Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-06 / 131. szám

Ver^nv papíron, # ei beny a vaióSágban A táviratok és levelek sora­koznak a szerkesztőségi aszta­lon: csatlakozunk a füzesabo­nyiak versenykihívásához, vál­laljuk, hogy a nyáron gyom­mentes lesz a kukorica, a cu­korrépa! A megyei pártbizottság és tanács versenyfelhívása szerte a megyében élénk visszhangra talált és a verseny nyomán máris érezhetően meggyorsult a növényápolás. A Fél-brigád az első Füzesabonyban Reggel hét óra. A füzesabo­nyi Petőfi Tsz földjein a fő­agronómus szerint mintegy négyszázan végzik a növény- ápolást. A háztájival együtt ezerhétszáz hold a kapálni- való. Az egyik brigádvezetővel a határban találkozom. Azt mondják, hajnali négykor már a földeken volt a falu. Hol­napra befejezik a kukorica el­ső kapálását, véget ért a cu­korrépa sarabolása, egyelése és rövidesen az első kapálás is. Hogyan szervezték meg a versenyt, ismeri-e mindenki a feltételeket? A kérdésre a főagronómus és a KISZ-titkár válaszol. El­mondják, hogy a felhívás után nyomban összeült a vezetőség és elhatározták, hogy a nö­vényápolásban versenyre hív­ják Id a megye valamennyi szövetkezetét Tárnáikét meg­beszélték a brigádokkal, a munkacsapatokkal és kint a határban, munka közben szer­vezték a versenyt Kommunista példamutatás Bocsi Gáspár és Balog Sán­dor nevét mindenki ismeri Fü­zesabonyban. ök azok, akik gépekkel, vegyszerekkel har­colnak a gyomok ellen. — Bámulják munkabírásu­kat — mondja a párttitkár és noteszéből büszkén olvassa a két kommunista teljesítmé­nyeit. A főagronómus felém fordul: ma hajnalban három­kor már a határban találtam őket de ott lesznek még este kilenckor is. A KlSZ-ütkár asztalából szerződés kerül elő. a huszon­öt-tagú KISZ-brigád írásba foglalta a vállalást. Ok külön­ben már befejezték az első ka­pálást és ezzel példát mutattak az egész falunak. És a családtagok? — Soha ilyen szorgalommal nem dolgoztak még nálunk — válaszol a főagronómus. Ma az egyik negyventagú brigádnál iskola, amelyben harmónia van. Náluk nem beszélt a tanár a tanítványhoz vezényszavak­ban, nem volt leventeoktatói képzés, de sok-sok zene, fran­ca nyelv... Emlékszem a esindaadrattás nyilvános ünne­pélyekre, amikor az iskoláknak ki kellett vonulniok. Ott vol­tunk a tömegben, ő is, én is. Ilyenkor úgy éreztem, hogy száműzött vagyok, nekem nincs is jogom ünnepelni. — Ügy beszól — szólt közbe Éva —, mintha ebből a diákkö­ri illúzióból nem veszett volna el semmi. A kopasz kolléga hozzátette: — Csak nem hiszed, hogy az a lány csupa Olümposz! harmó­niából állott? — Dehogy hiszem, Berci, ho­vá gondolsz! önmagam is könnyen találok rá . cáfolatot. Például: zene nélkül nem le­het teljes az emberi élet. Mária pedig nem tanult zenét. Soha nem láttam a zeneiskolában, hangversenyen. De nekem erre az illúzióra szükségem volt. No, hol is hagytam el? ... Igen, képesítőztem. Aztán évekig dolgoztam, csak a fel- szabadulás után iratkoztam be a zeneakadémiára. Viaskodtam a fasizmussal, anyám átkozott, amiért vesztemet kerestem, mint az apám. Maria meg férj­hez ment egy főhadnagyhoz. Ez bizony nem illett a harmó­niába. De, gondoltam. Mária biztosan megteremti a maga életét, az ő oldalán is. Van ere­je hozzá. A háború úri részé­hez tartozott, hogy negyven­115 volt a létszám. Férjek, ro­konok, ismerősök, középiskolás diákok segítenek a munkában. Nem elé«?, ha csak a brigádvezetők 'tudták A hatezer holdas kiskörei szövetkezet szintén elsőként csatlakozott a versenyhez. A