Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-13 / 137. szám

imfó_ or um — Vigyázat, feltaláló! Amerikai film FOTO: Laboratóriumban. . Ma Budapesten szerepel a színház. A városmajori szabad­téri színpadon Schiller Stuart Máriáját játssza pesti közön­ség előtt Az előadás, amelyet a tévén keresztül szinte az egész ország láthatott, méltán tart nagy sikerre igényt. Üj szereplője is van a darabnak, a tragikus körülmények között elhunyt Felföldy László sze­repét — Kent grófját — Pető- házy Miklós veszi át Juhos negyedikétől kihalt lesz a színház. Ugyanis at* egész társulat átköltözik Nyír­egyházára. hogy Nyíregyházán és környékén vendégszerepel­jen tíz napig. E tíz nap alatt öt darabot láthat a Szabolcs— Szatmár megyei közönség. Bemutatja a színház a Stuart Máriát, a Mária főhadnagyot! Az igazit, a Csárdáskirálynőt, és a Jegygyűrű a mellény- zsebben című vígjátékot. ★ Három vendégművész is részt vesz a nyíregyházi tur­nén. Márffy Vera a Csárdás- királynő Cecíliáját, Gárdonyi László érdemes művész Kere­kes Ferkét játssza. A Mária főhadnagy címszerepének el­játszására pedig Bókay Máriátj a szegedi Nemzeti Színház fia­tal művésznőjét kérte fel a színház igazgatósága. Erre azért vélt szükség, mert Ko- petty Lia — aki a szerepet ját­szotta — élete legszebb és leg­nagyobb szerepére készül; mama lesz... A fiatal színész­utánpótlást szeptemberre vár­ja a Kautzky—Kopetty házas­pár... ★ Az utolsó simításokat végzi a Jegygyűrű a mellényzsebben című vígjátékon Kozaróczy Jó­zsef, a darab rendezője. Tóth Miklós vígjátékát, amelyet a Déryné Színház játszik jelen­leg is nagy sikerrel, június 20-án Dédestapolesányon mu­tatja be a színház. A darab szereplői: Kopetty Lia, Kana­las László, Lenkei Edit, Pető- házy Miklós, Puláncz Ferenc, Bán Brigitta, Kautzky Ervin és Szabó Mária. A díszletet Lévay Sándor, a televízió dísz­lettervezője tervezte. ★ A kőszívű ember fiai óta nem láttuk színpadon Kovács Máriát, a színház új Jászai-dí- jas művésznőjét Vajon mivél foglalkozik szabad idejében? Ezzel a kérdéssel kerestük fel lakásán a minap. Nos, Kovács Mária jelenleg németül tan'll, mert nyári pihenőjének egy részét Ausztriában tölti, nővé­rével- Elmondotta még, hogy ezután angolul tanul majd. mert távoli tervében angliai utazás is szerepel. (— c*bt> Kodály Zoltán és Eger kórus-élete Közéi 1200 000 forintos költséggel a napokban új, kor­szerű laboratóriumot helyeztek üzembe Gyöngyösön, a Heves megyei Húsipari Vállalat központi telepén. Képünkön Horváth Jánosné és Kiss Miklósné autoklávba "Bkja a sterilizálandó csészéket. (Foto: P-Uisy Elemér) NEM KÖNNYŰ FELADA1 marokra fogni a fent jelzet gondolatkörbe vágó emlékeke és egy kis tálcán mai olvasó ink elé tárni, hogy ha nem i: sokat és nem is eleget, de va lamit mégis tettünk a közel­múlt évtizedekben, hogy i magyar muzsika és egyben i magyar közművelődésügy < nagy, fáradhatatlan apostolának értékeiből, kisvárosunk közön* ségének közvetlen egri produk­ciókban bemutassunk egyet- mást. Időrendben talán előszói 1928-ban találkoztunk egri pó­diumon. Kodály-művel, amikoi az „Egri Dalkör” kezdett ki- bontakozni, az akkor még ha­gyományosan uralkodó „dalár- dista” stílus lagymatagságába és „mente” egyik műsorán be mutatni a Kölcsey Ferenc ver­sére írott „Bordal”-t, ami ak­kor még nem is pesti, de bé esi cég kiadásában jelent meg Itt nem lesz érdektelen idézn: pár mondatot az akkori egri sajtó oldalain egy nagy múltt ízig-vérig lelkes kórustagunk Kelemen