Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-24 / 146. szám

Festék és lakk helyett kényszerszabadság

Nem ajánlom, hogy bárki megkérdezze a Mátravidék? Fémművek 3-as üzemének munkásait, hogy mi újság náluk. Ha mégis megteszik, félek, az elkeseredés drasztikus szavakra ragadja az embereket. Miért háborog Váci Sándor, termelési főnök, Kiss Mátyás üzemvezető és a tubusüzem legfiatalabb munkása is? Nem egyéni sérelmek miatt, hanem azért, mert dől- goznának, de nincs zománc- festék és lakk. Ezzel bajoskodnak már második hónapja.

— Honan várják a festéket? — kérdeztük Kis Mátyás, üzemvezetőt.

— Az a baj, hogy csak várjuk, de már a múlt hónapban is késő lett volna...

Kis Mátyás elhallgat. Haragosan ráncolja szemöldökét, látszik rajta, hogy nem szívesen beszél az ügyről. De aztán mégsem állja meg, hogy el ne mondja az üzem közös gondját, baját. *

A nyugatnémet importfesték keretet csökkentették. Az első negyedévben 15 ezer kilogramm helyett mindössze 490 kilogramm hazai festéket kaptak. Az utolsó dekádig kiürült a raktár, a magyar ipar meg nem készült fel Idejében. A Lakk- és Festékipari Vállalat az első és második negyedévben a megrendelt mennyiségnek ötöd részét szállította és áprilisban kitűnt, hogy baj van a minőséggel. Akárhogy igyekeztek a 3-as üzemben, a tubusokról lepattogott a festék. A külföldre szánt gyógyszereket és illatszereket lehet ilyen csúf tubusba csomagolni? — mutatták az üzemben.

Mit tettek, amikor se külföldi, se magyar festék nem volt? Ha a Herlan-soron

megy a gyártás, ahhoz jó minőségű, infraérzékeny festék kell. Mivel nem volt, kénytelenek voltak egyedi gépeken dolgozni. Da ez lassú és költséges. Sok a selejt. Am nemcsak a festékkel van baj. Nincs epoxi lakk, ezért akadozik a Mátravidéki Fémművekben a munka. Nem tud szállítani a külkereskedelem, lényeges devizabevételtől esik el az ország. De az anyagellátás nehézségeiből más baj is származott. Nem szívesen határozták el a vezetők, de meg kellett tenni: átcsoportosították az embereket. Sok — sok munkaóra^ esett ki és sok boríték fize-^: téskor vékonyabb lett. Sok«\ embernek az sem esett jól,X hogy kényszerszabadságra X küldték.

Honnan várják, hol akadtj el a lakk? Csehszlovákia szál-j lítja — lényeges késedelem-;; mel. És mit tesz a gyár veze-j tésége, hogy megszűnjenek aj gondok, ne legyen baj sem aj tervteljesítéssel, sem a fizeté-.j sekkel? Kilincseltek a minisz-j tóriumban, tárgyaltak a Lakk. 3 és Festékipari Vállalattal.- több telefonbeszélgetés lör-j tént a csehszlovák üzletfél-;; lel. Hosszú várakozás és kí-'i sérletezés után talán megöl-j dódik a Mátravidéki Fémmű-] vek anyaghiánya. A laboratóriumi vizsgálatok azt rnu-í tátják, hogy a magyar festék-j gyár legutóbbi szállítmánya megfelelő és a csehszlovákok mára Ígértek választ, hogy^ mikor indítják útnak a régen v várt lakkot. Valóban rendbe; jönnek Sírokban a dolgok?/ Saját erejükből aligha. Több •’ segítséget várnak a külkeres-j k?delmi szervektől és főleg a;; Kohó- és Gépipari Miniszté-; riumtól. 3

k k , F- I* i

ERHARD HAZAÉRKEZETT

Képzelem, mit húzott fel Johnson!

(Erdei Sándor rajza)

ZAHAROV:

DCom^a^Laiíg,

Elhatároztam, hogy túladok a macskámon, hát zsákba dugtam és elvittem a főkönyvelőségre.

