Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-21 / 169. szám
Négyszázötven éve: felparázslofí „Dózsa trónja Egy emlékezetes évfordulóra BIKAVIABÄL Szállási Gyula vígjátékából Debreceni László és Somlai Pál írt egy háromnegyed órás rádiójátékot. A szatirikus hangvételű játék egy Heves megyei falu nyolc-tíz év előtti társadalmi és politikai tükörképe. Énekes Mihály, a hevesladányi Egyetértés Tsz elnöke, a falu közepén álló Graf-portaból bikaistállót akar csináltatni, míg a helyi nőtanács — élén Hódas Júliával — azt szeretné, ha ugyanott bölcsődét rendezhetnének be. Énekes Mihály azért ,,kisisten”, hogy senkire ne hallgasson. Az asszonyok hada, a nőtanács nem hagyja magát, s mert vezérük fortélyos asszony, akkor mennek támadásba, amikor a siker a legbiztatóbb. Énekes Mihály éppen értékes bikát vásároltat a termelőszövetkezettel. A környék csudájára jár a jószágnak, egyetemi tanár-revizor is érkezik felülbírálni a vásárlás helyességét, amikor az asszonyok élkötik a híres bikát szállásáról. Énekes keresteti a drága jószágot, már a rendőrséget is mozgósítja, amikor a bikát megtalálják az ő istállójában. Hódas Juli, a nőtanács titkára, így ad leckét az elnöknek fékezhetetlen hiúsága miatt, de ismét kivirul az a szerelem is, amely Énekes Mihályt és Hódas Julit négy esztendőnek előtte, láthatatlan szálakkal már egybefűzte — egy tanfolyamon. A Bikaviadal magán hordja a vígjáték írójának, Szőllősi Gyulának lírára hajló írói egyéniségét. Bizonyára a teljes vígjáték színesebb, gazdagabb világot foglal magába, mint ez a rövidebb és csak az alaptémát hangsúlyozó rádiójáték. E bikaviadalban egyetlen ember tesz úgy, mintha küzdene, s ő sem valami nagy cél eléréséért, inkább a kialakuló helyzetben vergődik: mit tegyen, hogy fel ne süljön? Énekes Mihály büszke a bikára, szakértelmére, ért a „csudacsiná- láshoz” is: írja a levelet a megyének, a járásnak, diktál, fogalmaz, mert akkor halad az ember a termelőszövetkezet érdekében előre, ha mozog. S éppen a legrosszabb pillanatban, amikor a környék és az egyetemi tanár is a nyakán KCMREGEN/ FORDÍTOTTA: SÁRICÖ2I ©YUU/% Furcsának, érthetetlennek tűnt néki ez a lázáiom. Lehet, hogy valóban jelentéseinek rejtjelzésére használta a verseket? ... „Vajon Filin bent van-e még vagy már elment?” töprengett és tárcsázná kezdte az alezredes telefonszámát. Fiiin azon nyomban jelentkezett. — Oszipov beszél — mondta az ezredes. — Jegyezzen fd még egy pár sort a verses lázálomból. És az ezredes lediktálta Fi-linnek a nővér által közölt verset. — Az első két sor Edgar Poe „A holló” című verséből való — jegyezte meg Filin, miután végighallgatta Oszdpovot. — A „Csontok” pedig egy másik versből. Más a mértéke. Még sokáig bent lesz? — öt perc múlva távozom — felelte Oszipov. miután megnézte az óráját. — Maga viszont a következőket vegye figyelembe: Muhtarov meghalt, éppen ezért most már csak abból induljon el, amit tudunk. Oszipov ezredes gyalog indult hazafelé. Egész úton Poe verse járt a fejében: a furcsa ében tollak, amelyek mosolyra csalták a bánatot, meg valami késett vendég... Mit jelent mindez? Mi az értelmük e titokzatos szavaiknak? A rejtjeles írás kulcsai Jóllehet Oszipov alig aludt valamit, mint rendesen, reggel kilenckor már munkahelyén volt Túlságosan jól ismerte önmagát ahhoz, hogy reménykedett volna legalább egyetlen éjszaka nyugodt dtöltésóben, míg fény nem derül Muhtarov titkára. De akkor majd, ha sikerül megd- dani a rejtélyt, bizonyára átalussza az egész huszonnégy órát Már történt vele ilyesmi. Alig lépett be dolgozószobájába, amikor valaki halkan, de erélyesen bekopogott ajtaján. Fiiin alezredes toppant be nagy sietve. „Irigyled az embert — gondolta az ezredes. — Pedig bizonyára te sem