Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-17 / 114. szám

Eger új arculatáról

Kilencemelefes házak — 2700 új lakás — Gépkocsinak: tilos a belvárosban — Mai kor, történelmi környezet

Egerben mindenütt építkeznek. A belváros utcáit árkok éktalenítik, a színház épületén most már szorgalmasabban időznek a szakmunkások, mint a tel hónapjaiban, a Hadnagy utcai lakótelepen hatalmas daruk bólintgatnak, a Rác-hós- tya megett már alakulnak a gyermekváros körvonalai. Egyetlen mondatban kifejezye: új arca formálódik ennek a történelmi múltú, fejlődésben kissé visszamaradt városnak.

Az új arcú város iránt nagy az érdeklődés, s nemcsak az idelátogató turisták részéről. Amikor néhány héttel ezelőtt megjelent a Széchenyi utca egyik kirakatában a város déli részének rendezését bemutató makett, hetekig nem fogyott közönsége. És vitatkoztak róla.

Mi is az érdeklődés, a jövőbe kíváncsiskodás mozdulatával kértük sétára Borics Lászlót, a városi tanács főmérnök osztály- vezetőjét: kalauzolna bennünket az öt, tíz év múlva itt álló város házai, utcái, tered felé.

A Hadnagy utcai lakótelepet előreláthatólag 1967 végére befejezik. Kilenc kilencemele- tes ház magasodik majd itt, hét negyvenlakásos tömb szomszédságában. 1968. elején kezdik meg az északi város építését: a Malom utcától a Bükk irányában, a káposztásföldeken nyúlik el majd az új városrész 2700 lakással, kereskedelmi és kulturális létesítményekkel. A Szépasszonyvölgy vendéglátó- ipari centrummá emelkedik, bormúzeummal , mesterséges tóval, a völgy északi részében lovaspályávaL

Az ipari övezetben új gyárakat telepítenék, a meglévőket bővítik, új személypályaudvart építenek, a teherpályaudvart kiviszik a városból. Az Alma- gyar-dombra iskolavárost terveznek: főiskolák kerülnének ide, korszerű épületekben, nagyszerű környezetben A fürdők és a versenyuszoda helyén új elgondolások érnek fedett uszodává, gyógyfürdővé, aranddá.

Az építkezések felverik a belváros csendjét is. A város magjában, a tucatnyi utca és néhány tér a barokk rezervátumot jeleníti. Itt meghagynak minden műemléket, nem változtatnák a girbe-görbe utcák vonalán sem, sőt! Ezekben az utcákban tilos jelzést kapnak a járművek: csak gyalogosan lehet majd közlekedni a gazdagon díszített barokk paloták és szolidan barokk polgárházak, régi kereskedőfamilliák és tehetős polgárok jellegzetes kapui előtt. E falak, kapuk, ablakok alatt már fontoltabban időzünk. Nemcsak azért mert a falakon olvasni lehet a házak rövid történetét, hanem azért is, mert itt kell a legfigyelmesebben és a legmegfontoltab- ban elvégezni a város új arcának megrajzolását. A város rangja, a vár, a Líceum, a székesegyház, a megyeháza, Fc.ll- ner, Fazola alkotásai köteleznek.

Ami modern lesz a belvárosban

A piac rendezését már megkezdték. .Kilencemeletes irodaház épül majd itt, a piac nyugati oldalát háromemeletes lakóház és modern vásárcsarnok zárja le. A Foglár-kertnél valószínűleg csak jövőre kezdik meg az új autóbusz-pályaudvart, itt építik fel a Beruházási Bank és a Nemzeti Bank új székházát is. Lebontják az érseki palota hátsó kerítését és a székesegyház melletti park közterületté válik.

Az új Eger, a hóstyákkal körülvett kicsiny barokk város utóda most születik a szemünk előtt Várostervezők, építészek és közgazdászok formálják a műemlékek köré, az egri vár által őrzött dombokra és síkságra az iparosodó várost, ahol a lakosság létszáma és igénye egyre nő.

A város tervezői eddig csak épületekben gondolkodtak a legtöbb esetben, azon túl, hogy az utaknak is kellő figyelmet szenteltek Eger átmenő forgalmának megoldása érdekében. De

az utcák és terek

kérdése nagyrészt megoldatlan Egerben. Kezdjük a terekkel. Harmonikusan kiképzett teret Egerben nem lehet találni. Szemünket nem kápráztatja el Egerben egyetlen tér sem, ahol minden nemes összhangban állna: az épületek, az arányok, az utcák. A Dobó tér a város középpontja. Akarták is rendezni, nem sikerült. Sem a tervezés, sem a kivitelezés nem volt méltó a város arculatához. Így most egy stílus szempontjából megoldatlan térrel rendelkezünk, ahol a Dobó-szobor már nem azzal a hangsúllyal szól hozzánk, mint korábban, amikor a teret még nem hangszerelték át.

Ha a belvárost gyalogbelvárossá teszik és alkalmassá arra, hogy az emberek elidőzzenek az utcákon és tereken, akkor gondolni kell a stílusra. Arra, hogy az idegenek és a város lakói egyaránt kellemesen érezzék magukat ebben a barokk rezervátumban. Minél több teret a belvárosnak, szobrokkal, szökőkutakkal! De ne úgy, mint a Dobó téren, hanem művészi megfogalmazásban, a mai kort jelezve, nem harsogva túl a történelmi környezetet

Nagyon helyesnek tartjuk, hogy a Szákszervezeti Székház előtt a parkot leviszik a „földszintre”. Láthatóvá válik a Bródy Sándor u. 1. számú ház kecses profilja, megnő a ciszterci templom két tornya, levegőt kait a Szakszervezeti Székház, és néhány padot, széket nyer tereferére, pihenésre a kíváncsi idegen, vagy a lokálpatrióta.

Rendezni kell a Mártírok terét, a Petőfi teret, szobrok felállításával és parkokkal. Meg kell gondolni azt is, hogy a Marx Károly utcában, az Alkotmány utcában, a Dr. Sándor Imre utcában, a piac közvetlen szomszédságában, vagy a Mecset utcai részén feltétlenül be kell-e építeni minden talpalatnyi helyeit. Inkább az ég felé tömi az épületekkel, hogy a belvárosban szabadabban mozoghassunk.

Ki kell mozdítani a belvárosból azt, ami nem odavaló! Sem kegyelet, sem műemlék- védelem, sem más magasabb szempont nem indokolja sokáig például azt, hogy a volt érseki istállóban autójavítót üzemeltessenek, vagy hogy a belvárosban a kórházak közelében finommechanikai üzemrészek működjenek, korszerűtlen körülmények között, földszintes házakban. Be kell hozni a belvárosba azt, ami odavaló! A terekre és házakra szobrokat, mert a terek és a házak megérdemlik a díszeket és a művészi alkotásokat. Fákat és cserjéket, hogy tisztítsák a város levegőjét, és gyönyörködtessék a szemet.

Gondoljanak a város vezetői arra is, hogy

a szórakozás és a vendéglátás

ebben a belvárosi barokk rezervátumban korszerű körülmények között folyjék, és ne úgy, mint most, „földszintes üzemekben”, mint a Vadász- kürtben, vagy a Halászcsárdá- bán. Ezeket és jelenlegi presz- szókati is — stílus és méret szempontjából egyaránt — kinőtte már ez a város. A ma már idétlennek ható, „vidékies” üzemeket és presszókat váltsa fel a kor színvonalán álló megoldások sora. Amikor Egernek,' a modem és megifjo- dott barokk városnak az arcvonásait rajzolgatjuk a város iránit érzett rajongásukban és felelősségünkben, gondoljunk az épületek között és megett, az új városrészek lakásai és ipari létesítményei mellett, a terek, utcák hangulatát növelő és kiegészítő intézményekre.

Mert a ma embere szívesen megy közhelyekre, fesztelenül él, barátkozik — nemcsak' otthon. Sokkal olcsóbb — kényelmesebb is — a barátkozás, bankett, megbeszélés kávéházban, vagy étteremben. Amikor tehát az új Egerről írunk, a kedélyesen régi város folytatásáról, ezeket is belegondoljuk, a szónál is gazdagabban, belekívánjuk a tervek tarka világába is, a megvalósulásba is.

