Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-24 / 172. szám
Jó szóval és anyagi megbecsüléssel jp rdekes és megszívlelen- dő véleményt mondott, nemrégiben egy elégedetlen fiatalember a szövetkezetük-' ben szokásos bánásmódról. Elmondotta, hogy meglehetősen jól élnek, munkájuk van bőven, s egy-egy munkaegység az idén is többet ér majd 40 forintnál. Ezenkívül sem szűkmarkú a vezetőség. Ha valaki tisztességesen teljesíti mindennapi kötelességét, elvégzi a váratlan és sürgős munkát is, elégedett lehet a prémiummal. Egyszóval, ami az anyagiakat illeti, neki nem volna semmi panasza. Valahogy mégis elégedetlen és nem érzi igazán otthonának a szövetkezetei. Elégedetlen* mert amint mondja, 6 az ember és a szövetkezeti családtag rangjára vágyik, akinek kevés az, ha egyszerűen csak megfizetik. Ö is örül a jó jövedelemnek, őt is jobb munkára ösztönzi minden elérhető forint, s mégis, egy-egy erőfeszítést követelő tett után úgy érzi, hogy jóval kevesebbet kapott, mint amennyit megérdemeltvolna. Szövetkezetükben ugyanis ismeretlen a dicsérő, az elismerő szó; vezetőik szájából még nem hallotta senki, hogy „köszönjük, ezt jól csináltátok, ez derék munka volt!” Nem csupán az említett fiatalember gondolkozik így, hanem általában mindenki, akinek fejlett önérzete és önbecsülése van. S ha már így nézzük a dolgot, akkor a becsületesen dolgozó munkásban nem csupán azt a valakit kell látni, aki munkájával csak önmagának szerez, hanem azt is, aki, miközben önmaga boldogul, másokért is fáradozik. Ezért pedig mindenképpen’ kijár a köszönet, az elismerés. 1/ ülönös dolog, hogy né- hány vezető ember még ma sem gondol arra, hogy nálunk már nem csak a társadalom szerkezete változott meg az utóbbi években, hanem az emberek is napról napra változnak, fejlődnek. S ennek a változó, öntudatosodó embernek egyik legsajátosabb vonása éppen a közösségért vállalt felelősség, az a szép és magas értékű tudat, hogy miközben fárad, verejtékezik, a közösséget és annak jövőjét is szolgálja. Ezért nincs abban semmi meglepő, hogy a dolgozók többségét már nem lehet csak pénzzel kifizetni. A mi embereink részt kérnek a jó szóból, az együttérzés melegéből, az élismerésből is, hiszen mindezt a szocialista társadalom ismérvéMéhek a napirenden Srnliáia Indul a CAMION A volán mellett ltét világjáró veseetö A HATALMAS, lusta járatú CAMION-gépkocsik egymás után gördülnek ki a felvásár- lóteleprőL A járókelő ügyet sem vet rájuk, pedig sok külföldi út, ezer kilométerek állnak még előttük. A MÉK hort—csányi telepén két hattonnás Skoda rakodik; A válogatott, paradicsomot tartalmazó rekeszek millimétemyi pontossággal illeszkednek egymáshoz. Iparkodni kell a rakodással, mert a gépkocsiknak éjfélre el kell jutniuk a magyar—osztrák határra, hajnalban pedig már Becs piacain várják a zöldárut; Garabuczi Imre gépkocsivezető maga irányítja a rakodást Ö illeszti össze, a rekeszek sarkait, ő dirigálja, mennyit rakjanak egymásra. Figyelmesen körüljárja a kocsiját, éles szemmel fürkészi a zárakat. A pakolástól sok minden függ. Az idő sürget, az úton nincs már idő igazgatásra, ezért oly figyelmes most az indulás előtt. A munkások az utolsó ládákat rakják, valaki bemondja a számat: 439 láda paradicsom van a CAMIÖN-ban. Vámőr is ügyel a rakodásnál. Idegen tárgy nem kerülhet a ponyva alá, s amikor befejeződik a rakomány, engedélyt ad a beszíjazásra. Lepecsételi a zárat, láttamozza az okmányokat, és Garabuczi Imre gépkocsija már Indulhat Bécs felé. A MÁSIK KOCSI rakodása még tart ö sem indít, amíg a kollégája nincs készen. Se- í gít Több éves tapasztalata 2 magabiztossá teszi, kollégája 4 szívesen hallgatja tanácsait, 4 de készséggel megtámasztja a ► kapocs beakasztásához a plató | falát is. 4 Garabuczi Imre Budapesten^ lakik, harminchat éves, ala- k csony növésű, kemény csontú J ember. A gépkocsi az I. szá- 4 mú AKÖV tulajdona, ő már £ három éve a HUNGARO-1 FRUCT embere. Egy évet tel- j jesltett a demokratikus jéra-4 tokon, két éve kapta meg az i> útlevelet a nyugati országok- ? ba, s azóta Prága, Berlin, Var- 4 só után rendszeresen jár| Becsbe, Jugoszlávia, Nyugat- 4 Németország és más európaid országok nagyobb városaiba. 4 Naponta megy át a határon, a t vámőrök, határőrök közeli is- Z mérésként üdvözlik, s ő „ha- 4 zai” utakat jár külföldön is, 5 kitűnően ismeri a nagyobb t városok utcáit, tereit. ^ Gdiniából, Lengyelország 4 balti-tengeri kikötőjéből jött h tegnap. Egy éjszakát , töltött í családja körében, most Bécs- £ be viszi a reá bízott rakó- 4 mányt. Az áruért ugyanis o ► felel. Ahogy átvette, olyan ^ minőségben, olyan mennyi- 4 ségben kell átadnia a megren-í delénél. A Hort—Csány vasút- £ állomás és Hort közti rövid 4 útszakaszokon csak lépésben 5 halad a rettentően rossz út- 6 burkolat miatt, a jó úton már* el kell érnie a hetven kilométer óránkénti átlagsebességet, de még ez ideig hibátlan árut szállított. Külföldi szállodában még nem aludt, váltótársával együtt a kocsi vezetőfülkéjét „lakják”, függőágyakon alszanak. A rendeltetési helyen, a rakodásig a nevezetességeket kutatja, mindig újabb és újabb látványokban gyönyörködik, s ha a napidíjból valami megmarad, apró emléktárgyakat, játékot, kedvességet visz feleségének, s lányának. nem BÚCSÚZIK, ő mindenhol mindennapos vendég. Járatja a motort, majd sebességet kapcsol, gázt ad és a kerekek alig észrevehetően megindulnak .;. Budapesten felveszi váltótársát, Zsiga Lászlót, s őrá csak a határon kerül ismét a vezetés. Ejfél előtt Hegyeshalmon lesz, hajnalban találkozik az osztrák kereskedőkkel és hatkor a piacokon már vásárolják a bécsiek a horfci, ecsédi. hatvani, vagy éppen csányi paradicsomot, a CAMION rakományát. P. E. Itt a nyár, a vidám és ónfeledt szórakozás ideje. Nincs szebb mint egy nyári vasárnap. Az emberek ilyenkor habzsolják a nyár ezer örömét. Persze nőin mindenki, mindent. Ki mit szeret. Mert választék van bőven. Hogy csak a legnépszerűbbeket említsem: A MÉSZÖV választmánya mellett működő- megyei méhész szakbizottság az elmúlt héten felülvizsgálatot tartott a megye termelőszövetkezeti méhészeteiben. A vizsgálatok alkalmával megállapították, az eredmények jók, de akadnak olyan termelőszövetkezetek, ahol a méhészek munkája sem szakmai, sem gazdasági és egyéb tekintetben nem felel meg a követelményeknek. Megdicsérték a gyöngyös- solymosd termelőszövetkezet méhészét, aki szakmailag kiválóan vezeti és kezeli a közös méhészetet, így a szövetkezet szaporulatból 54 családot értékesített és mézpergetési eredménye Is kiváló. Az ivádi termelőszövetkezet méhészetében is haeonló eredményt állapítottak meg a szakemberek. Elmarasztalták a pélyi Aranykalász és a kiskörei szövetkezet méhészetét, ahol a jó adottságok ellenére is elhanyagolták az anyák felfrissítését és elkéstek a méz pörgetésével. Csortos sila János asszonya mesél... ezelőtt került ide, Csortoe sila Jáijos asszonyának. Mutogatja az „első házat”. A kopott asztalt, amely körül valaha csak a férfiak ülhettek. Az asszonyok csak férjük háta megett állva kanalazhattak, Rozi néni öreges hangjában annyi a megelevenítő erő, hogy az ember szinte látja az asztal köré telepedő mogorva férfiakat, a félénk mozgású menyecskéket, akiket a szigorú após egyetlen szemöldökrándí- tással rendreutasít. A nagy kemence a gerendás kis szobának csaknem a felét elfoglalja. Ott főztek, s teteje a növekvő gyerekek hálóhelye volt, az öregapó felügyelete alatt. A pttarban mesékből ismert edény, véka áll, a kopottas szuszék mellett. Az egyik mérésre való, az utóbbi a liszt helye. Az egyetlen darab fából kifaragott zsírosbödön, a máktörő, a vajköpülő. A „kamóra” az asszonyok hélóhelye. A férjnek itt csak az Régi mesék hangulatát idézi az öreg ház hűvösén Rozi néni hangja. 300 esztendővel ezelőtt építették fel ezt a házat. Az anyagot az erdő, a segítséget a rokonság adta, hogy egy fiatal pár elinduljon és éljen úgy, ahogy azt az íratlanságukban is megváltoztathatatlan törvények megszabják a mátrai kl» falvakban. Palóc ház. Évszázados falai között emberek éltek, szerettek, Szaporodtak, szenvedték, hiszen a ház törvénye mindenkire vonatkozott, akár itt született, akár menyasszonyfővel kerül ide. Annyira áthághatathn volt a családi tőrvény, hogy ahová leült az egynapos me- nyecsike guzsalyával a kezében, mindig az lett a helye, amíg ki nem vitték a zsúp te tő# házból a temetőibe. A Ids ház utolsó gazdája Rozi néni, aM 56 esztendővel Qiijári „űrcmiöli 13- A napozás A középkori máglya élkor csosult maradványa, melyet a mai orleans-i szüzek és a nem, orle- ans-iak is, teljesen önként vállalnak, hogy a tortúra után a fél vállalatot üsse meg a guta barnaságuk láttán is. Persze van úgy■ hogy a művelet folyamán a napozót üti meg a guta, na de kockázat nélkül nem születnek nagy dolgok. A művelet úgy zajlik, hogy a napozó bekeni testét valami undorítóan ragacsos kuli- másszal. Így fekszik aztán a napra. A ragacsra rászáll az isa, a por és a chomu, amitől a test lassan fekete lesz és a napozó azt hiszi, hogy ez már az áhított barnaság, pedig csak a panírozás a most következő sütéshez. Ezután a napozó egyed lassú tűzön sülni kezd. Estére a szabadon maradt bőrfelületek hólyagosak és vörösek lesznek, minek következtében éjjel állva alszik■ mint a söröslovak. Másnap a hivatalban körbehorhozza magát, mint a véres kardot, begyűjti a dicsérő és elismerő szavakat. Mire ez lezajlik, bőre vedleni kezd és egy napon belül már foltos mint a sivatagi hiéna és körülbelül úgy is üvölt a fájdalomtól. De nem csügged. Hamarosan újra kifekszik a napra és kezdi az egészet élőiről. A fürdőzés Az emberek jelentős része a nagy meleg elől az uszodák hűs vizébe menekül. Ez a ■hús víz olyan hideg, hogy a fürdőzőt már a belépéskor. kirázza a hideg. De ez mit sem számít. A fürdőző nagyokat sikong, amiről a tájékozatlan szemlélő azt hiszi, hogy a kéjtől teszi. Közben persze nagyokat ugrik, hogy meg ne vegye az isten hidege. A szája lila lesz• a teste olyan libabőrös, hogy körmöt lehetne rajta reszelni. Este hazamegy, forró teát iszik rummal és konstatálja, hogy a fürdőzés hosszú távon is hűsít, mert még most is rázza a hideg. Van persze eset. amikor az uszoda vize kellemesen langyos ilyenkor azonban olyan piszkos, hogy meg áll benne a kanál. Ebben az esetben a fürdőző nem tüdőgyulladást, hanem súlyos bőrfertőzést kap és ezért rázza a hideg. A tánc Esténként gyakorolják. Amikor a napi kánikula enyhülni kezd. az emberek különböző tánchelyiségekbe tódulnak. A terem kellemesen előmelegített. A' táncolők a zene hivó szavára a néhány tenyérnyi parkettre tódulnak, majd összekapaszkodva rugdalni kezdenek egymásba. Időnként hangosan ne-, vetnek, hogy ezáltal is több levegőt szippantsanak be. A jobb helyeken a vendégek iránt viseltetett utálatnak úgy adnak kifejezést, hogy megkövetelik a zakót és nyak~ kendőt. A nők nylonruhát és alsószoknyát viselnek, amelyek remekül tartják a meleget. A ruhák hamarosan csurom vizesek lesznek, ami felettébb egészséges. hisz az egész társaság priznic- ben van, A szünetekében a táncosok sört isznak, hogy a következő menet alatt is legyen mit kiizzadni. 0. A kirándulót Az egész heti munkában kifáradt emberek egy része úgy pihen, hogy vasárnap hajnalban kel. Kialvatlanul elindul. Hátán és kezében hatalmas csomagok, így menetel addig, amíg a szeme kezd kiguvadni. Ekkor lerogy egy tisztásra és kiborítja csomagjai tartalmát. Ekkor veszd észre, hogy a napolaj kifolyt és az egészet felszívta a kenyér, aminek csak használt a baleset, mert úgyis teljesen kiszáradt már. A vaj elolvadt és a hátizsák alján kis tavat képezett, amelyben a mákosrétes összekeveredett egy csomag Kossuth-tal. Ilyenkor a turistának főhet a feje, hogy ezt a masszát megegye, vagy elszívja. Többen ezt tudva elhatározzák, hogy a helyszínen főznek. Ezek cucca még a kondorral és a háztartási felszerelésekkel súlyosbodik. A menü általában gulyás, amelyet marhából, tücsökből, hőscincérből és cserebogárból készítenek. A gulyás késő estére fő meg és ehetetlen. Különben sem éhes már senki, mert a környező gyümölcsösökben mindenki teleette magái éretlen gyümölccsel ami remekül hűsít- mert hamarosan biztosítja a tartós hideglelést. Nem beszélve arról az előnyéről, hogy'' az egész napi örömtől1 és szórakozástól elpilledt turistát hazafelé már futólépésre kényszeríti. g. Horgászás E műfajt nem kollektiven, hanem egyénileg művelik, főleg azért, hogy másnap a horgász gátlástalanabbal mesélhessen. A horgász kiül a partra és dülled szemekkkel figyeli a dugót, amely azonban az istennek sem mozdul Közben egy szúnyog észreveszi a horgászt és szól a többieknek is. . A szúnyogok imádják a horgászokat, mert jók az idegeik és nem mernek csapkodni, nehogy elzavarják a halakat. Ugyanígy szeretik a horgászt a halak is, mert tudják, hogy dühében este az összes kukacot a vízbe hajítja. Közben megfogadja, hogy többet nem jön horgászni, de ezt sem a szúnyogok, sem a halak, sem a horgászfeleségek nem hiszik el. Vázlatos tanulmányomban csak a legnépszerűbb szórakozásokat említettem. A tárggyal még részletesem foglalkozom egy később megjelenő kötetemben, amelyben az idegbajok eredetét ismertetem. I ősz Ferenc i első gyerek megszületéséig volt helye. Az ajtóval szemben a menyasszony ágya. Magasra vetett párnák, piros szőttes huzattal. Esküvő előestéjén szokás elhozná a »vőlegénynek. Úgyszólván ez volt az egyetlen bútordarab, amit magáénak mondhatott a fiatalasszony. A másik ágyat durva szövésű háló védd. Ilyet tettek fel, ha kisbabája volt az asszonynak. A kicsi eleinte a csepp teknőben, később faragott bölcsőben rin- gett az anyja ágya mellett, —• amíg jött a másik a helyére. A falon körbefutó polc alföldi cserepesek mázas bögrédnek helye. Itt zsu- gorgatta a menyecske azt a néhány falatot, amit az anyja adott a számára, ha a kertek alján hazafutott néhány percre a szülői ház melegére. A falon hímzett gyolcsdn- gek, mását hordja Rood néni is. A palóc asszonyok hétköznapi viseleté, alig viselik már néhányan. Rozi néni hangja szállong a 'szobában: az asszonyok maguk szőtték, maguk fonták az egész ház népére a gyolcsot, a ruhá- ravalót. A vőlegény ingébe a menyasszony hímezte bele a régi szép mintákat. És mesél, mesél, régi anekdoták, történetek kelnek életre. ö maga ugyan mér nem élt a „nagycsaládban”, de jól emlékszik Párádon lakó néniére ... A kámora után az udvar, a I jellegzetes, évszázaddal ezelőtt használt eke, borona, az istállóban a sövényből font jászol mellől csak a tehénke hiányzik. Csortos sila János asszonya mesél. Emlékezik a múltra, a nagycsaládok életének lassan már utolsó ismerője, regélője. Ha Párádra téved a kiránduló, nem messze a templomtól megmutatják neki az utolsó palóc házat. Gondnoka — az öreg Rozi néni menye — szíves szóval vezeti körül, de nem tudója már úgy elmondani, mi volt írégen. Nagyablakos házától 4 messzi esik a múlt. Pedig de i jó lenne, ha valaki átvenné Ro- I zi néni örökét. Ha a három- , száz esztendős, múzeummá előlépett ház lakóinak emléke még sokáig fennmaradna .. . Deák Kózsi iu. MEPUJSiG 3 1964. július 24., péntek nék tartják. Ezért téved az a szövetkezeti elnök, gyárigazgató és minden más felelős vezető, aki csak pénzzel akarja ösztönözni beosztottjait. Az anyagi megbecsülés ugyan nagyon fontos, de nem elég ösztönző, ha nem párosul az erkölcsi elismeréssel. Csak a kettő együtt elégítheti ki a dolgozó ember természetes igényét. Mert az is rossz úton jár, aki csak az öntudatra apellál. Aki csupán áldozatvállalásokra. lemondásra kész csodalénynek szeretné látni az embereket, olyanoknak, akiknek nem kell a pénz, Ilyen emberek leginkább csak a mesében élnek, s a mi társadalmunk nem is kívánja senkitől sem a felesleges lemondást, sem az ok nélküli önzetlenséget, sem az aszkézist. Ami valakinek jár, ami őt megilleti', attól ne fossza meg semmiféle okoskodás. Szép és nagy dolog a fejlett öntudat, de amint mondani szokás, a boltban mindig kiderül, hogy pénzre is szükség van, még a mi társadalmunkban is..: A közösen vállalt' nagy erőfeszítések is csak akkor megalapozottak, ha figyelembe veszik az egyéni érdekeket is. Ha a közösség minden tagja azt érzi és azt tapasztalja, hogy ő is jól jár, ha a közös ügyet segíti sikerre vinni. P arátunk, akinek panau sza e gondolatsort elindította, azzal érvel, hogy sokszor lemondana egy-egy célprémiumról, ha ehelyett kezet szorítanának vele, és azt mondanák neki: „Derék ember vagy, büszkék vagyunk rád!” Teljesen érthető ez a magatartás, hiszen ember nem élhet az emberi szó melege nélkül. De az is igaz, hogy fiatal barátunk akkor is elégedetlen volna, ha szorgalmas munkáját csupán dicséretekkel, szavakkal jutalmaznák. Ha csupán a fényképe díszelegne a faliújságon, az önzetlenségét magasztaló újságcikkek közepén, de anyagi megbecsülés hiányában mindennapi gondok kínoznák. Jó szóra, a jó munkának kijáró tiszteletre és a lót megalapozott biztonságára, tehát anyagi és erkölcsi megbecsülésre van szükség, mert a kettő együtt jár. Jó munkára, helytállásra, a jövendőért vívott kemény küzdelemre a kettő csak együtt ösztönöz. Kékesdi Gyula
