Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-04 / 129. szám
Tarnabodi tükör búsát q Mennyiért termelnek I mássa kukoricát r húst Megyénk termelőszövetkezetei még fiatalok, megalakulásuk óta alig telt el pár év. Ennek ellenére, ' ha figyelembe vesszük évenkénti fejlődésüket, előrehaladásukat, nyugodt lel- kiismerettel mondhatjuk: szocialista mezőgazdaságunk bebizonyította életképességét. Évről évre több terméket tesz a népgazdaság asztalára és egyre nagyobb jövedelmet nyújt a tagoknak. A hagyományos termelés mellett ma már a termelőszövetkezeteknek meg kell tanulniuk „gazdálkodni”: korszerűen termelni. Ehhez elengedhetetlen az önköltségszámítás bevezetése, amely lehetővé teszi a gazdálkodás ágazatonkénti eredményességének a vizsgálatát, s elősegíti a gazdaságon belüli erőforrások feltárását, jobb kihasználását. Mennyiért tudnak egy kiló húst, egy liter tejet, egy mázsa kukoricát, búzát előállítani termelőszövetkezeteink?, l$rre a kérdésre igyekeztem a minap feleletet keresni a tarnabodi Tamagyöngye Tsz-ben, amely gazdaság tudvalévőén megyénk egyik legerősebb, legjobb szövetkezete. (Múlt évi eredményes munkájukért elnyerték a megye legjobb termelőszövetkezete címet.) Az elnök, Kassa József és a megye legfiatalabb főkönyvelője, a 22 éves Nagy Ibolya, adott választ úgy, hogy a számok mellé azonnal hozzátették: három éve végeznek önköltségszámítást. Az első évben a hozzá nem értés ugyan hamis adatokat adott, de ma már el sem tudják képzelni önköltség- számítás nélkül munkájukat. A tavalyi -adatdk alapján készítették el Idei terveiket, ebből határozták meg a legfontosabb tennivalókat. A számítási rendszer mutatta meg, hogy a ta- karmáinyfelhasználás és az állatok súlygyarapodása, tejhozatna között nincs meg a kellő arány. Az Idén ezen javítottak. Az elmúlt esztendőben a tar. nabodiak egy mázsa cukorrépát 21,53 forintért termeltek. Az államtól 42 forintot kaptak minden egyes mázsa cukorrépáért. E két számból világosan kitűnik, hogy közel száz százalékos nyereségre tettek szert, tehát Tarnabodon kifizetődő a cukorrépa termesztése, érdemes vele foglalkozni, érdemes lesz az Idén Is lelkiismeretesen dolgozni a cukorrépa-táblákon. Egy mázsa búza előállítása 145,40 forintba került. Értékesítési ára 240 forint. A különbség ugyan hasznot mutat, de ha a világpiaci árakat vesszük figyelembe, népgazdasági ráfizeAZ ERDŐ fáinak frissen zöld lombjait lágy ujjakkal fésülte a tavaszi szellő. A levelek meg-megrezdültek és fénylésük aranyszínűvé vált, ott, ahol az alkonyati napfény egy- egy sugara foltot rajzolt reájuk. A mgcseki országúton egyik autó a másikat érte, de a lovak reájuk se hederítettek. Az egyik almásderes, a másik szürke. „Virslibe valók” — gondolja Mihály és gondolja még azt is: valamikor ilyen gebéket nem fogott Volna a saját kocsija elé. Akad e tsz- ben sokkalta különb is, olyan, amelyik akár a hegyet elhúzná a helyéből, de hát Deli sógor, az állatgondozó, aki szegről- végről rokona is. azt mondta: — A négy malacodat ezek is elviszik Pécsre. El is vitték. Igaz, hajnalban indult és már javában állt a vásár, amikor beállt velük a piacra. Szerencsére, a portékája hamarosan elkelt, a pénz a bukszájában