Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-24 / 146. szám
BÉKÉTLENEK Q jfohász középtermetű férfi, legalább 55—60 évesnek látszik, teljesen ősz, pedig nincs több negyvenhétnél. Miközben beszél, apró szemét minden szénái sűrűn jobbra és balra villantja. — ... Tizenöt-húsz éve lehet, feleségül vettem egy asszonyt, három gyermekkel. Könnyelmű, felelőtlen asszony volt — beletúr a hajába — nem is tudom, hogy tehettem hozzá magamat. Két lányát az állam nevelte, nem nagyon törődött velük. Én a lányokat kivettem a lelencből s kiházasítottam őket, konyhabútorral ment férjhez mind a kettő. A fiú is, Hűkor katonáéktól leszerelt, magára kereshetett; az én fizetésemből éltünk. — ... Karola ment férjhez legelőször. Tizenhatéves múlhatott éppen. Nem volt lakásuk, hova költözzenek. Én azt mondtam, itt a házban élhetnek. Férjhez méret a másik lány is, megnősült a fiú. S mikor egyenesben volt mindegyikük útja, kilenc évi együttélés után, egyszeresek itthagyott az asszony. Elváltunk törvény előtt... Aztán megnősültem másodszorra, egy évvel a válás után. Nevelt lányom, Karola, a feleségem, Karola fér je meg én megértettük egymást, hangos szó sem esett köztünk. Aztán feltűnt újra az asszony, a volt első feleség, s nem nézte jó szemmel egyetértésünket, ba rútságunkat. Mit csinált, mit mondhatott a lányának? Nem tudom, de egyszerre, mint hordónyi méz a kanálnyi kátránytól, megromlott minden közöttünk. Már a köszönést se fogadták s mintha kés lett volna a szemük helyén. Zaklatás, veszekedés, verekedés követte egymást, pereskedés a bíróságon. Higyje el... több hálái vártam volna. Legalább azért. Történet három dimenzióban Napsütötte sárga ház. Két család él fedele alatt. Az egyiket nevezzük Juhászéknak, a másikat meg Pásztoréknak. Juhászék és Pásztorák egyaránt egy szoba-konyhát laknak, a lakások különbejáratúak. A két ajtót másfél méternyi távolság, a szobákat 24 centis téglafal választja el egymástól. A két családot állandó gyűlölködés, harag, rágalmak, sértések, amelyeket mérni bírósági ítéletekkel lehet. Miért nincs békesség, egyetértés Juhászék és Pásztorék között? hogy felneveltem, lakást adtam. Meg sem eszi a vacsoráját, a felesége majd utána viszi. Siet, percet se késsen a munkából. 0 Juhászné szemén vastag, több dioptriás szemüveg. Lehalkítja a hangját, nem mer hangosan beszélni. Nehogy meghallja Karola, a szomszéd- asszony. — Már többször nekem- ugrott, fellökött... Az anyjuk meg, az a férfiembernek is nekimegy, megveri. Egyszer kikente a házunk falát is, csúnyasággal. Feljelentettem a bíróságon. Minden rábizonyult, de nem kívántam a megbüntetését. És mikor tárgyalás után hazajött a férjem, Karola ura, Pásztor, lerúgta a lépcsőről. — ... Minek a csúfoskodás? Ha szép megértésben élnénk egymás mellett, ha nem keresnék folyton a veszekedésre az alkalmat, nekik lenne jó. Ha az a lány nem olyan háládat- lan hozzásegítjük lakáscseréhez, vagy hogy lakást vegyenek ... Pásztomé, Karola, a nevelt lány nemrég hagyta el a kórházat. Kéthetes a kicsinye s van egy öt és fél éves kislánya is. A férje meg távol a háztól, „nyári” katona. Minden baj, gond az ő nyaltába szakadt. Egyszerűen, közvetlenül beszélget. Nem halkítja a hangját, nem siet ajtót csukni Juhászné fülei előtt. — Csak egyszer szabadulhatnánk innét... a pokolból. Reggel koráp csapkodják a kapuajtót, verik a vedret a betonhoz, fellármázzák az embert... a kicsit is. Megszabnák ezek, mikor, hány centire nyithatom ki az ajtómat. Még tán azt is, ha tehetnék, hogy mikor és mit főzhetek!... Hozzásegítenek lakáscseréhez? Volt már egy eset, bele is egyeztek, de a csereszerződés aláírását megtagadták. És felajánlottak ők egy odút; két méter magasságig nedves, vizes a fal, napjában pedig égetni kell a villanyt, mert a napfény se jut be oda Ilyen lakásba menjek a kicsinyekkel, kívánhatja, akarhatja ezt egy ember is? Sokáig türtőzteti magát, küszködik feltörő indulatának hullámaival, aztán nem bírja s kibuggyan szeméből a könny. — Miért bántják anyámat1? Elváltak és kész. Kilenc évig bírta egy tehetetlen férfival... A jó ember, milyen jó ember volt! Ha kifényesítettük a cipőnket, már ránk kiabált, minek pocsékoljuk a drága bokszot ... Mikor állapotos voltam, nekem rontott a felesége. Ök az urak a házban, kiporcióznák a levegőt is... Nevelt apámat megbüntette már a bíróság is, a szája miatt. Elmennék én, elmennék... hová?! Napsütötte sárga ház. Fedele alatt, gyűlölség, harag. Pedig különös ok nincs se gyűlölség- re, se haragra. Lehet, hogy ezt még senki sem mondta meg nekik?! (pataky) KÖRKÉP ( 35 mai magyar n o v e i l a Immár hagyománya irodalmi életünknek, hogy időnként együtt jelentetik meg a fiatal magyar írók novelláit, mintegy bemutatva így az előző antológia óta megtett fejlődés útját. Ebből a szempontból Gondos Ernő válogatása jól sikerült. Ha szabad kategorizálni (jelen esetben az elkerülhetetlen), három korcsoport jelentkezését figyelhetjük meg az antológiában. Az egyik az „idős fiatalok” csoportja (Bor Ambrus, Féjes Endre, Gala- bárdi Zoltán, Sánta Ferenc), akik már sem koruk, sem irodalmi rangjuk szerint nem igen illenének a fiatal prózaírók antológiájába, (Ezt nyilván a Kiadó is érezte, s ezért tartózkodott a „fiatalok antológiája” megjelöléstől. Az ő jelenlétük emeli ugyan a gyűjtemény színvonalát, de valamennyiük itt közölt novellája saját írói szintjük alatt marad. Igaz, valóban szép írás a Vonó Ignác (Fejes), megrendítő és döbbenetes a Halálnak halála (Sánta), de hát az antológiát mégiscsak megelőzte már a Rozsdatemető, és a Húsz óra, és így az olvasónak némi hiányérzete támad az említett novellák olvasásakor. Az antológia javarészt az 1957—60 között jelentkező prózaírók (Baráth Lajos. Bertha Bulcsú, Fenákel Judit, Galambos Lajos, Gerelyes Endre, Szakonyi Károly, stb.) alkotásait tartalmazza, örvendetes, hogy szinte mind- annyiok írása mondandójában és formájában egyaránt jelentősebb, mint az előző, a Visszhang című antológiában olvasható novellájuk. Különösen vonatkozik ez két elbeszélésre. Fenákel Judit Marad a riportja bátor, szocialista szellemű írás, jó ötvözete az irodalmi riportnak és a novellának. Szakonyi Károly Emberi üdvözlet-je mély és alapos. Aminek pedig a legjobban örülhetünk: e kötetben már egy új „csoport" alakulásának, forrongásának is tanúi lehetünk, a legifjabbaknak, akik a két évvel ezelőtti antológiában még nem szerepeltek. Közöttük — legalábbis e gyűjteménybe felvett írásuk alapján — Simonffy András és Szentgallay Géza látszik jelentős ígéretnek. K. J. „FEL r ... „ALLÉ, HOPP !” . . . Egy új magyar világszám mesterei mentette meg. Elhibáztam az ugrást, s a mellső lábad elé estem. Őszintén szólva, megrémültem, becsuktam a szemem is. Hatan ültek a hátán, mégis átugrott... Csak kifelé nem szabad dűlni, ez nagyon Jelenleg három lóval dolgoznák. Remény a legtapasztaltabb cirkuszi ló. Sanyi hófehér paripa, mindig pontos, megbízható. Rigó mindhármójuk közül a leggyorsabb. Úgy ismeri már a porondot, hogy sak. A lovas szaftéban a Donnert családból kelten