vezetőség, a pártszervezet itt is megtárgyalta a verseny ügyét, aztán munkához is láttak. Gombos Antal, a kiskörei fő­agronómus, örömmel számol be az eredményekről, szívesen mutatja meg a szép határt, de arra a kérdésre, hogy tud­nak-e már a munkacsapatok a versenyről, nemmel válaszol. Igaz. Kiskörén is jól halad a növényápolás, de a verseny széles körű tudatosítása, a munkacsapatok, brigádok egy­más közötti versenye még so­kat segítene. A kétezer holdnyi kapálnivalónak a végén jár­nak, cukorrépájuk jó részét pétisós vízzel öntözik, naponta hatszázan járnak a határba. Segítenek a tanácsok is A megyei versenymozgalom mind szélesebb körben terjed. A tapasztalat azonban az, hogy a versennyel elsősorban csak a termelőszövetkezetek mezőgazdászai, elnökei törőd­nek és sajnos nem mindenütt járnak elől ebben a munkában a pártszervezetek sem. Akad né­hány olyan termelőszövetke­zet, ahol a párfctítkár csak utó­lag hallott a dolgokról. Ez a helyzet néhány községi tanács­nál is. A füzesabonyi vb-tdtkár valahogy így nyilatkozik, amikor ott jártam: hagyjanak ki minket ebből a dologból. Csinálja a szövetkezet. Amikor hivatkoztam a megyei tanács felhívására, akkor ezt mondta: beszéljen, kérem, az elnökkel! Régi tapasztalat már, hogy a versenymozgalom gazda nélkül előbb utóbb ellaposodik. Most szépen indul, szépen bontako­zik a megyei verseny, csak az a baj, hogy általában nem ju­tott még túl a brigádvezetőkön a verseny, gondolata. A párt, a KISZ-szervezeíek. a taná­csok a mezőgazdasági állandó bizottságok feladta is, hogy a nagyszerű Heves megyei kez­deményezésről a legrövidebb idő alatt minden szövetkezeti gazda tudjon. Versenyezzenek együtt a brigádok, a munka­csapatok is, a versenynek ad­jon hangot a községi tanács, lehetőség szerint jutalmazzák is a győzteseket, tegyék a ver­senyt elevenné. Ez annál is is könnyebb, mert most a ver­senyben győztesnek lenni je­lentős anyagi haszonnal, több­letjövedelemmel jár. Nagyobb termés-, magasabb prémium, nagyobb részesedés. Ezt min­denki tudja, de a széles körű versenypropaganda, az embe­rekkel, a szövetkezeti gazdák­kal való személyes beszélgetés és a verseny rendszeres értéke­lése ezen túl is számottevő si­kereket hozhat. (Sz. I.) Tetőfedők Védőöv feszül derekukon — s mintha más sem kellene a szokatlan „produkcióhoz” — úgy dolgoznak a szédítő ma­gasságban, nap nap után. Régóta éppen nem csinál­hatják — hiszen fiatal mind a kettő —, de biztosan megszok­ták már: olyan természetesen mozognák az ácsodatok között fenn a tetőn, mint mások ide- lenn, a téglarakások, sóderhal­mazok, maiterosládák között A két tetőfedő — Bozsik Jó­zsef és Szombati Imre — a fő­városból került az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vál­lalat szakipari részlegéhez, még 1959-ben. Nemcsak megszokták, — sze­retik is a szakmájukat. — Pesten .komolyabb” mun­katerületünk volt mint itt, igé­nyesebb megbízatásokat kap­tunk — jegyzi meg Szombati Imre —, de Heves megyében is „akad” mindig valami a szá­munkra. Nagy a körzet.. . Sokat vándorolnak? — Eleget... — segít társá­nak a másik. — De ez így jó. Többet látunk, többet hallunk, tanulunk. S ez kell is a ml ko­runkban. A „vándorlás” nem teher egyikünknek sem: mind­négy őszén Németországiba fu­tottak. Sokára jöttek haza. Először egy mellékutcában láttam, rossz öltözékben, ha­talmas tököt cipelt. Nagyot vert a szívem. Nem unják még? — Dehogy! Csak folytassa! sejtem, mi lesz a vége. — Az ellenkezője annak, amit maga vár. Szóval, én