— Azt mondják, maguknál igen vígan vannak az egerek — közöltem üdvözlésképpen. — Hoztam hát egy macskát. A Vász- ját. Angóramacska. Jó karban levő jószág. Ára 5 rubel.

A jelenlevők arca egyszeriben földerült, miamennyien barátságos és örvendező képet vágtak.

— Ürügyet kell keresni! — lelkendezett egy fiatal számművész.

— Méghozzá sürgős iramban! — helyeseltek kórusban a többiek.

— Nagyon sajnálom — szólt a főkönyvelő —, de jelenleg nem tudunk macskát beszerezni. Kimerült az ilyen célra létrehozott alapunk. A múlt hónapban megvettük volna, mint háziállatot, de a bank most már nem folyósít pénzt.

— Szerződéses kartársnak talán lehetne

alkalmazni — dllt elő

a főszámvevő.

— Inkább jobb lesz a következő havi kiutalásunk terhére, mint raktárkészletet átvenni — tanácsolta egy csinos, fiatai kartársnő.

— Csöndet kérek! — állt fel helyéről a főkönyvelő. — Ebben a pénzügyi esztendőben nem tudunk macskát venni, öt rubelre senki sem biztosit alapot.

— Ez hihető is — helyeselt nyomban a főszámvevő, s rósz- szallóan nézett rám. — Nálunk úgy van, hogy valami minél drágább, annál egyszerűbb a megvétele. De ilyen kis összeget nem engedélyeznek. Ebből következik, hogy sokkal könnyebben vásárolhatnánk tigrist.

— Igen, a tigrissel egyszerűbb lenne a dolgunk — bólogattak

nagy hévvel a többiek.

— De hát nézzék meg figyelmesebben! — emeltem föl a macskát, megmarkolva a bőrét a hátán, mint a házinyu- lat szokás. — Nézzék csak, olyan a pofája, mint egy ragadozóé, s hogy iHcsorít! — azzal széthúztam a száját, hogy valóban vicsor- gasson. — Micsoda torka van! Nem ajánlatos ilyennel egy mellékutcában találkozni — semmi sem maradna az emberből!

— Valóban — mondta a főkönyvelő, s lesütötte szemét. — Van benne Valami...

— Nézze csak meg a színét! — kiáltottam most már, s egyre jobban belelovalltam magam a dologba. — Micsoda csíkjai vannak!... Ez egy szépség! És a hangja!!? — a markomba fogtam a farkát és megtekertem

teljes erőből. — Hallották? Nem, hallották? Helyes! Egész nap bömböl, most berekedt. Vérbeli ragadozó!

— Ragadozó! — állította a főkönyvelő is.

— Tigris! — jegyezte meg tárgyilagosan a pénztáros.

— Csak egy picit kicsi — fitymálta a fő- számvevő.

— Kicsi, de — tigris — feleltem én.

— Tigris! — tört ki a lelkesedés a többiek- ből.

— Mi történik itt maguknál? — érdeklődött egy szolid, szemüveges férfi, aki hirtelen fölbukkant az ajtóban.

A számvevők és a könyvelők a helyükre vágták magukat.

— Ivan Alekszandro- vics, egy tigrist a ka runk beszerezni — píondta félénken a főkönyvelő. — Csak

nem olyan egyszerű d dolog. De már megtaláltuk a módját.

— Mivégre kell maguknak a tigris? —érdeklődött Ivan Alek- szandrovics.

Jókora szünet.

— Nagyon elszemte- lenedtek az egerek —1 mondta a főszámvevő.

— Hát akkor vásároljanak maguknale egy macskát. A fedezetet az igazgatói alapból biztosítom maguknak — válaszolt Ivan Alek- szandrovics.

— Ez az! — helyeselt a főszámvevő. — Jobb, ha macskát veszünk.

— Hát persze, hogt) jobb lesz a macska — tette le a garast főnöke mellett a könyvelő is. — Bocsásson meg, de nekünk nem kell a tigris — fordult felém aztán. — Macskára van szükségünk.

— Sajnálom! — mondtam, és újra zsákjába dugtam a tigrist.

Sálét dólóg ez a könyvelőség ...

(Fordította:

Ferencz Győ

Az URH kocsi jelentkezik

A váróterem lakói Pereces, a törzsvendég

a magyarázat kielégítő. Indulunk tovább, irány a vasútállomás.

A személyi igazolványát kérem!

— ébreszti fel a járőr parancsnoka az első „szállóvendéget'’.

H. J. 40 év körüli férfi, Miskolcról jött, ma délután. A Tanácsi Építőipari Vállalatnál jelentkezett munkára, de alkalmazni csak holnap fogják, és a szállást is csak a holnapi naptól biztosítanak részére. Figyelmeztetik: esetleg nagyobb értéket lopnak el tőle, mint egy szállodai szoba ára. Elgondolkodik és ülve marad a pádon. Megígéri, hogy nem fog aludni.

A következő pad lakóját a járőr tagjai személy szerint ismerik. K. Knn, a szociális otthon 70 év körüli lakóján időnkint erőt vesz a - csavargás! ösztön. Ilyenkor leissza magát és a végállomás a váróterem, amely közelebb van, mint a szociális otthon.

— Igazán haza vihetnének — dünnyögi szemrehányóan és elindul útjára

Csak

távoli ismerősei vannak

I. S-nak Egerben, őket kereste meg a szünidőben, mivel rokonai nincsenek. Egy északmagyarországi bányaváros ipari tanuló-intézetének lakója a 13 éves állami gondozott vájártanuló. 200 forinttal indult útnak június 13-án. Erősen alkoholszagú. összes vagyona 14 forint, és a vonatjegy a visszautazáshoz 21 forintba kerül.

N. J. törzsvendég a váróteremben. A rendőrök „Pereces” becenéven is ismérik. Vele szemben egyelőre tehetetlenek. Súlyos tbc-je miatt rokkantállományba helyezték. Nyugdíja 579 forint. Bejelentett lakása Andomaktólyán van. Bűncselekményeket nem követ el, legfeljebb szabálysértésért kerül rövid időre börtönbe. Lakása, jövedelme van, a jogszabályok értelmében tehát nem bűnöző. Mindezt jól tudja és válaszai ennek megfelelően, szemtelenek.

— Én, dehogy alszom! Majd bolond leszek itt ezen a kemény pádon. Majd holnap, a napon, az Érsekkertben ...

A következő pádon E. M. alszik. Alkoholtól

zavaros tekintettel

néz a járőr tagjaira, őszülő, züllött külsejű férfi. Bejelentett lakása van az állomástól

Éjszakai őrjárat Egerben

pár száz méterre, mégis itt alszik, részegen. Jól ismerik őt is Züllött életmódjáért, hogy családját védjék, a közelmúltban már rendőri felügyelet alá helyezték. A tények szerint nem használt. Hazaküldik. Talán kényszerelvonókúrára kellene küldeni!? Hét gyermek sorsáról van szó!

Indulunk vissza a kapitányságra. A jól öltözött, értelmes arcú kis bányászfiú velünk jön. Az ügyeletes tiszt, enyhe korholó szavaira nagyokat nyel. Látszik rajta, hogy nagyon szé- gyenli magát. Míg a kihallgatás tart, az URH járőr meggyőződik igazmondásáról. Valóban T. L-nél tartózkodott, Egerben, aki csendes, rendes gyereknek ismeri. Nem csavargó. Reggel útiköltséget biztosítanak számára, hogy visz- s zaj üssön oda, ahol gondoskodnak róla.

Izgatott cigányzenész keresi a rendőrséget.

/Most megvan

— mondja. És bejelentése nyomán a járőr előállítja. M. L.- r.ét, a Hatvanasezred utca 2-es számú házából. Az udvaron levő fáslkamrában lakik alkalmi „férjével”, akit már két hete ismer. Mindössze 25 éves. Szőke haja csapzottan lóg a homlokába. Személyi igazolványát 10 nappal ezelőtt vonta be a rendőrség — miután két éve lejárt — egy idegen nő kezéből, akit M. L-né csak a keresztnevéről ismer. — Róza néninek hívják, kukoricát árul a piacon és személyi igazolvány ellenében pénzt szokott kölcsönözni — mindössze ennyit tud róla. Zavaros meséket mond életéről, majd miután látja, hogy tetteit jól ismerik, megbánást mutat és kéri, segítsék elhelyezkedni. Szavait kétkedve fogadják. Kétszer volt elvonókúrán, de nem bír szakítani az itallal. Két évvel ezelőtt még rendes, munkás férjével és kis leányával lakott. Ma különböző helyeken alszik, a Szépasz- szonyvölgyben megismert alkalmi ismerőseivel. Miután a kórház ügyeletes orvosa egészségi állapotát megvizsgálta, őrizetbe veszik. Sorsáról később döntenek. Űjabb elvonókúra és valamelyik munkaterápiás intézetbe való beutalás talán még segítene?!

Éjjel két órára jár az idő. Az ügyeletes tiszt íróasztalán hallgatnak a telefonok. A járőr munkaterve szerint most néhány perces pihenő következik. A város csendes, lakói alszanak. Nagyobb bűntény, rendellenesség nem történt, csupán az állomás várótermének képe nyugtalanító...

A kék-fehér sávos autó folytatja útját..;

Mátéffy Zoltán

Este fél kilenc. A város utcáin esőcseppek csillognak. Kevés a járókelő. A főkapitányság központi ügyeletén felberreg a telefon.

— A szalmakazalban ismeretlen férfit találtunk. Majdnem beleszúrtunk a vasvillával, ott aludt — jelenti az egyik környékbeli termelőszövetkezet.

Alig teszik le a kagylót, az URH-kocsi azonnal indul. Húsz perc sem telik el, és a kék- fehér csíkos Warszava ismét a rendőrség előtt áll. A járőr tagjai között 35 év körüli férfi lép ki.

Nincsenek igazoló iratai

sem személyét, sém a vele levő kerékpár tulajdonjogát liem tudja igazolni. Egy ismerősét akarta meglátogatni, akit 1957 óta nem látott...? Miután kielégítő választ nem tud adni, az ügyeletes tiszt intézkedik őrizetbe vételéről.

Pillanatnyilag hívás nincs. Az URH-s kocsi. tovább indul. A kijelölt útvonalon. Ellenőrző kőrútjára. Útközben a gépkocsivezető időnként kapcsolatot keres a központtal.

Itt Viktor, Viktor...

Viktor 1! Viktor 1! Kérem, jelentkezzék ...! Vétel!

A Beloiannisz utcán járunk. A járőr tagjai az utcát Ügyeik. Két kerékpáros tűnik fel. Tolják a gépet. A kerékpáron műanyag lemezek.

Vajon miért ilyenkor, sötétedés után szállítják? A kocsi fékez. Udvarias érdeklődés: honnan és hová.viszik a lemezt? Az adatokat felírják, a lemez tulajdonjogát igazolják,

Exportterv: 2000 vagon

12 országba utazik a Heves megyei zöldség és gyümölcs — IXUK, Anglia, Szovjetunió, Csehszlovákia, Svá jc, SSXK és Hollandia a legnagyobb megrendelőnk

nál. Külföldi megrendelőink részéről kevesebb reklamáció, kifogás érkezett az idén, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Megrendelőink nagyon kényesek a minőségre és a csomagolásra. Ragaszkodnak az általuk elképzelt, előírásos csomagoláshoz. De ez érthető is. Alkalmazkodni kell tehát hozzá, hiszen a piaci törvény ezt diktálja. Áruink nagyrészét a termelőszövetkezetek csomagolják, kisebb részét pedig a MÉK dolgozói. A csomagolással foglalkozók most már kezdik elsajátítani ezt a munkát, már tudják, milyen a külföldi megrendelők „szája- íze”.

A szállítással ezideig nem volt sok baj. Reméljük, a jövőben sem lesz. Különösen olyan nem, mint az elmúlt esztendőben volt, hiszen a szállító vállalatok nyárra is biztosítani tudják a szállítóeszközöket.

Szeretném megragadni az alkalmat és ezúton is fel szeretném hívni a termelőszövetkezetek figyelmét arra, hogy mindkét cég érdekében az áru előrejelzéseket a legnagyobb körültekintéssel adják meg, a várható terméssel kapcsolatosan, hogy a MÉK-nek is legyen ideje az árut elhelyezni. S főleg a ■ szállítóeszközöket biztosítani. Ha itt közelebb jutunk egymáshoz, akkor nyugodtan állíthatom: ebben az évben exporttervünket maradéktalanul teljesíteni tudjuk. Ez fontos népgazdasági érdek, valamennyiünk érdeke is — fejezte be nyilatkozatát Dorkó Sándor, a Heves megyei MÉK Vállalat exportipari előadója.

— f. 1. —

tünk az NSZK megrendelőknek. Még 35—40 vagon zöldbab exportálására számítunk. De hamarosan- sor kerül a többi zöldség, — és gyümölcsféle exportálására is. Az idén 520 vagon paradicsomot, 670 vagon szőlőt, 400 vagon görögdinnyét, 120 vagon zöldpalákét küldünk külföldre, — hogy csak a legnagyobb és legfontosabb tételeket említsem, A megrendelésekkel nincs baj és bízunk abba, hogy eleget is tudunk majd azoknak tenni.

— Mely országokba szállítunk Heves megyéből zöldárut és gyümölcsöt?

Tíz-tizenkét országba szállítunk. A legtöbb árut Angliába, a Szovjetunióba, az NDK- ba, az NSZK-ba, Svédországba, Ausztriába, Svájcba, Hollandiába, Csehszlováklába, Belgiumba, és Finnországba szállítjuk. Áruink vonaton, repülőgépen és teherautókon utaznak. A távolabbi országokba leginkább repülőgéppel szállítunk. A dinnye Angliába és Svájcba repülőgépen jut el, vonaton pedig az NDK-ba és NSZK-ba. A szőlőt mindhárom közlekedési és szállítási eszközt igénybevéve visszük majd Svédországba, Csehszlovákiába, az NDK-ba, Hollandiába, ,a Szovjetunióba és az NSZK-ba. A paradicsom és a paprika Svájcba, Csehszlovákiába, az NDK-ba utazik majd, <

— Milyen problémák jelentkeztek már "ez ideig?

— Jó érzéssel mondhatom: eddig nem volt különösebb nagy problémánk az export-'

Megyénk termelőszövetkezeteiben napról-napra több zöldség és gyümölcsféle érik be. A gazdag termés nagyrészét a szövetkezetek a MÉK- en keresztül értékesítik. A MÉK a hazai igények kielégítése mellett nagy gondot fordít a külföldi megrendelők kérésének teljesítésére is, hiszen a gazdag termésből jut bőven külföldre is.

, Heves megye hogyan veszi ki részét az ország exporttervének teljesítésében, egyáltalán milyenek ezek a tervek, s megyénk mely államokba szállít zöldárukat? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel Dorkó Sándort, a Heves megyei MÉK Vállalat exportipari előadóját.

— Az export mindig kényes dolog volt és az ma is — mondotta Dorkó Sándor. — Olyan árukat kell kiválasztanunk, amelyek a külföldi megrendelők ízlését, tetszését megnyerik. S ez a legnehezebb, hiszen a nemzetközi piacon sok ilyen árut lehet találni. Ennek ellenére elmondhatom, hogy Heves megyének nem kell szégyenkeznie, hiszen árui évról-évre nagyobb mennyiségben jutnak él külföldre, s egyre jobban keresik is azokat. Néhány évvel ezelőtt még csak 800—900 vagon áru volt az évi exporttervünk, az idei pedig eléri a kétezer vagont. Tavaly, — hogy az évenkinti növekedést is lássuk, — 1830 vagon volt a tervünk.

— Szállítottak-e már ebben az évben zöldárut exportra?

— Igen! Június másodikén kezdtük meg az idei exportévet. Ezen a napon 500 mázsa zöldborsót exportáltunk Csehszlovákiába, az NDK-ba, Finnországba, az NSZK-ba és Ausztriába. Azóta 45,5 vagon zöldborsó és hét vagon cseresznye ment már el. Június 20-án megkezdtük a zöldbab exportálását ia Egy vagonnal küld-