lépnék fel, a papa és Erzsi lánya. De már a 12 éves Tóni is készülj ő lesz a csoport nyolcadik tagja. A Rikker házaspár kitűnő tornász; humoros tempó-akro- batikus mutatványával néhány évvel ezelőtt a „ki mit tud’’ győztesei közé került. Haubner Péter és Baranyi Zoltán az idén végezte az artista iskolát Több hangszeren játszanak; kiválóan szteppeknek. Tabak Béla már bohóc is volt. A legveszélyesebb szaltóugrásokat is mosolyogva, könnyed eleganciával végzi. Szinte önálló kis társulat, akár egy fél műsort is képesek összeállítani. Valamennyien fiatalok, tele ambícióval. Mutatványuk máris világszám. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a sok szerződésajánlat. A világhírű amerikai Ringlin cirkusz igazgatója is előjegyezte már a mindössze fél éve alakult ugrócsoportot. Állandóan fejlesztik, csiszolják produkciójukat. Minden nap hosszú órákat töltenek a porondon. Most is még beszélgetünk, de már harsan a kiál- tás* „Fel!” ... „Allé, hopp!” „Nyújtsd a térded!” ... „Száltól”... „Állsz!”... „Padité!”— s közben körbe vágtat a ló. Regős István > *> v •> •> *> •>«:* •> •;* *i* •> •> •> •> »;• *;• »> •> »;•<* o *>•*• •> •> •> •> o *> •> *> •> •> •> »:*•:* •> •> *> »> •> •> *> *l* o •> *l* •> •> v •> •> •> *:* •> v *> •> •> t* •> •> •> -> <• •> •> *> •> •> *1* í* •> *> o »>*> o •> •> •> •> *>4 A lovak szilajon vágtáznak körbe-körbe a porondon. A mamézs körül a mennyezetig üres széksorok. A publikum csak este tölti meg. „Fel!”. „Allé, hopp!” ... „Száltól” ... „Állsz!” ... „Padi té!” ... Pattognak a vezényszavak. Remény széles hátára máris három artista ugrik. A ló vágtat, őik még magasabbra törekednek. Egymás nyakába állnak, s közben vágtat a ló. Aztán száltól Pörög az izmos test a levegőben ... Száguld a ló. Már-már azt hisszük, a földre zuhan az artista, amikor biztos lábon áll meg a ló kiszélesedő farán. Hetein vannak. Szerelmük a cirkusz. Barátok jóban, rosszban. Szeretik és ismerik egymást Nem is mehet ez másképpen. Pedig fél évvel ezelőtt ... — Fél évvel ezelőtt még sehol sem volt a csoportunk Egyedül én csináltam eddig is lovas-számot — mondta Donnert Antal, a lovas ugrócso- pcxrt vezetője. — Januárban kezdtünk. A ciifcuszba besüvített a szél. FéL hatkor, amikor kint még sötét volt, m; már a porondon voltunk. — Én pesti gyerek vagyoa szól közbe Rikker Ferenc, — lovat csak kocsiba fogva láttam. Először csak ismerkedtünk. Azóta igazi barátok lettünk. A ló ebben a számban ugyanolyan artista, mint mi. Tudja a feladatát, s pontosan végre is hajtja. Persze, komoly munka eredménye ez. Tóni kitűnő idomár. S milyen eszük van a lovaknak! Rigó például az egyik fellépésnél talán az életemet veszélyes. A porondon a nagy bukás is könnyebb kimenetelű. De ha a vágtató lóról« a széksorok közé repül az artista, akkor... de ne is beszéljünk erről. mindig megnyugvás az artistáiknak, ha vele dolgoznak. A csoport tagjai univerzális artisták. Bátran nevezhetjük így őket; mindannyian a cirkusz több műfajában jártag, „ msKÉsm —> , oo •, I fill 9 tf\ (9) A játékvezető erélyesensípjába fúj. Vitathatatlan tizenegyes ... GóóólU!... A mieink boldogan összecsókölóznak és védelemre rendezkednek be. Az ellenfél rohamoz, egyre ritkábban érinti kézzel a labdát és kiegyenlít. Sípszó, vége az első félidőnek. A nyuszik bánatosan fészkelődnek székeiken, a néhány oroszlán elkeseredetten bömböl. Többén indulnának már az első emeleti büfébe, egy vigasz-feketére, amikor a képernyőn a focilabdás „szünet” jelzés helyén ismerős szoba a műszálgazdálkodási