Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-28 / 150. szám

A Heves megyei Népi Ellenorzesi Bizottság anyagából A fogyasztók megkárosítása TUDATOS ÉS SOROZATOS A VÁNDORBOT DCéifafta világ köves út sincs messzebb egy jó kilométernél... — Hogyan gondolják a jö­vőt? — kérdezem váratlanul, összeméznek. Micsonai vála­szd: — Egyesíteni akarnak. — És maguk? — Nem vagyunk egy véle­ményen. Egyikünk azt mondja Tamabodihoz, a másik, hogy Kálihoz csatlakozzunk. A kom- poltiak nem bírnak a tőiddel, ott kevés a kereset. A tama- bodiak jól gazdálkodnak, de az már hevesi járás. Gondbamerülten gyűrik a szót az emberek. Az időseb­bek a fiatalabbaktd várnak tanácsot, azok az öregektől a biztatást Az égen közben fur­csa figurákat rajzolnak a fel­hők. Gomolyognak, tornyosod­nak, esőt jelez a forró mozdu­latlanság. SORSÁN TÖRI fejét Kistér pusztai népe, pedig az idő már dolgozik helyettük. Az üresen hagyott házak, a gazzal benőtt udvarok figyelmeztetnek: Kis­térnek egyedül nincs jövője. A szövetkezet itt csak cégér, a ta­nya egyetlen nagyobb maszek gazdaság. Ha megérik majd a szándék, az elhatározás, egy nagy család tagjaiként, előbb- utóbb eltűnik majd a sár, a sö­tétség. Ezt azon ban a ki síén­ek nek is akarnia kell. Tenni kell róla, hogy ne legyen itt többé kétfajta világ. v Utván 5 1964. június 28., vasárnap egyéb áruk — paprika, kakaó, tea, bors, kávé, stb. — megfe­lelnek az előírt súlynak. Rosz- szabb a helyzet a malmoknál, gyáraknál. A Budapesti Tész- taárugyár készleteinél 2—6 szá­zalékos súlyhiányt állapítottak meg az ellenőrök. A Kecskemé­ti Konzervgyárból szállított 10 kilós vegyesíz súlya 9,68 kilót mutatott. A Hatvani Cukor­gyárban csomagolt 50 kilós ori- ginált kristálycukorból négy zsákot mértek le. Egy-egy zsák súlya az előírt 50,5 kiló he­lyett, csupán 49,20 — 49,50 — 49,45 kiló volt. Legnagyobb az eltérés a Karcagi Hántdó Ma­lom 50 kilós rizs zsákjainál. A négyszer ötvenkilogrammos zsák mérlegelésénél 3,40 kilós hiány mutatkozott. A hatvani malomból szállított liszt is súlyhiányos volt: a lemért tizenkét ötvenkilogrammos zsáknál 8 kilós hiányt tapasz­taltak az ellenőrök. A népi ellenőrzés és a keres­kedelmi felügyelőség megfelelő intézkedéseket hozott, a fo­gyasztók érdekvédelmének biz­tosítására, a súlycsonkítások és a rossz számolások megszünte­tésére. (márkusz) utas fiatal i Szegeden Több mint száz részvevővel rendezik meg a hagyományos sport seregszemlét. A vasutas fiatalok szellemi fejtörőjének országos döntőjét n szabadtéri színpadon rendezik meg, ahol a kisérő műsorban többek között az Állami Operaház, a Thália színház művészei, a Rajkó ze­nekar, a MÁV Szimfonikus Ze­nekar és a MÁV Művelődési Otthonok művészeti csoportjai lépnek féL A szegedi demonstráción és seregszemlén a Magyarorszá­gon tartózkodó külföldi vasutas ifjúság delegációk is részt- veszmek. (V.M.) tár! elszámolásnál az engedé­lyezett kálónak csupán hu­szonnyolc százalékát kellett igénybe venni. A Füzesabonyi Földművesszöve'tkezet körzeté­ben hat boltban végeztek el­lenőrzést, s megállapítást nyert, hogy az engedélyezett káló 40 545 forint lett volna, s