Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-25 / 147. szám

Moldova György írásából Nemere László, a televízió munkatársa, aki jelenleg fő­iskolai hallgató, készítette ezt a „vizsga” filmet. A kétség­kívül jószándékú és aktuális kis film igyekezett az idő és a forgatókönyv rövidreszabott keretein belül a kép forma- nyelvén, a televízió intim hangját keresve véleményt mondaná egy kicsit a fiatalság­ról, még jobban az Életről, a megszületendő életről. Nem jogról vitázott, nem az abor­tusz törvénnyel szállt szembe — helyesen —, hanem kissé közhelyszerű megfogalmazás­sal is, a belső, az anyai, az apai érzésekre apellálva. A cím egy délszaki növényre céloz, amely száz évbein egyszer vi- ' rágzik, a növény azonban szim­bóluma annak a kegyetlen, de sajnos gyakori lehetőségnek, bogy egyszer foganhat gyer­mek, mert a századik évben sincs már arra mód, ha a mű­vi beavatkozás ezt a huszadik évben lehetetlenné tette. Erzsi és Dani szeretik egy­mást S a szerelemnek az orvénr detes eredménye sem marad el. örvendetes? A két fiatal, aki szereti egymást, először úgy érzi, hogy egyáltalán nem az, elindulnak egy ismerős orvos leírására, s onnan a klinikára. A klinikáig vezető úton össze­találkoznak az egyedül maradt öreg órással, akinek egyetlen felesége is meghalt s aki örök- « megállított óráit mind meg­indítja annak tiszteletére és örömére, hogy Erzsi gyerme­ket vár. Ez az öröm, s a mö­götte meghúzódó magánosság, és a két felnőtté serdült em­ber rádöbbenése, hogy nem afféle „nyári szerelem” az övé­ké, fordítja vissza Erzsit a mű­tő ajtaja elől. Ennyi és nem több a film meséje, s ez elegendő lehetett volna arra is, hogy mély tár­sadalmi mandanivalójú, mé­lyen unoraldzáló film készüljön, de arra is, hogy a szélesebb pannó helyett apró érzelmi fel­villanásokban valljon hitet Nemere László. Az utóbbit választotta, s ha mint első fil­mes rendezőt tekintjük, nem is teljesen eredménytelenül. Sok hiteles pontja volt ennek a kis filmnek, igazolva a rendező jó „látási” készségét, de égé-' izében véve megmutatta azo­kat a buktatókat is, amelye­ket még nem tudott kikerülni. A film nyelvi egyenetlensége, a komoly és komikus elemek — a megszületendő gyermek hangja és nem egyszer szövege — nem illeszkednek ízléses harmóniába. A lélektani raj­zok hézagosak, inkább az író és a rendező ,kijelentései”, mintsem valóban a fiú és a ’ lány érzéseiben a külső és bel­ső hatások nyomán kialakult és ezért hiteles fejlődés. Természetesen ez sem vé­letlen. Nem sikerült olyan „ha­tásokat” felsorakoztatni, ame­lyek valóiban befolyásoló ere­jűek (lettek volna. Az öreg órás szinte már misztikus figurája, a presszóbeli felszolgáló nő Ugorj, és megmondom ki vagy! Az unatkozó embereket időn­ként különféle pszichológiai mutatványokkal szórakoztatják Nyugaton. Ártatlannak tű­nik a játék, de nem jelenték­telen tartalom bujkál benne. Hajdanában így szóltak: Mondd meg, ki a barátod és megmondom, ki vagy!” Nos, játék ide, játék oda — nem jellemző az, például Goldwa- terre, hogy a John Birch Tár­saság a jó barátja? Aztán így vélekedtek: „Mosolyogj, és megmondom ki vagy?” Ha pél­a ma- , nem üjíkaletű szellemességü aforizmája és a száz évben egyszer nyíló délszaki növény triásza, gyenge Jordán vize e leltó megtisztuláshoz. Mégis, ez az első próbálkozás már arról tanúskodik, hogy Nemere Lászlónak van érzéke a társa­dalmi problémák - meglátásá­hoz, ereje és bátorsága a ma­ga sajátos formanyelvének ki­alakításához. Sok segítséget adtak Szilágyi Virgil helyenkmt jól meg­komponált képei, s elsősorban a két főiskolás, Halász Jutka és Kertész Péter természetes, őszinte játéka. A kisebb sze­repekben Balázs Samut, Simor Erzsit, Kállai Ilonát és Gor­don Zsuzsát láttuk. Gyurkó Géza Felkészült a nyárra a gyöngyösi Városi Művelődési Ház Nemcsak a tervezet készült el, a szerződéseiket is megkö­tötték. Gyöngyösön a Városi Művelődési Ház gazdag prog­rammal készült fel a nyári szezonra. Szeptember közepéig összesen tíz nagyobb szabású rendezvény időpontját jelölték ki. Az előadások színhelye a szabadtéri színpad lesz. Most vasárnap, június 28-án, a Gárdonyi Géza Színház a Csárdáskirálynővel szerepel. Július 4-én külföldi vendég- kórus ad hangversenyt. A húsz évvel ezelőtt alakult, jónevű bolgár Bodra Szmjana úttörő énekkar hangversenyez Gyön­gyösön ezen a napon. Hagyományossá válik a len­gyel ökölvívók gyöngyösi láto­gatása. Az idén július 24-én mérik össze tudásukat a Hon­véd Zalka SE öklözőivei. ŐRI rendezvényt is láthatnak a gyöngyösiek. Július 29-én a Törököt fogtam című műsort viszik színre. A KISZ Központi Művész- együttese augusztus 20-án lép színpadra az Alkotmány ünne­pének tiszteletére. A Miskolci Nemzeti Szánház művészei Az ember tragédiá­ját mutatják be augusztus 23­■ ám. A szabadtéri színpad kitű­nő lehetőséget nyújt Madách klasszikus művének reprezen­tatív előadására. A szeptemberi rendezvé­nyék a könnyű műfaj jegyében zajlanak majd le. Baróti—Eise- mann Anna-bál című operett­jét a Miskolci Nemzeti Színház játssza szeptember 5-én, majd a Gyöngyösi Szüret következik, szeptember 18—20. között, ami­nek egyik érdekessége lesz a szeptember 18-án délelőtt 10 órakor megtartandó lottó-sor­solás. A szüreti rendezvények során a Budapest Táncegyüt­tes & a Bihari Táncegyüttes is szerepel. Két kiállításról kell még szólnunk. Az egyik július 9-től tíz napon át tart nyitva. Főként a háziasszonyok érdeklődésére tarthat számot: a legújabb konyhabútorokat tekinthetik meg a Városi Művelődési Ház­ban. A másik kiállításon au­gusztus 9—24. között a műve­lődési ház szakkörei számol­nak be tevékenységükről. Bőséges, sok irányú, színes programmal készült fel Gyön­gyösön a nyári szezonra a Vá­rosi Művelődési Ház. (gmf) dául munkáért jelentkezett egy zordarcú munkanélküli Fordáknál — nem vették fel. „Lerítt arcáról, hogy nem ért egyet a világgal, s nem azok közé tartozik, akik elé­gedettek a bérviszonyokkal.” Kiadták tehát a jelszót: Keep smiling — azaz: tessék moso­lyogni. Mosolyogni mindig, mindenhez — ez a jó alany. Legújabban az érdekli az unatkozó nyugati embert, mi ,bújkálhat a híres emberek fe­jéiben, amikor jellegzetes lár- vaarcukkal, megszokott foto- képükkel a nyilvánosság elé lép­nek? Mit éreznek igazában, mire gondolnak valójában, mit rejtegetnek önmagukban? És ekkor előállt' az új elmélet: „Ugorj, és megmondom ki vagy!” Az elmélet kiagyalója szerint soha nem volt és soha nem lesz olyan ember, aki ké­pes lenne elrejteni igazi énjét — amikor ugrik egyet. Persze, nagyot kell ugrani. És miután nincs olyan hó­bort, amit a nyugati „nagy em­berek” ne karolnának fel a sa­ját 'karrierjük érdekében — szí­Például: Heusinger, Speidél, Keitel, stb. Lám, mi mindenre asszociálunk egy kép láttán. De miért nem mosolyog ez a McCloy? ö nem tudja, mi tudjuk. nevezni. Lehet, hogy vonz vele valakiket Arról nincs adat' hogy ez a vonzás az ENSZ-de- legátusok körében — mekkora terjedelmű. John J. McCloy is ugrik. Iga­zán akkor kezdett ugrálni, ami­kor az USA kinevezte nyugat­német főbiztosnak. Ugrás köz­ben az egekbe néz — eléggé ko­moran —, nehogy észre vegye, miként válik állammá az ál­lamban a Bundeswehr. Jobb lábát pedig felemeld. Rúgni Brigitte Bardot őszintébben ugrik. Kevesebb ruhában . és csábító pózban. Hja, ő színész­nő. Nagyobb a gyakorlata a — lencse előtti szereplésben. F. M. ' MüüároR (■ßwpzAzUf&oS1 (lOj — Ugyan, gyerekek — legyint ez ügyvéd úr. — Brabács nem érdekes. Persze hogy tart­ja a száját. A Mukátor tevé­kenysége —, az az érdekes! Akadályozza a folyamatos üzemvitelt, a zökkenésmentes prosperitást. Már néhány ügy­fél be is jelentette, hogy kény­telen sztornírozni szállítási megállapodásunkat. Érzékeny, finomlelkű emberek, irtóznak a nyilvános szerepléstől. Vég­eredményben megértem őket. A mi hivatásunknál nem elő­nyös, ha meglepetésszerűen fel­léptetnek a televízióban. Állás­pontjukat tehát megértem, de mindent megtesznek ennek az anomáliának megszüntetése ér­dekében. Annál is inkább, mert informátoraim közölték, hogy Brabácsot is a Mukátor buk­tatta le, likvidálására tehat kétszeres erkölcsi indítékkal rendelkezünk. — Az nagyon fontos — helye­selt a stuccolt bajuszú. — AZ erkölcsi indíték Anélkül sem­mihez sem ke: - etünk. Az or ka '.kabátos elgondol­kodva simította végig a hom­lokát. — Nekem Brabács panaszko­dott a lebukása előtt — szólalt meg hirtelen. — Talán egy hó­napja lehet. A legutóbbi terme­lési értekezletükön nekitámadt valami vén szivar a bérelszá­molóból. Tőle kérte számon a leltárhiányt. Szerencsére olyan gorombán kezdte felszó­lalását, hogy a kulturált hang­nemre felettébb kényes Goszto- la igazgató kivezettette a te­remből. Aztán fegyelmi úton eltávolították az üzemből... Várjatok csak,... Mindjárt eszembe jut a neve is ... Hókai! Ez az! Hókai... Most már egész biztosan emlékszem. Ezt a nevei említette Brabács, a vele történt sajnálatos balesetet megelőzően... öreg nyugdíjas. Csak félnapokra járt be dol­gozni. — Fizetünk, tündérke — ko- cogtatta meg zöldköves gyűrű­jével az asztalka márványlap­ját az ügyvéd úr. — Három dupla, három konyak... Hagy­ja, csak, a többi a magáé. — Mi o terved? — érdeklő­dött az utcán a stuccolt baju­szú. — Ezzel ne törődj, édes gyerme­kem— veregette hátba joviálisán a főnők.—Én most megszerzek néhány közelebbi adatot erről a Hókai nevezetű, fölöttébb ro­konszenves bácsiról. Te gondos­kodj arról, hogy a Veréb holnap este hét órára legyen a szokott helyen. — A VerébV. — rebbent meg az orkánkabátos szeme. Meg­borzongott Fázósan húzta ösz- sze bolyhos tálját a nyakán. Vi­szonylag ő volt hármójuk kö­zött a leggyengébb idegzetű. E pillanatban csikorogva fé­kezett le előttük a 6-os, A stuc­colt és az orkános felszállt, az ügyvéd úr derűsen integetett utánuk. — Tyúkeszű barmok — szö­gezte le magában elégedetten, amikor a csuklós autóbusz el­tűnt a kanyarban. — Még csak fel sem ötlött bennük a gondo­lat, hogy a Mukátornak nem az elpusztítása, hanem a megszer­zése a bombaüzlet! Lássuk csak... Legelőször is betelefo­nálok a Műanyag-étkészletek Gyárába, mit tudnak ott az öregről. Holnap terepszemlét tartok a lakásán és ha minden klappol, akkor rászabadítom a Verebet. Az az érzésem, hogy ezt az egész akciói egyéni számlára bonyolítom le. Ha beüt. felszámolom a kócerájt. Hiába, sem amerikai stílus, sem nagyvonalúság, sem kép­zelőerő nincs ezekben a sze­rencsétlenekben. Nem látják meg a kincset az orruk előtt. TIZENKETTEDIK FEJEZET. Informálódás — az üzleti élet alapja Tudta a nevet, Hókai, és is­merte utolsó munkahelyét. E két adat alapján gyerekjáték­nak tűnt jel a lakcím .kinyomo­zása. Az ügyvéd úr a telefon­könyvben ilyen nevű előfizetőt nem talált, felhívta hát az üzem személyzeti osztályát. — Kérem, a lakáscíme után érdeklődünk. Hetvennégy fo­rint könyvtartozása van, és az esedékes részletet nem fizette ki. — Sajnálom, telefonon ke­resztül nem adunk itt semmi­lyen adatot. Szíveskedjék hi­vatalos formában, levél útján juttatni el hozzánk a kérését. Nyolc napon belül válaszo­lunk ... Klaccs! Újabb tárcsázás. — Munkaügyi osztály? Itt a Hőerő Közlőmű. Néhány ada­tot szeretnénk Hókai nevű volt alkalmazottjukról, aki nálunk nyugdíjas munkára jelentke­zett ... Értem, majd a sze­— Személyzeti osztály? Jó na­pot kívánok. Itt az Állami Könyvterjesztőtől Szikora Je­nő. Dolgozik önöknél egy Hó­kai nevezetű kartárs? =* Csak dolgozott. mélyzeti osztályhoz fordu­lunk ... Igen, levélben. Klaccs! ifjabb tárcsázás. Az ügyvéd úr- taktikát változtat. — Bérelszámolás? Drága kartársnő, csókolom a kezeit* engedje meg, hogy ismeretle­nül is egy privát dologban kér­jem a segítségét. Nagyon ked­ves, előre is köszönöm... Kovács János vagyok, a Nefelejts utcai fodrászat vezetője. Most kaptam egy névtelen levelet, hogy meg­csal a feleségem és a szerető­jével, egy Hókai nevű nyugdí­jas lakásán randevúzik, és ez az illető az önök gyárában, a bérelszámolási osztályon dol­gozik, vagy dolgozott... Kö­nyörgöm, közölje a címét, hadd rohanok oda és vágom őket miszlikekbe... Várok, hogyne várnék ... Köszönöm írom: Hókai Felicián, Kakilla utca hét, első emelet... Nem, a to­vábbi személyi adatai nem érde­kelnek. Csak azt a bestiát aka­rom tetten érni a csábítójá­val ... Igen, Nefelejts utcai fod­rászat ... Hogyne, önnek bár­mikor, soron kívül... Príma, külföldi fixatőrjeink vannak... Ha éppen nem lennék bent, csak tessék rám hivatkozni, elsőrendű kiszolgálásban lesz része. Mégegyszer köszönöm... Klaccs! ’ Félóra múlva jól öltözött, megnyerő külsejű férfi csen­getett be Hókai Felicián laká­sába. A házigazda nyitott ajtót, lábánál ott ténfergett a tacskó. — Kobai mérnök — mutat­kozott be a látogató. — A Ház- kezelőségi Főellenőri Kiren­deltségről. — Szíves engedői­mével a bérlemény állagát te­kinteném meg, különös tekin­tettel a fűtési szezon előkészü­leteire. (Folytatjuk# SZÁZÉYBKW EGYSZER — televíziós kssíiím vesen ugranak egy-egy nagyot a fényképész lencséje előtt. Ug­ranak és — a fordi követelmé­nyeknek megfelelően, lehető­leg — mosolyognak. Bemutat­juk, például, az ugró Nixont. Nagyot ugyan nem ugrott, el­lenben széttárja a karjait — ártatlan vagyok, kérem — és mosolyog. Rafináltan, akarat­erővel, sőt kétségbeesetten, de mosolyog. íme, a mosolygó po­litikus. Hát nem rokonszsn vés? Ráadásul még ugrani is tud. Talán nem szabad neki? No, és Adlai E. Stevenson? Ö ugyan nem USA-elnökjelöli, de Washington követe az ENSZ-ben. Képünk tanú- izonysága szerint nagyobbal ugrik Nixonnál és eközben fel­emeli mindkét karját: Hamis up! Föl a kezekkel. Elképzel­hetetlen olyan texasi, akit ez a kifejezés ne hódítana meg: Hands up! És a mosoly? Szin­tén beszédes. Sugárzik belőle valami, amit nehéz a nevén akar? Ki-mit? Szabaddá akar­ja tenni az utat önmaga alatt? Kinek-minek? ,Ó, jövel!” — int a két karjával. És vannak, akik főbiztosi uralma alatt valóban jöttéik.

Next

/
Thumbnails
Contents