Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-18 / 141. szám

A 15-ös őrház vasutasa... MAGA AZ ;,állomás” sem nagy... a szolgálati helyiség meg éppen csak akkora, hogy elfér benne a váltóállító blokk- berendezés, a „jegypénztár”, a kis íróasztal, a petróleum«®, olajos edények, — meg a jó kilenc (kdlómyi viharlámpák. Ez utóbbiak közül kerékpárján éppen az imént vitt ki a jel­zőkhöz: — Egyet eaeregyszáz méterre talán, a másikat meg vagy nyolcszázra innét az őrháztól... Középtermetű, kerek arcú, bajuszos, hatvan felé hajló vasutas Várhelyi Gyula. A pár perccel korábbi kerekezés után még jóformán ki sem szusszantotta magát, máris szalad a sorompóhoz: tehervo­nat tolat, áll rá az erdőgazda­ság iparvágányára, meg kell állítani a „külső” forgalmat... Aztán, hogy a tizenhét-húszo-n- nyólcasig volt még egy kis ide­je, végre bejött utánam ő is, letelepedtem asztalkája mellé.,. Beszélgettünk, Életéról. mun­kájáról kérdezgettem: — Huszonnégyben léptem be a vasúthoz... — emlékezik vissza negyven év távlatából —, ugyanezen a vonalon, Kál- Kápolna és Kistérén ye között. Pályamunkáéként kezdtem, 16—18 filléres órabérrel. Har­mincötben aztán, — hogy el­végeztem a tízhetes eü6 és Gyön­gyösre kerül­tem. Ott let­tem pályaőf. Kértem, helyez­zenek vissza régi körzetem^ be, de az áthe­lyezési értesí­tés helyett ka­tonai behívó- parancsot ho­zott a postás.., A 112-es vasút­építő század­hoz osztottak be. Karcag, Nagykároly, Szászlekerice... Nagy munka volt: 1—1 hó­nap alatt készí­tettük él a hat kilométeres szakaszokat! Szerencsémre, év végére le­szereltem. Me­zőkövesd köze­lében', Osincse- tanya-xnegáll ó- nál voltam hat esztendeig, on­nét jöttem ide a 15-ös őrház­ba. Tizenyolc éve már... Ez az én életem, történetnek igazán nem sok: néhány állo­más mindössze... munka, kö­telesség, szabályzatok között... Így, a nyugdíj felé nem ne­héz már? — De, eléggé... Kicsi a2 „állomás”, de mindig akad va­lami. Négy falu utasait kell kiszolgálnom — Bükkszék Szajla, Sírok, Terpes —, meri nemcsak a váltókat állítom ám, nemcsak a sorompóra meg a jelzőkre van gondom, hanem én vagyok itt a „pénztáros’ is... és a takarító ... Különö­sen vasárnaponként izzadok meg: jön az a sok bükkszék] kiránduló, befut egy-egy teher­vonat... hajajj! A legközelebbi község Sírok jó három kilométernyire lehel innét. Hogy telik itt az élet? — Én már megszoktam.. Az asszony morgolódik inkább: messzi van a bolt.. s mióta f nagylány férjhez ment, nap­hosszat alig tud valakivel szól váltani. Neki valahogy jobbár hiányzanak a szomszédok, í falu, néha moziba is elmenne de egyedül nem akar. Mert ér meg ...? — ritkán érek rá. A szolgálat után bizony már el­törődök, pihenek, ha meg fenr vagyok, „elpocézgátok” inkábt a ház közül, a kertben, az is­tállóban. Van egy kis tehén­kénk .. . Egyébként hallgatjuk a rádiót, s újságot is hoznak minden reggel a kőkúti pos­tával: tudjuk mi történik a nagyvilágban. .. Hoznám be­bejönnek néha, ha van időm elbeszélgetek az éjjeliőrrel egy-két vasutas cimborával.. Váltóállítás közben... (Foto: Kiss Béla) Ebben a nagy vidéki üzlethelyiségben nem a kereskedelem árucik­keit árulják, hanem a jogi tudást. A „vevők’’ sérelmeikre szeretné­nek orvoslást kapni, kátyúba jutott életüket rendbe hozatni. Hu­szonkét asztal van a „boltban". Mögöttük ügyvédek Ülnek. Fiatal, csinos nő ül le az egyik asztal elé és előadja kérését. — Válni akarok — •mondja. — Válóok? — Sok is van — só­hajt az asszony. — Fér­jem ideges, szótlan, mogorva... — Ez kevés. — Későn