt. Hallgattam a lábak dobogását a teherkocsihoz támasztott feljárón, a cementzsákok puffanását, a rakodók érdes hangját s a fáradság egyre jobban elnyomott. Csak a papucsok csoszogó sát hallottam élesen, megkülönböz- tethetöen, minden más zaj egybeolvadt. Csiszi-csoszi, csdszi- csoszi — zúgott a fülembe.

Pedig éppen ettől menekültem: a csoszogást hallgattam néhány nappal ezelőtt otthon, az előszobában is, befejezetlen kéziratokra könyökölve az íróasztalon. S ezt hallottam a vonaton is, ahogy átszedtük a völgyeket és a hegyeket. Ez a zaj az otthont idézte fél bennem, feleségem szúrós tekintetét s apró megjegyzéseit.

Reggel, csipeszekkel a hajában, kin jutotta az ablakot, hogy besüssön a nap, s csak úgy, kombiméban odatelepedett a telefon mellé, s elkezdődött a véget nem érő csacsogás. Ha fáradt voltam, vagy nyugodtan akartam gondolkozni, bezártam az ajtót, bekapcsoltam a magnót s hallgattam a félvételt: az írógép kattogását Már félálomban hallottam a csoszogást de az ajtó előtt elhaltak a lépések. „Ahá, dolgozik!’’ Nem, drágám, nem dolgozik, nem tud dolgozni, mert mindig a nyakán ülsz. S egyszer majd meg is mondja De most elalszik s arról álmodik, hogy legényemben A magnó meg majd ír...

Délután hatkor a csatok eltűnnek, s egy tip-top frizura jelenik meg az ajtóréslben:

— Indulok. Te nem jössz él a klubba?

— Nem.

— Ügy! Szóval, egyedül menjek?

— Igen. Legalább egy kicsit magam maradok.

És ő elindul a Klubba, mérgesen, elégedetlenül. Én meg megnyugszom. Milyen más a világ! Most valóban az Írógép kattog. Igen, hat óra után kezdődik a boldogság. Ezekért az órákért nem kell veszekednem, nem kell uno®-untalan ismételnem, hogy egész napos telefon- beszélgetései nem érdekelnék. A klubot meg nem szeretem. Sok léhűtő és hízelgő jár oda, díosérgetni, pletykázni, sokszor

— szeretőt cserélni. A bárnak V7C-szaga van; ez a szag árad az öreg bonvivánból, a kopaszodó költőből, a csokomyak- kendőből, s abból a színházi félistenből, aki azzal tetszeleg a fiatal nők előtt, hogy a feleségét hangosan „lángoskám”- nak becézi ...

A fülke ajtaja kinyílik, a sofőr mellém ül és a motor csakhamar megrezzen. A kocsi elindul. A nagy darab férfi rálép a pedálra, megszorítja a kormánjd s jólélkűen kérdezi: . — Elaludtál?

— Egy kicsit.

— Nekem is majd leragad a szemem — mondja, miközben megkerüli az állomást s rátér a meredék útra, — Még két nap, aztán — öröm lesz az életem. Csak egy műszak maiad.

— Miért, most kettő van? — kérdezem & megdörzsölöm a szemem.

— Most Tódor helyett is dolgozok. Tódor elment az anyjához, beteg szegény... De cementre szükség van. Cement nélkül nem épülhet víztároló, igaz?

— Persze, igaz.

A sofőr tekintete a kanyar- ós útra szegeződik. Izzadtság • öngyözik a halántékán, bootválatlan, beesett arcán, iz- i<xs nyakán. Van benne valami legesség és vonzó; még az is etszik, hogy csak úgy minden eremónia nélkül letegezett.

— Mikor érünk a víztárolóhoz?

Rám néz.

— Időben.

Aztán, kissé bizonytalanul, megkérdi:

— Szóval te írsz? S miket, cikkeket?

— Néha azt is. De főleg könyveket.

— Nézd csak! — mondta örömmel. — Csak nem vagy író? Nem látszol többnek...

— Hát mennyinek kell látszanom?

— Hát... Nem is tudom. De másnak, olyan ...

— Másnak?

— Na, persze ...

