Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-19 / 168. szám

A társadalmi bíróságok munkájáról Csökkent a fegyelmi eljárások száma — Köszönőlevelek Amiből 502 van az egész világon A tudomány riadója a bölények védelmében Néhány ezer évvel ezelőtt a bölények még Európa és Ázsia meglehetősen nagy térségein éltek, ám századunk elejére már csupán alig kétezer pél­dány maradt belőlük. De ezek is csak úgy maradtak meg, hogy védett területen, az Észak-Kaukázus és a belo- vezsszki erdő rengetegében hú­zódhattak meg. A különböző or­szágok állatkertjeiben 1927-ben már csak néhány tucat volt be­lőlük. A tudósok riadót fújtak. Nemzetközi természetvédelmi kongresszust hívtak össze, ame­lyen bölényvédelmi társulatot alakítottak. A társulat munká­jában aktív részt vállaltak a szovjet tudósok. ' A világon ma pontosan 502 fajtiszta bölényt tartanak nyil­ván; ebből 140 a Szovjetunió területén él. A bölény az orosz erdőkben található legnagyobb vad. Hossza három méter, ma­gassága (a marjától mérve) két méter. A felnőtt hímek súlya 13 mázsánál kezdődik. Jelentős a szerepük az állattenyésztés­ben. Szarvasmarhával keresz­tezve rendkívül életképes utó­dokat hoznak létre. A bölény­tehenek tejének zsírtartalma 9 százalék. Egerí nei Masai Ez az öreg város keveset lá­tott még ennyi erdészt egyszer­re falai között. Képviselve van itt a Bakony, a Mecsek, a Pilis és a zempléni hegyek egy­aránt. Járják az- öreg utcákat, Dobó várának labirintjait és némelyikük — ha ideje engedi — megmártja magát a jó me­leg egri vízben is. A vándorgyűlés első napjá­nak délutánján a vadászati ki­állításon találkozunk. A mo­numentális épület — régen ké­szülő új ruhájában is — cso- dálnivaló remekmű. A dunán­túliak nézik, méregetik az ódon falakat, a hatalmas boltíveket. A kiállítási terem is nagyszerű. Erdőt varázsoltak a terembe a rendezők. Erdőt és az erdőben szarvasok, őzek, vaddisznók, az erdő lakóinak képviselői. Az erdész szemének mindennapi látványnak tűnnek, de itt, a freskós mennyezetű díszterem­ben ide varázsolni a Bükköt?... — Nagyon szép — tárja szét a kezét egy alföldi ifjú erdész. Igaza van. A kiállítás mind­nyájunknak tetszik. ★ A Park Szálló halijának süp­pedő foteljeiben csak ketten ülünk. Magyar Pál öreg erdész és az újságíró. Fél órája sincs, hogy Pali bácsi átvette az er­dészek legmagasabb kitünteté­tató intézet munkatársai hús­termelési célra igyekeznek egy alkalmas hibridet kitenyészte­ni. Dél-Kirgizia több mint 800 ezer hektár kiterjedésű erdei­ben kitűnő lehetőség kínálko­zik ennek az értékes állatfajtá­nak a tenyésztésére. felejteni... sünről voltak, de a fákat kipusztítot­ta az ember, most újra fiatat erdőt telepített Magyar PáL Azt mondják a szak­emberek, 2,6 hektár erdői kell telepíteni ahhoz, hogy ab­ból egy hektár megmaradjon. Pali bácsi 1,16 hektárjából egy hektár szép, fiatal erdő fejlő­dött. Hogyan? Arra ő maga ad­ja meg a választ: Az erdőbe» benne kell élni. őrizni, védeni kell vadaktól, tűztél, ross* szándékú emberektől. Nekem ez sikerült. És a kétmillió cse­mete, amelyet Pali bácsi életé­ben már elültetett, javarésze ben megmenekült a pusztulás­tól. Bárki megcsodálhatja a szép, fiatal fákat a hajdan ko­pár, kietlen vidéken. Magyar Pali bácsi most boldog, és ma az újságíró is az erdészek egészségére, Pali bácsira emeí poharát ___ A második nap utazással teli eL Az autóbuszkaraván elin­dult a hegyek felé. Felsőtár- kány, Szilvásvárad, Csipkéskúi — mennyi-mennyi felejthetet­len állomás. A pisztrángos ta­vakat erdészek állják körül. Simon Károly pisztrángjai Las- san-lassan „világhírűvé” vál­nak. Nemcsak a sültek, de azok az ivadékok is, amelyek inner kerülnek az ország pisztrán­gos vizeibe. A szerpentinen kapaszko­dik a karaván. Fenyves. Ak: nem szakember, eleinte figyel, aztán a gyönyörű Büklcön el­kalandozik a tekintete. Az er­dészek érdeklődéssel hallgat­ják a magyarázatot. Szemük mindenen megakad. Az erde: vasúton éppúgy, mint a köze­lítő úton, a vágásokon. Nerr könnyű most a nyugat-bükk. házigazdáknak, ötszáz szakem­ber bíráló tekintetét kell ma­gukon érezni. Szégyenkezni va­ló azonban nincs. A termelés, a telepítés, a közelítés mine igazolja azt, amit Adamkó Jó­zsef igazgató első napi tájékoz­tatójában mondott. Kétségte­len, ebben az erdőgazdaságban komoly munka folyik, tanul- 1 ntnak itt mások is. Fennt.a Bükkön vágtat a hí­res lipicai ménes. Rögtönzők lovasbemutató a vendégek tisz­teletére. Ilyet bizony nerr mindenki látott. Még az alföl­diek is csodálkoznak, hogyan vágtat a ménes a Bükk tete jén. Lassan leszáll az este. A Szalajka-völgyben megnőne!; az árnyak, Szilvásvárad est­ebéden látja vendégül látoga­tóit. A kétnapos fáradságos, de szép munka végéhez ért A kitűnő vacsorán összecsendül­nek a poharak és a bakonyi erdész a bükki kollégával egy­más egészségére iszik. Mielőtt elbúcsúzunk, valaki a fülembe súgja: ezt a két napot, Egert, nehéz lesz elfelejteni... — szalay — Az vet közepén hatalmas por­felhőt kavarnak a malacok. Gd- gogó libaraj rebben szét a bőg- - ve, kocogva hazafelé tartó te­henek elöl. Csapódnak a kapu- zárak. — Tee! Riska, teeel Affene «... — Ereggy előle, te gyerek! Nem látod, hogy be akar gyón­ni az a jószág! — Mari vénem, mikor jöjjek a tejért? — Mikor, mikor ...ha meg­fejtem ... — Erzsi, adjáSl enni a tyú­koknak, aztán zárd be őket. Vi­gyázva szedd ki a tojást! — Apjuk! Kavard meg azt az ételt, mert leég! — Bánja a rosseb! Égjen. Ha meg megkavarom, azért lármá- zik, hogy leszedem a zomán­cot az edényről — János bácsi a bajsza alatt már mosolyog és mégiscsak megkavarja a zöld­babot. — Tudja, megszoktam már, negyven éve morog velem ez a vénasszony! — Vén kend, nem én! — Ej, de jó füled van egy­szerre! Gyere be, mert vendég jött! Nekem még el kell men­nem a sógorhoz! — Kujtorogni. azt tudja! Tessék, lelkem, kit keres? — Egerváriakat. Egervári Jó­zsefeket. — Ott, jóval lejjebb. Abban a két szeles házban. Nemigen van otthon Józsi, láttam, ment a háztájiba ekekapálni. — Ilyen későn? Hiszen már 6 rMPBJSMG 1964. július 19., vasárnap vacsoraidő van1 — Most ér rá... Hess, te! Az ember fejiről leeszik a ken­dőt ezek a nyavalyás csir­kék ... Heess! — Keresztanyám! Itthon vannak-e? — időközben hoz­zánk csatlakozott Kása Lajos, a tanácselnök is. Hazafelé tar­tott az egyik termelőszövetke­zetből. — Nekem is nagyon sok most a gondom. Beteg a fele­ségem, aztán... de azt hiszem, nem is kell mondanom, mit je­lent egy családban, három fiú mellett az édesanya két dolgos keze. Keresztanyám! — szól be ■ még egyszer a kapu felett. — Mondtam már, hogy gyer­tek bejjebb, de csak beszélsz! Józsi nincs itthon, de apósod 1 mindjárt jön. Beszélgessetek. ■ Nekem még dolgom van! — ’síét Szerbusz, Lajos. ’ Minden rendben?... Újság­írók? No, akkor nem beszélge­, tünk! — magas csontos, ősz ha­jú ember, Molnár József. , — Apám neheztel egy kicsit, i pedig már régen történt. Vagy j hat éve éppen a szomszéd tsz kertészével beszélgettek, ami- • kor egy újságíró megállt mel­lettük. Aztán megírta, hogy az öreg Molnár ad tanácsot a __ szomszéd kertészet vezetőjének. / Azóta a kertész apámra, ő meg az újságírókra haragszik. — Szóval, nem beszélgetünk!? — Nem. — Hát jó. De azért azt nem nehezményezi tán, hogy az idő­járást szidjuk? — Az időjárás, az időjá­rás ... azt a legkönnyebb szid­ni. Mit szidjon az ember, ha nem azt? A kombájnt nem szidhatja. Arra pedig ráférne. Fél napot megy, fél napot áll. Ki látott már ilyet? Aratásidő van, a határban meg bedöglött vuisinák ...Az öntözőgép is ... Mikor bevontatták a téli szál­lásra, semmi baja sem volt. Mióta dolgozni kéne vele, min­dig rossz! — Elég lesz máf! Azt mond­ta, nem beszél, most meg szó­hoz se lehet jutni tőle! Gye­rünk haza, ott is van mit vé­gezni! — Hát... — széttár ja a ke­zét — ilyen az ember sorsa. Gyerünk, osztán megy! — No, még ezt a pohárká­val !— a kis, agyondolgozott háziasszonyt eddig bizony ész­re se vettük. Hangtalanul sie­tett, megfejte, megetette a te­heneket, a baromfit, összegyűj­tötte a tojást, még az udvart is felseperte, hogy a széthullott szál ne rendetlenkedjen. Köz­ben meggirúrt, s hogy mindezt mikor?! Sejtelmem sincs. Hi­szen álig telt annyi idő, amíg leírtam ezeket a sorokat. — Friss, töpörtös túrós tész­tát akart Józsi — ... —mond­ja kicsit szégyenlősen, szemér­mesen, s olyan kedves, hogy a mögötte hagyott harmincegy- nehány esztendős házasság után még ilyen boldog, hogy ura kedvére tehet... — Elmegyünk akkor, nem is zavarunk! — Egyféle megyünk. Isten álgyon! Józsinak meg mondd meg, hogy vigyen vizet a ker­tészetbe/ Várják! —- jön az após is. Sűrű felhők gomolyognak. Vi­harfelhő. száguldó szél kava­rog a makiári nyárfák fölött. Nem érjük el az autót, egy ha­sitó villám, s máris hatalmas cseppekben esik az eső. Az első kapu alá beállunk. — Hát ne itt álljanak már, van hely bőven, elférünk! Ju­hász József vagyok. Ez meg a menyem. Hozzál, fiam, egy nye­let bort, hadd kínáljuk meg a vendégeket Senki nem mondaná, hogy Juhász bácsi két év híján 70 esztendős. Székeket kerít, s máris kényelmes páholyból, a szabad konyha védett teteje alól nézzük a vihart. — Aztán jártak-e ma a ha­tárban? Mert én jártam! Lát­ták-e hogy állnak a kombáj­nok? Mert én láttam. Igaz, het­ven felé járok, nyűg már az öregember. — — Ne mondjon ilyet, apám! — Jó, jó. Nem is nektek, magamnak. De nem ezt akar­tam mondani, hanem azt, hogy fáj a szívem. Aratás van, a ga­bona kívánkozik a penge alá, aztán az a dög nagy masina meg két órát megy, kettőt áll... ha nem fél napot. — Bizony, jobban is megnéz­hetnék ott, az Egri Gépállomá­son! — a fiatal gazdát is haza­verte az eső a határból. — Ne­kifognánk, de hát a gép miatt másként osztottuk el az embe­reket. Meg úgy vagyunk vele, hogy hátha megindul... ? A fiam — mutatja be a tizenhat év körüli nyurga gyereket. — Ipari tanuló. — Az a... ipari tanuló. Ezér’ nem vágja senki a gabo­nát, mer’ mind elmennek... — El. Csak jó szakemberek legyenek, aztán akkor majd nem áll a kombájn se! — az asszony már a fia pártján van. — Ez a világ sora. örüljünk, hogy ő már kevesebbet dolgo­zik majd, mint mi. Maga se gondolta volna, hogy aratás­időben is jut egy kis idő a há­zimozira! — Televízió — segít az elnök, — Mondtam, hogy nyűg az öreg... Elállt az eső. A kazal tete­jén lustán mozdul egy gólya. Ugyan hová tart? Nem talál­tuk akiket kerestünk, de egy pillantást tehettünk az esti fa­luban. Hazaindulunk. A nagy­kapu nyikorogva zárul mögöt­tünk. Még az autóig elkísér a friss krumplis tészta illata, s hallom, ahogy megzörren a tál alján a kanál. ... Juhászék vacsoráznak ... Cs. Adóm Éva HOGYAN HATOTT a társa- : dalmi bizottságok munkája az ] üzemek munkafegyelmére, az : emberek magánéletére, és i hogyan segítik a megyebizott- í ságok, a szakszervezeti alap- 1 szervek és egyéb társadalmi 1 szervezetek a társadalmi bíró- 1 ségok munkáját? i Ezekre a kérdésekre keres- ] tünk feleleteket a szakszerve- ' zetek megyei tanácsának el­nökségén az erre vonatkozó 1 jegyzőkönyvekben, jelentések- t ben. Heves megye területén je- , lenleg 79 vállalatnál működik társadalmi bíróság. Az 1962/ 24-es számú törvényerejű ren­delet ugyanisi, amely a 100 fő­nél magasabb létszámú válla- láttok részére előírja a társa­dalmi bíróságok létesítését, 44- gyel emelte számukat A jelentésekből kitűnik, hogy a bíróságok elsősorban ott tudták jó és eredményes munkát végezni, ahol nemcsak a szakszervezeti bizottság tit­kára, hanem az egész alapszer­vezet, a gazdasági vezetőkkel közösen nagy gonddal válasz­totta ki azokat az ügyeket, amelyek a nyilvánosság elé ke­rültek és amelyeknek tárgyalása megfelelő tanulságot nyújtott. Figyelemre méltó példát mu­tatott a Parádsasvári Üveggyár, a Finomszerelvénygyár, és a Parádi Erdőgazdaság szakszer­vezeti bizottsága. Hozzájárult eredményes munkájukhoz az Igazgatók helyes szemlélete, akikezeknél a vállalatoknál úgy tekintik a társadalmi bí­róságot, mint a fegyelem meg- . szilárdítását elősegítő fontos testületet. Sajnos, ez a szem­élet még nem vált általános­sá. A gazdasági vezetők nem minden esetben kérik segítsé­güket. Az elmúlt év legkirí­vóbb adata erre vonatkozóan ,2 Építésügyi Minisztérium Heves megyei Állami Építő- ;p>ari Vállalata, ahol a fegyel­mi ügyek száma elérte a 60-at, de a társadalmi bíróság mind­össze négy esetben tartott tár­gyalást. Csak egy esetet ragad­tunk ki, de sajnos sok helyen nem tárgyalja még a társadal­mi bíróság a hatáskörébe tar­tozó ügyeiket ELŐFORDULT viszont az is, hogy hatáskörüket túllépve olyan cselekményeket tárgyal­tak, amelyek bűnténynek számítanak, és a járásbíróság hatáskörébe tartoznak. Például az egercsehibánya. Nem minden esetben fogad­ták megfelelő módon a válla­latok szakszervezeti bizottsá­gai azt az instruáló segítséget sem, amelyet a megyei pártbi­zottság határozatának megfele- öen a Heves megyei Főügyész- lég a megyei bírósággal közö­len nyújt a társadalmi bíró­iágok részére. Sőt egyes ese­tekben elutasító magatartást tanúsítottak, mint a Gyöngyösi Kertészeti és Köztisztasági Vál- alat, a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat és a Mátravidéki Sütőipari Vállalat. Előfordult olyan eset is, hogy i társadalmi bíróság egy dol­gozót 400 forint kártérítésre íötelezett, de a vállalat veze­tősége az ítéletet nem hajtotta régre, és nem vonta le bé­réből a büntetés összegét. Szükséges megemlíteni eze­ket a felmerült hibákat, mert hiszen az ügyészség összefog­laló tájékoztatója szerint, az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a társadalmi bíró­ságok feladataikat a törvé­nyes formáknak megfelelően, jól látják el, kihasználva az eljárás nyilvánosságában rejlő nevelési lehetőségeket. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint a petőfibányai gépi­üzem egyik dolgozójának ké­relme — Szeretném, ha ügyemet rendes p>olgári bíróság tár­gyalná, nagyon szégyellem magamat munkatársaim előtt A 4. sz. AKÖV-nél a társa­dalmi bíróságok működését megelőzően, évente 70—80 fe­gyelmi eljárást folytattak le. Jelenleg a fegyelmi eljárások száma átlagosan évi 20—25-re csökkenti A FEGYELMI ÜGYEK tár­gyalásán túlmenően részt kér­tek a társadalmi bíróságok az alkoholellenes küzdelemből is. A Hatvani Cukorgyár társa­dalmi bírósága kényszereivonó kúrára küldte P. J.-t, a vállalat egyik fizikai dolgozóját, aki­nek már családi életét, gyer­mekeinek biztonságát veszé­lyeztette alkohol iránti szenve­délye. Jól végzett munkáján és békés családi életén kívül az eredményről levele tanúsko­dik, amelyben megköszöni a közbelépést, a segítő kezet, amelyet feléje nyújtottak. Hasonló levelet ír K. T. is, a gyöngyösi MÁV Váltó és Ki­térőgyártó Üzemi Vállalat tár­sadalmi bíróságához. Öt ugyan nem ítélték kényszer­elvonókúrára, de rábeszélésük hatására maga választotta a gyógyulás útját, megelőzve családja végleges felbomlását. Ha az előforduló hiányossá­gokkal szemben, a mérleg má­sik serpenyőjébe az eredmé­nyeket tesszük — amelyeknek igazolására mindössze néhá­nyat ragadtunk ki a számos példa közül, — a mérleg nyel­ve feltétlenül az eredmények oldalára billen. A társadalmi bíróságok működése jelentős segítség társadalmunknak. Ér­demes tehát a szervezés kez­deti nehézségeiből adódó hibá­kat kiküszöbölni. (mátéffy) Az állattenyésztő ebédre invitálja a gondjaira bízott bölényeket. A kubányi mezőgazdasági főiskolán 1962-ben kísérletezni kezdtek, hogy tehenek és bölé­nyek keresztezésével olyan te­hénfajtát nyerjenek, amely nagy zsírtartalmú tejet ad. Kir­giziában az ottani akadémia és a helybeli állattenyésztési ku­iéz lesz el lk az erdészkongresi sét, a Bedő Albert-díjat. Hár­man kaptak ilyen kitüntetést az országban, közöttük ő, a bélapátfalvi erdészet egyik dol­gozója. Fél órája sincs, hogy a filmfelvevők zúgásából, a tele­víziósok vakító fényéből, a fo­tósok ostromából kiszabadult az öreg, nyugalomhoz és csend­hez szokott erdész. Ilyenkor bi­zony zavart, nehezen talál szót még a beszédben gyakorlott ember is. Beszélgetünk. Pali bácsi 31 éve szolgálja az erdőt. Idős fejjel, magánúton végezte el az iskolát, kezdte el azt a mun­kát, amelyért most ország-vi­lág előtt kitüntetést kapott. Bükkszentmárton— Balaton vi­dékén néhány évvel ezelőtt még kopár, siralmas volt a táj. Elrontott erdőfoltok, szélté- p>ett csenevész fák, szélmarta, kop>ár vízmosások hirdették; alapos munkát végez itt a ter­mészet. Nem kímélték a fákat az emberek sem. És Pali bácsi munkához látott. A legidősebb erdő, amely az ő keze nyomán lett erdővé, már 13 éves. Su­dár fenyők, lombos tölgyek jelzik ma már itt a megtett utat. A bélapátfalvi erdész szívós, kitartó munkája nyo­mán, mintegy 400 hektárnyi területen állt be az erdő és ott, ahol valamikor ősrengetegek Hatvanban a Klapka utcai homokgödör kiváló sóderbá­nyának bizonyult, s ezt a városi tanács ki is használja. A kot­rógépek pillanatok alatt megtöltik a sóderra váró teher­autókat (Foto': Kiss Béla) Falusi pillanatkép Munka után — vacsoraidőben Makiáron

Next

/
Thumbnails
Contents