Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-14 / 138. szám

Halottak könyve... w Évszázadok randevúja Múzeumba vonul a legöregebb mozdony Életkora 96 év, a saját „lá­bán” megtett távolság 2 500 000 kilométer. Több mint 60-szor kerülhette volna meg a Földet! Maximális sebessége óránként 55 kilométer. Vontatóképessége 400 lóerő. Tervezték Bécsúj­helyen, a Sigl-cég tervezőiro­dájában. Mégis magyar illető­ségű; a MÁVAG Mozdony- és Gépgyárban készült. Száma; 325—095. Különleges ismerte­tőjele: (a nép ajkán született) ’kávédarálóra emlékeztet. Talán így jellemezhető leg­rövidebben az a mozdony, amely típuscsaládjának utolsó sarjaként került ki a gyárból, s egyike azoknak, amelyek e csoportban a legtöbb kilomé­tert futották közel százéves múltjuk alatt. Nem lenne teljes a „portré”, ha ezek után azzal fejeznék be, ahogy több évtizedes múlt villanásnyi ismertetése után ilyenkor szokás: megtette a ti­le telhetőt, becsülettel szolgált, stb. Nem érhetjük be ennyi­vel, hiszen születése premier a MÁV történetében. Egy mozdony, amely közel száz évvel ezelőtt elsőnek tet­te meg az utat a MÁV első vonalán Budapest-Józsefváros- tól Salgótarjánig. Akkoriban Hatvant tekintették a vonal központi állomásának. Itt ün­nepelték először a „hosszú út­ról” érkezett első MÁV-sze- relvényt. Az idő lassan megemészt mindent, a vasat, acélt is el- nyűvl, s a technika rohamos fejlődésében a tegnap még korszerű, holnap már a múlt emléke. Ez történt a kis „ká­védarálóval” is. Megkopott, divatját múlta évtizedek so­rán. Mégis ragaszkodtak hozzá, lágégés, a tizennégyes háború éveiből. KEI SZER FORDUL a fiú két újabb „halottak könyvét’ hoz még a hóna alatt. Mind s kettő öregebb, régebbi, egysze­rűbb és dísztelenebb is, mint a ,.1-ézveretűs”. Az egyik 1814- ből való. A másik — kis for­mátum. barna bőrkötés, mély­nyomással díszített fedél - 1781-es keltezésű. A nagy réz- vereíűs könyvet emelem újra karomra. A legutolsó bejegy­zés dátuma: 1062. — Ma is négy-ötszáz tagja van a társulatnak. Ha valaki meghal, kivonulnak a temetés­re. Viszik a fáklyákat. Hova- nyecz lányát 42 fáklyás te­mette ... Napszállat után nyitottam be újra a fődékán házának ka­puját. Alacsony, svájcisapkás ember sietett ki az udvarra, ötven körüli forma. Balta Je- nő. Valamikor hentes volt, ipa­ros ember. Most földdel bajló­dik, egyéni gazda, nem érintet­te meg a közös vezetékárama. — Ki jelentett fel bennün­ket? Meg akarják szüntetni a társulatot?! — Ijedt, sűrű pis­logás. — A rendőrségtől, ugye... ? Azt se mondja, jó napot, ül­jenek le vagy kerüljenek bel­jebb a házba. Csak állunk a kopár udvaron. Órákon át. — Temetésre alakult a céh (?) Két esztendő híján 600 éves immár. Ennyi idő óta mindig csak temetünk ... Van a társu­latnak vezetősége és választ­mányi tagjai. Elnök, fődékány, szolgadékány, aldékány... A fődékánynak jelentik, ha vala­ki meghat: kijelöli a szolgála­tosokat, akik a fáklyákat vi­szik. A szolgadékány pedig ér­tesíti a fáklyásokat, hogyan s mire készüljenek. — Nincsen pap? Ki búcsúz­tatja a halottat? — Van pap... de csak az szá­mít, ha a társulat búcsúztat. Azután lehet földelni. Minden­kor az elnök' dolga, hogy