Keserűen elmosolyodtam. Az

ember sohasem néz ki olyannak, amilyen, s nem tudjuk, milyen lesz holnap. Az igazi szeretet a tartózkodásban van, a nyíltság az egyszerűségben. Csak a mohóság leplezödik le: kombinéban ül a telefon mellett, kopog a cipőjével. S biztosan vannak nők, akik elmondhatnák magukról: elkopogtam a fiatalságom. S lehet, hogy ezt büszkén mondják... De a sofőr mond valamit:

— Előfordul, ha az erdőiben vezetek, hogy beszélek magamhoz: Hej, Sztefán, magányos ember vagy. Magányos, érted? S ilyenkor sietek haza, lefeklakát. S akkor majd nem rakja tele a haját csatokkal, nem pocsékolja az időt egész nap a telefon mellett. Talán Visszaszáll a múltba s megint olyan lesz, mint évekkel ezelőtt volt. Talán ...

De ő nem akar. ö csak azt szeretné, ha folyton írnék, hogy kocsit vegyünk. Én meg nem akarom, s mert ő erősködik, az írógép egyre ritkábban kopog.

Mióta kitaláltam a magnó- trükköt, úgy-ahogy élünk. Azelőtt, ha csend volt a szobámban, mérgelődött, bedugta a fejét az ajtó nyílásán:

— Mit csinálsz? — s megro- vóan néz rám.

— Gondolkodom.

— Miről?

— Az életről, a bombáról. Meg arról, hogy a világűrbe repülnek. Egyszóval: mindenről.

— Mások nem gondolkodnak, hanem írnak.

S bevágja az ajtót.

— Mester — szól halkan a sofőr. — Miért hallgattál el? Beszélj, mert elalszom.

— Nehéz?

— Eh, mit mondjak. Ilyen az élet, tudod... Tódor anyja beteg, el kellett utaznia. Táviratot kapott, s megkérdezte: „öthat napra vállalod?” Miért ne — mondtam. Vállalom. Menj nyugodtan... S a te anyád? Él még?

— Nem.

— Nem? Szóval árva vagy. S gyerekeid?

— Nincsenek.

— Majd lesznek, ád az isten. De biztosan nős vagy.

— Igen.

Fele út megvan. Az előbb egy kicsit becsaptalak, hogy nálam az óra nem számít. Loptunk egy kis időt, a végtelen időből. Fél óra pajtás. Most egy fél óra a miénk, járkálhatunk egj'et.

Kiszálltunk, s beljebb mentünk az erdőbe. Néhány perc múlva árnyas tisztásra értünk* Körül virágok. A sofőr, mint a zsák, eldőlt a fűben és elaludt.

Melléje ültem, hátamat egy fának vetve, s elnéztem ezt a nagy darab testet. Szinte eggyé olvadt a földdel. Nehezen lélegzett, mintha állandóan csuklóit volna. Nyugtalanul, de mélyen aludt, magába szíva a föld, a hűvös fű, a tarka virágok illatát. Bütykös, olajos ujjal kiáltó ellentétben voltak a virágokkal. Talán arról álmodott, hogy a kormányt fogja. Éreztem a nyugalmat, a fölénk boruló csendet. A levelek között aranysába fény csörgedezett felénk. En is lefeküdtem, arcomat a hűvös, lágy fűbe temettem. A zöld mintha suttogott volna. Bogarak mászkáltak, legyek zümmögtek körülöttem. Az erdő zúgott. Az ágak közül madár röppent ki, s levert egy száraz ágat. Csak feküdtem, elmerültem, s a föld csendes, sokszínű hangja köny- nyű, kellemes ringásba hozott.

De hirtelen lépések riasztottak fel: kip-kop, kip-kop. Megijedtem. Éreztem, hogy valami el akar szakítani a főidtől, a csendtől, a tisztásra verődő napsugaraktól, az erdő tiszta, üde illatától.

Valaki óvatosain meglökte a

szem, fogok egy könyvet és olvasok. De hamar elalszom.

— Nős vagy?

— Nem.

— Majd ha megnősülsz, nem leszel magányos — szólok epésen.

A sofőr felkiált:

— Ez igaz! Hányszor gondoltam már erre... De akkor meg ő, az asszony marad egyedül. Képzeld csak el, én állandóan úton vagyok, 6 meg vár. Nem lenne szép ... így meg, ha hazamegyek, lefekszem és kész. Aa utóbbi időben mindig fáradt vagyok.

— Minek vállaltál két műszakot?

— Nem ettől van. Tudod, nálam nem az óra fontos. Sokat töprengek, attól vagyok fáradt.

Ránéztem. Szögletes, koravén arca komoly volt.

— Mire gondolsz?

— Mindenre. Az életre, a.

bombára... Vagy lám, már a? világűrbe is repülnek Repül? az ember, körülötte csak 66-t tétség, üres semmiség. Még le-? vegő sincs. De hova készülő-? diink? Más bolygókra? S mi? van ott? Felhők, sivatagok ...? Hát nem jobb itt? S ha nem is? jobb... Elmenni valahová, a? Marsra például. Ott is vannak? erdők, csatornák. S talán a? csatornákban gondolák úsznak,? mint, hogy is hívják ... ? Ve-? lencébén. Beleül az ember egy? gondolába s a föld félé néz.? A föld csak egy pont az égen,? s abban a kis pontban embe-? rek' élnek, ott pihen az? anyám... í

Nem hallgattam rá, a sűrű? bükköst figyeltem, mely gyor-? san száguldott a kocsival el-? lentétes irányba. Fejemet ki-? dugtam az ablakon, remélve,? hogy a légáramlat léhűti. De? forró a napsütés, mintha még? az erdő is tüzet árasztott vol-> na.

— Meggyullad — mondtam; magamban.

Dolgoznia kell, mindegy.;

akármit. Vagy tanulnia. Vágyj szüljön! Igen, az utóbbi lenne; a legjobb: de nem lehet. Leg-J alább vegyünk magunkhoz va-'

— Ez szép — bólintott a sofőr... — És a feleséged... biztosan színésznő. Vagy táncosnő. ..

— Miért?

— Hát azt mondják, az írók

mindig színésznőket vesznek éL i

— Nem egészen.

— Én nem vennék el színésznőt Semmi pénzért!

A kocsi egyenletes gyorsasággal repült előre, bár a sofőr szemei majd leragadtak. Feje előrebillent, majd újra félegyenesedett. Lenn szerpentin út kanyarodott, csillogtak a sziklák s a síkság minden forduló után egyre jobban elveszett a forróságban.

A hegyoldalon, ahonnan egy pillanatra felvillant a távolban a hatalmas víztároló kicsiny, szürke foltja, a sofőr hirtelen lelassított, letért a gazos mel- iékútra s megállt.

— így! — sóhajtott fel. —

vállam.

— Pajtás, kelj fél! — hallottam. Indulunk.

Félugrottam. A sofőr már állt és nevetett Arca már nem volt olyan riadt, fájdalmas arc, szemében a tisztás nyugalma csillogott. Homlokára vékony barázdákat vésett a fű.

— Azt álmodtam, hogy papucsok kopognak — mondtam megkönnyebbülten.

— Papucs? — nevette el magát a sofőr, s felemelte az ujját. — Figyelj csak ide! Ezt hallottad — s felmutatott egy magas fára.

Felnéztem. Egy harkály kopogtatta dühösen a fát, hogy kihúzza a férget.

A szerkesztőség részére irta: GEORGI KRUMOV, a Magyar Pen Club aranyérmével kitüntetett bolgár író.

Sipos István fordítása.

^AAAAAAAAAAA/VAAAAAAAA^AAAAAA^A/NAAAAAAAAAAA/SAAAAAAAAAAj^AAAAAA

KONSZTANTCTN V ANSENK IN: j

A MÉH

•

Felszáll a méh az árok fenekéről,

Jajgatva zúg, mint túlterhelt motor,

Hosszú, fárasztó visszaútra indul.

Fékezve rezdül keféin a por.

Tör fölfelé, elszántan és kimérten.

Hangját erőlködve remegteti,

Repülőgépként, mely gödörbe süllyedt S a magasságot újra felveszi.

A rétekről még fel se szállt a harmat,

•O munkájába belekezd korán.

A fáradság gyümölcse messze cél csak Kilométerek százai során.

Morzsájával a jövőbeli méznek A nagy utat óránként megteszi.

Megérkezvén, terhével összeroskad,

És egy percig szárnyát pihenteti.

De visszavárják partok, vízmosások.

A cél számára mindig messze van,

S hurcolja a leendő csöppnyi mézet Egyszerűen, fáradtan, boldogan.

Kozányi György fordítása

AA/hAAéWWVSAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WWV>A/Vé\AA/SA7VV*AAA/VVAAA/WWSA^

vjliUH