lapul. Úgy értve, hogv a maradék, mert vett az ATEX-ben — valamikor Béke-boltnak nevezték — két kész inget, vánkoshuzatot, aj hússzékben öt pár kolbászt és akkora rúd szalámit, hogy. eltöri a lábafejét, ha ráejti. Nem szégyen az, hogy péktől _h őrei ózz a a kenyeret, hentestől a füstöltet, mert Mihály özvegyi sorsra jutott. Három éve elmúlt, hogy eltemette a. feleségét, azóta úgy tengődik, hogy a tsz-bcli asszonyok közül egyik is, a másik is kitakarítja a szobáját, a korosabbak, a ráerőbbek a levetett szennyesei is kimossák. R'-rondolni is keserves arra. hogy otthon magányos szoba V3>.-ja, és ha felkattintja a villanyt — tavaly vezették be a tés jelentkezik, mert egy mázsa búza világpiaci ára 200 forint körül van. Ebből következik, í.ogy a fejlettebb búzatermelő országokban a búza előállítási költsége jóval alacsonyabb, mint hazánkban, vagy akár Tarnabodon is. Hasonló a helyzet a kukoricánál, bér a tarnabodiak 1963- ban már megközelítették a legfejlettebb kukoricatermelő országok termelési szintjét. Egy mázsa májusi morzsolt kukoricát 66,27 forintért termeltek. Az állam 180 forintjával vette át tőlük. Világpiaci ára ■— (a Figyelő májusi számának adatai alapján) — 120 forint. Egy mázsa burgonyát 228,26 forintért termeltek. FeLvásárlá- si ára 120 forint. A veszteség mázsánként 108 forint fölött volt. Ha eredményessé akarják tenni burgonyatermesztésünket, sok új munkamódszert, szervezési és más lehetőséget kell még figyelembe venni. Az állattenyésztésben már jobb a kép. Egy liter tejet 3,10 forintért tudtak előállítani. Átvételi óra 3 forint. Ráfizetés 10 fillér volt az elmúlt esztendőben. Ez év első negyedének ösz. szesítése ugyan nem készült még el, de arra számítanak, hogy egy liter tej előállítási költségét 3 forint alá tudták szorítani. Ezt az eredményt jobb takarmány-felhasználással, jobb munkaszervezéssel érték el. A tamaboddafcnak a tejtermelésben elért sikereik figyelemreméltóak annál is inkább, mivel a megye tsz-ei többségükben még mindig az átvételi áron jóval felül állítják elő a tejet. Érdekesek az állathlzlalási eredmények. Egy kiló vágóimarhahúst 10,47 forintért állítottak elő, s az államtól 16 forintot kaptak érte. • Nemzetközi piacon a vágómarha kilója 15 forint körül van, tehát itt sem kell nagyon szégyenkezni. Egy kiló sertéshús 10,46 forintba került Tarnabodon. Átvételi ára 17,50 volt. (Világpiaci ár 24 forint.) Érdemes megemlíteni, hogy a tarnabodiak azért szoríthatták le ennyire a sertéshús előállítási költségét, mert nem süldőztetnek. A malacokat nyomban hízóba viszik és így nyolc hónap alatt 110—130 kilogramm súlyt érnek el. Sertéstáppal hizlalnak, kukoricát nem használnak. Egyébként a sertéstápos hizlalást elsőnek itt vezették, be a megyében. Ma már nagy gyakorlatuk van, s így az eredmény sem marad el. Mi a helyzet a baromfihús és a tojás előállításánál? Egy tojás termelési költsége Tarnabodon 1,10 forint volt 1963-ban. A keltetőállamás a tojást 2 forintért vásárolta meg tőlük Egy kiló baromfihúst 12,59 forintért állítottak elő és 17,50 forintot kaptak érte. Tehát mindkettő nyereségesnek, kifizetődőnek mondható, de a világszínvonalat alapul véve, még lehet a tamabodiaknak itt is javítani. Mindent összevetve: az önköltségszámítás hasznos „tükör” a termelőszövetkezetekben. A tarnabodiak jó példát mutatnak a gazdaságos termelés tekintetében, bár még több vonatkozásban elmaradnak a világszínvonaltól. Reméljük, már nem sokáig... Fazekas István A verseny nyomán meggyorsult a növényápolás Újabb szövetkezetek jelentik be a csatlakozást A megyeszerte nagy visszhangra talált füzesabonyi versenykihívás nyomán a termelőszövetkezetekben meggyorsult a növényápolás. Az emberek ezrei dolgodnak a kukorica- és cukorrépatáblákion, hogy megszabadítsák a gyomtól a fiatal növényeket. A megyében eddig huszonötezer holdon kapálták meg a kukoricát, befejezték a cukorrépa sarabolását és mintegy hétezer-ötszáz holdon az egyelést is. Különösen azokban a szövetkezetekben halad jól a „Gyommentes kukoricát és cukorrépát”-mozga- lom, ahol a versenyt idejében megbeszélték a brigádokkal munkacsapatokkal és az egyes munkacsapatok között is kialakult a verseny. A füzesabonyiak versenykihívásához egymás után érkeznek a csatlakozások, lapzárta előtt a kerecsenéi termelőszövetkezet jelentette be telefonon csatlakozását. Kedvező válasz a kenyér „mostoháitól” Takarítják a sütödéket — Bevezetik a vizet Bővítik a raktárt — Vigyáznak a kenyér súlyára Lapunk május 27-i számában á pétervásári járási Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata alapján cikk jelent meg arról, hogy az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalat pétervásári és parádfürdői sütőüzemében meglehetősen mostoha körülmények között készül a kenyér, amelynek minősége a lehetet- lan raktározási viszonyok és szállítási nehézségek miatt még tovább romlik, s a vásárlók emiatt többször panaszkodtak. Néhány nap telt el a cikk megjelenése óta, s az illetékesek a hibák feltárása után máris intézkedtek, s a napok- tan tett látogatásunk azt bizonyította, máris kedvezőbb körülmények között állítják elő a pétervásári járás lakosságának mindennapi kenyerét. A pétervásári sütőüzemben a kenyérillat mellett friss mész- szag fogadott, máris hozzáfogtak a sütöde és az egyéb helyiségek rendbe hozásához, meszeléséhez, s a gépek tisztán tartására is felhívták a dolgozók figyelmét a felsőbb szervek ellenőrei. A félig fedetlen udvari kútban — amelyet ráadásul «lég két élelmiszer-feldolgozó üzem, a malom és a tejipar is használ — még máig sem sikerült rendet és tisztaságot teremteni, mert a ktsz, ahol megrendelték a munkát, még nem kerített sort a kút lefedésére. Biztató azonban, hogy már a sütöde közelében épüí a vízvezeték, amely egészséges vizet ad majd a kenyér elkészítéséhez. Parádfürdőn is nagytakarítás követte a bíráló sorokat, a meszeléssel rövidesen végeznék, s a gépek is tisztábban várják a műszakok kezdetét, mint a népi ellenőrök vizsgálata idején. Mindkét sütődében tervek, elgondolások egész sora kerül napvilágra, hogy a raktározási nehézségeket megoldhassák. Tárgyalnak arról, hogy bővítik a raktáraikat Pé- tervásárán és Parádfürdőn ts, ahol eddig igen sokszor ponyvára ömlesztve tárolták a kenyeret. Türelmetlenül sürgetik az egységes súlyok beszerzését is a?