ezzel szemben mindössze 3 171 forintot használtak fel. Ugyan­akkor az ellenőrzött üzletek hatvanhat százalékénál kellett különböző büntetéseket alkal­mazni a súlycsonkítások és rossz számolások miatt. A súlycsonkítást, a rossz számolást a fogyasztók megká­rosítását nem lehet, nem sza­bad a leltárhiánytól való féle­lemmel magyarázni. A meg­vizsgált üzletek összesített ada­tai szerint az engedélyezett ká­lónak csupán 42,7 százalékát használták fel az állami és a szövetkezeti üzletek. A fo­gyasztók megkárosítására tehát semmi szükség, az teljesen irv- dokolatlan. Nem beszélve ar­ról, hogy törvénytelent A gyárak is „rosszul” mérnek! Megvizsgálták a népi ellen­őrök az ipar által előre csoma­golt árukat is. A fűszer, és Tízezer vas találkozó je Június 28-án, vasárnap, a KISZ Központi Bizottsága, a Vasutasok Szakszervezeti El­nöksége és a MÁV Vezérigaz­gatóság meghívására tízezer va­sutas fiatal találkozik az Alföld fővárosában, hogy részt vegyen a tizedik orsz. vasutas ifjúsá­gi béketüntetésien, az ifjúsági kultúr és sport egyesületek demonstrációján. A budapesti, szombaithelj’i, pécsi, miskolci és debreceni vasútigazgatóságok területéről külön vonatok szál­lítják a fiatalokat Szegedre. A délelőtti program kiemelkedő része a vendéglátó város ifjúsá­gának és a vendégeknek közös békegyűlése. Gyakori a panasz: rosszul mérnek az üzletekben és töb­bet számolnak a vásárolt áru­kért. Megkárosítják a fogyasz­tókat. Ezért tartottak próbavá­sárlást a népi ellenőrök és az Állami Kereskedelmi Felügye­lőség szakemberei. Negyven­négy üzletben ellenőrizték a mérlegelést és a számolást. A próbavásárlások eredmé­nyei azt mutatják, hogy a me­gye területén nyugtalanító a fogyasztói érdekvédelem, mert a mérlegelésnél és a számolás­nál gyakran megkárosítják a vásárlókat. Súlyesonkítás — „rossz” számolás A megvizsgált negyvennégy kiskereskedelmi bolt negyven­hét százalékában követtek el súlycsonkítást. ’ A fogyasztók javára csupán, két üzletben té­vedtek. Ez is igazolja a népi ellenőrzés megállapítását: a fo­gyasztók megkárosítása tuda­tos és sorozatos. A megkárosítás mértéke vá­sárlónként átlagban egy-egy százalékot tesz ki. Ez az elté­rés csak látszólag kis értékű. Ha azonban figyelembe vesz- szük, hogy a boltok napi 100— 1000 fős vásárlói körrel ren­delkeznék, és a pontatlan mé­rések rendszeresek, úgy egy- egy leltári időszak alatt már nagyon is sok „összejön” az egy-egy százalékból. A számolásnál még rosszabb a helyzet A negyvennégy üz­let közül harmincötben szá­moltak többet, magasabb ára­kat, vagyis az üzletek hetven­kilenc százalékánál károsítot­ták meg a fogyasztókat. A pénztárosok felelőssége Az önkiszolgáló rendszerben működő tizenhét bolt közül, tizenhatban károsították meg a fogyasztóikat számolással. Ez kilencven százalékot jelent, míg a hagyományos üzletekben ez a százalék hetvenhárom. Ezek az adatok ráirányítják a figyelmet az önkiszolgáló bol­tok pénztárosainak munkájára is. Az önkiszolgáló rendszerben ugyanis megnőtt a pénztárosok anyagi felelőssége, legtöbb he­lyen boltvezető helyettesi mi­nősítést kaptak, s így nagyobb felelősséget éreznek, az esetle­ges leltárhiányért. Ez a körül­mény ad ösztönzést ahhoz, hogy többet számoljanak. Az ellenőrző mérlegelések azt is bizonyítják, hogy a bol-' tok dolgozói által előrecsoma-í golt áruféléik, cukor, rizs, liszt,* stb. nagy többsége már súly-', hiánnyal kerül a polcokra s' így eladásra is. Gyakori még a. súlyesonkítás a gyümölcsöknél,- tejtermékeknél és a töltelék húsáruiknál is. ­Megállapította a vizsgálat; azt is, hogy kifogásolható a! mérlegek beállítása, pomtatla-< nők a súlyok. • ‘ Mire való a káló ?] A súlycsonfcftásnál, vagy a; számolási „tévedéséknél” a ] boltvezetők nagyon szeretnek ai leltárhiányra hivatkozni. Fél-; nek a leltárhiánytól, úgymond; „valamit be kell hozni”, hogy; ne legyen hiány. A félelem; azonban teljesen alaptalan. A. rendelkezések ugyanis lehető-, vé teszik, hogy a csurgás, cse-, pégés s egyéb veszteség meg-] térüljön a'bolt részére. < Megvizsgálták a népi ellen-; őrök a kálófelhasználást is. A' legtöbb üzlet nem él ezzel a lehetőséggel és nem használja fel a kálót. Érdemes összefüggésbe hoz­ni a súlycsonkítást a kálóval, í mert ez is igazolja, hogy van-' nak üzletek, amelyek kálófel­használás nélkül sem károsítják meg a fogyasztókat, de ugyan­akkor előfordul az is, hogy tel­jes vagy magas kálófelhaszná-i lás mellett is találkozunk súly-', csonkítással, vagy rossz számo-< lássál. ‘ A Hatvan és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezethez tar­tozó három boltnál pl. csupán minimális számolási és mérési, eltérések voltak, holott a lel-' A próbavásárlások tapasztalatai Készül a 600 eze< köbméter vizet összegyűjtő gyöngyöspatai mesterséges tó A Zám patak eddig háborítat­lanul folydogált a gyöngyöspa­tai határban, mígnem néhány hete hatalmas gépek jelentek meg a partján és ormótlan tes­tükkel belehasítottak a völgy oldalába, hogy mély, sima ágyai készítsenek az esőzések idején lezúduló csapadéknak. A Zám patak medrét nemsokára széles, magas gáttal zárják el a több méter magas földkupacokból. Itt lesz majd a 600 ezer köbmé­ter vizet összegyűjtő gyöngyös­patai víztároló, amely teljesen gépi munkával készül él, az Északmiagyarországi Vízügyi Igazgatóság szakembereinek, munkásainak jóvoltából. A völgy máris úgy néz ki, mintha elemi erők dúlták volna fel lankáit. A leendő me­derből hatalmas Sz-100-as lánc­talpas traktorokkal vontatott „ládákban” hordják a földet a gáthoz, amelyen nagyméretű hengert vonszol egy másik lánc­talpas. A túloldalán talajegyen- getők dolgoznak és libasorban járnak a szkriperek, amelyek jó teherautónyi földet visznek tartályaikban. Néhány hete kezdtek még munkába a gépek, máris kivívták a gyöngyöspa­taiak csodálatát, akik érthető­en nagyon várják a mestersé­ges tó elkészültét, hiszen 300 holdnyi területük öntözéséhez gyűjtenek itt vizet. Ezzel je­lentős többletjövedelemre te­hetnek szert már a jövő évben, amikor 30 holdon csillog itt a víztükör s a mérőzsinór öt mé­ternél is mélyebbre süllyedhet a vízben, amelynek e gépek vetik meg kényelmes ágyát A gépmonstrumok néhány perces pihenőre megállnak és Kácsándi János szkriper vezető néhány fordulóra invitál