Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-28 / 150. szám
Már háromezer éve lakott hely volt a VÁRHEGY A régészet manapság is romantikus tudományágak közé tartozik. Amióta a zseniális laikus, Schliemann Henrik megásta Tróját és vállalkozása világraszóló eredményeket holott napvilágra, a történelem, a múlt iránt érdeklődőkben vibrál a képzelet keresőmágnese: itt vagy ott felkutatni a múltat, belebarangolni az elmúlt évezredekbe, tetten érni azokat, akik sorsukkal a tájat benépesítették. Az egri Bükk nyugodt hegyvonulatából emelkedik ki ket- ;ős kúpjával a Várhegy. Már a múlt században feljegyezték a szájhagyományt, hogy „itt valaminek kellett lennie” a „vár” elnevezés miatt. Az ötvenes évek végén dr. Chikán Zoltán, e táj szerelmese és ismerője „megpiszkálta” a Várhegy tetejét és várakozásának megfelelően diadallal vette tudomásul társaival, — dr Ambrus Adriennel és Bodnár István tanárral együtt), — hogy egy határozott vonalú erődítmény- rendszer délnyugati bástyájára bukkant. Az amatőr-régész nem hagyta a kutatás eredményét kárbavesznd: térképezett, újra kutatott, írt a Tudományos Akadémiának. S dr, Chikán, a jogász nagy szolgálatot tett a bükki kultúra régész- kutatóinak: kezükre játszotta azt az érdekes és gazdag lelettárat, amely e vidék történelmének megismeréséhez újabb kiegészítésül szolgál. Az ásatásokat a Magyar Tudományos Akadémia 1962-ben indította meg. Az idei feltárási munkát a napokban fejezték be. Az ásatásók vezetője, dr. Párduc Mihály professzor munkaközben két alkalommal is bemutatta nekünk . a földből kibontakozó egykori várat, és helyszíni szemlénk alkalmával lépésről lépésre, rögről-rögre kalauzolt bennünket. — Ez itt a nyugati részt lezáró fal, csaknem két méter vastag és nem egy helyen három méter magas. Ezt az erődítést az Árpád-korban emelhették, közelebbről a XIII. század táján. Erről tanúskodnak azok a cserepek is, amelyeket a kőművesek a falakba beépítettek, — mondotta Párduc Mihály professzor. A mesterien megépített falak tövéből kitűnő kilátás nyílik a Felsőtár- kányt magábazáró völgyre nyugat felé, míg a keleti oldalon Sfkfőkút, Noszvaj irányában lehet ellátni* hogy a hirtelen bekövetkezett pusztulás után is tovább folyt az élet a Várhegyen. A régészek ma még nem tudják megAmi még rejt Az edcßgi kutatások egyik legjelentősebb pontján érintették a kétcsúcsú Várhegyet, amelyet 800 méter hosszú, itt- ott teljesen 'épségben megmaradt, vastag fal ölel körül. A leletek most kerülnek régészeti vizsgálás alá és megváltják majd önmagukat és a kort, amelyben szerepeltek. Rejtély egyelőre az, hol jártak fel és alá az erődítményhez? A felsőtárkányi völgyre nyíló mélyedés sejteti a nyílást, ahol a főkapu lehetett. Az sem megválaszolt kérdés, honnan kapták az erődítés lakói' az ivóvizet, mert a Várhegy csúcsain, vagy a csúcsok közelében ma nincs forrás. Nem valószínű, hogy a völgyből hordták volna a vizet, félóra járásnyi távolságról. Akadnak üregek, amelyek földalatti járatokat, vagy betö- mődött .kutakat takarhatnak. Kérdés az is, hogy a délnyugati megerősített részen mimondani, hogy az elpusztult telep lakód tértek-e vissza, vagy a pusztítók vették birtokukba a környéket uraló erődítést. ély és kérdés ért helyezkedtek el a házak elég szorosan és párhuzamosan a földhányás mentén? Hány további házat lehet még feltárni? Mlyen népek húzódtak itt meg védve magukat ég a völgyeket a meg-megújuló támadásoktól? Az erődítés területét ma még kilencven százalékban hatalmas szálfák, bokrok és meglehetősen vastag földréteg takarja. A Magyar Tudományos Akadémia és más szervek áldozatkészsége már eddig is érdekes anyagot tárt fel a Várhegyen. A munka nagy része azonban még hátra van. Szívós akarással fel lehet deríteni a bükki történelem egy sajátos részét. Még akkor is, ha kápráztató építészeti vagy tudományos felfedezéseket nem is hoz ez a munka. Ki tudja? Az ásatások mindig szerény reményekkel indulnak. Farkas András Két méter mélyen 3000 év A kutató-árkok mintegy két méter mélyen szelték át az egykori települést A legfelső 70—85 centiméteres vastag réteg vöröses-barna, néhol szür- késbama anyagában egy fészerszerű épület meszes alapzata húzódott meg, műheijt felszereléshez tartozó vas-szerszámokkal: harapófogó, véső, fúró, vaskulcsok és rúd vasalások kerültek elő egy IV. Béla által veretett 1244-ből származó ezüst-dénárral együtt A második, 40—60 cm vastagságú fekete-réteg ugyancsak koravaskori eredetű és arról vallott hogy ezt a települést huzamosabb időn keresztül használták. Két méter mélységben találták meg a kutatók a neoli- tíkuim, az újkőkorszak, vagy más néven a csiszol t-kökor- szak emberének nyomait Ezen a szinten kaptaformájú kőtáblán kívül a bükki kultúra jellegzetes díszítésű, finom meg- munkásólú edénycsereped is előkerültek. Az egyik kutató árok mélyén, a földsánc alatt két méterre egy tűzhely faszénmaradványait fedezték fel a kutatók és a faszénmaradványok közelében neolitikus1 edénytöredékekre bukkantak. A leggazdagabb leletanyagot a koravaskori réteg szolgáltatta. A kutatók gondos munkája eredményeképpen öt, vagy hat téglalap alakú ház alapjait, az alapok nyomait találd ták meg. Nagyon valószínű* hogy a házak leégése egyszerre, hirtelen támadás miatt következett be. Az egykori katasztrófa, a mai régész számára külön szerencse, mert a sövényfalú házak megégett agyagrésze határozottan mutatja a házak nyomait és arról is vall, mikor történt a pusztulás. Érdekes, hogy az egykori lakók minden feltárt házban az edényeket az épület északkeleti sarkában tartották: a régészek egy csomóban ott találták meg az összetört edények cserepeit. Mindössze egyetlen ép edény került napvilágra a sok korabeli használati tárgy mellett A második és negyedik házban két-két tűzhelyet is használtak a Várhegy lalkói, edényekkel és, tűzdkutyákkaL A leletek azt bizonyítják, í cJqaz Leiket ez ? A „Világesemények dióhéjban” című folyóiratban olvastuk Chile-ről (6. sz. 4. old.), hőgy az ország sajátos fejlődésében „alkalmasint nagy szerepe van Chile földrajzi fekvésének”. Aztán megtudjuk, hogy Chile a délamerikai kontinens „keleti peremén” húzódik, nyugati oldalán a fenséges Andok hegy vonulata”, „Keleten a Csendes-óceán végtelen víztömege” zárja el a külső világtól. Ezideig úgy tudtuk, hogy Chile Dél-Amerika nyugati oldalán van és tőle nyugatra a Csendes-óceán, ügy emlékeztünk, hogy a fenséges Andok sem változtatta meg a helyét még a nagy chilei földrengés után sem. De már-már kételkedtünk, hátha mégis... Csak a 14. oldalon nyugodtunk meg, ahol a Chiléről rajzolt térképen láttuk, hogy mégiscsak jól emlékeztünk... Most a Népújság következik. (VI. 21.) Örömmel olvastuk: „Érdekes eljárás a műtét utáni embóliák elkerülésére. Amerikai sebészek... új eljárást dolgoztak ki, amellyel meg lehet akadályozni a műtét utámi embóliákat. „Az eljárást...” eddig 24 betegnél alkalmazták, akiknél veszedelmes műtét utáni embóliák keletkeztek.” Ekkor elszomorodtunk, mert ezek szerint kár volt kitalálni az eljárást, ha mégis keletkeztek embóliák a műtét után. (Vagy csak keletkezhettek volna az eljárás alkalmazása ' nélkül?) (VI. 23.) „Fehér könyv Trettner haláláról. A Német Demokratikus Köztársaságban... fehér könyvet adtak ki Trettner tábornoknak . i. háborús bűntetteiről.” Miért vártak a fehérkönyv kiadásával Trettner tábornok hala- ! Iáiig? (Vagy mégsem halt meg? Mert a szöveg többi ré- l széből megtudjuk, hogy Trettner a nyugatnémet Bundes- í wehr főfelügyelője jelenleg is.) 2 (Dr. Szemes) Hamarosan üzembe helyezik Egerben az almagyardombi 2000 köbméteres víztárolót NYÁRI JÓBARÁT (Foto: Kiss Béla) Eger ivóvíz problémájának megoldásával már évek óta foglalkoznak az illetékesek. A közeljövőben jelentős esemény zajlik le Egerben: két zónára •választják a város vízellátását Pavelka Józseftől, az ÉM Ütés Vasútépítő Vállalat mérnökétől megtudjuk, hogy az egyik zónát a hajdúhegyi 600 köbméteres, a másik zónát pedig az újonnan készült almagyardom- bá víztároló szolgálja ki, amely 2000 köbméter űrtartalmú! A mintegy 9 millió forintos beruházással elkészült a Petőfi téren egy hatalmas földbe süly- lyeszitett tolózárakna. Beszerelték az új szívó-nyomó szivaty- tyúkat is, amelyek egyike 65 liter ivóvizet nyom fel percenként a hajdúhegyi víztároló 75 méter magasságába, a másik pedig az 55 méter magasan fekvő almagyari tárolóba juttat percenként 110 litert. | A nagy beruházás két űtemI ben készül. Az első már május 31-én átadásra is került, a második pedig az év végére lesz kész. Július 20-án megtörténhet az eddig egységes hllízo.t kettéválasztása a két zónára. A nagy beruházás során 306 milliméter átmérőjű vezeték épült a Klapka utcában is, mintegy 2 km. hosszú nyomó- hálózat készül a hajdúhegyi tároló körzetében, amely az új fogyasztók szükségletéi) lesz hivatva szolgálni. A kétzónás rendszer keretében az éjjeli minimális víz- fogyasztás révén lehetővé válik, hogy a két hegyen lévő 2600 köbméter űrtartalmú víztároló megteljék és napközben* a nagy fogyasztás időszakában táplálják a fogyasztók csapjait A fejlődés mindenképpen érezhető lesz, hiszen az eddigi csekély 600 köbméterrel szemben négy és félszer annyi, 2600 köbméter víz tárolódik majd a rezervoárokbain. (S. U MUKÁT&R (13) — Helyeslem az elhatározását — bólintott növekvő szimpátiával az öreg. — Az én Mukim is tacskó. Hozzá foghatót nem talál az egész kerületben. Szívesen megmutatom... Itt lakom a Kokilla utcában, Ha kedve tartja, kísérjen el. Egy ugrás az egész... Egyébként, ha megengedi, Hókai Felicián vagyok. — örvendtek, Ditró Géza — szorította meg a feléje nyújtott kezet a nyomozó. — Most éppen' ráérek, köszönettel elfogadom a meghívást. Irtó kíváncsi vagyok rá. És ha majd segítene alkalomadtán az enyém kiválasztásában is ... Szinte végszóra ért a villamos a Lánchídhoz. Leszálltak, átmentek a. hídfő alatti kis alagúton, és élénk beszélgetés közben gyorsan eljutottak az öreg nyugdíjas otthonához. Már a folyosóra kihállatszott Muki vidám csáholása, mert felismerte gazdája lépteit. Az kinyitotta az előszobaajtót, előre sietett, és felgyújtotta a villanyt, a konyhában is. — Hát ez volna az a bizonyos tacskó — mutatott leplezetlen büszkeséggel a szoba kümipmis 7 1964. június 28., vasárnap szöbén szapora farkcsóválással jelentkező kutyára. Ditró lehajolt, és szerető- gyengéden simogatta végig Muki bársonyos nyakát. — És ez? — intett a nyitott ajtón át jól kivehető, vaslábazaton álló furcsa készülék felé. — Ez pedig ugyebár az a bizonyos Mukátor? TIZENÖTÖDIK FEJEZET Veréb — munkában Félelmetes volt, amint koszos pufajkában, lopott szerszámosládával ormótlan bakancsai között ott ült Veréb, az alkony sűrűsödő sötétjében, a játszótér egyik padján, és szűk homlokát ráncolva, ismételgette magában a leckéjét: — Felmegyek. Becsengetek. Várok, ö kérdi: Ki az? Mondom: Házkezelöségtől a vízvezetélcszerelő. Ö kérdi: Minek? Mondom: Alsó lakó mennyezete átázott. Ö beenged, és akkor már szabad kezem lesz... Na, mégegyszer... Felmegyek. Becsengetek. Várok. Kérdi: Ki az? Én erre azt mondom, hogy a vízvezeték- szerelő. A házkezelöségtől... Rohadt meló, ahol ennyit kell az embernek pofázni... Ö megkérdezi: Miért? Én mondom ... Hirtelen abbahagyta a memorizálást, mert élénk beszélgetésbe merülten két férfi vágott át a parton. Hopp, az öregebbre pontosan ráillik az ügyvéd úrtól kapott személyleírás. Alacsony, sovány, ko- •pott felöltője van, bottal jár, nem hord kalapot. Ha a Kokilla utcába fordulnak be, aklcor biztosan ez lesz a páciencs. Nehézkesen felkászálódott, átvetette a fején a szerszámos láda gurtniját és utánuk lódult. Akkor ért a sarokhoz, amikor azok ketten