Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-19 / 168. szám
It gyerek szólította Mamának özvegy Blahovics Jánosné, az egri Tűzoltó tér környékének kedvenc Anna nénije, ritka és nagybecsű életművet tett le a társadalom asztaléra. 35 gyerek fogta szoknyáját, oltalmat, szeretőiét keresve nála, aki anyjuk tudott lenni anyjuk helyett a ezülők nélkül nevelkedő apróságoknak. Az életműért, legyen az bármely foglalkozási ágból való, így, vagy úgy, köszönet jár. Blahovics néni is őrzi ennek jutalmát, öreg asztalfiókjában. Mikor kérem, kerítse elő, fáradtan lépegei a szobában, de azért a gondosan összehajtogatott ásatag papírok között hamar megleli a kemény kartont, amelyen eteédás betűk s egy szép arcú asszonyhoz futó gyermekábrák kíséretében ez ASz uAz üZlarttí, gyermekmen- helyi gondozottak nevelése tevén kifejetett éUozatos és eredményes munkájáért Pa- Idhcrvich János- nénak._ a népjóléti miniszter...” és egy olvashatatlan aláírás. — Látja, még esek annyi fáradságot sem vettek, hogy a neveimet jól írják le. Azt se kérdezték; így hívnak-e téged, te jó asszony, aki 35 gyereket felneveltél? EL keresztelték _ hajtja össze a sárguló díszoklevelet, s hangján már olyannyira megkopott a szemrehányás ereje, csak megállapításnak, nem is panasznak hat mondanivalója. Ennyi hát a honoráció évtizedes fáradozásaiért. Azért, mert nem tudta nézni, hogy ártatlan gyermekek, anyai-apai szeretet híján nőnek fel, s botorkálnak az élet mély buktatóin. Gondolt-e arra, amikor az első gyereket magához fogadta, hogy mindössze ennyi „bér” jár humánus cselekedetéért? Erről faggatom a régimódi bútorokkal berendezett otthonában, ahol 85 évesen egyszem- egyedül éli öregkorát. Nem emlékszik rá, hogy ilyesmi járhatott volna az eszében, csak látta a magatehetetlen, elhagyott apróságokat és kinyújtotta feléjük segítő kezét. Nevelni kezdte az elsőket, a legkeserűbb sorsúakat... a szerelem gyermekeit. — Marika rettenetesen nézett ki, amikor hozzánk került. Valami Erzsébet nevű faluból hozták, ahol az Idegen anyatejtől teljesen tönkrement. Azt hittem, soha nem tudom életre vidítani. Aztán olyan szépen felnőtt... meséli a kislány történetét, nézi sorban a gyerekek fényképeit és mentegetőzik: — Azért van Ilyen. kevés kép róluk, mert azokban az időkben nem passziózott senki azzal, hogy lelencgyerekeket fényképezzen. Pedig istenem, de megérdemelték volna ezek a nehéz sorsú szerelemgyerekek. Az anyjuk szökve, lopva jött él falujából gyermekét meglátogatni, aztán sírva ment eL Volt, aki nem bírta és bejött szolgálni Egerbe, mint ennek a kislánynak az anyja is, aki itt a képen olyan Illedelmesen szorítja magához Játékbabáját. Belemelegszdk az emlékezésbe. Minden kép újabb történet, újabb szomorú sorsú gyerek életpályájának kezdete. — Ez a kisfiú olyan betegen került hozzám, hogy minden órában evőkanálnyi meleg ételt kellett neki adni. Ott éjszakáztam hetekig a spirítuszfőző mellett. — Meggyógyult? Veszélyes karperec... A fogságba esett keresztes vipera már hiába tátog. Sikamlós testét ingerülten ráfonja Sápi Mihály erdész csuklójára. (MTI-foto: Brigés Árpád felv.) ba jár, a másik ipari tanuló. Velük szoktam elmenni a misére. Mondtam már, nem imádkozunk, csak énekelünk. Aztán ... nézgelődünk. Évekkel ezelőtt, a bérmáláskor áldoztam utoljára. A vallás