hunytad le a szemed egész éjszaka, csak nem árulod el... Ügy látszik, azért mégsem volt ébren hiába .. — Nos, mivel akar megörvendeztetni? — kérdezte Oszipov tettetett hanyagsággal. — Nagyszerű versekkel! — szólalt meg vidáman Filin és letette Oszipov asztalára Goethe válogatott verseinek kötetét. Oszipov, ajá azt gondolta, hogy a rejtjdes írás titkát a Muhtarov bőröndjében talált kis kötet segített megfejteni, csodálkozva emelte tekintetét Filmre. Az alezredes hallgatott egy sort, mintha élvezné Oszipov elképedését, aztán rejtélyes mosoly kíséretében felnyitotta a könyvet a száztizenkilencedik oldalon s újjávál a „Halottak tánca” című versre mutatott — Ebből való a Muhtarov lázálmában ismételt új strófa, ezredes dvtárs! Ennek kiderítése végett egy tapasztalt irodalmár segítségét kellett igénybe vennem. Kiderült hogy Goethe „Halottak tánca”, című verse a rejtjdes írás kulcsa ... Nem tűnt fd az ezredes dvtársnak, hogy a rejtjdes írás számai csoportokra vannak osztva és sorokat képeznek? Én ezt nem találtam véletlennek és az a gondolatom támadt, hogy a szöveg megfejtésére használhatták fd a verseket. És nem tévedtem. A következő rendszert kapjuk: az első sor egy háromjegyű számmal kezdődik, amely előtt nulila áll A nulla után következő szám mutatja, hányadik versszakról van szó. A kulcscsoport harmadik számjegye a strófa sorát jelzi, ahonnan folytatólagosan kell- az elrejtett mondatot a számokkal jelzett betűkből összerakni. Vegyük csak például az általunk elfogott rejtjeles távirat első sorát: „031, 3, 6, 28, 17, 4, 15, 50, 62, 25, 30, 43, 9, 5, 8, 42. 7, 71, 1, 11, 77, 13. 46. 23, 79...” Kulcscsoportja: a 031 a rejtjdes írás első sorának kezdetét jelenti, vagyis a harmadik strófát s annak dső sorát. A „Halottak táncáéban ez a versszak így szól: „Most lendül a láb s viliózva remeg... otromba csípőjük hintáz, és mintha pereg száraz fa-kerep, úgy zörren- caörren a csontváz. — Csak kuncog az őr, már majd kifakad: stb.” A harmadik betű az „s” a hatodik az „e”, a huszonnyolcadik a ,g”, a tizenhetedik az „i”, a negyedik a „t”, a tizenötödik az „s” az ötvenedik az „é”, a hatvankettedik a ,g”, a huszonötödik az „e”, a harmincadik a „t”, a negyvenharmadik a „k”, a kilencedik az „ü”, az ötödik az ,4”, a nyolcadik a „d”, a negyvenkettedik az „ü”, a hetedik az „m”, a hetvenegyedik a „k”, az első az „m”, a tizenegyedik az „a”, a het- venhetedik a „g”, a tizenharmadik az „á”, a negyvenhatodik az „n”, a huszonhármad ik az „a”, a hetvenki- lencedik a ,Jk”. Ezekből a betűkből a következő szavakat kapjuk. „Segítséget küldünk magának.. Filin alezredes nagyon elégedett volt saját magával, s nem kételkedett abban, hogy ez alkalommal az érzéseit visszafojtó Oszipov ezredes feltétlenül megdicséri. Ám az ezredes előbb maga is végigolvasta az egész rejtjeles írást, ami elég sokáig tartott. Csak ezután állt fel és keményen kezet szorított az izgalomtól erősed izzadó Fűimnek — Köszönöm, Borisz Ivanovics! — mondta kisé melegebben a szokottnál, majd rövid szünet után megkérdezte: — Hát a Muhtarovnál talált kötet mi célt szolgálhat? — Az egyelőre még rejtély! —* tárta szét karját Fiiin, — Bizonyára van valami köze Muhtarov titkos küldetéséhez — jelentette ki az ezredes meggyőző hangon és elbocsátotta Fiiint. Szabiin tábornok, Oszipov főnöke, egész délelőtt valami halaszthatatlan dologgal volt elfoglalva, pedig az ezredes már nagyon szerette volna jelenteni neki az elvégzett munka eredményét. „Ügyes ötlet: titkos beszélgetéseket folytatni versek segítségével — gondolta Oszipov, dolgozószobájában sétálgatva. — Ez feleslegessé teszi számunkra, hogy bonyolult rejtjelkulcs-tábláza- tokat, könyveket és füzeteket használjanak, amelyeket a titkos ügynökök oly gyakran szoktak alkalmazni a rejtjeles írások megfejtéséhez. Csak annyi szükséges, hogy jól emlékezetébe véssen egy verset s máris kétségtelen, hogy a vers által rejtjelezett szöveg egyetlen sorát sem olvassa el senki a ■beavatatianok közül. A Muhtarov bőröndjében talált verseskötet bizto- . yr san játszik valamilyen \ Mi szerepet, titkos adásaikban. Jóllehet nincs közvetlenül kapcsolatban a már megfejtett rejtjeles írással, de alkalmasint a jövőben fel akarták használni valamiféle különleges adásban”. Az ezredes fogta a papírlapot, amelyre a megfejtett rejtjeles rádio- gram szövege volt írva és újból átolvasta: (Folylatjuki ták lecsillapítani. Félelmükben tehát arra utasították Dózsát: oszlassa fel a keresztes sereget, hadinépét küldje visz- sza szolgálatukra. Dózsa azonban akkor már a parasztok vezére volt, nem engedelmeskedett az országvesztő főuraknak, elindult a török ellen. A földesurak zsoldosokat toboroztak, de nem az ország le- tiprására gyülekező ozmán hadak ellen, hanem a jobb életre, több jogra, emberségre áhítozó jobbágyok ^, „megbünteté- éré'’. Dózsa meg- ütközött a Bát- horyak, a Csá- QgjjjJätiSgS kyak és a töb- bi oligarcha fegyvereseivel, la seregéhez ezré- vel csatlakoz- lak a szökött ti(SÍiÍP$wB jobbágyok, akik sokszor kaszá- val, cséphada- r®val szálltak Ww/Wmmm szembe a pán. célba öltözött, állig felfegyver- zett zsoldos lo- / XSwOi vassággal. A % küzdelem orillfelänH szagos méretű / jobbágyfelkeBSIBÄ. !éss*» öldöklő parasztháborúvBwfeiy ttáESflegJ vá szélesedett. Wjßp Eáf§Mi Dózsa György népe diadalmas csatáikat vívott, a jobbágyság - kemény elégtételt vett sa- nyargatóin. Am végül felülkerekedett a zsarnokság: a parasztok hősi megmozdulását vérbe fojtották, Dózsa Temesvárnál Sza pólyái János erdélyi vajda fogságába esett. Tüzes trónon megégették, testét felnégyelték, s közszemlére a városok kapujára helyezték. Örök tanulságul... Aztán jött Mohács: a földesurak által elárult, kifosztott, elvéreztetett ország többé nem tudta útját állni a török hódítóknak. Dózsa Györgynek és paraszt hadainak dicsőségét, 450 év előtti hősi áldozatukat llépünk örökre megőrzi és számon tartja V. F. szörnyű mocsaradba, magyar történelem! Nemcsak Iilyés Gyulát, írók egész seregét ihlette meg Dózsa nagyszerű alakja, mártíru- ma, az első magyar parasztháború névtelen hőseinek történelmi tette, lébírhatatlan igazsága. A székelyföldi fiatal szabadságharcos vitézi tetteinek híre korán szárnyra kelt. Erdélyi szegények, magyar és román felkelők élén le-lecsapott az elbizakodott, kegyetlen, népnyűzó nemesekre. Később mint lovagi tornák győztes bajvívója hívta fel magára a figyelmet. A királytól nemességet kapott, Bákócz Tamás esztergomi érsektől megbízatást: induljon a keresztes hadak vezéreként a fenyegető török sereg ellen! A zászlói alá gyülekező jobbágyok elhozták magukkal keserűségüket, lázadásukat, mert elviselhetetlen volt a robot, a dézsma, a rájuk nehezedő földesúri önkény. Harci gerjedel- müket a zászlósurak nem tud— Mihelyt Báthory, Dózsa buzogánya által mellén találva lováról hanyatlani kezdett: társai egyszerre segítségére rohantak, s vezérüket hátrálni kényszerítették; de bátorságuk meg vala törve. Magukkal ragadva a sebesült Báthoryt vad rendetlenségben futottak szerte szét a mezőn, hol sokakat utóiért bosszuló fegyverünk; mások a Maros habjaiban találták halálukat; s mi győzelmünk ünnepére Csanádot gyújtottuk fel, hogy vörös lángjai az Alföldön a szabadság hajnalát hirdessék... 'Idézve Més^ro^ zatos félelemnek adnak helyet és megfutamodnak, úgy száműzetés, nyomor, bilincs, bitófa s oly büntetés vár reájok, mi a halálnál is rosszabb.” Négy és fél évszázaddal ezelőtt, 1514. júliusában teljesedésbe ment Lőrincz pap tragikus jövendölése; íme a drámai kép, ahogy a ma élő költő látja: Homlokán a hasrag rőt koszorújával s szinte tántorogva nehéz igazával indul Temesvárra süllyedni jeltelen kJ. A J. A «. • .1 van, akkor kell történnie a nem várt galibának. Zavarában nem jut eszébe a kézenfekvő megoldás, inkább „lódít” egyet jobbra, kettőt balra: félrevezeti a revizort, itatják a kö- telesi tsz emberét, telefonon nyugtatja a bikához jelentkezőket, s hajnalban az Egyetértés Tsz asszonyaival keresteti a híres bikát, a Kormost. Énekes Mihály körül feltűnik néhány ember: az agglegény tsz-könyvelő, Teri. az adminisztrátor, a rendőr őrmester, az állatgondozó és úgy keringenek az elnök személye és parancsai körül, mint a csibék a kotlós körül. Szinte várjuk már, hogy Hódas Juli mellett még valaki feltűnjön és megszólaljon, hogy Énekes Mihály félresikerült önérzetére legalább egy vedemyi hűs vizet öntsön. Pedig az indokolatlanul színre hozott egyetemi tanárral, vagy más, akár társadalmilag kisebb méretű pozícióval is lehetne itt reális vígjátéki küzdelmet alakítani. Szőllősi Gyula jókedéllyel és kritikai szándékkal fogalmazza vígjátékát. Ismeri a falu kialakuló társadalmi képét és azokat az erőket, amelyek a falu mai életét mozgatják. De csak általánosságban. A rádiójáték anyagából azonban nem hisz- szük el, hogy az író hősei a mai és a teljes valóságban gyökereznek. Nem hisszük el, hogy '"^ekes Mihály tsz-elnök egy adott pillanatban ennyire egyedül maradhat a termelőszövetkezet közösségében, vezetőség nélkül. És a falu? A tanács? A pedagógusod? A vígjátéki helyzetek jelen esetben egy egyszerű bonyodalom lassan egymás ba kapcsolódó fogaskerekei. A falu embereiben ennél több tettrekészség, nagyobb gyorsaság és főként több őszinteség található napjainkban mint ahogyan ez a Bikaviadalból kiviláglik. A Rádiószínház hasznos igyekezettel karolta fel a falusi témát. A darab — hibái mellett az átalakult falut igyekszik ábrázolni. Dr. Cserés Miklós rendezése a sematikusan megírt hősök közül kiemelte Énekes Mihályt és így hangsúlyozta a vígjáték szándékát. A rádiójátékot Ágrádi Gábor, Törőcsik Mari, Galambos Erzsi, Tompa Sándor, Hla.hy László, Greguss Zoltán, Mak- láry János, Márkus Ferenc, Misoga László és Horváth József szólaltatták meg. Farkas András H41 VATSBAWt Már elkezdték a vágány-korszerűsítéseket, ha befejezik, hozzáfognak az új autósztrádához is Április óta megélénkült a Hatvani Cukorgyár előtti tér forgalma: teherautók forognak szállítmányokkal, szántják mély nyomokkal a puha talajt, hosszú barakkokat húznak fel egymás után, valóságos kis „várost”. A Budapesti Betonépítő Vállalat felvonul... A cukorgyárban meg kinn a külső vágányoknál folyik ugyan már a munka, de az igazi még csak ezután következik. Azt beszélik, nyolc—tíz évre telepszenek itt meg az örökké vándorló építőmunkások, szabolcsiak, s aid tudja honnét elszármazottak. Űj-Hatvanban, ideiglenes szálláshelyen székel még egyelőre a „vezérkar”, ott kerestük meg a főépítésvezetőt: Pál Ervint, hogy hivatalosabb helyről szerezzünk információt a nagy készülődésről, a küszöbön álló és már elkezdett munkákról: — 10 millió forint az idea programunk, a oukorgyári iparvágány felújítása és a bu- dapest—szolnoki deltavágány elkészítése szerepel tervünkben. Jövőre, lényegében ezeket a munkákat tovább ... később. pedig egyebet. Ezt azonban még és is csak félhivatalosan mondom: mi építjük majd a budapest—miskolci korszerű, négynyomtávos autósztrádát is. A lakott települések mellett húz majd el az új létesítményi nem veszélyezteti a városok} községek helyi forgalmát..; Az elképzelések szerint 1970-ig a 14-estől a 76-os kilométerkőig, azaz Hort határáig kellene elkészülnie. 800 millió forintért.!