S még valamit e rapszodikus íráshoz: Eger címén és jogán Síkfőkút és Felsőtárkány fejlesztését is bele kellene venni. Nem járunk az utópiák világában az elképzeléssel: ha Síkfőkút utat és szállodát, Felsőtárkány turistaszállót kapna, a Bükknek e két kies helye Eger fejlődésére és idegenforgalmára kitűnő hatással lenne.

Tudjuk, hogy nézeteinkkel szemben joggal, vagy anélkül érvek sorakoztathatok. Például, hogy mindehhez jelentős anyagi előfeltételek szükségesek. Ez igaz. De a város fejlődéséről, kialakuló arcáról beszélni kell, érvelve a formákat és a gondolatokat. Nem bízni rohammunkára és rohamelgondolásokra olyan megoldásokat, amiket évtizedékig szemlél majd az idegen és idevaló egyaránt. Farkas András

Miről ír

a JELENKOR

májusi száma

Gazdag és változatos tartalommal jelent meg a Jelenkor című, Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat legújabb száma.

A lap — többek között — Jékely Zoltán, Takács Imre, Csuka Zoltán, Jánosy István és Pál József verseit közli. Érdekes és olvasmányos elbeszélésekkel Bertha Bulcsu, László Anna, Siikösd Mihály és Mor- vay Gyula jelentkezik. A Dokumentum rovatban Ottó Ferenc visszaemlékezéseit találjuk József Attiláról. Érdekes és változatos a folyóirat művészeti rovata, ahol ezúttal főként képzőművészeti témájú írásokat találunk. Szőnyi István, Bálint Endre, Czóhel Béla és Kondor Béla közelmúltban rendezett kiállításaival kapcsolatosan. Keresztury Dezső Móra Ferencről írt emlékezést. Bár- dosi Németh János pedig az irodalmi társaságok szerepét elemzi.

A lap új számát több glossza és széljegyzet színesíti. Elemző kritikát Vas István könyvéről Rónay György írt, ezenkívül Tamási Áron valamint Sánta Ferenc közelmúltban megjelent köteteiről olvashatunk bírálatot. A lap új számát Szőnyi István, Bálint Endre és Czóbel Béla rajzai színesítik.

cA bizánci buzogány

... és ekkor ott állt Botond Bizánc kapuja előtt, kezében hatalmas buzogányával, s bekiáltott a kapun:

— Hé ... én vagyok, Botond. Nyissák ki a kaput!

— Egy fityiszt! — mondták a kapu mögül és nem nyitották ki.

— Mondom, nyissák ki a kaput! — harsogott a tömzsi Botond, megló- bálva hatalmas buzogányát. — Remélem, ismerik a mondát. Akkorát vágok a kapura a

buzogányommal, hogy egy tízéves gyerek ki-be járhat rajta. Halló, hé! — kiáltott még egyet, hogy a kapun ősszecsen- dültek a belé vert rézszegek, de a kapu nem nyílt.

Botond egy ideig tanácstalanul ténfergett Bizánc kapuja előtt, nem értette a dolgot. Ezek a nyavalyás bizánciak maguk is elismerik, hogy hallották, sőt tanulták is minden bizonnyal, hogy mekkorát tud ő ütni a buzogánynyál, s ahelyett, hogy megijednének, hogy kinyitnák a kapukat előtte, van képük arcátlanul fityiszt kiáltani vissza.

— Ide figyeljenek, emberek. Jöjjön valaki a várfalra. Sajnálom ezt a kaput, értsünk szót egymással — kiabált be Botond, aki buzogány ide, buzogány oda, jobban szerette a békés egymás mellett élést, mint a felesleges csapkodást. Egy ősz hajú bizánci főkönyvelő hajolt ki a fal peremén, s kissé unott hangon szólt le:

— Na mi van, Botond ka? M örültük már, hogy nem nyitunk kaput...

Botond a becé- zésre felhördült, de még uralkodni próbált magán:

— Te nyamvadt, nyápic alak... Én neked nem vagyok Botondka... Én neked Botond vagyok, a buzogá- nyos. A hatalmas. Azt mondtam, nyissátok meg a kapukat, mert jó

a szándékom, nem akarom tönkretenni ezt a szép két- számyú ajtót. De ha felbosszantotok, olyat ütök, hogy nem is egy, de tíz kilencéves gyerek ki-be ugrálhat a résen. Érted?

— Lári-fári — intett a bizánci főkönyvelő. — Nem félünk mi a te buzogányodtól!

— De miért nem?

— Mert ezt a buzogányt a bizánci finomipari szövetkezet készítette és visszamaradt az exportból. Fityiszt az orrodra, Botondka! — mondta a bizánci főkönyvelő és eltűnt a fal mögött.

Botond, mint a sebzett oroszlán ordított fel és meg- lóbálta rettenetes buzogányát és már sújtott is. Aztán félóráig nézte azt az elgörbült valamit a kezében, amit állítólag buzogánynak neveztek. Könnyekre fakadt és lehor- gasztott fejjel visz- szament a történelembe.

(egri)

FORDÍTOTT

LÁCk

Brazíliai úti jegyzetek

HOSSZÚ AZ ŰT AZ AMAZONASIG

Világító szemek a folyóban. A törékeny kenu visszacsúszik, amikor .eldördül a két Winchester. A fókuszlámpák elsötétülnek. A hömpölygő Amazonasra ismét ráül a trópusi éjszaka nyomasztó csendje. Kigyullad a parányi motorosbárka reflektora, végigpásztázza a víz tükrét. Sötét folton akad meg. Messziről nem látni, farönk, vagy valami más... A kenu közelebb siklik. Ügyes kezek vörösrézdrótból készült hurkot dobnak a vízben him- báiódzó valamire... aztán másik sötét folt kerül a fénycsóvába ... Kezdődik elölről. A

4 XÍPÜJS&G

1964, május 17., vasárnap

kenu siklik, a hurok repül. 5.

Lábnyi vastag kígyó teke- rődzik a fán. Kattog a fényképezőgép. Az idegenvezető csendre int Beljebb evez a folyón, hogy a hatalmas ősfáról a hidegtestű hüllő nehogy a kenuba, vagy éppen a nyakunkba vesse magát... A parton indiánok tűnnek fel. Vad színekben tündökölnek a pocakos, de izmos páriák. Kezükben lándzsa. Nyakukban íj. Furcsa hangokat hallatnak. Ez lenne a félelmetes csatakiáltás?...

— Apu, hozzál nekem kis gyíkot — szól a fiam és ez visszazökkent a valóságba.

■.. i A Ferihegyi repülőtér betonján állok. Szeretteimtől búcsúzom. Gondolataim azonban már a messzi ismeretlenségbe röpködnek. Az Amazonas vidékén kalandozom ... Milyen meglepetéseket tartogatnak a következő hetek?

Utam végcélja Brazília. Az ismert és mégis ismeretlen világ. Amerikának ez a rész«, amelyet ma is fehér foltok tarkítanak, jelezvén, hogy a civilizáció még nem tudta áttörni a mocsárral, láppal borított vadont.

— Kérjük beszálláshoz a Budapest—Róma között közlekedő IL tizennyolcas MALÉV repülőgép utasait! — bömbölik a hangszórók;

Megindulunk a gép felé. A teraszról még hallom:

— A gyíkot ne felejtsd el és siess haza, apuci...