min­den nyáron egy-két hetet oda­haza töltöttem. Láttam olykor­olykor Máriát az utcán, gondo- zottább külsővel: csinos volt, de azért látszott rajta, hogy a társadalmi változás lefelé dob­ta. Aztán eltűnt a szemem elől. Nem tudnám megmondani, hány évig nem láttam. Hírét sem hallottam, nem is gondol­tam rá. A múlt héten Egerben vol­tam. Kora délután indultam vissza. Bementem egy kisven­déglőbe, pár lépésre az állo­mástól. Ebédet rendeltem. Mária bejött három gyerekkel Nyolc-kilenc éves lehetett a kisfiú, a két lány fiatalabb. Szőkék voltak, Mária szőkesé­gével. Letelepedtek, ebédet kérték. Látszott, hogy Mária egy napra meg akart szabadul­ni a főzéstől, azért jöttek ven­déglőbe. S ilyen olcsó ebédre. Nagy tál főzeléket vitt nekik a pincér, egy másik tálban t*jrt Azt azután Mária szétosztotta. Most arra gondolnak, „hogy kárörömöt éreztem, holw a győzelem tudatával- voltam tele? Persze, hogy erre gon­dolnak. Pedig az ellenkezője történt. Akkor tudtam meg, Ma vé«eí ér a lanííás az iskolákban Ma országszerte befejeződik a tanítás az általános és a kö­zépiskolákban. A következő héten az igazgató, vagy helyet­tese vezetésével osztályérte­kezleteken állapítják meg a diákok tanév végi jegyeit, majd tantestületi értekezleten dön­tenek az osztályzatokról. Június 13-án és 14-én tartják a tanévzáró ünnepélyeket, s osztják ki az év végi bizonyít­ványt. Az ezt követő két mun­kanapon kerül sor a beiratko­zásokra. Az általános és a kö­zépiskolákba csak az új első osztályosokat, illetőleg az is­kolát változtató tanulókat kell beíratni. A most végződő oktatási év­ben az általános iskolákban csaknem másfélmillió gyermek tanult, a 8. osztályosok száma meghaladja a 156 000-et. A kö­zépiskolák nappali tagozatán több mint 210 900 volt a ta­nulólétszám. A dolgozók általános isko­láiban 116 000 felnőtt gyarapí­totta az idei tanévben ismere­teit, a középiskolák esti és le­velező tagozatainak pedig csak­nem 175 000 hallgatója volt. FrancóS felvették... Az utóbbi időben jó néhány politikai vezércikk jelent meg a spanyol sajtóban — álneve­ken. Hol Hispanicus, hol His- panus nevet használt a szerző, akiről eleinte csak a beavatot­tak tudták, hogy nem más, mint a 71 éves Caudlllo, Spa­nyolország „örökös” fasiszta diktátora, Francisco Franco. Franco tábornok azonban nem elégedett meg a publicisztikai babérokkal. Még a — nyilván búsás — cikkho­noráriumokat is kevesellte. To­vábbi dicsőségre, halhatatlan­ságra vágyott az iroda-lom me­zején. Ambíciója talán érthető is, ha arra gondolunk, hogy Spanyolhon már olyan örökké élő kiválóságokkal gazdagítot­ta a világ irodalmát, mint Mi­guel Cervantes, vagy Federico Garda Lorca. Igaz, hogy az említettek egyike sem politikai vezércikkeivel vált halhatat­lanná, a-rról nem is beszélve, hogy világszemléletük éppen­séggel nem egyezett a falan- gistákéval. Nos, hogy a tényt ismertes­sük, áruljuk el: Francisco Franco felvételét kérte a spa­nyol írószövetségbe, azaz ahogy fasisztáéknál az ilyen szerveze­tet nevezik: az Irókamarába. Nem Franco néven, még csak nem is Hispanicus, vagy His- pa-nus álnéven, hanem Jaime de Andreáéként. Franco ugyan­is ezen a néven — micsoda iro­dalmi előzmények, minő toll- forgató múlt! — 1942-ben irt már egy dokumentumfilm­forgatókönyvet. Nem aka-rjuk tovább feszíteni a húrt, fölösleges izgalomban tc-rtani az olvasót, aki bizonyá­ra alig várja a választ a kér­désre: vajon felvették-e Fran­cot a spanyol Irókamarába! Felvették... (bt) Hárman, és a negyedik ketten nőtlen emberek va­gyunk, család, gond nem köt helyhez. Talán ez a változatos­ság adja szakmánk, munkánk különös romantikáját! Érdekes, izgalmas, szép szak­ma a tetőfedőké: mindig csak fenn, fenn a magasban! A bá­tor emberek munkája... Mosolyognak. Erre még talán így, sohasem gondoltak. Az egész megyét járják. Mire em­lékszenek vissza a legszíveseb­ben? — Amolyan „igazi” tetőfedő munka kettő akadt talán eddig, az öt év alatt. Az Egri Tanár­képző Főiskolán és a gyöngyö­si XII-es akna szalaghídján. De tetőfedőnek lehet-e vajon nem kedvére való munkája szakmá­jában? Egyforma élvezettel dolgozunk mi valamennyin: la­kóházak, kultúrotthonok, vagy tsz-istállók tétjén csakúgy mint magasabban, az „izgalmasabb” feladatok megoldásán. Nem ők mondják, illetéke­sektől hallom: az ÉIVI. Heves megyei Állami Építőipari Vál­lalat legjobb szakmunkásai kö­zött emlegetik mindkettőjü­ket... Gyenes István hogy nem győztem és nem is győzhetek. Az ő élete sikerült és nem az enyém. — Nem hiszem! — rázta a fejét Éva. — „Sikerült” élet három gyerekkel éis szegénye­sen! Mi is hárman vagyunk — Szabad egy hely az asz­talnál, kérem? Szinte gondolat nélkül bőr Jintottam, és figyelmemet is­mét az előttem levő tejfölös borjúpörköltre koncentráltam. Azután érkezett a másik ket­tő. Naptól, széltől cserzett ar- tú emberek. Ujjaik merev görbülete nehéz munkáról ta­núskodott. Bort rendeltek. — Kérem, kartárs... — szólt át a zöld ballonos. — Nem tudná megmondani, hogy mikor indul Eger felé a vo­nat'? — Félóra múlva, tehát pon­tosan kettőkor — vágtam rá azonnal. — Később nem .,.? — Hatkor ... — Az jó lesz! — De hát miért nem utazik a korábbival? — kezdett ben­nem mozgolódni a kíváncsis- kodás ördöge. Meglepődött. Azután kezefe- jével reszelve másnapos sza- kállán, megbízhatóságomat mérlegelte. Mivel igaznak ta­láltattam, közelebb hajóit. — Nem lehet. A városban meg­láthat valamelyik hivatalbeli és ... fuccs az egész napos ki­szállási díjnak. — Rablók... — mordult fel a végszóra mellettem a baju­szos, — Az ilyenek valósággal fosztogatják az államkasszát, koránál. Azt látnia kellett volna, Éva. Szavakkal hiába bizonygatom. Hogyan bánt a gyerekekkel! Én, a pedagógus, csodáltam azt a gyöngédséget és hozzáértést. Ott ültem pár lépésre tőlük, Ismert nevem­testvérek, apámat nagyon jól ffeették mégis mennyi gond zavarta a családot... — De bizony én maradtam alul. Látni azon az asszonyon, hogy küszködik, de azt is, hogy rendet és örömöt teremt maga körüj. Fiatalabhnak látszik a mel, olaszországi sikeremmel, bőséges ebédemmel és azzal a tudattal, hogy ezenkívül sem­mim nincs.. Egyetlen emberi sem tudtam az ideges, harmó- niétlan életemhez kötni, nem is próbálkoztam. És pár hónap híján negyvenéves vágyóik. Mellébeszélés — nincs A volán melletti ülők egyik legnagyobb ellensége az alko­hol. Az alkohol kimutatására szolgáló vizsgálati módszer eddig hosszadalmas és nehéz­kes volt. Dr. Nagy János egye­temi tanár és munkatársa, dr, Zslgmond Klára néhány évvel ezelőtt, újszerű megoldást ta­lált, az alkohol-szondát1. Ez egy kis üvegcső, benne külön­leges kristály. Alkohol-gőzt tartalmazó lehelet hatására a kristály barna színe — az al- koholgőz-telítettségtől függően — sárga, illetve zöld Színűre változik. Másodpercek alatt kétségbevonhatatlanul megál­lapíthatják, hogy a vezető a szondázás előtt egy-két órával fogyasztóit-e alkoholt és meny­nyit. mIpDj§ag~ 1964. június 6., szombat azért neon jut pénz, amire kel­lene. Azért kaptam én most is 900 forint elszámolást. — Szinte ügy van... — he­lyeselt a társa. — 900 forint szép összeg. És ha ez elszámolás, altkor az elő­leg is jött hozzá — szóltam. — Persze, hogy jött... 700 forint. Tessék, nézze meg! — dobta elém a borítékot. — Ennyi pénzt kapunk, pedig külszíni bányászok vagyunk. Átfutottam a rovatokat, de a végösszeg semmiképpen nem akart egyezni a gazdája állal mondott összeggel. — Az összkeresete közel 2800 forint... — Annyi hát...,' de az a lényeg, amit kézhez kap az ember. Tovább részleteztem. — Emitt 650 forint levonást látok. Mire...? — Házat építettem OTP-köl- csönre. Meg tv-t is vásárolt az asszony részletre. Már min­denkinek volt az utcában, és a gyerekek is állandóan nyúztak érte. — Látja ... ha 20 évvel eze­lőtt épített volna házat... Ha­ragosan vág közbe. — Ne beszéljen már badar­ságokat az elvtárs, hát mi a fity-fenéből építettem volna akkor. Cseléd voltam én a Fáy- bi rtokon. — No látja ... í — Nem is azért mondom én, kérem, — morogja engedéke­nyen. Csák hát úgy beszél az ember. i — Nincs igazad, mert nem- ■ csak úgy beszél az ember, — hümmög közbe a társa és az I utolsó cseppet csavarva ki a . pohárból. — mert a pénzt ala- . posan be kell osztani, az utolsó ; fillérig, mégsem jut mindenre. — Magának például mire ! nem jut? ! — Hát úgy hirtelenében nem I tudom, de az asszony mindig kevesli. Annyit keresek, mint [ ő — int a bajuszos felé. — Mégis mire költi? L — Mire? Két fiam jár egye- , temre. Tudja, mennyi pénz kell ilyen esetben? — Én nem tudom, mert a fiam még csak tízéves. De ha ; sok pénz kell, akkor nem vala­mi jól tanulnak a fiai. — Ha nem most ismertem : volna meg az elvtársat, akkor • megsértődnék, — ráncolja i homlokát haragosan. — Tudja : meg, hogy az én fiaim kitűnő tanulók. Az egyik gépészmér- . nők lesz, a másik tanár. — Ha kitűnő tanulók, nem kerülnek sokba. — Kapnak ösztöndíjat, szó se róla. De tudja maga, meny­1 nyi pénz kell ruhára, cipőre a 1 mai fiatalságnak? Meg néhány forintnak is kell csörögni a zsebben, mert alkalomadtán I nem jöhet zavarba a lány előtt. Ezért kell a sok pénz. Beszélgetés közben észre sem vettük negyedik asztaltársunk távozását. Ügy látszik, mégis hazament a korai vonattal. Én is búcsúzkodtam új isme­rőseimtől. De a bányászkereset­tel kapcsolatosan indulás elölt leszögeztük, hogy az ördög nem minden esetben olyan fekete, t mint ahogy az emberek néha > hirtelen felbuzdulásukban a falra festik. . 5 Laczik János Csend hullott a beszélgetés­re. A férfi., aki eddig a kis asz­tal fölé hajolva mesélt, most hátradőlt a karoeszékében. Fáradtam nézett ki az ablakon. Éva szólalt meg végre. — Tragikus — mondta. — Talán nem is a személyes vereséged — szánta magát szólásra az énektanár. — Azt csak elhiteted magaddal. Ki­sebbrendűségi érzés, a sokszor megalázott családból hoztad. De, hogy most legyőződnek érzed magad, mert találkozol egy volt méltóságos kisasszony­nyal, ez ... hogy is nevezik ... anomália. Nem gondolod, hogy te is hibás vagy ebben? — Biztosan. Kószáltam lép­tem ki az életbe, és még job­ban összekuszáltam magam. Nem volt senki, aki segített volna kibogozni. — Meg kellett volna próbál­nod, hogy kibogozd önmaga­dat. — Gyönge voltam hozzá. De nem untatlak benneteket to­vább. Beszéljünk másról! Az énektanár felállt, a táská­jáért nyúlt — Kóruspröbára kell men­nem. Felállt az igazgató i& — Én meg iszom egy feketét. — Kissé félszegen Évához for­dult. — Velem tart? — Szívesen. — Jöjjön. Éva.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents