Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-07 / 132. szám

A párt és a pártonkivüliek kapcsolatának

néhány kérdése

írta: Dorkó József, az MSZMP Heves megyei Bizottsága agit.-prop.-osztályának vezétőie

A kommunista és munkáspártok, így pártunk is minden időben a legfontosabb kérdések egyikének telein tette és tekinti ma is a párt és pártonkivüliek viszonyát.

Pártunk, de egyetlen marxista-leninista pártnak sem lehet közömbös, hogyan alakul a páttagok és pártonkivüliek kapcsolata. Nem lehet közömbös, mert a pártnak a párton- kívüli tömegekhez fűződő szoros kapcsolata nélkül nem vívhatjuk ki és nem tarthatjuk meg a munkásosztály hatalmát, nem valósíthatjuk meg azokat a sokrétű feladatokat sem, amelyeket a szocializmus teljes felépítése megkövetel tőlünk és az egész néptől.

Mint tudjuk, a szocializmus, a kommunizmus felépítése, a kizsákmányolástól mentes társadalmunk megteremtése nemcsak a párt, nemcsak a munkásosztály ügye, érdeke. Érdeke és ügye az egész dolgozó népnek, s felépítése is csak az egész nép műve lehet a munkásosztály, a párt vezetésével.

A párt csak úgy tudja a néptömegeket a szocializmus teljes felépítésére mozgósítani, ha állandóan, nap nap után erősíti és ápolja azokat a kapcsolatokat, amelyek a párttagságot a pártonkívüli tömegekhez fűzik. „Szó sem lehet semmiféle eredményes kommunista építésről — írta Lenin —, ha a legkülönbözőbb munkaterületeken szövetségre nem lépünk a nem kommunistákkal”.

Ti/felyek azok a legfontosabb tényezők, ■‘■’-A- amelyek a párt és a pártonkivüliek Viszonyát a legnagyobb mértékben befolyásolják?

A döntő és legfontosabb, hogy a párt milyen politikát folytat, milyen az általános politikai irányvonala. Pártunk politikájáról, amelyet 1956 óta következetesen folytat, elmondhatjuk, helyes, jó politika, igaza kommunista politika. Pártunk ezt a politikát a marxizmus—leninizmus tanításai alapján, a hazad viszonyok pontos elemzése után, a dolgozó tömegek véleményének figyelembevételével dolgozta ki és folytatja.

A politikai helyességét vagy helytelenségét azonban nem az dönti el, hogy milyen jelzőkkel illetjük, hanem az, hogy az élet, a gyakorlat mit bizonyít. Ilyen szempontból vizsgálva pártunk politikáját, minden kétséget kizáróan' megállapíthatjuk, hogy az élet, a gyakorlat minden szempontból igazolta e politika helyességét. Minden kommunista büszke lehet arra, hogy ma,

— a munkáshatalom erősebb, mint bármikor;

— hogy leraktuk a szocializmus alap- jatt és a szocializmus teljes felépítésén munkálkodunk;

— hogy nálunk már megszűntek a kizsákmányoló osztályok;

hogy állandóan erősödőben van a munkásosztály vezető szerepe és szövetsége a dolgozó termelőszövetkezeti parasztsággal;

— hogy termelőszövetkezeteink évről évre erősödnek és gazdagodnak;

— hogy népünk élet- és műveltségi színvonala állandóan növekszik. Soha nem tanultak annyian, mint napjainkban.

Ezek az eredmények minden szónál fényesebben bizonyítják, hogy a párt politikája helyes. Ezt a politikát mind a párttagok, mind a pártonkivüliek túlnyomó többsége helyesli és támogatja, harcol és dolgozik e politika gyakorlati végrehajtásáért. Eredményeink biztosítják, hogy ezt a politikát — amely a legdöntőbben befolyásolja a párttagok és pártonkivüliek viszonyát — a jövőben még következetesebben, még határozottabban tovább kell folytatni.