Lajos elemi iskola igazgató tollából, a hangver­seny műsorát előre ismerteti cikkből: ,A magyar zeneművészet ég­boltozatán nemrég idő óta égj erős fényű csillag támadt amelyet a külföld zenecsillagá- szaá is észrevették és figyelnek Kodály Zoltán, a zenében é dalművészetben eddig isme­retlen országúira tért. Olyar útra, amelyről azt hittük eze lőtt, hogy járhatatlan. S mi mindig többen és többen sze 4 MPgjSÍG 1964. június 13., szombat gődnek rajongó híveivé. Most megjelent ,,Bordái”-át adja elő a dalkör, melynek irányáról, hatásáról,- a zeneszerzés törvé- hyeinek eddigi megállapításai alapján lehet vitatkozni, de rendkívüli érdekességét, ere­detiségét és helyenként vakító fénysugárként kiszökkenő, szin­te megdöbbentő új szépségeit észre nem venni aligha lehet.” ÍGY KEZDŐDÖTT énekka­runk nekibátorodása az újízű magyar zenemű stílus élvezé­sére és ennek a közönség előtt való megismertetésére. Ezután megtanultuk a remek „Huszt”- kórusát, majd „Kit kéne elven­ni?” című derűs zamatú kó­rusművét. Nagy jelentőségű év e gon­dolatkör számára 1940, amikor is az „Egri Nevelők Köre” az akkor már új zenei műveltsé­gű és igen' lelkes kórusvezetők, énefctanárok vezetése alatt magas színvonalra emelkedett középiskolai kórusok nagyszerű ünnepséget rendeztek a Líceum udvarán. A pompás műsor egységes nagy sikeréből kicsendült a megújhodásban levő magyar népi muzsika jövendő diadala. Ennek boldog reményében ta­lálkozott itt ez ünnepi estén a magvető Kodály Zoltán a ter­mékeny talajjal: a tanuló ifjú­ság leikével. Az ifjúság és a közönség összecsendülő lelkes ünneplésének hatása alatt, a Mester a kamagyi • emelvény­ről néhány sokatmondó köszö­nő és buzdító szót mondott. Ez rendkívüli hatással volt az egész énekestömegre. Nehéz volna felsorolni évről évre a műsorainkra vett Ko­dály-művek sorát, mégis meg kell emlékeznünk róla, hogy férfikarunk 1945-ben előadta a „Felszállóit a páva” című mű­vét, 46-ban vegyeskarunk a siófoki dalosversenyen szépen szerepelt a nagyon igényes Molnár Anna-halladával, s ezt később itthon Egerben, majd gyöngyösi, hatvani, ózdi hang­versenyein is műsoron tartotta. 1953-BAN A RÖVID ÉLETŰ kísérlet; a Heves megyei Népi Együttes, a Kállai kettőst is bemutatta. A legigényesebb nehézségi fokon álló kórusmű­veket ha nem is egri kórusunk, de vendégkórusok pompás elő­adáséban az évenként megúju­ló dalostalálkozóinkon hazánk legkiválóbb kórusainak előadá­sában hallhatta közönségünk, így: a váci „Vox Humána” Kó­rustól a Molnár Annát, a deb­receni „Marót! György” Kórus­tól a „Székelykeservest”, a Va­kok Kórusától a „Norvég lá­nyokat”, jászberényi Palotás! Dalkörtől az „öregek”-et, a karcagi gimnázium énekkará­tól a „Jézus és a kufárok”-at, 1957-ben az Egri Dalkör és a nagy mester egybeeső 75 éves jubileumi díszhangverse­nyén a „Jelige” és „A ma­gyarokhoz” összkarokon kívül a Háry Jánosból és a Székely­fonóból szóló és kórusrészlete­ket adtunk elő. • Ez időrendi sorozatnak igen méltó folytatása lesz a holnapi Kodály-est műsora, melyen helybeli iskolai és felnőtt kó­rusaink, valamint vendég- énekkaraink lelkes előadásá­ban 17 Kodály-kórust fogunk hallani. Betetőzésül a Pécsi .Löszt Ferenc” Kórus és a Bu­dapesti MÁV Filharmonikusok előadásában a nagyszabású „Budavári Te Deum”-ot. Ebben az Eger számára ma nagyon aktuális Kodály-téma- körben — külső bátorításra — legyen szabad idevágó szub­jektív élményeim közül egy­két jellemző apróságot idéz­nem. Mikor 1912-ben az alig 30 éves ifjú Kodály professzor felvett a Zeneakadémia zene­szerzés tanszakára, első kérdé­se volt: „No és milyen szakra megy?” Válaszom: „Ide, ké­rem, — a zeneszerzéstan szak­ra.” Kérdése: „Na jó, de hát az egyetemre?” Válasz: „Ké­rem én nem készülök az egye­temre, csak ide, zenésznek.” Válasza: „Mi az, — a maga apja talán milliomos?” — Azt hiszi, hogy a zeneszer­zésből meg lehet élni? — Igen, a való helyzet akkor még az volt, hogy magánválialko- zású zenei kiadócégünk még alig mert űj értékes alkotásai­ból egyet-kettőt kiadni, úgy 100—150-«s példányszámban, „ugyan, ki fogja ezt keresni?” jeligével és természetesen min­den legkisebb szerzői díjazás nélkül. A szerző legyen hálás, hogy műve nyomdafesték alá kerülhet és nevét a címlapra kinyomtatják! A MÁSIK KIS EMLÉK: Az említett 1940-es egri látogatá­sakor utcai találkozásnál me­részeltem a Mester elé állani: „Kérem szépen, egy régi, el­csúszott tanítványa áll a tanár úr előtt!” Válasz: „Mindent tu­dok magáról, de mondja, mi­ért nem csinál vegyeskart?” — tudta, hogy az Egri Dalkör ak­kor még férfikari formátum­ban működött. Csodálatos — környezetének tagjai mind tud­ják — hogy sok-sok évtized óta az ország egész vidéki zene­kultúráját apró részletekig ál­landó figyelmében tartja — mindmáig is! Tovább: 1952-ben, a Dobó­várvédelem 400 éves forduló­ján a centenáris díszhangver­senyre készültünk. Ennek prog- rámalakítása során tekinté­lyes zenei szakemberek báto­rító ösztönzésére felkerestem otthonában hátha sikerülne Eger városát e nagy ünnepünk alkalmával megajándékozni valami új kompozícióval Egyszerű, csendes válasza ez volt: „Tíz évre élőre megvan a munkatervem, — már régen halott leszek, amikor még min­dig dolgoznom kellene!” — és íme lássuk ma: a jósolt tíz év már alaposan elmúlt és Meste­rünk még mindig lelkes mun­kálkodásban folytatja munká­ját. Még egy kis derűs intermez­zo: mikor 1957-ben az ő tiszte­letére rendezett egri díszhang­versenyre hivatalos küldöttünk személyesen meghívta, és ki­bontotta előtte a nagy plakátot, amelynek felső sarkán az ő arcképe díszelgett, első mon­data volt: „Nem szeretem, ha kipellengéreznek. — nem di­csőség megöregedni!” Tovább haladva a műsoron, s alatta olvasva a vezénylő karmester nevét: „Ejnye, dolgozik még az öreg?” nemde angyali do­log; — viszont jellemzője az ő örökifj úság-érzetének! VÁROSUNK KÖZÖNSÉGE, és vasárnap este szívből ének­lő dalosaink százai mélységes hálával és tisztelettel fogják hallgatni a lelkének gazdagsá­gából kiáradt gyönyörű hang­satokat! Hnszthy Zoltán Június 13-án életbe lép az új balatoni menetrend natat áHrtairak be Szombat­helyről Keszthelyre. illetve Batatontfüredre. A Keszthelyi irányból utazók pedig részben közvetlen, és a nagykanizsai vonatokkal juthatnak él Bala- tonsaentgyörgyre, majd onnan Hévízre új autóbuszjáratokkal utazhatnak. Több járatnak csökkent a menetideje, szapo­rodott a sebesvonatok száma. A Déli pályaudvaron már megnyílt az Utasellátó új kom­binált pavilonépülete. Egy ré­szében többek között édesség­féléket, trafikárukat, ajándék- tárgyakat, balatoni gyermek- játékokat árusítanak. A pavi­lon nagyobb területét bisztró­nak rendezték be. A MÁV az idén 12 000 bala­toni menetrendfüzetet bocsá­tott ki. Árusításukat a pálya­udvarokon, állomásokon már megkezdték. V. M. Éves tapasztalatok szerint a magyar „tenger” partján júni­us közepén kezdődik a fősze­zon. A MÁV is félkészülten várja a hamai és külföldi ki­rándulókat, a nyaralni utazó közönségeit. Az új balatoni menetrendben június 13-tól 28-ig lépcsőzete­sen forgalomba álló nyári vo­natok többsége szeptember 13- ig közlekedik. A szezonidő- szakban, mdnrtegy 40 vonatpár szállítja az utasokat Budapest­ről a Velencei-tó és Balaton irányába és vissza a főváros­ba. így naponta átlagosan mindkét irányban csaknem harmincezer utasra számítanak. Üj vonatként közlekedik a nyári idényben Tapolcáról Ba- latonfüreden át a Délipálya­udvarra 7.56 órakor érkező gyorsvonat. A balatoni vasúti közlekedés további javítására egy-egy hétvég kiránduló vo­A galambok, csókák birodalmában 254 lépcsőn Eger felett — 33 mázsás József - Hová lett a toronyból a kürtös ? A három harang még moz­dulatlan. János elüti a négy jelző harangülést, majd zen­gőn, mélyen koppan a 33 má­zsás József öntött testén a ka­lapács — 12 óra. Most csak a legkisebb — János — haran­goz. Előbb hosszasan leng, az­tán elengedi a mágnes a nyelvét és szépen, csengve, bongva megszólal a legfiatalabb ha­rang játéka, hogy emlékeztes­sen a hajdani győzelemre. S most még egyet, amit itt nem tudhattunk meg: hová lett a szép kürtszó a toronyból? Valamikor, ügy 25 évvel ez­előtt még emlékeznek rá az egriek, hogy a torony négy sarkában megjelent a torony- őr és megcsillantva kürtjét, kedves dallamot küldött min­den égtáj felé. Hová lett? KI volt? S ma miért nem lehetne megcsinálni? A toronyszoba, alkalmas arra, hogy ott valaki lakjon, nyugalmasan töltse a napokat, s óránként szép, rövid dallammal, kürttel vagy harso­nával köszöntse a várost. Is­merünk sok nyugdíjas katona­zenészt, vagy talán akadna más is, aki est a kedves — idegenforgalmilag is érdeke« feladatat ellátná. Ez se lenne rosszabb, mint az éjjeliőii munka — meg kellene próbál­ni visszahozni ezt a szép szo­kást, ha mindjárt a tűzoltók csinálnák is. Érdekes lenne. szép. s hatal­mas, európai hírű épületnek megadná a jellegzetességet, savát-borsát, hiszen abba® nemcsak az építészet, nem­csak a képek értékesek, de a régi szokás sem megvetendő! ládám) fészkelnék, megszokták a rez­géseket. Megkerüljük a Mi­hály harang másfél mázsás nyelvét — ez itt maradt emlé­keztetőnek — s hamarosan fenn vagyunk 52 méter magas­ban, a torony erkélyén. Milyen szép innen a város! Nem látszanak a „sebei”, csak a csodálatosan szép zöld fa­csoportok, a megfiatalított kül­sejű házak. Milyen jó ez a madártávlat! Csupa szépség, mintha nem is a megszokottat, a mindennap látottat figyelné ily magasból az ember. A toronyszobában nevek so­rakoznak. Mind így kezdődik: itt jártunk ... ekkor meg ek­kor. Az Állami Áruház, a ktsz- ek, s ki győzné sorolni, hány­féle cég adta tűzfigyelő szol­gálat unatkozó fiataljai vésték nevüket a falba. Lefelé tartunk. Az óra te­remben érdemes megnézni a nagyszerű szerkezetet. Rajta a gyártás éve, helye: 1891. München. S azóta is rendület­lenül jár. Hatalmas súlyok függeszkednek a köteléken, a percmutató és a kis- és nagy­mutató súlyzói. Kísérőnk, a harangozó fia minden romantika nélkül jegy­zi meg: — Bizony, ezt mindennap fel kell húzni! Legnehezebb a percmutatót. Annak van a leg­erősebb rúgója. Ezzel a hatal­mas kurtáival szoktatjuk rend­re a mutatókat; Például a percmutató szerkezetét egy percen belül fel kell húzni, különben leszalad az egész és kezdhetjük elölről! De sies­sünk, mert mindjárt 12 óra, ha meg akarják nézni a harango­zást, le kell érnünk Lajos, Já­nos és József mellé! Súlyosan, nehezen nyílik az ajtó. A toronyhoz vezető lép­csőket áporodott, nehéz levegő üli. Csikorog a falépcső, ahogy a nagytemplom tornyába tar­tunk. Meg kell állni egy pillanat­ra, sok egyszerre az a száz lépcső, ami a toronyóra szer­kezetéig vezet. Lentről olyan az óra, mint valami játék. Fent? Az ablakon éppen ki­dugom á fejemet, amikorra odaért a „kismutató”. Kis mu­tató!? Méter hosszú. Súlyos vas. Gyorsan vissza a torony­ba! A három zsalugáteres ablakról ugyan ki gondolná, hogy mind­egyiken beférne egy 424-es mozdony? Hatalmas méretek, de kell ez, hiszen a mostam legnagyobb harang, a József is 33 mázsa. A templom büszke­ségét, a 45 mázsás Mihály ha­rangot a németek dobták le a toronyból. Elvitték. Zengő hangjára még sokan emlékez­nek, sokszor még negyedóráig is a levegőben rezgeti vissz­hangja. Pontosan fél tizenkettő. A legkisebb harang, a János, megszólal Hatalmas kalapács koppan Írja a „felet”. Belerezdül a falépcsők sora. Ijedt galam­bok, csókák rebbennek szét, de csak a párkányig, hiszen itt mást ebben a filmben, de ke­verednek a burleszk-ötletek a társadalomkritikai hanggal is, míg a film végén a forgató- könyv írói kimondják korunk egyik igazságát: talán épp az fogja leginkább boldogítani tettével, felfedezésével, nagy­szerű tudásával az emberisé­get, aki a kísérletezések köz­ben a legtöbbet tévedett. Ned Brainardnak, a szórakozott professzornak az ügyész vád­jaira kitűnő válasza van: ku­tató lelkesedést kell adni az ifjúságnak az új, az izgalmas kereséshez. Hogy ehhez a két jelentős mondathoz az üzlet­emberek handabandázásán át mulattató és valószerűtlen rugbi-mérkőzéseken és tipiku­san amerikai féltékenységi je­lenetén keresztül kell eljutnia a nézőnek? Nem baj! Mire a záróképben a kozmikus holdak mögött feltűnik a „regumi” gázával töltött rugby-labda is, mosolyguhk, de a tanár arcára gondolunk, aki a fiatalság lel­kesedését. tudás utáni kíván­csiságát élesztgeti. Mert a „to- jásfejűéké”, a tudomány em­bereié a jövő, a „regumi”-eső- veL, vagy anélkül. Robert Stevenson rendezése a párbeszédekre épülő témái) burleszk-szerű ötletekkel tette mozgalmasabbá s bár képei itt-ott túlharsogják a mondani­valót, a vígjáték végére elgon­dolkodtatja a nézőt. Fred MacMurray, Nancy Ol­son, Keenan Wyn és Tommy Kirk alakításai emelkednek ki a jó átlagból, (farkas) Ned Brainardot szédítené a reklám, az apró gondok, ajel- lemtelen haszonra spekulálók hada, de ő hajthatatlan: újabb és újabb ötletek foglalkoztat­ják. Esőt akar csinálni, a köz javát szeretné szolgálni. Kör­nyezete nem érti meg, körül­ményei a bírósági teremig kényszerítik. Az ügyész vádol­ja, az esküdték hóbortnak tart­ják munkáját és viselkedését, míg a fiatalok, a kollégium di­ákjai hozzák a döntő bizonyí­tékot Ned Brainard javára. Más szájíz, más tempramen- tum, más gondolkodásmód az amerikai, mint amit mi az öreg Európában megszoktunk. Naiv és elkopott ötleték váltják egy­Idők jelének és a tudomány bizonyos fokú hollywoodi dia­dalának kell tekintenünk, hogy amerikai filmesek — akárcsak vígjáték formájában is — fog­lalkoznak a „tojásfejűekkel”, a tudomány embereivel. Sőt! A szórakozott professzor című filmjüknek, amelyben a min­dennapi dolgok iránt érzéket­len, de szellemes ötletekkel küszködő tanár, Ned Brainard feltalálja a „regumit”, most folytatása is támadt. A tanár urat ugyanis további kutatásra ösztönzi nyugtalan szelleme, és az a viszonylagos kudarc, amit Washingtonban, éppen a Pen­tagon embereinél kell elszen­vednie.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents