Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-16 / 139. szám

Megnyílt a Lengyel Egyesült Munkáspárt IV. kongresszusa (Folytatás 1. oldalról.) állapodását a szocializmus el­árulásának, az antiimperialista erők ellen irányuló lépésnek tartják. — Az imperializmus meg­semmisítése a kommunisták közös célja. Nem elég azonban ennek a jelszónak az üres han­goztatása, — állapította meg Gomulka. A szónok bírálta a KKP ve­zetőinek a nemzeti felszabadító mozgalom és az úgynevezett harmadik világ szerepéről val­lott nézeteit és azt az'igyeke­zetét, hogy korunk fő ellent­mondását a szocialista világ- rendszer és az imperialista vi­lágrendszer közötti harc he­lyett a „harmadik világ” és az imperializmus ellentétében je­löljék meg. A KKP vezetői ha­mis elméletet gyártottak a bé­lés együttélés, a két rendszer között történő gazdasági ver­seny, valamint a „harmadik világ” felszabadító és forradal­mi harca közötti összefüggés kérdéséről — hangoztatta Go- mulka. Egy nemzetközi tanácskozás türelmes és jó előkészítést igé­nyel. Azt azonban nem szabad kizárólag a KKP bírói dönté­sétől függővé tenni, hogy az előkészületek mikor kezdődje­nek meg és meddig tartsanak. A tanácskozás előkészítését nyomban meg kell kezdeni, amikor a kommunista és mun­káspártok többsége emellett ál­lást foglal. A nemzetközi érte­kezlet időpontját az előkészü­letek menetétől függően kell megállapítani. A jelenlegi helyzetben indokoltnak tűnik, hogy mielőbb hozzálássanak a tanácskozás előkészítő mun­káihoz a világ legfontosabb térségeit képviselő pártok rész- vételéveL Az e pártok képvise­lőiből álló bizottság előzetes vitát rendezne az összehívandó értekezlet témáiról és előkészí­tené azokat a dokumentum- tervezeteket, amelyek az egyes pártokban és az egyes pártok között rendezett vita után a későbbi közös határozatok alapját alkotják majd. Pártunk kész részt venni az így elgondolt előkészítő mun­kában, és nem kíméli erőfeszí­téseit a testvérpártok egységé­nek és szolidaritásának a marxizmus—leninizmus elvei alapján való helyreállításában. Gomulka beszámolójának be­fejező részében a párt helyze­téről beszélt, rámutatott, hogy a párt sorai a III. és IV. kong­resszus közötti időszakban to­vább erősödtek. E hó elsején a Lengyel Egyesült Munkáspárt 1 568 OOO tagot és tagjelöltet számlált. A III. kongresszus óta mintegy 400 000 munkást és több mint százezer parasz­tot vettek fel a pártba. Másfélmilliós taglétszámú pártunknak több tízezer üzemi, falusi és hivatali alapszerve­zete működik — mutatott rá végül Gomulka. — Ez nagy po­litikai és társadalmi erő, amely országunk minden területén érezteti hatását, s biztosíték arra, hogy felelősségteljesen végrehajtjuk azokat a határo­zatokat, amelyeket, kongresz- szusunkon magunk, országunk és népünk elé tűzünk. (MTI) # Újabb zavargások törtek ki Brit-Guayanában GEORGETOWN (Reuter, AP): Brit-Guayanában vasárnap újabb zavargások törtek ki. A fővárostól mintegy 20 kilomé­ternyire összecsaptak az indián és a néger közösségek tagjai. Az összetűzések színhelyén az Angol Hadsereg és a különle­ges rendőrség egységei léptek közbe. Huszonkilenc személy megsebesült — közülük tizen­egyen súlyosan .Több házat fel­gyújtottak, számos gépkocsit megrongáltak. Georgetownban Sir Richard Luyt, az ország angol főkor­mányzója, aki szombaton el­rendelte a rendkívüli állapotot és kezébe ragadta a teljhatal­mat, megbeszélést folytatott Jagan miniszterelnökkel. Mi­után Luyt 31 politikai vezetőt letartóztathatott — köztük a kor­mánypárt sok tagját — a par­lamentben olyan helyzet ala­kult ki, hogy szavazás esetén a Jagan kisebbségbe kerülne. A megbeszélés után a kormány szóvivője cáfolta azt a hírt, hogy Jagan lemondásra készül. (MTI) Hruscsov skandináviai útja Moszkvában a Kelet'és a Nyugat közötti enyhülés általá­nos folyamatába ágyazzák N. Sz. Hruscsov skandináviai útját. A skandináv kormányfők 1955—1956-ban tett moszkvai láto­gatását 1959-ben Hruscsov a kedvezőtlen politikai légkör mi­att nem viszonozhatta és ha Dánia, Svédország és Norvégia nemrég felújította a meghívását és Hruscsov elfogadta, a háromhetes skandináviai út mindkét fél számára hasznosnak látszik. N. Sz. Hruscsov skandináviai útja során megvizsgálja azokat a mozzanatokat, amelyek még gátolják az észak-euró­pai atomfegyvermentes övezet megvalósítását, bár maga a ényleges helyzet és a magas szintű skandináv javaslatok is kedveznek egy ilyen terv keresztülvitelének. Ma már világos — ha erre frissebb utalás nem is történt —, hogy a szovjet —finn kapcsolatok jó példaképei .lehetnének általában a szovjet—skandináv kapcsolatoknak, másrészt Finnország kül­politikai vonalvezetésének főbb irányzatai megfelelő alapot szolgáltathatnának egy szélesebb skandináv összefogáshoz. Egyöntetű és minden vitán felül áll a háromhetes skan­dináviai körút gazdasági fontossága. A skandináv országok hagyományos hajószállítói a Szovjetuniónak, vegyi gépiparuk pedig konkurrenciaképes ajánlatokat tehet a nagyarányú szovjet kemizélási program végrehajtásához. Skandináviában fokozott érdeklődés tapasztalható a szovjet kőolaj iránt és ez a körülmény megoldhat bizonyos külkereskedelmi problémá­kat. Tárgyilagosan a jobb megértést, a személyes kapcsolatok kiépítését, illetve felújítását, hasznos tapasztalatok kicseré­lését lehet várni Hruscsov ma megkezdődő skandináviai kőr­útjától. A szovjet kormányfő kíséretének összeállítása olyan, hogy külpolitika, a külkereskedelem, a kulturális kapcsola­tok, valamint a mezőgazdasági kérdések iránti érdeklődést tükrözi, azon a szinten, amely a szaktárgyalások általános po­litikai előkészítéséhez szükségesek. A Kínai KP állásfoglalása egészében arról tanúskodik, hogy vezetői nem azért foly­tatják a vitát más pártokkal és dolgoznak ki külön platfor­mot, hogy a valóságot keres­sék, s végül is közös álláspont­ra jussanak a többi párttal, ha­nem azért, hogy szakadást idézzenek elő. A KKP azért vádolta meg revizáonizmussal az SZKP-t és más testvérpár- tokát, hogy elméletileg alátá­massza a szakítást — állapí­totta meg Gomulka. A Kínai KP mostani politi­kájának forrása — folytatódik a beszámoló — az a törekvés, hogy világhatalmi helyzetet vívjanak ki a Kínai Népköz- társaság számára. A kínai ve­zetők e törekvésük biztosítá­sához szükségesnek tartják az atomfegyver megszerzését A Moszkvai Egyezmény keresz­tülhúzta azt a reményüket, hogy a Szovjetunió segítsége révén atomfegyverhez jutnak. Mindenekelőtt ez váltotta ki az SZK.P elleni vad támadásai­kat. Ismételten hangsúlyozni kell —> mondotta Gomulka —, hogy a Kínai Népköztársaságnak ott a helye a nagyhatalmak kö­zött, de teljes határozottsággal elítélj ük azokat az utakat és módokat, amelyekkel a kínai elvtársak e cél elérésére tö­rekszenek. A KKP jelenlegi külpolitikájának fő vonalát a nemzetközi kommunista moz­galom sohasem fogadhatja el, mert ez idegen a marxizmus— loninizmus szellemétől és nagy­hatalmi nacionalista irányza­tok hordozója. Továbbiakban rámutatott, a kommunista mozgalom egysé­gének helyreállítása, minden kom mim ista. és munkáspárt, és az egész szocialista tábor érde­ke. Számos testvérpárt ezért sürgeti a testvérpártdk új vi­lágértekezletének összehívását. A Kínai KP-vel fennálló né­zeteltéréseket kétségkívül nem lehet rövid idő alatt leküzdeni. Előzetes jelentés a csehszlovák választások eredményeiről PRÁGA (MTI): A Nemzeti Front Központi Választási Bizottsága hétfán délután közleményt adott ki a vasárnap megtartott általános választások előzetes eredmé­nyeiről. Az ország egész területén összeszámolt, nem teljes ada­tok szerint a választásra jogo­sultak 99,4 százaléka élt állam- polgári jogával. A választók a Nemzeti Front, jelöltjeire sza­vaztak. A nemzetgyűlés képvi­selőit 99,9, a nemzeti bizottsá­gok (tanácsok) tagjait 99,8, _a járási bíróságok bíráit 99,9 szá­zalékos arányban választották meg. A Szlovák Nemzeti Ta­nács választására jogosultak 99,4 százaléka járult az urnák­hoz és 99,9 százalék szavazott a Nemzeti Front jelöltjeire. A végleges adatokat tartal­mazó hivatalos záróközleménvt a Nemzeti Front Központi Vá­lasztási Bizottsága ma tesz? közzé. 1964. június 16., kedd LONDON (MTI): Háromezer főnyi tömeg tün­tetett Londonban a Trafalgar téren Nelson Mandela és tár­sainak elítéltetése ellen. A gyűlés egyik főszónoka, Bertrand Russell a 92 éves vi­lághírű tudó® és filozófus ki­jelentette: — A szabadságról fecsegő nyugati képmutatásnak megdöbbentő példája, hogy az Egyesült Államok és Anglia tartózkodott a sza­vazástól a Biztonsági Ta­nácsban az apartheid-po­litika elítélésekor. Az Egyesült Államok és Ang­lia igen nagyarányú kereske­delmet folytat a dél-afrikai zsarnok rendszerrel és fegyve­reket szállít neki. Woolwich Anglikán püspöke, dr. Robinson kijelentette: — A dél-afrikai politikai perek megmutatták, hogy Dél-Afrikában nines lehe­tőség békés változásra. Az apartheid az emberiség szégyenfoltja. A nagygyűlés után küldött­ség ment a miniszterelnöki hi­vatalba és ott levelet nyújtott át Ebben sürgették a „Dow­ning Street 10 jelenlegi lakó­ját”: használja fel kormányá­nak befolyását arra, hogy a dél­afrikai kormányt az elítéltek szabadon bocsátására és jelenle­gi politikájának megváltozta­tására bírja. A nagygyűlés során a rend­őrség állítólagos rendzavarás címén 11 személyt letartózta­tott. HALASZHAJÓ a dél-koreai vizeken meg mandátumának lejártát, hanem előre hozza a választás időpontját ez év végére. A francia lapok kiemelik: az elnök vidéki látogatásának vá­lasztási körút jellege volt. De Gaulle beszédeiben kerülte a .kényes kérdéseket”, és ezúttal nem beszélt a dolgozókat sújtó rendkívül népszerűtlen „stabi­lizációs politikáról”. A lakosság elégedetlensége abban is kifejezésre jutott, hogy több városban gyér kö­zönség fogadta De Gaulle-t. De Gaulle Párizsba való visszatérése után nem hivata­losan közölték, hogy az elnök valószínűleg szeptember 15-én indul tervezett dél-amerikai útjára, és mintegy 25 napot tölt a latinamerikai országok­ban. Fotókiállítás A Heves megyei Fotoklub az idei fotopályázatcm dijat nyert képekből kiállítást rendezett a Megyei Művelődési Ház* ban, melyet tegnap délután ünnepélyes keretek között nyitott meg Schillinger Attila, a művelődési Ház igazgatója. A mű* vészi ízléssel összeállított gazdag képanyagot június 25-ig te* hinthetik meg az érdeklődők. A látogató Norvégiában ^ már az első napon bizo­nyosan találkozik a büszke emlékezéssel a bátor viking hajósok hőstetteiről, kalandjai­ról, akik elsőnek jutottak el Amerika partjaira. Így történt vetem is. „Látogasson el Big- doyba, ott láthatja a viking­hajókat, a Kon-Tiki expedíció pontos történetéről értesülhet, megtekintheti Amundsen ott­honét és még sok más érde­kességet.” A városházától kedves kis hajójárat viszi el az érdeklő­dőt körülbelül félóra alatt Bigdoyba. A vikinghajókat nem is olyan régen találták meg az Oslo-fjordban, egészen közel a fővároshoz. A jármű­vek meglepően ép állapotban kerültek a tenger mélyéről a felszínre, köztük a legnagyobb, a Gokstad, amely a tudósok szerint valamelyik törzsfőnöké tehetett, A szakértők azt is megállapították, hogy sok száz évvel ezelőtt az építők szinte bámulatos _ ügyességgel konst­ruálták meg a hajókat, úgy­hogy dacolhatott a világtenge­rek pusztító viharaival. A má­sik, a Tune, valamivel keske­nyebb és kisebb, ezt valószínű­leg csak a közeli tengereken használták. A legszebb viszont a harmadik, az Oseberg, itt a berendezési tárgyakból még azt is megállapíthatták, hogy tulajdonosa nő volt. Valószí­nűleg Asa királynő. Volt itt minden, ami egy hosszabb uta­záshoz szükséges. Viszonylag kényelmes hálóhelyek, egy konyha, az i. e. IX. század használati eszközeivel. A hajó orrát a korabeli szobrászok lát­ták el művészi alkotásaikkal és a kép annyira megkapó, hogy a látogató előtt szinte megelevenedik a régmúlt kor, Skandináviai útinapló L A vikingek öröksége amikor a viking hajósok útnak indultak a távoli földrészek felé. Persze, technikai, tudo­mányos felszerelésről szó sem tehetett. A tengerészek néha hónapokig nem tudták, hogy merre járnak. De mindig bizo­nyosan visszataláltak hazá­jukba. Következő állomásom a Kon- Tiki múzeum volt. Itt látható egy norvég tudós, Thor Heyer­dahl tutaja, mellyel öt társá­val együtt több mint 5000 mér­földet tett meg Perutól Poliné­ziáig. A nagy kaland lényegi­leg egy tudományos elmélet alátámasztásául szolgált. He­yerdahl 1946-ban kifejtette, hogy Dél-Amerika történelem előtti kulturált népei az akkori tengeri közlekedési eszközökön eljuthattak Polinéziába. Tudo­mányos körökben ezt az elmé­letet nem fogadták el. Heyer­dahl ezek után bizonyított. Felépítette a tutajt, amelyhez Ecuador őserdejéből használt fatörzseket. Nem vittek maguk­kal semmi mást, mint ami már az inkák ideién használati esz­közként szolgálhatott. És száz- egy nap alatt szerencsésen cél­hoz értek... Igen, ennek az országnak a történelme szorosan kapcsoló­dik a tengerhez, a nagy óceá­nokhoz. Hosszú évszázadokon át küzdöttek a viharokkal, a Ma hajókból egyre nagyobbak tettek, míg korunkban kiéoült a nagy norvég kereskedelmi flotta, immár harmadik a vi­lágon. De az út nehéz és vi­szontagságos volt. Háborúk, csaták, belső küzdelmek jelen­tették az egyes mérföldköve­ket. És most ugorjuk át a sok száz évet, s emlékezzünk meg röviden arról a viharról, ami­kor a második világháború­ban a legveszélyesebb kalózok, a náci hódítók vetették meg a lábukat Norvégiában. Az ország politikusai közül sokan előre látták a tragédiát. A vezérkar, a hadsereg irányí­tói azonban nagyrészt azt az irreális tételt hangoztatták, hogy nincs ok aggodalomra. Pedig sok tennivaló lett volna, hiszen a haditengerészetnek 2190 mérföld hosszúságú határ­vonalat kellett védenie. Az eseményék villámgyorsan kö­vették egymást. A fasiszta flot­ta felvonult, partra szálltak Bergenben, Stavanger ben, Tromheimben és Kristians tand- ban. A harc egyenlőtlen volt. A kiöregedett, Olav Trygvason hadihajó még elsüllyesztett egy német szállítóhajót, és súlyo­san megrongálta az Emden cir­kálót. A norvég légierő kétség- beesetten próbálkozott, de mindez nem tartott Bókáig. A nácik hamarosan ott masíroz­tak Oslo főutcáján és megkez­dődött a második fejezet. Fel­bukkant a hírhedt név: Vidkun Quisling, aki hosszú éveken át kulcs pozíciót foglalt el a had­seregben. (Némi magyarázat az ön­gyilkos elméletre, hogy „nincs ok aggodalomra”.) Később az is bizonyossá vált, hogy Nar- viknál Quisling barátja, Kon­rad Sundlo a nácik kezére dol­gozott. Az árulók most igye­keztek „méltó” jutalmukat el­nyerni. A fasiszták Quislinget ruházták fel minden halálom­mal, formálisan ő tett a mi­niszterelnök és a gyilkosok munkához láttak. A norvég munkások 1941-ben sztrájkba léptek. Ezt használták -fel ürügyként, felállították a kon­centrációs táborokat, majd in­nen, mint ahogy altkor Európa sok más porig sújtott országá­ból is elindultak a vonatok a szomorú szállítmányokkal Né­metország felé. Sokáig tartott, amíg a sötét­ségre felvirradt a hajnal. Ma már a későbbi események a vi­lágon mindenütt ismeretesek. De a tanulságok még nem min­denki előtt világosak. A máso­dik világháború után Norvégiá­ban sok mindent keltett újjá­építeni- Hiszen ahol a nácik jártak, rablás és romok tanú­sították, kik voltak a látoga­tók. Az újjáépítés viszonylag gyors és sikeres volt. Politikai síkon azonban a fejlődés ko­rántsem egyértelmű. Felmerül­tek a nagy problémák: milyen tegyen a jövőben a skandináv országok közötti együttműkö­dés? Hamarosan feltűnt a nem­zetközi politikai síkon az At­lanti Paktum vészjósló szerveze­te. A norvég gazdasági nehéz­ségekre ugyanakkor felfigyel­tek az Egyesült Államok is, és ezzel egyidejűleg egyre éleseb­ben vetődtek fel a politikai követelések. A Fehér Ház ré­széről a legfontosabb igény az volt, hogy Norvégia csatlakoz­zék a NATO-hoz. Egy amerikai szakíró, O. B. Grimley ez úgy határozta meg, „számukra teljesen világos, hogy az Egyesült Államok és a skandináv országok között minél szorosabb kapcsolatot kell kiépíteni. Ez természetesen vo­natkozik Norvégiára is. Nem­igen érdemes abból titkot csi­nálni, hogy ennek a kérdésnek megvan a gazdasági . háttere, de talán még ennél is jelentő­sebb a stratégiai szempont. S ha ez így volt néhány évvel ez­előtt, akkor most az Észak-at­lanti Paktum kiépítése és to­vábbfejlesztése még sokkal égetőbbé teszi ezt a feladatot. Lényegileg arról van szó, hogy az északi frontszakaszt akar­juk erősíteni. Hogy Norvégia ezen a vonalon milyen szere­pet vállal, az semmiképpen sem skandináv vagy norvég probléma. Ezt ilyen vagy a mo­lyán formán Oslóban is meg kell érteni,” IV em kétséges, hogy az ' amerikai katonai szak­ember ez alkalommal megálla­pításait főleg belső, amerikai használatra szögezte le. Az ál­tala megjelölt vonalat azon­ban amerikai politikusok és ka­tonák esetenként finomabb módszerek alkalmazásával, de töretlenül köyették. Ennek az irányzatnak pedig mindenkép­pen negatív kihatása van Nor­végia fejlődésére. A súlyos és bonyolult problémáról még lesz szó a későbbiek során. (Foils''atjuk) Sümegi Endre Tüntetés a londoni Trafalgar téren De Gaulle szeptember 15-én utazik űél-flmerikááa ni hatéves uralmának mérle­gét. A nemzetközi politika kérdéseit csak érintette. Meg­erősítette, hogy kormánya ki­tart eddigi külpolitikája mel­lett, nevezetesen Délkelet- Azsiában, ahol a francia—in­dokína országainak semlegesí­tésére törekszik”. Franciaor­szág segíteni akarja a fejlődés útján levő országokat, mert ez közép- és hosszútávlatra is ki­fizetődő” — mondotta. A köztársasági elnök picar- dlai útja után a megfigyelők véleménye megegyezik abban, hogy De Gaulle újra jelölteti magát a jövő évben esedékes elnökválasztásokra. Több be­szédében is aláhúzta, hogy he­lyén marad, „amíg erejéből te­lik”, sőt az Aurore arról ír, hogy valószínűleg nem várja PÁRIZS (MTI): Léderer frigyes, az MTI pár- rizsi tudósítója írja: De Gaulle vasárnap befejez­te négynapos vidéki körútját és visszatért Párizsba. A köz- társasági elnök a legrózsásabb színekben igyekezett feltüntet-

Next

/
Thumbnails
Contents