Pártunk politikája tehát — amelyet egyesek jobbról és balról is bírálnak — a legkedvezőbb irányban1 befolyásolja a párttagok és pártonkivüliek viszonyának alakulását. Feladata tehát minden páttagnak, kommunistá- nefc, küzdeni e politika gyakorlati végrehajtásáért és a torzításoktól megvédve megértetni mindenkivel e politika helyességét.

A másik no,gyón fontos tényező, amely a páttagok és pártonkivüliek viszonyát nagymértékben befolyásolja, hogy milyen a ^ párt közvetett és közvetlen kapcsolata a Párton- kívüliekkel?

A párt közvetett kapcsolatai a pártonkívüli dolgozókkal a tömegszervezeteken és tömegmozgalmakon keresztül valósul meg. A tömegszervezetek és tömegmozgalmak feladatai általában sokrétűek, alapvetően azonban két kérdés körül csoportosulnak. Egyik feladatuk az, hogy közvetítsék a párt szavát és politikáját a pártonkívüli tömegekhez, mozgósítsák a pártonkívülieket e politika végrehajtására, tömerítsék a dolgozókat a párt köré. A másik nagyon fontos feladatuk, hogy közvetítsék a pártonkívüli dolgozók véleményét a párthoz.

Ezeket a feladatokat a tömegszervezetek és tömegmozgalmak csak úgy tudják eredményesen megoldani, ha a párt helyesen vezeti őket. A párt vezetése viszont elsősorban ezekben a szervezetekben és tömegmozgalmakban dolgozó kommunistákon keresztül valósul meg. Minél eredményesebb tehát a tömegszervezetekben és mozgalmakban dolgozó kommunisták munkája, annál jobban tudják e szervek ás mozgalmak megoldani feladataikat, s így annál szorosabb, jobb a kapcsolat a párttagok és pártonkivüliek Között és fordítva.

A dolgozók nagy tömegszervezeteiről és tömegmozgalmairól — tanácsok, szakszervezetek, KISZ, népfront, nőtanács, TIT, Vöröskereszt,

stb. — elmondhatjuk, hogy alapjában véve helyesen és eredményesen oldották meg feladatainkat. Több ezer pártonkívüli dolgozik rendszeresen a tanácsok különböző bizottságaiban. Az év elején tízezrek vettek részt a népfront és Vöröskereszt vezetőségválasztó gyűlésein. Igen népesek és hasznosak, tanulságosak a nőtanács aktívaértekezletei. A szákszervezetek segítségével megyénkben több mint 13 ezren küzdenek a szocialista brigád cím elnyeréséért. A KISZ által szervezett oktatáson mintegy 18 ezren vettek részt ez évben. A TIT és a különböző szervezetek által rendezett ismeretterjesztő előadásokon is mintegy 200 ezren vettek részt a most záruló oktatási évben.

Ezek a példák kétségtelenül azt bizonyítják, hogy a tömegszervezetek és mozgalmak lényegében eredményesen közvetítik a párt politikáját a pártonkívüli dolgozókhoz, s helyesen hozzák felszínre azokat a problémákat, amelyek a dolgozókat érintik.

z eredmények azonban még nagyobbak lennének, ha egyes kommunisták nem becsülnék le a tömegszervezeti és tömegmozgalmi munkát, ha a pártszervezetek és pártbizottságok még nagyobb segítséget adnának a tömegszervezetekben és tömegmozgalmakban dolgozó kommunistáknak. A tömegszervezetek és tömegmozgalmak szerepe, jelentősége a szocializmus építése során tovább növekszik. Éppen ezért a pártszervezeteknek, pártbizottságoknak fokozottabb segítséget kell adniuk, e szervezetekben, mozgalmakban dolgozóknak.

A párt közvetlen munkája és tevékenysége a pártonkívüli dolgozók között a pártnak, a párt tagjainak közvetlen munkája révén, különböző gyűléseken, a minden párttagra kötelező állandó felvilágosító munkán, a személyes kapcsolatok útján át a sajtón, rádión, televízión keresztül valósul meg.