bú­csúztasson, sírbeszédet mond­jon. — Es temetés után? — A tagok megajánlotta bor­ból a szolgálatosok, fáklyások megkapják fejadagjukat, fél­fél litert. Ami marad, az a ve­zetőségé, a választmányi ta­goké. De legtöbbet imádkozunk istenhez ... Valamikor még ételt is főztünk. Most már ital se sok gyűlik egybe, az embe­reknek nem megy olyan jól, mint valamikor... — Gazdag, jő tsz-ek a gyön­gyösiek. A háztáji szőlőben ... — Téesz? ... SZÁRAZ CSEND. — Valamikor a társulatnak magának volt földje, szőlője! Még 950 után is vágy tíz hold. Volt a társulatnak mindene, összekapartak ezt is, azt is. 1949-ben aztán elvették a fel­szerelést tárgyakat, a földeket. Mégis, továbbra is volt és „Il­legálisan” ma is van társulati szőlő. Hogyan? Azok a gazdák, akik a társulat birtokából kap­tak, addig-addig ügyeskedtek, míg át nem játszották az egé­szet újra a társulat kezére. — Milyen rendnek, követel­ménynek kell eleget tenni a társulatban? — Fizetni kell a hozzájáru­lást, az „adót”, s ha valaki meghal, díszesen eltemetjük. Az egyszerű, szimpla tag csak 6 fáklyát kap, a fődékánynak már kijár 12 fáklya. Ha valaki több társulatnak is tagja egy­szerre, az annyiszor hat fák­lyát számíthat. Jágemé teme­tésén, nemrég, ötvennél is több fáklya volt... CSODA-PULI (Balogh Bertalan rajzaj A SZABAD IDŐ Rendkívül komoly tanulmány Az embereknek kezdetben, amikor még azon tanakod­tak magukban, hogy lejöjje­nek-e, vagy fennma­radjanak a fán, egy­általán nem volt sza­bad idejük. Részben a percenkinti betevő gyümölcs, másrészt a tűnődés a fántartóz- kodás korszerűségét illetően, egyszerűen nem hagyott időt még arra sem, hogy eszük­be jusson, van-e, nincs-e szabad ide­jük. Természetesen nem is volt. A későbbiek folya­mán, amikor az em­ber elhatározta, hogy juszt is megáll, még­pedig egyenesen, és a saját két lábán, úgy elfoglalta a két lábon állás, járás, a beszéd kialakításának gond­ja, hogy egyszerűen eszébe sem jutott, van-e, nincs-e szabad ideje. Furkósbotot ke­resett, fejbeverte hol az őstulkot, höl a szom­szédját, járta a lige­tes régi világot és még nem találván fel az idő fogalmát, nem. is tűnődött ezen a kérdésen. Még később aztán eszébe jutott, hogy tényleg kellene egy kis szabad idő, de ak­kor már nem lehe­tett, mert a rabszol­gatartók nem enged­ték a rabszolgáknak, 0 fegyelmezetlen rab­szolgák, aldk mindig szabad időről álmo­doztak, a tartóknak tették lehetetlenné, hogy szabad idejük legyen. Így aztán szá­zadokon és ezredeken keresztül, ha fel is merült a szabad idő szükségessége, szó sem lehetett róla, mert ami kevés volt, az kellett arra, hogy harcoljanak a tényle­ges szabad időért. Ma ez természetesen már mind a múlté. A szocialista társada­lom megvalósította a három nyolcat: nyolc óra munka, nyolc óra szórakozás, nyolc óra pihenés. S e társadal­mon belül igen sokan megvalósítják e há­rom nyolc tervszerű megosztását. Ebben a. megosztásban ott tük­röződik az évszáz­ezredes éhség a sza­bad idő után, amely éhséget most lám, ki lehet elégíteni, s ter­mészetesen ott tükrö­ződik az a lehetőség is, hogy a szabad időt össze lehessen tévesz­teni az idő szabadsá­gával. Emiatt egyesek a nyolc óra pihenést csökkentették hat