elvi főosztály ve- 2etőjéyek rezidenciája jelenik meg. Ótt ül Gálfi, a hatalmas, világosbarna íróasztal mögött. Ür ül. Űr ír. Egyidejűleg a kommentátor is jelentkezik. Szokatlan, krákogó hang. — Az itt látható doktor Gálfi Zoltán, miután ellopta beosztottja találmányát és jogtalanul zsebrevágott egy csomó pénzt, most még valami disz- szertációt is ír belőle. A pimasz. Mert ez, kérem, a legnagyobb disznóság! Komisz, lelketlen dolog! Figyeljenek csak .. Mintha mesebeli varázsló bűvös pálcája érintette volna 4 Mpumg 1964. június 24., szerda őket, a tanácsteremben lévők mozdulatlanul, visszafojtott lélegzettel meredtek a televízióra. Ekkor közelről és olyan szögben látszott az íróasztal, hogy az egyik iratcsomó fedőlapjának nagybetűs címét is olvashatták: Fekete István: „Új módszer a termoplaszticitás meggyorsítására és lassítására a mesterséges alapú, hőre lágyuló műanyagok technológiájában.” És láthatták Gálfit, amint elmélyülten lapozgat az említett dolgozatban és számításokat, diagrammokat másol ki. — Szép kis vircsaft, ugye? — reccsent fel ismét a hangszóró —. Ha ezt eltűrik, meglesz magukról a véleményem. Ezzel a Mukátor mai előadása véget ért. Jó napot! A nyuszik elképedten néztek az oroszlánokra. Azok hasonlóan vissza. Egyszerűen sokkot kaptak mindnyájan. — Az elvtársak jöjjenek velem — törte meg végül a kínos csendet a jelenlevő miniszterhelyettes és intett a titkárság vezetőjének és a fegyelmi bizottság elnökének. — Most azonnal felmegyünk Gálfihoz. Haladéktalanul ki kell vizsgálnunk ezt az ügyet. Amikor három vérbeli szurkoló félidőben, döntetlen állásnál otthagyja a mérkőzést, — szörnyű dolognak kell következniük! így is történt A kleindorfiak a mérkőzés végéig még négy gólt rúgtak, a Mukátor pedig kiütötte doktor Gálfi Zoltánt!... Nagy sikert arattak a Mukátor további hőstettei is. Egy lakásokkal üzérkedő tanácsi tisztviselőt leplezett le, és még két üzemi bűnszövetkezetet. E három alkalommal egyenesen az illetékes kerületi rendőrkapitányok lakásán mutatta be a kompromittáló jeleneteket. Más jellegű volt legutóbbi szereplése. Az ismert közéleti férfiú és neves publicista színvonalas, példákkal gazdagon illusztrált előadást tartott a televízióban a serdülő korú fiatalok neveléséről. Nem fukarkodott az elítélő jelzőkkel sem, és szavai gyökereiben rázták meg a gondatlan szülők lelkiismeretét. Bűntudatosan sóhajtoztak, aztán időnként a hasukhoz kaptak, és rázkódtak a nevetéstől. Az egész előadás alatt ugyanis szorgalmasan ténykedett a Mukátor is. A város különböző pontjaira felváltva sugárzott képeket arról, hogy az ismert közéleti férfiú és neves publicista kamaszfia, míg a papa ostorozza a többi szülőt, — autót lop, lányokat molesztál, veszettül garázdálkodik. Mentségére szolgáljon, hogy mindezt erősen iUuminált állapotban. A Mukátor népszerűsége rohamosan növekedett, neve néhány röpke hét alatt fogalommá vált. Rohamosan gyarapodott a lévé előfizetők tábora, a műsorszerkesztőséghez százától érkeztek igazságszerető honpolgárok névtelen levelei, melyekben a Mukátor szíves figyelmébe ajánlják feletteseiket, kollégáikat, kedves szomszédaikat és a rokonságot... Táncdalok, kabaré-tréfák szereplője lett ez a csodálatos masina. Fél tucat írásjel* nélküli modern költemény és három professzordráma született ihlető hatására ... A Mukátorról írott tudományos szakcikkei honoráriumából Skoda Feliciára cserélte ki Trabantját az elektrovideo- akusztikai társulat titkára. Vitézül hadakozva maradi kollégái ellen, bebizonyította, hogy a Mukátor — igenis létezik! A televízió vezetőségén némi idegesség lett úrrá. Á nyilvános szereplésre felkért személyiségek közül az utolsó Mükátor-adást követően többen lemondták az előzetes megállapodást. Főleg egészség- ügyi indokkal. Hiába, ez az átkozott influenza... A rendőrség a felismert bűnözőket gyorsan elfogta, és bezárta. Egyidejűleg örömmel állapította meg, hogy a televíziós napokon örvendetesen csökken a törvényellenes cselekedetek száma, és sajnálattal szögezte le, hogy hétfőn és pénteken növekszik. A neves publicista és közéleti férfiú egy delegáció élén hirtelen külföldi tanulmányútra ment és odakint nagy elismeréssel fogadott előadásokat tartott időszerű pedagógiai kérdésekről. Kamasz fia osztályfőnöki dorgálásban részesült, és a Hunniától szerződési ajánlatot kapott egy mai fiatalokról szóló neorealista film főszerepének eljátszására... Nem egyszer a Mukátorra való véletlen hivatkozás is utat tört az igazságnak. Sokáig emlékezetes marad például a Markó utcai bíróságon lejátszódott eset. Téves információ alapján az egyik ülnök figyelmeztette a makacsul tagadó vádlottat, hogy a Mukátor látta, amikor az országúton elütötte, majd rútul cserbenhagyta áldozatát. A gyanúsított azonnal megtört, részletes beismerő vallomást tett, és a tekintetes bíróságtól az ügyész javaslatánál súlyosabb büntetés kiszabását követelte. Mindent összevetve: a Mukátor rövid idő alatt a lakosság túlnyomó többségének mélységes rokonszenvét vívta ki... Ditró főhadnagy, a köpcös nyomozó is örült a fejleményeknek, de a félszeme sírt. A nyomozásban jottányit sem jutott előbbre. És bár az ismeretlen jóhiszeműségében, segítő szándékában ő már kezdettől fogva sem kételkedett, egy szörnyű gondolat gyötörte. Mi történik, fia ez a csodálatos masina ártani akaró elemek birtokába kerül!? Ennek az ijesztő perspektívának lehetőségeit latolgatva, lehajtott fejjel baktatott éppen a Körúton, amikor egy járókelő véletlenül nekiment. Ez a kis incidens juttatta eszébe azt a mérges öregurat, akivel a Műanyag-étkészletek Gyárának portásfülkéje előtt karambolozott. Állítólag az mindenkire haragudott az üzemben. Utána kellene nézni... Hátha Brabácsnak is ellensége volt!? De nemcsak ő indult el ezen a nyomon! TIZENEGYEDIK FEJEZET Gazemberek Bizony, ez a három elegáns, bizalomgerjesztő külsejű férfi, aki elé. most rakja le a dupla- kát, és a fél-konyakokat a Grizzly-Mackó fürge felszolgálónője, három elvetemült gazfickó. Másodállásban. Szabad időben. Mert egyébként szolid polgári foglalkozást űznek. Az orkán-kabátos — anyagbeszerző egy állami vállalatnál. A siuc- colt bajuszú pedig a Lakásrenováló Kisipari Szövetkezet főkönyvelője. A társaság harmadik tagja, azzal a mosolygós, jóságos doktorbácsi arccal — az a főnök. Mindhármuk közül a legves%ed,elmesebb, legkönyörtelenebb csirkefogó. Civilben egy ügyvédi munkaközösség tagja. Régi, összeszokott társaság az övék. Félszóból is megértik egymást. — Brabács? — kérdi az orkán-kabátos, miközben sikertelen kísérleteket tesz, hogy kiskanalával szétnyomja a mokkacukrot a feketés pohár alján. — Nem — rázza meg fejét tűnődőén a főkönyvelő. — Brabács nem fog köpni. Annál sokkal okosabb fiú. Ismeri az aranyszabályt: Ne mószeröld társaidat, hogy hosszú életű légy ezen a földön. Ha hallgat, megússza két-három évvel, és a széklábakat a fogház asztalos műhelyében nyugodt lelkiismerettel és azzal a biztos tudattal enyvezheti, hogy nyereségrészesedése ez idő alatt is szépen gyarapodik. (Folytatjuk)
