Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-18 / 141. szám

A magyar—-lengyel barátság 16. évfordulója Tizenhat esztendővel ezelőtt írták alá a magyar—lengyel barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerző­dést. Azóta a kapcsolatok széleskörűen bontakoztak ki a két ország között minden területen, így a kulturális élet terén is. Egyebek között szoros kapcsolatok alakultak ki a két or­szág felsőoktatási intézményei között. A krakkói Bányászati és Kohászati Akadémia és a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, a Curie-Sklodowska Tudományegyetem és a debre­ceni Kossuth Lajos Tudományegyetem oktatói és hallgatói rendszeres közvetlen kapcsolatot tartanak fenn egymásai. Kiemelkedő helyet foglalnak el az együttműködésben a kulturális és művészeti életnek azok a területei, amelyek szé­les néprét'egekkel ismertetik meg a baráti országok legkitű­nőbb alkotásait. Az elmúlt tizenhat évben több mint száz lengyel irodalmi alkotás jelent meg magyar nyelven és körül­belül ugyanennyi magyar művel ismerkedhetett meg a len­gyel olvasóközönség. Az elmúlt tizenhat esztendőben a magyar színházlátogató közönség megismerhette a lengyel klasszikus és mai dráma- irodalom több kiemelkedő alkotását: tizenhét magyar szín­padon tizenkét lengyel művet mutattak be. Lengyelországban ugyanebben az időszakban mintegy negyven színpadon tizen­hét magyar drámával ismerkedhetett meg a közönség. Üzlet és ember vér A Lordok Házában Lord Colyton konzervatív főrend, napirenden kívüli, sür­gős interpelláció keretében kérdezte meg a kormányt, nem íagadná-e meg a kiviteli enge­délyt 756 tehergépkocsi és 252 autóbusz alvázának esetében? Ezeket ugyanis a Vauxhall akarja Indonéziába exportálni. Lord Carrington külügyi ál­lamminiszter válaszában azt mondotta, hogy ez az üzlet nem -zorul exportengedélyre, tehát nincs szükség a kormány jóvá­hagyására. Lord Colyton: Ez a dolog egészen másképp fest. Indoné­zia voltaképpen hadiállapotban áll szövetségesünkkel, Malay­siával. Saját csapataink ott harcolnak és ezeket a gépko­csikat csapatmegerősítések és hadianyagutánpótlás szállításá­hoz lehet használni a kikötők és hadműveleti területek só­zott. Lord Caringtxm: Ez egyszerű kereskedelmi ügylet, katonai és politikai jelentőség nélkül. Nem ellenezzük a normális ke­reskedelmet Indonéziával Lord Shackleton munkás­képviselő: Vajon ez ügylet fo- lvamányaként elhiszi-e majd Malaysia, hogy támogatjuk őt, s vajon ezt az ügyletet a kor­mány finanszírozza-e export­hitel-szavatossággal? Lord Carrington: Angol ka­tonák harcolnak és halnak meg ezen a területen, ami éppen elég bizonyíték a támogatásra. Megfigyelők megjegyzik, hogy a vita a Lordok Háza hagyo­mányos, csendes hangnemében folyt ugyan, azonban a kor­mány sebezhető oldalát érin­tette, miután a tory-politikus azokat az érveket hozta fel az indoznéziai üzlet ellen, ame­lyeket az amerikaiak a kubai autóbusz-üzlet ellen használ­tak, s a miniszter kénytelen volt fellebbenteni az eddigi szigorú hivatalos titoktartás fá- tyolát a maJaysiai dzsungelben folyó háború angol véráldoza­tairól. Angol hidegvér... LONDON (MTI): Az angol törvénykezés szen­télyében, a Legfelső Bíróság tárgyalótermében törvényköny­vek röpködtek Lord Denning főbíró feje körül. Lord Den­ning, aki tavaly a sokat vita­tott Prof unió-jelentés szerzőié­ként vált híressé, hamisítatlan angol hidegvérrel „helyt ült’ bírói trónusán, miközben a bűn- tetökódex vaskos kötetei centi­méterekkel suhantak el vállára boruló göndör gyapjú- paró­kája mellett. Miután a negye­dik — hagyományosnak éppen nem mondható — lövedék is ártalmatlanul „csapódott be” a tárgyalóterem tölgyfaburkola­tába, a teremőr lefogta az ag- resszort — Ruth Stone kis­asszonyt, aki eme szokatlan módon fejezte ki tiltakozását fellebbezésének elutasítása miatt. Események — sorokban ROMA (MTI): A Róma melletti 40 000 lako­sú Albano városában megtar­tott községtanácsi választáso­kon a választók 37,7 százaléka a kommunista jelöltekre adta szavazatát (az előző községi vá­lasztásokon 32.9). Albano köz­ségtanácsának harminc tagja közül ezentúl 13 az Olasz Kom­munista Pártot képviseli, szá­muk korábban tíz volt. A koa­líciós kormánypártok négy mandátumot vesztettek. KÖLN (Reuter): Belehalt súlyos égési sebei­be a kölni őrült lángszórós negyedik és ötödik áldozata, egy kilencéves kisfiú és egy vele egykorú iskolás leány. A kölni kórház mindent megtesz, hogy megmentsen az életnek 14 összeégett iskolás gyerme­ket, akiknek felépülésére, orvo­si vélemény szerint, rendkívül kevés a remény. NIIGATA (AP): Az észak- és közép-japáni földrengés további katasztró­fákhoz vezetett. A tűzoltók még szerdán Is birkóztak a ki­gyulladt üzemanyagtartályok lángjaival. Niigata városban a szerencsétlenségnek 24 halálos és 282 sebesült áldozata van. Tíz ember sorsáról nem tud­nak a hatóságok. ISZTANBUL (AP): Áradások pusztítanak Tö­rökország középső és keleti részén. Sivas tartományból 15 halálesetet jelentettek. KARACSI (AFP): Kétszázötven halálos áldoza­ta van a tornádónak, amely a hét végén nagy pusztításokat okozott Pakisztán nyugati ré­szén, Nydérabad környékén. Egyedül Math faluban 115 em­ber lelte halálát a házak rom­jai alatt. DALLAS (Reuter): Brown bíró, a védelem kéré­sére, bizonytalan időre elnapol­ta a tárgyalást Jack Ruby ,, beszúrni (hatóságáról ’. A véde­lem időt akar nyerni, hogy fel­lebbezhessen Oswald gyilko­sának halálos ítélete ellen. RÓMA (AP): Olaszországban az elmúlt évben több mint 23 000 000 kül­földi turista járt, vagyis két millióval több, minit 1962-ben. A legtöbb külföldi turista az NSZK-ból (több mint 6 000 000) és Svájcból (4 300 000) érkezett. Az éjjeli kígyó tánca.. |7 zek az események az , J egyenlítőnél történtek. Az angol gyarmatosító csapa­tok foszforral felégették a me­zőket és a négerek falvait a Nyir és Tau folyó völgyében — Kenyában —, s beterelték a la­kosokat egy völgykatlanba, hogy ott pusztuljanak el. Csillagos, Iioídvilágos éjszaka volt, amikor a katonák — akik elvágták a szomjúságtól hal­doklókat a Tau folyóhoz vezető úttól — észrevették egy kis bennszülött csoportot, akik kúszva hatoltak előre. A ref­lektor fénye és a géppuskák sorozata megállította őket. Milyen nagy volt a katonák csodálkozása, amikor közel ke­rültek hozzájuk, mert senkit sem találtak hét fiatal lány­kán kívül. Ilyenkor általában megölték az összes bennszülötteket, ami­kor felemelték a kezüket, de az altiszt most az egyszer úgy rendelkezett, hogy tartsanak pihenőt, s megparancsolta a néger lányoknak, hogy táncol­janak. A katonák közben elhelyez­kedtek és nézték a lányok tán­cát. A néger lányok vad tánc­ba és lázadó dalra kezdtek, s fogaik ragyogtak a hold fényé­nél. A katonák átvették a rit- ** must és a tánc melódiá­ját, amely a lányok számára az élet-halál tánca volt Tudták, hogy milyen nagy tét van a kártyán. A lányok leplezték százhúsz család menekülését, a szomjúság, a kétségbeesés és az éhség poklából. Táncolva tartották fel az embervadászokat és mentették honfitársaikat, akik az éj leple Ejféli talány Amikor Karcsi éjjel feléb­redt, látta, hogy az órája éjfél­kor megújít. Az öccse a szokásos időben, pont hét órakor