A párt közvetlen munkájáról is elmondhatjuk, hogy alapjában véve egészségesen fejlődött az elmúlt évek során, ugyanakkor „pártunk tevékenységében a győzelmes marxista—• leninista eszme, a kommunista politika érvé• nyesül” — mondotta Kádár elvtárs, az MSZMP VIII. kongresszusán.

Párttagságunk túlnyomó többsége rendszeresen félvilágosító munkát végez, pártszervezeteink sok gyűlést és egyéb népes összejövetelt szerveznek. Az ez évi pártoktatásban több mint ötezer pártonkívüli vett részt Megyénkben jóformán minden családnak van rádiója, televíziója is már több, mint 12 ezer családnak van. Mintegy 170 ezer napilapra és folyóiratra fizetnek elő megyénkben.

A párt közvetlen szervező és felvilágosító munkája — a hiányosságok mellett is — kedvezően hat ki a párttagok és pártonkivüliek viszonyának alakulására. Erősíti a kapcsolatot és a barátságot a párt tagjai és pártonkivüliek között. Jó hatással van a kölcsönös bizalom és együttműködés, az őszinte légkör alakulására, mozgósítókig hat a szocialista építőmunkára, elősegíti a pártonkivüliek szocialista szellemű nevelését, fejlődését

Jelentősen befolyásolja a párttagok és pár- tonkívüliek viszonyának alakulását az, hogy egyes aktuális, megérett kérdésekben a párt milyen álláspontot alakit ki, illetve foglal el.

Természetes, hogy az aktuális kérdésekben kialakított álláspont nem állhat szemben a párt általános politikai irányvonalával, hanem annak megvalósulását kell segítenie. Miről van szó? A Vili. kongresszus pártunk általános irányvonalává tette a szocializmus teljes felépítését, a szocialista nemzeti egység megvalósítását. Ez bonyolult és sokrétű feladat megoldását követeli a párttól, a néptőL Ezért a részletkérdésekben is olyan álláspontot kellett kialakítani, amely elősegíti e célok megvalósulását. Éppen ezért döntött úgy pártunk VIII. kongresszusa, hogy;

— az embereket ma elsősorban a szocialista építés érdekében kifejtett munkájuk és tevékenységük alapján kell megítélni. Természetesen fontos az is, hogy a múltban ki, hogyan tevékenykedett a szocializmus

építése érdekében, de ha életereje teljében van és ma már nem tevékenykedik, akkor a múltra vonatkozó érdemei mit sem érnek;

— pártfunkció kivételével ma már minden közfunkciót betölthetnek pártonkivii- liek is;

— hogy vezető munkakör betöltéséhez — a szocializmushoz való hűség mellett — egyre nagyobb követelmény a megfelelő hozzáértés, szaktudás;

— nincs szükség többé tanulóifjúságunk származás szerinti kategorizálására.

Ha pártunk VIII. kongresszusának eme álláspontjain elgondolkozunk, akkor kétségtelenül be tudjuk bizonyítani minden párttag előtt, hogy ezek a határozatok elősegítik a szocializmus teljes felépítését, a szocialista nemzeti egység kialakítását, mert a közös cél megvalósítására mozgósítja és serkenti a tömegeket, hozzájárul, hogy a különböző vezető beosztásokba a legrátermettebb emberek kerüljenek.

zükséges megemlíteni, hogy pártunk VIII. kongresszusának álláspontját még nem minden párttag értelmezi helyesen, s a legkülönbözőbb véleményekkel lehet találkozni. Vizsgáljuk meg ezeket.

Általában elmondhatjuk, hogy ma nálunk az embereket elsősorban munkájuk és magatartásuk alapján ítélik meg. Az általánoson belül azonban elég gyakori az olyan eset —■ lehet az párttag vagy pártonkívüli — amikor e helyes elv nem érvényesül. Az emberek megítélésénél elég gyakran érvényesül a szubjektivizmus. Az emberek alapos ismerete nélkül, csak a felületes benyomások alapján ítélkezni a lehető legkárosabb dolog.

A szubjektívizmusból táplálkozik az a másik gyakorlat, hogy egyesek bizonyos dolgokat kapcsolataik és összeköttetéseik alapján „mindenütt” el tudnak intézni, el tudnak érni olyat is, amelyet más becsületes ember nem tud vagy csak nagyon sok utánjárással ér el.

Az elvtelenség is óriási károkat okoz. Előfordul, hogy egyesek olcsó népszerűségből elnézik a lógást, fegyelmezetlenséget, a társadalmi tulajdon herdálását, a különböző káros cselekedeteket.

Egyes szovjet űrrepülőket világraszóló hőstettük végrehajtása után vették fel a pártba. Nálunk még nem kell ilyen hőstettet végrehajtania annak, akit felvesznek a pártba, de az joggal elvárhátó, hogy a párttagok magatartásában a munka frontján példát mutassanak és következetesen küzdjenek a szubjektívizmus és mindenféle helytelen nézet, gyakorlat ellen.

Akadnak még ma Is, akik vitatják pártunknak azt az álláspontját, hogy a párton- kfvüliek is betölthetnek közfunkciót. Ezek az elvtársak azt állítják, hogy „ha már a pártonkívülieket is közfunkcióba lehet állítani, akkor megszűnt vagy legalábbis csökkent a párt vezető szerepe”. Azok az elvtársak, akik ezt vallják, nem értik pártunk általános politikai irányvonalát Pártunk kongresz- szusa világosan kimondta: „A párt szerepe a szocialista építés előrehaladásával növekszik, mert sokasodnak, bonyolultabbá válnak a gazdasági és kulturális feladatok, s a politikai küzdelmek is mindinkább ideológiai köntöst öltenek. Társadalmunk szocialista egységének kialakulása, egész népünk összefogása, erkölcsi és politikai összeforrása a szocializmus felépítésében csak a munkás- osztálynak és forradalmi pártjának vezetésével valósulhat meg.”

Azok az elvtársak, akik a pártonkivüliek funkcióba állításának lehetőségétől a párt vezető szerepét féltik, nincsenek tisztában azzal, hogy mit jelent a párt vezető szerepe. A párt vezető szerepe azt jelenti — azon túl, hogy bizonyos funkciót rátermett párttagokkal töltünk be —, hogy a különböző területeken hogyan érvényesül a párt politikája, hogyan hajtják ezt végre. Ez a döntő. Az olyan üzemben, termelőszövetkezetben, intézményben, ahol minden vezető tisztséget párttagok töltenek be, de nem teljesítik a tervet, felKét határidő között

Már jóval a határidő előtt

jelentették, hogy Gyöngyösön, a déli városrészben az eredeti határidőre, május 31-re készen állnak a 8/7-es, negyven lakásos épület átadására. A beruházó június 2-át jelölte meg a műszaki átadás napjaként.

Az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói nyugodtan várták a kijelölt napot. Ahogy a műszaki bizottság megállapította, Bozóki István művezető irányításával az építőipari munkások becsülettel helytálltak. Apróbb hiányosságokat ugyan találtak, de minőségileg lényegében semmi kifogást nem emelhettek a külsejében is tetszetős új épület ellen.

Pedig nem is volt olyan egyszerű ennek a mostani határidőnek a megtartása. Elég, ha csak azt említjük meg, hogy a parkettásokat ugyancsak szorította az idő. A műanyagból készült ragasztó- anyag beszerzése sok időt elvett tőlük. Végül a vállalat gépkocsija ment érte Pestre.

A jó munka mindenekelőtt Hajdú György kilencven tagú komplex-brigádjának az érdeme. Eddig is jó hírnevet szereztek maguknak, most sem keltettek csalódást. Grizner János idős szakmunkásokból álló brigádja is kitett magáért. De nem marad le mögöttük Tóth Lajos vízvezeték- és II- csik Béla villanyszerelő brigádja sem.

És nincs már messze a másik határidő, július 1. sem. Ezen a napon a szomszédos, 8/8-as, ugyancsak negyven lakásos épület átadását kell biztosítani. Egyelőre állványerdő borítja be a külső falakat, de mindenütt szorgalmas munkáskezek tevékenykednék,

— Ha kisbalták potyognak, akkor is tarjuk a határidőt — mondja Bozóki István művezető. — Nálunk ez most már törvény.

Állapítsuk meg: jő törvény, örülünk neki. Ilyen hagyományokat szeretnénk találni mindig az építőiparban.

Pedig apró bosszúságok nehezítik most is a munkások dolgát Megint csak kettőt említünk: a pincerekeszék ajtajának felszereléséhez 160 milliméteres anyáscsavarok hiányzanak. A központi raktárból két hétig nem tudtak ilyen csavarokhoz hozzájutni. És a Kramofág nevű tisztítószerből sem kapnak eleget. Nincs a raktárban.

Kellene még néhány, valóban jó, szorgalmas segédmunkás, hogy a szakmunkásoknak jobban kéz alá tudjanak dolgozni. De ez már a vállalat „gondja”.

Itt tartanak a két határidő között Bozóki Istvánék. A távolabbi jövőt pedig az egymás mögött és mellett sorjázó, nyers falú, és félig felhúzott épületek jelzik: még ebben az évben újabb nyolcvan lakásba költözhetnék be a boldog lakók, az említetteken kívül. Aztán már a jövő évi tervre is gondolnak: a teljesítésre már most előkészülnék.

Olyan az egész, mint valami jól szervezett szalag.

adataikat, nem beszélhetünk a pórt vezető szerepének érvényesüléséről.

Megengedhetetlen, hogy néhol a párt vezető szerepére hivatkozva, azon vitatkoznak, hogy ki legyen az éjjeliőr, a kocsmáro®, 8 boltvezető, seb.

E kérdésnél figyelembe kell venni azt i& hogy a szocializmust pártonkivüliek is építik, sőt, a pártonkivüliek vannak többségben. Egy olyan pártnak, amely komolyan veszi kapcsolatát a pártonkívüliekkel, lehetővé kell tennie, hogy arra alkalmas párton- kívüliek vezető beosztásba kerüljenek. Nem is tudnánk betölteni minden funkciót párttagokkal, másrészt mint ahogy pártonkívü- liek között vannak olyanok, akik képtelenek a vezetésre, így a párttagok között is vannak. Ezért mondja Kádár elvtérs kongresszusi beszámolójában: „A mi álláspontunk szerint jó, egészséges és megfelel a szocializmus érdekeinek, ha a személyi kérdések eldöntésénél az derül ki, hogy a párt tagjain kívül egyre több pártonkívüli is megfelel azoknak a politikai és szakmai követelményeknek, amelyeket a közfunkciók betöltésénél támasztani kell. Ez csak elősegíti a kommunisták és pártonkivüliek összefogását, segíti a szocialista nemzeti egység kialakulását’.

Tapasztalható az előzőekkel ellentétes, helytelen nézet is, ezek elsősorban a párton kívül találhatók. Ezek a következők: ha ilyen nagy változások valósulnak meg a társadalom osztályszerkezetében, a nemzeti egység politikáját' hirdetjük, akkor „nincs szükség a párt vezető szerepére, annak hangoztatására, sőt káros is, mert elriasztja a pártonkívülieket”. Hallottunk ilyen véleményt is bizonyos funkció betöltésénél: „nem baj, ha párttag, csak jó szakember legyen". Előfordult, hogy kitüntetésnél, jutalmazásnál kikötötték a javaslatot elkészítőnek: „az a lényeg, hogy pártonkívüli legyen”.

Nem kell különösebben bizonyítani, hogy az ilyen nézetekkel és gyakorlatokkal a párt nem ért egyet és mindent meg is tesz, hogy az ilyen nézetek és gyakorlatok megszűnjenek.

A párttagok és pártonkivüliek viszonyának kérdésénél sokat vitatott a szakképzettség megszerzésével kapcsolatos probléma is. A párttagok többsége megértette e kérdés jelentőségét. Ezt bizonyítja, hogy a párt, állami és gazdasági területén dolgozó funkcionáriusok többsége olyan iskolákon képai magát, amely munkája végzését a legjobban segíti.

Akadnak egyesek, akik vitatják a hozzáértés és szaktudás jelentőségének hangsúlyozását Egyesek szerint most már olyan hely-/ zet alakult ki, hogy „a mór megtette köt©-' lességét, a mór mehet”. Meg kell értetnünk ezekkel az elvtársakkal és mindenkivel, aki a párt állásfoglalását nem érti: „Nem arról van szó, — mint ahogy a VIII. kongresszus is világosan kimondta —, hogy a szocializmus ügyéhez való hűség helyett követeljük a szakismeretet, hanem arról, hogy a szocializmus ügyéhez való hűség és feltétlen odaadás első követelménye mellett növekvő erővel jelentkezik a másik, szintén elengedhetetlen követelmény: a hozzáértés, a szükséges ismeretek megkövetelése. Ez a dolog lényege.”

Ez nyüt és világos állásfoglalás. Akinek megvan az elméleti, politikai műveltsége, de hiányzik a szakmai hozzáértése az törekedjék arra, hogy megszerezze. Akinek megvan a szakmai hozzáértése, de alacsony a politikai műveltsége, annak a politikai műveltséget kell megszereznie. Azokról az elvtársakról, akik hosszú évek óta eredményesen és odaadással dolgoznak, de koruk vagy egyéb indokolt oknál fogva nem kötelezhetők a továbbtanulásra, messzemenő körültekintéssel kell gondoskodni.

Az élet és a gyakorlat cáfolja meg napról napra azokat az aggodalmakat is, amelyek a tanulóifjúság származás szerinti kategorizálásának megszüntetésével felmerülnek. Amióta pártunk azt az álláspontot hirdeti, nem csökkent, hanem növekedett a munkásparaszt gyerekek száma a különböző iskolákban.

Defej ezésül: a párt és pártonkivüliek A-A kapcsolatainak erősítésére a közvetett és közvetlen munkában figyelembe kell venni, hogy a pártonkivüliek nem egységeseik. Sokfélék és még nagyok azok a különbségek, amelyek a pártonkivüliek között fennállnak. A pártonkivüliek egy része a munkásosztályhoz», a termelőszövetkezeti parasztsághoz, az értelmiséghez, más részük a falusi, városi kispolgársághoz tartozik. A pártonkivüliek túlnyomó része elfogadja pártunk politikáját, támogatja a munkáshatalmat, a szocializmus átépítését, békepolitikánkat, de akadnak kérdések, amelyekben eltérőek még a vélemények.

Nagy még a különbség ideológiai vonatkozásban is. Igaz, elmondhatjuk, hogy ideológiánkat egyre többen teszik magukévá, azonban az ilyenek még sokkal kevesebben vannak, minit akik politikánkat elfogadják.

Ezt a tarkaságot, sokszínűséget a pártoo- kívüliék körében végzett munkánál feltétlenül figyelembe kell venni. Alkotóan kell alkalmaznunk a gyakorlatban pártunk szövetségi politikáját. Olyan munkát kell végeznünk, hogy ez a tarkaság, sokszínűség belátható időn belül egyszínűvé, vörössé váljék. Hogy a pártonkivüliek felemelkedjenek a párttagok színvonalára, így megvalósuljon a szocialista nemzeti egység.

E célokért rendkívül fontos, hogy minden pártszervezetben fellendüljön az ideológiai munka, minden párttag aktívan munkálkodjék. El kell érni, hogy minden párttag bátran álljon ki minden helyzetben a párt políti« kája mellett és úgy is cselekedjen, ahogy egf párttagtól, kommunistától elvárható.