Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-21 / 169. szám

Két vizsga közöli 'i upan*taiatc»ere a folyosón Iláromezerőfszáz hold termését arattak le vasárnap >4 kompolti Eziist kalász és az Új Barázda Tsz befejezte az aratást ERDEKES, akik vizsgára ké­szülnek, - nyugodtan ülnek az asztal mellett, amelynek két végén egy-egy rózsacsokor közvetlen és kedves hangula­tot varázsol az egyébként sem komor társaság köré. A gyön­gyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum folyosóján, va­gyunk, az első számú vizsga- bizottság a néhány méterrel arrébb lévő fehér ajtó mögött hallgatja a feleleteket. Kisebb fajta történelmi ese­ménynek is beillik ez a mai nap, mivel az intézet életében most kerül sor először állam­vizsgára. ötvenhat fiatal, lá­nyok és fiúk vegyesen, ké­szülnek a nagy eseményre. A délutáni órákba hajlik az idő, egy vizsgán már mindenki túl­jutott. És hogy milyen ered­ménnyel? Hát, eddig még sen­ki sincs elkeseredve. TÓTH LAJOS ingújjban ül az asztal mellett. Ő a legvidá­mabb. Amolyan mókamester lehet, mert szereti élére állí­tani a szót. — Marxizmusból vizsgáz­tam — néz vissza mosolyogva. — A tételemen egy kicsit gon­dolkozni kell. Ahá, megvan! Az egyik: a tőkebefektetés az idegen államokban, a másik: a szocializmus fejlesztésének alapjaj. Még élek szégyellni fogom, hogy az alapokból csak öt jutott az eszembe, pedig tudtam, hogy összesen hét van belőle. — Nem sikerült mind a he­tet megtalálni? — Igen restelltem volna, ha ketten a tanár úrral sem si­került volna összeszednünk mind a hetet. » Tüdős Eszter és Miskolczl Ferenc sötét ruhába öltözötten, elmélyülten forgatják a jegy­zetüket. A második tantárgy­ból „mennének neki,, a vizs­gának, ha..: — Megvárjuk, míg az első kijön —- néz fel a Jegyzetből Tüdős Eszter, — Attól függ, hogy Ő mit mond: hogyan megy? SZÓVAL egy kis tájékozó­dás nem árt. Ha „nincs sem­mi vész”, ha a bizottság „nem plezkálódik”, okkor egyetlen nagy sóhajjal benyitnak az aj­tón, A többi már a kezüktől Is függ: milyen tételt húznak. A bizottság jellemzésére pe­dig egyetlen epizódot, aminek véletlenül lettem a tanúja. Dr. Prohászka Ferenc, a szőlőter­mesztési tanszék vezetője jött oda a csoporthoz. Csekő Lász­lót kereste. A szőke fiatalem­ber aggódó arccal állt tanára elé. — Van levélrügy és fürt­rügy? — kérdezte dr. Prohász­ka Ferenc a megilletődött if­jútól. — Én ilyet soha le nem írtam, soha nem mondtam. Még szerencse, hogy a bizottság nem tette szóvá. Amikor kiderül, hogy az új­ságíró is akaratlanul végig­hallgatta az utólagos fejmo­sást, a tanári jóindulat bizo­nyítékát, a pillanatnyi feszült­ség derültségbe csap át. Közben hatalmas bakugrá­sokkal berobban a csoport kö­zepébe Albert János, aki a szokatlan illusztráció tanúsága szerint sikeresen ment keresz­tül a borászati vizsgán, NEM NAGYON sugárzik azonban a lelkesedés Nagy Győzőről, ő a másik bizottság „próbatételén” jutott túl ker­tészeti üzemtanból. — Átmentem, azt hiszem — annyit mond fáradtan a fag­gatásra. Holtzer Béla még csak most készül az üzemtanra. — Melyik tételt szeretné? — A támberendezés szerve­zését. — Gondoltuk — mondja rá a kórus. — És sehogy se volna jó a villamos gazdálkodás, a koszi­nusz fi, Űjabb, megértő nevetés. Az­tán megoldjuk a koszinusz fi rejtélyét, ami tulajdonképipen az említett tétel lényeges kép­lete. SZABÖ DÄNIEL az egyet­len, aki a kihúzott tételével kapcsolatban az első pillanata ban megijedt. — Hirtelen nem tudtam, ml tartozik a szőlőtőke kialakítá­sának alapfeltételeihez és sza­bályaihoz. Aztán már nem volt semmi hiba. Néhány percre benéztem az első számú vizsgabizottsághoz. Az elnök itt Tamás László, a megyei pártbizottság titkára, mellette, Prjevara János, az állami gazdaság igazgatója és Hodászy Miklós, a felsőfokú technikum igazgatója ült. Arrébb a bizottaág többi tag­ja, velük szemben öt jelölt, akik közül Pataki Sándor ép­pen a D4-K traktorról mondta el az elnök kérdésére, hogy milyen szállításra alkalmas ez a traktor, majd később, hogy hosszabb távú szállításra mi­lyen traktort gazdaságos» fel­használni. — Köszönöm, elég — teszi ki a pontot az elnök a felelet végére, majd a bizottság tag­jaihoz fordul: — Van még kérdés? — Nincs — hangzik a fele­let. . PERSZE, MÉG három nap­ig volt több kérdés is. Aztán szombaton eljött a nagy ese­mény: megkapták az okleve­lüket a gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum el­ső, végzett szaktechnikusai. Ugye, nem is volt olyan „rettenetes” az a vizsga? . í . (g. Teljes tizem volt a hevesi és a hatvani járásban Eger környékén még mindig gyorsítani fedi a talajmunkát Az eltelt hét után vasárnap is kedvezett az aratási mun­káknak az időjárás és ezt a le­hetőséget a megye termelőszö­vetkezeteiben ki is használták. A déli részeken a gyakori gépi hibák ellenére is jól dolgoznak a kombájnok, északon pedig az üzemi munkások segítségével történik a gabona betakarítása. A legutóbbi munkaszüneti na­pon a gépek és a kézi kaszások együttvéve háromezerötszáz holdon vágták le a kalászoso­kat. A HEVESI JÁRÁS megyénk legnagyobb gobona termő te­rülete. itt vasárnap a harmat molnár) j felszáradása után valamennyi A köszörűs Bencsik Kálmán szaflai köszörűssel a pétervásári vásár­ban találkoztunk. A biciklire szerelt köszörűkővel keresi ke­nyerét. Ollót, beretvát, bicskát köszörül, ügyfele mindenki, akmßppen arra Jár. Ha nincsen vásár, 6 maga néz munka után. Biciklivel járja a falvakat és ha éppen köszörülni va­lóban van hiány, akkor esernyőt, fazekat csinál. Ezermester ő, aki már hat év óta megszokott látványa a környező fal­vaknak. (Foto: Kiss) ARI gó is a csípős nyelvetek elől menekült az asszonyokhoz, Az ám! — folytatta — erről jut eszembe, tulajdonképpen miért martátok ki magatok közül? — Mert már nem lány! — repült feléje egy vékony cérna- hang, amely úgy kólintotta fej­be, hogy néhány pillanatig csák hebegett tőle. — Eizt meg hogyan értitek? — kérdezte végül. — Úgy —- válaszolták többen is —, hogy gyereke van. Izzadni kezdett az elnök homloka, pedig a nap éppen el­bújt egy zivataros felhő mögé, s utána hűvös széláramlat le­begtette végig a szép, kövér répaleveleket. Bánta mér na­gyon, amiért elhamarkodottsá­gában belement a kényesnek ígérkező témába. De most már nem volt visszaút, gombolyítani kellett tovább a megkezdett fo­nalat. — Egy illetőtől. — És ha rágalom? — Valóság. <3 sem tagadta. — Margó? — Ki más. — Nono! — emelte fel fi- gyelmeztetóleg mutatóujját az elnök. — Azért én mégis amomdó vagyok, hogy kissé el­hamarkodtatok a dolgot. Leg­alább szóltatok volna, mielőtt határoztatok felőle. Más lány­nyal is megtörtént ilyesmi, az­tán mégsem dőlt össze miatta a debreceni nagytemplom, A lányok gyors mozdulattal fordultak szembe az elnökire! Ezúttal Terka, a csapatvezető vette át a szót: — Rosszul ismer minket, az elnök elvtárs! — No? — kapta fel fejét az elnök. — Miből gondolod? — Abból, amiért feltételezi rólunk, hogy Margót a gye­rek miatt szekáltuk ki ma­néki világosan: köztünk ma­radhat, ha a gyereket hazahoz­za, aztán a szemünk előtt ne­veli. A nap előbukkant a felleg- ből, s egy pillanatra beragyog­ta a répaföldet. — Úgy látszik, mégsem lesz vihar! — jegyezte meg valaki Az elnök cigarettára gyúj­tott, s most már valamivel de­rűsebb ábrázattal fújta maga elé a füstöt. — Helyeslem a véleménye­teket — mondta —, de vala­miről megfeledkeztetek. — Miről? — Arról, hogy miből tarta­ná el a gyereket, amikor csak két hete dolgozik a szövetke­zetben? — Megmondtuk, hogy rosz- szul ismer bennünket az elnök elvtárs — szólt ismét Terka —, mivelhogy zárszámadásig a leánycsapat patronálná a Margó csemetéjét. A lányok répát kapáljak. Sorban haladtak, mint ősszel a vadludak, elől Terka, a csa­patvezető, utána a tizenegy hajadon, összetartozásuk jeléül fejükön valamennyien babos­kendőt viseltek, ennél fogva messziről, szélben hajladozó tizenkét szél mezei virágra ha­sonlítottak. Tegnap még tizenhármán voltak. Velük dolgozott a szal- makalapos Margó is, aki csak néhány hete jött vissza Pest­ről, s kinek széles karimájú kalapja most a szénagyűjtő asszonyok között virított. — Hát ez meg hogy került oda? — tolta arrafelé biciklijét tűnődve az elnök, s a gyomos dülőútról hirtelen elhatározás­sal bekanyarodott a hereföld- ré Csizmája alatt minden lépés­nél harsogva ropogott a lucef­natarlói, s amerre elhaladt, fel- Az elnök fejcsóválva nézett riasztott szöcskék pattogtak utána. Aztán úgy döntött, hogy körülötte. Megállt az egyik végére jár a dolognak, ezért boglyázó csoportnál és a felhő- lépteit a répaföld felé irányí- södő eget kémlelve, így szólt: tóttá. Árgus szemmel haladt — Igyekezzünk, asszonyok, ne- végig a megkapált sorokon, » hogy renden érje az eső a ezé- noha magában kénytelen volt nét! elismerni, hogy a lányok mun­Aztán tekintete a szalmaka- kájában az irigység sem találhat lapos lányra siklott. Már több- kifogásolni valót, amint oda- szőr látta, mióta hazajött, né- érkezett, mégis hercelodve pil- húnyszor beszélt is vele,* de lantott körül: formás, asszonyos alakja csak Bizony, elkelne itt egy most tűnt fel neki. Miközben házsártos vénember! — jegyez- lassú mozdulattal nyúlt 'ciga- meg. rettája után, közömbösséget — Akkor legalább ketten színlelve, megjegyezte: lennének — nyelveltek vissza — Ügy tudtam, te a lányok a lányok, mire az elnök jobb­csapatához tartozol! n®Jc, abbahagyna az élce­A lány pirulva vetette hátra lődést. szép, széke fejét. — De felvágta a bába a nyel­— Csak tartoztam — mondta veteket— mondta a biciklVkor­csendesen. mányra könyökölve. Majd Jö­S villáját a földbe eresztve, vetelére célozva, váratlanul sebesen megindult a renden. hozzátette: — Bizonyára Mar­■ — Azután hennát veszitek gunk közül, ezt a ... ezt a gyerék-históri- — Akkor miért? át? — Amiért elhallgatta elót­— Megtudtuk. tűnk. Meg azért, hogy állami — Kitől? gondozásba adta. Megmondtuk Visszafelé az elnök ismét útba ejtette az asszonyokat. Tereferélt velük egy ideig, az­tán elköszönve tőlük, felpat­tant a biciklire. Azonban alig hajtotta körbe a pedált, ami­kor valaki utána kiáltott. Egyik lábát a főidre eresztve, hátrafordult. A szalmakalapos lány állt előtte. Arcán nyoma sem volt már a zavarnak, te­kintetét nyíltan szegezte az elnökre: — Tessék engem elengedni holnap. Volna egy kis elintéz­ni való dolgom Pesten ... A nap úgy úszott az égen, akár egy óriás, fénylő szalma­kalap. , Már teljesen kitisztult JflPQjSAG 3 1964. július 21., kedd termelőszövetkezet határában munkába álltak a gépek. A .16- rás 56 kombánja közül ezúttal hat nem dolgozott különféle üzemi hiba miatt, de így Is több mint hétszáz holdon végezték el a gabona betakarítását. A legutóbbi, pénteki értékelés óta hét százalékkal több a learatott terület, s tegnap mér a tanácsi szektorban 63 százalék volt az aratott terület százalékos ará­nya. A járási tanács mezőgaz­dasági osztály vezető'nek tájé­koztatása szerint. nincs lemara­dás a kapcsolódó munkáknál sem; a kombájnnal aratatt 18 ezer holdból 11 ezer holdon be­fejezték a szalma lehúzását ás kilencezer holdon a kazlazást, a szántótraktorokkal ez Ideig 0500 hold talajmunkát végez­tek, amely közül két és fél ezer hold nyári mélyszántás. AZ EGRI JÁRÁSBAN 16 kombájn, 14 aratógép, hozzá­vetőleg ötszáz termelőszövetke­zeti tag és kétszázötven ipari dolgozó aratott. Eger környé­kén ez volt a harmadik mun­kával eltöltött vasárnap, s né­hány termelőszövetkezet ez­úttal pihenőnapot tartott, en­nek ellenére fél ezer holdról betakarították ezen a napon a gabonát. Az északi, dombos vi­dékeken 150 aratógép vágta a kalászosokat és Járási szinten tegnapra a gabona területének negyven százalékán maradt lá­bon a kalász. A szalma lehúzás a géppel aratott területeken hatvan százalékos. Kellner Emil, a mezőgazdasági osztály vezetőjének véleménye szerint Ostoroson feltűnően nagy a le­maradás, előre nem szervez­ték meg a szalma lehúzását és Javult a vidéki ; palackozott bor A legjobb palackozott' Nemrég érdekes háziver­senyt tartottak a KPVDSZ klubjában. A 10 tagú zsűri megállapította, hogy a Szőlé­szeti Kutató Intézet évek óta verhetetlennek tartott palac­kozott borai ezúttal gyengéb­ben szerepeltek, a badacsonyi szürkebarát például csak a harmadik helyre került. Jelen­tősen javultak viszont a vidéki pincegazdaságok borai. Ezt bi­zonyítja például, hogy a legjobb Í rajackozott bor címet az egri eányka — az egri pincegazda­így a talajmunkákban Is le­maradtak a járás többi terme­lőszövetkezeteihez képest. Ta­lajmunkák tekintetében járási szinten Is mutatkozik lemara­dás, amelyet mindenütt nagy Ütemben gyorsítani kell. A FÜZESABONYI JÄRÄS­BAN a kompolti Ezüstkalász és az Üj Barázda Termelőszö­vetkezet tagjai befejezték az aratást, ma este előrilátható- lag Aldebrőn sem marad lá­bon gabona. Poczok Barnabás, mezőgazdasági osztályvezető arról tájékoztatott bennünket, hogy az elmúlt vasárnapon az ötvenegy kombájn közül már öt nem dolgozott és ezek közül háromnak a munkájára huza­mosabb ideig nem is szárad­hatnak. A korábbi teljesítések alapján mégis a 23 872 hold­nak 71 százalékán elvégezték az aratást és csupán vasárnap 690 hold gabonát takarítottak be. A járásban 7300 holdon letakarítottAk a szalmát, 4300 holdon pedig már a kazlazást is befejezték. A HATVANI jARASBAN minden gép dolgozott vasár­nap és 500 holdat arattak le. A 15 ezer hold aratni valóból mintegy 12 ezer hold termését betakarították a járás terme­lőszövetkezetei. Hatezer hol­don lehúzták a szalmát, ötezer holdon kazlaztak és a talaj- műnkét B150 holdon végezték el, amelyből három és félezer hold nyári mélyszántás. Az előkészített talajba 771 holdon elvégezték a másod-, illetve a felülvetéseket). p. e. pincegazdaságok ainak minősége bor: az egri leányka ság bora — nyerte el. Az álla­mi gazdaságok badacsonyi olaszrizlingje előtt, örvende­tes javulást mutat a Budafo­kon palackozott szekszárdi ka­darka, amely megelőzte a ré­gebben sokkal jobbnak minő­sített állami gazdaságok bur­gundiját és a villányi vöröst. Dicsérték a kék címkés bala- tonmelléki fehér bort és a sze­melt rUlinget, amelyek évek óta változatlan, egyenletes, jó minőségben kerülnek a ven­déglőkbe.

Next

/
Thumbnails
Contents