szól neki reg­gel: — Kelj fel — mondta —, már épp ideje, el fogsz késni az iskolából. Karcsi az órájára nézett, az­tán igy szólt: — Nagyon álmos vagyok még, keveset aludtam az éjjel. Már három órakor felébredtem. Honnan tudta Karcsi, hogy éjjel három órakor ébredt fel? (Helyes válasz: Karcsi, ami­kor éjfélkor felébredt, felhúz­ta az óráját. De beigazítani nem tudta, mivel nem ismer­te a pontos időt. Reggel 7 őre­kor, mikor ébresztette öccse, az ö órája 4-et mutatott. Tehát 4 óra telt el azóta, hogy fel­húzta az óráját, A hét órából ezt levonta, s innen állapította meg, hogy három őrekor éb­redt fel.) alatt igyekeztek átjutni a til­tott zónán. Már két óra elő­nyük volt a menekülőknek az üldözőkkel szemben. A hold ezen a vidéken ko­rán lenyugszik. A katonák ül­tek, mintha el lettek volna va­rázsolva, még a wiskyt is el­felejtették. Most a lányok el­kezdték az éjjeli kígyó táncát. Hasonlókká váltak a kígyók­■mM hoz. Mind lejjebb ereszkedtek a csillagok, s annál jobban örültek lelkűkben a táncolók: — a ravaszság és a csel sike­rült Írtéicn az egyik megtorló ■felugrott, s el akarta kapni az egyik lányt. Ebben a pillanatban a lányok hangos kiáltással szertefutottak. Ül­dözőbe vették őket. Elindult a H1 Mozi, amatőröknek A MÉSZÖV filmklubjai ré­góta szeretteik volna olyan fó­rumot találni a megyében, ahol a híradó, dokumentum, reiklám, s más kisfilmjeiket be­mutathatnák az érdeklődőknek és megtekinthetnék az ország más résziéin készülő amatőrfil- meket is. Az Igényből elképzelések, ter­vek születtek, s a gondolat egyre Inkább halad a megvaló­sulás félé. Az ország első ama­tőr filmszínháza Hatvanban kezdené meg a működését a földművesszövetkezetek klub­termében, amely remélhetőleg látogatott és vonzó otthona lesz a kisfim iránt érdeklődők­nek. dzsip is. Hosszan és dühösen csaholtak a gépfegyverek. A lányok azonban ügyesen meg­szöktek és két óra alatt száz­húsz család is megmenekült a megtorlók elől, s elérték a Tau folyót. Az emberek eny­hítették szomjúságukat, átúsz­tak a túlsó partra, s elrejtőz­tek a dzsungelben. A hét lány hősiességét még mindig emlegetik Kenyában. (Fordította: Hornok Mária) PAPP LÁSZLÓ: Gabi a fürdőkádban Az új lakás új kádja tetszik Mindennél legjobban neki. Naponként, mielőtt lefekszik A fürdést buzgón sürgeti. Az emeleten, a szobában Fehérzománcos kicsi tó! Kék vize hátán ott ring lágyan Egy piros műanyagba,jó. Persze hogy vonzó a fiamnak Ott parancsolna órákon át Merül, lubickol sikongatva Súrolja, sikálja magát. Kezét, lábát beszappanozza, A fejebúbja Is habos, Még a mackót is megmosdatja: Ne legyen 6 se maszatos. Törülközőbe bugyolálja Végül aztán édesanya, Felöltözteti pizsamába. S mire megjön az éjszaka: Kis ágyában már mélyen alszik és néha elmosolyodik. Álmában, tudom, tovább játszik Kék tengerekről álmodik. Labdaütögetés A játékosok két egyenlő számú csoportban felsorakoz­nak. Mindkét csoportnál egy könnyű labda van, sípjelre az első játékosok úgy futnak a határvonalig (indulástól a célig kb. 30 méter), hogy közben a labdát földhöz ütögetik. Ez is­métlődik minden játékosnál, addig, amíg az oszlop minden tagjára sor kerül. Aki a lab­dát nem jól kezeli, vagy nem adja tovább, kiáll, illetve csa­pata veszít. A játékot nehezíte­ni lehet úgy, hogy egyszer jobb, majd bal kézzel szabad csak ütögetni. Kiránduláson A ifjúság problémái, ho- " gyám neveljük át a hu­ligánokat, növekszik-e a bűnö­zési hullám? Aligha akad or­szág a világon, ahol ezek a kér­dések ne vetődnének fel. Írók, újságírók, szociológusok vitat­koznak meggyőző vagy többé- kevésbé meggyőzó érvekkel és így van ez a skandináv orszá­gokban is. A koppenhágai pá­lyaudvaron történt: „Uraim, ne hagyja őrizetlenül a poggyá­szát” — mondotta a szőke, ha­talmas termetű vasúti tisztvi­selő. „Ezt valamikor nyugodtan megtehette, Dániában a legtöbb ember most is becsületes, de hát nálunk is érezhető a bűnö­zési hullám és valahogy az er­kölcsök sem a régiek.” A sommás megállapítás mö­gött érdekes részletkérdések húzódnak meg. Talán nem is olyan fontos az őrizetlenül ha­gyott poggyász kérdése, hiszen Koppenhága néhány évtized alatt nemzetközi idegenforgal­mi központ lett, és ez is magá­val hozza, hogy az egykori kisváros ma már más, mint ré­gen volt. Nézzünk meg egy másik kér­dést. óriási vita folyt Dániá­ban nem is olyan régen egy tanítónő körül. Az illető nem volt férjnél és gyermeket szült. Az eset óriási hullámokat vert fel. Felszólaltak a különböző Udvhadsereg-szerű egyesüle­tek képviselői, követelték ha­ladéktalan eltávolítását. Ezután a koppenhágai tanulmányi 2 nMtPUSAG­1964. június 18., csütörtök Skandináviai útinapló XII. Erkölcs és politika szervek tűzték napirendre a kérdést. Az iskolaigazgatók tes­tületé úgy vélte, hogy mélysé­gesen aláássák az iskolák te­kintélyét. Vajon ki küldi majd gyermekét olyan iskolába, ahol egy ilyen személy tanít? Stb., stb. Az ügy még a sajtóban is tág teret kapott, végül vala­hogy érvényesült a józanabb belátás, és a tanítónőt „csak” egyszerűen áthelyezték. Nos, ez Dániában és talán Norvégiá­ban még inkább a kérdés egyik oldala. A másik,, hogy Koppenhágá­ban — enyhén szólva — való­ban zajlik az élet. És bizonyos;, hogy nem a sok meghuroolt és botrányhőssé degradált tanító­nő vagy más hasonló személyek a főszereplők. A városban az egyik legnagyobb és legjöve­delmezőbb üzletág az egymást érő mulatóhelyek hálózata. Ez­zel áll persze szoros kapcsolat­ban, hogy óriási problémát je­lent az alkoholizmus. A ható­ságok, részben üzleti elgondo­lásokból, szinte percenként emelik a szeszes italok árát, de mindez keveset használ. íme. egy tragikus epizód: Valahol, a kíkötőnegyed környékén elté­vesztettem a járást és amikor útbaigazítást kértem, egy idő­sebb férfi, ahogy ez a rendkí­vül készséges dánoknál szokáfe, nem magyarázta el a szokásos módon, hogy kétszer jobbra, egyszer balra, azután előre, majd hátra, amitől csak meg­szédül az idegen, hanem elkí­sért a kívánt irányba. Közben áthaladtunk egy hídon, amely az úgynevezett Űj Csatornát köti össze a régi csatornával és új barátom így szólt: „Látja, itt dolgoznak minden reggel a kotróhajók. Alig van nap, hogy húsz—huszonöt halottat ne húznának ki. A balesetek mind éjszaka történnek. Itt kötnek ki a távoli óceánokról érkező nagy hajók és hát ahol jó pén­zű tengerészek akadnak, ott gombamódra nyílnak a kocs­mák. A tengeri út sokáig tart, a fizetés a zsebükben van, és elkezdődik a szokásos szomo­rú színjáték, amely gyakran végződik úgy, ahogy azt önnek elmeséltem”. A tanulság, gon­dolom megint egyértelmű, a különböző erkölcsi problémák háttere sohasem egysíkú. Nem mindig azokat kell elítélni, akik a fényszóró sugárkévéjé­be kerültek, hanem akik a hát­térben húzódnak meg. IVj indezzel egy ország belső ■ 1 társadalmi problémáira igyekeztünk rövid pillantást vetni, és amennyiben sikerült az összefüggéseket akár vázla­tosan is megtalálni, ez a mód­szer hasznosnak mutatkozik politikai síkon is. A skandináv országok életében a második világháború után bonyolult kérdések merültek fel. A fő probléma az Atlanti Paktum és az egyre erősödő amerikai nyo­más. A vita a kormányokon belül és a közvélemény előtt is •zajlott. Felállítottak egy össz- skandináv katonai bizottságot. Ott elhangzott egy olyan indít­vány, hogy Svédország, Norvé­gia és Dánia alakítson ki szo­ros katonai együttműködést. A megegyezés nem jött létre. A fő ellentét Svédország és Nor­végia között 'alakult ki. Svédország mindenképpen ragaszkodott a tradicionális semlegességi állásponthoz. És amint azt már korábban érin­tettük, Norvégiában és Dániá­ban is, ahol éppen a háború pusztításai miatt jelentős újjá­építés vált szükségessé, az ame­rikai gazdasági behatolással egyidejűleg a politikai nyomás is erősödött. A kötélhúzás vé­gül Is azzal végződött, hogy Norvégia és Dánia csatlakoz­tak az Atlanti Paktumhoz. A helyzet azonban ezzel sem vált egyértelművé. Ismeretes, hogy a NATO-tagság ellenére Nor­végia és Dánia komoly nehéz­ségeket okoz az egyébként is sok problémával küzdő NATO­vonalnak, mert kifejezetten el­utasítják a követelést, hogy területükön a tóm támaszponto­kat létesítsenek. Ezzel szoros összefüggésben áll az atommentes zóna kérdése is. Ezt a tervet Kekkonen finn miniszterelnök vetette fel Hel­sinkiben a Paasikivi társaság előtt. Hasonló elgondolása már korábban volt Vnden svéd kül­ügyminiszternek. A legújabb fejlemények szerint az atom­mentes zóna gondolata tért hó­dít. Kekkonen érvelése így hangzik: „Tekintve, hogy a skandináv országok gyakorlati­lag már most is atommentes területet alkotnak, teljesen in­dokolt, hogy ezt az előnyös helyzetet nemzetközi garanci­ákkal is erősítsék”. Nem ér­dektelen az sem, hogy bár az érdekelt kormányok hivatalo­san még nem szögezték le ál­láspontjukat, de odáig vala­mennyien eljutottak, hogy az ottawai NATO-konferendán leszögezték: „A skandináv or­szágok speciális politikai és földrajzi helyzete azzal jár, hogy a nyugati szövetségi rend­szereken belül az atompoliti­kánál is különleges elbánásban t észesüljenek”. A vikingek örökségéről ' 1 írtunk az útinapló első részében. A bátor hajósok har­caiból és életéből Skandináviá­ban elsősorban dön tően az ma­radt fenn, hogy meg lehet küz­deni a viharokkal. Az utódok sem hajóznak most csendes tengeren, remélhetőleg eljutnak ők is a biztos Kikötőbe, ahová mindenekfelett a reálpolitikai elgondolások mutatják az utat (Vége) Sümegi Endre Negyven tanuló kerékpáro­zott egymás mögött a sima or­szágút szélén. Ahogy áthalad­tak a vasúti síneken, megáll­tak a termelőszövetkezet szé. pen gondozott gyümölcsöse mellett, amelyben legalább lt ezer fiatal fa sorakozik. Az idős Märtz András bácsi — akit már jó barnára sütött a tavaszi napsugár — rögtön lemászott a létráról, amikor a gyerekeket meglátta. — Éppen az almafák ápolá­sát fejeztük be — mondta, amint körülállták— Máskor a növénytermesztő brigádban dolgozunk, de néha ide is be­osztanak bennünket, mert a gyümölcstermesztésben nekünk már nagy gyakorlatunk van. A gyerekek végigjárták And­rás bácsival a nagy kertet, ő pe­dig szívesen elmagyarázta ne­kik mindazt, amit a gyümöl­csösben végzendő ta-vaszi mun­kákról tudni kell. Közben a gyerekek mozgo­lódni kezdtek, látszott, hogy ők Is szeretnének már szóhoz jut­ni. Plavecz János hamarosan meg is szólalt: — András bácsi, nem tudja. hogy mi már dolgoztunk ebben, a gyümölcsösben? t — Hát hogyne emlékeznék: Amikor a fák még egészen ki­csik voltak, ti kötöztétek be tö­vises gallyakkal, hogy meg ne rágják a nyulak. És méghoz­zá társadalmi munkában! A gyerekek nehezen tudtak megválni az eléjük táruló lát­ványtól. A.zóta Is sokat beszél­getnek erről a kirándulásról, es már most elhatározták, hogy ősszel segítenek gyümölcsöt szedni.

Next

/
Thumbnails
Contents