Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-06 / 131. szám

^filmforunTzs*KARAMBOL

U| magyar hint

laszút elé, akkor joggal mondhatnánk: itt majdnem karambol történt. De így a garázdálkodó huligán nem okozhat lelki konfliktust, ő egyszerűen rendőrségi ügy, legalábbis ebben a műfajban.

Bár nem szabad számon kérni egy filmtől azt, ami nincs benne, mégis a fenti kifejezés bővebb indokolásra szorul. S itt szólni kell a film másik nagy hibájáról elnéző, megbocsátó szelleméről. Mert ebben a filmben mindenki nagyvonalúan elnézi mások hibáit, sőt megbocsátja még a bűnöket is. A huligán helyenként ugyan jópofán, de mégis csak garázdálkodik, semmibe veszi erkölcseinket, törvényeinket, sőt még csal is: lebélyegez egy selejtes nyersanyagot s ezzel sok ezer forintos kárt okoz a gyárnak. Éva mindezen kedvesen mosolyog — egyszer sír egy kicsit — a férj pedig a drámai pillanatokban is csupán így nyilatkozik a felesége elcsábítására fogadást kötött Terpinkóról: ilyennek is kell lenni. É9 még a rendőrség sem vesz fel jegyzőkönyvet, pedig az országúton szabálytalanság történt.

Ha a film alkotói megtartják az indító képek vígjátéki hangulatát, sőt a szatíra eszközeivel kinevettetik velünk ezt a

Tizennyolc év

csak erejére támaszkodó izgága. műveletien fiatalembert, akkor nem lenne rendőrségi ügy, akkor a büntetést elvé gezhetné a közönség is.

A film egyik legjobban jellemzett alakja, maga Terpinkó, nem egyszerűen rossz, varrnak jó tulajdonságai, sőt rokonszenves is tud lenni, s talán innen fakad a film alapvető hibája. Az alkotók nagyon megszerették ezt a nagy erejű fiatalembert s ezért lettek elnézőek vele szemben. Bizonyára mindehhez hozzájárult az is, hogy sikerült találni egy megfelelő szereplőt is Terpinkó alakjának megformálására. Bujtor István, a Közgazdaságtudomány Egyetem hallgatója, hatalmas termetén, jó megjelenésén túl színészi adottságokkal is rendelkezik s jól megoldotta elsíf filmszerepét. Nem mondhatjuk el ugyanezt az Évát alakító Balogh Zsuzsa főiskolai hallgatóról. Ez a szerep több lehetőséget rejt magában. A harmadik főszereplő, a mérnököt alakító Latinovits Zoltán, ez alkalommal is elmélyült, jó alakítást nyújtott.

Illés György néhány ötletes beállításon és a tájfelvételeken túl nem remekelt képeivel. A kísérőzene Vincze Imre munkája.

Márkust László

Június! Ez talán a színházi világban a legizgalmasabb hónap. Különösen, ha egy színház élére új igazgató kerül! Hiszen természetesen elképzeléseit szeretné a neki legmegfelelőbb emberekkel végrehajtani. Elkerülhetetlen tehát bizonyos személyi változás. Ez érdekelte elsősorban a krónikást, amikor megkereste a színház új igazgatóját, Giricz Mátyást. Aput megtudott, az néhány mondatban rögzíthető. Giricz elvtárs a napokban Lengyelországba utazik, hogy az ottani színházi életet tanulmányozza, így a színház jövő évi ügyeit véglegesen csak hazaérkezése után, tehát a hónap vége felé tudja lezárni. A jövő évi munkatervről, ha vázlatosan. is, de már nyilatkozott. Személyi változások igen jelentéktelen mértékben lesznek. Már biztos, hogy Antal

László Miskolcra, Mendélényi Vilmos Pécsre, Pálffy György, Békéscsabára szerződik. És megválik a színházitól Bencze István is. A színházhoz szerződők között üdvözölhetjük régi ismerősünket, Győrváry Jánost, aki a miákolcá Nemzeti Színháztól tér vissza Egerbe. A többiek nevét — egyelőre — nem kívánja nyilvánosságra hozni, tekintettel arra, hogy még szerződtetésük nem végleges. Állandó díszlet- és jelmeztervezőt és dramaturgot is kap a színház Kalmár Katalin, illetve Kemény György, a Thália Színház dramaturgja személyében.