éppen beléptek az egyUc épület kapuján. Veréb megtorpant, tanácstalanul meredt maga elé... Ketten vannak ...Az ügyvéd úr azt mondta, a vén pacák egyedül lakik... Most mit tegyen? Lerakta a földre a ládáját. Ráült. Innen szemmel tarthatja a ház bejáratát. Megvárja, amíg az a másik elmegy. Akkor majd ő következik ... Lássuk csak mégegyszer: Felmegyek. Csengetek. Várok... Ilyenkor, estefelé a Kokilla utca kiválóan alkalmas elmélyült lecke-tanulásra. Átmenő közúti forgalma napközben nincsen. Pedig ez nem zsákutca. Csak budai specialitás. Enyhe emelkedésű utcának indul, aztán éles szögben balra kanyarodva — lépcsősorrá álakul át. A lépcső a Lánchíd utcába vezet le. Alig száz méternyire a fényesen kivilágított Lánchídtól, a nyüzsgő forgalmú Clark Adám tér szomszédságában, ez a furcsa utcácska most teljesen elhagyatott, nép- telen. Csak Veréb ül a ládáján, és türelmesen vár. Szeme o kapun. Talán egy órája leselkedik, amikor köpcös fiatalember gurul ld a házból, és sietősen a busz-megálló irányába tart. Veréb kivárja, amíg eltűnik a sarok mögött, aztán kényelmesen felcihelődik. — Hókai, Hókai — böngészi a lakók \ 1 ' ij | T í 1 5? r Muki ösztönös' gyanakvással figyeli, amint az idegen a mosogató mellé helyezi a ládáját, és egy nagy blitzfoijót, franciakulcsot, vésőt, kalapácsot, forrasztó lámpát, kócköteget, fakalapácsot, apró szerszámokat rámol ki belőle. Aztán megereszti a csapot, meggyújt egy gyertyacsonkot, és nyögve a mosogató alá bújik. — Vizes — tápászkodik fel nemsokára. — A fal vizes. Totál megrohadt az ólomcső. NézI Megvan. Első névjegyzékét, emelet, kettő. Felkaptat a lépcsőn. Becsenget. Csoszogó léptek, kutyaugatás. — Tessék — néz végig kíváncsian az öregúr a szerelő- ruhás behemóton. — Mit óhajt uraságod? — Alsó lakó — dadog Veréb, mert nem egészen passzol a szöveg — házkezelőségi beázás ... vízszerelö ... mennyezet ... — Értem — bólint Hókai. — Nálam a konyhában és a fürdőszobában vannak a lefolyó- és nyomócsövek. Talán előbb a konyhait nézze meg. ze meg, ha nem hiszi — nyújtja a gyertyát Hókainak. — Skandalum — jegyzi meg az öregúr, és leguggol. A fakalapács lecsap és Hó- kai a földre rogy. De ebben a pillanatban már támad Muki is. Némán. Nem csahol, nem kér segítséget. Ez az ö harca. Eszeveszett düh lobog a szemében. Mintha acélrúgó lökné kis testét, oly magasra ugrik. Hegyes fogai belemélyedtek a merénylő kezébe. Veréb felkiált, és a kutyát a kalapáccsal együtt a falhoz vágja. A rettenetes ütéstől az állat elkábul. Ott vonaglik eszméletlen gazdája mellett a konyha kockakövén. Veréb pillantása a szennyesládára téved. Fedelét felrántja, széthasítja egy ing alját, bepólyálja a sebet a csuklóján. Aztán Hókai szájába . kócot töm, kezét, lábát megkötözi. Betaszítja a szobaajtót. Körültekint. Odalép a kapcsolóhoz. Leoltja, felgyújtja, leoltja, felgyújtja, leoltja, felgyújtja a régimódi bronzcsillárt. Aztán visszamegy a konyhába. Odébbrúgja a kutyát és összeszedi, visszarakja a szerszámokat a ládájába, lecsapja a fedelét, ráül, vár ... Eltelik tíz perc, eltelik húsz perc, sehol a doktor úr! A Veréb nyugtalanul vinnyog. Mi lesz a pénzével?! Öt akarja átverni az ügyvéd úr? Az ő szemét kiszúrja rongyos kétszázzal, megvárja, míg elmegy, idejön és elviszi a szajrét?! Mire fájhat a foga? Csakis arra a sok műszerre, ott a szobában. Hát abból nem eszik! A Verébből még ő sem csinálhat bazárt majmot. Agyát elönti a düh. Nála szokatlan fürgeséggel ront be a szobába. Tompult értelmét felszítja a bosszúvágy. Egymásra húz két szőnyeget, hogy felfogják a zajt. Odacipeli a munkapadról, leakasztja a falról a műszereket. Rájuk ugrik. Szöges bakancsával tapod- ja az érzékeny szerkezeteket. Aztán neki a Mukátornak! Állati örömmel szaggatja le a huzalokat, lapítja szét a finom tekercseket, ellenállásokat, zúzza porrá az elektroncsöveket, tranzisztorokat, kondenzátorokat. (Folytatjuk)
