Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-21 / 144. szám
I Piros nyilak a lázlapon ’ MmÉm Az egri megyei kórház vérellátó osztálya 3600 véradót tart nyilván s évenként mintegy 2000 liter vért kap tőlük. A véradás ma már kezd társadalmi üggyé válni, a donorok többsége nem pénzért adja vérét embertársai megsegítésére. A vér megfizethetetlen. A 2000 liter minden cseppje életet ment... 0 Hetven év körüli, sápadt, öreg ember fekszik a sebészet egyik kórtermében. Az ágy végéhez erősített fémrúdon három decis üvegpalack, amelyből kényelmes cseppekben folyik a vér. Transzfúzió... A főorvos megemeli a lázlapot s figyeli a számokat, egy hosszan tartó betegség papírra rögzített adatait — Már élég jó színben van. Sok vért kapott Látja itt ezeket a piros nyilakat? Egy-egy vérátömlesztést jelent mindegyik. A lázlapom, sok-sok piros nyű sorakozik egymás mellett s a kis számok a vér mennyiségét jelzik. A diagnózist már három évvel ezelőtt megállapították az orvosok: vérzékenység, súlyos véralvadási zavar. Mindez akkor derült ki, amikor két liter vért vesztett egy foghúzás után. Sokáig kezelték, rendszeres vendége volt az egri kórháznak s a három év alatt közel 30 liter vért kapott. A napokban válságosra fordult a helyzet: közbejött egy másik betegség, sürgősen operálni kellett Ismét vérre volt szükség, mégpedig friss vérre. Gyors telefon a véreűlátó osztálynak: Nagy mennyiségű friss vér kell! Műtéthez... A csoport... Eh pozitív.... Másnap 11 órára tervezték a műtétet Tíz órakor már húsz véradó várakozott az osztály folyosóján, mindannyian Á csoport és Eh pozitív. Fél tizenegykor már a műtőben volt az öt és fél liter friss vér... Mikorra a másfél órás műtét befejeződött, kiürültek a palackok s a következő napokban még 15 liter vér kellett az élethez... Négy—öt liter vér kering egy felnőtt emberben. Sándor bácsi ereiben ötven liter idegen vér csörgedezett már... B Este tíz órakor szirénázó mentőautó veri fel a főutca csendjét. A kórház előtt meg- csikordulnak a fékek, megszokott, gyors mozdulatok emelik ki a beteget... Rövid vizsgálat, — vérnyomás nem mérhető, pulzus 140 és alig tapintható, sápadt, csaknem fatfehér arc s vér, vér mindenütt, — az ügyeletes orvos előtt tiszta a kép: gyomor- fekélyes vérzés, nagy vérveszteség ... Életveszély! Most minden perc drága. Vérmegállapítás: Á csoport. Bekötik az infúziós oldatot... Egy küldönc vérért szalad... A beteg nyugtatót, és jégpakolást kap... Az osztályvezető főorvos lakásán már cseng a telefon: — Igen, azonnal megyek! — és kattan a készülék. Közben megérkezett a vér... ellenőrző vérmegállapítás... Transzfuzió! Az első két liter nem sokat segít — a vérzés még mindig erős, nem javul a vérnyomás s a pulzus sem... Az ügyeletes orvos további vért sürget... Már a főorvos is a beteg felett áll s készítik a műtőt is. A beteg — negyven éves, Eger környéki bányász—, már három liter vért kapott, amikor átmenetileg javulni kezd... Most már a főorvosé a szó: műtőbe! Pontosan éjfélt mutatott az óra, amikor a jótékony injekció hatására a beteg elalszik s működésbe léphet az áltatógépezet ... Mindenki a helyén van ... Szinte vakít a ragyogó fehérség.:. — transzfúziót! ... — vérnyomás 80 ... pulzus 140 ... — Vért!...’ — vérnyomás 100 ... — pulzus 120... A főorvos int, szeme idegesen villan, de kezében biztos, határozott mozdulattal vág a kés... Vérnyomás 120 ... pulzus 85, erőteljes... A háromórás műtét ismét három liter vért követelt, utána még másfél litert Hét és fél liter vér egyetlen műtéthez... De életet jelentett... b Éjjel ti órakor cseng a telefon az egri mentőállomáson: — Füzesabonyban egy vasutast elütött a vonat!... Míg a mentőautó átfúrja magát a sötét éjszakán, riasztják a baleseti sebészetet. — Súlyos baleset Füzesabonyban ... Készüljenek!... A sebesült sok vért vesztett... Életveszély!... Alig múlt néhány perccel fél tizenkettő, amikor az egri kórház elé étkezik a mentőautó. A baleseti sebészeten már minden készen áll a sebesült fogadására. Vérmegállapítás... Pulzus... Vérnyomás... Valaki vérért rohan, közben előkészítik a transzfúziót... Két liter vér után már valamit javul a sebesült állapota. Fél egykor már lehet műteni... A vonat kereked szinte lemetszették a két lábát... Amputá- ció!... Vért!... Vért!... — sürgeti az orvos műtét közben, s amikorra befejeződik a nehéz küzdelem, hajnali fél négyre jár az idő. A fal mellett üres üvegek sorakoznak, pontosan 20 darab. Húsz ember vére, hét liter... A szerencsétlenül járt vasutas gyógyultan elhagyta a kórházat... 0 Egy 28 éves asszony vajúdik a szülészeti osztályon. A főorvos ötpercenként nézi, figyeld... ö már tudja, nehéz szülés lesz: császármetszés. Nehéz percek következnek... A tudomány mellett sokat jelent most néhány kedves, biztató szó... Már lift hozza a leendő anyát... A műtőbe viszik... Keze görcsösen szorítja a takarót ... Az ajtó becsukódik. ... Az ápolónők viszik a jól ismert palackokat... Vét kell!... ..: Félóra telik él, amikor gyerekisírás veri fel a csendet. Kedves, jól ismert zene e falak között Anya és fia most már jól vannak... A születéshez és az életben maradáshoz öt liter vér kellett!... I Délután öt órakor csengett a vérellátó osztály telefonja.: — Itt belgyógyászat... Egy 33 éves fiatalasszony... Súlyos vérszegénység... a saját vörös vérsejtjei feloldódnak... Egy millióra csökkent a vörös vérsejtje ... Háromszorosan mosott vörös vérsejt kellene... Naponta fél liter... Sürgős!... Életveszély!... — Gyors telefonhívás Budapestre: 495—918 ... Most a másodpercek is hosszúak ... Cseng... Végre!... — Halló, Országos Vérellátó Szolgálat? — és a vonal túlsó végén pontosan jegyzik az adatokat ... Este 9 órára elkészül a különleges vér s néhány perc múlva mentőautó száguld Budaörs felé. A vezető mellett gondosan ■ csomagolva négy palack vér... 1 A repülőtéren a pilóta és kísérője veszik át az értékes küldeményt, majd felzúg a motor s a hófehér vöröskeresztes gép belehasít az éjszakába ... Ezekben a percekben cseng a telefon az egri mentőállomáson. — Itt Budapest... A mentő- szolgálat gépe elindult... Vért visz... Azonnal induljanak a • makiári repülőtérre!... ... És alig múlt el éjfél, az egri kórház belgyógyászati osztályára megérkezett az életet jelenítő vér... ★ Ma Bátor községben járnak a vérellátási osztály és a Vöröskereszt munkatársai. Vért vesznek. Közel 300-an jelentkeztek önkéntes, térítésmentes véradásra... Márkusz László :filmfórunr^ A szerelem másik arca Olasz film Mint egy kitűnő npvellás kötet, olyan ez a film. Balla- dás, szomorú, megindító történetek sora; s minden történet a valóságban gyökerező. A „fundamentum” Gabriella Parca Olasz nők gyónnak című könyve, s a lapok szerkesztőségeibe érkező olasz asszonyok levelei és mindenekelőtt maga az élet — ezek szolgáltatták az