Ez a helyzet most június első felében. Hogy mi lesz június utolsó hetében, arról csak jósolgatni lehetne, az pedig nem feladatunk.

(— czy)

A z akácok tikkadtan, rezzenetlen állnak

, a kopár, nagy udvaron. Perzsel a júniusi hőség. A fák alatt gyermekek rikkant- gatnak, pattog a labda, s utána fáradtan remeg a száraz por is a levegőben. Az igazgatói irodában csend és hűvösség; viselt, használt bútorok. És az életét beszéli Varga Györgyvé. Szőke, magas, törékeny-vékony asszony.

— Végre lett a háborúnak... az én életem meg akkor kezdődött. Álltam a katedrán... furcsa, érdekes érzés volt. Nyolcvanhat szempár figyelt.

1945-ben végezte el a tanítóképzőt Égerben. Besenyőtelek volt pályájának első állomása, aztán Nagyút.

— Tizennyolc éve tanítok; ebből már a tizenhatodikat töltöm Kálban. Itt is születtem. Tanító volt az édesanyám is, 42 esztendeig ezen az egy helyen. És tanított volna még, ki tudja meddig, ha nem tör rá a szívet megbénító agyvérzés.

Tizenkilenc éves volt, oklevelén a tinta sem száradhatott meg jóformán — s tanított. Sok keserűség, nehézség érte, de a legszomorúbb pillanatokban sem gondolt arra, hogy rosszul választott hivatást. Major Sóávdor bácsi már megöregedett, nyugdíjas. Az első igazgatója volt, átsegítette a buktatókon, s neki köszönheti, hogy a kicsinyek tanítását vállalta egy életre, a kicsinyekét, akik először lépik át az iskola kapuját; s akár az érzékeny radar, mindent felfognak, minden jelzést, formálhatók, alakíthatók, őszinték és tettetés nélkül ragaszkodók. Tanított életében „idősebbeket” is, negyedikeseket, felsősöket. Csak az elsősöket érezte mindig igazán az övéinek.

ÍVJ emzedékek születtek s nőttek fel taní- ’ tóskodásának majd két évtizede alatt. S neki is gyerekei születtek: nagylánya már elsős gimnazista, a fia harmadik osztályos.

— 48—49-ben negyedik osztályosokat tanítottam. Most ezeknek a gyerekeit tanítom az első osztályban. És a többi tanítványok is mind megnőttek, a fiúk szakmát tanultak vagy tovább iskoláztak. Idén érettségiznek ... vagy férjhez mennek.

Harminchét éves Varga Györgyné. írásra, olvasásra, számolásra tanítja a kicsinyeket. Ki tudjS. hány diák repült már ki a leüli iskola falai közül, akiket ö indított el, akiket ő látott el útraválókkál.

— Mi az, amire a legtöbbet s legszívesebben gondol; s mi az, ami nem volt szép a 18 év emlékei között?

— A pályakezdés ...

Kocsi vitte Besenyőtelekre s kocsi ment érte, amikor a tanításnak vége lett, vakáció,következett. A tanítói lakás romokban hevert, találat érte s egy fürdőszobában kellett meghúznia magát — szükségből. Aztán az inflációs idő... Mikor megkapta a fizetését, már két tojást se nagyon adtak érte. Az iskolában fáztak a gyerekek, fázott a katedrán a fiatal tanító. Az olajütőből hordták kosarakban a napraforgómag héját, azzal tüzeltek. Szomorú emlékek. Meg a legszebbek is, hiszen katedrára akkor lépett először.

— Van-e kedvenc diákja?

— Nincs. Minden gyerek egyforma. Tisztelettel néznek a tanítójukra. Igazságérzetük rendkívül módon reagál minden változásra s a kivételezés megrontaná kedvüket és füstbe menne, oda lenne a bizalmuk, ragaszkodásuk.