jár haza.,. — Ezenkívül? — Sohasem vagyunk egy véleményen. Min­dig ellentmond. Én ze­neértő vagyok, ő bot- fülű, én aludni szeret­nék, ő éjfélig olvas. Én Színházba szeretek jár­ni, 6 csak moziba. — Még ez sem elég — csóválja a fejét az ügyvéd. — Iszik a fér­cA v áló p er e i hölgy. je: — Nem. — Gorombát =- Igen, — Mindig goromba? Az asszony egy pil­lanatig hallgat, mire az ügyvéd halkan meg­jegyzi: — Ugyebár mindösz- sze egyszer volt go­romba. Amikor maga földhöz csapott egy porcelánfigurát. Az ő ajándékát... Az asszony csodál­kozva néz az ügyvéd­re: — Honnan tudja? — Ok nélkül nem gorombák a férjek. Rendszerint az hozza őket ki a sodrukból, ha a veszekedés hevében a nő valamit a földhöz vág. A porcelánfigurát csak úgy gondoltam. Látom, eltaláltam. — Igen, egy herendi nyulat törtem össze. Húsvétra kaptam tőle. Szóval nem akarok ve­le tovább élni! Kérem, Indítsa meg a bontó­pert. — Tehát a férje Ide­ges. szótlan, mogorva. — Igen. — Gondolom, azóta, mióta maga többször is válasz nélkül hagyta az ő kérdéseit és leg­feljebb igennel, vagy nemmel felelt. A válóperes asszony­ka gyanakodva nézett az ügyvédre: — Ezt is tudja? — Száz eset közül kílencvennél ez a hely­zet. Gyerünk tovább! Mindig ellentmond. Például akkor is, ami­kor le akarta beszélni arról, hogy megnézze­nek egy unalmas, bu­kott színdarabot. — Igen. Én kiváncsi voltam a „Kifacsart * szívekre". — ő pedig az új Sicc-filmet akarta megnézni. — Pontosan így tör­tént. — Mindenki meg akarta nézni az új Si- cát, amikor a „Kifa­csart szívek" ment. Botfülű... Erről nem tehet. Szeret olvasni. Ez nem válóok. — De későn jár haza. — Ez már válóok lenne, ha olyan helyen töltené az időt, ahol há- zastársnak nem illik megfordulnia. Például másik nőnél. — Mit tudom én, hogy hol jár... — Én tudom. Heten­ként háromszor esti könyvelést vállalt. Így akarta összespórolni azt a 3800 forintot, amennyibe az irhabun­da kerül. — Micsoda irhabun­da? — Amelyre maga olyan régen vágyódott. Már együtt is van a pénz. Az asszony szeme csillogni kezdett: — Ez igaz? Azután gyanakodva kérdezte: — Honnan tudja? Elvégre megyeszékhe­lyen lakunk, nem kis­községben és ezért. mégiscsak furcsa, hogy... — Hogy én mindent tudok? Bevallom, hogy férie tegnap itt volt á kollégámnál — muta­tott a szomszédos író­asztalra, amelyet csak tíz centiméter válasz­tott el az övétől. Most egy másik nő ült ott, akinek minden szavát hallani lehetett. Az ügyvéd a másik asztal felé intett: — Hát így ismertem meg a férjét Akaratla­nul végig kellett hall­gatnom, hogy nagyon szereti magát, hogy egész elhidegülésüknek maga az oka. Ha férje megnézte volna a rossz színdarabot és nem ra­gaszkodott volna a jó mozihoz, akkor nem kezdtek volna vesze­kedni. Az irhabundá­val akarta kibékíteni. — De minek volt itt? ö is válni akart? — Dehogy... Pont ellenkezőleg. Azt kér­dezte a kollégámtól, hogy mi a helyzet, ha a feleség ok nélkül vál­ni akar, de ő nem akar­ja elveszíteni, mert szereti. Beadjam a bontóperi keresetet? Az asszony egy pil­lanatig leforrázva hall­gatott. aztán mosolyog­va nemet intett. PALÁSTI LÁSZLÓ Cikkünk nyomán Vasárnapra Javul a strandi ellátása Üger ellátáséról tanácskoztam a város és a kereskedelem vezetői Az úgynevezett vasbódékban az Egri Vendéglátóipari Válla­lát létesít IV. osztályú büféket, ahol sört, bort, hűsítő italokat és szendvicset vásárolhatnak a vendégek. Az Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat — bár a büfékocsit nem tudja már visz- szaszállítani — gondoskodik a gyerekekről; 'a kis medence mellett tej és tejtermékek, va­lamint péksütemények árusítá­sára rendezik be. A földműves­szövetkezet gyümölcsössátirat létesít, s külön elárusítóhelyet állít fel a szi kV ízüzem is, itt többféle hűsítő ital várja a vendégeket. A Park Szálló fagylalt!» kocsival enyhíti a gyerekek „gondjait”. Az Ígéretek — amelyek el­hangzottak — szépek és bizta­tóak. Kernéij ük, vasárnap való­ság lesz az adott szó! S egy- egy sátor felállítása, néhány méteres vízvezetókcső lefekte­tése, vagy esetleg a papirpoha- rak beszerzése nem lesz aka­dály. Vasárnapig mindez meg­oldható!! S ha jó idő lesz és jégben sem lesz hiány, az elkövetkező vasárnapon már kevesebbet bosszankodunk az egri stran­don... (márkusz) Vasárnap például — amikor már a kora délutáni órákban az egész városban nem volt szódavíz, hűsítő ital, — a szik- vízüzem raktára tele volt töl­tött Üvegekkel. Csak hogy egyes egységek keveset rendel­tek, másutt a szikvízüzem nem szállított pontosan. Vasárnap pedig nincs utánpótlás. Hiába tele a raktár, vasárnap nincs szállítás! Bárhogyan is szomja­zik a város? A város vezetői meet a me­gyei tanács elnökének segítsé­gét kérik a vasárnapi szállítás engedélyezésére, az országos fórumokon pedig — a nagy Ide­genforgalomra hivatkozva —, szóvá teszik a város ellátásá­nak gondjait. A vasárnap nyitva tartott fűszer- ős csemegeüzletek áru- választéka is javulni fog és déli 12 óráig nyitva tart az új Alkotmány utcai zöldség- és gyümölcsüzlet is. Javulás várható a strand el­látásában is. A strandvendéglő 'ügyében a kereskedelmi osztály a napokban várja a vállalat budapesti vezetőit. Az osztály­ba sorolástól függetlenül azon­ban született néhány olyan megegyezés, amely nagyon so­kat javít az ellátáson: vasárnapi számunkban Ven­dégtűrés, vagy vendéglátás címmel cikket írtunk az egri strand ellátásáról. A város párt- és tanácsvezetői vasár­nap a strandéhoz hasonló rossz ellátást tapasztaltak az egész város területén. Ezért megbe­szélésre hívták a kereskedelem és a vendéglátóipar vezetőit, s s tanácskozáson — amelyen részt vett Káesor Jánosné, az MSZMP városi pártbizottságá­nak első titkára, és Varga Fe­renc, a városi tanács elnöke is — az ellátás gyors javítását sürgették. Ez a tanácskozás is azt bi­zonyította, hogy a vendéglátó- ipar nem elég rugalmas, s a különböző kötöttségekre hivat­kozva nem használja fel a ren­delkezésére álló tehetőségeket; a vendégek gyors, olcsó és jó kiszolgálására. Nem volt ne­héz megállapítani ezen a meg­beszélésen azt sem, hogy a ke­reskedelem és a vendéglátó- ipar nem akar, vagy nem mer elég bátran kereskedni. Túlzot­tan óvatosak! Gyakran a vár­ható igényeken aluli mennyisé­get rendelnek, pedig árucikke­ik nagy része, különösen ami a hiánycikkeket illeti, egyálta­lában nem romlandóak. Aratás előtt Hogyan szerveztük a betakarító gépek munkáját? kadíjazási, munkaegységrésze­sedési feltételeket. A kévekötő*—arató gépeik je­lentősége ugyan csökkent, de a meglevő, üzemképes gépek ki­használása éppen olyan fontos feladat, mint bármely más be­takarítási mód hatékonyságá­nak fokozása. Létjogosultsá­guk — a kézi aratáshoz hason­lóan — a fogatgazdálkodáshoz kapcsolódik. A betakarítás fo­lyamatosságát szem előtt ta*t- va a biztonságos üzemeltetés előfeltétele, hogy egy kévekötő —arató géphez — a naponkénti 25—30 kilogramm zsinegszük- ségleten felül — biztosítsunk az aratási idő 6—7 napja után a behordáshoz: 9—6 fogatot, vagy 3—4 univerzális traktort és 4—5 pótkocsit. A kévekötő—arató gépe« “ alkalmazása ugyan fel­tételezi a kézikaszás kisegítő munkaerőt is, de ez mégsem feltétlen követelmény. A kézi munkaerővel való takarékos­ság érdekében helyesebb, ha a kévekötő gépek „karéjósán”, körkörösen járnak, mert így a „fogésos” szervezéssel szem­ben 8—10 százalékkal nő a produktív menetek száma. összefoglalva: A betakarító gépek munkájának szervezése akkor mondható legeredmé­nyesebbnek, ha az elősegíti, hogy a megtermett gabona a lehető leggyorsabban jusson a magtárba. ttok előtt lentmüben... heti el a selypieket, elbizako- dásra azonban korántsem lehet okuk. A harmadik negyedévben is nehéz feladatokat kell meg­oldania a cementműnek. Nem kevesebb, mint 13 000 tonna S 54-es cementet és 3800 tonna fehér cementet kell gyártani, — 15 610 000 forint értékben! Ezenkívül 10 napos kísérleti gyártást kell lefolytatni nagy kezdőszilárdságú és bauxit- cementre. Mindez komoly erő­próba elé állítja az üzem dol­gozóit, s a sikerhez elenged­hetetlenül szükség van a közös összefogásra. A Selypi Cementmű tovább­ra is lelkiismeretes, eredmé­nyes munkát vár dolgozóitól, a fokozottabb feladatok előtt még. jobbat, mint az elmúlt hó­napokban. Főleg a versenyző brigádokra, az új szocialista munkacsapatokra számít: le­gyenek azok példaképei a töb­binek, járjanak mindig élen a termelésben! lépi szállítása következtében előálló traktorhiány hátráltatja. A traktor munkája a betakarí­táskor, a refldrearatásnál a leg­hatékonyabb, mert lehetővé teszi ä köffibájntéljésítffléfiy 3Ö százalékos növelését, s így na­ponként 6—8 holdnyi szemter­méssel több kerül a magtárba. (Ugyanennyi idő alatt egy traktor csak 3—4 hold kéveter- mését tudja beszállítani). A rendféarató gépét vontató traktor munkájával közvetve kétszer annyi szemes termést tudunk betakarítani, mintha azt kévehordásra és cséplésre használnánk fel. A feladat végrehajtása azonban bonyolultabb. A kofnbájnosókat — akik több­ségükben ma már mesterei szakmájuknak — nehéz lenne meggyőzd arról, hogy a lábon álló, . „kombájnérett” gabona­táblák láttán tétlenül várakoz­zanak, vagy a közvetlen kom- bájnoléssal egyébként legjob­ban betakarítható dőlt gaboná­val bíbelődjenek, ha anyagi érdekeltségük ezzel ellentétes. A „menetirányterv” — amely­ről mostanában már sok szó esett — semmitmondó papírrá válik, ha nem egészül ki olyan technológiai jellegű utasítás­sal, amely táblánként is tartal­mazza az adott körülmények között maximális teljesítmé­nyek elérésére ösztönző mun­Vj feladd a Selypi Cem (Bányai István tudósító) Nagy az igyekezet, nagy a szorgalom, s jólesik észrevenni, hogy nap nap után szinte zök­kenőmentesen folyik a terme­lés a Selypi Cementműben! Nos, a jó munka meg is látszik az üzem eredményeiben: év elejétől a mai napig több mint 2000 tonna cementtel adtak többet a tervezettnél! A gyárban új szellem van kialakulóban, friss lelkesedés adja a lendületet a tervteljesí­téshez ... A napokban alakul­tak meg a szocialista brigádok: öt munkacsapat nemes vetél­kedése színesíti, tölti meg mé­lyebb tartalommal a korábbi versenymozgalmat. Az üzem munkájának fénye­sebb lapjai mellett azonban ma még, sajnos, homályosab­bak is akadnak itt-ott: lenne még jócskán javítani való az anyagtakarékosságon! Különö­sen a fűtőolaj-felhasználás­nál ... Az elmúlt hónapok munkája általában elégedettséggel tölt­TVfég néhány nap és meg- XTJ- indul a nagy csata a Menyérért Heves megyében is. Alig negyedszázada, hogy ez az ősi megmozdulás még kizá­rólag a félmilliónyi kézikaszás vérejtékes munkáját jelentette. Az idei termés betakarításá­ban a döntő szerep már a gé­peké, bér a múlt évinél na­gyobb feladat Vár a kézi arató- munkásokra iS. Mind a gépi, mind a kézi be­takarításnál az a leglényege­sebb, hogy a meglevő efőj maximálisan használjuk ki. Jel léfltős teljesítménytöbblet csak úgy érhető el, ha tervszerű munkaszervezéssel megakadá­lyozzuk a kapacitás elforgá- oSolódását. A betakarítás egyik kulcs­kérdése a gabonakombájn etfedményes használata. Min­den szervezési intézkedés arra irányuljon, hogy ezeknek a nagy teljesítményű gépeknek minél nagyobb, és minél in­kább megkönnyíteti munkate­rület jusson. A kombájn mű­szak-, és idény teljesítmény nö­velésének leghatékonyabb esz­köze a rend ream tó gép igény­bevételével megvalósított' két- menetes betakarítás. Az első menetet végző rendtevágó gé­pek munkaszélessége 1—1,5 ,m- rel több, mint a második me­netben a kiszáradt rendek fel­szedését és cséplését végző kombájnok tényleges vágószé­lessége. A teljesítmény a nagyobb területről összeterelt rend és a termény teljes beérett- 6ége következtében — 25-—30 ezázalékkal növekszik. Az elmúlt években a kétffie- netes betakarítás előnyét so­kan csak a kombájnos betaka­rítás munkafolyamaténak idő­beni széthúzáséban látták. A rendrearató gépek részére ép­pen ezért — mér a „felvonulá­si tervek” szerint is — csak 5— 6 napos munkát biztosítottak. Ez a körülmény és az elmúlt évek alacsony szálmagasságú gabonaálloménya okozta azt, hogy a kétmenetes betakarítás aránya az egy kombájnra szá­mított területi idény teljesítmé­ny ék 30 százalékát sem érte el. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy az idén ezt az arányt — ahol elég rendrearató gép is van — a kétszeresére növel­jük. Megvalósítható követel­mény, hogy ilyen esetben az „BzK—3” és főleg az „SzK—4” kombájnok átlagosan is elérjék a 400—450 holdas gabonabeta­karítási idénytoljesílményt. A kétmenetes kombájnos betakarítás előfeltétele a sűrű »zálállamányú, négyzet, méterenként 350—400 szál és olyan szalmahosszúságú álló gabona, amely 18—20 centimé­ter magas tarló meghagyásával szemveszteség és kalászsérülés nélkül, 4 méternél nagyobb vá- gószélességfl rendrevágó géppel aratható. A most tapasztalható szálhosszúság rendkívül ked­vező feltételeket teremt a két- menétes betakarításra. Helytelen munkaszervezésre vall, ha a rendrearató gépek üzemeltetését a kévés gabona de az asszony nagyon egyedül van ... Tavasztól őszig jobban eltelik az idő, a tél a nehezebb, a hosszabb... NEM VÁGYIK a fővonalra? — Most már főleg nem. Így szoktam meg. Itt érdekesebb is! Sohasem tudni, mi adja elő magát, itt minden, de minden csak rám vár... és ez az iz­galmas! A korábbi fizetését nemré­gen emelték háromszázzal, így 1650 forint körül keres havon­ta. Megélnek belőle panasz nélkül... Minden évben — szabadság alatt — a gyerekek­kel, unokákkal felruccannak Pestre. Miskolcra, egy kicsit széjjelnézni... „Világot” is látnak... Várhelyi Gyula egyébként kiváló dolgozá Még ötven­nyolcban kapta» az Oklevelet, rá egy évre pedig a jelvényt. Szolgálata alatt még nem tör­tént soha semmi baj! — öt esztendő múlva nyugdíjba megy; a 15-ös őrházból — a sajátjába. Ott öregszenek majd meg mindketten a debrei fák alatt. No, persze, ez majd később lesz ... Most még jeleznek, szói a csengő: jön a tizenhét óra huszonnyolc perces vonat... Most még vasutas, rajta az egyenruha: szabályzat kötele­zi... Gyóni Gyula HMif SJSÉG:, 3 1964. június IS., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents