Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-24 / 172. szám
- A parádi üvegcsodák tervezője- Kellemes esztendő 62!- Készülődés jubileumra Egy ember, akinek minden vágya, elképzelése üvegben ölt testet. — Megyek az utcán, gondolok valamire ... látok egy virágot, egy követ, vagy egy mintás ruhát; kezembe veszek egy könyvet, hallok valami zenét. És eszembe jut egy ötlet, új forma, vonás, leskiccelem. Ha az elképzelés kedves nekem, megtervezem. Fiatal nő. Üvegformákiban testet öltött elképzeléseit, keze munkáját ismerik az óceán túlsó partján, Montrealiban és Ottawában, Kanadában s valamennyi országban, ahová a sasvári üveggyár termékei eljutnak. Ismerik a munkáját, csak a neve ismeretlen. Az „ismeretlen” fiatal nő — iparművész. Kékesi Istvártmé. Vékony, törékeny termetű. Törékeny, jut eszembe, mint az üveg. Szőke, kevés szavú. Munka közben, amikor a forma születik, hiába vannak körülötte, csak a vonalakból felsejlő, a kusza rajzolatból előtűnő , végső kontúrokat látja. Mind- " az, amit megálmodik, megtervez az öreg huta munkásai váltják valósággá, üvegfúvók alakítják, formálják megfelelő méretre, nagyságra a homokból, szódából olvasztott átlátszó anyagot. A csiszolóban kö- saörűkövekkel kerül az anyagra a díszítés; i a színeket az üvegfestők rakják fel a vázákra., poharakra. Mind e folyamatban a tervező iparművész munkája az első láncszem; az ő tervei alapján végzik munkájukat a többiek — a minta- fcészrtő, üvegfúvó, öntő, csiszoló és festő. Aki az ősrégi gyár csarnokait járja, megcsodálja a kely- hek, vázák, poharak, figurás hamutartók kecses, választékos ízlésű formáját, esztétikus vonalait, a művészi díszítést, a színek élénk. és szelíd harmóniáját. S kinek szól e csodálat? Az üvegfúvónak, a csiszolónak, az üvegfestőnek. Ki is gondolna a látott szépségek szellemi szülőjére, a tervező iparművészre? Az üveget megszoktuk vázaként, nippként; üvegből isszuk a vizet Kékesi Istvánné sem tudott sokkal többet az üvegről, mikor a képző- és iparművészeti főiskola oklevelét kézbe kapta. Hogyan jegyezte el mégis sorsát az üveggel, melynek puszta elképzelése is a mólónak és törékenynek fogalmát adja? A főiskola befejezése után két évig a Képzőművészeti Alapnak dolgozott; egri ajándéktárgyakat tervezett, hamutartókat, bonboniereket, vázákat egri jellegzetességekkel díszítve. S közben az üvegmesterséggel ismerkedett. Délelőtt tanult, délutánonként pedig az Alapnak készítette a megrendelt darabokat. A továbbképző A raktárból előkerül az „ősi” darab. Meghatottság nélkül szemléli. Inkább a keserű napokat, hónapokat idézi: iparművész nélkül volt a gyár, aki előtte tervezett; elődje volt a rajzasztalnál, itthagyta állását. A rendezetlenséggel, összevisz- szasággal a fiatal, húszegynebefejezése után választani lehetett, ki hova megy. Ö a pa- rádsasvári üveggyárat választotta, a mátrai tájjal Lehet, közrejátszott ebben az is, hogy Egerben született s nem akart távol kerülni kedves városától; de inkább a gyár vonzotta, a gyár, amelynek ősét 8—10 kilométernyire a jelenlegi hutáktól még II. Rákóczi Ferenc alapította. Mi volt a tervező iparművész első munkája? — Akvamarin likőrkészlet... hány éves leánynak kellett megbirkóznia. Fél év után juthatott csak oda, hogy elképzelését tervvé változtassa. Arinak már éppen öt esztendeje, s a fél évtized során — megszámolni se tudná — száznál is több vázát, készletet, üvegtárgyat tervezett Mit szeret munkájában? — A magam elképzeléseit, ötleteit megtervezni... A külföldi megrendelők rendszerint már kész elképzelésekkel jönnek. Furcsa kívánságokkal, amelyeket, ha fanyalogva is, teljesíteni kell. Még jó, hogy a kész elképzelések nem számottevőek. Üveg. Szinte eleven, magát átformáló, folyton változó, mint egy élőlény. Ott sorakoznak a tervező iparművész háta mögött, zsúfoltan a polcokon. Szinte percről percre más a színük, fényük, az ablakon besugárzó napfényben. S ha a napkorong pillanatra elhalványul, felhő fut elé, mintha az üveg valósággal magától világítana. Csodálatos, különleges anyag. S nemcsak a külső formát, az anyag alakját álmodja meg a tervező iparművész, de a legkisebb díszítést, a legkisebb csiszolatot, metszetet is ő tervezi. 1959 óta melyik volt a legkellemesebb esztendő itt a gyárban? — Hatvankettő... Az év legszebb terméke díjat akkor nyertem meg. Plusz férjhez mentem. Van egy fiam ... A rajzirodánák nevezett „szoba’.’, ahol a gyakorló „kisiparművésszel” dolgozik — átjáróház. Az állandó zajt, ajtó- nyitogatást, még az írógép kattogása is színezi. A műtermi, alkotói légkör nagyon hiányzik. Talán az otthoni csend, nyugodtság szüli a legszebb terveket Ha valami gondolat nyugtalanítja, papírra vetheti, megtervezheti. — Szó sincs róla! Parádsas- váron ismeretlen fogalom a bölcsőde, az óvoda, a gyerekre valakinek mindig vigyáznia kell. Délelőtt az anyósom vigyáz, amikor munkába megy, én veszem át a sort, s felvált a férjem, ha az ő műszakja letelik. Akkor visszajövök az irodába. Muszáj nyolc órára belesűríteni a tervezést Az asztalon előtte színes üvegtervek. Finom mívű rajzok, minták szépen egymásra rakva. Üj gyártmányok tervei, amelyek a gyár fennállásának 150. évfordulójára készülnek. Válogathat a miniszteriális zsűri, ötlet, elképzelés, terv bőven akad a ritka ünnephez. Mi a tervező iparművészet titka? — Nem tehetség! Inkább — formaérzék. Esztétikai érzék. És főként; fantázia. Mindig valami újta, eredetit elképzelni álakban, színben, diszítő vonalakban. Ez a legnehezebb, az egészben. És a legszebb is, az egészben ... Pataky Dezső Negyvenhárom év után f rr •• eloszor APRÓ, ÓDON kis házak sorakoznak egymás mellett békében Hatvanban, a Csaba utcán. A házak közül pár négyszögölnyi kert, egyikben virág, a másikban néhány gyümölcsfa. Csendes, nyugodt utca. Az út porában barázdált törzsű fák sütkéreznek, szinte időtlen idők óta — senki sem emlékszik rá, ki és mikor ültette őket. A házak lakói jól ismerik egymást. Évek óta laknak egymás szomszédságában. Ritkán megy el és ritkán költözik ide valaki. Az arcok nem változnak. Csendes, nyugodt utca. Évekig nem történt itt semmi említésre méltó. A változás itt többnyire csak annyi, hogy egy-egy ház falát nagy ritkán szürkéről sárgára festi át valaki. Egy hete kezdődött. Igaz, már a tél folyamán felvetődött az ötlet, de nem nagyon bíztak benne az emberek. Különösen nem az idősebbek. Egy héttel ezelőtt a körzeti tanácstag minden házba bekopogtatott, néhány szót váltott az emberekkel. Nem kellett nagy rábeszélés, mindenki szívesen, örömmel beleegyezett. Aztán előkerültek az ásók a lapátok, megkezdődött a munkai A Csaba utcában egy hét alatt megépítették a járdát a lakók — társadalmi munkában. KELLEMES júliusi este van. A nagy hőség már alább hagyott, lassan sötétedik. Mocsári János — idősebb, őszülő hajú ember — az új járda mellett, az utca sarkán gödröt ás a salakos- kemény földbe. — Vasoszlopot tesznek ide, hogy az autók ne tudjanak majd felhajtani a járdára. Évekig gyalagoltunk itt télen a sárban, nyáron a porban, szeretnénk, ha sokáig tartana a járda amit mi építettünk. A Hatvanas utca felől kezdték az építést, a Szövetkezet utca felé. Ahol még nem kötött meg eléggé a bétán; ott nedves földréteg takarja a járdát. Zentai Alfrédné panaszkodik. — Itt előttünk várni kell még egy-két napig. Utána söpörjük le a földet. De valaki már ráhajtott biciklivel a járdára. Hogy ki lehetett, nem tudom. Biztos nem ebből az utcából való. — Mert mi meg tudjuk becsülni a járdát. Képzelje el, örökké sárban járni. Télen szabályosan ki kellett mosni a cipőnket, belefolyt a víz és a sár. — Ügy örülünk ennek a járdának. Meg sem vártuk, amíg ránk kerül a munkában a sor, segítettünk Budáéknak, Déneséknek, persze, ők viszonozták a munkát. Most azon gondolkozunk itt néhányan, hogy a járda mellé lefolyóárkot ásunk, ha már egyszer megkezdtük a munkát... A FRISS betont néhány napig locsolni kell, hogy keményebb, erősebb legyen. Gyarmati Sándor, gimnáziumi tanár locsolóval öntözi a járdát. —Ez itt nem az én házam — mondja — jelenleg még nem laknak benne. De locsolni itt is kell. Gondoltam .megcsinálom ezt is. —Kellett már ez a járda. Én itt születtem ebben az utcában és azóta — 43 éve — itt is lakom. 43 évig jártam bokáig a sárban, ha esős idő volt Megcsináltuk volna mi már régebben is, csak nem volt aki szervezze, irányítsa a munkát. Most végre olyan tanácstagunk van, aki törődik az utcával. — Nézze csak! — mutat az utca vége felé — ott már virágot is ültettek. — Valóban az új járda mellet már keskeny virágágy pompázik, élénk színű, tarka virágokkal. — Szeretik erre az emberek a szépet — jegyzi meg csendesen Qyarmati Sándor; A tanácstag nincs otthon, Rendőr-főtörzsőrmester, szolgálatát teljesíti. A feleségével beszélgetünk; — Nem volt azért olyan egyszerű az építés, sokat kellet utánajárni, szervezni a dolgot — De most már előbbre nézünk. Szeretnénk, ha az úttest is aszfaltburkolatot kapna ★ JARD A ÉPÜLT a Csaba utcában. Másnak talán nem sokat jelent ez, de az utca lakóinak nagyon sokat . .... Gyarmati Sándor, 43 ér óta először betonjárdán ment végig a saját utcáján. Kaposi NYIKOLAJ TOMAN: tábornok felé, hanem körmeit nézegette elmerültem — Nem könnyű kérdés. Meg kell gondolni, kire bízzuk. Fel kell tételeznünk, hogy Zsinjenbajev tudhat néhány adatot Muhtarovról. Lehet, hogy külsejéről is tájékoztat lék... Ezt mindenesetre figyelembe kell venni. — Mit tudhat Muhtarov külsejéről? — kérdezte Szabiin s felvette az asztalról Muhtarov személyazonosságiját. — Aligha tudták eljuttatni hozzá a fényképét. Ezt bátran kihagyhatjuk. Marad tehát a rejtjeles rádiógramban adott rövid jellemzés. Van valami „különös ismertetőjele”? — A titkos ügynököknek nemigen szokott lenni — mosolyodott el az dublőzének? — kérdezte ismét Szabiin. Felállt és járkálni kezdett. — Alimovot, vagy Gunibékov kapitányt — felelte Oszipov s maga elé képzelte osztályának előbb említett két munkatársát. — Mi az, te csak a külső adottságokra helyezel súlyt? — húzta össze szemöldökét elégedetlenül a tábornok s megállt az ezredes előtt. — Egyiket és másikat is ismerem. Nem lesznek képesek megbirkózni ezzel az ellenféllel. Ehhez sokkal tapasztaltabb ember kell. Mit) szólnál Jer- sov őrnagyhoz? — Jersovhoz? — csodálkozott az ezredes. — Igen, igen, Jersovhoz! — ismételte a tábornok kissé felemelve a hangját — Tudom, hogy nem kedezredes és ő is megnézte Muhtarov fényképét, amely az igazolványába volt ragasztva. — Elfelejtetted talán, hogy a kémiskolákba a legjelentéktelenebb embereket szokták felvenni? Muhratovról csak magassága í, arcának, szemének és hajának színét közölhették. — Mégis, kit jelölnél ki Muhtarov veled, de nekem más a véleményem róla. Jersovnak nagy tapasztalata van még a háborús évekből Aszta- hov ezredes mindig jó véleménnyel volt róla. Itt nálad kissé besavanyodott, de ez a te bűnöd, nem ott használod fel, ahöl kellene. — Hát jó — adta meg magát Oszipov, de Szabiin tudta, hogy meggyőzni őt nem olyan egyszerű. — Jó^ tegyük fel, hogy Jersov őrnagy valóban rendelkezik mindama tulajdonságokkal, amelyek e nehéz feladat megoldásához szükségesek, de a külsejére nem gondolsz?... Az imént beszélgettünk róla, hogy ha csak megközelítően is, de hasonlítaniuk kell egymáshoz. — Szerintem van közöttük megközelítő hasonlatosság — hajtogatta a magáét Szabiin. — A magasság csaknem ugyanaz, arcszíne ugyanolyan barna, napégette és a szeme is fekete. — Igen, de az arckifejezése! — kiáltott fel Oszipov. — Hisz az ő arca olyan, mint egy karakterszínészé, vagy hogy szokták mondani a színházi emberek. Ugyan már, kérlek! Csák az előbb említettük a titkos ügynökök jelentéktelen külsejét, szürkeségét. Hisz ezek láthatatlan emberek, akik eggyéválnák a tömeggel, feloldódnak benne. Jersov meg mindenkinek feltűnik. Amellett még bajusza is van! — A bajuszt le lehet borotválni! — jegyezte meg nyugodt hangon Szabiin. — A színészeket pedig jó, hogy említetted. A jó kémelhárító egyben jó színész is és át tud alakulni. Jersovot pedig jó elhárítónal; tartom, úgyhogy az ügy érdekében jól beleéli magát Muhtarov szerepébe ... . Észrevette, hogy Oszipov ellenkezni akar vele, összevonta hát szemöldökét és hozrátet'e, most már hivatalos hangr.n: — Akkor Jiát ezzel az üggyel Jersovot bízzuk meg. Így határoztam és többé nem térünk «ússza erre a kérdésre. Értettem — felelte szárazon Oszipov, látva, hogy hasztalan a további vita a tábornokkal, akinek természetét elég jól ismerte. (Folytatjuk) Kísértet a legális Zsinjenbajev néven mint keletkutató éppen ennek az expedíciónak a tagja. Gondolom, te magad is lehetségesnek tartod, hogy a Kísértet keletkutató történésznek adja ki magát. Ezek szerint nem véletlen, hogy Muhtarov is olyan iratokkal volt ellátva, amelyek arról tanúskodtak, hogy az alma- atai történeti múzeumhoz tartozik. Van még egy körülmény, amelyről már beszéltem neked: a Kísértet a háború alatt éppen azon a helyen járt. Képtelenség feltételezni, hogy abban a körzetben egy időben két nagy nemzetközi ügynök is dolgozzék. — Igazad van — mondta rövid gondolkodás után a tábornok. — Tegyük fel, hogy pontosan így van minden. Ebben az esetben kinek javasolnád, hogy alakuljon át Muh- tarowá és próbáljon meg ezen a néven eljutni a Kísérlethez? Oszipov ezredes hallgatott, mintha nem hallotta volna a kérdést. Már előre tudta, hogy ebben a kérdésben nem lesz köztük egyetértés. — Hallottad a kérdésemet? — - kérdezte Szabiin. némi várakozás : után türelmetlenül. —Hallottam, hallottam — szólalt i meg végre Oszipov, s nem fordult a 5. — ítéld meg magad: a nemrég elfogott Ralph Clayton nemzetközi ügynök vallomása szerint a Kísérteted Szovjet Közép-Ázsiába tették át. Nagyjából az Akszakalszk járást jelölte meg. Ebben a körzetben felfedeztünk egy illegális adóállomást s megfejtettünk egy rádiógramot, amely szerint segítséget küldenek az egyik titkos ügynöknek. Rábukkanunk a segítőtárs nyomára is, aki a mosz'kva—akszakalszki vonaton utazik. Megállapítjuk, hogy adó-vevő készüléket visz főnökének és egy új rejtjel-rendszert, vagyis éppen azt', amelyről az elfogott rádiógramban volt szó. Azt is megtudjuk, hogy olyan címre akart menni, amely valóban létezik Akszakalszkban ... — De engedd meg — szakította félbe türelmetlen mozdulattal Szabiin —. Csapaiev utca nemcsak Ak- szakalkszban létezik! — Én ezt külön megérdeklődtem felélte nyugodtan Oszipov. — Kiderült. hogy Csanaiev utca az egész Akszakalszk-területen csakis Akszakalszk városában található. De még ez sem minden. Akszakalszk környékén. az alma-atiai tudományos akadémia régészeti expedíciója dolgozik. Nagyon is lehetséges, hogy a