C zőke, magas, törékeny-vékony asszony, Csendes szavú, szerény. Ha nem tudnám is, kitalálnám róla: tanító! Mesterségének, hivatásának jegyeit — a kedvességet, figyelmet, felelősséget a gyermekekért — az arcára véste az idő.

(pataky)

Felavatták az Egri Tanárképző Főiskola korszerűsített zenetermét

Az Egri Tanárképző Főiskola százezer forinton felüli költséggel megújította, korszerűsítette a Líceum zenetermét, kijavíttatta orgonáját, és ebből az alkalomból — végzős énekszakos növendékeik búcsúztatására is — teremavató dísz- hangversenyt rendezett.

Az Egri Szimfonikus Zenekar Rezessy László vezetésével igen jó benyomást keltett: a vitathatatlan fejlődés útján jár. Vivaldi G-moll fuvolaver- senyét és Händel F-dúr orgonaversenyét hallottuk az egri szimfonikusoktól. Asztalos Ló- ránd fuvolajátékát és Kelemen Imre orgonajátékát nagy tapssal jutalmazta a közönség.

A főiskola kamarákórusa gazdag és értékes műsort szólaltatott meg: Händel, Mendelssohn, Giardini, Schubert és Gastoldi dalai a fiatalság vidámságáról, a szerelemről vallottak. A főiskola tanárszervezői — Rezessy László, Csikós Andor és Ary Tibor is szerepeltek a műsoron, egy-egy sikerült kompozícióival. Ki kell emelnünk beszámolónkban a

zenei humor egyik kitűnő képviselőjét, Bräutigam német zeneszerzőt, s annak Das Orchester című kompozícióját, amely a tiszta komikum maga, szellemes kórustréfa a zenekaról, hangzásban és szövegben egyaránt. Csikós Andor vezényelte a mű magyar- országi első bemutatóját, s ez alkalommal két hangra lettünk figyelmesek: Scheiling János tenorjára, és Déváid István basszusára.

Szabó Istvánná egy-egy Mendelssohn- és Schubert- dalt adott elő, míg Kovács Zsuzsa Schumann Májusi éjét, és Mendelssohn Tavaszi dalát énekelte. Az előbbi lírai hangvételével, az utóbbi határozot- tab egyéniségével hatott. Az énekeseket Török Ágota kísérte zongorán, míg a kamarakórus számait Rezessy László, Csikós Andor és Tar Lőrinc vezényelték. Talán a sokoldalú karmesteri hatásnak is köszönhető, hogy a kamarkórus megbízhatóan és a művek hangulatát árnyaltan közvetítő módon tud énekelni. Kiszela István és Scheiling János Mozartnak hegedűre és zongorára írt E-moll szonátáját adta elő. Kiszela István hegedű- játékában itt-ott éreztük felesi llani a mozarti játékoság nyomait, az önfeledt muzsikálás örömét.

A főiskola nagy létszámé női kórusa Friderici, Schumann egy-egy műve után Kodály Vejnemöjnen muzsikál című művét adta elő Tar Lőrinc dirigálása mellet*. A firm nemzeti eposz hangulatát, az északi rokonok mondavRágá* plasztikusan érzékeltető Kodály-mű méltán aratott nagy sikert ez alkalommal is.

A hangversenyt Horváth—• Kiss Békezászló című pattogó ritmusa fejezte be, majd a» énekszakos végzős növendékeket búcsúkórussal indították az életbe a főiskolás lányok.

(t a-»

!

FORDÍTOTT

Brasilian úti jegyzetek

17.

A rend cseppet sem büszke ©re elfogadja a meghívást. A kávéházban nyűgödtabban tudja teljesíteni kötelességét, tehát nem követ el szabálytalanságot, ha a delikvenssel tart. S itt kezdődik a lényeg. Braziliában az emberek éppen olyan kíváncsiak mint nálunk és ha valami történik az utcán, éppen úgy összecsődülnek. Millió tanú akad egy pillanat alatt, akik árgus szemekkel figyelnek és hegyezik a fülüket minden szénái. Tőlük kell legelőször is megszabadulni, hogy meg lehessen puhítani a rendőr szívét.

— ízlik a kávé, senhor?

— Köszönöm, nagyon finom.

— Nem lenne jó bele egy kis baccardi?

— Szolgálatban nem ihatom.

így indul a beszélgetés a kávézóban és már a negyedik mondatnál elérkezik az alkalom a próbálkozásra.

— Tudom, senhor, hogy nem nagyon telik italra a fizetésből.

— Sajnos, így van.

— Nézze adok két kontót,

hogy szolgálat után bepótolhassa, amit most elmulaszt... De térjünk a tárgyra. Tudja, úgy történt az eset, hogy én teljesen szabályosan hajtottam, a megengedettnél lényegesein kisebb sebességgel, amikor elém ugrott ez a szerencsétlen ember __

— Tanúja van?

— Amennyit akar, senhor, felírtam a nevüket... De itt van a boccardárá való.».

— Ö, nagyon kedves, senhor, de nem fogadhatom el,

— Ne vicceljen, kapitány úr.

(Mellesleg csak törzsőrmester, de nem árt hiúságát is megbirizgálni.)

— Nagy az ellenőrzés. Még azt gondolnák, hogy hagyom magamat megvesztegetni és az ön pártjára állok.

Ez annyit jelent, hogy a két tontó kevés.

— Értem, kapitány úr. Tényleg nincsen értelme, hogy kockáztasson ... Egyébként nős?

— Hogyne, két gyerek is van.

— Maga olyan szimpatikus ember, hogy nem tudok ellenállná. Engedje meg, hogy megajándékozzam kedves feleségét donna Máriát, meg a gyerekeket, itt van öt kontó, vegyen nekik valamit.

A rendőr lassan körülnéz, aztán az asztal alatt átveszi a pénzt

— Köszönöm a nevükben. Majd elküldöm önhöz őket karácsony táján, hogy köszönjék meg az ajándékot

— Nagyon helyes. Legalább az ünnepeikre is adhatok nekik valamit.

— Ó, az nem fontos, senhor. Csupán az illendőség kedvéért.

— Tudom, tudom, ne magyarázkodjon.

— Na de nézzük az ügyét senhor! Szóval, a megengedett sebesség alatt hajtott.

— Igen.

— Akit elütött, hirtelen lépett maga élé?

— Igen, kapitány úr.

— Hat ez teljesen tiszta ügy. Nincs értelme, hogy felírjam. Az áldozat a hibás. Egyébként is csak a lába törött el

4 MPÜJSÄG

7

HMit. június 6., szombat

Egy magyar üdülő Santos környékén

— Ügy van, kapitány úr

— Nos, hát búcsúzhatunk is, senhor. Csak adjon egy névjegyet, hogy az asszony és a gyerekek ...

— Természetesen. Parancsolnéha példát is statuálnák. Am az egész brazil életet átszövik.- A kisemberektől a nagyokig.' Persze minél nagyobb tisztsé-! get visel valaki, annál borso-' sabb árat szab a lehetósógadá- ] sért. Felső szinten már milliók' vándorolnak J egyik zsebből ai másakba. J

VIII. '

alnok ;

ERKÖLCSÖK <

Igaz, hogy! Brazíliát már! 1500-ban felfe-J dezte Pedro Al-1 varez Cabral] portugál hajós, < de a komolyabb! gyarmatosítás , csak negyven ’ évvel később í kezdődött. S akkor a f egy-; verrel együtt a- keresztet is ma-; gukkal vitték a, gyarmatosítók. ' Innen ered,! hogy ez a hatat- i más ország ] még ma is az< egyház bei olya- j sa alatt áll. A( vallás dogmái '• éreztetik hatá- í sukat az ország; törvényeiben, a j kialakult erkölcsi felfogás-; ban is. Az Amazonas-tor- * Koiat legnagyobb kikötővárosában, Belém ben sétáltam az utcán Silla Todescovai, a Panair do Brasil légiforgalmi társaság kapitányával.

(Folytatjuk)

jón ... S a viszontlátásra ...

— A viszontlátásra...

★

A de-se um geitot tulajdonképpen tiltják a törvények és

Fűrészelik a tudás fáját...

A bibliabeh történet szerint Adómnak és Évának lakóim» kellett, mert ettek a tiltott fa gyümölcséből.

; A bibliából oktatásügyi miniszter szerint el kell távolítani az egyetemekről mindég olyan professzort, aki — idézzük — „előadásaiban tüfcctf témákat érint”.

Az angyal tehát, a mai aggyal, pallos helyett a katonai juntától kapott tankkal áll az egyetemek előtt, hogyha vala- melyik professzor úgynevezett tiltott témákat érint, elbocsátása után nehogy visszatérhessen.

Elgondolkozik az ember, ha szemügyre veszi, melyek lehetnek a miniszter úr által tiltott fának kinevezett tudás fájának gyümölcsei.

Egy történész például nehezen tarthat majd előadást az athéni demokráciáról, Periklész koráról, mert még megsértődik az elnöklő Branco tábornok úr.

Nem emlegetheti Napóleoni sem, mert hátha ... még félre' érti az elnök úr és célzásnak veszi.

A XX. század története különösen nehéz tananyag. Ki kel) hagyni belőle két világháborút, az oroszországi nagy forradalmat, a világ társadalmának alakulását, a gyarmati felszabadulást, hogy csak a „kényesebb”, s így tiltottnak minősíthető témákat említsük Egyiket ezért, a másikat azért

Az irodalomtörténésznek sincs könnyebb dolga. Mert nem lehet tudni, mit szól a miniszter úr és legfőbb hadura, mondjuk a felvilágosodáshoz.

A matematikus csak magában mélázhat el azon, hogyha egy országból kivonjuk a de mokráciát, akkor mi marad?

Marthy Barm

Csepel szerelmesei, a mun- kásáhrázolás kiváló művészei, Máriássy Judit forgatókönyv- író és Máriássy Félix rendező, ez alkalommal nem maradtak teljesen hűek témáikhoz. Űj filmjükben a gyár, a műhely csupán díszlet, játéktér, s az emberek is szinte szükséges kellékként mozognak és csak egy-egy jó bemondás erejéig kapcsolódnak a fő cselekményhez.

Mindez még megbocsátható tenne, ha a film mondanivalója találkozna igazságérzetünkkel, ha lélektanilag is megalapozott történet peregne előttünk. Sajnos, nem ez történik.

A Szabadság-hegyi műút egyik kanyarulatában feltűnik egy gépkocsi, után motoros száguld, majd a gépkocsi eléje vág. Csikorognak a fékek, a síkos úton megcsúszik a gépkocsi, de súlyosabb sebesülés, karambol nem történik. Hogy mi történt, hogyan történt, erre igyekszik választ adni a film, mégpedig nagyon is sablonos és didaktikus módsze- íekkel.

A kezdő kép>ek után megismerkedünk Weberrel,. a munkájának élő fiatal mérnökkel és tanúi vagyunk annak is, hogyan találkozik a mérnök Évával, a fiatal, csinos kézbesítővel Éva törekvő, szorgal-. más, esti iskolába jár, szereti a laboratórium modern gépeit és természetesen a mérnököt is.

Aztán megjelenik az ellenpólus, a műveletlen, dologke- rülő, hatalmas erejével visszaélő szívrabló: Terpinkó Gyula. Éva közben elvégzi az iskolát, a mérnök felesége lesz, kinevezik a gyárba technikusnak, s ide kerül Terpinkó is, alki már Évára is fogadást kötött barátaival. És megkezdődik az ostrom. Az egyik oldalon a szerelmes fiatalasszony, a másik oldalon a faragatlan Lzorrikolosszus. Terpinkó erőszakoskodása egy csókig jut csupán, majd ezt követi néhány pofon, s a film a kezdő országúti jelenetekkel zárul.

Hol itt a karambol? Nyilván sehol. De nemcsak az országúton, de még az érzelmekben, az emberi kapcsolatokban sem történt karambol. A film alkotói ugyanis — bár helyenként drámai hangulatot súroló módszerekkel —- a köny- nyebb utat választották. Ha Éva megszereti a robusztus fiatalembert, ha vonzódik hozzá — s ezt lélektanilag megindokolják — s így kerül vá-