Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-17 / 114. szám

ILYEN KONZERVGYÁRI IGÉNYEK — termelőszövetkezeti remények tWWW'WVVVWWVWVWVVWWtfVVVVVVWVVVWWVWVaVV’rfWBVVW frrfWWW*V^VWVWl^t«rrfW< Taa-látogatáaon a Hatvani Konzervgyár termeltetett osztály vezetőjével . . . és mit mondanak a válóperes bírók Fiikerestük dr. Kerekes Lájost, az Egri Járásbíróság elnökét, dr. Molnár Géza me­gyei bírót, dr. Schmidt Zol­tán és dr. Papp L.ászló járás- bírókat, mondanák el véle­ményüket Marosi Gábor és Fehér Piroska ügyében. Az embernek szabad akara­ta, egyéni szabadsága van. Az egyén különféle Jogosultságok­kal rendelkezik. Ilyen jogosult­ság többek között a szerelem­hez való jog. Ez a jogosultság lehat elsősorban magánügy. Különösen magánügy a belső tartalmát tekintve, és különö­sen magánügy ma a szocialis­ta társadalomban, amikor va­gyoni érdekre és osztályszem- pontakra tekintet nélkül ki-ki •zabádon választhatja meg sze­relme párját. A szerelem azonban nem minden vonatkozásban magán­ügy. Különféle kihatásaiban és következményeiben már tár­sadalmi ügy is, közérdek, tár­sadalmi érdek is. A család, a gyermek sorsa ugyanis nem közömbös a társadalom érdeke szempontjából sem. Arra a kérdésre tehát, hogy magánügy-e a cikkben szerep­lő gépészmérnök és a csinos, fiatal tanítónő szerelme — úgy véljük — dialektikusán kell válaszolni: igen is, meg nem is! A kővetkező kérdés úgy hangzik, hogy szabad-e Maro­si Gábornak otthagynia felesé­gét és két gyermekét? Ügy véljük, hogy a cikkben vázolt körülmények mellett, egyértelműen azt a választ kell adni, hogy: nem! Persze, e kategorikus taga­dást meg is kell indokolni. Azért nem, mert a házasság megkötése, a 10 éves együtt­élés, « két gyermek, közüggyé tették a házastársak szerelmét, meghagyva persze benne és nem kizárva a házastársak egyéni boldogságának lehető­ségét. A közérdek ugyanis ak­kor van biztosítva, ha benne az egyéni érdek is érvényesül. 4 társadalmi érdek és egyéni bol­dogság tehát nem ellentétes fogalmak. Sőt! Kölcsönösen feltételezik egymást. Ha ez így van, akkor miért tagadjuk meg kategorikusan Marosi Gábortól „egyéni bol­dogságát”, új szerelmét? A gyermekek érdekén, a csa­lád védelmén túl azért, mert a gyakorlati tapasztalat azt mu­tatja, hogy Marosi Gábor igazi egyéni boldogsága a két gyer­mek mellett, a felesége mellett van biztosítva. A perek tömege bizonyítja, hogy a nagy szerelmi fellángo­lások — mint adott esetben a tanítónő iránti szerelem — csupán múló, átmeneti érzel­mek, amelyek nem biztosítják véglegesen az egyéni boldogsá­got sem. Az érzelmi fellángolás tehát nem lehet alap a család elhagyására. De nézzük meg a problémát erkölcsi oldalról is. Minden társadalom védte és védi a család intézményét a ki­alakított társadalmi erkölcsi felfogásával is, amely szerint egyes emberi magatartásokat megengedettnek, erkölcsösnek tart, másokat pedig erkölcste­lennek. A család ok nélküli elhagyá­sát, minden valamirevaló tár­sadalom erkölcstelennek tar­tott Ügy véljük, a szocialista társadalom még szigorúbb mértéket állít a család ok nél­küli elhagyásának útjába. Er­kölcsi alapja sem lehet tehát Marosi Gábornak, hogy elhagy­ja családját egy esetleg elmúló szerelmi fellángolás miatt, — azt a feleséget, akinek az olda­lán még most sem kizárt az ő egyéni boldogsága. Mindezeken túlmenően a családjogi törvény 24. §-a köte­lezően előirja, hogy a házas­társak hűséggel tartoznak egy­másnak A házastársi hűséget tehát törvényes kötelesség­ként írja elő a társadalom a házastársak számára. a feleség nem vétett. Jogi alapja sincs tehát Maro­si Gábornak arra, hogy elhagy­ja feleségét és gyermekeit. Va­jon ez az okfejtés azt jelenti-e most már, ltogy gyermekek lé­te esetén kizárt a házasság fel­bontásának és új kapcsolat lé­tesítésének lehetősége? Semmiképpen! Mindenesetre az általános szabály alóli kivétel lehet az, amikor a család elhagyása ér­zelmileg, erkölcsileg és jogilag is megengedett. Melyek lehet­nek ezek a kivételes esetek? Konkrét, taxativ felsorolást nem lehet adni. Általános elv­ként azt kell leszögezni, hogy válásra csak akkor kerülhet sor, ha a házastársak között a viszony annyira megromlott, hogy a boldog házasélet vissza­állításának a reménye lehetet­len. Nevezetesen csak akkor, ha a házasélet fenntartása elvi­selhetetlenné vált a felek szá­mára, és a gyermekek érdekét sem biztosítja már. Ezekben a kivétele* esetek­ben ugyanis már mind a köz­érdek, mind a házastársak egyéni érdeke a házasság fel­bontását Indokolják. Lehet-e, szabad-e beleszólni két ember legszentebb magán­ügyébe, a szerelembe? Bevezetőben már megállapí­tottuk, hogy a szerelem első­sorban valóban kifejezetten magánügy és ebben a részben beleszólása a szerelembe senki­nek sem lehet. A szerelem magánügy — jellegének kizáró­lagossága azonban csak a há­zasságkötésig tart, mert ezt követően már társadalmi, köz­érdekű vonatkozásai is lesznek. A társadalmi érdekek védelmé­ben pedig már igenis joga és kötelessége a társadalomnak, hogy beleszóljon a „szerelem­be”, a házastársak, életének alakulásába, a házasság, a csa­lád, a gyermekek érdekeinek a védelmében. Csak az a kér­dés, hogy a társadalom hogyan gyakorolja ezt a beleszólási jogát. Milyen formában has­son? Ügy véljük, elsősorban meg­előző jelleggel. Ki kell alakítani és általá­nossá kell tenni a szocialista társadalmi együttélési szabá­lyokat. Határozottan meg kell fogalmazni a társadalom erköl­csi normáit és ezen belül kü­lön fejezetként a szerelemmel, a házasságai, a családdal és a válással kapcsolatos erkölcsi normákat. Minden munkahe­lyen, közösségben módot kell találni arra, hogy szakemberek előadásain keresztül elvi sí­kon, a maga összefüggéseiben ismerjék meg az emberek eze­ket a problémákat, és azok he­lyes ismeretében kezdettől fog­va tudatosan vezessék él értükét, nehogy múló érzelmeiknek ál­dozzák fel önmaguk és család­juk boldogságát. E megelőző tevékenységen túlmenően persze akkor sem maradhat tétlen a társadalom, ha már bekövetkezett egy-egy családban a konfliktus. A munkáltatónak, a társadalmi szervek vezetőinek a konkrét esetekben is tevékenykedniük kell. Itt persze nem merev és adminisztratív intézkedésekre gondolunk elsősorban, mert azok esetleg áz ellenkező ha­tást váltják ki az érdekeltek­ből. Alapvetően tapintatos, se­gítő jellegű, ok06, elsősorban emberbaráti 'ráhatást lehet és kell gyakorolni a felekre. En­nek a ráhatásnak a formáját, intenzivitását, módszerét, az esetleges intézkedések milyen­ségét a konkrét személyekhez és az eset összes körülményei­hez kell szabni. Meg kell győzni a családját elhagyni készülő felet, hogy a gyermekek érdeke elsőrendű, de az ő érdeke is azt kívánja, hogy a család mellett marad­Ez ellen jón, mert az új szerelem is ki van téve az elmúlásnak, és ak­kor már sokkal nehezebb a családhoz visszavezető utat megtalálni, A bíróság tudja csak Igazán a házassági bontóperekből, va­lamint az ezzel járó, vagy ezt követő gyermektartási és gyermekelhelyezési perekből, hogy a felbomlott, vagy fel­dúlt házasságoknak a legna­gyobb áldozatai a gyermekek. Szülői értekezleteken sók szó e»lk pedagógusok részéről egyes gyermekek rossz maga­tartásáról, és nem kielégítő ta miamikról, és ennek okát ál­talában a szülők szétvá­lásában jelölik meg. A statiszti­ka pedig azt mutálja, hogy a fiatalkorú bűnözök legnagyobb százaléka a felbomlott csalá­dokból kerül ki, s a felnőtt ko­rúak közül is azokat látjuk legtöbb esetbén a vádlottak padján, akiknek oldaláról vagy az apját, vagy az anyját elso­dorta egy házassági bontóper. Az sem közömbös, hogy a házassági bon tőperek száma or­szágunkban Is kiemelkedően magas. Márpedig a házassági bontóperekben lehet hogy nyertes lesz az egyik fél és csak a másik fél lesz a vesz­tes — egy azonban bizonyé*: a gyermek mindig vesztes lesz. Ügy véljük, ha e problémá­kon egy kicsit elgondolkozunk, nem lehet vitás, hogy a szere­lemnek, a házasságnak van társadalmi vonatkozása is, és annak alakulásába — a vázolt keretek között — nemcsak jo­gosult, de köteles is irányító- lag beleszólni a társadalom. összegezésül megállapíthat­juk, hogy Marosi Gábornak a cikkben leírt körülmények mellett — sem érzelmi, sem erkölcsi, sem jogi alapja nem lehet családja elhagyására, mert a társadalom érdeke és benne Marosi Gábor egyéni boldogsága is azt kívánja, hogy első szerelmével, mellette 10 évig hűségesen kitartó felesé­gével együtt neveljék két gyermeküket a társadalom hasznára, önmaguk örömére és boldogságára. A SZERKESZTŐ BIZOTT­SÁG MEGJEGYZÉSE: A több hétig tartó és alapjaiban helyesnek bizonyult vitához most négy szakember szólt hozzá. A szerkesztő bizottság a fenti cikkben foglalt megál­lapításokkal teljes mértékben egyetért, és megköszönve a hozzászólók, levélírók, érdek­lődők segítségét, véleményét, és tanácsát, a vitát lezárja. Rákóczi Lajos, a Hatvani Konzervgyár termeltetési osz­tályvezető ja ritka vendég sa­ját Íróasztalánál. Nem vendég viszont a termelőszövetkezetek­ben, ahová kora tavasztól, ké­ső őszig segíteni, ellenőrizni, ha a szükség úgy kívánja, ér­velni ée vitatkozni jár. Az ak­ták alól kiviláglik egy üveg­lappal takart térkép: „A Hat­vani Konzervgyár termeltelési területe”. Négy megyére: Pest, Nógrád, Szolnok és Heves me­gyékre terjednek ki a vonalak. Apró színes pontok jelzik a termelő községeket, összesen nyolcvan négyet! Júniust 5-én head a gyűr A hatvani Lenin Tsz az első állomás. Megnézzük a borsó- cséplőt, Most építették. Üzem­kész. — Tíz cséplőgépet szerel­tünk fel a négy megyében. He­ves megye ötöt kapott — tájé­koztat a szakember. Innen egy „ugrás" a borsó­tábla. A szövetkezet 150 hold borsója időben földbe került. Az „express” virágzik, két hét múlva már beérik a borsó a hatvani határban. — Május 25-26-ra várjuk az első szállítmányokat. Ezt köz- fogyasztásra adjuk, de június első napjaiban már a gyár kap­ja a borsót. A kidolgozott ütemterv szerint június 5-én kezdünk! Ez az első feldolgo­zásra kerülő nyersanyagunk, amelyből hüvelyes és szemes formában 467 vagonnal ka­punk. A csúcs időszakban 12 vagon borsót dolgozunk fel na­ponta. Az előkészületeket megkezd­tük. A szerződések alapján ütemtervet készítettünk a be­szállításra. Pontosan megha­tároztuk naponta melyik szö­vetkezettől, mit és mennyit fo­gadunk. Az áruátvevőinket alaposan kiképezzük, mind az adminisztrációban, mind az áru minősítésében jártas szak­embereket küldünk a közsé­gekbe. Minőség, minőség, minőség . . • Már az átvevők oktatásánál hangsúlyoztuk, hogy az idén nem veszünk át rossz nyers­anyagot Magasra állítjuk a mércét. Külföldön, de belföl­dön is nagyobbak az igények, s ezzel nekünk is lépést kell tartani. Csak jó nyersanyagból lehet jó konzervet készíteni. Jó készítményeket könnyű elad­ni... Ezt kell megérteniük a szövetkezeteknek, s ha szót ér­tünk, nem érheti kár a nép­gazdaságot. Hortra érünk. A Kossuth Tsz termeli a legtöbb paradi­csomot a konzervgyárnak. Négyszázharminc holdon lé­nyegében befejezték a palántá­idat. A zsenge növényre meg­érkezett az