★

Brazília Latin-Amerika Gullivere. A hatalmas, Európa méretét megközelítő területű (8 513 844 négyzetkilométer) országhoz képest a földrész valamennyi állama liliputinak számít, akár gazdasági, akár politikai befolyását nézzük. Noha óriásnak számít a kicsinyek között, de a Gulliverek, a nagyhatalmak táborában Brazília is liliputi, elsősorban fejletlen gazdasága miatt. Erről a távoli, egzotikus, sokszínű országról mindenkinek más jut az eszébe. Az egyiknek a kellemes ízű santos-ká- vé, a másiknak a kaucsuk, amely itt még mindig vadon terem. A labdarúgás rajongói Pelé, Garrincha és Didi nevére emlékeznek. Az irodalombarát nyomban Jorge Amadéra gondol, a kiváló íróra, a Zsubiabá és még rengeteg nagyszerű könyv szerzőjére. A fiatalság a tüzes, vérpezsdítő sambákra és bossa-novákra. A természetbúvár a hatalmas Mato Grossora és a rejtelmes Amazonasra, az ott élő növény- és állatvilágra. A néprajzi kutató a még ma is kőkorszaki állapotok között élő indiánokra és így tovább. Brazília a valóságban ez is, meg

az is és minden együttvéve. Ez rot, a világ legszebb városát, sem és az sem, hanem egy cső- Belő Horizontot, ^ bányavidék dálatos egzotikus keveréke centrumát, Sao Faulot, az ipa- azoknak a fogalmaknak, ame- ri központot, Santost, ahova a lyeket róla az emberek alkot- világ minden tájáról szinte tak. percenként érkeznék a hajók,

Egy hónapnál többet töltőt- és még számos helységet. A tem ebben a körülbelül hét- legváltozatosabb közlekedési venmillió lakosú országban, eszközökön huszonkilencezer Bejártam az egyenlítő vidékét, áloméiért utaztam, néha tűző a Mate Grosso, a hatalmas ős- , . ...... .

erdő egy részét. Láttam nagy- naP°n> maskor ozonvidiez ha- szerű városaikat: az új fővá- sonló trópusi esőben. Renge- rost, Brasiliát, Rio de Janei- teg emberrel beszélgettem,

gazdagokkal és szegényekkel, fehérekkel és négerekkel, indiánokkal és mulattokkal, meszticékkél, sőt japánokkal is. Itt nemcsak az élet sokszínű, de az emberek is! A lakosság 50 százaléka fehér. 26 százaléka mulatt, 11 százaléka mesztic, ugyanennyi a néger, ázsiai 1 százalék, indián, és egyéb 1 százalék.

★

A recifei repülőtéren landoltunk. A hatóságok színei elé járulok útlevelemmel, "Bótnagjaimmal és oltási bizonyítványaimmal. Udvariasak, és gyorsan túlesek a formaságokon.

Csupán az oltási bizonyítványokat vizsgálEgy halász Re etjéből

jak hosszabb ideig, de ez saját érdekemben történik.

— Engedje meg, Senhor, egy jótamácsöt — szól az egészségügyi tisztviselő. — Látom, ön az Amazonas vidékére utazik. Már itt kezdje meg a malária elleni kúrát is, hogy mire odaér, védett legyen a szervezete.

— Köszönöm Senhor, hogy figyelmeztetett,..

A hordár már árgus szemekkel figyeli, mikor csaphat le csomagjaimra. Intésemre máris felkapja és rohan vele a kijáratnál álló taxihoz. Rozoga tákolmány, alaposan kimustrált öreg Ford és egy félvér sofőr áll mellette.

— Várjanak — szólok, — mindjárt váltok pjnzt.

— Ne fáradjon, Senhor — mondja a hordár. — Én is veszek dollárt, a bank úgyis zárva tart.

Kacsfearingós sötét utcákon zötyögünk egészen a tengerpartig. Morajlik, hullámzik az óceán. Szinte nappali a világosság a partmenti úton, a szálloda, a Hotel Boa Viagem előtt. A pálmafák hajladoznak a meleg szélben és bár hajnal felé közeledik az idő, a tengerparti fövenyről nyomban a taxi mellett terem néhány szegény fló- tás és recifei emlékeket akar a nyakamba sózni. Alig 'tudok szabadulni tőlük. Végre bejutok a szálló halijába és kérem lefoglalt szobám kulcsát.

— Ön, ugyebár, európai — szólal meg mellettem egy bájog szőke asszony. Mellette zömök, ritka hajú férfi áll és mosolyog. Érdekes — cikáz át gondolatomon — mintha már találka*- tunik volna.

(Folytatjuk^