alapot, amelyre Za- vattini vezetésével 11 rendező építette fel e művészi, tartalmas és sokat mondó filmet. Szépítő, díszítő művészet a film? A szerelem másik arca, ez a 11 történetből álló, s mégis meg nem bonthatóan egységes alkotás nem szépít! Szereplői — alig hiszi az ember, hogy nem hivatásos színészek, játékuk annyira hiteles és őszinte! — a maguk hétköznapi egyszerűségében, gondjaikkal, bánatukkal, szégyenükkel, s minden kozmetikázás, minden kiglancolás nélkül jelennek meg a vásznon. Nem kitalált figurák — embereik. Nők, akiknek „hiába van szavazati joguk, az életben, a szerelemben nem egyenrangú társak a férfiakkal. Természetes, sallangtalan ez a film. És közvetlen, mint egy beszélgetés. Az érzelem megannyi feszültségét szabadítja fel az emberben, düh, együttérzés, részvét és harag egymást váltogatja. A Leányanyák epizódban pszichológus beszélget egy 20 év körüli leánnyal, állapotos, igazi szerelem és boldogság nélkül szüli meg gyermekét. S mi a vágya? Hogy a gyereknek jobb sorsa legyen, mint az övé, akit) a fiú magára hagyott. A második epizódban pofon csattan az ötéves forma kislány arcán, mert kiváncsi az igazságra: hogyan jönnek világra a gye. rekek. Aztán az ostoba, elvakult dühöt látjuk; elmúlt a leány szerelme, s volt vőlegénye késsel hasítja fel az arcát. Nászút: a férfiaknak mindent szabad, de ha egy lány félrelép, örök életre megalázott. A serdülők: az első- tiszta szerelem ellen összefog a tanári prüdéria, s a szülői „szigor”, finoman, intelligensen tapossák sárba a vágyakat, ábrándokat. Látunk házasságtörők et, nőket, akik a sikert hajszolják filmen, pódiumon; látunk olasz válást — a férfi és a nő, akik egyszer már házasságot kötöttek, de az megromlott, nem kezdhetnek új életet, a törvények csak vagyoni különélésre adnak lehetőséget. S az utolsó történet, a magára hagyott leányé, aki hiába adta szerelme testi bizonyítékát, nem kell a fiúnak, félrelöki. Mint kitűnő novellás kötet, olyan a film. Riasztó, szomorú drámák peregnek az ember szeme előtt társadalomfeszítő gondolatokkal. S bár a szerelemnek ez a másik arca, a kiboruló sorsok, problémák számunkra idegenek — a film mindvégig hatása alatt tartja az embert. Megrendítő is ez az alkotás, megrendítő szociográfia, valódi történetekre épült statisztika egy társadalomról, amelyben férfi és nő nem lehetnek egyenrangúak. (p. d.) INTIM PILLANAT (Foto: Kinka László) (7) A biorezgésekhipotézise akkor született meg az agyamban, amikor négy esztendővel ezelőtt — éppoly borús őszi imp volt, mint a mai — megszöktél hazulról. Milyen könnyűszerrel a nyomodra akadnék, töprengtem, ha mint egy eleven kis rádióadó loholnál az utcákon, kószálnál a budai hegyekben, én pedig vevőkészülékemen felfoghatnám öntudatlan jelzéseidet. Három aggodalmas nap után, piszkosan, soványan, végre hazasomf or dáliái. Ma sem tudom, merre jártál, mit műveltél ez alatt az idő alatt, te imposztor!? Muhi zavart-szemérmesen oldalt fordította a fejét, és egy galvanométer asszimetríkus skálabeosztását kezdte tanulmányozni, nála szokatlan érdeklődéssel. Talán icipicit el is pirult. De fekete daxlinál eZt meglehetősen nehéz észrevenni. — Jól van — legyintett a gazdája —, borítsunk fátyolt a múltra. Engem az ötlet azonban továbbra is foglalkoztatott. Tanulmányok, kísérletezések hosszú sora után végre gyakorlatilag is megbizonyosodhattam afelől, hogy a biorezgés nem fantáziám szülötte, hanem természeti törvény. 4 MiPÍUSAG 1864. június 2L, vasárnap Rendkívül szapora rezgések ezek, frekvenciamagyságrend- jüket tekintve a gamma-sugárzás és a kozmikus sugárzás hullámtartományai között helyezkednek el. Háromszázezer kilométeres másodpercenkénti sebességgel terjednek. Csakúgy, mint a hő, a fény, és a többi elektromágneses hullám. És kiderült, hogy a biorezgések hullámsávján belül minden élőlény más-más periódus- számmal rezeg. Ez valamennyiüknél egyszer, s mindenkorra adott, változatlan, konstans tényező. Például te is kutya vagy, az a foxilány is kutya. Borzebek vagytok mind a ketten. Így van? A daxli bólintott. Most valóban figyelt. Minden téma azonnal izgalmassá vált számára, mihelyt szive hölgyével került összefüggésbe. — A rezgésszámotok mégis különböző. De még a tacskók között sem találsz kettőt, amelyik egyformán rezegne. Ez, persze, az emberekre is vonatkozik. A biorezgés másik tulajdonsága, hogy feltűnően szelíd, engedelmes. Könnyen rá lehet csalni a katódsugárcső képernyőjére, és akkor ott megjelenik á szóban forgó élőlény képe. Látod, — nyitotta ki a munkapad egyik fiókját, amelynek rekeszeiben félbetört gyufaszál nagyságú, opálosan esti. : lógó, rövid szigeteld fogantyú- val ellátott rudacskák hever- tek. — Ezek a lamellák külön- ! leges ötvözetből készültek, és ■ alkalmasak arra, hogy bármely • eleven organizmus biorezgés- l számát örökre magukba rög- zitsék, hacsak egy másodperc- i re is felületi érintkezésbe ke- . rülnek vele. Ezután bármikor . behelyezhetem a megfelelő ru- . dacskát a Mukátorba — intett . a sarokban terpeszkedő készülék felé —, és vége a bujócskát nak! Feltéve, ha a szóban for- . gó ember, állat, rovar, vagy l növény azon a tízkilométeres sugarú körön belül tartózko- ’ dik, amelynek középpontjában a Mukátor áll. A Mukátor szó hallatára he- ' gyezni kezdte füleit a tacskó. ■ Bár lógó fülű kutyánál ez csak képletesen értendő, Hókai FeI liciánnak mégis feltűnt. — Jól sejted — bólintott, — Rólad neveztem el, minthogy azzal a céllal készült, hogy tar- : tózkodási helyedet bármikor . megtaláljam. Muki lokátor — Mukátor. Szóval, ott tartot- 1 tunk, hogy ennek a masiná■ nak, sajnos, elég kicsi a ható■ távolsága. Még így is valósággal a szánktól spóroltam el minden alkatrészének az árát. ' Nem untatlak azzal, hogy mi- < lyen interferenciás és tükröző- . déses módszerekkel sikerült elérnem, hogy a katódsugárcső lapján ne csak az előzetesen bemért élőlény képe és hangja, hanem a környezetben levő élettelen tárgyaknak a képe is megjelenjem. Mit izegsz-mazogsz folyton? Mindjárt befejezem. A görbe lábú tacskó durcásan, és meggyőződés nélkül visszaült a helyére. — Még csak arról akartalak tájékoztatni, hogy a Mukátor, egy speciális antennarendszer útján, a térkép alapján megfelelő koordinátákkal irányítva, átdobhatja a befogott képet közönséges televíziós vevőkészülékekre is. Eddig kétszer éltem ezzel a lehetőséggel, és sikerült dutyiba juttatnom egy cégéres gazembert. És holnaptól folytatom a hajszát. Megtáncoltatok minden csirkefogót, farizeust, szélhámost, akire csak lecsaphat a Mukátor! Hókai Felicián üldözöttből üldözővé lesz! De mindig csak igazságosan. Azt bántom, aki megérdemli. És úgy teszek én is, amint a költő mondja: „Gyűlöletem tiszta, nemes méreg, Csak nagyvad érdemli meg, Nem minden féreg!" Míg az öregúr élénk taglejtések közepette szavalt, Muki fürgén kikarikázott a konyhába. A következő percben már vissza is tért. Fogai között a kis sámli. Óvatosan a gazdája lába elé helyezte és cipőgomb szemével követelőzőén nézett fel rá. — Ó, te Belzebub! — dörmög- te felháborodottan Hókai, de bozontos szemöldökei alatt ezúttal derűs fények villogtak. — A viselkedésed egyszerűen minősíthetetlen! Erőszakos vagy és pimasz. Minthogy azonban az elektrotechnikai tudományok terén ma kétségtelenül szép előmenetelt tanúsítottál, nem bánom, nézzük meg, mit csinál az a csodálatos foxi- fruska!? KILENCEDIK FEJEZET. Bárom pillanatkép l. Két hét telt eb történetünk kezdete óta, és talán utoljára volt ezen az őszön ilyen derűs, napfényes idő. A parkban ker- getőző kölyök-szellők még ágaskodva sem érték el a fák koronáját. így hát a bokrok közt hancúroztak, és alá-alá fújtak a földön heverő, megsárgult platánleveleknek. A pórázra fogott foxterrier ősi vadászösztönnel kapott a billegve egyensúlyozó levélsárkányok után. Muki elragadtatottan nézte játékos mozdulatait. Őbenne pedig a gazdája gyönyörködött. Mindhárman örültek az életnek, a jó időnek. Csak a pad szélén összebújó szerelmespár volt levert, és szomorú. Különösen a fiú. Nyúlszájú, göndör hajú, fekete legény. — Hülye voltam — sziszegte elkeseredetten. — Mi az ördögnek mondtam el neki?! Pedig a kollégák figyelmeztettek, hogy szeretett főnökünk — gátlás nélküli kalatidor. Függetlenül magas tudományos rangjától, vezető beosztásától. És tessék! Beadta saját találmányaként! — Még nincs veszve minden — cirógatta meg a haját a lány. — Csak ne lennél olyan mamlasz, Pistikém. Harcolj az igazságért. Ha pénzt lehetne csinálni belőle, már az idén összeesküdhetnénk. Volna is egy szoba-konyhás lakás a Klotild utcában. Húszezerért megkaphatnánk. Irma néni ígért bútort és .... A fiatalember türelmetlenül legyintett. — Hiszen mondtam már, Vera, hogy négyszemközt beszélgettünk, és akkor adtam át a jegyzeteimet. Tanúm sincsen rá. Még ha lenne, sem biztos, hogy ujjat merne húzni Gálfival. Te nem tudod, milyen nagy fej ez nálunk! Kezében tartja a minisztérium egész műszálgazdálkodási elvi főosztályát. Gyere, szivecském — nyújtotta a kezét —, lejár az ebédidőnk. Majd csak kitalálunk valamit. Hókai Felicián, nyugdíjas bérelszámoló, hosszan nézett utánuk, amint a villamosmegálló Jelé szaladtak. Felöltője zsebéből kis noteszt, ceruzát vett elő. Hosszú, szálkás betűkkel beírta: Gálfi, műszálgazd. elvi főoszt. Műanyagipari Min. Jövő hétre előjegyezve. Visz- szadugta a noteszt. Térdére fektette, kinyitotta kopott aktatáskáját és egy üveg Salvus- vizet, bádogbögrét vett elő. Töltött és lassú kortyokban, dühösen megivott vagy fél litert. Hiába, ha felizgatja magát, nemcsak a vérnyomása szökik fel, kínozni kezdi a gyo- morsava is. Tarka kockás zsebkendőjével felitatott a szája széléről néhány kóbor vízcsep- pet. Mindent akkurátusán visz- szarakott a táskába. Aztán füttyentett a tacskónak, és ráakasztotta nyakszíját. II. — Sajnálom — döfte bele a papirvágókést egy hosszúkás levélboríték védtelen oldalába a szigorú titkárnő —, Gálfi elviárs most nem ér rá. Értekezletet tart. Válasz helyett az öregúr selyempapírba burkolt lapos csomagot vett elő a hóna alatt szorongatott aktatáskájából. Óvatos-gyengéden kibontotta. Egy könyv volt benne: „Dr. Gálfi Zollán: A mű szálgyár lás múltja, jelene és lenyűgöző távlatai Magyarországon”. (Folytatjuk)