eső. Az idén négy­millió forint bevételt tervez­nek. Az átvevőtelepre még egy hídmérleget kémek, villany beszerelését, valamint salakot a mérleghez vezető útra, A ké­rések jegyzetfüzetbe kerülnek. Az osztályvezető rövid határ­időt jelöl meg. kiültették a palántákat A hortiak százával véltek részt a paradicsompalánták ki ültetésénél, jól halad a ka­pálás is. Jó eredményeket hoz a részes művelés. A három egyesült termelőszövetkezet bi­zakodva dolgozik. Ecséden az Aranykalász és a Vörös Csillag Tsz 500 holdon fejezte be a paradicsom palán- tálását. Erősek, edzettek már a növények. Táncos Lajos, az Aranykalász Tsz elnöke még emlékszik a konzervgyáriak két évvel ezelőtti levelére. Jú­nius közepén kérték, hogy egy héten belül ültessék el a pa­lántákat, mert különben fel­bontják a szerződést. — A tavaszon minkért hajtott g tagság — mondja az elnök,a a fagy osszon tok re földbe ke­rült minden paradicsom palán­ta, sőt két holdon a paprika is! Nyolcvan mázsa paradicsomot akarunk exportálni, s ehhez minden előfeltételt biztosítot­tunk. Holdanként száz mázsa trágyát szórtunk a földekre, tartalék palántákat neveltünk. Egy holdról 120 mázsa paradi­csom átadására szerződtünk, hárommillió forint bevételre számítunk. A nagyrédei Szólöskert 7 er- melőszövetkezetben 80 hold a paradicsom. A palánták kiülte- té*e megtörtént, s a száraz idő­járás miatt — a megyében sgyetlen holy, ahol öntözik a paradicsomot. A jelenlegi ka­Tragédia vagy sorompóőr Ma egy hete Egerben, a Mekcsey úti vasúti átjárónál ijedt gépkocsivezető ugrott ki a Cl 09—00 forgalmi rendszá­mú személygépkocsiból, s a szemtanúkhoz fordult: — Ugye, látták? Nem volt sorompó?! Valóban, nem engedték "le a sorompót, s ahogy áthajtott a Wartburg, már robogott is egy szerelvény Putnok felé. Az idő: 18 óra 35 perc. 19 óra 20 perc­kor ismét sorompó nélkül for­dult a veszélyes sínszakaszra egy negyven vagonból álló te- herszerelvény. Ki a felelős? Ki felelős azért, hogy a gép­kocsivezetők állandóan panasz­kodnak, milyen veszélyes ez a 39/40-es MÁV-szakasz, ahol távolból irányított sorompó működik, s a jelek szerint nem a legbiztonságosabban. Ki lesz a felelős azért, ha ez a távirányított sorompó egyszer egy negyven személyes autó­buszt zár közre? Mint ahogy már előfordult — szerencsés kimenetellel! Mert könnyen előfordulhat, hiszen csaknem A motorosok aondia Miért nincs és mikor lesz elegendő alkatrész ? Ahogy Melicher József, a gyöngyösi járműbolt vezetője elmondja, az év eddig eltelt négy és fél hónapjában már 200 kerékpár, 80 Pannónia, valamint 25 Danuvia motor talált vevőre. Az új tulajdono­sok többsége termelőszövetke­zeti tag, akiknek munkájukhoz — a távol levő földterületek megközelítéséhez — szinte min­dennapi szükséglet a motoros jármű. És ha nem a munka megkönnyítésére használják...? Az ilyenfajta alkalmatosságol már nem luxusként kezeljük nálunk. Mert ahogy a munka, úgy az ezt követő szórakozás is szerves része lett minden napi életünknek. — No, ez eddig rendben is lenne — fűzi tovább a gondi latot Melicher József. — A hi­ba ott kezdődik, bármennyire is furcsán hangzik, hogy a motorokhoz elemi alkatrészeket nem tudunk adni vevőinknek. — Például? ... — Például akkumulátort. Éneikül azonban még menne a motor. De a kuplunglánc... Két év óta nem kaptunk, pedig a Mátravidéki Fémművekben gyártják. Igaz, tavaly mégis csak küldtek két darabot hasz­nált motorra... — Ez csupán három hiány­cikk. — Legyen türelemmel, majd \orolom a többit is — a polc­ra mutat. — Azok ott hátsó te­leszkópok, Van bőven, de... hozzávaló tömítőgyűrű és gyéb kellék nincs. Alsókónusz és teleszkópcsőváz sincs... — De porlasztó van! — mu- attam az említett áru hosszú sorára. — Igaza van! A hozzávaló 30 filléres szivatógumi azonban már nincs. Pedig ezt is itt gyártják a megyében. Gumi- lábtartót sem kapunk a Pan­nóniához. Ezelőtt még volt, de mostanában teljesen eltűnt. Ezek mindennap keresett cik­kek. És bizony az alkatrészhiány­nyal kapcsolatos panaszokat nemcsak a járműbolt vezetőjé­től hallhatja az ember, hanem naponta a motorkerékpár- tulajdonosoktól is. Mert mit ér a motoros jármű, ha a néhány -örintos alkatrész hiánya miatt használhatatlanná válik? Ha­zai gyártmányú motorról és a gyakran szükséges kellékekről van szó. Bármiféle oka is van tehát pillanatnyilag az alkat­részhiánynak, valamiképpen enyhíteni kellene ezeken a gondokon. — iaczik — minden esetben pillanatók vannak csupán a vonat érke­zése és a lezáródó sorompó között. Ha egyáltalán lezár­A közlekedési ügyész átira­tára a városi tanács építési és közlekedési oszálya azt vála­szolta, hogy műemlék a vér és környéke, nem lehet felállí­tani az őrbódét, ami biztosíta­ná a helyből kezelt sorompót, s megelőzhetné a baleseteket. A műemléki felügyelőség en­gedélye kell, de míg az meg­érkezik ... ha egyáltalában megérkezik, hisz van már né­hány szomorú tapasztalata a városnak műemlékügyben ... E választ még az is aláhúz­za, hogy a miskolci MÁV-igaz- gatóság a közlekedési ügyész­hez címzett átiratában kereken megmondja, hogy van költség az őrbódéra, s van státusz is egy sorompóőr beállítására, s ha nem intézkedik a városi tanács felállítását illetően, — nem vállalnak felelősséget a bekövetkező balesetekért. Ezek a puszta igazságok, így folyik a levelezés, és labdázás, miközben naponta sok száz ko­csi és motorkerékpár átrobog a veszélyes szakaszon, S hogy miért szólunk most? Mert a kirándulóidény megsokszoroz, za a baleseti veszélyt, — erre terelődik ugyanis a Síkfőkút felé irányuló forgalom. Talán meg lehetne egyezni úgy. hogy a kecske is jóllak­jék, és. a káposzta is megma­radjon — tárgyaljanak az ille­tékesek egy olyan őrbódé fel­állításáról, amelyik stílszerűen illeszkedik a műemléki kör­nyezetbe. Elvégre még a Háry Jánosban is találkozunk a so­rompóőrrel, talán az egri vár­ban is elfér egy, ha emberek életéről és testi épségéről van szó. (ádám) MtPIlM fi 1964. május 17., vasárnap pacitásukat -kihasználva íá- vc n holdon öntöznék, lövőre pedig mind a nyolcvan hóidra 'terjesztik az öntözést. A CHÚeai napi 120 tagún A hevesi Kossuth IfértrtélŐ- szövetkesetben már május el­sejére kitt]telték a paradicsom- palántákat. A paprika kiülletá- sével napokon belül Végeznék. A konzervgyárnak 1Ú vagon paprikát, 25 vagon paradicso­mot és 13 vagon zöldbabot szál­lítanak. Herceg Ferenc, a szövetkézét tőmezőgazdásza egy vontató lá­dát kér. A szállítás ügyén még messze van, de a jó kezdéshez Kaiból már másnap megkapja a ládákat. Baráti kapcsolat van a ter­meltető és a termelő között. Több ládát, jó diszpozíciót kér a termelőszövetkezet, szervezet­tebb szállítást a konzervgyár. A tavalyinál 10 százalékkal több, hat és fél ezer vagon nyersanyag szállításához 360 ládára van szükség, 460 ezer áll rendelkezésre. Hetvenöt gépkocsi közlekedik a termelő­szövetkezetek és a konzerv­gyár között, s e*ú esi d őszek ben lesz olyan nap az uborka, z»ld- és prltamln paprika, a paradi­csom egyidejű szállításával, amikor 120 vagon nyersanyag érkezik be feldolgozásra. Magas fokú szervezettségre van szük­ség, az ütemezések szigorú be­tartására. Az Indulás jó, a ter­més a legutóbbi esőzés után megfelelőnek Ígérkezik, min­den remény meg van Jura, hogy az idén jó évet zárjanak ä termelőszövetkezeteik és a íor.zervgyár. P. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents