Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-21 / 144. szám

Néhány napja kezdődött a borsó feldolgozása. A gyár munkásai és az üzemért felelős vezetők között ismételten felvetődik a kérdés: mi a garancia, hogy jobb lesz az idei konzerv minősége, mit tettek eddig és mi szükséges ahhoz, hogy ne forduljon elő olyan tömeges romlás, mint az elmúlt szezonban?

Tavaly a Hatvani Konzervgyár 535 vagon borsókonzervet gyártott és ebből január elsején még 280 vagon volt raktáron. Éppen azért, mint

derült égből a villám,

úgy hatott a laboratórium jelzése: rendszertelenül fellépő „sima savanyodást" észleltek. A szakemberek tudják, hogy alattomos veszély ez, szemre, kívülről nem látszik semmi, de fokozatosan olyan ízhiba léphet fel, hogy használhatatlanná válik az áru.

Budapesti laboratóriumokban és a helyszínen folyt a vizsgálat

— Rossz borsót szállítottak a termelők, a gyárban is sokáig állt az áru — hangoztatták azok, akiket felelősségre vontak. De ez csak részben igaz. A felkészületlenség, a kapkodás, a termelés és a műszaki vonal közötti együttműködés, az egymás munkájáért érzett felelősség hiánya sokkal több kárt tett. Különböző okok gátolták a- feldolgozás ütemét. De a vizsgálat megállapította, hogy hibákat, mulasztásokat követtől el Hatvanban a sterilizálás köizben, kiderült az is, hogy elégtelen volt a hűtés. Tavaly egyáltalán nem és pár napja még mindig

nem működött xxennyvíxderítő.

A felkészületlenségért, a technológia pontos betartásának elmulasztásáért, a termelés és a műszak, a laboratórium és a gyártási vonal együttműködésének hiányáért elsősorban a gyár vezetői a felelősek. De nemcsak ők, hanem az üzemvezető, a konzervmester, a művezetők. És felelősek azok a munkások is, akik tudtak a hiányosságokról, de nem szóltak. Aligha képzelhető el olyan részletes vizsgálat, amely utórón ünnepelt „hősök” viselt * * dolgait? Vagy talán azért tisztelik meg őket, mert fasiszta múltjukat dédelgetik? Avagy azt az égi szerencsét, hogy ezcík a javíthatatlanok megúszták a törvényes felelősségre vonást? Mit ünnepelnek és miért?

A banketten magasra emelték a hatalmas söröskrigliket és lefújták róluk a vastag püs- pükgallérokat: ez így ildomos.

És beszédeket mondtak a „német egység” jegyében. A kéMinden félreértés elkerülése céljából előre kell bocsátanunk, hogy Hitler lovagkereszteseiről van szó. Arról továbbá, hogy a minden SS-ek Führerje elsősorban kipróbált híveinek adta elégedettsége kifejezéseként a lovagkeresztet. Jól hajtotta végre a Führer elgondolásait?-Lovagkeresztet kapott.. Még jobban hajtotta végre? Megkapta a lovagkeresztet a koszorúval. Túllicitálta azt? Megkapta a lovagkeresztet a koszorúval és a kardokkal.

Hitler azt adta, ami a lényéből fakadt és ami megfelelt az „érdemek”-nek. Mit leshet ehhez szódni? Azt, amit a történelem már elmondott és amit

lag megállapítsa, hogy az elmúlt szezonban kik és hányszor szegték meg a technológiai utasítást. Közömbösség,. vagy nemtörődömség miatt nem ellenőrizték a műszereket, nem törődtek a gőz, vagy a hűtés hőfokával. Az áru átvételétől a tisztításig, a feldolgozástól a csomagolásig minden utasítást pontosan be kell tartani. Tavaly nem így történt.

Mennyi a neleitkár?

Ma még pontosan nem tudják. De néhány napig dolgoztak a hibás dobozok válogatásán, hány vagon konzervet kellett felbontani és átdolgozni? Ha mindezt felszámoljuk, tetemes a kár. Elvitte a nyereségrészesedést, de alaposan rontja az Idei önköltséget is. (A fegyelmi eljárások befejezését június közepére jelezte a tröszt.)

A gyárban megtartott aktívaértekezlet bizonyította, hogy a tanulságokat levonták, az idén mindenki jobban akar dolgozni. Mi a biztosíték, hogy a szándékot tették követik? Az idei felkészülést, a berendezések műszaki próbáját a Konzervipari Tröszt és a Budapesti Kutató Intézet közreműködésével végezték el. Művezetőknek és szakmunkásoknak konzervgyártásá tanfolyamot rendeztek.

— Arra törekedtünk, hogy a munkások megismerjék feladatukat, jól elsajátítsák a gyakorlatot, de értsék is, hogy mit és miért kell csinálni — mondta Szacskó István konzerv mester, aki az ofctatásfelelős tisztjét is betölti.

Kiss Ferenc üzemvezető, Lehotay János, a műszaki osztály vezetője és Selmeczi Nándor laborvezető egyetért abban, hogy a tavalyi kárt és a szégyent még egyszer senki magára nem veheti.

A garancialevél

A gyár fejlődésével nem tartott lépést a szakemberképzés. Most 64 fiatal tanul Pesten, az élelmiszeriperi szakiskolán. Szekszárdi Dezső, Angeli József, Eperjesi László, T érék Ferenc az élelmiszeripari technikum levelező tagozatát végzik. Blazsek Józsefné, Balog

Vállalta a veszélyt: meg született l *

A magunk, ostobaságát sohasem tudjuk, másoknak megbocsátani.

*

*

Hát nem érdekes: új lakótelepek, városok tervezésénél először a bölcsődére, majd az óvodára és az Iskolákra gondólnak. A temetőre csak utoljára ...

*

Amikor nagyon szerettem, feleségül vettem. Amikor feleségül vettem, már nem nagyon szerettem. Ki érti ezt? ~

így sóhajt fel és belenyugszik a megváltoz- tathatatlanba.

* •

Kisváros: nem igaz, hogy mindenki ismer mindenkit, de az igaz, hogy mindenki mindent tud a másikról.

*

Elhatározta, hogy megfejti az örök élet titkát. A nagy felfedezés előtt egy nappal meghalt.

*

Karinthy a humorban nem ismert tréfát. Néhány humoristánk a tréfában nem Ismer humort. /

f-ó)

az a sok millió halott is elmondhatna, akit a túllicitáló lovagkeresztesek a mintapéldányok fektettek örök sírjukba.

Persze, az emberiség mindig megbecsülte a haladás és az emberiség hőseit. Nekik kijár a tisztelet és a megbecsülés. Ámde a válogatott lovagkeresz- tesek — Hitler extrái — nem az emberi haladás, hanem az emberi gonoszság „hősei”. És lám, 1964-ben mégis akadt oljfan nyugatnémet város, Wesel, Nordhein-Westfalenben, amelynek hivatalos vezetősége éppen Hitler extráit glorifi- kálja. Az történt, hogy a „Lovagkeresztesek Szövetsége” elnevezésű neofasiszta szervezet tagjait bankettre hívták meg. Az ünnepélyes fogadáson a lehető legnagyobb reverendával vették körül ezeket az urakat, és was gut und teuer — elhal- mazták őket minden jóval.

Miért ez a megkülönböztetett tisztelet? Nem ismerik Wesel város urai az általuk oly forJó munkáért — fegyelmit

Még téL volt, amikor a recski tanácsülés élhatározta, hogy a község központjában, társadalmi munkával, négyholdas parkot létesít. S amikor eljött a megfelelő idő, a népfrantbí- zottság összehívta a szakembereket — kőműveseket, lakatosokat —, hogy megbeszélje velük a ,szakirányítást”, hiszen minden bizonnyal szükség lesz rá, mert sokan jelentkeztek a helybeliek közül, hogy szebb, otthonosabb legyen a falu.

Mint ez beigazolódott, szükség is volt erre az előzetes

Nem szólt a száj,

most fájhat a fej

Siroki bixonyítvány

megbeszélésre, mert április 26-án, vasárnap, mintegy 150 ember gyűlt össze, képviselve a falu minden társadalmi rété-'

gét, hogy május 10-én megismételve a lelkes munkát, kereken 20 ezer forint értékkel elkészüljön a park a helybeliek dicséretére és örömére.

Ezek után nyilván mindenki arra gondol, hogy ha éppen díszoklevelet nem is, de elismerő szót azt kap a községi tanácstól, amely a helyi nép- frontbdzottsággal együtt szervezte, irányította ezt a nagyarányú társadalmi megmozdulást. Nem így történt, vagy legalábbis eddig úgy néz ki, hogy a dicséret helyett fegyelmit kapnak a község vezetői.

Ugyanis olyan szabálytalanságot követtek el, amely kimeríti mindazon szükséges paragrafusok kritériumát, amelyek nyomán a járási tanács pénzügyi osztálya a fegyelmi megindítását kérte a járási tanács végrehajtó bizottságától. Az történt, hogy a park építése köáben — út ie épült! — három fát kellett kivágni. A három fa ott hevert a 150 dolgozó társadalmi munkással szemben, s a tanács vezetőd úgy gonlolták, ne heverjen céltalanul, Eladják és az érte kapott pénzen vesznek egy kis pálinkát: egy féldeci egy embernek kora reggel, hogy vidámabban menjen a munka, meg érezzenek valamiféle „gondoskodást" is.

Nem nagy elismerés fél deci pálinka, — ez kétségtelen. Nem is igényelték azt különösebben a recskiek sem, de ennyi telt, s ennyi igazán jólesett azoknak, akik 20 ezer forintot hoztak a konyhára.

Az eladott fa értéke 280 forint volt!

A park elkészült.

A fegyelmi még nem- De minden bizonnyal elkészül, s akkor elmondhatják Recsk község vezetői: tudomást szerez-" tek a felsőbb szerveknél is eredményes szervező munkájukról.

(gy •.. ó)

MÍPÖJSiG 3

1964. június 21., vasárnap

„Kis mulasztás” milliós kár

Drága tandíj a Hatvani Hon%ervgyárban

Mária, Fenyvesi Sándomé, Fe- hér Ottó, Hegedűs Zoltán és rnások, szorgalmasan jártak az Itthoni tanfolyamra. Reméljük, a szaktudással nő a felelősség is. Aki megtanulta feladatát, járjon nyitóit szemmel az üzemben, a kötelesség, a technológia pontos betartása legyen a legfőbb parancs. Aki hibát, vagy mulasztást Iái, érezze kötelességének, hogy szóljon. Ha probléma, nehézség merül fel. a vezetők idejében vitassák meg, műszakiak és munkások együtt iparkodjanak a baj leküzdésére.

A Hatvani Konzervgyárban valaki azt kérdezte, hogy az idei termelés nem lehetne kevesebb, de jobb? De hiszen itthon és külföldön szükség van mindarra, amit megtermeltünk. Akarat és fegyelem kell hozzá, hogy a Hatvani Konzervgyárban az idén annyit termeljenek, mint tavaly és csak rajtuk múlik, hogy a minőség is kifogástalan legyen. Dr. Fazekas László

pünkön is önmagukat ’’jói reprezentáló” masírozók egytől- egyig hívei a Bundeswehr atorrv- felfegyverzésének és a „német egységnek”. Legédesebb éjszakáikon arról álmodnak, hogy a „német egység,, szolgálatában — újabb lovagüoeresztet kapnak: lombokkal és kardokkal, sőt Führerrél. Nem nehéz elképzelni, miféle ,német egységet” teremtenének meg ezek az urak!

Olyan viruló lenne ae 6 „egységes” Németországuk, akár egy végtelen, kimondhatatlanul csöndes, abszolút békés — temető ...

<—•)

Parádézó lovagkeresztesek

TVe haragudjon, de erről

^' nem szeretnék nyilatkozni. Az egész ügy csak arra lenne jó, hogy lejárassa a pedagógusok becsületét — tért ki a kérdés elől a Siroki Általános Iskola -egyik pedagógusa korántsem megalkuvásból, mint valóban attól tartva, hogy az ügy nyilvánossága nem hozna hasznot a helybeli tantestület, az iskola nevelőmunkája számára.

A szándék nemes, csak ma már éppen Indokolatlan. A Siroki Általános Iskola ügye az egész falu, sőt a járás ügye lett, vizsgálatot vizsgálat követett, amelyből egy dolgot kétségkívül meg lehetett állapítani: az új iskolaépületiben avitt szellem uralkodott el, a kollektív nevelőmunkát nem támasztotta alá a belső kollektivitás és a kölcsönös megbecsülést és segítést felcsereit« a pletyka, az intrika, a klikkszellem.

Nehéz lenne, sőt lehetetlen ma már kibogozni, mi volt az a „porszem”, amely gördülő lavinát alkotott, mi' volt az a — nyilván — nem nagy ok, ami ürügyként szolgálhatott ahhoz, hogy a tizenhat fős tantestületiből egyszerre öten kérik mindenáron való elhelyezésüket, mondván: az itt kialakult légkör, az iskolaigazgató személye lehetetlenné teszi a, további munkát. Egy tantestület, ahol a nevelők egyharmada távozni akar, egy végeredményben is nem nagy létszámú kollektíva, ahol egyszerre öten nyújtják be áthelyezési kérelmüket, bármilyen fájdalmas is kimondani: saját magáról is bizonyítványt állított ki az év végén. S ez a bizonyítvány nem válik a tantestület dicsőségére.

1/ étségtelen, hogy néhány

*- évvel ezelőtt jogosan bírálták Poprádi László igazgató stílusát. Jó célokért, elsősorban a nevelés színvonalának emeléséért; az iskolareform megvalósításéért olyan eszközökkel dolgozott, amelyek nehezen nevezhetők korszerűnek, megengedhetőnek. Durva modoráért megcitálták a felsőbb szervek Is és megfelelő alternatívát kapott: vagy képes megváltozni, vagy szedheti a sátorfáját. Nem volt éppen tapintatos, de mindenképpen helyes és okszerű volt az az alternatíva.

Poprádi igazgató levonta a kellő konzekvenciákat. Ennek már harmadik esztendeje! S mialatt öthetes igazgatói továbbképzőn vett részt, öten a tantestületből benyújtották áthelyezési kérelmüket, indokul az igazgató magatartását, az iskola „kibírhatatlan” légkörét nevezve meg. Ki érti ezt?

Módom volt megtekinteni azt a vizsgálati anyagot, amelyet a felsőbb szervek állítottak össze, éppen ennek az ügynek kapcsán. Személyes tapasztalatom is megerősíti a

járás, a megyei művelődési osztály álláspontját, hogy ha Poprádi fukarabbul is bánik a szóbeli dicsérettel, mint ahogy egy túlnyomóan nőkből álló tantestületnél ez mindenképpen szükségszerű lenne, de alapvetően. megváltozott a magatartása. Szakmai rátermettsége, hozzáértése pedig sem azelőtt, sem most nem jelentett vitatárgyat.

— A tantestület múltja; regény. Az igazgatót akarják leváltani — így fogalmazzák ezí meg számomra a járást tanácson, s így fogalmazódnak meg a tények is, amelyeket a vizsgálat feltárt. Leváltani, elyan indokokkal, améLyek nem is indokok, amelyek teljesen általánosaik, megfoghatatlanok. Cirokon már nem az ér- ^ vek osztoznak, hanem a szubjektív érzések, volt és vélt sértődöttségek, amelyeket kívülről is táplálnak: beleszólnak a tantestület dolgába a gyár vezetői, beleszólnak a férjek, véleményt mondanak, álláspontot faragnak, csak éppen az elvszerűség és az indokolt realitás hiányzik ezekből. Egyetlen példát minderre! Az öt távozni akaró pedagógus között van olyan, aki sem szülési szabadság előtt, sem onnan visszatérve egyetlen ezó panaszt, kifogást nem mondott, — de a „kibírhatatlan” légkörre való hivatkozással váratlanul mégie elhelyezését kéri.

Napról napra, hétről hétre gyűltek itt az apró indulatok, kicsinyes sértődések, amelyeket nem szűnt meg táplálni az érdekelt, vagy csak az érdeklődő „közönség” sem. Nem az Újságcikk járatja le a »iraki pedagógusok becsületét, hanem a kicsinyes intrika, ■ nem azért1 kell erről írni, hogy az öt távozni akaró pedagógus Sírokban maradjon — egy ' részük ügyében már a megnyugtató döntés Is megszületett —, mint sokkal inikább azért, hogy megfelelő tanulságot lehessen levonni.

Nem valószínű, — de ha így van, még súlyosabb a helyzet —, hogy a község vezetői ne tudtak volna arról, hogyan szakad ketté a tantestület. S az sem valószínű, hogy a járási tanács Illetékesei csak akkor tudták meg, hogy „baj van" Sírokon, amikor az öt áthelyezési kérelem beérkezett: Vagy az iskola belső életének felületes ismerete vagy rosszul értelmezett tapintat, az „önállóság” fetisizált tisztelete, esetleg mindez együttvéve eredményezte, hogy a gyakran szinte megfoghatatlan és tartalmimUan

i

kifogásokból meg nem hallga- ] tott panasz, ebből pletyka, int- ] rika és végül a tantestület két- ; tésizakiaidása lett

Ezért természetesen Poprádi i László igazgatót is felelősség : terhelt, de azokat a pedagógusokat is, akik beadványukban elmarasztalták a most távozni készülő öit társukat de óv köz- ’ ben, tantestületi ülésen, a mun- i ka hétköznapjaiban már korántsem emeltek szót nem fá- , radoztak a kollektív munka mellé a kollektív szellem kialakításán. Ne szólj szám, nem fáj fejem — régi, de bosszantóan új ia ez a mondás. Nem szolt a száj és most fájhat a fej!

A falu nevelői nemcsak a község szellemi arculatáért, nemcsak az oktatási reform sikeréért tanítványaikért felelősek, de egymásért is, saját maguk szellemi, világnézeti, szemléletbeli reformjáért. Ezt felejtették el Sírokban, erre nem ösztönözték eléggé őket sem a falu vezetői, sem a felsőbb szervek.

öt pedagógus távozik: a szomszédos községekbe, Péter- vásárára, s minden bizonnyal jön a helyükre másik öt. Az élet persze, megy tovább, őgz- szel újm megtelnek a padsorok — látszólag tehát teljesen felesleges volt ezt az ügyet a nyilvánosság előtt felbolygatni. Látszólag! Mert nem mindegy, hogyan megy az élet tovább, mit tanultaik itt, Sírokon, és mit tanulhatnak másutt ebből óz ügyből.

Fel kellene használni ezt a nyári vakációt: a lelkek, a gondolatok őszinte rendezésére.

Gyurkó Géza 1