ben­nünket, nézzük meg „milyen könnyű a gépi munka”. De elég volt bekukkantani a vezető­ülésbe, ahol 40 fokos hőség csapott meg bennünket, hogy elismeréssel szóljunk az építők munkájáról, akik éjjel-nappal járják gépeikkel a- víztároló medrét, gátját, hogy minél előbb átadhassák rendeltetésé­nek a mesterséges tavat. Az építők munkája nehéz, a gépkezelőről folyik a verejték, óriási a zaj, csörgés, csattogás és mégis rendületlenül halad­nak; növekszik a gát, mélyül a meder, pedig félszázan sem dolgoznak a három műszakban. Sietnek, mert egy jó hónap múlva már szeretnék megkez­deni a gyöngyöstarjáni mester­séges tó mélyítését, gátjának építését, ahol 400 ezer köbmé­ternyi vizet lehet „összefogni”. Szeptemberig azonban a földmunkákon, kívül még a víztároló berendezéseit és a 300 hold területet behálózó on­to ző-rendsteft Is el kell készí­teni, hogy a téli csapadékot már összegyűjthessék és jövőre a Zám-patak völgyét borító ré­tek, szántók helyén mély vizet fodrozhasson a szél, több száz­ezer köbméternyi öntözővizeit amely pénzt terem rövidesen a gyöngyöspataiaknak. Gépek vetik a víz ágyát — Nem is kell. Mi mindnyá­jan azok vagyunk. A színiben, ahol ülünk vasta­gon a morzsolt kukorica. A tamabodd .kocsis nem is állja meg szó nélkül. Kánaánnak mondja a kistelki határt. A tagság hallgat, csak a gondola­tok kavarognak. Van szövetke­zet, és még sincs. Van elnök, de a szakember nem kell. Van közös fold, de nincs gép. Van közös jószág, de kint a házak­nál. ötven forinton felül a munkaegység, de egymást éri a panasz: Nem tudnak annyit termelni, mint a maszek világ­ban. Tíz pár lóval kevesebb van, mint akkor, gépnek hírét sem látják. Az asszonyok he­tente kétszer a káli piacra hordják a túrót, a vajat, a to­jást is. Pénz van, de nincs vil­lany, út, iskola. Még postás sincs a tanyán. Aki a faluba jár, az hozza ki a leveleket, a többnapos újságot. Valaki ke­sernyésen int a kezével. — Nincs jövőjük így a kis­téri tanyásoknak... A LOVAK DOBBANÁSÁT hallom az udvarról. Nagy nyá­ri csönd, a levegő sem mozdul. — Van egy kis üzletünk — mondja Micsonai. — Tábla nincs rajta, de sör, pálinka mindig kapható. Elin­dulunk, hogy- megnézzük a boltot. Takáros kis szoba. A boltos asszony írást mutat, amely szerint napi négy óra lenne a nyitvatartási idő, de mint mondja, néha még a ti­zennégy sem elég. Havonta hét—tízezer forint a forgalom. A „tagság” a témánál marad. Az udvaron a boltosasszony is a falu felé mutat: — Tessék, nézze csak! Ott megy a villamos vezeték. A Micsonai András vezetőségi tag rágyújt — Nyolc tehén van a kö­zösben, meg tíz anyakoca. Azonkívül az apró malacféle, a borjak. (A teheneket mosta­nában vetette a járás.) Mit építettek négy esztendő alatt? — Semmit — Egy zsupfedeles sertés kutricát, — helyesbítenék töb­ben. Milyen gépük van? ■ — Semmilyen! Hat pár ló, meg egy motor, ami a darálót hajtja. Ennyi az egész. A ma­szek világiban tizenhat pár Jó- fogat volt a tanyán. Az őszülő Kapás János fel­emeli szavát — Itt követtük ét kérem a hibát . Amikor megalakultunk kínálta a járás a pénzt a hi­téit a gépet Nem kellett. Most már ők nem adják... Megful­ladunk