órára, hogy a szóra­kozás tíz óra lehes­sen. Ezek vannak a kevesebben. Mások a nyolc óra szórakozást úgy növelték tízre, hogy a plusz két órát a nyolcórai munkából vonták el. Semmi baj, mert ha a pihenés idejével összeadjuk az egészet, pontosan kijön a huszonnégy óra. Ismét mások át­tértek a napi négy­órás munkára, a meg­maradt négy órát gondosan kettéosztot­ták a pihenés és a szórakozás között. Ál­lítólag ezek sincsenek azért nagyon sokan. A legtöbben az olyan fáról lejöttek vannak, akik messze­menő öntudattal ősz­szevonták a munka és a szórakozás nyolc óráját, hogy tizenhat órát dolgozhassanak, de megmaradjon a nyolcórai pihenés. Az utóbbit az üzemben, az előbbit magánhá­zaknál, saját íróaszta­luknál, vagy rajzasz­taluknál végzik el. A huszonnégy óra azon­ban így is stim­mel... Mondtam a minap Kajevácnak: — Azért nagyszerű lesz a kommunizmus­ban. Napi négy óra lesz csak a munka és ... Kajevác legyintett és leintett: — Mit kell annyira sietni azzal a társa­dalmi fejlődéssel. Ne­kem spéciéi nagyon jó ez a szocializmus is ... Kajevác állítólag a legkorszerűbben ol­dotta meg a három­szor nyolc óra meg­szervezését. Két óra munka ... Hat óra ív­ni, a többi marad. Ne­ki már itt van a kommunizmus! (egri) Kémia a piranhák ellen A dél-amerikai édesvizek­ben van egy pici ragadozó hal* amely a legutóbbi időkig a többi halnák, a szarvasmarhá­nak és az embernek a legször­nyűbb ellensége volt. Különö­sen a szárazság idején tobzó­dott ez a hal, amikor a folyók erősen leapadnak és valóságos patáitokká válnak, ahová a háziállatok és a vadak inni járnak. Ezek az apró halak borotvaéles fogukkál néhány másodperc alatt egészen a csontig lerágták a húst a vízbe tévedt áldozatukról. Nos, nemrég a brazíliai bioi lógusok az állattenyésztők se­gítségére siettek. Egy trópusi mérges növény gyökereiből port készítettek, amely úgyne­vezett rotenont tartalmaz, ami halálos a piranhákra. A vízben feloldott por még 3:100 000 arányban is 11—15 perc alatt, egy kis víztároló-i ban nemcsak az összes kifej­lett piranhákat öli meg, ha­nem ikrájukat is elpusztítja anélkül, hogy más halfajoknak ártana. Brazíliában eddig már öt­venezer négyzetkilométernyi területen tisztították meg at folyókat és tavakat a piran- hóktól. MÍPBJSMG 5 1964. június 14., vasárnap „Akkor nagy, ragyogó trónt láttam... És láttam, hogy a holtak, nagyok és kicsinyek ott állnak a trón előtt. Könyveket nyitottak ki.” János jelenései. Az ilyenek nem emel­kednek már magasabbra Egy tál pereménél. Brecht. KINEK CSENDÍTENEK? Gyöngyösön, a gazdag keres­kedők, aranyóraláncos polgárok régi városában temetnek. Szól a vékonyórcű lélekharang ja- jongva. A koporsó mögött ólomgombos, fekete mentés férfiak egykedvű arccal, szőlő- karónyi hosszú, réztónyéros fáklyával. A pap mondja a magáét, nem nagyon figyelnek oda a sírnál. Csak amikor az „elnök” beszél; az megrendít és zokogtat. „Ha majd az ég és föld .. — fáradtan verdes az ének. Amen! Aztán poharak koccannak, bor csorog. A fődé- ' kán házának udvarán népes társaság üli körül a kecskelábú . zöld asztalt. Előttük öblös kan- csókban, üvegekben aranyszínű . ital, sűrűn öntögetnek, iszogat­nak. Nem, nem halotti tort