nem érdekel. Nem hiszem el, hogy a világot isten teremtette. Isten? Lehet, hogy van, lehet, hogy nincs. Mit tudom én! Nem szoktam ilyeneken gondolkozni. Túlvilág? Ugyan, hol' lenne? Hagyjon már ezekkel a dolgokkal, mit tudom én, hogyan van ez! Szóval: T. Ilona még nem gondolta végig. Öt még két oldalra kötik a szálak, amelyek közül az egyik oldalé már eléggé meggyengültek. És a másik oldal H. Erzsébet már túljutott a „gondokon”. Tizennyolc éves* ipari munkás. Faluról jött a városba dolgozni. — Tavaly, amikor a nagyapám meghalt, akkor gyóntam utoljára. Azért, mert a faluban ez a szokás. És akkor gyóntam még, amikor első áldozó voltam. Nagyon furcsa volt az a tavalyi gyónás. Nem hiszek benne és ... a pap is olyan furcsákat kérdezett. Hogy válaszoljak én olyanra, amit nem tettem meg? Tudja, mire gondolok?! A mi családunkban a vallás nem probléma. Nagyanyám sok mindenre szokott figyelmeztetni, ha otthon vagyok; de arra soha, hogy templomba menjek. Az öcsém már nem lesz első áldozó. És ez aa egész a vallással... Hol vagyunk már attól! A körülményekhez hozzátartozik még, hogy H. Erzsébet szakmunkás. Az ő álláspontja annyira egysíkú, annyira egyértelmű, hogy tovább nem kell részletezni. Eddig csak a lányok véleményét ismételtem meg. Nem véletlenül, ök érzelmileg is érzékenyebbek a fiúknál. A vallásosság náluk „érthetőbb”. És a fiúk? Két fekete pulóvere*, modern frizurás fiú foglalatoskodott a motorral. Amikor tólük is érdeklődtem, az egyikük, a vékonybajuszos felállt és elhúzta a száját. — Hol él maga? Okosabb dologgal nem tudja eltölteni a2 idejét? Még hogy vallás ...! A másik nagyot fújt a kezében tartott gyújtógyertyára, és csak azután mondta: — Menjen a múzeumba! Annyit még hajlandó voltaik elárulni, hogy egyiikülk, a vé- konybajszos, esztergályos, a másik, aló a múzeumba küldött, gimnáziumi tanuló. A nevük? — Az nem érdeke*! Két srác. Ennyi nem elég? — kérdezte az esztergályos. Tovább .neon törődtem velük. A motor jobban érdekelte őket. ★ Tessék: ennyit sikerült a véletlenre bízva megtudnom a mai fiatalok világnézetiéről. Ha nem csalódom, a kép nyugodtan nevezhető a valóság miniatűrjének. Ahogy szokás mondani: egy cseppben a tenger. És még minidig nem értem: éppen Eszter, aki annyira vonzódik a tudományos kutatásokhoz? Elég csak a családi környezet hatására hivatkozni vele kapcsolatban? Nincs abban valami megmagyarázhatatlan, hogy a szélesedő tudói mögött tegnapi nézetek lapulnak meg? Annak a tételnek a bizonyítására azonban mindenképpen alkalmas Eszter álláspontja, amely szerint a korszerű, tudományos Ismeret- anyag még senkit sem tesz automatikusan materialistává. És ha már a két parttal- kezdtük, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a mi oldalunkon. van a példák többsége. És Eszter? Ö sem kötődik már a túlsó parthoz elmozdlthatatla- nul. Persze, nem hidat kell vernünk a két part között, hanem csónakunkkal el kell indulnunk azokért is, akik még a túlsó partról figyelnek ránk. G. Molnár Ferenc CMPBjs&g !?. 5 1964. július 19., vasárnap — Kilábalt szegénykém. Örökbe is fogadták. Egy vasutas jött érte. Csomagoltam neki élelmet az útra, akkor evett utoljára a kezemből. Valahová Debrecen mellé vitték. Később megtudtam róla, hogy csak úgy tudták szégyen nélkül visszacsempészni az anyjához — leányanya volt a szerencsétlen —, hogy asszonytestvére fogadta örökbe, s az anyja csak úgy szerethette, hívhatta és mutathatta a világ előtt, mintha unokaöccse lenne, nem édes gyermeke. — Látta azóta? — Á,... a gyerekeik jöttek .. . nevelgettem, aztán elmentek, tagadtam meg semmit, sem a neveltektől, sem a sajátómé- i tói. Most meg lássa, magamra ' hagyott ő is. — Miért? — Azt mondja, nincs neki . arra tehetsége, hogy engem se- ■ gítsen. Zálogházban van tán még az ágyneműje is. Hát . ilyen. , — És akkor most miből él, ; Anna néni? — Kapok 350 forint nyugdíjat, az ismerősök meg kisegítenek egy kis forgáccsal, tü• zelővel. Aztán nemrég eltanácsoltak a közgyámolításra, azóta az öregek napközi otthonában ebédelek... és töltöm a napokat. Ott jó. Sakkozok, olvasgatok ... meg beszélgetünk. A gyerekekről. Vasárnap meg- reszkírezok két forintot a matinéra. Nemrég a Valahol Európában című filmet láttuk Mondhatom, derék ember volt az az öreg muzsikus... — És nagyon derék ember a Mamuska is — ezzel toldották meg idős társai a filmismertetőt, amikor másnao ellátogattam az öregek napközijébe. — Kitüntetést érdemelne, higgye el. — Ha bearanyoznák, akkor se fizethetnének meg érte, amit ez az asszony tett életében. — És úgy maradt Itt, mint az ujjam ... Közelebb ülnek a napközis idős asszonyok, és ahány dicsérő szót ejtenek Anna néniről, annyi vád van minden mondatukban: „Hát ezt érdemelte”. De ő csendesen elrévedezve, utoljára Is így válaszol a kérdésre: — Mit szólna hozzá, ha elébe kerülnének réglátott neveltjei? — Csak megölelném őket Szólni úgysem igen tudnék örömömben. 1 De ilyen ölelésre kitáruló : kar ritkán állítja meg fáradt lábával rótt élete útjában. Kovács Endre százfelé a világban. Kit örökbe fogadtak, mint az Antaleszka- ra testvéreket, aztán volt, ak - már meg is halt azóta, min: Erdélyi Pista. De embernyi , ember miár a többi is. Kálból is volt egy kislányom: Juliska Most az építőiparnál dolgozik De a menhelyről is sokan kerültek hozzám* Akármilyen beteges, csene- vész gyerek volt, elfogadtam. . Ez a kis kócos,.:. ebből katonatiszt lett. Ez a kislány, — te szí egymás fölé a két képet — hathetes korában került hozzám. Ennek a kislánynak aa , anyja meg itt szülte nálam a második gyerekét, amikor az elsőt jött látogatná Aztán a kis Gabika is itt maradt. — Kik voltak a legkedvesebb gyerekei? A kérdésre elmereng, véglg- idézi a kefefrizurás, bubiviseletű fejeket, a mackót szorongató, fapuskával hadonászó gyereksereget, a képeken, az emlékezetben... és nem tud választani. Felkapcsolja a négy évtizede szolgáló gyöngyfüggős, fáradtizzós asztali lámpát is, hogy jobban az emlékébe idézz» az elmosódó vonásokat S lassacskán meditál: — Ica? .,. Eszti.,. Pista ... Tériké... Gabi... Komólka? Mind olyan aranyos volt S mind az én neveltem Anyjuknak neveztek, Mamuskának. Ha fájt a fejem, a nagyobbak így csitították az apróságokat: „Ha nem lesztek csendben, még jobban megbetegszik a Mami". Hát így voltak itt. Mint a testvérek. Nem is bántották egymást, szerettek engem Is, csak az élet.., úgy szétszéledtek a világban. A szoba csendjében, amelyet megül az emlékezés nehéz levegője, a régi fényképek, bútorok fanyar szaga, szinte bántóan hat a széles sztármosoly az egyik fotón. — A lányom — mutat rá Anna néni. Az egyetlen lányom. Soha nem kedvelte, hogy szegény urammal elhagyott gyerekeket veszünk magunk mellé. Száz pengőt ígért a lányom ha abbahagyom az egészet. Tehetős Volt. Színész. De én csak neveltem tovább gyerekeimet. A front idején is öt apróság volt nálam. Főztem nekik a bombázások idején Is, míg a pincében lapultak. Nem Lecsap a villás bot... A füzérkomlós! erdőgazdaság dolgozói, Belkó Ferenc és Sápi Mihály erdészek villás bottal szorítják a földre a vipera fejét • így már nem marhat... reg jó része már a szervezetébe került. Amikor maradék erejét összeszedve segítséget keresett, elvesztette eszméletét. Öntudatlan állapotban szállították a kaposvári kórhátiba ahol egyheti gondos ápolás gyógyította meg. E majdnem halálos baleset tapasztalatain okulva, a délsomogyi erdőgazdaságban kígyóveszélyre figyelmeztető táblákat helyeztek el azon a környéken, ahol a mérges hüllők tanyáznak. Jó volna e példát a többi „viperás vidéken” is követni. Nemcsak Dél-Somogyban, hanem Hollóháza környékén, a Zempléni hegyekben is elszaporodtak a keresztes viperák. A füzérkomlósi erdőgazdaságban rendszeres Irtó hadjárattal védekeznek a mérges kígyók inváziója ellen. Az erdőmunkások szívesen rendeznek „viperafejvadászatot”, hiszen jól megfizetik, nemcsak az élve elfogott kígyókat, hanem a pusztítást bizonyító, beszolgáltatott, lenyisszantott fejet is. A zempléni erdők dolgozói tavasz óta több mint 150 viperát tettek ártalmatlanná. Kevesen tudják, hogy a fekete vipera is megtalálható országunkban. A balátai ősláp és környéke a tanyájuk. A feke+e viperák késő tavasszal bújnál elő. Könnyen összetéveszthetők a feketén száradó gallyal. A Baláta-tő festői környékét; ahol rendkívül ritka növények is találhatók, nagyon sok kiránduló keresi fel. Tehát vigyázat! ... A fekete vipera marása halálos is lehet. (Nedeczki) matlan vízi- vagy erdei siklókon kívül alaposan elszaporodtak a hazai viperafajták is. Emlékezzünk arra, hogy a közelmúltban a sajtó majdnem tragikusan végződő balesetről számolt be: Lőczi János erdészt szolgálati útja közben .marta még egy homoki, vipera. Kokken ten szétpillantott: sehol senki!... A viperaméreg gyorsan felszívódhat, ezért zsebkésével testéből kikanyarította a megmart részt. De a kígyóméAz erdőkben, a mezőn halálos veszély leselkedhet a dolgozó parasztra, a party'ázó vadászra, erdészre, vagy a lírikus hangulatú természetbarátra! S VIPERAVADÁSZAT Bátor volt a fotortporter Is: a sziklán sütkérező keresztes viperát sikerült lencsevégre kapnia. ez a veszély nemcsak az erdőik mélyén, az elhagyatott dombhátakon, hanem néha a ligetekben, a szántóföldek peremén Is kísért. A neve: bolond- gomba és vipera! A zivataros nyarat követő tikkasztó forr óság, az esőcseppeket párologta tó föld rendkívül kedvezett a gombatermésnek. Nemcsak a falusiak, hanem a városi kirándulók is szívesen gyűjtögették a gombát, s az ízletes, ínyencfalatnak számító, ehető fajták közé bizony könnyen keveredhet halált hozó mérges gomba Is. Egyetlen Ilyen, a nép által „bolond- gombának'’ nevezett fajta hosz- szú, kínos betegséget okozhat, sőt gyászba boríthat családokat is. Ezért csak jól képzett gombaszakértők által megvizsgált gombákat vigyünk haza konyhánkba. Ne bizakodjunk abban, hogy a jó és mérges gomba felismerése könnyű, hiszen sok hetyke „gombaszakértő” féltu- dása okozott már tragédiát. Az idei Időjárás kedvezett a csúszómászóknak is. Az ártalNéhány héttel ezelőtt beszéltem először Eszterrel. ö is egyike volt azoknak a fiataloknak, akiktől a pályaválasztásról, a hivatásról érdeklődtem. Nyílt tekintetű és nyílt szavú lánynak ismertem meg, aki semmit sem fogalmaz meg elhamarkodottan és mlelőT.f véleményt mondana, végiggondolja alaposan. Hozzá kell még tennem az előbbiekhez: kitűriő tanuló volt mindig, és különösen a tudományos kutató munka iránt érdeklődik behatóan. Vagyis: Eszter kiegyensúlyozott, higgadt, intelligens és okos Amikor megtudtam. hogy egyházi középiskolában végzett, egyszerre kíváncsivá tett az önkéntelenül felmerülő kérdés: hol áll most Eszter, két évvel az egyházi iskola elvégzése után, kétéves KISZ-tagsággal a háta mögött? Szerettem volna feltételezett fejlődésének egyes állomásait megismerni, — Még ma is vallásos vagyok — kaptam a választ első, óvatosan fogalmazott kérdésemre. Konfllb!n<i nélkül Erre nem számítottam. Nagyon meglepődhettem, mert Eszter furcsán nézett rám. Az a nyugalom, ahogy puszta tényként közölte velem világnézetének legfőbb jellemzőjét, az egyszerű bővített mondat határozottsága megzavart. Mindent vártam, csak ezt nem. Valamit nem értettem. Hogyan lehet Eszter vallásos, amikor agyának különböző rekeszeiben a korszerű, tudományos eredmények halmazait gyűjtötte össze, amikor a KISZ-nek is egyik legtevókenyebb tagja volt? Soha nem került ellentétbe a meggyőződése a tudománnyal? — Nem. Miért került volna? — válaszolt a kérdésemre újabb kérdéssel. — Nézze, nem vagyok bigott. A vallásosság minden embernél sajátos egyéni jegyekkel színezékük. Én sem úgy vagyok mám ár vallásos. ahogy általános iskolás koromban voltam. — Még mindig nem értem. A tudomány eredményei és a hit hogyan fér meg együtt? Most ő mosolyog elnézően'. — A hit? ... Miért, a materializmus minden tételét be lehet bizonyítani? Ott nincs szükség a hitre? Ez, bizony, naív kérdés volt. Nem volt nehéz a cáfolat. Mi , nem azt mondjuk, hogy nem . értem, tehát hiszem, hanem azt: bizonyítsd be! Persze, túl egyszerűen hangzik ez így, de a kettőnk között kialakult vita lényegét azért képes jelezni. ; — Egyébként: vallásszabadság van — jegyezte meg Eszter, mostmár egy kicsit kihívóan. — , Az alkotmány szerint jogom van .... — Természetesen. De mondja, hogyan tudott a gyűléseken felszólalni, olyan elveket hangoztatni, amik nem egyeznek meg világnézetével? — Még soha nem kerültem kellemetlen helyzetbe — hárítja el magától a kérdést. A továbbiakban az is kiderült. hogy Eszter szülei nagyon vallásosak. No, ezen egy pillanatig sem csodálkoztam. Aki nem gondolta végig Az első példát a véletlen hozta elém, A továbbiakban is a véletlenre bíztam magam. Keresgélés nélkül kérdeztem meg a fiatalokat: hogyan állnak a vallásossággal? T. Ilona tizenhét éves. Gyors- és gépíróiskolát végzett. Még nincs állása. Falun nőtt fel, most is ott lakik szüleivel. Nagyszülei már nem élnek. Családjukban a vallásosság már csak formális. Apja egyáltalán nem jár templomba, anyja is csak elvétve. Hogy ő? — Két héttel ezelőtt voltam utódjára templomban. Imádkozni? Azt nem szoktam. Minek? Van két barátnőm, az egyik közgazdasági technikumKét part között A fiatalok világnézetéről, túlzott következtetések nélkül