a saját zsírunkban. Mit ér a szövetkezet gépek, épüle­tek nélkül? Csend lesz megint. Az arcok­ra ráncokat húz a gond. Ül a tizenegy ember és hallgat Mór István, Tóth Tivadar meg a többiek maguk elé néznek. — Nem élet ez így, kérem. Dolgozunk, félig maszekoknak tartanak bennünket, és bélera- •gadunk a sárba, a sötétségbe. Üt kellene, villany, hogy tele­víziót mosógépet vethessenek az asszonyok. AZ AMBITUS előtt a lugas hűs árnyékot ad. A tenyérnyi szőlőlevélek, érdekesen szűrik át a napot. ■ — Itt tartjuk a közgyűlést is a ház előtt. — Maguknál nem nehéz. Nevetnek. — Van-e agronómus? — Tessék! Ez is megteszi szék helyett. A tanyából messzire látni. Tornyok, aszfaltos utak, vil­lanyoszlopok csillognak a fényben, pedig ezekből egy sincs itt a tanyán. Se út, se villany, se torony. Az öt isko­lásgyerek is gyalog jár Tarna- bodra a gyepen keresztül. Kis­tér Kompolthoz tartozik, de oda csak ritkán járnak. — Károlyi cselédei voltunk. 1940-ben földet osztott az ura­ság. Tíz-tíz holdat kaptunk, azzal kezdtük még itt az éle­tet. Kapás János deresedő halán­tékán gyöngyöket ver az iz­zadtság. Ö volt az, aki a leg­elsők között kapott Károlyitól földet, ő az, aki a legelsők kö­zött vette észre, hol követték most el a hibát. FIGYELEM az arcokat. Tiszta, értelmes tekintet néz rám a tizenegy szempárból. A tanyasi ember nyílt szívű, őszinte. — Mennyit osztottak? — Hatvanegyben alakultunk 290 hold szántóval. Akkor már negyvenkét forint volt munka­egységenként, most ötvenkettő­nél tartunk. — Mi itt a fő jövedelem? — A jószág.ötvenegy szarvas- marha van a háztájiban, kö­zötte huszonöt tehén. Hu­szonöt anyakoca, százötven malacféle, százszámra házan­ként a tyúk. Minden háznál négy-öt számos állat. — És a szövetkezetben? Ketten-hárman összenéznék. 4 A KÖVES ŰTNAK vége. In­nen már csak jó sorsa vezeti - tovább az embert. A tegnapi 'eső után tócsákban áll a víz a 4 földeken és nincs sofőr, aki ? vállalná most a 3 kilométeres > utat. » Szűkülő búzák, haragoszöld ^kukoricák között dagasztják a > sarat a lovak. A kocsis hunyo- i rogva mutat ostorával a távoli 1 piros cserepek félé. ’ — Az ott Kistér. 16 ház az ; egész. 4 Nézem a határt. Balról a tar. V nabodiaké a búza, jobbról a kis­bérieké. Egy út, egyetlen dűlő- íút a határ. A kocsis hátrafelé 4 fordul és kétfelé suhint 4 — Ez a hevesi, ez már a fü- zesabonyi járás... 4 Néhány nap alatt szinte cso­rdát csinált az eső. A kukori­cákból már alig látszik ki az ember, a rétek is bő termést ígérnek. A tanya előtt kétágú vén fűzfa, eleven útjelző a t széles alföldön. Egyetlen utca ?a tizenhat ház. A szövetkezeti i iroda egyik a tizenhat közül. 5 A lovak megállnak az ámbi- tus előtt. A kocsi-kerekére te­nyérnyi sárkoszorú ragadt az úton. Az elnököt keresem, de a tagságot találom. Az elnök r bement a járáshoz, a tagság »együtt van a színben. Kukori­cát morzsolnak mind a tizen­> egyen. Kezetfogok a tagsággal. Valaki azt mondja: ne hara­. gudion, de az elnök elvitte az : iroda kulcsot. Egy csontos ar­cú tanyasi félredönt egy kuko- 1 ricás zsákot, inge ujjával törli tie róla a port,

Next

/
Thumbnails
Contents