ül- 1 nek! Csak isznak. Máté evan­géliuma jut eszembe: „a világ : végén... az Emberfia elküldi : angyalait. Azok összeszednek 1 országában minden gonosztet­tet és gonosztevőt és tüzes ke- i menőébe vetik őket. Ott sírás \ és fogcsikorgatás lesz. Akinek , füle van, hadija meg.” Sírás és ] fogcsikorgatás? Világ vége? j Poharak koccannak, bor eső- ; rog. Akinek füle van ... ök in- j kább a torkukra gondolnak. ] Évszázadok óta így tesznek: te- ; metnek — és isznak. Mintha , azért temetnének, hogy u'ána ^ borral pecsételjék a napot. i Miféle „gyülekezet” az ott, a kecskelábú zöld asztalnál... ? ( A FÖDEKÄN HAZAT kere­sem. Kékes-, hamuszürke nagy , saroképület a régi Gaál Gasz- ton utcában. Sűrűn lefüggö- . nyözött ablakok, lehúzott vá- ( szonrólók. Forró dél. Sugárzik . a meleg. A csengetésre lélek se • mozdul. Hosszú várakozás; s aztán a negyedik morzézásra ablak csapódik, ki villan rajta 1 egy szőke fej. 1 — Édesapám nincs itthoni — J Azért mégis bebocsát a kapun. ‘ — Valami régi írásokat őriz- j tek. < — A halottak könyye... ? Az « a céhé. Megmutatom. 1 Tíz-tizenkét éves forma fiú. Nehezen cipeli ki a napra a f céh-könyvet. Hat-nyolc kiló- nyi, súlyos, teljesen rézzel bo­rított, vaskos könyv; kapcsos, pántos zára is rézlemezből ki- i vágott. A rézborításon elöl 1 szűz Mária, hátul a tizenkét apostol valamelyike. Az első < lapon — mint a gesztáknál, 1 krónikáknál, kódexeknél meg- s szokott — díszes, cirédás, színes 1 rajzolatú betűk: „Ezen könyv 1 csináltadott Dicsőséges Szent í Istvány Első Mártír Ché hinek s Tiszteletire úgy mint anno t 1825. digben Szent György Ha- t vának első napján. Ugyanazon s voltak betsületes céhnek elöl­járói ...” És lapról lapra a ha- i lottak neve. az elhunyt céhta- t gok listája. Pergetem a vaskos könyv i ta t óspapf rszerű lapjait, j hátha titokba botlik a szem; és valóban, mást is találok a r halottak nevének oszlopai kö- J zött: különböző események f jegyzetét; szemtanúi tudósítást r az 1917-es nagy gyöngyösi tűz­ről (a gót stílű Szent Bertalan ‘ templom leégett, a tornyok s aranyozott rézsisakja megöl- 1 vadt, a tetőszerkezet elham- t vadt) és verset az első nagyvi- f Több társulat... összesen 9 működik Gyöngyösön. A fel­ső városrészben; Szent Lélek, Szűz Mária, Rozárium, Jézus Szíve és Szent István Mártfr Társulat; az alsó városban: Szent József, Szt. Anna és Szt. Tamás nevű társulatok. A ki­lencedik pedig a püspöiki rész­ben található. A gyöngyösie­ken kívül az országban csak egyetlenegy hitbuzgalmi egye­sület működik még Budapes­ten. — Minden évben, Vince nap­ján, misét mondatunk a halot­takért, s arra is adunk szolgá­latot. A bor mellé virslit is kapnak a szolgálatosok. tJABB KORDOKUMEN­TUM: az „elöljáró könyv"; en­nek lapjain a „funkcionáriuso­kat” jegyzik. Ezt olvashatni az első lapon: „Dicsőség ES SZ: Istvány Első Mártymak tiszte- . letire szerzet könyvecske, melyben az becsületes, Nemes Céhünk ben őrizve gyülekezett, kivált képpen elöljáróink és Tiszt viselőinknek nevei fel vannak rajzolva, az mint kö­vetkeznek esztendők szerint." Az első bejegyzés (1752): öreg dékány: Pásztor György; kis- dékány: Nagy Ádám. Az utol­só, a legfrissebb beiegyzés már idei: díszelnök: Csiba János; elnök: Szepesi Pál; fődékány: Bállá Jenő; aldékány; Besse­nyei József. (Az elnök Szepesi Pált vallásossága sem akadá­lyozta annak idején, hogy tsz- tag legyen; most tsz-nyugdí- jas!) A társulat fegyelmet követel tagjaitól, aki hibázik, arra büntetés, vár. Az 1814-ből szár­mazó céh-könyv lapjain olvas­tam: „Hegetüs Ignatz az Céh asztala megütésiér 1 forintra bünteték.” (Lehet, hogy valami nem tetszhetett neki, vagy köz­be akart szólni engedély nél­kül?) És hogyan fest egy mai büntetés? „Az egyik tag nem tisztította ki a fáklya réztá­nyérját, az elnök megbüntette. Egy liter pálinkát fizetett.” — ... Ugye, nem a rendőr­ségtől? ... Mi már csak imád- kozgatunk, Az úgy kell az em­bernek ... Isten ... A fődékány ijedt pislogás megint. Csak félelme, gyanak­vása huszadik századi; hite, gondolatai mélyebben kötőd­nék, középkori szokások dog­máihoz; az enyém-tied fojto­gató, száraz törvénye fonja kö­rül szívét és eszét is. Szánalma­san elkorcsodtak a hajdan volt iparosok kései, „társulati” utó­dai. Istenhez parcellázott, anakronisztikus „céhük” léte­zése — kuriózum. AZT LENNE JÓ TUDNI, miért ütötte meg valójában Hegetüs Ignatz a céhnek asz­talát! (pataky) — ITT PÉTERVASÁRAN? Ugyan ne akarja már velem el­hitetni. Szülétett péterkei va­gyok, de most hallom elő­ször ... Hogy ott a malom és a sütőüzem mögött? Hát az igaz, hogy van ott egy tej átvevő-te­lep, de hogy sajtot készítené­nek ...? Péterkei ismerősöm szavaira már-már én is kételkedtem a hír valódiságában, s hogy az ud­varon, és a kis földszintes épü­letben elsődjére mást sem lát­tam a tejeskannákon kívül, azon voltam: visszafordulok. Szinte utolsó reményként koc­káztattam meg a kérdést, egy éppen utamba akadó fehér kö­penyes. idősebb férfitől, Páldi Istvántól: Ez a sajtüzemi? — Igen, itt gyártjuk a kaska- vált... Június elsején kezdtük, őszig csináljuk, amíg a Juhtej tart, azután újra leállunk. Sze­zonmunka. Nem csoda, ha kevesen tud­nak a pár hónapig tartó mun­káról .. Jóllehet, sajtot nem az idén gyártanak először Pé- tervásárán, már 1953-ban is ké­szítették — „Tiszát”, „Parme- zánt” —, de a néhány éves munka után olyan hosszú szü­net következett, hogy talán még az akkoriban vele foglalatosko- dók is elfeledkeztek róla. — Tavaly indultunk meg új­ra, jobbára még csak kísérleti jelleggel, ötven mázsányit gyár­tottunk mindössze a kaskavál- ból, de az idén már naponta szeretnénk négy mázsát! — ma­gyarázza az üzemvezető, Hídi László. A különleges sós sajt­tal aligha találkozhat Magyar- országon, külföldre- -e* in­kább, az araboknak ... Jelen­tős exportcikkünk. Ahol a híres sajt készül, úgyszólván egyetlen helyiség: nagy kádakkal, üstökkel, külö­nös szerszámokkal,.. S a tény­SAJTÜZEM A HEGYEK KÖZÖTT... leges munkát, két ember végzi csupán. Úgyszólván egész nap. Éjjel is. — Nem lenne kötelező, de bizony itt vagyok én szinte a nap minden órájában. A tejet éjszaka is hozzák, ott kell len­nem az átvételnél, meg kell néznem, hogy milyen, nem mindegy nekem, milyenből dolgozom a későbbiekben ... — magyarázza András József, az egyik főzőüst mellett. Csak a 10-nél alacsonyabb savfokú juhtejből lehet kaskavál sajtot készíteni. Az átvételnél szigo­rúan ellenőrizzük is a tejet minden esetben: milyen a zsír- százalék, mekkora a savfok Azután fogunk csak hozzá az Icori munkához . . . ÜSTBEN MELEGÍTIK a juh- tejet, majd „beoltják”, — hogy megaludjon. Azután, elő a „hárfával”! (Furcsa egy szer­szám: rúdra erősített fém ke­retben kifeszített húrok.) Az alvadékot rizsszem nagyságúra aprítják vele, kicsit melegítik még, úgy negyven fokig, ké­sőbb „leveszik” róla a gőzt. Az alvadt, felaprított „massza” a présekkel ellátott túrós kocsira kerül, ahol kisajtolják belőle a savót. — Szeletelés, só» vízben való „megömlesztés” úján követke­zik egy újabb préselés, itt, ezen a bordás faalkotmányon, — mutat az előttem lévő szerke­zetre a „sajtmester”. Ha ezzel megvagyunk, „kigyúrjuk”, s a keretekben formát adunk neki Az asztalon látni már „vala­mit”: sajtok szikkadnak a for­mákban. — Gyakran kell forgatni őket, hogy egyenletesen szá­radjanak. Huszonnégy óra el­teltével visszük csak be a rak­tárba. A raktárt>a!n újabb kádak, sóié vél: egyben-egy ben har­minc darab is talán a kész sajt­ból ... — „Kész”? — hol vannak ezek még attól...! Itt, három napig áznak, szívják maguk- be a sót. Emitt a polcokon mát a szállításra várnak: de csak az érlelőbe még... Zirc- re, Hajdúböszörményre, vagy Budapestre, ahol éppen jut nekik hely ... Fél év is elte­lik, amíg éretten útnak ind'ii- hatnak, külföldre . .. A nyolckilónyi sajtok „tal­pán” titokzatos számok. Az egyiken például: 456042. Mit jelent? — Az első kettő az üzem számát, a harmadik a gyártási hónapot, a következő kettő a napot, az utolsó az üstöt jelzi, amelyben készült. Így szab- vényszerű. MILYEN A MINŐSÉG? — Mi csak jó árut adunk ki... — válaszolja a labo­ráns, Rába Józsefné —, de ter­mészetesen csak az arabok szája szerint ízletesét — teszi hozzá mosolyogva. — A sós sajtot mi biztosan nem hid­ránk élvezni, nekik kedvenc eledelük. A sajtok nemcsak ízre megfelelők, formára is igen tetszetősek. Ez utóbbi is kötelező... A baj nem is ná­lunk van, inkább a szállító gazdaságok, Kisköre, Tiszaná- na, Szilvásvárad. Balaton, Bükkszentmárton, Ivád, Hanyi- puszta „meleg” juhtejeiben! Ha fejes, szűrés után azon nyomban lehűtenék, nem len­ne különösebb gondunk a terv­teljesítéssel! De a tej, sajnos, olyan hőmérséklettel, olyan állapotban érkezik gyakran, hogy sokszor másra sem jó, mint gomolyára! A gomolya pedig — értékben milyen mesz- szi van a kaskaváltól...!? No, de én magyarázzam ezt.. Gy. Gy. megfért a száguldó óriásolí között. Formálgatták, alakít­gatták. Most, amikor az öreg gőzpa­ripát a debreceni járműjavító dolgozói eredeti rajzok alapján régi formájára állították visz>- sza — „múzeumba” vonul. Elő­ször kerül vasúti jármű sza­bad ég alatt, vasúti forgalmi helyen muzeális kiállításra: Hatvanban. Nem sajnáljuk a tízezreket, a méltó elhelyezés költségeit. S majd, ha a közeljövőben rep­rezentatív Diesel-mozdony- nyal az élen. begördül vona­tunk Hatvan állomásra, il­lusztris kép tárul elénk. A mo­dern épület előtt két találko­zásnak lehetünk szemtanúi. Két mozdony: a magyar vasút „őskora” és jelenkora rande­vúzik itt. V. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents