Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-28 / 150. szám
Egy fiatal lány panaszkodott: (■»Borzasztóan unalmas a falu. Innen minden lány elmegy Pestre, vagy más városba. A barátnőm is fölment, s most mosogatólány egy nagy vendéglőben. Kilencszáz forintot keres. És olyan szépeket ír, hogy én mindig sírok, amikor olvasom, mert engem nem enged el édesanyám.,. Hogy miről ír? Hát a Vidám Parkról, hogy az milyen szép, meg a kirakatokról...” Megdöbbentett, hogy milyen széppé varázsolódik benne a talmi csillogás, mennyire nem tudja, mit jelent kilencszáz forintos albérlőnek lenni, öltözködni. Rossz közmondásnak tartom, azt, hogy „Pest — feketére fest.” Most mégsem tudok szabadulni attól, amit ezzel a kislánnyal kapcsolatban a mondat felidéz. Nem Pest, nem a nagy város „fest feketére”, hanem az a naivitás, amely sok falusi lánynak egyetlen poggyásza, amikor a városnak veszi útját. Az utóbbi hónapokban több olyan bírósági tárgyalást hallgattam végig, amelyen faluról felkerült lányok kisiklásaival foglalkoznak. A vádpontok: lopás, közveszélyes munkakerülés, üzletszerű titkos kéjel- gés, tiltott visszatérés. Egy fiatal lány állt a bíróság előtt. Nemrég múlt tizennyolc éves. Egy esztendeje került a gyárba. S az albérlet a fizetése egyharmadát vitte el. Társnői pesti lányok, akiknek nem kellett fizetniük a lakásért. Volt, aki egész keresetét magára költötte, mert ha utolsó forintja is elfogyott, még jóllakhatott édesanyja főztjéből. A vidékről felkerült lányka pedig szeretett volna lépést tartani a társnőivel az öltözködésben. Egyszerre akart tetőtől-talpig elegáns lenni, s amint megkapta fizetését, máris elköltötte valami tetszetős ruhadarabra. De az eleganciához egy szoknya kevés. A következő fizetés java pulóverre ment, aztán cipő is kéllett a régi helyett, miközben élnyűtte a hazulról hozott retikült, és megfakult az agyonhordott kis táncruha is. Eleinte kisebb kölcsönökkel foltozgatta megtépázott pénzügyi helyzetét. Haza nem írhatott, hiszen dolgozó nő, mit is mondanának ottKÖNYVEK... ILLÚZIÓ ÉS VALOSAG A bukott diák nyara hon? Eddig mindig arról számolt be, hogy minden szép, nagyszerű Pesten, jól keres, ne aggódjanak. A hurok viszont szorult,-a kölcsönök visszafizetésével nem lehetett sokáig várni. Az öltözőszekrényeket nem mindenki zárta be. Általában megbíztak a másikban, s úgy alakult a szokás, hogy a lányok nem is vittek munkába nagyobb értéket magukkal. Ki gondolt volna arra, hogy valaki hozzányúlhat a retikülben, kabátasebben hagyott pénztárcához? Akinek hiányzott tíz-húsz forintja, az nem is volt biztos abban, hogy annyival többet vett-e magához, amikor munkába indult. A lány figyélt, minden öltözködésnél összeszorult a torka, reszketett, hogy rájönnek a lopásra, aztán csodálkozni kezdett, s megnyugodott. Milyen egyszerű minden, gondolta, és sajnálta, hogy nem előbb jutott eszébe a lopás... Csak arra a törvényszerűségre nem gondolt, hogy egyszer minden kiderül, s a vádlottak padján kell vallania. Egy másik eset — ez is meglehetősen sűrűn szerepel a tárgyalótermeikben. A szülőktől távol azt hiszik minden titokban maradhat. Így gondolkozott ez a kislány is, aki egyszer kimaradt egy kédves társasággal. A fiúk vidámak, „jópofák” voltak, mások, mint otthon, nem sajnálták a pénzt a szórakozásra. És ml van abban, hogy neki udvarolnak, s ő megiszik egy kis konyakot? Végtére felnőtt már, önálló kereső. Aztán úgy sem tudja meg senki. Csak arra nem gondolt, hogy az ártatlan kiruccanásnak a hajnali záróra vet véget, másnap nem tud munkába menni, mert szédül, émelyeg a gyomra. A társaság tanácsára otthon maradt. Első alkalommal nem is volt semmi következménye a könnyelműségnek, így legközelebb már kevesebb aggályoskodással ment szórakozni. Az igazolatlan mulasztások pedig szaporodtak, míg végre elbocsátották. Sebaj, a jópajtások segítenek! És magához fogadta az udvarló. Boldogan éltek, amíg csak meg nem unta a fiú, és közölte vele: elég volt, költözzön el tőle. De az albérlet már nem volt Régi, és tegyük hozzá rossz szülői szokás, ha a gyermek év végén megbukott, elhangzik a fenyegetés: ha nem tanultad meg az iskolaidő alatt, majd megtanulod a nyáron. Nincs kirándulás, úszás, játék! Tanulsz! És a fenyegetést be is tartják. A gyermek, ott görnyed egész nap a könyv fölött, s miután tilos neki minden, ami szép és jó a vakációban, természetesen mindenütt jár az esze csak a tanulni valón nem. A szülők pedig ősszel nem győznék csodálkozni azon, hiába görnyedt egész nyáron a könyv felett a gyerek, alig- aldg sikerült a javító vizsga. Bizony az ilyen módszer, nem hozza meg a kívánt eredményt, de ez érthető is. Bármilyen gyengén tanult évköziben a gyermek, szervezetének szüksége van arra a kéthónapos kikapcsolódásra, amit a nyári szünet jelent. Ne vegyük hát él teljesen ezt a pihenőt a bukott diáktól sem. Immár két hete, hogy hazavitték a rossz 'bizonyítványt. Kiheverte a szülő is, a gyermek is a csalódást, amelyet mind a ketten egy kicsit önmaguknak köszönhettek, s itt az ideje, hogy alapos beosztással, tanulást és pihenést egyaránt figyelembe véve, Kellő ellenőrzés mellett hozzálásson a gyerek, az évközi mulasztások pótlásához. Képességeitől, korától és attól függően, hogy egy* vagy két tantárgyból készül javítóvizsgára a gyermek, határozzuk meg, hogy napi 1—3 órát töltsön a tankönyvek mellett. A többi időt pedig használja fél éppenúgy,. mint társai, akik „szerencsésebben” végezték az iskolai évet. Napi három óra tanulás, még a középiskolás diáknak is elegendő a javítóvizsgára való sikeres felkészüléshez, s ez alatt az idő alatt elérhetjük, hogy a gyermek figyelme teljes összpontosításával tanuljon. Ezen túl pedig segítsen a gyermek a háztartásiban, sportoljon, olvasson, játsszon. Ha jó időbeosztással, kellő felügyelet alatt készül fel a gyermek, nem okozhat csalódást a javítóvizsga eredménye. A nyári pihenés alatt azonban ne csak a bukott diák vegye elő könyveit, nem árt az a gyengébb, de a jobb tanulóknak sem, ha különösen a szünet második félében belélapoz- gatva a tankönyvekbe felelevenítik a tanultakat, s készülnek egy kicsit a jövő tanévre. — Merre van a tanácsháza? — szántottunk meg a múltkor egy olvasgató fiatal kislányt valamelyik községiben. A kislány ott ült a kiskertjükben, a szépen bontakozó virágágyak partján, s szemmel láthatóan igen érdékélte a vaskos könyv, melyet a kezében tartott. Kérdésünkre azzal felállt, gondosan behajtotta az egyik lap sarkát, aztán kijött a kapuhoz és mutatta, merre menjünk. S mert az embereket arról is meg lehet ismerni, hogy mit olvasnák, sietve megnéztem a könyv címét: Móra Ferenc egyik híres, s szép regénye volt. — Tetszik? — kérdeztem a lánykát Elpirult s úgy féléit: — Nagyon. — És hozzátette még: Szeretem a könyveket Ezt is a könyvtárból hoztam... Nem akartam kedvét rontani azzal, hogy megkérdezzem: — Hát akkor, miért hajtottad be a lap csücskét? Mert mi volna, ha mindönki minden lapot behajtogatna? Mi volna, ha azzal a jelszóval tízóraiznánk a könyvön, hogy — Nem az enyém... Úgyis könyvtári... Vagy pedig azt cselekednénk, aminek tanúja voltam a múltkor. Egy diák affkalmasdnt az iskolai dolgozathoz anyagot forrást keresett a könyvtárban. S talán mert nem volt ideje kijegyezni, amire szüksége volt de lehet hogy lustaságból, — óvatlan pillanatban kitépett vagy három lapot • könyvből. Ilyen és ehhez hasonló „vandalizmus” miatt sok olvasó éppen a regény legizgalmasabb részét nem találja a könyvben. Lehetséges, hogy a könyvron- gáló legközelebb ugyanúgy bosszankodik majd, mikor ő kap hiányos könyvet a könyvtárból? „Ha ma nekem, holnap neked!” Hanem azért ez mégsem lehet jelszó. S főképpen nem lehet szótlanul tudomásul venni. Következnek a derűs, nyári vasárnapok a diákok vakációja, mikor elviszik a könyvet a strandra, kirándulásra, stb. Helyes. Pompás szórakozás a jó olvasmány. De ne bánjunk gondatlanul a kedves baráttal, a könyvvel. Gondafjunk arra, hogy némelyik kötetre hetekig várnak a könyvtárakban, mert mindig „kézben van”. Amikor visszaadjuk, ne rontsuk mások örömét a beszennyezett olvasnivalóval. Ma már nagyon sok mindent lehet kölcsön kapni. Háztartási gépeket, báli ruhát, vagy kiránduláshoz sátrat. Nos, ha azon hibát talál a kölcsönző, irgalmatlanul megfizetteti a kárt A könyvön nem mindig lehet azonnal észrevenni a kártevést De bosszantunk vele másokat — az pedig nem méltó a könyv barátaihoz... Sz. I. Nyári kozmetika Varrjunk otthon ?rv~ Minden évszaknak sajátos kozmetikai problémái vannak. Nyáron a napsütés a döntő tényező, ezzel kapcsolatos az évszak kozmetikai problémája is. A napozás nemcsak divat kérdése, hanem elsősorban egészségügyi szempontból jelentős. A bőr felszínét érő napfény megjavítja az egész szervezet anyagcseréjét, sok betegséggel szemben növeli a szervezet ellenállását, fokozza a munkaképességet, és a nap ultraibolya sugarainak hatására a bőrfesték megszaporodik, a bőr lebamuL De nem mindenkinek tesz jót a napozás, Szőkék, vörös hajúak, világos bőrűek és vérszegények osszul tűrik a napozást: főfá- ■st, kimerültséget, ingerlémerfti a szervezetet Hogyan napozzunk? A napozást mindig a testfelület megtisztításával és alapos ledca* zseléssel kell megkezdeni, es hathatóan elősegíti a fény bőav behatolását. A napozás befejeztél pedig minden alkalommal kövesse a bőr lezuhanyo- zása, vagy lemosása hűvös vízzel: meg kell tisztítani a bőrt a rárakódott verejtéktől, portól, homoktól. A rendszere* napozás az első alkalommal fél óránál tovább ne tartson, a további alkalmakkor fokozatosan növelhető a napozás időtartama. Ajánlatos a napozást napközben többször megszakítani és árnyékban való pihenéssel felváltani. Ezzel elkerülhető a test túlságos felmelegedése. Szeplőkre hajlamosak már Kockás ingruha L7 W. liiiW’tfMkitf ' Némi fáradsággal, s egy kis ügyességgel, otthon is elkészülhet a nagylány ruhája, kockás anyagból, igen mutatós 70 cm szélességű anyagból, 2 méter 60 centi kell hozzá. 1. A ruha eleje 2. a ruha háta 3. eleje hólpánt 4. zsebpánt 5. öv 6. gallér A ruha díszítése a ferde kockás hói és zsebpánt. A szabásmintát a méretnek megfelelően nagyítsuk, úgy, hogy a minta papírját arányosan kikockázzuk előbb. Lacinak és Tominak játszópajtást hozott apuka. Aranyos kis fekete kutyuskát. Sok boldog órát szerzett a kis állat a gyerekeknek. Tomikát még járni is megtanította. Bundájába kapaszkodva tette meg első lépéseit. A kert végében folydo- gált a kis Duna. Anyuka megtiltotta csemetéinek, hogy a kertkapun kimerészkedjenek. A gyerekek nőttek, növekedtek, sok boldog órát töltöttek a homokos parton. — Pajtással hancúrozva. Felnőtt nélkül tilos volt a fürdés, csak anyukával, vagy apukával mehettek ki a vízre. Egyszer aztán Tomika gondolt egyet és átbújt a kerítés alatt. Pajtás, a hűséges állat, utána lopózott. A kisgyerek kavicsokat dobált a vízbe. A part néptelen volt, csak messze egy öreg bácsi halászgatott. Tomika gondolt egyet és vetkőzni kezdett. Csatornát ásott és vizet eresztett bele, aztán gátat épített és egész kis vízi- erőmű nőtt ki ügyes keze alól. A nap melegen sütött, és iz- zadságcseppek gyöngyöztek a kisfiú homlokán. Előbb csak a lábát áztatta meg a hús vízben, aztán mindig beljebb merészkedett. A kutya belekapaszkodott nadrágjába és a part felé kezdte húzni, mintha mondta volna, ne menj beljebb, veszélyes a folyó ilyen kisfiúnak. Tomi a kutyust szembefröcskölte és nevetve úszott Pajtás előtt egyre beljebb. A kis kutya vissza-visszapillantott a part felé, ami egyre távolodott. Tomi jó úszó volt, de váratlanul hínárba keveredett a lába. A kis kutya kiúszott a partra, megrázta magast, aztán vonítva szaladgált le, s fel, majd hirtelen átbújt a kerítés alatt és szűkölve rohant a házba. Apuka éjszakás volt, aludt. Pajtás ugatott, ahogy a torkán kifért és rángatta apukáról a takarót, amíg felébredt. Aztán a pizsamanadrágba kapaszkodott és húzni kezdte kifelé. Mit érezhet ez a kutya, gondolta apuka, bizonyosan veszélyt szimatol. Szaladt a kutyus a kertkapuhoz és azt kaparászta keservesen vonítva. Tominak már alig vált ereje fönntartani magát, édesapja idejében érkezett. Pajtás boldogan ugrálta körül a reszkető kisfiút, és 'farkcsóválva szaladgált körbe-körbe. Elgondolni is borzasztó, mi történt volna, ha Pajtás, a hűséges kis állat nem értesíti édesapját idejében. Remélem gyerekek ti szót- fogadtok szüléiteknek? Szabó Margit snységet vált ki náluk. Ma- ;as vémyomású, asztmás, pajzsmdrigy megbetegedéses, tüdőbajos, cukor- vagy szívbeteg egyéneknél is ártalmas lehet a napozás, az állapot rosz- szabbodását okozhatja — erre vonatkozóan a kezelőorvos tanácsát okvetlen ki kell kérni. Ideges, gyenge gyermekre is gyakran rossz hatással van a napozás. A napozást ajánlatos lehetőleg a reggeli órákban elkezdeni. A forró, déli napszakot árnyékban kell eltölteni, mert a déli erős napsütést még a legedzettebb bőr sem tűri él sokáig gyulladás veszélye nélkül, és a nagy meleg túlságosan kikora tavasszal kezdjék meg a fényvédőkrém rendszeres nappali használatát Ha nem is nyújtanak ezek teljes védelmet a szeplők ellen, de megakadályozzák a sötét szeplők kifejlődését. És milyen legyen a nyári kikészítés. A lehető legegyszerűbb. A napbama arcszin, sportodta edzettséget, egészséget, fiatalságot fejez ki, kár lenne ezt arcrúzs használatával lerontani. Arcrúzst még télen is alig kell használni, a szájrúzs színek pedig iparkodnak a normális ajakszínt kihangsúlyozni. Ilyenkor az arc szépségét a természetesség adja. Tanácsok ... A citromlé kiveszi a foltokat a fehér szövetből. Facsarjuk rá a citrom levét a foltra, s ne nyúljunk a szövethez, amig a folt teljesen el nem tűnik. Ezután ecetes vízben öblítsük ki a szövetet. ... Az állott főzővaj kellemetlen avas szagát elveszi néhány szelet sárgarépa ... hintsük be forrón a tej békása, vagy tejberizs tetejét porcukorral, nem keményedik meg. ... Ha a sülő hús mellé a sütőbe egy edénybe vizet teszünk, az megakadályozza párolgásával, hogy a hús teljesein kiszáradjon. ... A gyapjú holmit elrakhatjuk újságpapír közé hajtogatva is. Nagykabátoknál ajánlatos a zsebele be dohányt rakni. Így is védekezhetünk a mo- lyosodás ellen. ... Az étel vitamin tartalmát növelhetjük egy-két. kiskanál- nyi Pritamin adagolásával. A Pritamint a kész ételbe keverjük bele, s ne forraljuk, mert azzal elpusztul a vitamin. meg, bejelentett lakás nélkül pedig nem vették fel egyik üzembe sem. De nem is nagyon fűlt a foga többé a munkához, lám, anélkül is lehet élni, legfeljebb másik férfival. Csak be kell ülni vala- melyik zenés szórakozóhelyre, magányos férfi mindig akad... Csakhogy a rendőrség előtt nem marad titokban az ilyesmi. Egy razzia alkalmával kiderült, hogy sem bejelentett lakása, sem munkahelye nincs. Ott találta magát a bírósági emelvény előtt. A vád: közveszélyes munkakerülés és üzletszerű titkos kéje] gés. A büntetés legenyhébb fajtája, ha kitiltják a városból. Hazamenni? Mit szólnának otthon? Csak látogatóba ugrik vissza a faluba, aztán titokban visszatér. A rendőrség azonban már ismeri, hamar megtalálja, s ezért már börtön jár. És ha kijön? Kezdődik minden elölről. Sem akaratereje, sem bátorsága nincs ahhoz, hogy szakítson a múlttal, visszavonuljon a munkás élethez. Ha kijön a börtönből, lakás és állás nélkül, csak az éppen szabadlábon lévő cimborákra számíthat.;. ★ Még most is hallom, amint a mesébeillő Vidám Parkról beszél az a kislány. Előttiem van annak a gyanútlan anyának az arca, aki arról beszélt, hogy lányát elengedi a városba. És azt sem tudta, hol, milyen munkát kap, lesz-e szállása, be tudja-e osztani a pénzét, elég érett-e már ahhoz, hogy tizenhatéves fejjel megálljon a lábán. Egy érett lány számára nem útvesztő a város, de az alig felserdült, a jó és rossz benyomásokra még túlságosan fogékony fiatalnak sok csapdát állít az ellenőrzés, a szülői törődés hiánya. Mennyivel könnyebb lenne egy tapasztalatlan fiatal dolga a városban, ha a szülők nem vaktában bocsátanak útnak, hanem körülnéznének előbb, milyen környezetben él majd gyermekük. S az üzemi KISZ- bizottságok, a nőmozgalom is felelősséggel állna mögé, hogy a becsületes munka értékére ne a börtönben döbbenjen rá. Szemes Piroska PAJTÁS