/ említett két sütőüzemnél, hogy elejét vehessék a kenyérsúly ingadozásainak, amely gyakori panasz volt ezen a vidéken. A kenyér szállításnál mutatkozó és a népi ellenőrök által feltárt hibák kijavításához a sütőipari vállalat úgy akar hozzájárulni, hogy megfelelően tisztítható ponyvát és molinó takarót szereznek be, hogy a kenyér ne porosodjon szállítás közben. De számítanak az autóközlekedési vállalat segítségére is. zárt autót kémek tőlük a higiénikus követelmények kielégítéséhez. Mindezek az intézkedések arra engednek következtetni, hogy néhány hét vagy hónap eltelte után a népi ellenőrök remélhetőleg nem találkoznak a korábbi hibákkal, s a két sütőüzem á lakosság közmegelégedésére látja el majd munkáját. K. E. Beszélgetés a Kantáta Egerről című ének-zenekari mű szerzőjével. Cser Gusztávval 1960-ban a felszabadulás 15, évfordulóján kapta nevét szárnyra a hír — ekkor nyert első díjait a „Dal a felszabadulásról” című kompozíció, amelyet az ország minden énekkara megtanult, amelyet a szerző Egerben dirigált a nagy dalos találkozón. Ez az egri szereplés nem véletlen, mint ahogy nem véletlen az sem, hogy Cser Gusztáv írta a vár hősi múltjáról szóló — rövid Időn belül bemutatásra kerülő — nagy kantátát. Gyakran jár Egerben, családjával mindig itt tölti a nyarat, aminek fple pihenés, fele alkotás. Az ÉDOSZ Budapesti Liszt Ferenc Kórusának és Szimfonikus Zenekarának jónevű karmestere a felszabadulás után évekig vezényelte a híres Budapesti Kórust, amely a világ zeneirodalmának sok nagyszerű oratóriumát, kantátáját vitte közönség elé. Innen az első indítás a zeneszerző számára: olyan kantátát alkotni, amely mondani valójában, zenéjében kórusszólamaiban egyaránt fenséges, s hozzá kell tenni — modem. S hogy éppen Egerről született ez a kantáta? Ezt mondja el ő maga: SÁSDI SÁNDOR: FÉRFIHOSOLY faluba —, ülhet összetett kézzel a ládán, vagy a karszékben, nincs, aki kérdezze: „Megjöttél? Elfáradtál?” — Jó napot adjon isten! KALAPJA széléhez nyúl, viszonozván a köszönést és mondja szóval is:--- Adjon ... Alacsony termetű, kövérkés asszony lépeget az erdei úton, a nagyobbik gyerekét kézen- fogvást vezetve, a másikat, háromévesformát, a karján ce- peli, fújtatva, zihálva. — Nem nehéz? — kérdezi Mihály, s az asszony restelkedve felel: . — Nehéz, de úgyse sokáig ölelgethetem. A lovak anélkül, hogy az ember megrángatná a gyeplő- szárat, avagy másképpen intené őket erre, megállnak és már harapdélják a galagonyabokor zsenge levelét. — Pécsre? AZ ASSZONY szomorúan bólint. Mintha nem Is a gyerek, hanem a bánat viselése lenhe a terhesebb, nekitémasz- kodik a kocsilőcsnek: — Viszem őkét az árvaházba. — Mind a kettőt? — A tanácselnök levelet írt, hogy fogják ott őket. — Hét az apjuk? Az asszony elvereslő arcáról olvassa le, hogy rossz’ szóra igazította a száját és próbál is másítani rajta: — Mindenki a saját baját érzi — nyögi... — Engem az nyöget, hogy nem voltam megesküdve a Lajossal ötödik éve ígérgette... Traktorista, de amióta a baleset érte az éjszakai műszakon, bekerült a tsz-irodára. Együtt dolgozik a dauerolt hajú Elvirával ... Nem én találtam ki, tudva tudja mindenki, hogy abban a régi világban a főbíró úr kedvese volt. — Ha megesküdtek volna, az se sokat segít, annyi ma egy válás, mint valamikor... A hasonlat nem jutott eszébe, szerencsére az asszony közbevágott: — Itt a nagy munkaidő, reggeltől estéiig a tsz földjén ha- juldozbm, a kicsinyeimet kire hagyjam? Mihály hol az asszonyt, hol a két gyereket nézte. A kisebbik ránevetett, már inkább a lőcsszélben tilt, mint az anyja karján. — Kapaszkodjon fel a kocsimra. — Tréfál? — Tegye fel a gyerekeket, magának is jut hely az üléskosáron. — A tanácselnök megírta a levelet, várják az árvahézban a Miskát, meg a Pistikét. — Hát aztán? Hadd várják. Vagy talán attól fél, hogy énnálam koplalnak? Tizenegy mázsa búza jutott nékem, be se őrleltettem, mert nincs,, aki megszitálja a lisztet, nincs, aki megsüsse kenyérnek... Négy malacot eladtam, hármat befogok hízónak, terem a háztájiban annyi kukorica, hogy teljen a számukra bőven ... Az asszony tétovázik, az almásderes hátranéz, türelmetlenül rágja a zablát: „Siessünk, te szerencsétlen...” Megkapaszkodik a ló tomporában, úgy ül fel. A kisebbik elterpeszkedik az ölében, Miska két. tőjük között szorong. De már kezében a gyeplőszár és még közelebb húzódva az emberhez, kérdezi: — Édesanyám, hova megyünk? MIHÁLY tenyere összetalálkozik a gyeplőszáron azzal a másik, puha kézzel és úgy mondja, mintha nótába kezdene: — Hazamegyünk, kisfiam... haza... Csend. Csák a kerék nyikor- dul, és a magas cserfa legmagasabb ágán gerle mondja a magáét. Mihály rá-ráles az asz- szonyra. Fél fejjel magasabb lehetne... igaz, jó erőben van, bírhatja a munkát... Ketten megkereshetnek négyszáz munkaegységet... A gyerekek számára ott a napközi, az óvoda... — Az idén négyzetesen vetjük a összes kukoricát. — Ne féljen, az éA kezem megszokta a kapanyél szorítását ... Kenyeret olyat sütök, hogy kalácsnak is beillene. A telihold felfényesedik az — Szeretem a nagylélegzetű mondanivalója teljesen érthe- műveket, mint karmester is. tő, megjelenítő erejű legyen, Valóban, első benyomásaimat nagyszerű szólisták kapnak a Budapesti Kórus oratórium- benne feladatot. Réti József és és kantáta-repertoárja adta, Veres Gyula, az Állami Op> de a valódi élményeket és az raház tagjai és Jablonkay alapot azok a dalostalálkozók, Éva, a kitűnő alt, akadémiai amelyeken Egerben éveken ke- növendék vállalták a szóló resztül módomban állt részt betéteket. 17 kórus énekli majd venni. Beszélgetés közben szü- a dalostalálkozón a művet, én letett az ötlet. Dienes Tibor, vezénylem, s ez még több fel- aki a megyei tanácsi beosztá- adatot jelent számomra. Azért sánál fogva képes a zenei élet jártam most a megyében, hogy támogatására, kért fel aztán meghallgassam a mű előadá&á- hivatalosan is arra, hogy írjak ra vállalkozott kórusokat, s a vár felszabadulásának évfor- meg kell mondanom őszintén, dulójára egy kantátát. Jó segí- hogy a legnagyobb meglepetőtársam akadt Nádass Katalin tést a gyerekek okozták. Azon kollégában, aki vállalta a sző- az első összpróbán, amelyet vég írását, s hamarosan hozzá azonnal én vezényeltem, mégis fogtunk — a tanulmányok- mutatták, hogy mire képesek, hoz. Jártuk a várat, olvasgat- Bizony, jó lett volna már tűk irodalmát, ismerkedtünk a e15bb találkozni minden kórus- múlttal es ahogyan a szöveg is sai} mert ritkán adódik, hogy a mondja felszabadult, reme- zeneszerző ilyen hatalmas lét- n7ekkel kJ1, fet? , vWtttak a számú, több mint ezer tagú jövőbe. A befejező részben tob- kórust és zenekart maga vezé- bek között ezért is szerepel nyey ilyenkor jobb, ha megis- benne gyermekkar Ok mond- merik magát a művet a szerző ják él szárnyaló hangon, mi- elgondolásából, s egy kicsit is- lyen szépségeket tartogat a merkednek a keze mozgásával )ovo- is, hiszen minden karnagy A komor és világosabb másként dirigál, s egy-egy hangszínű férfikarok mellett megszokott mozdulat hiánya megszólal a női kar is, s hogy felboríthatja a kórus valame- a negyven perces mű minden lyik szólamát. Reméljük, ez az aggodalom csak a nagy-nagy miatti izgalom, hiszen itt lesz a Mester is, s a zeneszerző bizony nemcsak művével, de vezénylésével is „vizsgázik” előtte! Még talán annyit mondanék el, hogy a kétnapos egri dalos- ünnep híre eljutott az ország minden részébe, várják, gondolom sok kórus és dalszerető túrista is eljön ezen a napon a városba. Én pedig abban reménykedem, hogy a hátralévő időszak még elégséges a kórusoknak ahhoz, hogy csiszolják a mostani tudást, s Legjavát adva annak, úgy mutathassuk be a művet. Kodály Zoltán, a kamagykollégák és a város, ország-világ színe előtt, hogy a dalosok megelégedetten gondoljanak a napra, s arra a fáradságos munkára, ami ennek a műnek megtanulását jelentette számukra — fejezte be a rövid lélegzetű interjút Cser Gusztáv, két énekkari próba között. (ádám) ★ (Fenyvesi András tudósító): A hatvani Vörösmarty Mihály Városi Művelődési Otthon Liszt Ferenc vegyeskara lelkesen készül a VIII. Egri dalos ünnepre. A 34 tagú kórus szívvel-lélekkel kíván bekapcsolódni Cser Gusztáv: Kantáta Egerről című nagyszabású művének előadásába.. A. kórust kedden este meglátogatta a zeneszerző is. A derűs hangulatú próbán értékes tanácsokat adott a mü előadására vonatkozóan. égen1, csillagok koszorúja hunyorog felettük. A hegyoldalon látszik már a falu, az ablakai egymás után sugározzák a villanyfényt. Mihály mondja: — örül majd a Bundás. Kérdezi az asszony: — Csak a kutya várja? — Szent Mihálykor múlt három éve, hogy eltemettem az asszonyt. — Gyerek nem maradt? — Akár a nyesett fűz, olyan vagyak én : se ágam, se levelem. A KOCSI befordul az udvarra. Nem nagy a ház, zsúpfedelű, a zsúp se új rajta, de talán az eső nem folyik keresztül rajta. Mihály a két karjába szorítja Pistikét, úgy emeli le az üléskosárról. A labancos farkú kutya vinnyogva fut elébük. — Megjöttünk, Bundás — simítja az ember, aztán nyújtja 5 a kulcsot a picike asszonynak: F — Amíg elhajtom a lovakat ► a tsz istállójába, gyújtson be aj tűzhelyen ... Az üléskosárban < talál kolbászt, szalámit, kényé-F rét... a kék lábasban forral-1 jón tejet, hidegen ne igyák aj kicsik. 5 Indul, helyben: — Hogyan hívják? Vagyis... a nevedet kérdezem. — Katica, de a Lajos, főképpen eleinte Katkának szólított. Fogja a gyerekei kezét, megy fel a lépcsőn. Csikordul a zárban a kulcs, egy perc se telik bele, fénysugár hull a2 ablakon ? keresztül az udvar gazos, gye- c pes részére. Jut belőle Mihályi arcára is, amelyen feldereng a mosoly. megáll, topog egy| .XlPUJS&G 3 *■ 1964. június 4., csütörtök
